Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2., hétfő 5 Igényes, magára már­már sokat adó ismeretter­jesztő lapban olvasom: „A tudomány és technika szá­zada: tapossuk." Te jó ég — vonom ösz­sze a szemöldökömet — ha már a tudálékosság felkent tanerői is csak ta­posni tudnak, mi, egyszerű járókelők az évek kará­csonyfái között hiába pi­piskedünk lábújjhegyen, úgyis a fejünkre olvassák utólag a távlatok igéjét: a törékeny díszeket mi nem tudtuk átmenteni a kö­vetkező évezredre... Nem vagyunk méltó partnerek a taposásban. A közember az egyensúlyke­resés századát tapossa. Ez Taposómalom egész más távlatokat nyit a szemlélődönek. Akárhogy kerülgetem a mi taposómalmunkat, mind erőteljesebben fel­villan körötte „a tudo­mány és technika száza­dát taposók" csoportképe. S az is megfordul agyam­ban, ők jobban érzékelik manipuláltságuk miként­jét, mint például én, aki csak morfondírozok rajta. Talán ezért csattan a lab­da mind sürűbbén a mi térfelünkön. A figyelemel­terelésnek ez a legjobb, immár klasszikus módja. Haszonélvezői minősé­günkben észre sem vesz­szuk... Az elektromos villogók a karácsonyfán messzire világítanak. Ez a látvány. Az utcáról is él­vezhető. Az elsuhanó jár­művek utasai megszámol­hatják egy-egy tömbház ellátottságát. Ez az a pilla­nat, amikor elszunyóká­lunk ' a taposómalomban, minden t következmény nélkül. A gondjaink ugyanis rendületlenül ki­várnak. Most látom: ez dz Író­gép. melyen lekopogtam e néhány sort, hü társam a taposómalomban. Akár e század. P. S. Nem Szilveszter: Zoltán Erdélyiek, szilveszterkor A pótolhatatlan nagy család Az egybegyűltek gondok­tól terhes, sokak számára gyászos emlékezetű, egyéni és közösségi sorcsapásoktól terhes óesztendőt tudtak maguk mögött. Esetükben hiábavaló a lélekbúvárok biztatása: minél hamarabb feledni... Ilyenkor a nagy család, a pótolhatatlan kö­zösség gyógyító erejében ér­demes bízni. S azokban, akik vállalják velük a sors­közösséget valamilyen for­mában: munkaadóként, be­fogadó barátként, alkalmi segítőtársként, rendez­vények szervezőjeként. Az új esztendőt mindany­nyian optimizmussal telten fogadták. Az mindenki szá­mára nyilvánvaló, hogy a magukkal hozott lelki sebek gyógyulása nem megy máról holnapra, ezt elsősorban gyorsabb integrálódásuk segítheti elő. És magányuk feloldódása egy-egy ilyen rendezvény alkalmával hat­hatós eszköz lehet a meg­előzésben. A népzenét szolgáltató Vonós együttes (Földes Gá­bor, Marosi Zoltán, Szurdi Zsolt), valamint a zavarta­lan lebonyolításban segéd­kező Serfőző Gyula, Markó Sándor és Csaba László is átérezte szerepe fontosságát — azt, hogy esetükben min­den kis lépés (a feláldozott szilveszter) hatványozottan térül meg valahol. Ami kellemesen megle­pett mindenkit: a Novem­ber 7. Művelődési Ház köz­vetlen környezetének lakói, az újszegediek, a maguk módján mindent megtettek annak érdekében, hogy si­keres legyen a rendezvény. Volt, aki az előkészületek­ben, a terítésben segédke­zett, és a későbbiek folya­mán, már az új esztendőben betért egy szóra — jókíván­ságokkal, miknek bizonyára foganatjuk lesz. A titkos gondolatokba nem láthatok bele. Marad­junk az egyenes beszédnél. Egy 54 esztendős asszony, a gyimesi csángók közül származó Ilonka, aki külön­ben Székelyudvarhelyen hagyta fiát, menyét, három unokáját, s idejövetelükben reménykedik, az alábbiak szerint fogalmazta meg gon­dolatait: — Szerencse, hogy a szü­lök még az apró gyermeke­ket is elhozták magukkal. iHová is vitték volna őket? Az unokáimra emlékeztet­tek, fájt a szívem értük, de fel is üdültem, míg figyel­tem a virgonc, életrevaló nebulókat, akik egyformák a világ minden táján, mivel csak a játékkal törődnek. Valóban csak azzal tö­rődnének? Az általam meg­számlált harmincegy óvo­dás- és iskoláskorú közül néhánnyal szóba elegyed­tem. Andrea, Piroska és Attila a nyár folyamán a Vác mel­letti Legéndben együtt tá­borozott. Onnan az ismeret­ség és az összetartás. Közü­lük Andrea a legközléke­nyébb. még beszélgetésünk után is megkeresett, hogy eszébe jutott valami . . . — Felléptem az Olivér­ben. (Mini szereplő! Január 8-án a Fölsövárosi templom­ban bethlemes játékot fo Újszeged, új év, új ha­za — az Erdély Kör szer­vezői a November 7. Mű­velődési Házban találtak vendégszerető gazdára az óévet búcsúztató mu­latságuk megrendezésé­ben. Azon az Újszegeden, amely a Torontál tér, a Székely sor, a Pccskai ut­ca stb. révén számtalan erdélyi vonatkozású er­délyi nevet őriz. Mi több, a mai Odesszai körút ré­gi neve is Temesvári kör­út volt... Amint Kiss Ernő, az intézmény igaz­gatója jelezte, szándé­kukban áll a művelődési ház nevének megváltoz­tatását kezdeményezni; véleményük szerint Bá­lint Sándor nevével sok­kal jobban szolgálnák a helyi hagyományokat a Szent Vince polgárjogi társaság egykori helyisé­geiben. Melynek fő célja (hatvan esztendővel ez­előtt) a legény- és leány­egyletek istápolása volt. Az Erdély Kör szilveszte­ri befogadásával gya­korlatilag ezen hagyo­mány kényszerítő erejé­nek is engedelmeskedtek. esz­gunlc előadni, mi. az olivé­resek. Tessék már megírni, hogy minél többen jöjjenek el. Szatmáron volt egy do­bermannom, most az a vá­gyam, hogy a születésna­pomra kapjak egy tacskót. Ez teljesülni fog. A Legóra hiába fáj a fogam ... az ki van zárva. Az az óhajom, hogy nagymamám minél ha­marabb velünk legyen. Egy­szerű óhaj, nem? Piroska és Attila tavaly fehér karácsonyt és új tendőt ünnepelhetett: — Csíkdánfalván voltunk, nagymamánknál. Tetszik tudni, arrafelé a hóhullás az komoly dolog. Van belőle bőven. Alig győztük hányni a havat. Az iskolában mi feltaláljuk magunkat. Ele­inte a szüleink idegesked­tek, most már megnyugod­tak. Magyarul tanulunk, vagy nem? A mi álmunk: Gazdálkodj okosan. Ez egy játék. Nagymamámra emlé­keztet, mivel ez a szavajá­rása. Három testvér, Csaba, Ti­vadar és Zita közül a ' leg­idősebb vállalkozott a szóvj­vői szerepre. — Oroszhegy olyan falu, ahova húsvétra, karácsony­ra és újévre mindig kiutaz­tunk. Most egy ideig nem mehetünk. Ott lakik a nagy­mamánk. El ne feledjük — a nyári szünidőt is ott töl­töttük. Talán 2 év múlva utazhatunk újra ... senki sem tudja. Apu sem. Pedig ő sok mindent tud. A Nagyszentmiklósról származó Laura szülővárosa kapcsán az első kérdésemre rávágta: igen, tudja, ott szü­letett Bartók Béla, az em­lékmúzeumban is járt... A 2 esztendős Robi helyett a Keglevichházáról származó anyuka és az Óbessenyőn született édesapa válaszolt: köszönik, jól vannak, legna­gyobb gondjuk, hogy a gyer­meket becsületben felnevel­jék ... ... A menekültek „tiszta lapú" nemzedékének meg­szólaltatásával bevallottan az a célom, hogy érzékeltes­sem: közös gondunk marad­jon továbbra is a tiszta lap megtartása! B. A. Szilveszterkor, éjfél után, háromnegyed egykor szüle­tett a szerencsés szegedi ÁB-bébi, aki a szülészeti klinikán látta meg a napvi­lágot, s akit Zelenák Zol­tánnak hívnak. — Két és fél kilós, negy­venhét centi hosszú — mondta a huszonkét éves édesanya Zelenák Zol­tánná, akinek foglalkozása fonónő. — Az első gyere­künk ... ötvenezer forint értékű betétet kap az Álla­mi Biztositótól, ennek érté­ke tizennyolc éves korára, amikor kézhez veheti, 169 ezer forint lesz. — Mennyit ér majd ez tényelegesen? — kérdeztük az édesanyát. — Egyáltalán, lesz még forint akkor? — Erősen remélem . . . — Es mire költi majd a gyerek? — Lakásra szeretnénk,' beugrónak... — Mit szeretne, kire ha­sonlítson inkább a gyerek: az anyjára, vagy az apjára? — Mind a keRőre. — Nem merült föl, hogy Szilveszternek nevezzék? — Még véletlenül sem! — Az ifjú apa — aki egyébként autószerelő — honnan tadta meg a hírt, hogy az ö gyermeke a sze­gedi AB-bébi? A mama — és fia: Zoltán — A tévéből, az éjjel, jöhetett be. A gyerek inku­Nálunk, otthon szilvesztere- bátorban van. zett, kisebb társasággal. Az- — Ahonnan minél előbb óta már volt látogatni, kerüljön ki... Boldog új mondták a portán, de nem évet kívánunk! F. Cs. Á nagy szexuális peresztrojka Képernyő Amikor Rózsa György, még valamikor délután — bár indokolatlan, de rá tel­jesen jellemző örömittasság­gal — bejelentette, hogy im­máron ötödik alkalommal jelentkeznek a Szilveszter­szigetté lefokozott Margit­szigetről (szegény jó Árpád­házi Margitka — ennél még a nyulakra vonatkozó el­nevezés is jobb volt) — már sejtettem, hogy baj lesz a dologból. Igen, mert két fontos tényről megfeledkeztem. Az egyik, hogy a kará­csonyi műsorkínálatról írt jegyzetem után kaptam ag­gódó jelzéseket rendesen, hogy hogyan merészelem. -Meg egyáltalán. Szegénykék. És különben is, soha éle­tükben nem loptak ezüstka­nalat. A másik: hogy 1988 lehetett mégannyira a leg­szenzációsabb és legemié­Miskolc, a fürdőváros Tapolcán, Miskolc üdülő­negyedében, szépen gondo­zott parkban, árnyas fák alatt, tulipánágyások között és égy csónakázótó hídjain vezet az út a termál- és barlangfürdőhöz. E fürdők érdekessége, hogy ivóvíz minőségű meleg karsztvize 29 fokos és összetételénél fogva alkalmas keringési za­varokj, véredény-megbetege­dések és különböző idegár­talmak gyógyítására. Két ifedett medencéjét 36—38 fokosra fűtik, a harmadik, a szabadtérj medence, ame­lyet vasbeton kagylóhéj övez, ugyancsak használható rossz időben is. E fürdő vi­zét már a 16. században is ismerték, és alkalmazták gyógyításra. Mai formáját 1940-ben nyerte el, s na­gyobb arányú átépítése 1958—59-ben volt. Ekkor ké­szült el a nagy idegenfor­galmi látogatottságnak ör­vendő és Közép-Európa­szerte egyedüli barlangfür­dő, ameiy maj formájában 1968-tól működik. A bar­langfürdő teraszbarlang jel­legű, amely hazánk más bar­langfürdőitől abban külön­bözik, hogy nem hideg karsztvíz, hánem az alulról felszálló hévizek oldották ki Miskolc nevével a ne­hézipari üzemek, a ko­hók fogalma forrt össze. Pedig nem kevésbe ne­vezetes Miskolc, a für­dőváros. Strandjai, für­dői, termálvizei messze földön híre ek. mélyedéseit. A barlangfürdő rejtett kürtőit elzárták, és így az értékes, gyógyhatású levegő kiáramlása is meg­szűnt, A 140 négyzetméteres vízfelület kissé korrigált, de eredeti szabálytalan formá­jában maradt meg. A csodá­latos szépségű kürtők, bar­lang'bejáratok, vízesés?k, s a kellemes kristálytiszta víz nagy vonzerőt jelent. Évente háromszázezer fürdőző ke­resi fel e helyet. A barlang­ban feltörő hideg forrásokat kizárták, és vasbeton alappal látták el a barlangot, amely­ben hat „dögönyözőn" ke­resztül nagy gyorsasággal állandóan cserélődik a víz. Közel e fürdőrendszerhez, árnyas fák .közt találjuk a tapolcai strandot sport- és nagy medencével, korszerű öltözőkkel. Vizét a termál­víz forrásaiból nyeri, ame lyet előzőleg a Hejő patak­ban hütenek. Festői környezetben, a Bükk hegység lábánál, a diósgyőri vár szomszédságá­ban fekszik a diósgyőri vár­fürdő. A 21—24 fokos forrás vizére egy medencét építet­tek. A forrás Nagy Lajos korától ismert, napjainkban télen ivóvízellátásra, nyáron a strand üzemeltetésére használják. A város központjában 1929-ben épült a mai Au­gusztus 20. fürdő. Akkor a medencét hálózati vízzel láf­ták' el, s a vizet gőzturbinák hulladékenergiájáv^l me­legítették. E lehetőség meg­szűnte után a fürdőt be­zárták, és csak az 1951 — 54-es újjáépítése után nyi­tották meg újra, amikor is új kutat fúrtak, amelynek hőforrása 45 fokos vizzel látja el a medencéket. A kutak 600 méter mélységből percenként 400 liter vizet adnak. Említsük meg még a mis­kolci Szabadság fürdőt, amely gőz- és tisztasági für­dő, és fedett uszodája is van. Termálvize 45 fokos, és kénes hatású. > K. M. kezetesebb évek egyike, amelyet nemzedékem, a mai 30-40 közöttiek felnőtt fej­jel megérhettek — attól még a televízió televízió ma­rad. És ez még a kisebbik baj. Hogy délután 3-tól éjjel 3-ig megint a mindenható játékőrület lesz a teljesen túlsúlyos sztár, hogy ha az egyesre kapcsolok, Rózsa Gyurit látom, ha a kettesre, Dévényi Tibort (már ön­magában ez is elég vízió­szerű), ha meg éppen egyi­ket sem, Antal éppen Kudlik — ez még hagyján. Hiszen, hossfcú éveken át megszok­hattuk, hogy televíziónk szilveszteri műsorkészítő agytrösztje tartósan kisko­rúnak, jobbik esetben ját­szadozni imádó jópofák gyü­lekezetének véli a magyar népet — de az már enyhén szólva a jó ízlést sérti, hogy éppen egy 1988-as esztendő utolsó perceiben szól lako­dalmas rock a Magyar Te­levízióban. (Meglehet persze, azoknak, akiknek egy törté­nelmi sorsfordulót záró-kez­dő év csak ennyit jelent, amúgy lazán és humorizál­va, ez a decens gyakorlat. „Sokan szeretik." De kik? És mindezeken túl, itt volt Cicciolina. Azzal az idió­ta virágkoszorúval a fején. (Félőrült rendezők hagymá­zas Hamletjében így szokták elképzelni Oféliát. De az legalább idővel az örök­létbe távozik.) Mindenesetre Staller / Ilona megjelent Zalatnay Saroltával, és í£­detlen parlamentáris, tehát demokrata cicikkel, s úgy aposztrofálta Cinit, hogy ö a szexuális peresztrojka nagy magyar bajnoka. Puff neki. (Vagy bele.) Nagyon kérem, ne sértőd­jék meg Zalatnay Sarolta, annak idején egy-két szá­mát még kedveltem is —, de én bizony másnak adnám a pálmát. A Magyar Televíziónak. Ugyanis ebben az intéz­ményben, úgy látszik, a pe­resztrojka, ami tudvalevőleg átalakítást, átépítést jelent — szexuális vonatkozásban úgy dívik, hogy öröm(szer­zés) néznj is. Ami az egész monstre program hangüté­sét. nívóját, szellemiségét il­leti: nagy szexuális pereszt­rojkákon túlmutatóan or­dító a különbség egy de­mokrácia felé tért nyitó év párlataként lecsapódó po­litikai humora — és a fen­tiek között. A Szabadság térre Staller Ilona eljutott, Mihail Gorbacsov nem. (Vagy ha igen: az arányok legalább oly riasztóak, mint a Staller Ilona nevezetű, egykori honfitársnőnk keb­lei és mondandója között.) Mert bizony megszűnt a kü­lönben váltig jó Szuperbola privilégiuma lenni példának okáért a nagy és kicsinyebb, sötétbarnább és sárgásabb nöi mellbimbók és ülepek év végi kavalkádja: lám, most itt ül Cicciolina a stú­dióban, vagy másfél méterre előttünk a bimbói és kész. Azaz dehogyis: közben ő be­szél a peresztrojkáról. Uram, atyám. Hát ez az. Egyébként, ha azt gondol­nák, annyira utálom én ezt a Cicciolinát, tévednek. Csak éppen, egy csöppet sem ér­dekel, miként gyanítom, elég soklakat ebben az or­szágban. Sok egyéb mellett azért is. mert — hogy egy régi kedves agitprop. kife­jezést használjak — elvtár­sak, nem tartunk még ott. Ha a nagy szexuális pe­resztrojka nem éppen egy históriai időszak kellős kö­zepén burjánozna ily visz­szataszító módra, azt mon­danám, bánja a franc az egészet. Viszont így ... Elmondhatnám még, hogy ezúttal haloványabb volt Nagy Bandó és éjfél után (!) Markosék több, már jól is­mert poénjukat sütötték el, mint kellett volna (ha a megszokott tehetséggel is), hangsúlyozhatnám, hogy Gálvölgyi és showja váltig kitűnő, arról nem is beszél­ve, hogy egy újabb, egy­koron talán még részlete­sebben kifejtendő, nagy visszatérést ünnepelhettünk a program legnagyobb örö­mekérit a lám, az idővel mégis csak „lépni tudó" Hofinak köszönhetően — de mindezt inkább nem te­szem. A nagy szexuális pereszt­rojka itt dörömböl, toporzé­kol. kacarászik és báiologaz ajtók előtt, és mindjárt ide­ér. reform Szex Press-sebes­séggel. Felelős utaztató: Magyar Televízió. Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom