Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. január 23., hétfő 3 Lemond a Szeged SC elnöke? Nem oly reg' hallottuk, olvastuk, Szegeden is mennyire fontos a sport, hiszen hangulati tényező, meghatározó szerepe van a város arculatának alakításában, formálásában. A megye és a város legnagyobb, reprezentáns egyesületének vezetése is ezt vallja. A valós szándék igazában nincs rr.iért kételkedni. De abban már igen. hogy az 1987. március 30-án megtartott közgyűlés óta a Szeged SC nevet viselő klubnál a névváltozással minden rendben lenne, rendbe jött volna. Ezt látszik alátámasztani egy információ, miszerint hamarosan űj elnök utan kell néznie a klubnak... Ugy látszilk a városban zajló, megújulást segítő es siettető változások sportéletünkben sem kerülhetők, odázhatók el. Tudomásunk szerint, a klub társadalmi elnöke, Juratovics Aladár levelet küldött a klub elnökségének, amiben kéri, szerteágazó elfoglaltsága miatt.— az NKFV üzemigazgatója, országgyűlési képviselő stb. — fogadja el lemondását az elnöki tisztről... Az egyesület vezetése ma, hétfőn, délután testületi ülésen tárgyalja a bejelentést Az ott született döntésekről, határozatokról — nagyon reméljük — hamarosan beszámolhatunk kedves olvasóinknak. Gy. E. Kié a lakás ? Sok az eszkimó, kevés a fóka Nincsenek küszöbök Baráti telefon kér, menjek el Röszkére. Két tolókocsis ember van ott, jó lenne, ha meglátogatnám őket. Ha ellenség kérne, akkor is mennék, hogyne indulnék szívből jövő hívogatóra. Várj még, int a telefon, előbb hívd föl a gumigyár főmérnökét. Mi köze lehet Röszkéhez? Ügy ludom, a mozgáskorlátozottak szervezetében fontos posztot tölt be, kár lenne kihagynod. Legföljebb fordítva szoktam csinálni, előbb megyek a tetthelyre, és ha szükségem van bővebb fölvilágosításra, akkor megyek tovább. Nem gólyamadár vagyok, nem kell nagyokat köröznöm a fészek fölött, mielőtt leszállnék rá, de el se utasíthatom a kínálkozó lehetőséget, viszolyogva bár, de fölhívom. A viszolygás tizen-valahány évvel ezelőtti kellemetlen gumigyári tapasztalatból fakád, most meglep a kedves hang. Könnyű megegyeznünk, együtt indulunk péntek reggel. Találkozunk az utcasarkon. Ismertetőjel: homokszínű Trabant. Kölcsönös bemutatkozás: Varga Ottóné a segítőm. Pardon, mi ismerjük egymást, régesrégi egyetemi kapcsolatok révén. Valóban kár lett volna kihagynom. A tanács mindenese Van még hely a Trabantban, fölvesszük a megyeházán az egészségügyi osztály egyik munkatársát, Papp Szilvesztert. Meglep, hogy egy társadalmi szervezet és egy magasságos hivatal embere ennyire rokonszenves-egyszerűen tud tárgyalni egymással. Ezt is kár tett volna kihagynom. Azon már csöppet sé csodálkozom, hogy eiöször a tanácshoz megyünk. Egy nyelet kávé kíséretében emlékplakettet kap Magyari László tanácselnök. Kapna még Apatóczky Kálmán tanácstitkár is, de nincsen itthon. Mások, máskor birkapörköltes nagy áldomás keretében kapnának ilyet. Lám, mégiscsak változik a világ, de a közvetlen melegség, ami a kapcsolatokból minden pillanatban elősüt, mintha erősebb lenne. Fotós sincsen a kézfogásnál, mégis. Ügy kezdődött, hogy Patyik Ferencék két gyermeke állami szociális intézetbe került, mert mindkettőnél izomsorvadás lépett föl. Tízéves korukig semmi bajuk nem volt, később lett úrrá rajtuk a betegség. Telt-múlt az idő, „kikorosodtak" az intézetből, helyet kellene nekik keresni. Az lenne „a legjobb, ha hazajönnének, de itthon öten lennének a szoba-konyhás lakásban. A két tolókocsi már el se férne benne. És ha férne is? Nyakig sáros szokott lenni az az utca, amelyikben laktak, mozdulni se tudnának. Megint kiabált az elutasítás legkiválóbb lehetősége: objektív akadályok miatt nem oldható meg a „családegyesítés". Szerencsére első pillanattól egyértelmű volt, hogy az objektív nehézségek szubjektív akarattal leküzdhetők. A tanácsiak kitalálták, vagy venni, vagy építeni kellene nekik egy családi házat, közvetlenül a betonút mellett. Akinek azonban csak halovány fogalmai vannak a mai építési kálváriákról, a puszta gondolatra is égnek áll minden haja szála. Tolókocsival nem lehet téglát hordani, ajtóért-ablakért járni, fürdőkádért nyomozni. A segítők Akármilyen szépen szóló ígéretet tenne is a tanács, nem sokra menne segítők nélkül. Kiderült, hogy van egy eladó ház az aszfaltos utcában, áthidaló biztosításból is jöhet egy kis pénz, a mozgáskorlátozottak szövetsége is adhatna a miniszteri rendelkezés alapján, és a takarékszövetkezet is, de legtöbbjük legföljebb menet közben nyithatja ki a bukszáját. Tanácsi letéti számlára indult az építkezés. Mert az a ház, amelyet kinéztek a családnak, a hely miatt felelt meg csupán, át kellett alakítaniuk. Szántó László, a megyei tervező vállalat embere társadalmi munkában készítette el a terveket, Dani András ugyanilyen alapon a művezetést, a Démász mórahalmi emberei a villanyt vezették a házig, Farkas Antal fuvaros a költségek felét engedte el, Vér József kőműves épített. Molnár István a vizet vezette be. Forró Lajos a belső villanyt szerelte. Nem biztos, hogy minden közreműködőt fölsoroltunk. Az ellendrukkereket, és a kocsmapultot támasztó szesztestvéreket például nem, pedig ők is térítés nélkül hangoztatták, hogy ennek a családnak főleg nem járna közös segítség, hiszen a falu fölvirágoztatásáért eddig alig-alig tett valamit. Nekik szólt a falugyűlésről az elnöki üzenet: most nem az érdemeket, hanem a rászorultságot nézték. Ha egyetlen család két gyerekén kell segíteniük, nem kereshetik a kibúvókat. A legkisebb zokszó nélkül vállalták azt a hatalmas procedúrát, amivel egy ház eladása, a másiknak a megvétele, az összes anyagi biztosíték előteremtése, minden szükséges kellék beszerzése jár. Jelképes elismerés csak a két emlékplakett, de nagyon jó helyre jött. A fészek Ha a hazaköltöző gólya nagy kerüléseit említettem már, mindenki sejtheti, eljutottunk mi is a fészekhez. Frissen vakolt házikóba léptünk, a lehető legcélszerűbben fölszerelt otthonba. Nincsen küszöb sehol, hogy a tolókocsik gurulni tudjanak, a fürdőszoba is akkora, hogy kocsistól befér a két béna fiú, és olyan széles betonjárda is visz bele, hogy könynyűszerrel ki tudnak menni az utcára. 4 Laci és Béla tolókocsiból nézi a televíziót. Délelőtti kalandfilm megy, sajnáljuk is, hogy megzavartuk őket. Egyelőre szobaantennára jár a tévé, a tetőantennát még ezután szerelik föl a házra. Hangfalak és magnetofon jelzi, a hangos muzsika korosztályába való a két fiú, de van már számítógépük is. Egyelőre játékprogramjaik vannak hozzá, és inkább csak ujjaik ügyesedését szolgálja a billentyűk nyomogatása, de nagyon szívesen fognák hasznos munkára is a készüléket. Laci azt mondja, sajnos, az intézetben nem tanulhattak semmit. Szó volt róla, hogy elektroműszerészek lehetnek majd, de tolókocsival eljárni, lift nélküli épületberi sok-sok lépcsőn közlekedni ők nem tudtak. Pedig sokért nem adnák, ha kényszerű tétlenségüket kereső munkára cserélhetnék föl. Jól is jönne nekik a kiegészítő reset, az egyikük rokkantnyugdija csupán kétezerkilencszáznyolcvan forint, a másikuké háromezer-négyszázhatvanhárom, és az áremelések szele ide is bejár. Munkát adni a legnehezebb a rokkantaknak. Horváth Dezső Nemigen szokás belegondolni, valójában mit is jelent az eltartási szerződés ... Ha a lakásmegoldásnak: ezt a módját a tűzföldi' indiánok, vagy a sötét középkor lakói alkalmazták volna — az útleírásaik, meg a történelemkönyvek oldalakon keresztül ecsetelnék a módszer embertelenségét, amely tőlünk térben ési időben egyaránt távol áll. A helyzet azonban az. hogy manapság több eltartási, szerződést kötnek, mint valaha, s nem ritka az egy eltartottra jutó két eltartó sem, tehát egyetlen lakást ketten is igényelnek, megüresedés esetén ... Történetünk főbb szereplói: Takó József, idős házmester, Pálinkó Ilona ügyvéd és a lakáshivatal. Nem feledkezhetünk meg Tari Józsefnéről sem, aki már meghalt „Négyszázezer forintom van ebben..." — Négy éve kötöttünk eltartási szerződést húgom, Szikora Jánosné és én, Tari Józsefnéval. aki a Török utca l/A szám alatt lakott... — mondta Takó József. — Az iaös asszony cukorbeteg vólt, és agyér-elmeszesedésben szenvedett — szüksége volt tehát a gondozóra. Egyébként jó tizenöt éve lakom itt a Kossuth Lajos sugárúton, azóta ismerem és gondozom Tariékat Értek is ehhez, hiszen hét évig dolgoztam az alsóvárosi öregek otthonában, ahol ebédkihordással kezdtem, de aztán rám bízták az idősek otthoni ellaiását is. Mint a tenyeremet, úgy ismerem a munkakört, Tari Józsefné tehát meg lehetett elégedve velem. Egyébként törvényesen be voltarr. Tartókhoz jelentve. — Hogy szűnt meg az eltartási szerződése? — Távollétemben érvénytelenítették. — Kik? — Pálinkó doktornő es a húgom. Szikoráné négyszázezer forintot kapott Pálinkó Ilonától, hogy engem kitúrjanak a lakásból. Tariné ekkor már időnként nem tudott magáról — nyilván ilyen állapotában íratták alá vele az eltartási szerződés fölbontását. — Hogyan akarták kitúrni? — Pálinkó Ilonának van egy fia. öt bejelentették! a lakásba eltartási szerződéssel, de valójában a húgom gondozta Tarinét. Gondolták, Tariné halála után a fiúé marad a lakás', akinek ezzel meg van oldva a lakásügye, és Szikoráné is jól jár a négyszázezer forinttal. — Honnan tudja ezt a négyszázezret? — „Négyszázezer forintom van ebben" — mondta nekem a húgom egyszer. Így tudtam meg, mire megy ki a játék. — Mivel tudja ezt bizonyítani? — Hát... — Hogyan gondozták Szikoránéék Tari nénit? — Alig' jártak! oda... A gyerek például eleve nem lakott ott A bátyám — kár. hogy már meghalt — tudná megmondani, hányszor voltam Tarinénál. A nyugdíjamból gondoztam . . . Mindenki összejátszik ellenem. „Van nekem egy fiam, aki..." — Takó József és Szikora Jánosné Tari nénivel kötött eltartási szerződését, mint ügyvéd, én írtam meg — mondta Pálinkó Ilona. — Tari néni és Takó József egy idő után összebalhézott, közös kérésük alapján az eltartási szerződést érvénytele ni tettem. Takó, bár bejelentkezett a néni lakásába, ezek után nemigen jelent meg a házban. Tari néninek, betegsége rr.iatt, néha voltak „kihagyásai" — folytatta az ügyvédnő —, s ellátása általában korántsem volt oly egyszerű, mint egy egészséges idus emberé. Szikoráné — aki továbbra is gondozta a íitnit —, megkereste tehát -x> igazgatási osztályt, s kéile, helyezzék el Tarinet vzrciális otthonban, mivel ó egyedül nemigen tud gondoskodni róla. Az igazgatási osztály Tarinét nem küldte szociális otthonba, viszont cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Tavaly előtt ősszel, mikor állapota rosszabbra fordult. Szikoráné eljött hozzám segítséget kérni: mit csináljon, ö egyedül képtelen a súlyos beteg öregasszonyt gondozni. Van nekem egy fiam, aki — akkor még — tizenhét éves volt. Eltartási szerződést vállaltam tehát a gyerek javára, hogy lakáshoz jusson. Gondoltam, cserealapnak talán jó lesz az egyszobás bérlemény. De mivel egy tizenhét éves gyerekre nem lehet rábízni egy részben magatehetetlen öregasszonyt — mondtam Szikoránénak, hogy mindez csak akkor lehetséges, hai fogadni tudok valakit, aki a fiamnak besegít az eltartásban. Szikoráné közölte, hozzá ragaszkodik a néni, a ó bizonyos összegért vállalja a besegítést. Eddig is ezt csinálta — ezután majd pénzért teszi ugyanezt — mondta. A szerződést tehát '87. november közepén a gyámhatóság' és az igazgatási osztály jóváhagyásávul megkötöttük. Az írásban foglaltak szerint, gyermekemért felelősséget vállaltam, s a néni ellátásának anyagi terheit is levettem a válláról. December első felében a szerződést jóváhagyták; fiam beköltözött a lakásba, s ott is lakott, folyamatosan. Tavaly, szeptember 18-án meghalt a néni, s eikkor szereztünk tudomást arról, hogy Takó is igényt tart. ;i lakásra, az évekkel ezelőtt létező, jóvá nem hagyott eltartási szerződése alapján. 5 mit mond a lakáshivatal? — Az eltartási szerződéseknél — mondta Doboi Dezső, a lakáshivatal vezetője — követelmény, hogy a természetbeni tartás fönnálljon,. vagyis, az eltartó együtt lakjék az eltartottal. Jelenleg tehát azt vizsgáljuk: megvolt-e az együttlakás? Ügy néz ki, megvolt, mert az IKV. amely újrafestette a lakást, azt írta: a helyiségben Szécsi Péter, az eltartó is ott él. S mivel az eltartott egy éven belül halt meg — az eltartó jóhiszemű, jogcím nélküli lakónak bizonyul. Körülbelül három hét múlva várható döntés ez ügyben; az eltartó alighanem meg fogja kapni a lakás bérlési jogát, hacsak nem jön közbe valami. Farkas Csaba Kanyarójelentés Egy MTI-hír szerint Budapesten. a László Kórházban negyven kanyarós beteget ápolnak. A megyei köjál osztályvezető főorvosát, Kiss Ilonát arról kérdeztük, mi a helyzet Csongrád megyében? — Szegeden és környékén egyelőre még nincs nagy járvány. Péntek délig negyvenkét esetet vizsgáltunk ki. De mivel "a megyében sok a középiskola, a fertőzöttek száma ezért feltehetőleg közel ezerre tehető. — Milyen tünetei vannak a kanyarónak? Szerintem teljesen igazuk van a kritikusoknak, amikor szarkasztikus mondatokat fogalmaznak az aluljáró-, illetve ponyvairodalomról, amely valóságföltárás és -ábrázolás helyett valóságelfödésre és -eltakarásra szakosodik. Itt van .például — azaz nincs iitt — a nöi 'bugyi, mint a valóságeltakarás legfőbb eszköze. A ponyvairodalcm művelője e tárgyról így ír: „A csodaszép Liz — szőke démon —, és Jackie, a táncparkett ördöge hosszú csókban forrtak össze, ezt követöleg pedig belezuhanMi a különbség? lak az ágyba. Jackie, a táncparkett ördöge szenvedélyes mozdulattal letépte a csodaszép Lizröl a bugyit, majd... egymáséi, lettek." Hahaha! — nevet ekkor hasát fogva a kritikus, a manapság kapható százötven—ötszáz—nyolcszáz forintos bugyikra gondolva, melyek letépéséről sző sem lehet, mert három évig kell szolgálniuk, hacsak nem több ideig... & ha Jackie, a táncparkett ördöge a századvég Magyarországán élne, nem a csodaszép Lizt kapná meg egy Ilyen akció után, hanem méhány akkora pofont, amitől feje a .törzséről leválna, s zúgva szállna kj iaz .ablakon ... Alighanem semmi sem szemlélteti jobban, mi a különbség a ponyva- és a tényirodalom közt mint éppen egy bugyi. Amely az előbbi szerint fogyóeszköz, az utóbbi szerint viszont tartós fogyasztási cikk. F. Cs. — Huruttal, köhögéssel, kötöhártya-gyulladással, kiütéssel járó betegség. A járvány legfőbb gyógymódja, ha a betegeket elkülönítjük. Fontos tudnivaló: fertőzöttek (lázas, hurutos gyermekek, fiatal felnőttek) ne utazzanak lehetőleg tömegközlekedési eszközökön. Hívják ki hozzájuk a területileg illetékes körzeti orvost. — Mely korosztályok tagjait veszélyezteti leginkább a kanyarós megbetegedés? — A fertőzöttek többsége 19—24 év közötti fiatal. Az 1973. július 1. és 1977. augusztus 31. között védőoltásban részesültek körében megbetegedés nem észlelhető. Azoknál, akik 15—20 évvel ezelőtt kaptak védőoltást, előfordulhat ugyan szórványos megbetegedés, a csökkent védőhatás miatt, ám szövődmények esetükben sem tapasztalhatók. Az elmaradt vagy esedékes oltásokat minél hamarabb el kell végezni. Hangsúlyozta többek között azt is a főorvosnő, hogy a betegek környezetében élő csecsemőket és terhes nőket gamma globulin védőoltásban részesitik. A közösségi közvetlen környezet tagjai pedig kanyaró védőoltást (újraoltást) kapnak. Szó esett a beszélgetés során arról is, hogy a kanyarót vírus okozza és cseppfertőzéssel terjed. Zárt térben egy megbetegedett ember (vagy egy olyan valaki, akinél a betegség lappangasi szakaszban van) minden fogékony egyént megfertőzhet. — A laikus számára is könnyen felismerhető e betegség? — Igen. Bár előfordul gyakran, hogy sokan a tünetek észlelése után bőrgyógyászhoz fordulnak. Itt jegyezzük meg, hogy a járványügyi felderítő vizsgálatokhoz elengedhetetlen az oltási időpontok megállapítása (oltási könyv vagy visszaemlékezés alapján). Azt is fontos közölni a vizsgálóorvossal, hogy a megbetegedés előtti 14 napon hol tartózkodott (fordult meg) az illető. Végül a főorvosnő arra hívta fel a figyelmet: a betegség további terjedésének megakadályozása erdekében feltétlenül fontos, hogy aki kanyarós tüneteket észlel magán vagy környezetében, azonnal forduljon orvoshoz. B. E. 4