Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. január 19., csütörtök 3 Javaslatok tanácsi tisztségekre Mint ismeretes, a városi tanács testülete január 27-i ülésén dönt arról, kik lehetnek tagjai az új végrehajtó bi­zottságnak, ki legyen Szeged tanácselnöke. A tisztújítás előkészítése során — amelyet a népfrontosok végeztek — két szempont kapott rendkívüli hangsúlyt: egyik, hogy — mintegy a demokratizmus biztosítékaként — a többes je­lölés módszere érvényesüljön; a másik pedig, hogy a vá­roslakók res/.letes tájékoztatást kapjanak, vagyis a jelölés nyilvános legyen Amely egyébként még nem zárult le. A népfront január 24-én határoz az általuk támogatott személyekről. Addig minden szavazati joggal rendelkező szegedi véleményt mondhat, személyesen, illetve írásban, u népfront Szeged városi bizottságán (Vörösmarty utca 3.). A tanács tagjai végrehajtó bizottsági tagnak javasolják Király Dezsőt (a JATE ad­junktusát), Tóth Csabát és Marschalek Gyulát (a 600­as számú szakmunkásképző tanárait), Gyimesi Józsefet (a kábelgyár főkönyvelőjét), Hörömpö József (nyugdí­jast), Mendebaba Rádöt (a Csőszer szegedi kirendelt­ségvezetőjét), Dekátly Gézát (a Csongrád megyei illeték­hivatal vezetőjét), Hofge­sang Péter (nyugdíjast), Vá­mosiné Karsai Évat (a vá­rosgazdálkodási vállalat osz­tályvezetőjét), Takács Má­tét (a Délterv igazgatóját), Szöcs Lajost (a SZOTE gaz­dasági hivatal igazgatóját), Kálmanné Nagypál Katalint (a kórház-rendelőintézet fo­gászát), Ruzicska László (nyugdíjast), Bánfalvi Gézát (a kórház-rendelőintézet igazgatóját), Benedek Tibort (a Tisza Füszért igazgatóját), Uozóki Istvánnét (a gabona­forgalmi vállalat előadóját). Ok mindannyian vállalták a jelölést. Bár jelölték, de nem vál­lalkozik vb-tagságra Hantos Zoltán (a JATE tudományos főmunkatársa), Szakácsné Molnár Mária (tanár), Far­kas Katalin (a Csongrád Me­gyei Pedagógiai Intézet ve­zetője), Mészáros Rezsőné (általános iskolai igazgató), Mészáros Tiborné (városgaz­dálkodási vállalat csoportve­zetője). Tóth Károly (a JA­TE adjunktusa), Kovács Ta­más (Csongrád megyei ga­bonaforgalmi vállalat osz­tályvezetője), Kocsis Attilá­né (napközis nevelő), Halász Miklós (újságíró), Halászné Hetesi Erzsébet (főiskolai tanár), Kovács Károlyné (a Kállai Éva Nevelőintézet igazgatóhelyettese). Tanácselnöknek javasol­ták Csonka Istvánt, a jelen­legi általános elnökhelyet­test, Oláh Miklóst, a városi pártbizottság titkárát, Vá­mosiné Karsai Évát, Bene­dek Tibort, Tóth Károlyt, Takács Mátét, mivel nem a tanács tagja, a legközelebbi választásokig megbízással jelölnék Király Zoltánt, a szegedi tévéstúdió szerkesz­tő-riporterét, Takács Jánost, megyei főépítészt, Maróli Győzőt, a Csomiterv műte­remvezetőjét. A régi vb-tagok közül Bartlia István, Katona Gyu­la és Frányó József egyér­telműen vállalja a jelölést. * A népfront Szeged városi elnöksége tegnap, kedden is­mét ülést tartott, amelyen a .tanács tisztűjításáról tár­gyalt. Az előzetes elbeszélge­tések eredményeként a HNF javasolja végrehajtó bizott­sági tagnak mindazokat, aki­ket a tanácstagok is jelöltek, és akik vállalják is a meg­bízatást, kivéve Dékány Gé­zát, aki visszalépett a jelö­léstől. A tanácselnöki szék­be való személyt, idő híján, elég nehezen talált a testü­let. Eredetileg két variáció­ban gondolkodott: a tanács­tagok soraiból választás út­ján akart delegálni, illetve a javaslatok alapján megbí­zásból jelölt volna. Am ki­derült, jogilag szabálytalan Takács Jánost és Király Zol­tánt javasolniuk. Azért eme elképzelésük fenntartása mellett voksolnak Vámosiné Karsai Évára és Csonka Ist­vánra. Egyébként a végső döntésüket január 24-én hozzák meg. M. E. Találkozó az alternatívokkal Egy, a közérdeklődésre bizonnyal számot tartó és aktuális találkozóra került sor tegnap délután a HNF Szeged Várcsi Bizottsága székházában. A Szegeden tevékenykedő Fidesz, MDF, TDDSZ, SZDSZ és a Mún­nich Ferenc Társaság kép­viselői kaptak meghívást Ismerkedésre, beszélgetés­re hívták őket a népfronto­sok. Az alternatív jelzővel illetett szervezetek, mozgal­mak képviselői elfogadták azt, úgyhogy minden külö­nösebb ceremónia nélkül Alföldi Lajos városi nép­frontelnök rögtön a tárgy­ra térhetett, s az őszinte közeledés készségével tájé­koztatta a jelenlevőket, milyen előkészítő munkát végeztek a megüresedett tanácsi funkciók betöltése érdekében. A házigazdák rögtön kérdéseket is kap. tak (például: nem lehetne-e Király ..iZoltánnak tanács­tagságot „szerezni"?, mi az akadálya, hogy közvetlenül népszavazással válasszunk tanácselnököt? . . .), de a válaszokban oly sok, nehe­zen érthető jogi formula és bonyolult rendelkezés vált nyilvánvalóvá, hogy megér­tettük: plátóiak a kérdé­sek. De nem is ez a téma volt a fontos, hanem hogv e személyes találkozáson Kul­csárné Kiss Piroska városi népfronttitkár elmondja, készek az együttműködésre, a közös társadalmi-politikai akciókra. Emlékeztetett, a Fidesz és az SZDSZ képvi­selőivel a városi népfront­nak már van kapcsolata, hiszen a két szervezet által javasolt várospolitikai fó­rum letesitését fölkarolták, amely elöl a tanács sem zárkózik el. sót. A népfront szorgalmazására tanácsko­zási központok alakultak. amelyeknek a tanácsúlések előtt van különös létjogo. sultságuk, valamint 14 la­kóterületi centrum is ala­kult Szegeden. A politikai fórum eletrehivásáért is te­vékeny részt vállal a nép­front, rendszeres és nyil­vános vitákat szervezve például az új alkotmány 'koncepciójáról, szociálpoli­tikánkról, egészségügyünk­ről, a népfrontmozgalom megújításának lehetőségei­ről. Mindezekre elvárják a szegedi alternatív csopor­tok képviselőit. Ezután a résztvevők külön-külön szóltak céljaikról, elképze­léseikről. Azok szerint a legföltűnóbb az volt, hogy nincs szándékukban min. dig mindenkivel együttmű­ködni, kivált például szer­ződésben, vagy valamiféle okmányban rögzítetten. Fönntartják függetlensé­geiket. Egy-egy akció ked­véért persze hajlandók kö­zös platformra. Nincs ellen, tét például a TDDSZ és a népfront között abban., hogy meg kellene adni vá­rosunknak értelmiségi jel­legét vagy az SZDSZ-szel, hogy erősödjék Szegeden is a társadalmi nyilvánosság, a demokrata fórumosokkal, hogy adják vissza az okta­tás rangját, a felsőoktatás­ban dolgozó tanárok tekin. tályét, hogy megvetésre ítéltessék, aki visszaél a közösség bizalmával. A de­mokrata fórum képviselője közölte, a Szegeden műkö­dő ideiglenes elnökségnek volt módja bemutatkozni a Royal kávéházban és a JATE-klubban, hogy Ma­kón alakulóban van helyi szervezetük, és hogy a kö­zeljövőben kongresszusuk Jesz. A mintegy kétórás talál­kozón nemigen volt mód részletezni a népfront meg­újulási törekvéseit, de az élesen kiviláglott, hogy új szerep vár rá, ha a társa­dalmi közmegegyezés szín­tere akar lenni. A közel­múltban a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa éppen a megújulásról vi­taanyagot bocsátott közre, annak feldolgozásához Sze­geden elvárják az alterna­tív szervezetek közreműkö­dését. Vagyis elkezdődhet a párbeszéd. M. E. A bérkövetelésekről a Mm # m mm Kisvárosi on tűkor V onnak vállalkozások, amelyekről mint magától értetődőről beszélünk más országok esetében, de szinte eszünkbe sem jut hazánk vonatkozásában. A mi nemzedékünket még úgy nevelték, hogy teniszezni az úri gyerekek sportja, kólát inni és névjegykártyát nyomtatni, whou whó-t, tehát híres emberekről szá­mot adó, lexikonszerű kézi könyvet nyom­tatni — nos, ez vegytiszta kapitalizmus. Nem is volt nálunk ilyen, emberemléke­zet ota. Már foglalkozási szakágakban in­kább előfordult ilyesféle kezdemény, például a ki kicsoda a zenei életben, de ennyi, es nem több. Méltán mondhatjuk ezért, hogy a szentesi Ki kicsoda című könyv, a maga 367 címszavával 250 olda­lon keresztül, nagyszerű úttörő vállalko­zása hazai kulturális életünknek Különö­sen az, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy kiadására a szentesi városi könyvtár vállalkozott, a tanács támogatásával. Hon­nan. van erre egy könyvtárnak pénze? Termel magának. Könyvesboltot nyitott, és az így keletkezett bevételt fordította erre a célra. Nem merem tovább elemez­ni ezt a kulturális célokat betöltő vál­lalkozást mert még elfogultsággal vádol­nak a szentesi könyvtárosok javára, pe­dig csak példát szeretnék felmutatni: lám, így is lehet. Már abban az esetben, ha vannak kez­deményező emberek, akik lelkesedésen kí­vül kellő elszántságot is tanúsítva, végig­visznek egy ügyet. Ebben a könyvkiadá­si ügyben ez történt. Majtényiné Túri Ka­talin könyvtárigazgató munkatársaival és a Somogyi Könyvtár tudományos főmun­katársa, Gyuris György szakmai lektorá­lásával, létrehozták ezt a kötetet, 4 ezer példányban. Egy űj könyv közösségre gyakorolt ha­tását. hasznosságának mértéket nehéz megítélni. Sok esetben, sajna, csak a ké­sői utókor ismeri föl értékeit. Más a hely­zet egv ilyen nyilvánvalóan a jelenben élő és ható munka esetében. Szentes, e hannadszázezres, nagy múltú alföldi te­lepülés, bizonyára mint tükörben, noha csak töredékesen láthatja önmagát. Töre­dékesen. hiszen a városlakókrak csak mintegy századrésze láthatja fényképét, s olvashatja önmaga adatait a kötetben. Ám mégis tükör ez a fölsorolás, hiszen értő olvasóknak (s a szentesiek megfe­lelnek a követelményeknek, már csak helyismeretük okán is) sokkal többet je­lentenek a bemutatott személyek adatai, mint kívülállóknak. Látható például a kitüntetések mineműsége. évjárata, vise­lőik megrajzolható köre. Követhető a kü­lönféle munkahelyi állomások útja, amely a kötetben feltüntetett jelenlegi poszthoz vezetett. Ilyen tényekből összeáll a veze­tői kiválasztás metódusa, s nem is túl­ságosan nagy képzeiőerővel, láthatóvá vá­lik az a bizonyos, helyi viszonylatban fel­ső tízezernek mondott csoportosulás. A tényleges döntéshozók, és holdudvaruk. Lárr., milyen árulkodó is a száraz adat­halmaz, csak helyismerettel bíró, értő szemek szükségeltetnek. Mármost, a miénknél nyíltabban élő, fá­jó szívvel teszem hozzá: demokratiku­sabb társadalmakban — látszani szeret­nek a polgárok. Vezetői törekvéseket hor­dozó emberek különösen, a felsó poszto­kat birtoklók meg kényszerűségből is. Mint mondják, a ki kicsoda angolszász műfaj, amelynek köteteibe ott bekerülni rangot jelent Fizetnek érte, ha magától nem megy a bejutás. Nálunk évtizedeken át rejtőzködött a valóságos hatalom, köz­figyelem elől bújva tette a törvényt. Ugyan ki tudhatta volna követni azt az utat, amit például hivatalosan és szemér­mesen vezetői kiválasztásnak neveztek, ám sógorság-komaság címkével illetett a nép. Lásd városunk „ügyeit", melyekbe még csak véletlenül sem keveredett, mondjuk, egy buszsofőr, vagy napközis tanító néni. Szóval, a tanulság szerint is, érdemes lenne nekünk is. Szegeden ösz­szeállílani ilyen ki kicsodát. Legalább látnánk, tudnánk követni a föntiek útját. Eszembe jut a színházi páholyok és> he­lyek változó, cserélődő nézőközönsége, akik a hivatali ranglétra mozgásának megfelelően ülnek a bemutató bérletes előadásokon Ez is egy mutatója a ha­talmi előjogoknak és kiváltságoknak, de talán megkísérelhetnénk mcst már va­lamelyest tárgyszerűbbet is. A szentesi Ki kicsoda mintegy tucatnyi társadalmi csoport jellegzetes személyeit sorolja föl, akik városuk lakói, vagy leszármazottai. Tűnődésre késztethet per­sze az is, miért olyan természetes, hogy aki egy alföldi város polgáraként kiugró adottságok birtokosa, nos, az ilyennek mennie kell. Már ha képességeit kama­toztatni óhajtja, maga és a köz javára. Ekkor nincs más hátra — irány a fővá­ros. Még mindig és mióta is, meddig is, Budapest az ország jószerével egyetlen tehetségmegtartó városa. Lakjék bár a kiválasztott előző életében Szentesen vagy Szegeden. Innen, mitőlünk nézve, Szentes messze van, de Budapesttől egyforma tá­vol élünk. E gy szó. mint száz. Szeged nemzetös vároea igazán megérdemelne egy ilyen ki kicsodát; amihez akár kedvcsinálónak, példaadónak is tekinthet­jük a szentesi könyvtárosok vállalkozását. Már csupán ezért is kívánhatunk nekik ós főként közös gyermeküknek, könyvük­nek sorsához sok sikert, sok olvasót, értő, városszerejő polgárt. No meg kitartást és gyors lábakat is kívánjunk a szerzőknek, hogy elmenekülhessenek a könyvből ki­maradtak haragja elől — melyet csak majd egy újabb, javított-bóvített kiadás enyhíthet... Tráser László Miért zárták ki Papp Gyulát a pártból? A január elején végrehaj­tott, illetve bejelentett ár­emelkedésekre különféle szakszervezeti szervek bér­követelésekkel reagáltak. Sürgették egyebek között a bérek mindenki számára kötelező 3 százalékos azon­nali emelést. A követelések egy részével nyitott kapu­kat döngetnek ami a 3 százalékos béremelést ille­ti. Az Országos Érdekegyez­tető Tanács legutóbbi ülésén ugyanis olyan megállapodás született, miszerint ajánl­ják a gazdálkodó szerveze­teknek, hogy legalább 3 szá­zalékkai emeljék dolgozóik bérét. Mint arról az elmúlt hé­ten már beszámoltunk, a szegedi városi pártbizottság a fegyelmi bizottság jelen­tésének, valamint Papp Gyula, Szeged volt tanácsel­nökének meghallgatása után úgy döntött, hogy Papp Gyulát kizárja a pártból. Akkor tudósításunk igy fe­jeződött be: a kizárás indo­kaira a későbbiekben visz­szatérünk. Tegnap a városi pártbi­zottságon már a részletek­ről tájékoztatták a sajtó képviselőit. A fegyelmi ha­tározatból kitűnik, hogy Papp Gyula lakás- és telek­ügyeinek etikai vonatkozá­sait vizsgálták az eljárás során. Kiemelt figyelemmel voltak arra, hogy az orszá­gos pártértekezlet után elő­állt politikai helyzetben erőteljesebbé vált a közélet­ben tapasztalható, korábban fel nem tárt hibák, vissza­élések, szabálytalanságok nyílt felvetése, azok szá­monkérése, megítélése. A közvélemény elítéli mind­azokat, akik beosztásukból eredően előnyöket biztosíta­nak maguknak. A törvényt ugyan nem sértő, de immo­rális magatartás is mélyen elítélendő, mert megrendíti az adott testületbe vetett bi­zalmat, fokozza a vezetőel­lenességet, s ha mindezt párttag teszi, súlyosan árt a párt iránti bizalomnak. Je­lenleg a társadalom morá­lis válságot él át — olvasha­tó a fegyelmi határozatban. E körülmények között még érzékenyebben vetődnek fel Szeged és Csongrád megye egyes vezetőinek országosan ismertté vált, vizsgálatok sorát elindító ügyei. Valamennyi körülményt figyelembe véve a pártbi­zottság többórás vita után úgy döntött: Papp Gyula be­osztásával visszaélt, amikor a közismerten nehéz szegedi lakáshelyzetben közremű­ködött abban, hogy a me­gyei tanács elnökének ke­retéből leánya, Papp Mag­dolna — aki akkor egyete­mi hallgató volt — soron kivül kapjon tanácsi bérla­kást. Tudta, hogy az elnöki keret felhasználása a váro­si-megyei közérdeket szol­gáló személyek részére volt fenntartva. Leánya 1985­ben soron kívüli elbírálás­sal (két nap alatt) ugyanab­ba a házba cserélte lakását, ahol Papp Gyula is lakott, és amely lakásokat 1988­ban megvásároltak. A megyei párt-vegrehaj­tóbizottság Papp Gyula te­lek- és lakásügyeire vonat­kozó figyelmeztetését a volt tanácselnök nem szív­lelte meg, és újszegedi tel­kének egy részét, hogy a tu­lajdonszerzési korlátozás alól mentesüljön, így laká­sát megvásárolhassa, leá­nyának elajándékozta. A te­lekrészeket a lakásvásárlást követően újra egyesitették. Papp Gyula több esetben el­fogadta és természetesnek tartotta, hogy az államigaz­gatási szervek kivételezetten gyorsított módon, több eset­ben szabálytalanul intézzék ügyeit. Az indoklásban olvasható az is, hogy Papp Gyula a Magyar Nemzetben október 3-án megjelent „Kit segít a varázsgömb" című írást kő­vetően több nyilatkozatá­ban azzal rágalmazta meg a szegedi városi pártbizottság vezetőit, hogy koncepciós pert folytatnak ellepe, er­kölcsi és politikai tönkreté­telére törekedve, azért, hogy e vezetők saját pozí­ciójukat erősítsék. Saját ügyeiről úgy próbálta elte­relni a figyelmet, hogy a vá­rosi pártszékház felújítása­kor elkövetett szabályta­lanságokra hivatkozott. A lakásfelújítási alapból e célra felhasznált összeggel kapcsolatban minden alka­lommal a ténylegesnél többről nyilatkozott, és azt állította, hogy a pénzeszkö­zök átcsoportosítása bele­egyezése és tudta nélkül történt. Ezzel zavart keltett a párttagság és a közvéle­mény körében. Mindezek alapján, de fi­gyelemmel a volt tanácsel­nök korábbi érdemeire is, a városi pártbizottság többsé­gi szavazattal a vezetői be­osztásával való visszaélés és rágalmazás miatt zárta ki a pártból Papp Gyulát. A határozat ellen a kéz­hezvételtől számított 30 na­pon belül egyébként az érintett fellebbezhet az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságánál. B. Z. Örményországnak A Magyar Vöröskereszt az örményországi földrengés túlélőinek 1988. december 12. és 1989. január 11. kö­zött 15 millió forint érték­ben továbbított segély­szállítmányt. A Vöröskereszt ezúton köszönetet mond a vállalatoknak, a szerveze­teknek, az intézményeknek az egyéneknek az együttérzö támogatásért. A szovjet Vöröskereszttől és a Nemzetközi Vöröske­reszttől kapott tájékoztatás szerint újabb segélyek kül­dése nem szükséges. Előre­láthatóan az újjáépítési program részletes tervét februárban teszi közzé a szovjet és a Nemzetközi Vö­röskereszt. Így e program támogatásának módját a Magyar Vöröskereszt is ak­kor tudja kialakítani. Ezért a továbbiakban a hazai Vö­röskereszt csak készpénz­hozzájárulást kér. továbbra is az MNB 235—90 171—8147 számú egyszámlára. (A be­fizetési csekkek túloldalára kérik ráírni: „örményorszá­gi földrengéskárosultak ré­szére".) Természetbeni fel­ajánlásokat jelenleg nem tudnak elfogadni. A Magyar Vöröskeresztnél sokan jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy örmény gyer­mekeket szeretnének üdü­lésre, tanulásra, vagy akár örökbe fogadni. Ezeket a felajánlásokat a Vöröske­reszt eljuttatta a szovjet, il­letve az örmény Vöröske­resztnek. A felajánlásokat köszönik, de jelenleg nin­csenek ilyen jellegű igények Örményországban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom