Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

43 / 1989. február 21., kedd Lengyel István köszöntése A szegedi munkásmozga­lom ismert egyéniségét. Lengyel "-Istvánt köszöntöt­ték tegnap délelőtt a váro­si pártszékházban 70. szü­letésnapja alkalmából. A pártbizottságok ajándékait Sebe János, a megyei és Schmidt József, a városi pártbizottság titkára adta át az ünnepeltnek. Lengyel István 1919. feb­ruár 18-án született Szege­den. A munkáscsaládban felnövekvő fiatalember ere­deti foglalkozása fűszerke­reskedő volt, a 30-as évek­közepén tanoncként, majd egy vaskereskedésben kifi­zetőként dolgozott katonai bevonulásáig. A MAV-hoz 1943-ban került, ahol nyug­díjas koráig dolgozott. A munkásmozgalommal már gyerekkorában kapcso­latba került szülei révén, édesapja részt vett az 1919­es vasutassztrájk-szervezés­ben, és a Vági-féle mozga­lom székhelye is lakásukon volt. Lengyel István tagja volt a gyermekbarát egye­sületnek, a munkás test­edző egyesületnek, és a szegedi általános munkás dalegylet titkárává válasz­tották. 1945—47 között a magyar országos munkás­dalos szövetség déltörületi titkára volt. A 30-as évek­ben a szociáldemokrata párt agitációs munkáját segítette, 1937-től már a párt tagja­ként. A párt munkát a fel­szabadulás után is folytatta, 1945 januárjától már a Ma­gyar Kommunista Párt, 48­tól a Magyar Dolgozók Pártjának tagjaként. 1949 és 56 között a vasútpolitikai osztály munkatársa volt. A szocialista rendszer melletti kiállását 1956-ban is bizo­nyította, majd 1957-ben a Szeged állomás pártszerve­zetének szervezője, egy év­vel később már titkára volt. Lengyel István munkássá­gát több kitüntetéssel is­merték el, így tulajdonosa a Szocialista Hazáért Ér­demrendnek is. fl népesség gazdasági aktivitása A népesség gazdasági ak­tivitásának szintje több mint egy évtizede fokozato­san csökken: az aktív kere­sők aránya tavaly csak 45,7 százalék volt, szemben az 1976. évi 48,2 százalékkal. Ezzel párhuzamosan a száz aktív keresőre jutó eltar­tottak száma ugyanebben az időszakban 107-ről 119-re emelkedett. E tendencia közvetlenül a munkaerő­forrás szűkülésével függ össze; ennek döntő tényező­je a munkavállalási korú lakosság számának vissza­esése, — ezt bizonyítja a népgazdaság munkaerőmér­lege, amelyet a KSH tett közzé. Az adatok szerint a múlt év elején 4 millió 845 ezer volt az aktív keresők száma, a 12 évvel ezelőtti­nél kereken negyedmillióval kevesebb. A korábbi ten­denciákhoz képest változást jelent, hogy a legutóbbi két évben már nemcsak a kere­ső tevékenységet folytató férfiak, hanem a nők száma is csökkent. Ha azonban a gyermekgondozási díjat, il­letve segélyt igénybe vevő­ket is számítjuk, a foglal­koztatottság a nőknél eléri a 82 százalékot, ami valamivel meghaladja a munkaválla­lási korú férfiak gazdasági aktivitásának szintjét; ez tavaly 81,3 százalék volt. Koreodrámákkal Szegeden Új szellemű könyvbarátok Komikus közjáték derítet­te jobb kedvre a megyei népfront könyvbarát bizott­ságának tagjait — nem mintha a szakembereknek különösebb okuk volna a csüggedésre, legfeljebb a pénzszűke keserítheti őket, de erről majd később — az idei mezőgazdasági könyv­hónap tárgyalásakor. Az esemény megyei megnyitójá­ra, március 7-re invitálja az érdeklődőket az egy szarvas­marhával, nyúllal, sertéssel illusztrált meghívó. Még egy szamár hiányzik róla, je­gyezte meg valaki, aki jólle­het nem gazdálkodó, de any­nyira azért hozzáértő: az ágazatban érdekelteket már­ciusban már az idénymun­ka teljesítése kötelezi, nincs idejük szakmai előadásokat hallgatni, szakkönyveket böngészni, kiállításokra jár­ni. Ügyhogy megnyitó ide, megnyitó oda, hála a me­gye könyvtárosainak, a mű­velődési házak munkatársai­nak, a kertbarát kluboknak: kezdeményezésükre, az élet­hez igazítva, már javában zajlanak az egyébként ér­deklődéssel kísért esemé­nyek. Szegeden három fiók­könyvtárban, művelődési há­zakban, a városkörnyéken összesen 13 rendezvényen foglalkoznak növénytermesz­téssel, állattenyésztéssel, ta­lajműveléssel, -védelemmel, -vizsgálattal, sokféle szak­mai kérdéssel. Úgyhogy He­gyi József, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője, a téma előadója, örömmel konstatálhatta a márciusra tervezett programok Csong­rádban februáriakkal gazda­godnak. Mindazonáltal a népfront és az ágazat helyi illetékesei jelzik ismét e szervezési bakit az országos szerveknek. A könyvbarát bizottság tegnapi, hétfői ülésén egyéb­ként először Hajdú Géza el­nök, a Somogyi Könyvtár igazgatóhelyettese számolt be a bizottság múlt évi tevé­kenységéről, idei program­járól. 1988-ban koordinálói voltak könyvünnepeknek, 12 olvasótábor fölött bábáskod­tak, Szegeden rendezték a beszélni nehéz-körök orszá­gos táborát, olvasóköröket támogattak. Országos szak­mai rendezvényeken képvi­selték a megyét. Például részt vettek az olvasókörök országos szövetséggé alakí­tásának kimunkálásában. No és hát gyűjtötték az újabb társakat — szervezeteket, intézményeket — az olvasó népért mozgalmat és a könyvbarátokat támogató mecénásokat. Ezt teszik idén is, amikor megváltozott vi­szonyokkal kell szembesül­niük: a pénzforrások egyre apadnak, s a közelgő nép­fronttanácskozásokon meg­fogalmazódó várható újítá­sok is befolyásolják majd munkájukat. Annak stílu­sán, módszerén maguk is ja­vítani akarnak: a bizottság tagjai nemcsak gyűjtik és közvetítik az információkat, hanem azok gyakorlati al­kalmazására is figyelnek az összhangteremtés igényével. Már ennek szellemében szer­vezik az idei táborokat pél­dául: 18 várható Csongrád megyében, köztük országos jellegűek is. Tehát nőtt az érdeklődés, ám a táborokra fordítható pénz összege ugyanannyi, mint tavaly. Ezért, bár a pályázatok még nem jelentek meg, máris tárgyaltak a megye úttörő­és KISZ-vezetőivel, a Szeged Tourist, a tanács, a puszta­szeri kemping képviselőivel, s reménykednek abban, hogy a múlt évinél nagyobb tá­mogatást kapnak az ÁISH­tól is. M. E. Az igazgatóhelyettessel, vagyis Nada Kokotovic-tyal érkezik, s a régi ismerősök széles mosolyával üdvözöl. Ljubisa Ristic, a Szabadkai Népszínház igazgató-főren­dezője mintha semmit sem változna a múló időben: pon­tosan olyan, mint mondjuk egy vagy két évvel ezelőtt, midőn gyakran szívtuk együtt a sűrű cigarettafüstöt a szabadkai színészklubban. Ám a tény, hogy Ljubisa most a Szegedi Nemzeti Színház titkárságán üdvözöl­hető — különleges alkalmat is jelent. — A „Ristic-éra" alatt elő­ször vendégszerepel váro­sunkban a szabadkai társu­lat. Miként értékeli ezt az eseményt? — Nagyon elégedettek va­gyunk a meghívással, s hogy itt lehetünk, csak így kom­mentálhatom; végre; Megva­lósulóban az igazi együttmű­ködés, s ezt mi a közeljövő­ben nagyon intenzíven sze­retnénk továbbfejleszteni, örülnénk, ha a szegedi tár­sulatot mielőbb Szabadkán üdvözölhetnénk — csakúgy, mint régen, amikor szinte mindennaposak voltak a köl­csönös vendégjátékok. Olyan közös munkálkodásra, amely kölcsönös érdekeken alapul, meggyőződésem, a jövőben nagy szükség lesz. — Két koreodrámával, az Anita Berberrel és Esterhá­zy Péter Kis magyar pornog­ráfiájával lépnek a szegedi közönség elé. Mi magyaráz­za a darabválasztást és ho­gyan lehetne pontosan meg­határozni a magyar közön­ségnek még bizony nem túl egyértelmű fogalmat: koreo­dráma? — A két darabot a szege­diekkel közösen, Forgács András és Böhm György dramaturgokkal együtt vá­lasztottuk ki. A koreodráma Szabadkán már viszonylag ismert műfaj — mindkét produkció sajátos műfaji ha­tárhelyzet terméke. Az Anita Berber a táncművészet, a Kis magyar pornográfia a dráma közvetlen közelében egyensúlyoz. A koreodráma különben olyan stílus, ami totális színházat jelent és feltételez. Olyan előadást, amelyben minden elem egy­forma fontosságú, szavak, zene, tánc, mozgás és szöveg együtt, megkomponáltan hat. Reméljük, a szegedi közön­ség jól és megértéssel fo­gadja ... D. L. Bálint Sándor nevével Egymás után két helyről is hírét vettem, hogy Bálint Sándorról intézményt akar­nak elnevezni. Újszegeden a művelődési otthont, Tá­pén az iskolát. Érdemes la­tolgatni mindkét kezdemé­nyezést, már csak azért is, hogy visszatérjünk kicsit az intézménynévadás elvi kér­déseire, amelyekről a Deák Ferencről elnevezett gimná­zium ós a Kossuthról elke­resztelt szőregi iskola kap­csán kritikus megfontolá­saimat kifejthettem. A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter 1921-iben rendelte el, hogy a középis­kolákat nemzeti nagyjaink­ról nevezzék el. De nem pa­rancsszóra. Minden iskola három nevet terjeszthetett föl, s a minisztérium közü­lük választott. 1922 júniusá­ban érkezett Szegedre a vá­lasz: a piaristák városi gimnáziumát Dugonics And­rásról, az állami főgimná­ziumot Klauzál Gáborról, az állami főreáliskolát Baross Gáborról nevezhették el. Ér­dekes, hogy a leánygimná­zium (a Tömörkény gimná­zium elődje) ekkor még nem kaphatott nevet, mert mind a három kért nevet már más intézetek viselték, te­hát a minisztérium új ne­vet várt. Ezután vehette föl Neve: Istike. Kora: kilenc év. Különleges ismertető jele: nincs. Azaz .. . Van. Ami nem hordható. (Eset­leg a lelkében, egykoron pedig az emlékeiben. Istike, vagyis István, Pista, szombat este át­gyalogolt a román—ma­gyar határon. Hivatalo­san. úgynevezett kék út­levéllel a kezében. Ezen az oldalon az édesapja várta. S az édesanyja, no ímeg hétéves öccse, Laci. Ekkor zökkenőmentes volt a családegyesítés. Ami addig történt, nem tőle kell kérdezni. Ellenben nyilatkozott egyébről. — A bácsik azt kérdez­ték, hogy anyu, apu és La­ci mivel jött át. Vála­szoltam nekik. — Cu pa­saport! Így, románul. Hadd lássák, hogy tudok, ha akarok. Három csoma­gom vőlt, a ruháimmal, elvették. Az iskolatáská­mat 'is. örültem neki, hát­ha nem kell egy ideig is­kolába járni. Hát nem könyvesei, meg füzetek­kel vártak anyuék rám? A zsebeimet is megtapo­gatták, kiforgatták. Kü­lönben jó bácsik voltak. Onnan imár láttam aput, integeitem is neki. így volt. Istike az első — most már — Csongrád megyei, aki a Vöröskereszt, no Ái első fecske meg a magyar kormány erőfeszítései eredménye­képpen kiegészítette a megcsonkult családot. Vasárnap egy újabb család utazott ki lélegzet visszafojtva a határra — két gyermekük elé. Elin­dult tehát egy várva-várt folyamat, megnyugvást okozva a várakozók népes táborában. Ezt alkalmam volt felmérni vasárnap a Szegedi Erdély Kör szo­kásos találkozóján, a JA­TE Szabadidőközpontjá­ban. Melynek folyosóján Is­tike boldogan — vagy in­kább önfeledten? —nyar­galászott, mintha neki ta­lálták volna ki az egész rendezvényt. . . Az apa alig győzte csitítani, any­nyi időt azonban szakítot­tunk, hogy néhány szó erejéig felvázolhassam a helyzetüket. — Nyolc hónapja tele­pedtünk lé Szegeden. Ba­rátokhoz, 'ismerősökhöz jöttünk. A kisebbik fiam, Laci, már itt kezdte az el­ső osztályt — vallja a baj­szos, keménykötésű apa. A munkahely biztosítva, ideiglenesen albérletben lakunk Algyön. Két bará­tommal építeni szeret­nénk, lehet, hogy megpá­lyázzuk a szegedi tanács kiírását a Rózsa Ferenc úti elképzelésekre. Most már van kiért — tette hozzá széles mosollyal. — Erdély melyik részé­ről származnak? — Csíkszereda mellől, az úgynevezett Szélcsíkból, avagy Oldalcsíkból. Mely rész arról nevezetes, hogy se a Felcsíki, se Alcsiki medencéhez nem tartozik. Nevezetesen Csíkszent­mihély és Szépvíz község­ből. — Istikére ki ügyelt ez alatt a nyolc hónap alatt? — Édesanyám. Mondta is a fiam, hogy itt is jó, de a nagyanyjánál is jó volt... Mintha megérezte vol­na, hogy róla beszélünk, mellénk szegődött a kis­fiú. Elfelejtett közölni va­lamit. Éspedig: a határon maradt dolgai közül na­gyon sajnálja a „terepjá­ró" (jaték)autóját. Ha le­hetne, visszamenne érte! Ott, a bácsükkal nem len­ne gond. Csakhát apu le­intette ... Istike, Istike, kicsi fecs­ke, milyen tavaszt hoztál? Sokan álltunk ott, erre a kérdésre azonban senki sem mert — még feltéte­les módban sem — vála­szolni. Szeredi Tamás a leánygimnázium Árpád­házi Szent Erzsébet nevét. Akárki tette a javaslato­kat, jó érzéke volt a helyi hagyományok iránt. A Vá­ros kegyes oskolája méltóbb nevet nem kaphatott volna Szeged szülötténél, a rend nagy fiánál, Dugonics And­rásénál. Az állami főgimná­zium is jól választott, ami­kor a szegedi közéletből az első felelős magyar minisz­térium tagjává emelkedett Klauzál Gábor nevét íratta homlokzatára. S a főreál­iskola is stílusosan kérte a vasminiszter, Baross Gá­bor nevét: a magyar közle­kedés és kereskedelem meg­újítója nagyszerű példaképe lehetett a műszaki tanul­mányok iránt érdeklődő re­áliskolai tanulóknak. Az lehetne ma is, ha 1951-ben, az iskolát, fönnállásának századik esztendejében ér­zéketlen, troglodita vezetők meg nem szüntetik. Bálint Sándor az újszege­di tanítóképzőben kezdte tanári pályáját, s ott nevelt néptanító-nemzedékeket a fölszabadulásig, amikor a főiskolán és az egyetemen várta a föladat. Szép gon­dolat, hogy a hajdan az is­kolához tartozó épület, a művelődési otthon az ő ne­vét viselje. Tápé pedig — Alsóváros után — a második otthona volt. Ha valamilyen hagyo­mányt, szót már nem talált meg szülővárosának paraszt­fertályában, még meglelhet­te a hagyományőrző falu­ban. Több joggal, mint a tápai, iskola nem viselhet­né a nevét. Péter László M/ történt a piacon? A várpalotai piacon a febru­ár 3-i rendőri intézkedés meg­gondolatlan és a szolgálati sza­bályzat rendelkezésed vei el­lentétes volt — mondotta az MTI munkatársának Ba.rta.lox Antal alezredes, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének közbiztonsági he­lyettese. A vizsgálat eddigi eredményed szerint ezen a napon a követ­kező történt: a várpalotád ren­dőrkapitányság bűnügyi osz­tályvezetőjének telefonon ama hívták fel a figyelmet, hogy a városba egy nagyobb létszámú lengyel turista csoport érkezett, és a csoport tagja szabályta­lan módon különféle iparcikke­ket árusítanak. Az osztály ve­zetőt ének irányításával és részvételével 9 óra tájban a rendőrség 8 fővel kivonult, majd előállított 7 lengyel ál­lampolgárt a szabálytalan áru­sítás miatt. Erről jelentést tet­tek a kapitányság vezetőjének. Későbbi értesüléseik alapján, a helyi párt- és tanácsi vezetők közölték a kapitányság vezető­jével: a piaci ellenőrzés annyi­ra nem szokványos volt. hogy az állampolgároknak jogos fel­háborodásra adott okot, példá­ül a gumibot használata. A Veszprém Megyei Rendőr­főkapitányság azonnal vizsgála­tot indított. Az eddigi tanúval­lomások — 7 személyt hallgat­tak ki — ellentmondásosak, az azonban kiderült, hogy néhány lengyel állampolgárral szemben valóban gumibotot használtak. Bartalos Antal alezredes közöl­te. hogy a vizsgálat még nem zárult le, felkutatják a további szemtanúkat. A vizsgalat befe­jezése ultán mindenképpen fe­lelősségre vonják mán diaz óikat, akik nem tartották be a szol­gálati szabályok idevonatkozó rendelkezéseit, köztük elsősor­ban a parancsnokot, aki ezt az akciót elrendelte és vezette. (MTI) Mandelstam meséje Ródió­Oszip Mandelstam 1891­ben megszületik, 1913-ban. megjelenik első versesköte­te, a Kő. Az 1917-es forra­dalmat borzongással elegy lelkesedéssel fogadja, politi­kailag tökéletesen lojális ve­le szemben. Tizenihat esz­tendő múlva letartóztatják, száműzik, kiszabadul, 1938­ban lágerbe kerül és rövi­desen örökre nyoma is vész a Guiag rengetegében. A költő-esszéistát is az 1956-os esztendőben rehabilitálják. Voronyezs, 1937 című versé­ben például ilyenéket írt: „A sikátorok ugató haris­nyák. j Az utcák dülöngélő délután a Magyar Rádió Kossuth adójának A világ­líra gyöngyszemei című mű­sorában éppen tíz percre került még elő: Bács Fe­renc, Hegedűs D. Géza és Papp János mondta ver­seit. A Csillapíthatatlan szavak-at, a Fázom-ot, a Rossz ez a mai nap címűt: a fogható világ falát. ha széttolod / zengi lázadó dalát maga a titok." A Ko­rom: „van-e ki képes két század gerincét / vérrel egy­betapasztani?" És: „Péter­vár, engedd élni fiad." Mandelstam meséjének ez utóbbi, legutolsó mondata aztán tényleg le is zárja a történetet. A mese itt tény­leg végetér, befejeződik, a könyvet be lehet csukni, a gyermek elaludt. Mandelstam meséje ennyi. fészerek. / Sötét sarkokon . ácsorgó borisszák / lapulnak Nt™'sok Enny' a hozzaha­és elöözönlenek." sonloke is. Lehet hosszabb, Oszip Mandelstam meséje va^ rövidebb, fordulato­itt látszólag véget is ér. «abb' unalmasabb. Legföljebb még annyit lehet Csak a vege azonos­hozzátenni, hogy szombaton Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom