Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. január 5., csütörtök 5 A januári Tiszatáj Baránszky László, Bakucz József, Oravecz Imre, Balázsovics Mihály, András Sándor és Kcmcncs Géfin László versei nyitják a Tiszatáj januári számát — Dobos Marianne pedig Dortmundban élő költőnkkel, Bárdos B. Arthurral beszélget a folyóirat egyik bevezető anyagaként. KoTtrzsvári Grandpierre Emil Szépen gondolj ram címmel regényrészletet publikál, Marno János pedig „Kölcsey s a magunk ürügyén" olvasói levelet tett közzé, Kölcsey Ferencnek nemrégiben megjelent válogatott tanulmánykötete apropóján. Somlyó György Kunsthistorisches című esszéje, Tandori Dezső Somlyó György költészetéről, Zsoldos Sándor pedig a költő esszéiről szóló írással van jelen ebben a lapszámban. Vasadi Péter A vén cigány poklában, Beney Zsuzsa pedig Az Eszmélet lírája címmel publikált eszszét. Az örökség rovatban Sőtér István, a Művészet rovatban Banner Zoltán írása olvasható, a Tiszatáj-galériában Szávay István Stekovics János fotóiról ír, Bagaméry László pedig Michel Gyarmathyval történt párizsi találkozásáról számol be. A Kritika rovatban többek között Kristó Gyula és Szakály Sándor könyveiről jelent meg recenzió. A nemrégiben elhunyt Mocsár Gábortól szép nekrológban Majoros Tibor búcsúzik. A Tiszatáj januári rtzámát Schéner Mihály rajza, valamint Stekovics dános fotói illusztrálják. Straub F. Brúnó kitüntetése Az Elnöki Tanács Straub F. Brúnó kétszeres Kossuthdíjas akadémikusnak. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a tudományos életben folytatott nagy jelentőségű munkássága, valamint a szocialista nemzeti egység fejlesztése érdekében kifejtett kimagasló közéleti tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Csongrád megye is segít Vöröskereszt a bajbajutottakért Nemrég levelet kapott szerkesztőségünk. Feladója a szegedi vasutasok szakszervezeti bizottsága. A levélhez mellékelt felhívásból azt tudhattuk meg, hogy a kiskundorozsmai állomás szakszervezeti tagjai azt javasolják tagtársaiknak, hogy az Örményországban bekövetkezett, eddig szinte egyedülálló tragédia szerencsétlenül járt károsultjainak megsegítésére adakozzanak és ajánljanak fel különböző eszközöket. A kezdeményezés elindítói — mintegy ötvenen — első lépésként már 3 ezer forintot át is utaltak az MNB 325— 90 171—8147. sz. számlára. Ezután kerestük meg Pádár Lászlónét, a Csongrád íMegyei Vöröskereszt vezetőjét, hogy tájékoztassa lapunkat, Csongrád .megye hogyan veszi ki részét a nemzetközi, illetve a hazai segélynyújtási akcióból. Manapság igencsak megszaporodott a vöröskeresztesek munkája. A különböző értékű segélybélyegek értékesítése, a rendszeres véradás szervezése mellett a közelmúltban a világban történt események megmozgatták a segíteni szándékozókat. Az Örményországban bekövetkezett tragédia első, rádióban elhangzott híradása után már néhány óra múlva telefonon és személyesen keresték meg a vöroskeresztes-szervezeteket. Tudakolták, miként nyújthatnak segítséget a károsultaknák. Vállalatok, szocialista brigádok, alapszervezetek tettek felajánlásokat, a lakosság pedig elsősorban ruhacsomagokat, a vállalatok pénzt és takaróponyvát. Természetesen a véradás is megkezdődött, de a Nemzetközi Vöröskeresztes Liga jelezte, már nincs szükség több vérre, illetve vérkészítményre. Annál inkább pénzre, hisz abból tudnak vásárolni az éppen adótt pillanatban szükséges gyógyszerekből és élelmiszerekből, nem beszélve arról: az újjáépítés is milliárdokba kerül. A befizetett pénzöszszegekről számadatok nincsenek, hisz a csekkszámlákról a pénz közvetlenül a Vöröskereszt központjába érkezik meg. Érdekessége az önként kezdeményezett akPályázat katonai főiskolára A Honvédelmi Minisztérium azoknak a fiúknak a jelentkezését várja, akik tehetséget éreznek a katonatiszti pálya iránt, s élethivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. A pályázók felvételüket kérhetik: a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára és a szolnoki Killián György Repülő Műszaki Főiskolára. A főiskolákon 25 fegyvernem — katonai, illetve határőrszak — alegységparancsnokait, műszaki és gazdálkodó szaktisztjeit képezik. Az érdeklődők a választható szakokról a Felsőoktatási felvé'.eli tájékoztatóból, illetve az iskolákba eljuttatott pályázati felhívásokból tájékozódhatnak. A hazai oktatási intézmények mellett jelentkezni lehet a szocialista országok felsőfokú katonaj tanintézetébe is, ahol különleges szakokon magas színvonalú szakképzésben részesülnek a hallgatók, és a hazaival egyenértékű, honosítható egyetemi diplomát kaphatnak. A tanulmányi idő: a hazai főiskolákon három év, külföldön — nyelvi előkészítővel együtt — 4—6 év. A tanév 1989. szeptember l-jén kezdődik. A főiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátásban és számos kedvezményben részesülnek; hallgatói illetményt, valamint tanulmányi eredményeiktől függően tanulmányi pótlékot kapnak. A második évet eredményesen befejezők zászlós — a kiválóak törzszászlós — rendfokozattal hivatásos állományba kerülnek, és annak megfelelő illetményt kapnak. A harmadik tanév végén sikeres államvizsga és tisztté avatás után hadnagyi — a kiválóan végzettek főhadnagyi — rendfokozatban kezdik meg hivatásos tiszti szolgálatukat. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság; feddhetetlen előélet; erkölcsi-politikai megbízhatóság; egészségi alkalmasság; középiskolai érettségi; 23 évné' nem magasabb életkor. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézményekbe is jelentkezhetnek. A pályázók — külön értesítés szerint — egészségi alkalmassági vizsgálaton vesznek részt, majd a választott szaknak megfelelő katonai főiskolán — a külföldre jelentkezők a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumban — felvételi vizsgát tesznek. Az érettségi bizonyítványt, illetve egyéb végzettséget igazoló okmányokat be kell mutatniuk. A jelentkezési okmányokat 1989. március 1-jéig kell megküldeni az illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra. cióknak, hogy sokan örmény gyerekek üdültetését, örökbefogadását vállalták volna. Erre azonban — érthető okokból — az örmények nem tartanak igényt. Természetesen szóba került az is, mi a helyzet a megyénkben tartózkodó, Romániából érkezett menekültekkel, hogyan és miként segíti őket a Vöröskereszt. Minden jelentkezőt fogadnak, és amennyiben ideiglenes itt-tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, azonnal rendkívüli egyszeri pénzsegélyt kapnak az arra rászorulók, 500 forinttól 1500 forintig, igényjogosultság szerint. Van, akinek ruhát, használati tárgyakat, vagy bútort adnak. Segítenek az elhelyezkedésben és abban is, hogy födél legyen a fejük felett. Á pénzadományokból közel 300 ezer forint gyűlt össze ez idáig az e célra nyitott egyszámlán. A támogatók között szerepel az ügyvédi kamara, a József Attila Tudományegyetem, a Szőrme Ktsz, a Medikémia, a tanárképző főiskola is. Egy szegedi férfi tavaly április óta rendszeresen havonta 2 és 4 ezer forint közötti összeget ajánl fel. Eddig 35 családegyesítési kérelmet nyújtottak be a menekültek, ezeket mind továbbította a megyei Vöröskereszt, várva a kedvező választ — egyelőre hiába. Cz. J. sugóiyuk * Súgólyuk * A színházi nagyüzemben mindhárom tagozat szinte egyszerre érkezik az évad különleges jelentőségű eseményeihez: Ruszt József irányításával a prózai társulat a magyarul nemrég kiadott Ribakov-regény, Az Arbat gyermekei színi változatát mutatja be ma este, elsőként a hazai színházak közül. A balettegyüttes a kamaraművek után először vállalkozik klasszikusnak számító, estét betöltő, önálló mű előadására; a próbák utolsó szakaszához érkeztek, a Diótörő — Reinthaller Eva tervezésében és rendezésében — január 13án kerül a közönség elé. Ugyanezen a napon operaelőadás is lesz — Rosenheimben. Azaz: megkezdődik az operatársulat nyugateurópai turnéja. Az előkészületekről a főzeneigazgatóval, Oberfrank Gézával váltottunk szót. Elmondta, hogy a konkrét felkészülés abban a pillanatban megkezdődött, ahogy a Hoffmann őszi bemutatója utáni széria lefutott, hiszen az itthoni, magyar nyelvű előadást „át kellett tenni" németre. Elképzelhetni, nem csekély feladatot jelentett a művészeknek és minden közreműködőnek ez a nyelvi váltás ... Ráadásul minőségi igények álltak elő, hiszen a turné történetében először fordul elő, hogy olyan művet visz a szegedi társulat, amelynek eredeti nyelve megegyezik a leendő közönség anyanyelvével. Ezért is: aprólékos műhelymunkával készültek (a társulatot utaztató-menedzselő Landgraf ügynökség rendelkezésükre bocsátott egy német nyelvtanárt is) a január 13-án kezdődő és február 3-án záruló külföldi előadás-sorozatra. összesen 141-en utaznak. A turné során 21 nap alatt 24 előadást tartanak az NSZK-ban, Svájcban, Luxemburgban és Ausztriában. Vagyis, három olyan napjuk is lesz, amikor két előadást kell a programba iktatni. A rendkívüli megterhelést — a mindennapos előadások között legtöbbször utazni is kell! — csakis úgy lehet bírni, ha a főbb szerepekre több művész is rendelkezésre áll. Az új szereplőkkel a szegedi közönség még megismerkedhet, ugyanis a január 6-i, ma esti /német nyelvű előadás után, amelyben az eredeti gárda énekel, holnap és holnapután fellépnek az újonnan beállók is: Matkócsik Eva, aki a társulat új tagja és Giuliettával mutatkozik be Szegeden; Korcsmáros Péter (Hoffmann) és Csonka Zsuzsa (Olympia, Antónia), az operaház művészei; valamint a fiatal, tavaly végzett Németh Judit, aki Szonda Évát váltja Miklós szerepében. A készülődés izgalmát és a befektetett roppant munkát érzékelve azt is megkérdeztük Oberfrank Gézától: mi a tétje ennek a turnénak? és vajon, nem aránytalanul sok energiát emészt? Azt válaszolta, hogy a tét: a következő meghívás. Az előadások minősége kint egyszerűen mérődik: hanem tetszett, nem hívják vissza az együttest. Természetesen aránytalan az energiabefektetés — folytatta a fő-zeneigazgató. De a színház, az együttes a mai viszonyok között kénytelen vállalni a pluszmunkát. Ha nincs turné, nincs turnébevétel; ami nem valami nagy összeg, ám szükség van rá. A művészek tulajdonképpen fizetéskiegészítést kapnak — valutában. A fizetéskiegészítés pedig kell, mert a fizetés kevés. Mindemellett gondoljunk a pluszmunkáért kapható plusz elismerésre is, a reménybeli sikerre, amit külföldön elérni egyre nehezebb, és egyre kevesebbeknek adatik. A saját tervezésű mozgásával és gyönyörű hangjával feltűnést keltett Olympia-Iván Ildikó neve után immár ott a két betű a színlapon: m. v. Éppen megérkezett a német nyelvű próbákra; megkérdeztem: talán van már egy szerencsés másik együttes, amelynek tagja? Nos, igen. A Hoffmann-bemutató előtt megnyert Geszty Szilviaénekverseny egyik „hozománya": szerződés a bonni operába. A koloratúrszoprán-verseny győztese azóta Geszty újabb egy hónapos kurzusán tanult, és nem tétlenkedett az impresszárióhad sem. Több nyugatnémet operaszínházból kapott szerződésajánlat közül Iván Ildikó a bonnit választotta, ahol a következő szezonban a többi között a Denevér Adélját, a Varázsfuvola Papagenáját énekli, és a világ jelenleg legnagyobbjával, Edita Gruberovával váltva: Gildát. A színház volt irodalmi vezetője, Görgey Gábor: nyugdíjas. A teátrumtól ünnepélyesen búcsúztatták december 30-án: Makó Lajosdíjat kapott és a Szegedért plakettet, a városért és színházért végzett munkájának elismeréseként. Mint író — természetesen nem vonult nyugdíjba, ha lehet ezt mondani, ellenkezőleg, hiszen új regényt ír éppen, amely a tavaly megjelent Vadászszönyeg történetének folytatása. (Csak emlékeztetőül: Görgey — Sándor János rendezővel — akkor jött Szegedre, amikor a prózai társulat éppen az egyik mélypontján leiedzett: 1982ben, Ruszt József Zalaegerszegre távozása után). Végül hírek a balettegyüttes háza tájáról: Imre Zoltán koreográfust, aki művészeti tanácsadóként dolgozott eddig, december 1jétől az együttes művészeti vezetőjévé nevezték ki. Nyilvánvalóan nem ettől, de ugyancsak „kapós" mostanában: az Operettszínházban dolgozik, ahol az ő koreográfiájával mutatják be az Ének az esőben című produkciót, a Vígszínházban pedig Spiró György új musicaljének koreográfiáját tervezi. A balettegyüttes meghívást kapott az assisi nemzetközi fesztiválra. Most tárgyalnak egy március végén esedékes kairói vendégszerepléséről is. Két táncos, Éliás Zsuzsa és Pápai György áprilisban két hétre Észak-Koreába utazik, ahol egy barátságfesztiválon vesznek részt. S. E. mm Önsegélyező hajósegylet Szeged vízi élete akkor nem ilyen szerény volt, mint később, vagy napjainkban. Száz évvel korábban a város valóságos központja volt a folyami hajózásnak. Egész hajós társadalom élt itt, és többnyire a Felsővárosban laktak. Az egylet első elnökei: Gedó Márton, Boros István, jegyzői: Márton György, Tombácz Márton, pénztárosa Deák István, és ellenőre Tombácz Mihály válaLsztott tisztségviselők. A tagok száma kezdetben 114-et, a választmányé 20-at tett ki. Mindkét tagság a későbbiekben duzzadt. Taglétszámuk a tízes években közelítette a 3000-et, és a választmányé is felszökött 77-re. A tagok beírási díjként 4 koronát, és évi tagdíjként 60 fillért fizettek. Ehhez járult minden elhalt tag után fizetett 40 fillér. Első közgyűlésük (1889. febr. 10.) választmányi tagságát azért írjuk ide, mert mindegyik neves hajós ember volt: Doktor József, Jungen Károly, Tóth Felenc, Dudás Antal, Tombácz Ferenc, Fogas György, Kovács Antal, Horváth Ferenc, Török Sándor, Kiss István, Zsótér Antal, Haris János, Én még ismertem olyan embereket, akiken egyegy elesett állapotukban valamely önsegélyező egylet segített. A munkanélküliség, a családtagok elvesztésekor ezek az egyletek nagyon is együttérezlek tagjaikkal, illetve hozzátartozóikkal, hogly valamelyest is enyhítsék gondjaikat. Nemrégiben múlt 109 esztendeje, hogy a Szegedi Önsegélyező Hajóscgylctet 1888. végén a Felsővárosiul megalapították, majd működésüket 1889. január 3-án kezdték meg Alapját az a hajóstársaság képezte, amelyet a forradalmi hevület 1848fban hívott életre. Neves vezetőik voltak a későbbiekben: Széli Menyhért és Deák István. Ez utóbbi kezdeményezésére jött létre az egylet. Lakatos Ferenc, Vinkovits Károly, Nóvák Mihály, Kopasz András, Szabó Ferenc, Szabó Mihály, Terhes János, Berta András, Benkó József, Tombácz József, Barna Mátyás, Privinczki János és Dékány Pál. A régi, a hajós társaságból rájuk maradt zászlót 1890-ben díszes díszítésű iparművészeti alkotással" cserélték fel, 'és a zászlóanyai tisztre Boros Istvánnét Doktor Annát kérték fel. A két koszorúslány Gedó Mariska és Zsótér Ilonka volt. Az egyletet Zsótér Andor (1824—1906), talán a legnagyobb hajósgazda és kereskedőcsalád legjelesebb tagja busásan patronálta, és 1892-ben 4000 koronás alapítványt tett, amelynek kamataiból minden évben az egylet három 'hajóst, 'két halászt és egy vízimolnárt segélyezett. önálló székházzal 1894-től rendelkeztek, amikor megvásárolták a Maros u. 15. szám alatti épületet, majd később a felső Tisza-parti Rempon-házat is. Társasági életük színesítésére és bevételeik növelésére minden évben téli bálát (rendszerint a Tisza Szállóban), és a kilencvenes évektől nyári táncmulatságot a neves felsővárosi Gedó-kerfcben tartottak. (Ez a szórakozóhely a mai Gedó iskola heSzakmai és erkölcsi erő lyén állt, és Gedó Márton (?—1896) alapította, de még a Maros utcában.) A mulatókertet ő vásárolta meg az akkori tulajdonostól, a szintén hajós Csűri Jánostól. Ezt a nyári szórakozóhelyet az alapító halála után veje, Kopasz Ferenc halász üzemeltette, a húszas évek végéig, amikor a városrendezés útjába került. Az egylet érdemes vezetői és tagjai voltak a századforduló körüli időkben: Schultéty Kálmán, Tombácz Márton, Lippai Ferenc, Privinczki János, Szabó Ferenc, Tombácz Ferenc, Didó József, Scultéty Sándor és Scultéty Gyula, valamint mások. Az egymással is törődni tudó egyleti tagok önsegélyező tevékenysége példamutatónak és modellértékűnek bizonyulhatna napjainkban is. Ezentúl bevételeikből mindig juttattak közadományokra is, Szeged szobrainak (Szőregi csata emlékmű, Kossuth-, Széchenyi-szobor stb.) felállítására. Működésük során hatalmas .szakimai és erkölcsi erőt kovácsoltak emberbaráti alapon. Bátyai Jenő