Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19., csütörtök 5 Mocsokvermek Elfogult sorok az Arbatról A nézőt nem szabad kifárasztani — mondta volt valamely nagy színházi ember (talán éppen Piscator?). Nos, Ruszt József — aki leirta, hogy a Szegeden színre vitt Ribakov-regénv, Az Arbat gyermekei színpada piscatori színpad, moliére-i és majakovszki ji elemekkel — gátlástalanul kifárasztja nézőit. A magam részéről: hálás vagyok érte. Azt gondolom, Ruszt rettentő rizikót vállalt az Árba t-adaptációval. Kiemelem a 6zót: színházi kockázatot, művészi rizikót. Az dől cl e színi mű és a közönség találkozásakor (többek között, ám minden ilyen találkozáskor ez a leglényegesebb), hogy vevők vagyunk-e a sajátosan Ruszt-féle beszédmódra. Mert a témára, a politikumra — igen; ez nem kérdéses, hiszen abban a helyzetben vagyunk, hogy Piscatonral, Napóleonnal, Voltairrel együtt muszáj mondanunk: „a mi a politika". (A színházi élet egyik nokabb, örökké a mondó • egyénisége, sorsunk magyar magáét kényszeríti a végiggondolást — mint egy valódi Szása Pankratov: Szervét Tibor történik. Hát hogy megy __ ez? Hogy ez a Sztálin, azJózsef is ezen a véleményen színház. A rizikó tehát az, tán meg apró utódai rendRuszt van.) Mintha a tétet, a saját hogy a néző hagyja-e magát re odakopirozhatják maguegy politikai színház mű- kat Lenin mellé? Machiakockázatát szándékosan nö- vészi eszközeitől befolyásol- velli mellé? Hogy van az, vélni merészkednék a rendező — nem könnyíti meg, hogv szót értsük ebben a tatni; avagy olyannyira kö- hogy levesszük onnan (lásd zelinek tudja, a bőrén érzi a műsorfüzet fotóját 1956azt a félmúltat, amelyre a ból), de a helye nem sokáig politikai színházban. Ám íáték utal a maga Moliére-i marad üresen? Mi meg itt erősen bizakodik ráhangolt- és majakovszkiji elemei- hisztériát kapunk, és üvöltságunkban. Abban, hogy ez vel+ h°Sy fölháborodva uta- jük Varjával, hogy elegünk sitja el a trivializálást. A fájdalmas bohóckodást is. Csakhogy így egyszersa kitalációmentes — csakis az egyetemes színházművészet hagyományaiból építkező, de építésmód- mint _ "gomdoíom én — ját tekintve igencsak egye- „elmegy mellette" az élődi —, mesterkelten, a szín- adás legaktuálisabb politihaz termeszete szerint való kuma. Amit p^g ez a eloadas erzekenyen ennt színház merészen, ha tetbennünket. szik, bátorsággal mar bár birvan! És ebből az előadás szőkefürtös kisgyereke, a darábvégi ruszti biztatás, a Romáin Roland-é hogy: El jő majd az idő, meg a Piscator biztatása sem képes kiimenteni benni'/nket. Pillanatnyilag. Bárha tudjuk, mint mindenki, akinek van életösztöne: azt a leQhogy elegem van ... * Miért? Engedtessék meg, hagyományos, . .. tehát "St és "z JtazV' tokba wtt' m>ndannyiunk- ^f^J"0"** tenat eiiogult es az igaz- nak ismerős eszközökkel — mondást egyaltaton nem viUal ^y ^ mim száz. vindikáló „hataselemzes , ^ekem a megválasztott jáesyfajta valasz erre a mi- tókeskközök _ a tórsaer. ertre vezéstól, a legalább hárwnRuszt nagyon tudja (gon- féle harlekinektől, a Lenindolom, még Moliére-töl), bábutól kezdve, az expreszhogy mindenfajta vásári szionista plakátszerű képebohóckodások, mindenféle ken, a hordőszónák-karikaharlekinek, és maszkosok túra Sztálin-figurán át a előfordulása a színpadon szupernaturalista jeleneteazt sugallja a nézőnek: ez kig a kisfiú-szimbólumig, itt csak játék! Ám - saiát. az örökmécses-szemű Sztáelképesztó következetességű lin-szoborportréig, a háttérszín házaiban igencsak jól ikonosztáz változásait, a kitalálta azt a trükköt is, megint telitalálatos zenéket hogy ez a félreérthetetlen <s nem-tudom -felsorolni-mit is beleértve — minden játákieszköz együtt, vagyis múltba utalás, a ..csak eljátsszuk nektek, hogy' volt régen," — attitűd miiként maga az előadás: döbbent rántja kikerülhetetlenül, a saját aktuális jelenébe a tisztelt publikumot Akkor1' mi itten a rizikó? vett — keddi — jelenünkre magamraébredést Fizikai kínokat indukált a ráismerés a legszigorúbban Vagy kitaláltam, vagy Tetszenek ismerni a — finem, egyelőre azt gondo- rwmzm szólva — kényeilom: a ráhangoltságunk nietlen helyzetet, amikor többféle természetű. Az az ember képébe vágják, egyiké olyan, hogy — egé- most is, te is benne vagy. szen friss tapasztalatok (nyakig — és ez a te hibád alapjátn — eleve idegesíti, is! Mi történik a mi naoiaha ebben a témában bohóc- óikban? Felfedjük a bűnoságokra vetemedik valaki, ket egyfolytában, a csömöA múlttól nevetve szaba- rig, mind, amiről hallgatdulni képtelen ember meg- tünk, mert féltünk. Elhaérthető, jogos ingerültsége tároljuk magunkat. És féez; tömegsírokat, hullahal- lünk, egyfolytában a csömazokat. s szerte e kelet- mörig, mert a bún, Sztálin, európai tájakon a szabad- meg amit jelent — a miénk. ságnélküliség embertelen Sztálin .^magyar hös"r gyötrelmeit képes magában ahogy Ruszt mondja. És ez — sajnos, élményszerűen a „regionális internaciona— fölidézni, s kiált: ne tes- lizmus" eleven — mondia a sék engem nevettetni! A képünkbe Ruszt színháza, másikunk ráhangoltsága — És a nézőtéren szenved az talán — olyan, hogy kéoes ember, mert tényleg... És beleesni a ruszti csapdába: eluralkodik a rezignáltság: a farizeus beszédmóddal lehet itt egyáltalán tenni egvütthaladva világosan ér- valamit? Kimászni? Vagy zékelni: dehogyis a múltról csak mászni, egvik mocsokvan itt szó, emberek! Vérre veremből a másikba!? Fémegy ez a iáték. mert a mi lünk és fölháborodunk, mert mai életünk legsúlyosabb mindez szándékunk és akakérdéseit sulykolja, rád- ratunk ellen való, mégis: Dzsesszműhely Ma, este 7 órai kezdettel xofon), Steve Franklin (zona JATE-klubban lesz, még- S°ra), Csepregi Gyula (sza. . ... . xofon), Vasvari Pal (bogo) hozza brit-magyar, ugyne- & Jávor. vjlmo6 (dob) A vezett workshop-formában koncert tagsági igazolvány fellép George Hasiam (sza- nélkül is látogatható. A helyzet méltatlan. Arra a szerencsétlenségre utalok, hogy a második nekifutásra sem sikerült semmit méltányolni az ismét fegyelmezett együttessé összefonódott színészi karnak a teljesítményéből. Úgy tetszik nincs más mód, legyen „harmadik mise". Előlegbe annyit: Szervét Tibor feltűnően erőteljes művészi jelenléte meghatározó abban a hatásmechanizmusban, amely kiváltja a föntebb leírni megkísérelt élményt. (Az Arbat gyermekei című kisszínházi előadásról január 9-i lapszámunkban közöltük az első recenziót.) Sulyok Erzsébet Tisza táj - tiszta táj? „Helyi dolgaink még mindig nem a he- Amelyik tehát, mint ilyen, nem a szerlyi lapokban kapnak nyilvánosságot" — kesztőség vitaindítója; az viszont megitélékezdte „Rehabilitáció — új sebekkel?" cí- ... , „„ . . „,„, • ._„, i,__„ •„„„_ .,; .. . . , i .. , .. .. sunk szerint való igaz, hogy vitara mgermu cikket Anderla Adam tanszékvezető ... . egyetem docens, a JATE pártbizottságának lo< es mi Vllat szeretnenk, amelyben kititkára. „Tiszatáj — tiszta táj?" címmel, kristályosodhatnának alapvető, de a jelek amolyan elöhanggal közöltük január 16-i, hétfői lapszámunkban; azzal a szándékkal, hogy — elismerjük — megkésve bár. de szerint nem mindenkinek nyilvánvaló igazságok. Minthogy olvasóink nagyobb része, sajmégisesak kapjon nyilvánosságot a helyi nos, tájékozatlan az előzményekről, ezúttal lapban is ez a sokunk szerint nemcsak he- az Anderle-cikkben is idézett, 54 aláírásos lyi, hanem jóval tágabb körben figyelemre levelet közöljük. Azért csak most. mert a érdemes „dolog", mármint a Tiszatáj-ügy. dokumentum mindeddig nem állt rzndelkeAmalyben — megintcsak sokan — a zésünkre, érthető indokok alapján, nem várakozás álláspontján voltunk, mígnem szerkesztőségünk volt a címzettje; kéréAnderle Ádám eljuttatta szerkesztőségünk- sünkre az aláírók most rendelkezésünkre be a személyes véleményét tartalmazó írást, bocsátották — a névsorral együtt. A levél A Tiszatáj szerepét egyet- Ügy véljük, hogy az a kulién ma működő folyóirat túrpolitikai intézkedés, sem képes betölteni, legke- amely a Tiszatáj szerkesztővésbé az írók által kiközösí- it — Vörös Lászlót, Annus tett, a korábbival csak név- Józsefet, Olasz Sándort — ben azonos szegedi folyóirat! leváltotta, a reform elleni támadás egyik látványos Az MSZMP Csongrád megyei értekezletének Tisztelt pártértekezlet! Alulírottak azzal a javaslattal fordulunk a pártértekezlethez, hogy vizsgálja fölül a Tiszatáj folyóiratról 1986-ban hozott döntéseket, támogassa a Tiszatáj régi és megújítás szelleme egészerkesztőinek rehabilitálá- szen más megvilágításban sát, és a szerkesztésbe való láttatja a Tiszatáj-ügyet visszahelyezését. Közismert, hogy a Tisza- a hazai irodalmi, szellemi táj korábbi szerkesztői ellen ^des, P*d>g a kul- az rendkívül negatív majd húsz évig a nacionaliz- f°ldi magyarsag sorsaban „„„j^ mus vádjával megalapozat- bekövetkezett változások a Az 1986 óta kibontakozott . . ... reformfolyamat, a nyíltság megjelenes. formája volt, s igy méltányos a keresünk: a szerkesztőket rehabilitálni kell, vissza kell helyezni Nem^ tagadható,*" hogy mind öketa t'szts1égakbe' «=gyszersmind biralatban kell részesülniük azoknak, akik ebben szerepet játszottak. Följegyzésünket a pártérlan támadások folytak, és Tiszatáj törekvéseit igazol- tekezlet, illetve az általa nem egy helyi, megyei határozatban ezt a vádat le is írták. Valójában a Tiszatáj a környező országok magyarságának s az ottani nem magyar irodalomnak egyaránt szószólója és fóruma volt, s ezzel éppenséggel internacionalista szerepet játszott: a népek közti barátságot szolgálta cseh, szlovák, román, szerb, finn, lengyel összeállításaival. Ismeretes, hogy 1986-ban ták. Nyilvánvaló, hogy a ma- megválasztott gyarsag sorskérdéseit fölvál- pártvezetés elé uj megyei terjesztjük, laló Tiszatájra a szellemi életnek nagy szüksége van inkban. magyar és kérjük: támogassák, továbbá az országos fórumoegetoen kon is ismertessék a benne napja- foglaltakat. 1988. október 6. Az aláírók chiáter, Szeged); Mázsa Szabolcsúé (biológus, BudaGrezsa Ferenc (tanszékve egy mondvacsinált üggyel zető egyetemi tanár, főszer teljesen jogtalanul, az ér- Vesztő, Hódmezővásárhely); pest); Mózsa Szabolcs (tudo vényben levő sajtótörvénye- Ötuös Péter (egyetemi do- mányos főmunkatárs, Budákét is megszegve leváltották cens' Szeged); Simái Mihály pest); Szalay Ferenc (festőa Tiszatáj szerkesztőit. A 'ir°' szerkesztő, Szeged); művész, Hódmezővásárhely); szerkesztők által „elkövetett Baka István (író, szerkesztő, Almási István (könyvtárbűn", amint később kide- Szeged); Ilia Mihály (egye- igazgató, Hódmezővásárrült nem volt bűn, és az ér- temi docens, az írószövetség hely); Bíró Zoltán (főiskolai te járó büntetés egész szelle- elnökségének tagja, Szeged); docens, Szeged); Ordasi Pémi életünk igazságérzetét Raffay Ernő (egyetemi ad- ter (főiskolai adjunktus, mélyen sértette; ám hiába junktus, szeged); Csala Ká- Szeged); Bárdi Sándor (főisvolt minden tiltakozás. A roí" (grafikusművész, Sze- kolai docens, Szeged); Koszerkesztők megalázó levál- Sed); Tildy Katalin (grafi- váts Zoltán (főiskolai dotása megtörtént, s ennek kusművész, Szeged); Széles cens. Szeged); Trogmayer nyomán fájó űr támadt a K'ára (irodalomtörténész, Ottó (régész, Szeged); Szűcs magyar szellemi életben. Az Budapest); Zentai Mária Árpád (festőművész, Szeegyetemes magyarság el- (egyetemi adjunktus, Sze- ged); Szigeti Lajos Sándor vesztette azt a fórumát, g^* i Cserjés Katalin (egye- (egyetemi docens, Szeged); amelyben hazai és külföldi' temi adjunktus, Hódmezővá- Odorics Ferenc (egyetemi tamagyar egyszerre szólhatott; sárhely); Dombi József (tu- nársegéd, " ""' dományos munkatárs, MTA, László a régió és különösen a varos elvesztett egy nagy kulturális rangú, eleven sugárzású orgánumot. Szeged); Fűzi (szerkesztő. KecskeGiday Kálmán halálára Pénteken helyezik makói közepén, 1942), de vérbeli földben 'végső nyugalomra történész lett. Élvezet volt Giday Kálmán várostörténészt, iskola- és kollégiumigazgatót. Fényeslitkén született 1919. április 3-án pedagóguscsaládban. A debreceni református gimnáziumban érettségizett (1938), majd az ottani egyetem történelem— hallgatni, hogyan elemezte a politikai erők harcát, a kisebb-nagyobb érdekcsoportok tevékenységeit, a kulisszák mögötti események rugóit. Érdeklődési körénél csak munkabírása volt nagyobb. Szegedi tárgyú munkáinak élére kiföldrajz szakán szerzett vánkozik a Dugonics-társadiplomát (1942). A földrajz tanszék gyakornoka volt másodéves korától. 1943-tól a makói Csanád Vezér Gimnázium tanára lett. Megszervezője és első igazgatóság története, a piarista gimnázium története (1900— 19), a sajtó története (1880—1900). a szegedi irodalom története (1801—49). A pedagógiai kultúra Szeja volt a József Attila népi ^eden (1802-1944) a szakollégiumnak (1946-48) ^deleji radikalisokrol, Reiz1948-tól Szegeden, a Dugó- ner "fosról írott kéziratos nics gimnázium, 1949-tól az munkaja a szegedi sorol, építőipari technikum taná- dohanyrol. a helyi sz.njatra, majd igazgatója vol, szasrol (1830-40), a Varos (1953-T-55). 1955-ben Buda- reformkon zenei e eterol, pestre került, 1957 és 1980 Szentmihalytelek torteneteközött a fővárosi Arany Já- ről, a szegedi ex libris keznos Általános Iskola éa deteirol, a .mozikról (1900Gimnázium kollégiumának 20> ir°tt tanulmanya Muvolt a tanára, később igaz- veinek bibliográfiáját a gatóhelyettese. Négy évtize- Szegedi Könyvtári Műhely dig volt szegedi lakos, itt f°gja kozolm. érte a hirtelen halál de- Barátai, tanítványai, tiszcember 27-én. telői őrzik emlékét. Földrajzosnak indult (Debrecen földrajza a 19 század Apró Ferenc Szeged); Árpás Károly (gim- mét); Kovács István (tanár, náziumi tanár, Szeged); Fe- Budapest); Görömbei Andjér Csaba (festőművész, rás (egyetemi docens, DebHódmezővásárhely); Szo- recen); Zalán Tibor (író, boszlay Zsolt (a Juss felelős Budapest); Dobozi Eszter szerkesztője, Hódmezővásár- (író, Kecskemét); Balog Jóhely); Földesi Ferenc (gim- zsef (újságíró, Szeged); Szönáziumi igazgató, Hódmező- rényi László (egyetemi dovásárhely); Baricz Zsolt cens, Szeged); Gregor József (gimnáziumi tanár, Szeged); (operaénekes, Szeged); GreCseuz Imre (főorvos, Hód- gorné Takács Mária (orvos, mezővásárhely); Vas István. Szeged); Dobcsányi Ferenc (főorvos, Hódmezővásár- (főiskolai docens, Szeged); hely); Fodor József (festő- Babecz György (mérnök, művész, Hódmezővásár- Szeged); Pataki Ferenc (feshely); Kovács Imre (főisko- tőművész, Szeged); Pölös lai tanársegéd, Hódmezővá- Endre (grafikusművész, Szesárhely); Imre Mihály ged); Hajdú Géza (könyvtá(egyetemi adjunktus, Hód- ros, Szeged); Fejér Dénes (a mezővásárhely); Imréné JATE Kiadó főszerkesztője, Barta Edit (gimnáziumi ta- Szeged); Pálfi Gábor (egyenár, l.ódmezővásárhely); temi tanár, Szeged); Király Krékits József (főiskolai ta- Zoltán (szerkesztő-riporter, nár, Hódmezővásárhely); országgyűlési képviselő, SzeGrezsa Ferenc Dezső (pszi- ged). Hegemlékezés A Budapesti Izraelita Hit- különböző egyházak, továbközség elnöksége és elöljá- bá a Magyar Zsidók Világrósága — a gettó felszaba- szövetsége amerikai tagozadulásának 44. évfordulója tának és Izrael állam bualkalmából — szerdán ko- dapesti érdekképviseleti hiszorúzási ünnepséget ren- vatalának képviselői is jedezett a Dohány utcai zsi- len voltak, Schweitzer Jónagóga sírkertjében levő zsef főrabbi, az Országos emlékfalnál. A kegyeletes Rabbiképző Intézet igazgamegemlékezésen, amelyen tója mondott beszédet Ezt — a hitközség vezetőin kí- követően elhelyezték a kevül — állami, párt, tanácsi gyelet koszorúit az emiékés társadalmi szervek, a falnál.