Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

4 I 1989. február 20., hétfő Téli Tárlat '89 Tegnap délelőtt Tóth Sándor szobrászművésznek, a fiatal kiállítók munkáját méltató szavaival megnyílt a XIII. Országos Ifjúsági Képzőművész Tábor hallgatóinak hagyományos téli tárlata. A tavaly augusztusi alkotótelepen szerzett tapasztalatok és élmények alapján készült festmények, grafikák, most is hű tükörképet adnak az ifjúsági művésztelep közel negyedszázados történetének művészetformáló törekvéseiről. A nyári alkotótábor művésztanáraiból alakult szakmai zsűri döntése alapján hat fiatalt díjaztak, ezzel is elismerve művészeti tevékenységüket. Az idei művésztelepre meghívást kapott Barcsa Pál (Almásneszmély), nívódíjban részesült Jóföldi Szabolcs (Kiskőrös), Szabó Lajos (Hajdúböszörmény), Koszecz Sándor (Békéscsaba), Brunszkó Erzsébet (Budapest) és Sugár Ibolya (Szeged). A harminckilenc alkotó, ötven alkotásából rendezett tárlat egy hónapig az újszegedi November 7. művelődési házban tekinthető meg (Odesszai krt. 42.). Brunszkó Erzsébet Küzdelem című grafikája — egy azt ötven alkotás közül. Sctwnldt Andrea felvétele A válságból: reformmal Orvosi Kamara Csongrád megyében Szombaton tartotta alakuló közgyűlést — az eddig több mint 500 tagot számláló — Magyar Orvosi Kamara Csongrád megyei szervezete. A megalakulásig működött ideiglenes vezetőség nevében Karácsonyi Sándor, a SZOTE tanszékvezető egyetemi tanára mondott beszédet, majd Önody Sarolta főorvos — aki ugyancsak az ideiglenes vezetőség tagja vollt — tett javaslatot az alakuló közgyűlés napirendjére. Ennek megfelelően a résztvevők először a Magyar Orvc6i Kamara alapszabály-tervezetét vitatták meg. Ezt követően megválasztották a kamara Csongrád megyei szervezetének tisztségviselőit és vezetőségét Az elnök Földes Vilmos, a SZOTE tanszékvezető egyetemi tanára lett. Az alelnöki posztra Csernay Lászlót, a SZOTE tanszékvezető egyetemi tanárát választották. A titkári funkciót Önody Sarolta, a kórház-rendelőintézet felnőtt ideggondozójának vezető főorvosa, illetve Bende János, a SZOTE tanársegédje látja el. A közgyűlés végül megválasztotta tíz küldöttjét, akik március 3án — a Budapest Kongreszszusi Központban — a Magyar Orvosi Kamara országos közgyűlésén képviselik a Csongrád megyei szervezetet. * Közgyűlést nyitó beszédében Karácsonyi Sándor professzor először a magyar egészségügy pillanatnyi helyzetét vázolta, elmondta, hogy az 5-8 éve még csak válságjeleket mutató ágazat az elmúlt év végére már válságba került E szomorú tény alapvető és fő oka, hogy a magyar egészségügy gazdasági helyzete roszszabb, mint az ország általános gazdasági helyzete. Az az állítás, miszerint az egészségügy költségvetése az elmúlt tervidőszakban a nemzeti jövedelem 4,1-4,8 százaléka, valótlan. Karácsonyi professzor — akinek mint országgyűlési képviselőnek nyilván nagyobb áttekintése van az egész ország egészségügyéről — megbizonyosodott arról, hogy az előző ötéves tervidőszakban egészségügyünk jussa a nemzeti jövedelemből mindössze 2,1-2,9 százalék volt, s az elmúlt évben 50,9 milliárd forinttal gazdálkodhatott. Ez az összeg azonban még a fenntartási költségekre is kevésnek bizonyult. A válság megoldásának alapfeltétele és biztosítéka többek között az Országos Társadalombiztosítási Intézet fokozatos átalakítása önálló pénzintézetté. Továbbá a diagnosztikus eljárások valós pénzértékének meghatározása, ami lehetővé teszi azt is, hogy egy-egy gyógyító intézmény, illetve szakember valódi teljesítményéhez inért dotációt kapjon. A mindenkit munkája minősége, és teljesítménye szerint fizető egészségügyi rendszer pedig előbb-utóbb el kell hogy sorvassza a hálapénz gyakorlatát. Mihamarabbi megoldásra váró feladat "még az alapellátás megerősítése, illetve a fekvőbeteg-intézetekben dolgozó orvosok védőbiztosítási rendszerének kialakítása. Mindezen változtatásokra csak a válságba jutott-juttatott egészségügy egészét érintő reformmal nyílik mód. A magyar egészségügy átfogó reformjának realitássá válásához viszont a magyar orvostársadalom összefogására, egységes szervezetbe tömörülésére, az orvosi kamara létrehozására van szükség. A Magyar Grtvoskamara — e reform sikere érdekében — feladatának tartja többek között az iránymutatást a tudományos életben, ami a különböző orvosi társaságok munkájának összefogását, az orvostudomány összehangolt kutatási programjainak kidolgozását is jelenti. A kamara részt kíván venni tanácsadóként az új rendszerű orvosképzésre alkalmas emberek kiválogatásában, éppen úgy, mint az orvostovábbképzésben. Szaktanácsadói 6zerep>et vállal az egészségügyi kormányzat mellett az orvosi műszerek minél célszerűbb elosztása és gazdaságosabb üzemeltetése érdekében. A szombati alakuló ülésen megvitatott alapszabály-tervezet — e kiragadott és kiemelt ' céljain kívül — 18 pontban rögzíti a Magyar Orvoskamara alapvető feladatait és szolgáltatásait, így az orvosi kar szakmai, etikai, gazdasági, szociális érdekeinek érvényesítését, képviseletét; az orvosi hivatás szakmai és etikai felügyeletét; részvételt az egészségpolitikai célok, az egészségügyet érintő koncepciók, tervek, jogszabályok kidolgozásában. Az eddigi szétparcellázottsággal szemben a feladatok — szakmai, etikai, gazdasági — egy független szervezet kezében összpontosulnak, s így reménnyel kezdődhet meg a magyar egészségügy orvoslása. A kamara azonban csak úgy és akkor működhet eredményesen, ha alulról felfelé építkező, független, demokratikusan szerveződő, törvényben elismert önkormányzati szervvé lesz. K. K. Manón Lescant és Otelló Az operafilm olyanféle, mint a konzervlecsó, vagy egynémely narancslé: dobozba zárt napfény. Abszurd egy műfaj. A színház egyik legalapvetőbb szabályát, csodáját sérti meg: fittyet hány a drámai történés és a „műélvezet" térbeli és időbeli egységének. Nem „ott' és nem „akkor" történik semmi. Én ugyan a végletekig élő-párti vagyok, s egy közepes előadást sem cserélnék föl egy kitűnő lemezzel, ám értelmes kompromisszumokra szívesen hajlanék. Örömest hallgatom Domingót egy húszasért, ha Szegedre élőben 520 forintos jegyekért sem jön el. Szívesen megnézem, mi a véleménye egy-egy világnagy rendezőnek bizonyos művekről, ha odautazni úgysincs „tehetségem", s bizonyára sokan vannak, akik operába nemigen járnak, ám a tévében azért végignéznek egy Puccinit a Covent Gardenből, esetleg a moziba is elzarándokolnak a pazar kiállítású Verdi-műért. A televíziós operaközvetítés és a zenés filmszínház tehát olyan, mint egy pártfőtitkár: lehet finnyázni, de óriási befolyását, közönségnevelő erejét tagadni nem. Ezért oly kardinális kérdés mindegyik esetben, hogy milyen? A tévé Manonja pompás volt. Nem érte el ugyan a jópár év előtti Metropolitanbeli előadás szellemi izgalmát, de képernyőre érdemes, remek produkció. Az avantgarde rendezőként ismert Götz Friedrich nagyságát dicséri, hogy mentes maradt mindenféle túlzástól. Belátta, hogy Puccini első remekéhez a hagyománytiszteleten át vezet az út. Az izgalmas térszerkezetű színpadon sok hatásos beállítással, költői képpel szolgálja a zenét. A sztárdirigens Giuseppe Sinopoli lírai olvasatát adta a partitúrának. Felfogása magas szinten költői, s csak e minőség emeletéről adhatunk hangot hiányérzetünknek, hogy a zene nyersebb, drámaibb akcentusai is legömbölyítve jelennek meg nála. Csúcsforgalmában hallhattuk a jelenkori operaművészet legnagyobb alakját, Placido Domingót. A fiatal Des Grieux hamvassága, vagabund bája nem igazán találkozik Domingó érett, eredendően nobilis Operák a képernyőn és a mozivásznon művészetével. A második felvonástól kezdve mondhatjuk, hogy eggyé vált a figurával. A címszerepet az az új-zélandi Kirí te Kanawa énekelte, akit Losey: Don Giovanni filmjéből, egy veronai Otellóból éppúgy ismerhetünk, mint a V(est Side Story-lemezről. Utolsó emlékeinkhez képest ugyan szedett magára néhány kilót, de megjelenése még így is illuziókeltő, hangszíne érzéki, alakítása teljes. Remek karaktert hozott az angolok első számú baritonistája, Thomas Allén, Lescaut őrmester szerepében. Igazán irigylésre méltó hanggal és színészi tálentummal rendelkezik. Egyszóval a Royal Opera Manón Lescaut előadása a mű magas szintű interpretációja volt, amely ugyanolyan élményt jelentett a műfaj szerelmeseinek, mint a zenés színházzal épp csak kacérkodó nézőknekhallgatóknak. Verdi Otellója Ciprus szigetén játszódik, Franca Zeffirelli Krétán forgatta a filmjét. Am míg az eredeti műben a színhely sokadrangú körülmény, a filmvásznon elsődlegessé válik. Egy angol kritikus röviden csak „chocolate-box Otello"-nak (csokisdoboz Otellónak) nevezte. Ugyanis az embernek állandóan az az érzése, hogy a rendező a zsúfolt képek beállításával van elfoglalva, meg a boltívek optimális bevilágítását kísérletezi, kameráit állítgatja. Nem Verdi Otellóját látjuk, csak egy róla szóló filmet. A szereplők közül persze többen elsőrangúak. Domingóról milyen újabb dicsérő jelzőket vezethetnénk be? Igen megható Katia Riciarelli mint Desdemona, s az sem válik hátrányára, hogy a vásznon egy vérbeli reneszánsz szépséget látunk. Justino Diaz Jágója is színvonalas, időnként érdekes alakítás, ám nekem némileg más elképzeléseim vannak a figuráról, kezdve azon, hogy a-zászlóst hősbariton, és nem lírai basszus hanggal vélem hitelesnek. Amit azonban Zeffirelli a zenével csinál, az többszörös merénylet. Az Otelló Verdi egyik csúcsteljesítménye, élete vége felé írta. A zenetudomány egybehangzó véleménye szerint, eddigre •már nagyjából tisztában van a komponálás és a dramaturgia szabályaival. Az Otellót meg egyenesen a tökéletes szerkesztés mintapéldájaként emlegetik, s ekként rajongja a közönség is A rendező ezzel szemben agyonszabdalja a kompozíciót, ütemeket hagy ki, monológokat, együtteseket csonkít meg önkénnyel, zárt számokat helyez át. A nagyszerű utókor helyreigazítja a tökéletlen mestert... S ez felháborító. Persze, ellenem vethetnék, hogy aki nem ismeri bensőségesen a darabot, annak föl se tűnik,''zavart se okoz a számtalan és érthetetlen húzás, s csak a kényeskedő fülű rajongó szekta jajong. Ez valószínű. A zavart az okozza, hogy épp a művet kevéssé ismerők ezután Verdi Otellóját Zeffirellijével fogják azonosítani, pedig; mecsoda különbség! Ráadásul, nem színházi előadásról van szó, mely mint a szó — elrepül, hanem filmről, mely az íráshoz hasonlatos: megmarad. Publicitása is sokszoros, csak Magyarországon többszázezren látják. Ezért hát, ez az Otelló nemcsak rossz, de mérhetetlenül kártékony is. Márok Tamás Elhunyt Kálmán György Kálmán György Kossuth- 64 évében, hosszan tartó, ... T. . ,„ súlyos betegség után, vasáres ketszeres Jasza, Maru nJ e,hurfytB Temetéséről díjas színművész életenek később intézkednek. Színjáték Hely: a népfront Szeged városi . bizottságának tanácskozója. Téma: a mozgalom megújulásának lehetőségei, feladatai. Szereplők: a városi testület gazdaságRoyal kávéház: Végh Antal Az indulatok időről időre szinte az egekig csapnak körülötte. Rajongás ess megvetés, szolidaritás és elutasítás. Közömbös alighanem senki sem maradhat iránta. 0 pedig közben kitartóan, konok elszántsággal ír, és megint csak ír, nemcsak futballról, hanem a szatmári népéletről éppúgy, mint egyféle végvári katonaéletről a Rá k os i - re ndszerben, vagy éppen a mai erdélyi helyzet félelmetes hétköznapi részleteiről. Támadják és perelik, rágalmazzál: és gúnyolják, olvassák és vitatják, ö mindezenközben állja az ütéseket, és teszi a dolgát. „Akkor is, ha egyedül maradok." Igen: Végh Antalról van szó. Ki ez az ember voltaképpen? Hogyan látja saját szerepét az elmúlt néhány évtized magyarországi társadalomtörténetének alakulásában? Miként minősíti .1 támadásokat, és mivel magyarázza különleges helyzetét irodalomban, köztudatban? Milyen szemelyiseg rejtőzik a népinemzeti eszmekör, az aktuális lá-sadalmi gondok és a szenzációszámba menő, botrányos esetek iránt egyaránt elkötelezettnek látszó rioo-ter, a leleplező, az ábrázoló és az indulatkavaró mögött? A futballügyek és az irodalmi-közéleti kérdések irányából, a fenti (és más) kérdések oldaláról — sokfelöl közelítve igyekszik bemutatni a Royal irodalmi kávéház Végh Antal utóbbi kötetcímeinek egyikét. Akkor is, ha egyedül maradok címül választó estje. Amelyre szeretettel vár minden érdeklődőt a házigazda: Domonkos László és várospolitikai bizottságának tagjai, valamint egy rendező-előadó, meghívottak. Az előadás témája ígéretes, még a címe is sugallja, itt és most gondolatokban gazdag vita részese lehet a közönség — esetünkben a tudósító szerény közreműködésével, lapunk olvasói. Hiszen feltételezhető, a szereplők elemzik, értékelik az általuk eddig játszott darabokat e rendhagyó előadás keretében, az újítás szándékával. Kvázi, a színpadról szól a kritikus hang. De félre a képes beszéddel, lássuk a tényeket! Az említett két szakbizottság mintegy negyventagú összesen. Közülük hatan jelentek meg a téma tárgyalásán. Hozzászólásaik minőségét, tartalmi gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, a megyei és a városi népfrontapparátus érdeklődő munkatársai szorgalmasan jegyzeteltek. (Az észrevételek természetesen lapunkban is helyet kapnak a népfrontviták összegezésekor.) Rózsa János, a városi népfrontbizottság munkatársát az esemény kapcsán inkább arról kérdeztem, mi lehet az oka a feltűnő közömbösségnek? Talán nem kaptak időben értesítést a bizottságok tagjai? S biztosan érdektelenséget jelent a távolmaradás? Lapozzuk a naptárt, kiderül, az esemény előtt jó tíz nappal postázták a meghívókat — helybe, Szegedre, kinek a munkahelyére, kinek a lakására. Hogy az érdekeltek időben értesültek, arról tanúskodnak a válaszok: nyolcan-tízen szóltak, nem tudnak részt venni egyéb elfoglaltságuk miatt, egy aktivista, hogy valamiképpen mégis eleget tegyen társadalmi megbízatásának, papírra vetette reformjavaslatait. S a többiek? Nézegetjük a néésort. Vezérigazgató-helyettes, osztályvezető, titkárhelyettes, • egyetemi adjunktus, főmérnök, kirendeltségvezető, igazgató, ágazatvezető ... csupa-csupa fontos, felelős beosztású szakember, aki gazdaság- és várospolitikában is járatos lehet. Akiknek, vélhető, épp elég a dolguk saját szakmájukban, szóval nem biztos, hogy társadalmi megbízatásukat illendőségből fogadták el, s fölösleges koloncnak tartják. De az is lehet... A népfrontmozgalom jövője mindenesetre tőlük is függ. S a társadalmi vitákon lassan kirajzolódik egy kép, amelyen már nem látni a formalizmust, a bizottságosdit, a potentátok utáni kapálódzást, társadalmasított színjátékot. De jó! Mag Edit