Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ha\i előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint 79. évfolyam, 13. szám 1989. január 16.. hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Katedrális N

éhány éve történt, hogy egy Kanadában élő, a művészettörténetet általános iskolában tanító fiatalemberrel beszélhettem, összehasonlítva a kinti és az ittenj oktatási rendszert Valahányszor es/.einbe jut, mindig beugrik az a kép is, amit ó maga festett elém: a régészeti alapismereteket úgy sajátíttatja el a diákokkal, hogy az osztályt kivezényli az iskola szemétdombjára, ahol mindenki kedvére turkálhat, majd közösen megbeszélik egy-egy talált tárgy lehetséges múltját így rögzül az ifjakban, hogy minden — akár haszontalanná vált — dolognak van jelentése, története és viszonya környezetéhez. Képzeljük el, hogy — választott témánkhoe illően — nem magasztos képekben láttatjuk a hazai oktatásügy közelmúltját! Es elképzelünk egy roncshalmazt, meredő vasakat és rozsdás idomokat hozzájuk pedig az értéktelenné fogyatkozott tárgyak kőzős múltját Azt a történetet, melynek egyetlen szelete sem választható el e század Magyarországának históriájától. Klebelsberg Kunótól legalabb annyira nem, mint Köpeczi Bélától. S ha már ezt a két nagy nevet említettük, biggyesszünk ide egy apró megszorítást is: míg az előbbi kulturális országlása alatt tanyai iskolák százai épültek, addig utóbbi idejen többszörös millimossá léptek elö az elhagyott „klébik" új birtokosai, a dinnyetermesztők. Nem lenne persze szerencsés, ha régészeti kutatásaink során össze nem hasonlítható korokat állítanánk egymás melle. Ezért javaslom, vessünk néhány pillantást az oktatásügy legutóbbi, viharos esztendejére, hallgassunk bele eme viharokat követő országos csöndbe! Sem szemünk, sem fülünk nem lesz kevésbé boldogtalanabb. A pedagógusok elégedetlenségeinek gyökereit most kár bolygatni, kellemetlen lenne az minden érdekeltnek, mint fogorvosi székben izzadónak a gyökérkezelés. Maradjanak hát a fájdalmas tények: az iskolaügyet tekintve, amiben csak lehet, utolsók vagyunk Európa nemzetei között; a bajok orvoslására a kormány évtizedekig nem tett semmit, ellenben születtek alternatív és ellenszakszervezetek; a krétás kezűek peticiót írtak és tüntetést szerveztek; míg néhány iskolaudvaron gyerekeket vertek agyon a pénztelenségtől — és a bürokratikus butaságtól — összedőlő kapufák, addig a sztrájkoló egyetemistákat rosszalló reflektorszemek pásztázták; végül pedig, mire föltuszkolták az oktatásügynek kijáró költségvetést, az áremelés lebunkózta a statisztikai trendvonallal egyetemben az egész társadalmat Persze, az iskola fölemlegetése nélkül is van gond elég. Harminc esztendősen hulló apák, detoxikálóba masírozó szazadok. előbb lehontalanozott. majd leromanozótl magyarok ezredei, a népfelséget infantilizált népként átélők százezrei, két és fél millió szegény. Miért hát, hogy e sorok írója az iskolaügy rendezésében keresi a megváltást, s valahol a kormányzatban a megváltót? Mert semmire se megyünk, ha nem ismerjük föl a nemzet igazi érdekeit! Minden ép eszű társadalomban születnek, felnőnek ós hasznot hajtanak bizonyos prioritások, azaz elsődlegességek. Az emberi történelem azon korszakában, amikor a szellemi tevékenység kibontakoztatásával a kétkezi munka értékének többszörösét lehet előállítani. logikus lenne a tudásba fektetni egy-egy nemzet tőkéjét, nem pedig az agyonnyorr.orított szellemi tökétói várni a már folkozhatatlan türelemmel termelt javakat. Ugyanebben a korszakban általános cél kellene, hogy legyen: gondoskodni az elesettekről és az öregekről. Mindezeket számba véve — legyen bármilyen zűrzavar a gazdaságban — a következő prioritások nélkül csakis a szakadékba menetelhet az ország: oktatás, tudomány, egészségügyi, szociális biztonság. Kevés itt a hely arról beszélni, miért most és így vetődnek föl ezek a gondok. Egy rövidke vázlat, engedelmükkel: a Rákosi-éra totális társadalmában mindent az ideológiához igazítottunk, majd a posztsztálinista rendszerben az Abszolút Irányító szeretjéért váltakozó kimenetelű harcot folytatott az új köntöst öltő ideológia és a gazdaság. Utóbbi — fenntartva az egyközpontúságot — ma a költségvetési aktívum szellemképében bűvöli az egész országot. Látható, e három szakaszban nem férhetett a hatalom közelébe egyik kívánatos prioritás sem. Az más kérdés, hogy a hatalom néha megkívánta valamelyiket, így cseperedik ma közöttünk a légyottok néhány szülötte: mintaiskola, elit kórház, arany váll-lapos nyugdíj. D

e nem erről kezdtem mondandóm, hanem a viharos évről, melyet ma süket csönd követ Nem kell jósdát húzni magunk köré annak kimondásara, hogy az oktatás ügyének szentségéi csupán szép szavakkal tudja majd óvni a kormányzat. Az eladósodás tudatosodásával együtt világra jött az a program, hogy folyamatosan csökkenteni kell a veszteséges vállalatok és termékek támogatását. Ezzel szemben a drága pénzügyi mankók osztása gyarapodó tendenciát mutatott az elmúlt ket évben. Így az iskola nem lesz a tudás megbecsült szentélye, melyben a fénylő ész oltára a katedra. Ellenben lesz — Nagy László szavaival élve — káromkodásból épülő katedrális, melyben a szorongás és a megalázottság', a tudatos vagy ösztönös lassító sztrájk, valamint a politikailag szükségszerűen képzett, ám egyelőre elfojtott indulat a szervező erö. Gondolja tok meg, proletárok! Dlusztus Imre Munkásőrök ünnepe hunyt munkásőrök emléke előtt. Ezt követően Körmöczy László, a Gera Sándor egység parancsnoka számolt be az elmúlt évben végzett munkáról. Beszédében kiemelte: az egység eredményes kiképzési évet zárt, s bár a kiképzési óraszám csökkent, a munkásőrök elsajátították az előírt harcászati, lőkiképzési és egyéb szolgálati feladatokat. Eredményesen végrehajtották a magasabb harckészültMagy uaszio felvételei Az újszegcdi Sportcsarnokban tartolta tanácskozását a Gera Sándor munkásőregység alternatívája, csak a szocializmus — hangzott el a beszédben. E testület ma olyan politikai erő és olyan emberi közösség, amely a szocialista társadalmi rendszer iránt elkötelezett. Társadalmi alapon szervezett önkéntes fegyveres testület, amely nemzeti célokat szolgál, a szocializmus mai igényeihez igazodva állami feladatokat is ellát. Az egységparancsnok szólt arról is, hogy a munkásöröaz uj feladatokkal bővített éjszakai harcászati gyakorlatot, s többször részt vettek az alegységek, a rendőrséggel együttműködve, közbiztonsági akciókban és fegyveres biztosítási feladatok ellátásában munkaidőn kívül, közel 100 órában. Ezt követően Körmöczy László szólt arról, hogy a munkásőr parancsnokok IV. országos tanácskozásának dokumentumai alapján a testület folyamatosan igazodik a társadalmi változásokhoz, keresve a megújulás, a korszerűsítés útjait. Megerősítette a tanácskozás a munkásőrség programját is; hogy a párt politikáját, a szocializmus fejlődését szolgálja. A munkásőrségnek nincs más ják a politikai intézményrendszer alapjait, köztük a munkásőrséget. „Mit akar, mit tesz a munkásőrség?" — teszik fel a kérdést gyakran sanda szándékkal, politikai éllel. Válaszunk az, hogy alapjaiban nem többet és nem kevesebbet, mint 32 évvel ezelőtt, a megalakulás történelmi pillanatában, amikor a népi hatalom védelmére, a szocialista társadalom építésére és megóvására tett esküt minden tagja. Ezt tette három évtizeden keresztül, hat önzetlen munkájukra. Sorolt a testületre jellemző adatokat is, amelyből kitűnt: ma a társadalom minden rétege képviselteti magát a munkásőrségben, s az egységben nincs leszerelési hangulat A beszéd további részében szó volt az idei feladatokról, majd a parancsnok megköszönte a testület tagjainak áldozatos munkáját, a párt, a társszervek, a családtagok segítségét, s üdvözölte a munkásőrség baráti körének megalakulását. Ezt követően bejelentette, hogy a Gera Sándor egység levélben fordult Grósz Károlyhoz, az MSZMP főtitkárához. Most ebből idézünk: „ ... mint politizálva dolgozó közösség tapasztaljuk, hogy napjainkban a nagy politikai, társadalmi változások korában az intézmények, szervezetek, egyesületek keresik helyüket, szerepüket a társadalomban. Tudjuk, hogy a párt is nehéz erőpróbák előtt áll. Meg kell újulnia, és a jövőben is ez lesz a fel- újszerűen kell értelmeznie adata — mondta az egységparancsnok, aki a továbbiakban kiemelte: a munkásőrök közéletiségükkel a reformpolitikát szolgálják, a társadalom mindig számítvezető szerepét, mozgósítania kell tagságát és a társadalmat arra, hogy szigorú, olyponti Bizottsághoz, hogy foglaljon állást a munkásőrség léte mellett, jövője érdekében." * Az egységparancsnok beszédét követően kitüntetések átadására került sor. A munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka az évek óta végzett jó munkáért, a szegedi Gera Sándor munkásőregységnek Élenjáró Munkásöregység kitüntető címet, vándorserleget és oklevelet adományozott. Az Élenjáró címet az egység ötödik alkalommal érdemelte ki. A munkásőrség országos parancsnoka a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítette Temesvári Lajost, ezüst fokozatát vette át Bárányi Györgyné. Kiváló Parancsnok jelvényt kapott Körmöczy László, Kovács Sándor és Nagyvári László. Ezt követően az egységen belül folyó versenymozgaiom eredményeit értékelték. Kiváló Század kitüntető címet, vándorzászlót és oklevelet kapott a 2. század és a 6. század. Kiváló Szakasz címet nyert el az 1. század 3. kor fájdalmas következetes- kasZ} 2. század 1. szakasz, 3. séggel érdemi fordulat jöjjön létre a gazdaságban, álljon helyre a politikai bizalom, erősödjön nemzetünk önbecsülése. Mi, munkásőrök, önként, saját elhatározásunk és a szocializmusba vetett hitünktől vezetve vállaljuk — megfogyatkozott szabad időnk terhére is — a szolgálatot, a kiképzéssel járó feladatokat. Tesszük ezt azért, mert biztosak vagyunk benne, hogy a reformot csak rendezett körülmények, közés az állambiztonság keretei között lehet megvalósítani. Ha ezek a tényezők megbomlanak, a szocializmus, a néphatalem kerül veszélybe." A levél további részében az egység tagjai támogatászázad 1. szakasz, 4. század 1. szakasz, 5. század 3. szakasz, 6. század 2. szakasz. Kiváló Raj címet kapott: 1. század 2. szakasz 1. raj, 2. század 1. szakasz 2. raj, 3. század 1. szakasz 1. raj, 4. század 2. szakasz 1. raj, 5. század 2. szakasz 1. raj. 6. század 1. szakasz 2. raj. Kiváló Parancsnok jelvényt vett át Felföldi István, Juhász Gyula, Szalma Sándor, Bárkányi András, Kuklis Sándor, Schwarcz József. Kiváló Munkásőr kitüntetésben részesült: Vígh László, Triesz Mihály, Herczegh József, Ocskó István, Balla Józsefné, Börcsök Ignác, Horváth Ferenc, Gulyás Sándor, Szekeres Sándor, Berta JóAz élenjáró címet, elismerő kitüntetést és serleget Koczkás Ferenc megyei parancsnok adta át Körmöczy László egységparancsnoknak sukról biztosítják a párt fő- zsef, Fazekas Julianna, Gétitkára által megfogalmazott mes Sándor, Katona Péter, helyzetértékelést, majd az Soós Imre, Vígh István, Eperírás így fejeződik be: „Kérjük tolmácsolja a Központi Bizottságnak, hogy az ország boldogulásáért, a demokratikus szocializmusért érzett politikai elkötelezettségünk olyan erő, amelyre a párt a nemzet felemelkedéséért folytatott munkája során mindig számíthat. Azzal a kéréssel fordulunk a Közjesi Imre, Fáskerti Gyuláné, Zeri Péter, Országh S.'Károly, Katona Ferenc, Dér György, Zsíros Zoltán. A kitüntetések átadása után Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára a megyei és a városi pártbizottság nevében köszöntötte (Folytatás a 2. oldalon.) Élenjáró címmel tüntették ki a Gera Sándor egységet Szombat délelőtt a városi Sportcsarnokban tartotta hagyományos évindító, munkát értékelő egységgyűiését a szegedi Gera Sándor munkásőregység. A tanácskozáson megjelent munkásőröket, a hozzátartozókat valamint az elnökségben helyet foglaló vendégeket — közöttük Pcrényi Jánost, az MSZMP KB tagját, Fraknó.v Gábort, a megyei pártbizottság titkárát, Székely Sándort, a városi pártbizottság első titkárát. Csonka Istvánt, a városi tanács elnökének általános helyettesét és Koczkás Ferencet, a munkásőrség megyei parancsnokát — Nagyvári László egységparancsnok helyettes köszöntötte, majd a résztvevők egy perces néma fölállással adóztak az elmúlt évben el-