Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

1989. január 2., hétfő 5 Ma este a Royalban Szabadtéri ígéretek Harmimoéves a fölújított kollégiuméval azonos. MiSzegedi Szabadtéri Játékok. (közben azt várja el tőle S hogy minden ellenkező (vajh ki is?) mondjuk a híresztelés dacára maradt közvélemény, hogy európai kevéske humorérzékünk — rangú fesztivál legyen (mamanapság egyébben úgysem radjon?). Talán felesleges igen bízhat az ember —, e emlékeztetni rá, erre a jecsöppet sem jelentéktelen len pénzügyi (körülmények körülményre a nyáron ka- közepette egészen minimóbaréval emlékeztetünk. Leg- lis az esély. Legalábbis alábbis így, direktben (mert komoly kockázat nélkül, hát remélhetően, szándé- Pillanatnyilag annyi bizokaink szerint, maga a prog- nyos, további éveket várat ram egésze sugall majd va- magára a nézőtéri relkonstlamiféle, előre is tekintő rukció. Hogy statikai állaga összegzést). Augusztus 6-án meddig bírja, egyelőre ,taaz újszegedi színpadra vo- lány. Amin nem spórolhanul ki a rádió Karinthy- tunk: a hangrendszer. színpada, neves művészek- ^frt ha Tl í^ peT"f all a csönd, kitör a botrány, kel, humoristákkal — a s öt-hat milliós produkció helyszíni felvételt pedig ké- hull darabokra. A Dóm tér söbb sugározza a rádió Ka- üzemeltetése a nyáron naposy Miklós szerkesztő-ren- P°nta tö,b,b mint sz^f?r forint, ekkora összeg befekdezo talalasaban. tetése iegaiább 14-16 elöMa este 6-tól viszont a adás tervezhető hozamával Royal Szálló irodalmi ká- érheti csak meg. És ezeknek véházába invitáljuk az ér- az előadásoknak színvonala deklödöket: mindenekelőtt Scm csökkenthető (ami persze a Hont Ferenc Bará- megint csak pénz!), mert a ti Kör regi es leendő tagjait. .. .. , , . .. „Nem puszta udvariasságból kozonsegfedezetet kockaztatteszem: újfent gratuláioK ná. A kor bezárul. S bar az értéket adó, újszerűségek- idei nyár pontos dobén is bővelkedő, sikeres tációja számunkra még isévadotokhoz." Remélhetően , nem árulok el levéltitkot, meretlen' a programunk ba ideidézem a művelődési lk<?sz. Mi több, a kozonsegminisztérium színházi refe- szervezés is jó ideje tart — rensének még a szezon vé- ^ előjelek dacára sem gén, szeptember 7-én kelt eredménytelenül sorait. Mely biztatás annál ereamenyteienui. jobban esett, mivel azóta is Hogy milyen előadásokra? csak gazdasági nehézségeink Aki még nem lismeri, ma pűpozódnak. Lévén hogy a este „nyilvánosan" is megSzegedi Szabadtéri Játékok tudhatja. Szeretettel várja költségvetése a városi taná- hát a DM. olvasóit a Játécsi intézmények egy-ötven- kok igazgatóságának valaharmadát teszik ki. Nem té- mennyi tagja nevében a hávedés! Nagyságrendje egy zigazda: szakközépiskoláéval vagy Nikolényi István Értelmiségi Fiatalok Szövetsége Az Értelmiségi Fiatalok meg a politikai intézménySzövetsége szombaton meg- rendszer, az oktatáspolitika tartotta alakuló ülését. A és a környezetvédelem térésztvevők elfogadták a makörében. Az alakuló szervezet platform-nyilatko- szervezet a dokumentumzatát, majd nyolc munka- terveit eljuttatja a kiilöncsoportban elkészítették a bözö értelmiségi szervezőszövetség programtervezetét, désekhez, intézményekhez, valamint javaslatot tettek a értelmiségi klubokhoz. A működés elveire. Többórás szövetséghez csatlakozni kiviták után állást foglaltak a vánók telefonon a 403-748ftatal értelmiséget légin- as számot, "vagy írásban a kabb. érintő gazdasági, szo- következő címen jelentkezciálpolitikai, közművelődési hetnek: 1133. Budapest kérdésekben, s változtatási XIII., Kun Béla rakpart javaslatokat fogalmaztak 37-38. Videoújság ..Laptársunk" született január másodikán — igaz, ezt (képpel, és hanggal „írják" kollégáink a szegedi körzeti tévéstűdióban. A DélAlföld videoűjságját a TV 1 sugározza egyelőre hétfőnként és szerdánként a délutáni műsorkezdés „híradójaként". Schmidt Andrea képriportja a videoújság készítésének néhány pillanatát örökítette meg. Sztálint és a sztálinizmus lényegét egyébként nem annyira nehéz kibogozni, mint olykor bizonygatni igyekeznek: a fasizmus természetrajzának vizsgálata legalább annyit segíthet, mint a Vezér örült terrorjának számtalan, örök példája a történelemből, Nérótól a kései Cézárnak nevezett kondukátorig itt a szomszédban. A probléma inkább az, hogy tisztázzuk, iugalljuk, folyamatosan sulykoljuk, hangsúlyozzuk, fölerősítsük; éppen „Sztálin elvtárs, a népek nagy tanítója" az, aki — szintén ebbe a sorba tartozik. Nem „hibák" elkövetője, nem a „személyi kultusz" elnevezésű eufémizmus prototípusa — hanem az, ami: Hitler- vagy Néró-féle szörnyegeteg. kommunista, marxi—lenini álcákba burkolózva. Vagyis a brezsnyevi, elhallgatásokra építő, burkolt neosztálinizmus hülyitő-közönyösitő, végképp tájékozatlanná tevő időszaka után végérvényesen minősíteni, megvilágítani, és tudatosítani kell azt az ázsiai ,átkot, ..amely Közép-Európa tönkrétételén belül nálunk Rákosi nevű helytartója révén végezte a rabtartást, a rémületes dicsőítés nevében. Akihez Faludy: Óda Sztálin hetvenedik születésnapjára cimű (hazai, legális kiadásban először a műsorfüzetben olvasható) nagy versében így énekelt: „homlokod új középkor kapuboltja, / hadaid állnak már a bolt alatt, / Nincs közöttük csak született szolga,- / hírből sem tudják, mi a gondolat". És mivel született szolgák szép számmal vannak még Mentes József (Bugyagin) és Balázsovits Lajos (Sztálin) az előadás egyik jelenetében körülöttünk, s mivel váltig oly sokan, kik hírből sem tudják, mi a gondolat: a színház igazi föladatának érvényesítési szándéka üdvözlendő elsősorban a nagyszerű darabválasztásban, amelynek következtében magyarországi ősbemutatóként, sőt, világpremierként a Kisszínházban bemutatták Anatolij Ribakov világhírű regényének, Az Arbat gyermekeinek színpadi változatát. A műsorfüzetben Ruszt József arról ír, hogy mindannyian az Arbat gyermekei vagyunk itt KözépEurópában r sorsunk összefonódott mindazzal, ami Szása Pankratovval, Varjával, Sárokkal és a többiekkel történt. Ez a „regionálisinternacionalizmus" szoroson összekapcsolódva-gabalyodva a sztálini végzet orosz (ebbéli minőségében tőlünk eredendően idegen, keleti, „ázsiai") jellegével, miként erre a szegedi előadás számos zenei eleme is utalt — egyféle totális sorsdráma esélyét erősítette föl: alighanem ez lehetett a felfokozott várakozás esztétikai-történetfilozófiai alapja. „Talán megbocsátja majd nekem a néző és a kritikus is, hogy valamelyest fellazítottam a klasszikus piscatori térszínpad struktúráját, hogy moliére-i elemek tarkítják majd a történetet, s főleg Sztálin figuráját ezen a piscatori színpadon" — írja még a rendező. Ruszt a teret úgy tagolta, hogy a hátsó, alkalmilag megvilágított ikonográfia-jelzéssor előtt van a „sors-színpad", az előtt a „cselekményszínpad", majd folyosó, azután egy (szenzációs!) Lenin-bábu és — véle síkban párhuzamosan — egy „állandó sztálini rezidencia"; legelői pedig a „gondolati színpad". Ennek a struktúrának kéne befogadnia „a szörnyű történetet", ahogyan Ruszt nevezi. Csakhogy a történet szörnyűségét részint éppen Sztálin emiitett „moliereizálása", következetlen, realitással kevert torzítása (alkalmi, sokszor zavaró komikussá-változtatása) csökkenti — részint pedig (és ez a nagyobb gond) egy nagy regény túlságosan filmszerű és igy illusztratív adaptációja. Ami együtt jár a történelmi-politikai ismeretterjesztés, sajna, jelen esetben nélkülözhetetlen didakticizmusával és túlzó részletezésével. A Ribakov-mü montázsos színpadi változata több, a regényből szükségtelenül —, mert kibontatlanul, igazából tehát dramaturgiailag fölöslegesen — átvett cselekményszála (pl. Vika és Kátya alakja — sem Sárok, sem Pankratov karakteréhez nem nyújtanak többletet) vagy Sztálin, narrátorként-rezonőrként monologizáltatva — sajnos, nagymértékben hatástalanítja a történet szörnyűségét. Ha úgy tetszik, éppen a lényeget — a drámaiságot — lúgozza ki a produkcióból. Így idővel egyre közönyösebbek tudunk maradni a különben még oly eredeti szcenikai megoldásokat is látván, mint a bohócarcú vöröskatona-páros, vagy a szintén vitatható jelképiségű, fürtösfejű kisgyerek. Vagy ami még rosszabb — nevetés következik, jóllehet a (szintén vitatható) marxi mondat, mármint, hogy az emberiség nevetve szabadul meg a múltjától, szintén Ruszt József bevallott üzenet-törekvései közé tartozik ... Csakhogy, e ténynek, Bacsó Péter: Tanúja óta tudjuk, erőteljesen ellentmond — megint csak éppen a történet szörnyűsége. Ami tűlontú! rémisztő a kacagáshoz. És — gyanítom — még nagyon sokáig, legalábbis a teljes feltárásig, a lezárt, befejezett leszámolásig az is marad. Természetesen a színészi játék és több szcenikai megoldás szintén meghatározó jelentőségű a végső kritikai minősítéshez. (Éppen ezért — a produkció rendkívüliségére való tekintettel — Az Arbat gyermekei-előadásra a közeljövőben e hasábokon még visszatérünk.) Hiszen például Balázsovits Lajos Sztálin-figurája a színész alkati sajátosságai és nyújtott teljesítménye között számos összefüggés bővebb kifejtését igényli. Ugyanígy a sok cselekményszálat egybefonó „kötőanyag" mibenléte (sőt: megléte vagy hiánya), az igen népes, fegyelmezett szereplőgárda bizonyos csoportjainak („fiatalok az Arbátról", „emberek Moszkvában", „funkcionáriusok", „emberek a száműzetésben") jelentősége az előadás összhatásában. A Faludy-vers indulatindukálta, valóban megtisztító erejének formai magasabbrendűségét éppen a hevület kereteket, struktúrát is bevilágító „össztüze" biztosította. Meggyőződésem, hogy ilyen rendkívüli társadalmi-történelmi fontossággal rendelkező téma esetében lirai alkotás és epikai mű dramatikus változata ezekben a kategóriákban egybeeshet. És ha éppen emiatt választható el — sajnos — végképp a Ribakovféle Sztálint szegedi színpadra állító produktum a nagy inspirálótól: alighanem a — kiváló — műsorfüzet marad vigasznak, amelynek hátsó boritóján, közvetlenül a szereposztás előtt egy budapesti fénykép látható: 1956 októberében készült. A ledöntött Sztálin-szobor hatalmas feje az utcán, embergyűrű közepén, rajta nagybetűs felirat: WC. Erre a szereposztásra mindenesetre büszkék lehetünk. Más kérdés, mindez mennyire, s mi mindenre kötelez is. Domonkos László Az Arbat gyermekei [ a Kisszínházba Még egy-két éve sem nagyon hittük volna: kortársai lehetünk a történelem cinkosán jótékony istenének — megélhetjük a nagy leszámolást. (Legalábbis igazi, meggyőző kezdetét.) Igen, a leszámolást az évszázad Hitler mellett legnagyobb gonosztevőjével, a grúz cserzővarga fiával, a kaukázusi postarablóval, milliók atyai mosolyú gyilkosával : Joszif Visszarionovics Dzsugasvitivel, azaz Sztálinnal, mozgalmi álnevén Kobával, a fékezhetetlennel. Közös történelmünk legsúlyosabb lidércével, a mindent-meghatározó, máig élő rémmel.