Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

19S9. január 13., péntek Józan konszenzus - érdemi érdekvédelem Beszélgetés a pedagógusszakszervezet főtitkárával Az idei tanév első félévében számos jelzés utalt arra, hogy a pedagógusok teherbírása, tűrőképessége a kritikus szinthez ért. A több mint negyven éve nyomasztó bérrendszer — ami az egész értelmiséget hátrányos helyzetbe taszította — főként azért párosult növekvő elégedetlenséggel, mert a társadalom egyre tobb és több terhet hárított az iskolára, egyre nagyobb felelősséget ruházott a pedagógusra, anélkül, hogy ezzel arányosan nőtt volna a nemzeti jövedelemből az " oktatásügynek juttatott hányad. Márpedig ha végre felismerjük, hogy a teljesítőképességet — szakmai és morális vonatkozásban egyaránt és egymástól elválaszthatatlanul — az iskola kell, hogy megalapozza, akkor nem spórolhatunk tovább az oktatásügyön. Biztató lépésnek tekinthető az Országgyűlés decemberi határozata a pedagógusok béremeléséről. — Megnyugtatta-e a húszszázalékos fizetésemelés híre a pedagógus társadalmat? — kérdeztem Sárdi lMjostól, a Pedagógusok Szakszervezetének megbízott főtitkárától. — Tekintve, hogy a napokban ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége, nemcsak a magam, hanem a testület álláspontja alapján válaszolhatok: m: negyvenszázalékos emelést tartottunk volna indokoltnak és jogosnak, amit elvben az illetékes állami szervek is elfogadtak. Nekünk viszont azt kellett tudomásul vennünk, a józan konszenzus alapján, hogy a költségvetésből most nem jutott több, mint egymilliárd-hétszázezer a pedagógusok bérének emeléséré. Változatlanul folyamatos feladatunknak tartjuk azonban a figyelemkeltést a közoktatás súlyos gondjaira, hangsúlyozva a döntéshozókra háruló felelősséget. — ön a központi vezetőség üléséről ment át az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalba, hogy végleges döntéssel térjen vissza: a túlóradij-emelés — amelyre ötszázötvenmillió forintot különítettek el a teljes összegből — februártól válik esedékessé, a húszszázalékos béremelés pedig szeptembertől. Miért? — Nem a jelenlegi pedagógus összbér húsz százalékát kaptuk meg, erre az évre, hanem egy összeget. Azt kellett hát mérlegelni, hogyan járnak legjobban a pedagógusok? Ha szeptember előtt osztjuk szét, kevesebb százalék jut egy hónapra, ha később, akkor ugyan több mint húsz százalék, de annak a következő évre áthúzódó hatásait nem tudta volna garantálni a pénzügyi kormányzat. Nyilvánvaló, hogy 1990-ben már januártól, tehát egész évben terheli a költségvetést az idén még csak négy hónapon keresztül jelentkező megemelt bértömeg. — Jól gondolom, hogy a túlóradíj emelését azért nem halogatják, mert az elégedetlenség forrasa az utóbbi hónapokban főként a túlórakényszer volt? Adó és túlóradíj — Nem egyszerűen túlórakényszerről van szó, ez eddig is volt, s még alacsonyabb bérért is vállalták a pedagógusok. Szerencsétlenül találkozott azonban tavaly januártól a személyi jövedelemadó életbe lépése és az a rendelkezés, amely valamelyest javította ugyan a túlóra honorálását, de tartalmazza azt is, hogy a kötelező heti óraszáma 50 százalékáig kötelezhető túlmunkára a pedagógus. — Ügy tudom, hogy ez értelemszerűen azt jelenti, maximum 50 százalék túlórát vállalhat a pedagógus, s a rendelkezés értelmében éppen a pedagógus túlterhelését kívánta visszafogni. Másrészt adózni ettől függetlenül is kellene. — Kétségtelen, de a pedagógus úgy érzi, akkor kötelezték túlmunkára, amikor ez gyakorlatilag nem a keresetét, hanem az adóját növeli, és még ellenkezik is a munka törvénykönyvében megfogalmazott rendelkezéssel : túlmunkára rendkívüli esetben kötelezhető a dolgozó. — De mi a „rendkívüli eset" ebben a vonatkozásban egy iskolában? — Nem tudok válaszolni rá, mert sehol nincs meghatározva. Ez is egy előttünk álló feladat: tisztázni kell, különben levegőben . Jóg az érdekérvényesítő törekvésünk. Ez persze részletkérdés. Ahhoz, hogy szakszervezetünk hatásosabban és hatékonyabban dolgozhasson, az előkészületben levő szakszervezeti és sztrájktörvény hoz majd jogi garanciákat. Szeretnénk elérni, hogy a törvény lehetővé tegye: a vétójog ne csak munkahelyi szinten érvényesülhessen, élhessünk vele, mint ágazati szakszervezet is alalkalmanként a tárcával egyezkedve. Ugyanez a helyzet a sztrájk vonatkozásában. A munkahely a többség titkos szavazatával dönthet a munkabeszüntetés mellett, de mint ágazati szakszervezetnek a kormányzattal szemben nincs jogunk sztrájkot kezdeményezni. Nincs tisztázva az sem, ki hirdetheti meg és hol. A pedagógusok és a sztrájk — Foglalkoztatja a pedagógusokat a sztrájk gondolata? — A szakszervezeti jogok garanciája foglalkoztat elsősorban, hogy új alapokra helyezhessük együttműködésünket az állami, politikai, tömegszervezeti partnereinkkel. Csak végső esetben fordulunk a munkabeszüntetés fegyveréhez, mert nem konfrontációra törekszünk, hanem érdemi érdekvédelemre. S ebben mindenkit szövetségesünknek tekintünk, aki segít az oktatás társadalmi szerepének fontosságát elismertetni. — De a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének demonstrációjától például elhatárolták magukat. Egyáltalán. kapcsolatban állnak egymással? — A PDSZ nem bejegyzett szervezet, nincs vezető testülete, nincs hát kivel kapcsolatot tartanunk. Mindazonáltal vannak közös érdekek, amelyek együttműködésre ösztönöznek, s az előrehaladást segítő korrekt vitáknak is lehetne haszna. De nem értek egyet a valóságtól elszakadó követelösdivel, azzal együtt, hogy elismerem: a Pedagógusok Szakszervezete adós a munkájának kellő nyilvánosságával. Tény ugyanis, hogy erőfeszítéseinkről nem tud eleget a százhatvanezres tagságunk. Ezen feltétlenül változtatni fogunk, sokkal jobban kihasználjuk például a Pedagógusok Lapja kínálta lehetőségeket. A január 20-i számban közöljük is a központi vezetőség ülésén elfogadott állásfoglalásokat. Reméljük, a májusi kongresszust megelőző választások során felgyorsul a megújulási folyamat, az érdekvédelem helyi képviselői akár viták árán is érvényt szereznek a pedagógusok jogainak, s a béremelés munkahelyi levezénylésében is aktívan részt vesznek majd. M. P. Vita egy nyílt levélről Molnár Attila, a KISZ-bizottság titkára először a dokumentum megszületésének körülményeiről beszelt. A levélben foglaltak nem az apparátus titkárságának véleményét tükrözi csak, hisz előzetesen különböző fórumokon, beszélgetésekén elhangzott vélemények alapján alakították azt ki. Alapja a KISZ országos értekezletén elfogadott platform. A nyílt levél már címében is jelzi, nem csak az ifjúsági szövetség tagjait kéri a csatlakozáshoz, hanem az egész ifjúságot. Természetesen a korábbi tesiületi üléseken elhangzott vélemények, javaslatok is tükröződnek, mint például a december 8-án elhangzottak alapján az, hogy az ifjúsági szövetség olyan demokratikus, szocialista Magyarország létrehozását támogatja, amelyben az egyén önmaga és közössége erdekében az alkotmányosság keretein belül korlátozások nélkül megvalósíthatja gondolatait, nem a döntéseket végrehajtó állampolgár, hanem a társadalmat alikí'ó ember. Deklarálja: Mindehhez, szerintünk, a löobpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia lehetőségeinek megteremtése szükséges". A dokumentum felteszi a kérdést mit tehet a szövetség? Elsősorban azt, hogy az önálló kezdemén/ezések biztosítása elvére coűlve a jövőben nem k'ván hatalmi eszközökkel döntő testület maradni. Hogy mit adhat a KISZ tagjainak számára, Molnár Attila így fogalmazott: ..Mire van szüksége a tagságnak és mire képes a mozgalom". Továbbra js képviselik a nozzájuk forduló fiatalok erdekeit a döntést hozó megyei testületekben,'így például a megyei tanács és a megyei pártbizottság lómmain állást foglalnak rniriTegnap, csütörtökön délelőtt megtartotta soros ülését a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának testülete, amely nyilvános volt. A tanácskozás résztvevői először a bizottság választott tisztségviselőinek beszámolóit hallgatták meg. mit végeztek a legutóbbi testületi ülés óta. Második napirendi pontként azt a nyílt levél tervezetet vitatták meg, mely az egész megye ifjúságához kíván szólni. den olyan kérdésben, amely tagjait érinti. Szóba kc.'iUt az egyre szaporodó alternatív csoportok, szerveződések és a Kommunista Ifjúsági Szövetség viszonya is. Arra törekszenek, hogy az alkotmány keretén belül működő más, elsősorbin ifjúsági szerveződésekkel együttműködést alakítsanak ki. Például a Fidesz-szel is lehetnek közös feladaton, de amivel nem ért egyet a KISZ, azzal vitatkoznak. Csányi Zoltán, a KISZ-bizottság első titkára elmondta, miért nem kapcsolod)k a levélhez konkrét cselekvési program. Először v megyei KISZ-bizottsághoz tartozó szervezeteknek kell saját önálló programjaikát kialakítani, igy válik majd „megyei programmá". Az országos KlSZ-éitekezlet döntése a KISZ szervezeti szabályzata, valamint a KISZ KB intéző bizottsága 1989. január 5-i döntése értelmében a KISZ szerveződéseknek, szervezeteknek, csoportoknak, közösségeknek március 31-ig bármely területi szervnél — legyen az megyei, városi, városi jogú bizottságok, KISZ KB — nyilvántartásba kell vetetnie magát. Ennek értelmében a testület tagjai a megyei bizottság feladatairól, megyei küldöttgyűlésükről és a XII. kongresszusra való felkészülés feladatairól fogadtak el javaslatot. A tanácskozáson felszólalt Novákné Halász Anna, a megyei pártbizottság titkára is. Először az újonnan megválasztott megyei pártbizottság eddigi munkájáról számolt be. Elmondta, ho§y számtalan feszültséggel kell szembenézniük és hogy az. eltelt néhány hét őta valami csodavárás féle érződik úgy a párttagok, mint a pártonkívüliek köriben. A rövid idő még igazán nem adhatott alkalmat a bizonyításra, de őszinte, nyílt véleménynyilvánítással és támogatással tovább lehet és kell lépni a múlt gondjain. Azt is megjegyezte, hogy tisztázni kell minden felelős állami, 'ársadalmi és politikai szervezetnek, mi a saját dolga és miben lehetnek partnereit egymással. A régi vezetés hibáinak állandó emlegetése nem lehet a politika alapja, egy korszak lezárult és egy új kezdődött. Elismerően szólt a már említett levél tartalmáról és kijelentelte, rengeteg erő és tartalék van a tagsággal való közvetlen kapcsolattermetésben, a közös gondolkodásban. Minden pártnak, így az MSZMP-nek is, szüksége van saját ifjúsági szervezetre. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy az ifjúsági szövetség támogissa a fiatalokat abban, hogy jelentőségükhöz mérten minél több pozíciót szerezzenek az elkövetkezendő tanácstagi és országgyűlési képviselői választásokon és ehhez időben és tudatosan készítsék föl arra alkalmas tagjait. " • Cz. J. 4 Vasútkorszerűsítés A regionális fejlesztésekről Ónozó György MAV vezérigazgató tájéksztatót tartott, s utalt a budapest— hegyeshalmi vasútvonal szerepére hazánk és a nyugateurópai országok közötti vasúti kapcsolatokban. Elmondta, hogy várhatóan az idén új nyomvonalra helyezik a Szárliget—Tatabánya közötti vonalszakasz egy részét. 1990-re befejeződik Tatabánya állomás rekonstrukciója. Ezzel megteremthetők a feltételek ahhoz, hogy a vonatok Budaörs— Herceghalom között óránként 120 kilométeres, Herceghalom és Tatabánya között óránként 140 kilométeres sebességgel közlekedjenek. A teljes rekonstrukció befejezését 1995-re, a világkiállítás évére tervezik. Ennek keretében egyebek között Szőny és Tata állomás felújítását, Szőny térségében ívkorrekció végrehajtását, továbbá még mintegy 60 kilométernyi vasúti pálya korszerűsítését irányozták elő. Ezzel megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy Budapest és Bécs között a vonatok elérjék az Intercity rendszerben közlekedő vonatok sebességét — mondotta végül a MAV vezérigazgatója. (MTI) Az Országgyűlés decemberi ülésszakának folytatásaként két új törvényt fogadott el, szavazott meg a T. Ház. Bár az utóbbi időszakbari, a legutóbbi másfél esztendőben megszokhattuk már legmagasabb törvényhozó testületünk munkájában a lényegi, vagy fogalmazzunk igy: lényegre törő m érdemi tevékenységet, azaz a gyakorlati törvényhozást — e két most született törvény több a korábbiaknál. Törvény az egyesülésről és törvény a gyülekezésről. A jelenlegi, meglevő alkotmányunkban deklarált jogok e két törvényi összefoglalója, az egyesülés és gyülekezés garanciáit tartalmazza. S e garanciák alapvető szabadságjogokra vonatkoznak. Arra, hogy az ország állampolgárai saját meggyőződésük, igényük és akaratuk szerint szinte korlátlan módon és formában vehetnek részt a társadalom alakításában, érdekeink felszínre juttatásában, s ezek alapján a politika arculatának demokratikus változtatásában. Tulajdonképpen napjaink evidenciáit fogalmazza meg a két törvény. Arról van szó ugyanis, hogy demokratizálódó társadalmunk mindennapjaiban egyre erőteljesebben hangot kap — nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is — a jogállamiságra való törekvés, a politikai intézményrendszer valóságos átalakítása és reformja. Jogállamiság. Gyakran elhangzott a kifejezés a Parlament mostani kétnapos ülésszakán, s a sajtóban is egyre inkább teret nyer ennek használata. A fogalom nem mindenki előtt tisztázott, így hát szükségszerű és hasznos volt Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter megfogalmazása: a jogállam olyan állam, amely felépítésében, müködeseben, az A jogállamiság alapjai állam és az állampolgár viszonyában az alkotmányosan megállapított elvekre épülő jogszabályok szerint jár el. Természetesen ennek feltételei vannak, alapvetően a jogokat deklaráló alkotmány, s az annak alapján álló jogsza'balyü:;. Mint ismeretes a társadalom mozgásának feszültségei felemás d intéiVe kényszeri tették a képviselőket: a jelenlegi alkot .nany figyelembevételével és módosításával, i készülő új alkotmány szellemében kellett meghozni az új törvényeket. Igen, valóban felemás a helyzet, hiszen a. majdan meghozandó alaptörvény előtt kellett két alapvető szabadságjog ügyében dönteni. Csak hát a társadalom mozgásai nem köthetők határidőkhöz, s mert napjaink jellemzője, hogy egyre több egyesület, szervezet és szövetség alakul, s mert egyre gyakrabban élnek az állampolgárok különböző csoportjai a demonstrációk, tüntetések jogával — kényszerítő erővel jelentkezett az igény e jogok törvénybeiktatására. A döntés alapos előkészítés es társadalmi vita után a többség akaratának megfelelően született meg. Kulcskérdés mast már, hogy állampolgári jogon, hogyan élünk e törvények biztosította jogokkal? A statisztikák szerint napjainkban több mint 7 ezer egyesület működik hazánkban. Lenyűgöző a számadat, kiváltképp akkor, ha hozzátesszük, hogy becslések szerint az egyesületeknek a taglétszáma meghaladja a 3 milliót. Azonban korántsem ilyen szép a kep, ha hozzáteszszük, hogy az egyesületek több mint fele sportegyesület, másik meghatározó része tűzoltó egyesület, s hogy a legújabb számadatok már tartalmazzák az utóbbi években gombamódra szaporodó városvédő és városszépítő egyesületeket is. A két új törvény természetesen nemcsak ezekre vonatkozik, hanem a társadalmi önszerveződés ennél lényegesen szélesebb körű és szélesebb tartalmú megnyilvánulásaira is. Tudnunk kell, hogy kiváltképp a korábban alakult egyesületek létrehozása sokkal inkább hatalmi elképzelésre és hatalmi akaratra jött létre, mintsem a spontaneitás és önszerveződés okán és jogán. A két új törvény markánsan tartalmazza a politikumot, a politikában való részt vállalás lehetőségét is. S nemcsak azért, mert az egyesülési törvény kimondja a pártalapítás jogát — annak részletes feltételrendszere az augusztusban tárgyalandó párttörvény tervezetének megvitatása során alakul ki az Országgyűlésben —, hanem azért is, vagy elsősorban azért, mert az egyesületek, a létrejövő közösségek erőteljesebben képesek egyes társadalmi csoportok erdekeit érvenyre juttatni az állami, politikai és társadalmi élet különböző szintjein és területein. Garanciákról is esett szó a törvények vitája során. S e garanciák elengedhetetlenek. A feltételrendszer részletesen, de korántsem túlszabályozottan biztosítja az állampolgár és az államrend jogait és védelmét. Elhangzott az ülésszakon többször is: a törvények koncepciója a szabadságjogok lényeget biztosítja, kevés tiltáson túl mind az egyesülést, mind pedig a gyülekezést feltételek nélkül az állampolgárra ibízza, s törvényi garanciát ad a két jog alkotmány szerinti gyakorlására. A tiltás egyfajta szavatosság az állam számára — jog: megtiltani az állam rendjével ellentétes, érdekeit, külpolitikáját, nemzetközi szerződéseit sértő szervezetek megalakítását, létrehozását. Ugyanakkor biztosítékokat kap az állampolgár arra, hogy megszűnnek, minimálisra csökkennek a klub, egyesület, szervezet es szövetség alapításának, bürokratikus fékei, már •nem egy-egy hivatalnok döntésén múlik az engedélyezés, s a törvényesen megalakult szervezetek működését nem szabályozzák felügyeleti szervek, főhatóságok. Működésük a sajátjogúság sérelme nél' kül történik. Természetes és szükségszerű volt, hogy legfőbb törvényhozó testületünk együttesen és közösen tárgyalta az egyesülési és gyülekezési törvényt, hiszen azok egymáshoz kötődő, egymást kiegészítő törvények. A gyülekezés az egyesülés egyik lehetséges, olykor elengedhetetlen megnyilvánulási formája. Szabályozása a demonstrációkon részt vevők erdekében és védelnieben csakúgy szükseges, mint ahogy a Parlament tagjai elfogadták annak igazságát is, hogy a közrend és közbiztonság, a közlekedés védelme is igényel egyfajta védelmet. E kölcsönös védelem és kötelezettség fogalmazódik meg az elfogadott gyülekezési törvényben. Az egyesülési és gyülekezési jog most már törvényként megfogalmazott és velünk élő jog. Alapja a jogállamiságnak. S. Buda András