Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
4 1989. január 5., csütörtök A Magyar Holocaust l-ll. A New York-i Blackburn International és a Gondolat Könyvkiadó közös gondozásában elkészült az erdélyi származású amerikai történész, Randolph L. Braham A iMagyar Holocaust cimű kétkötetes müve. A szerző — az antiszemitizmus egyik legkitűnőbb történész szakértője — a magyarországi zsidóság több mint kétharmadának a második világháború utolsó évében bekövetkezett tragikus pusztulását dolgozta fel. A kétkötetes mű először 1981-ben jelent meg angol nyelven. A Magyar Holocaust a Magyarországon és külföldön megjelent történeti munkákra, dokumentumokra és memoárirodalomra, a magyar, az európai, valamint az izraeli levéltárakés a zsidóüldözések dokumentumait gyűjtő különféle intézmények forrásaira épül. A könyv bevezető része öszszefoglalja a magyarország zsidóság történetére, létszámára, társadalmi szerepére és kultúrájára vonatkozó legfontosabb ismereteket. Részletesen ismerteti a német megszállás és a Sztójaykormány tevékenységének eseménytörténetét, a zsidóság likvidálására irányuló titkos tervek kidolgozásának folyamatát. Bemutatja a vidéki zsidó lakosság gettókba költöztetését, deportálását és megsemmisítését. Ismerteti a végrehajtás részleteit, s közzéteszi a felelősök és az áldozatul esett ismert személyiségek nevét. Külön fejezet foglalkozik a mentési akciókkal, az ellenállással, a keresztény egyházak magatartásával, A Magyar Holocaust a könyvesboltokban nem kapható, a mű a Gondolat Könyvkiadónál (1368 Budapest, pf.: 225) rendelhető meg. Átvehető személyesen, s postán is megrendelhető utánvéttel. A könyv szerzője, Randolph L. Braham hamarosan Magyarországra érkezik, s január 23-án, 17.30kor a TIT Kossuth Klubjában találkozik az olvasókkal. (MTI) Díjazott előadások Az MTA Szegedi Biológiai Központjában folyó kutatások nyilvános beszámolósora, az SZBK-napok tegnap délután szakmai értékeléssel fejeződött be. Szakmai első díjat kapott Hadlaczky Gyula (Burg Kornél, Cserpán Imre, Praznovszky Tünde) a Genetikai Intézetből. Második díjas Udvardy Andor, a Biokémiai Intézetből, harmadik dijat kapott Kiss Tamás, a Növényélettani Intézetből. A legjobb előadás — formai kivitelezés — diját Horváth László (Biofizikai Intézet), az ifjúsági dijat pedig Száraz Sándor (Biofizikai Intézet) vehette át. Az SZBK szakmai hírnevét növelő folyamatos kutatótevékenységért Straub F. Brúnó elismerő plakettet adott át Nagy Ferencnek, a Növényélettani Intézet tudományos munkatársának. Rómeó és Júlia az Erkel Színházban Érdekes kalandra vállalkozott az Operaház vezetése: a tavalyi év utolsó premierjeként bemutatta Gounod nálunk szinte ismeretlen Rómeó és Júlia cimű művét. A darab, melynek folyása híven követi Shakespeare drámájának medrét, utoljára 90 évvel ezelőtt szólalt meg magyar színpadon. A magában sem csekély újrabemutatási kockázatot tetézte, hogy egy teljesen ismeretlen ifjú rendező állította színpadra a veronai szerelmesek sztoriját. Persze a fenti mondatban két finom csalás van rejtve: hiszen „névtelen" rendező énekesként meglehetősen neves; úgy hívják, Gulyás Dénes. Az Operaházon kivül meglehetős sikereket mondhat magának például a New York-i Metropolitanben, s még néhány hasonlóan „jelentéktelen" amerikai házban. S az igazsághoz tartozik az is, hogy a darabot ő fedezte föl; épp egy vendégjátéka alkalmával énekelt benne. Am merész elhatározással nemcsak Gounod-t ajánlotta, ajánlotta még magát. S Petrovics Emil igazgató meggyőzhetőnek bizonyult. Sőt, győztesnek. Gulyás Dénes élete első operarendezése nagyszerű munka. Finoman közvetíti a mű lírai hangulatát, szép képeket rajzol. Ugyanaz a végiggondoltság sugárzik belőle, ami nagyhírű tenoristánk éneklését is jellemzi, AZ persze várható volt, hogy egy tehetséges operaénekesnek vannak jó rendezői ötletei, s a színészvezetésben sok hasznosat tud mondani kollégáinak. Ez a rendezés azonban kikezdhetetlen. Nem: „vannak értékei", „kezdetnek nem rossz", hanem végig magas színvonalú, üdítően profi. Nem látnoki erejű, démoni hatású, korszakos inszcenálás (a mű értékei sem sugallnának ilyent), ám oly alapos tárgyismeretről, szakmai biztonságról árulkodó munka, mely főfoglalkozású rendezőkre pirit. Hisz mai magyar színházunk, s különösképp operánk hemzseg a világmegváltó ötletektől, nagy-nagy koncepcióktól, melyek sorra elvéreznek amatőr hibákon, alapvető balfogásokon. Furcsa, hogy ebből az áldatlan helyzetből épp egy „outsider" mutat kivezető irányt. A zenei megvalósítás nem kevésbé élményszerű. Lukács Ervin fő-zeneigazgatói kinevezése óta nagyszerű önismerettel választja ki magának azon művek vezénylését, melyekben kiválót tud nyújtani (s jó érzékkel kerüli azokat, melyek távolabb esnek egyéniségétől). A Rómeóban lírai hevülettel irányítja a szép színeket produkáló zenekart, átélten játssza ki a dallamok ívét. Az énekesek is valamenynyien nagyon jók. Lemondanak a széles, modoros gesztikulációról, alakításuk mértéktartó, ökonomikus, éneklésük ihletett, kifejező. Szólamaik magas vagy mély hangjait nem gikszerezésre, hanem kifejezésre használják föl. Különösen nagy érték Kelen Péter Rómeója, tenorja a legnagyobb magasságokban és leghalkabb dinamikában is könnyedén és fényesen szól, s nagy íveket fog át. Szűcs Márta teljesen perfekt, megható Júlia, csak hangja tűnt kissé fénytelenebbnek, mint korábbi szerepeiben. Begányi Ferenc fennkölt, zengő hangú, ám jelmezében tán kissé föinkvizítoros Lőrinc barát. Elragadó Bokor Jutta Tebaldó apródja, újabb nadrágszerepét a régiekhez hasonló lendülettel játssza, és nagyobb biztonsággal dalolja. Scháffer Judit szép reneszánsz kosztümöket tervezett, Kézdy Lóránt díszletei azonban nem olyan sikerültek, vöröskék előfüggönye meglehetősen didaktikusán igyekszik ábrázolni a két család konfliktusát. A kiváló produkció másik szereposztása január fi-án, tegnap mutatkozott be. Rómeót Gulyás Dénes énekelte. Márok Tamás Németh József sorozata Élénk tempójú év végi hajrát hajtott végre december közepétől Németh József, a szegedi opera népszerű baritonistája. — December 12-ére Kassára volt meghívásom, a Tosca Scarpiáját énekeltem. Elég jól sikerült az előadás, az impresszárió azonnal ott is fogott, hogy másnap énekeljem el a Nabuccót, olaszul — meséli. — Másnap alig értem haza, már várt az üzenet: siessek Pestre, mert 15-ére nincs hollandi. Így hát két nap múlva ismét énekeltem: először A bolygó hollandi operaházi produkciójában — beugrással. Ezután a 18-ai előadásra is fölkértek. — Ügy tudom, abban az előadásban több szegedi is fellépett... — Mindhárom estén Misura Zsuzsa volt Senta, egyszer Kenesey Gábor Daland, és egyszer Cser Miklós dirigált. Úgyhogy, elég „otthonosan" éreztem magamat. — Milyen a pesti Bolygó a szegedivel összevetve? — Hát voltak problémák . A második előadáson Daland hajója feldőlt, néhány statiszta meg is sérült, le kellett engedni a függönyt, s csak 20 perccel később tudtuk folytatni. A másik alkalommal meg az én hajóm nem jött be —, megint félórás kényszerpihenő, s újra épp az áriám előtt. A szegedi előadásnak is elég nehéz, „bolygó" szcenikája van, de itt még sohasem volt baj. Ettől eltekintve is úgy gondolom azonban, hogy a mi produkciónk lényegesen akciódúsabb, színesebb. — Szóval 18-án fejeződött be az évad. — Nem, mert 21-én ismét Bolygót kellett énekelnem. Arra a napra a Mesterdalnokok volt kitűzve egy híres vendéggel. Siegfried Vogel énekelte volna a Hans Sachsot, ám több más szereplő megbetegedett, ezért az opera vezetői úgy döntöttek, hogy a Bolygó kerül színre, s Dalandra kérték föl Vogelt. Ez volt az utolsó színpadi fellépésem, de közben részt vettem a Tosca lemezfelvételén. A Hungaraoton Marton Éva (Tosca), Jósé Carréros (Cavaradossi) és Jüan Pons (Scarpia) közreműködésével rögzítette a művet, az Állami Hangversenyzenekart egy fiatal amerikai dirigálta. Én Sciarronét énekeltem, amely egyébként életem legelső feladata volt. Itt is volt még egy szegedi: Gregor József, aki a börtönőrt „adta". — Carréros súlyos beteg volt, egy évig föl sem lépett. Látszott rajta a kihagyás? — Inkább a „pihenés" látszott. Hihetetlenül fényes hangon, gyönyörű frázisokat énekelt. Nagy formában volt, de a többiek is egészen kiemelkedőt nyújtottak. — Mit tartogat a '89-es év? — Készülök a Don Giovanni címszerepére, amelyet hosszú idő után újra fogok énekelni a szegedi felújításban. Éneklem tovább a régi szerepeimet is, de most ez a legnagyobb kaland, ez izgat leginkább." M. T. Új szervezetben működik az Igazságügyi Minisztérium — A szervezeti kérdések taglalása előtt röviden a tárca tennivalóiról szólnék. Egyrészt a politikai rendszer átalakítása számos, a korábbiaktól eltérő feladatot ró az Igazságügyi Minisztériumra is. Ehhez kapcsolódóan több új jogszabályt, illetve a régiek módosítását kellett és kell előkészítenünk. Ezek közül a legfontosabb természetesen az alkotmány. A gazdasági reform továbbviteléből fakadóan ugyancsak komolyan kivettük részünket a jogszabály-előkészítő munkából az utóbbi hónapokban, s ez a folyamat sem ért még véget — mondotta bevezetőül Kulcsár Kálmán. — Másrészt készülő új alkotmányunk egyik alapelve a hatalom hármas megosztása, azaz a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom elválasztása, és azonos szintre helyezésükkel egyensúlyuk biztosítása. Ezért feltehetően a bírósági szervezetek jövőbeni reformján túl minél előbb be kell vezetni a közigazgatási bíráskodást, s fel kell állítani az alkotmánybíróságot. Ez utóbbiról egyébként — még az új alkotmányt, megelőzően — várhatóan már januári ülésén dönt az Országgyűlés. — Szervezetünknek azonban a jogalkotási tennivalókon túl más feladatai is vannak. Közismert a bíróságok rendkívül rossz helyzete. Haladéktalanul meg kell teremteni az eredményes működésükhöz nélkülözhetetlen anyagi és személyi feltételeket. A kormánytól ígéretet kaptam, hogy változás lesz ezen a Az igazságügy-miniszter január l-jétől módosította a minisztérium szervezeti és működési szabályzatát; több főosztályt megszüntetett, s egyben újakat hozott létre. Az intézkedés okairól, előzményeiről kérdezte Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert az MTI munkatársa. területen. Az erre vonatkozó koncepció elkészült, s rövidesen a Minisztertanács elé terjesztem. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy az Igazságügyi Minisztérium — a jogállam koncepciójából következően — nem felügyeli a bíróságok ítélkező tevékenységét — mondotta Kulcsár Kálmán. — E feladatok tudatában indult meg az átszervezés a házon belül. Igyekeztünk olyan ágazati egységeket létrehozni, amelyek alkalmasak a megnövekedett teendők ellátására. Meggyőződésem szerint más szervezeteknek is előbbutóbb ugyanígy át kell tekinteniük feladataikat, s azokhoz kell „igazítaniuk" apparátusukat. — Január elsejétől megszüntettük a törvény-előkészítő, valamint a tudományos és tájékoztatási főosztályt, s létrehoztuk a közjogi; a büntetőjogi, valamint a civilisztikai (polgári jogi) és gazdaságirányítási főosztályt. Ezek feladata elsősorban a jogalkotás, de összehangolva a jogalkalmazói munka — ideértlve a bírói jogalkalmazást is — elemzésével. A jogalkalmazói tapasztalatokat is — a bíróságok közreműködésével — értékesítik a jogalkotási munkában, s figyelemmel kísérik, hogy a gyakorlatban miként érvényesülnek a jogszabályok. Kapcsolatot tartanak a jogtudomány neves képviselőivel, s rendszeresen bevonják őket az előkészítő munkába. Ezentúl minden jelentős jogszabálytervezetet minisztériumi bizottságok dolgoznak ki. — Miként ' említettem, a minisztérium még elvi felügyeletet sem gyakorol a bíróságok ítélkező tevékenysége felett, az ítélkezés elvi irányítása a Legfelsőbb Bíróság feladata, ezért a továbbiakban nem lese. szükség eddigi bírósági főosztályunkra. Helyette igazságügyi igazgatási főosztály működik. Még az első félévben létre kívánunk hozni egy úgynevezett bírói tanácsot, amely — a miniszter mellett működve — a bírák érdekeit, véleményét képviselné az igazságügyi irányításban, s javaslatait juttatná el a döntéshozókhoz. E tervezett intézkedések azonban korántsem jelentik a bírósági szervezet átalakítását. Az új alkotmány elfogadása után azonban minden bizonnyal módosítani kell a bíróságokról szóló törvényt — mondotta a miniszter —, addig kimunkáljuk és megvitatjuk az átalakítás lehetséges koncepcióit. — Az új szakterületek kialakításához felkészült szakemberekre volt szükség, olyanokra, akiket szervezőkészségük, nemzetközi tapasztalatuk alkalmassá tesz az új feladatok elvégzésére. Miniportré Kormányos Gábor, a városi KISZ-bizottság titkára A városi KISZ-bizottság küldöttgyűlése alig egy hónappal ezelőtt választotta meg titkárrá Kormányos Gábort, aki ezt megelőzően a kommunális vállalatok KISZ-bizottságának munkáját irányította. A 30 éves fiatalember 1973-ban lett tagja az ifjúsági szövetségnek, de már eddig is sok mozgalmi tapasztalatot gyűjthetett. Az elmúlt évek alatt az IKV KlSZ-titkáraként, a hadseregnél töltött két évben politikai munkatársként, 1985-től a kommunális vállalatok pártbizottságának tagjaként kisebb és nagyobb közösségeket képviselt. Művezetőként a gazdasági munka területén a napi gondok ismerőjeként lett az építésztechnikus „főállású" mozgalmi vezető. Kormányos Gábort arra kértük, mondja el. milyen különbséget lát eddigi és jelenlegi munkája között, mi a véleménye a mostanában nem igazán hálás politikai munkáról, milyen feladatokat lát legfion tilsabbnak a maga és az ifjúsági szövetség számára. — Ügy érzem, az eddig eltelt évek gyakorlata, tapasztalatai biztos támaszt nyújtanak mostani munkámhoz. Ugyan magam is meglepődtem, amikor engem választott meg a december 3-ai küldöttgyűlés a két hivatalos jelölttel „szemben", harmadikként. Azt, hogy nem vállalom.-, egy pillanatie sem gondoltam, igaz. sok időm sem volt rá. Abban hiszek, hogv szüksége van a fiataloknak továbbra is eev koordináló. érdekegyeztető, szakmailag, emberileg. politikailag felkészült fiatalokból álló irányító apparátusra és vezetőkre, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, A taglétszám csökkenését i;eális tényként kell tudomásul venni, de nem leliet beletörődni. Most szövetségünk öntisztuló folyamatának nehéz és gyötrelmes napjait éljük. Ha a korábbi, csak a tagdiját fizető KISZ-tagok kiválnak szervezeteinkből, hát tegyék, ne sajnáljuk őket. Olyanokra van szükségünk, akik most, és a továbbiakban még inkább vállalják, hogv ebben a helyzetben is a fiatalok érdekeit képviselik. A szövetség XII. kongresszusára készülve saját feladataink is egyre tisztábbak, világosabbak. Markáns várospolitikai programot dolgozunk ki. ahol minden szervezetnek. intézménynek saját feladata kell, hogy legyen. Felül kell vizsgálnunk a különböző rétegtanácsok munkáját is. Azt már megállapítottuk, hogy eddigi eredeti funkciójukat nem töltötték be, és azt is. hogy a mostani tagozódást ;it kell alakítani, hogy k<x>rdináló, szaktanácsadó, érdekképviselő és -egyeztető munkájuk tisztán tükröződjék. Font !; kérdésnek tartom a fiatalok lakáshelyzetének további javítását, a párt és a KISZ viszonyának módszerbeli, gyakorlati továbbfejlesztését. Az egyre szaporodó alternatív szervezetekkel való párbeszéd és a kapcsolatok felvételét is fontos politikai munkának tekintem. Nem azt kell keresni, amiben eltérők vagyunk egyiktől vagy másiktól, hanem ami közös. Egy-egy konkrét esetben pedig feltétlen együttműködést is el tudok képzelni. Ilyen lehet például március 15., nemzeti ünnepünkről való méltó megemlékezés, vagy a szegedi ifjúsági napok idei programjának öszszeállítása. Egyértelműen ki kell derülni, mit akarunk, és nem feltétlenül nagy. látványos rendezvényekkel demonstrálni az.t, hogy vagyunk. Segítenünk kell a helyi iskolai. üzemi mozgalmi munka közösségteremtést célzó elképzeléseit, azok megvalósítását. Természetesen minden, az egész ifjúságot érintő kérdésben kapcsolódunk a KISZ Központi Bizottsága által meghirdetett ifjúságpolitikai törekvésekhez. Hogy munkámat jól végzem-e. azt a kongresszust megelőző városi küldöttgyűlés minősíti majd márciusban.