Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam. 2. szám 1989. január 3., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ha nem úszunk, elúszunk A legkeményebb pénzek Pálmai Antal évek óta ve­zeti a talán legsikeresebb megyei ipari szövetkezetet, a Medikémiát. Néhány hónap­ja a Kiszöv megyei elnöké­nek is megválasztották. Ket­tős funkciójában kértünk tőle rövid telefoninterjút. — Talán kezdhetjük egy személyes kérdéssel! Mekko­ra többletmunkát jelent ön­nek, hogy „álláshalmozó" lett? — A sokszorosára nőttek a feladataim. Hogy hányszo­ros a szorzó? Ezt ma még nem lehet pontosan leírni. A feladatok már megfogal­mazódtak, és látszik, hogy nem kevés, ami elvégzendő. — A Medikémia eredmé­nyeinek jó részét a bevált ösztönzési rendszerének kö­szönheti. Lehet-e olyan in­tézménynél, mint d1 Kiszöv radikálisan előrelépni a tel­jesítményelv érvényesítésé­ben? — Meggyőződésem, hogy igenr Sőt, talán már az el­múlt negyedévben tettünk is valamit. A jutalmunk alapja a bérmegtakarításból származott. Ezek az össze­gek szigorúan a teljesít­ményelv alapján szóródtak. Sőt, még az is előfordulha­tott, hogy valaki egyetlen fillért sem kapott. Ez a rendszer itt is előrevivő kell, hogy legyen. Különben ezt az elvet meghirdettük a december 30-án tartott ki­szövös munkásgyűlésünkön. — A szövetségnél és a szövetkezetnél mit vár az éppen 3 napos új évtől? — A Kiszövnél tavaly a negyedik negyedévben nyer­tünk egy kis csatát, de a há­ború megnyerése 1989-re maradt. El kell érnünk, hogy a szövetkezetek ismét elfogadják: szükség van a szövetségre és lássák az it­teni munka eredményét. A Medikémiánál jó lenne meg­ismételni az 1988-as muta­tókat! Kimondtam az előb­bi mondatot, de a cél eléré­sével kapcsolatosan szkep­tikus vagyok. A szabályzók miatt ez szinte lehetetlen. Arra nagyon ügyelünk, hogy az adósságunk esedékes tör­lesztésére, és az elhatározott új fejlesztésekre minden­képpen legyen pénzünk. Az inflációt ellensúlyozó bér­emelésekre már nagyon ke­vés a reményünk. De az utóbbi területen 1988-ban sikerült olyan bázist kiépí­teni, amelyre bizton lehet építeni. — Befejezésül egy általá­nos jellegű kérdés: vélemé­nye szerint, meddig tartható a magyar gazdaságban a negativ ösztönzés módsze­re? — Csak általánosságban nem lehet erre a kérdésre válaszolni. Nagyon sok idő már nincs. Egyre inkább elmehet az emberek kedve a munkától, és akkor a má­sodik, vagy a harmadik gaz­daságban próbálnak pénz­hez jutni. Olyan pénzekkel, amelyek megadóztatására a legtökéletesebb pénzügy­minisztériumi tisztségvise­lők sem tudnak kitalálni eredményes módszert, javít­ható a jelenlegi állapot. Eze­ket a cégek a legkeményebb pénzekből fizetik. Például a magasabb ebédpénzre és az ingyenes, színvonalas üdül­tetésre gondolok. Ezek a juttatások ráadásul a mun­kavállalónak alanyi jogon járnak. A takarítónő és a főnök egyenlő mértékben ré­szesedik belőlük. A jelenle­gi adórendszerben igen sú­lyos hátránynak érzem, hogy az alanyi jogú kifizetések­ből is igen kemény az el­vonás. 1988-ban a hazai reáljövedelem szintje az 19,75-ös színvonalra esett vissza. Ha az idei (1989-es) népgaz­dasági terv minden elvárása teljesül, elképzelhető, hogy csökken a „tempó"... tunk be ezután szabadon a tőkés piacokról. De a rész­letek még nincsenek kidol­gozva. Nem tudjuk, ez a rendszer hogyan fog működ­ni. Egy biztos, akinek fo­rintja lesz, az jelentkezhet az MNB-nél, hogy devizát szeretne. Ott meg eldöntik majd, mikor kerülünk sor­ra. — Tehát, a külföldi fizető­eszközt a nemzeti bank biz­tosítjr.... — De nem mindegy, mennyi idő alatt. Ugyanis, már az igényléskor be kell — Hogyne. Hasonlítsa csak össze a kinti meg az itthoni árakat. Az a hűtő­szekrény, ami Bécsben 10 ezer forintba jön, nálunk 22, a jobb színestévéket kint már 25 ezerért adják, ná­lunk verik az 50-et. — Ezek szerint csökken a műszaki cikkek ára az idén? — Reméljük, igen. A ha­zai iparnak is fel kell előbb­utóbb vennie a kesztyűt. A külkereskedelmi vállalatok már jelentkeztek is nálunk ajánlataikkal. Az új, esetleg meghökkentő módszerektől sem szabad visszariadni fizetni a tervezett vásárlás összegét forintban. Kérdés, hogy hány hazai vállalatnak lesz pénze arra, hogy eset­leg hónapokig kivonja a tökét a forgalomból. Az sem tisztázott még, hogy meny­nyiért kapjuk a valutát. Ügy hírlik, a hivatalos áron, plusz-mínusz 5 százalék. Ahogyan a hivatalokat is­merjük plusz 5 lesz belő­le. — így megéri a Vidiá­nak? — Es hazai cégek? — Egyelőre csend van. A lista megjelent, de senki nem tud semmi konkrétu­mot. Például ma még vita­tott az is, hogy a mélyhűtő­láda bekerül-e ebbe a kör­be. Vannak, akik azt mond­ják, a második félévtől igen. Mi mindenesetre sze­retnénk több, jobb és ol­csóbb árut kínálni az idén, mint tavaly. Aki nem hiszi, járjon utá­na: egyelőre még Bécsbe! Milliókat bíznak az emberekre Alom, álom, édes álom... 1989 Érdemes még Bécsbe menni? Az elmúlt hónapokban igazán nem érezhette magát az ember a Mária Hilfer strassén, ha végigjárta a szegedi üzleteket. Jó minő­ségű magnót, színes tévét, rádiót csak a dolláros bol­tok kirakatában láthattunk. Igaz, ezek úgy megszaporod­tak, mint eső után a gomba a mezőn. Nemrégiben hozta nyilvánosságra a Kereske­delmi Minisztérium azt a listát, amely azokat a cik­keket tartalmazza, amelye­ket az idén már „alanyi jo­gon" behozhatnak külföld­ről a vállalatok. Amennyire örülnek ennek a fogyasztók, annyira kirázza a hideg a magyar vállalatokat: mi lesz velünk? — sápítoznak —, ha végre igazi versenyben kell megmérettetnünk. Ügy hírlik, több cég megpróbált nyomást is gyakorolni a minisztériumra: „felejtsék el" ezt az ötletet! Szerencsé­re nem így történt. — Meddig kell még Bécs­be járnunk, ha műszaki cik­keket szeretnénk vásárolni? — tettük fel a kérdést Géró Imrének, a Vidia Kereske­dőház igazgatójának. — Reméljük, hogy az idén sokkal inkább a vásárlók kegyeibe férkőzhetünk majd, mint tavaly. Elvileg már mindenki tudja, mit hozha­Tegnap évindító munkás­gyűlést tartottak az Újsze­ged) Szövőipari Vállalatnál, amelyen az előadó Szél Já­nos igazgató volt. Megkér­tük, foglalja össze röviden lapunk számára mondandó­ja legfontosabb elemeit. — Természetesen értékel­tem a most zárult 1988-as évet. Soha ennyit és ilyen kevés eredménnyel koráb­ban nem' dolgoztunk. Pon­tos számokat még természe­tesen nem tudok mondani, de a lényeg: rentábilis volt vállalatunk. Az évkezdésre hónapok óta készültünk. Programoztuk a termelésün­ket és eredményesen dolgoz­tunk az alapanyag előterem­tésében is. Ismeretes, hogy tavaly a devizahiány miatt éppen az utóbbi területen voltak a legnagyobb gond­jaink. Az első hónapokban gyártandó termékeinkre biz­tos piacunk is van. Az idén is sokat kell majd dolgoznunk, de másképp, mint tavaly. A fejre na­gyobb szükség lesz a mun­kavégzésünkben. Elsősorban a termelés feltételeinek meg­teremtésében kell gyorsan előrelépnünk. Ez nálunk a jobb anyag- és alkatrészellá­tást jelenti. Nekünk hat ter­melő üzemünk van. Ezek már 1988. II. félévétől ön­álló eredmény-gazdálkodással dolgoznak. Míg az üzemve­zetőknek eddig különböző mutatók tömegének teljesí­tését iri.uk elő, addig most csak az eredményre kötelező figyelniük. S csupán ennek az egy mutatónak a teljesí­tése kell a prémium kifize­téséhez. Ez az összeg pedig nemcsak elemózsiára elég. Mind az 1200 dolgozónk­nak gyorsan meg kellene értenie, hogy mi csak azzal gazdálkodhatunk, amit meg­termelünk. Persze a teljes gárda egyirányba húzásj utópia. Van 30—50 kollé­gánk, akik a többiek fizeté­sének egy részét is hazavi­szik. Ugyanis ők nem hoz­nak hasznot nekünk, hanem inkább kárt okoznak, amikor gondatlanságból elrontják gépeinket. Az ő figyelmez­tetésükkel nem kellene az igazgatóra várni, ezt a mel­lettük dolgozók is megtehet­nék, hiszen a mulasztás vas­tagon az ő káruk is. Az összefoglaló után há­rom kérdést tettünk fel az 1988. október l-jén kineve­zett igazgatónak. (Folytatás a 3. oldalon.) • • Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács héll'öi ülésén határozatot hozott a tudományos minősítés és továbbképzés korszerűsítéséről. A kormány jelentést hallgatott meg a VII. ötéves terv­időszaki országos középtávú kutatási-fejlesztesi terv meg­valósításának helyzetéről és a további feladatokról. A Minisztertanács megvitatta és elfogadta a postárol és a távközlésről szóló törvény elveit. A kormány elfogadta a találmányok és újítások ioari hasznosításáról szóló, továbbá a gazdasági élet működési zavarainak elhárítására hivatott szankciórendszerről készí­tett KN'F.B-vizsga latot, A Minisztertanács határozatot hozott Nyers Rezső ál­lamminiszter feladatáról és hatásköréről. Kormányszóvivői tájékoztató Az év első munkanapján megtartott kormányülésről Marosán György szóvivő tá­jékoztatta az újságírókat a Parlamentben. Rövid beve­zető nyilatkozatát az idei esztendő legfontosabb tár­sadalmi-politikai eseményei­nek számbavételével kezd­té, hangoztatva, hogy 1989 várhatóan a fordulat éve lesz a magyar gazdaság és társadalom megújulásá­ban. — Az ország végleg maga mögött hagy egy elavult, a fejlődés lehetőségeit kihasz­nálni képtelen társadalmi, gazdasági és politikai mo­dellt, s visszavonhatatlanul elindul egy új, szocialista jellegű társadalmi, gazdasá­gi modell felépítésének út­ján. A most újjáformálódó gazdasági modell belső ösz­szefüggéseit a piac logiká­ja határozza majd meg. Az elmúlt évtizedek tapasztala­tai'bizonyítják: a piacnak alapvető szerepet kell biz­tosítani a gazdaság szerve­zésében, összehangolásában. Számtalanszor bebizonyoso­dott már hazánkban is, hogy a piac ellenében nem lehet a gazdaság zavarait megoldani. A piac logikáját elfogadva ugyanakkor an­nak ellentmondásait sem le­het elutasítani — mondotta a szóvivő. Az új modell ele­mei közül külön kiemelte az árképzés mechanizmusát, hangsúlyozva, hogy az árak alakulását a piaci viszonyok határozzák meg. Az árakat eleve behatárolja az ország gazdasági teljesítménye, a költségvetési deficit mérté­ke, illetve a támogatások le­építésének üteme. Döntő ha­tása van az árak alakulásá­ra a kormány partnereinek, az érdekképviseleti szervek­nek és a Parlamentnek. A kormány előtt szereplő egyes napirendi pontokról beszámolva Marosán György elmondta, hogy a Miniszter­tanács határozatot hozott a tudományos minősítés és to­vábbképzés korszerűsítésé­ről. Ennek megfelelően az egyetemek — ahol erre a feltételek biztosítottak — jogosultak posztgraduális továbbképzés megszervezé­sére. Távlati célként azt tűzték ki, hogy a tudomá­nyos minősítő bizottságtól az egyetemek vegyék át ezeket a feladatokat. A kormány jelentést hall­gatott meg a VII. ötéves tervidőszak országos' közép­távú kutatási-fejlesztési ter­vének végrehajtásáról, il­letve az ehhez kötődő fel­adatokról. A kormány meg­állapította, hogy a kutatási­fejlesztési programok akkor szolgálják a legeredménye­sebben a gazdasági haté­konyság növekedését, ha szoros kapcsolatot alakíta­nak ki a központi gazda­ságfejlesztési programokkal Nem kevésbé fontos, hogy a középtávú kutatásban, il­letve fejlesztésben kerülje­nek előtérbe a gazdaságot közvetlenül szolgáló progra­mok. Állást foglalt a kor­mány amellett is, hogy a jövőben nagyobb szerepet biztosítsanak a nyilvánosság­nak, illetve a versenypályá­zati rendszernek az egyes kutatási-fejlesztési progra­mok megválasztásánál. Az ülésen megvitattak es elfogadták a postáról, illetve a távközlésről szóló törvény irányelveit. Ennek lényege, hogy e tevékenységi ágak­ban is érvényesíteni kell a korszerű gazdálkodás kö­vetelményeit, és előírásait összhangba kell hozni a sza­bályozás egyéb megújuló elemeivel is. Ez a többi kö­zött szükségessé teszi, hogy meghatározzák az állam fe­lelősségvállalásának körét az alapszolgáltatásokban, s szükségessé válik az indo­kolatlan monopóliumuk fel­számolása is. Az új törvény alapján az állami szervek mellett magánszemélyeknek is joguk és lehetőségük lesz e feladatok ellátására. A készülő törvényjavaslatot egyébként országos szakmai és társadalmi vitára bocsát­ják. A mostani kormányülésen a Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottságnak két vizsgá­lati jelentése is szerepelt. A Minisztertanács elfogadta á találmányok és újítások hasznosításáról szóló előter­jesztést, amely megállapít­ja, hogy a feltalálók és az újítók tevékenysége több te­rületen erősödött: munká­juk nyomán új, versenyké­pes termékek jelentek meg. Ugyanakkor továbbra sem sikerült fordulatot elérni a termelési, illetve a piaci szerkezet megújításában. Ugyancsak a KNEB je­lentése alapján tárgyalta a Minisztertanács a gazdasági élet zavaraival összefüggés­ben a szankciórendszer ha­tásait. A népi ellenőrök vizsgálata arra világított rá, hogy a piaci viszonyok elégtelen működéséből, a verseny hiányából fakadó zavarokat a szankciók egy­magukban nem képesek el­lensúlyozni. Kedvező fordu­lat tehát kizárólag a szabá­lyozó rendszer korszerűsíté­sétől, a piaci viszonyok erő­sítésétől várható. A kormány előterjesztést fogadott el az egyes mi­nisztériumok átszervezésével összefüggő átmeneti intéz­kedésekről is. A Miniszter­tanács határozata előírja, hogy az érintett tárcáknak, vagyis a Belügyminisztéri­umnak. illetve a Közlekedé­si, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumnak április 3(J­ig ki kell dolgozniuk módu­(Folytatás a 2 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom