Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

1989. január 19., csütörtök 183 Heghalt Varsandán László Nagyapja, Varsandán János, már részt vett Hódmezővásárhelyen a Szántó Kovács János vezette agrárszocialista mozgalomban, édesapja, id. Varsandán László pedig a céhek fölszámolásával meginduló, szakmai szervezetek alakításában. Mint szabómunkás, szakmai szervezetének haláláig vezető tagja volt. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak az elsők között lett a tagja, később a párt szegedi titkára. A Tanácsköztársaság idején már nagy betegen tette, ami erejéből tellett. 1920. május 3án, 48 éves korában meghalt. Fia, az „ifjú" Varsandán László, aki 1899. május 9-én született, nagyapja és édesapja nyomdokain haladva, fiatalon kivette részét a munkások és a parasztproletárok jobb sorsáért folyó harcából. 12 éves korában szegődött el nyomdászinasnak. Gondolatait édesapja példája mellett a körülötte élők szenvedése és családja állandó gondokkal küzdő élete motiválta. A háborúból hazatérve, ő már a kommunista eszme szolgálatában fejtette ki tevékenységét. A . Tanácsköztársaság védelmében beállt a Vörös Hadseregbe. A bukás után román fogságba került, ahonnan 1 év után érkezett haza. Itthon az idegen megszállás utáni és az ellenforradalmi erők által kialakult helyzetben tevékenyen kivette részét, a Ladvánszki József által vezetett kommunista mozgalomban, melynek hamarosan vezetőségi tagja lett. Tevékenységüket árulás következtében, 1922 tavaszán a rendőrség leleplezte. IMég az év őszén megtartott tárgyaláson, a 23 éves Varsandán Lászlót, 2 évi fegyházra és 5 évi joevesztésre ítélte a szegedi törvényszék ötös tanácsa. Szabadulása után, szakmai szervezete —, hogy megkíméljék a további rendőri zaklatásoktól — Gyomára közvetítette, a Kner nyomdába Itt azonnal bekapcsolódott a mozgalmi munkába, az agitációs és a Vörös Segély területén. Sokszor álmodozott is — ahogy ő mondta —, ilyenkor megjelent előtte keserves gyermekkora. A hónapok és évek egymásra gyűrűzése közben a kétely is: vajon kiderül-e egyszer az ég, a munkások fölött. Álmodozását 1942-ben versben is megfogalmazta, melynek egyik strófája így szól: „Biztató emlékét tovább csak egyre szőttem én, mit apám mesélt egy aranyló őszi délután. Térdig járva a MakkoS-erdő levélszőnyegén, egy új világról mesélt, álmodott az apám." A fölszabadulás után, néhányad magával megalakították a Kommunista Párt gyomai szervezetét. Hamarosan a gyomai járás pártbizottsági titkára lett. Az államosítások után pedig, a Kner-nyomda első munkásigazgatója. 1955-ben súlyos betegsége miatt rokkantnyugdíjazták. A nagybeteg nyomdászra még egy megpróbáltatás várt, 1956-ban az ellenforradalmárok elhurcolták, ahonnan katonai segítséggel szabadult meg. Mozgalmi és közéleti tevékenységéért több kitüntetés mellett megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. 1989. január 5-én vettek tőle búcsút a dunaújvárosi pártbizottság elvtársai, barátai. Lengyel Mária Varsandán László temetésére január 27-én, 14 órakor kerül sor, a Belvárosi temetőben. MSZMP Szeged Városi Bizottsága Tanácsadó testület A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium képviselői kedden jelentették be, hogy a tárca, konzultatív döntés-előkészítő és tanácsadó testületet hozott létre: a Környezetpolitikai Tanácsot. Az új testületben — amely ma, szerdán tartja alakuló ülését — a társadalom széles rétegeinek képviselői foglalnak helyet. Múzeumi kutatások A fenti címmel kétnapos előadóülést rendez a Fekete Házban a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága: ma, szerdán délelőtt 10 órai kezdettel Horváth Ferenc, Trogmayer Ottó, Vörös Gabriella, Lőrinczy Gábor, B. Nagy Katalin és Kürti Béla tart régészeti előadást, délután 2-től néprajzi előadások következnek — többek között a mindszenti halászatról, a csongrádi juhászatról, és a Duna—Tisza közén végzett újabb településtörténeti kutatásokról számol be Bárkányi Ildikó, Fejér Gábor, Juhász Antal, Nagy Vera és Szűcs Judit. Holnap, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel Szuromi Pál művészettörténeti előadása nyitja meg a tudományos program második napját, majd történelmi előadások hangzanak el, egyebek mellett a szegedi múzeum első kiállításairól, makói temetőkről és egy gyártelep-alapító iparos visszaemlékezéseiről. Délután például a Kolozsvári Nemzeti Színház 194 l-es megszervezéséről, az űgvnevezett Utassy-misszióról, és egy 1935-ös csongrádi országgyűlési kéoviselő-választásról hallgathatnak meg előadásokat a résztvevők. Az előadóülést Lengyel Andrásnak egy régi szegedi újságírót. Csuka Ferencet megidéző irodalomtörténeti, továbbá Gaskó Béla és Varga András természettudományi témájú előadása zárja. Megmaradt a festmény Egy harminc év körüli, tolókocsis fiatalember kedden a Vatikán képtárában gyúlékony anyaggal locsolta le Raffaello egyik Madonna-festményét, majd gyufával meg akarta gyújtani a képet. A múzeumi őrök idejében lefogták a fiatalembert, s a kép sértetlen maradt. A Vatikán szóvivője szerint a fiatalember személyazonosságát még nem állapították meg: annyit tudni, hogy csak angolul beszél, és a jelek szerint értelmi fogyatékos. A Folignói Madonna című festmény 1512—13 körül készült, és felhőkön ülő, karjában csecsemőt tartó Madonnát ábrázol. Levelek az erdélyiekért Néhány napja beszámoltunk arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum szegedi csoportjának kezdeményezésére a Bartók Béla Művelődési Központban levélakciót szerveztek. A levelek címzettje Martenson úr, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának főtitkárhelyettese, aki a közeli napokban sok száz magyar állampolgártól olvashatja: „Azonnali intézkedést sürgetve fordulok Önhöz a kétségbeejtő romániai állapot ügyében. Romániában a politikai, társadalmi, kulturális, és legújabban a fizikai terror az emberi szenvedés és félelem eddig soha nem tapasztalt méreteit öltötte." A levél a továbbiakban röviden bemutatja a romániai magyar kisebbség sorsát, majd ezekkel a sorokkal fórul a nemzetközi szervezet illetékeséhez: kérem, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága sürgősen tűzze napirendjére a romániai helyzetet általában, és a romániai kisebbségek helyzetét különösen." Pordány Lászlóval, az MDF helyi szervezete elnökségi tagjával beszélgettem a levélakcióról. — Nem gondolja, hogy az emberek egyszeresek legyintenek, mert elegük lesz az „erdélyezésböl"? — Jogosan tarthatunk ettől, de amíg nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, inkább a célra kell ügyelnünk. — Miért épp ezt az eszközt választották? — Eddig abban bíztunk, hogy a budapesti törvényhozás odafigyel arra, amit sok ezren kérnek. Az MDF pécs —baranyai szervezete például az Országgyűléshez eljuttatott egy igen tisztelettudó, összefogott kérést arról, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét tűzzék napirendre, de nem kaptak érdemi választ. — Ezért fordulnak az ENSZ-hez. ön szerint szükség van menekülttáborokra? — Jól menedzselt, rendezett táborokat mindenképp föl kell állítani a menekültek számára. Ma ennél jobb megoldást aligha találhatnánk ki. — Mit várnak a levélakciótól? — Amit kérünk: foglalkozzon- az ENSZ a romániai kisebbségekkel, és általában a romániai helyzettel. Nemzetközi gyakorlat, hogy legalább kétezer egybehangzó kérelmet tartalmazó levél esetén már foglalkoznak rendszerint az üggyel. Hétfő estig 2500 levelet postáztunk — Gondolom, az ügy napirendre tűzése csak a minimális program. Mit várnak egy esetleges tanácskozástól? — Azt, hogy a nemzetközi figyelem még jobban ráirányul a romániai szörnyűségekre, hogy talán hivatalosan is tiltakozik az ENSZ, esetleg elítéli a román állami politikát. — Ma már „mindenki" levelet ir, petíciót szerkeszt, felhívásokat olvas. Megelégednek a politizálás eme eléggé kezdetleges eszközével? — Nem szeretnénk megkopott levélírókként megöregedni, de csak annyit tehetünk ma, ami jelerrteg legálisan megengedett. Nem akarjuk az állampolgárok jogos igényeit törvénytelen eszközökkel kifejezésre juttatni, azaz a Parlament kapuinak bedöntése helyett aktív politizálással követjük a törvényhozás fejlődését. — Ezek szerint türelmesek. — Egyelőre, igen. Dlusztus Imre A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete az Erdély Szövetség felhívásához csatlakozva, a változatlanul nagy érdeklődés következtében folytatja Levél az ENSZ-hez, Erdélyért című akcióját Az egész héten folytatódó levélküldéshez csatlakozni változatlanul a Bartók Béla Művelődési Központban, délután 2-től este 10-ig lehet. Megkezdődött a csengelei gyújtogatok pere Tegnap reggel a Csongrád Megyei Bíróságon Exterde Tibor kezdte tárgyalni azt a tragikus bűncselekményt, ami 1988. augusztus 15-én történt a Csongrád és Bács megye határán levő kisfalu, Csengele tanyavilágában. A féltékenységi dráma nyomán elkövetett gyújtogatás során az egyik tanyaépületben csaknem tucatnyi ember égett meg, közülük a helyszínen, illetve később a kórházban összesen heten haltak meg. A nyolcadik áldozatot a bűncselekmény értelmi szerzője, Hajagos Tóth Imre pisztollyal lőtte le, s ezután önmagával is végzett. A keddi tárgyaláson az elsőrendű vádlott a cselekményben végig segítségére Weöres Sándor, mint a kis herceg, ebből a rövid látogatásból visszatért az örökkévalóságba. ö, aki nem is költő, de maga a költészet volt. „Még síromban is azokkal tartok, akik nem tisztelik rám fogott, vagy valódi rigolyáimat, bátran túllépek a bearanyozott hülyén, olyan kezdemények és tetők felé, amilyenekről én nem is álmodhatok". Hát bizony, ennek a meghökkentő megfogalmazású igényének valószínűleg még jó ideig senki sem felel meg, a pályatárs Vas István is így köszöntötte 70. születésnapján: ..Nem Bujdosó. nem is Vándor: Varázsló vagy, Weöres Sándor." Idáig azonban hosszú, s nem egyenes űt vezetett, mindig a maximumot teljesítette. Már 16 évesen is a csúcson volt, az öregekben bámulatos beleérzőképességet mutatott, s a verset később Kodály zenésítette meg. Kosztolányi „drága csodagyermeknek" nevezte, Babits 1935-ben Baumgarten-díjban részesítette. Az ötvenes éveket nála is a sztereotipiának tűnő állítással jellemezhetjük: alig jelentelhetett meg, néha verseit még torzították is. Illyés Gyulának köszönhetően versfordítóként élt — In memóriám W. S. (1913-1989.) Csiribiri Csiribiri zabszalma — négy csillag közt alszom ma. Csiribiri Csiribiri bojtorján — lélek lép a lajtorján. és itt is halhatatlant alkotott. Csipp / csepp / egy csepp / öt csepp / meg tíz: / olvad a jégcsap / csepereg a víz. Később aztán cseppentcsurrant, majd ömlött az elismerés: Kossuth-díj, költők sokaságának köszöntő verse, valószínűtlenül nagy példányszámban kiadott kötetek, a tisztelök és hízelgők hada, és a legfőbb eredmény: a gyerekek magukénak érzik verseit. Mert saép eredmény, hogy távollétében — versei reményében — a macskáját is főszerkesztő őrzi, vagy még a rajzait is elkapkodják, de hogy a gyerekek a nadrágszaggató fáramászástól az óvodai díszünnepségekig mindenhol az ő verseit szavalják a legnagyobb örömmel: talán ez lehetett a gyermektelen Weöres Sándor legnagyobb sikere. Kintről benéz egy szamár, / rontom — bontom, / iskolába sose jár, / csak aszondom. Hiába volt jelölt, a Nobeldíjat Tiem kapta meg, ide ezt magyarázhatjuk nyelvünk elszigeteltségével is. S ő nem is igényelte az elismerést: „Nem áhítok sikert, és dicsőséget a jelentől, még kevésbé a jövőtől. A költők úgy gondolnak az utókorra, mint a csalhatatlan isteni itélőszékre, pedig taknyos csecsemő örüljön, ha kicserélem a vizes pelenkáját." Messze került az az idő, amikof régies nevének kiejtésére oly bravúrosan szellemes logikai bukfenccel tanított meg minket: az időtlen időben játszódó tündérjátekának, a Holdbéli csónakosnak szereplői z asztalon talált kötetek szerzőjének nevét próbálják kiejteni: Veöres? Vöres? Verös?... Van-e ma, aki roszszu] ejti ki a nevét? Egyébként: valószínűtlenül rosszul tudott szerepelni, önmagát „menedzselni". Gyerekes hangja, félénk megjelenése alapján senki nem gondolta volna, hogy itt Ady-, Babits-, Ko6zto lányi-formátumú költő áll velünk szemben. Felesége, Károlyi Amy — saját költészete, mellett — gondozta, szerepeltette, bár Weöres Sándor nem titkolta, hogy nem akart megnősülni. Ugyanakkor bámulatos beleérzőképessége a nők tekintetében sem hagyta el: a XIX. századi, nem létező cigánv hercegnő-költőnővel (Psyché) való azonosulása világirodalmi bravúr. S aztán, hirtelen egy Ibákává. vagy a világ fölött átnéző szellemmé is tud változni. Drámai, vagy az elfeledett költők felkutatása, a Három veréb hat szemmel is megérne még egy elemzést — de hát „temetni jöttünk, nem dicsérni" ... Fülemüle, fülemüle, gvö nyörű madár, ' hallgat hallgat, hallgat már. Kelemen 'Gábor levő 27 éves Ladányi János, a másodrendű pedig idősb Hajagos fia, Hajagos Töíu László, aki augusztusban még 16 éves sem volt. A harmadrendű vádlott a perben az a Legéndi István (30 éves), aki a pisztolyt szerezte Hajagos számára. A várhatóan háromnapos tárgyalássor első napján az ügyészség képviselője ismertette a vádat, miszerint Ladányi Jánost nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen, társtettességben elkövetett emberöléssel, Hajagos Tóth Lászlót különös kegyetlenséggel, több emberen elkövelett emberöléssel, Legéndi Istvánt pedig lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel vádolják. A UiigjiilúB a vádlottak, mindenekelőtt Ladányi János kihallgatásával folytatódott. A fiatal, juhász foglalkozású férfi szülei is juhászattal foglalkoztak, a nyolcgyerekes család így gyakran változtatta lakóhelyét. A férfi korán összeütközésbe került a törvénnyel, s előbb a fiatalkorúak börtönében ült, majd ötször a felnőttek között is. A tárgyaláson részben vallotta magát bűnösnek, mert azt mondta: egyrészt nem tudta, hogy ilyen sokan vannak a tanyában, másrészt pedig Hajagos Tóth Imre pisztollyal kényszeritette az akcióban való részvételre. Az is kiderült egyébként, hogy még 1983-ban, a börtönben ismerkedett meg Hajagossal, később dolgozott is a tanyáján, majd néhány év múlva újból a rács mögött hozta össze őket a börtönsors. Szabadulásuk után gyakran találkoztak, de Ladányi tagadta, hogy bármilyen formában szóba került volna Hajagos megromlott magánélete és az, hogy boszszút forral az őt elhagyó asszonnyal szemben. Vallomása szerint az sem tűnt föl a férfinak, hogy pisztolyt vásárolt barátja, és azt sem firtatta, miért gyűjtött öszsze tanyáján úgy 100 liter benzint. Állítása szerint csak közvetlenül á tragikus eset .előtt világosodott meg számára, hogy Hajagos föl akarja gyújtani a tanyát, s ebben őrá is számít. Ladányi János többször is kijelentette: ellenállásra, szökésre ezután már nem gondolhatott, mert a pisztollyal és késsel fölszerelt Hajagos mindenhová követte. Ügy nyilatkozott, ezután csak annyiban tudott szembeszállni barátjával, hogy nem gyújtotta meg a tanyába dobott benzines palackot. Ez a bíróságon elmondott tanúvallomás több ponton gyökeresen ellentétes azzal az előadással, amit Ladányi rendőrségi és ügyészi kihallgatása során is többször megerősített. E szerint tudott Hajagos tervéről, azt is tudta, hány ember alszik a tanyában, s a segítséget cseppet sem önzetlenül vállalta, hiszen Hajagos tanyáját, autóját és libáinak egy részét is neki ígérte. A későbbiekben a bíróság megkezdte Hajagos Tóth László kihallgatását. Előtte azonban a tanács elnöke közölte a fiatalemberrel: tudnak arról, hogy a börtönben Ladányi — akiről egyébként a tárgyaláson, mint különösen veszélyes bűnözőről, egy pillanatra sem vették le a bilincset — levelet próbált eljuttatni a fiatalkorúnak, amiben vallomása megváltoztatására és Ladányi számára kedvezőbb nyilatkozattételre kérte a fiút. Az elnök azt is nyomatékosította a kinézetre is szinte még gyerek Hajagossal: tettének megítélésében különösen sokat jelenthet a feltáró vallomás. A bűncselekmény tárgyalása ma reggel Hajagos Tóth László meghallgatásával folytatódik, majd megszólal a szabadlábon védekező „fegyverkereskedő" is. Ítélet várhatóan holnap délután. Balogh Tamás