Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. december 5., csütörtök 7 Üjabb pánik kerülgeti a népet. Megint áremelést rebesgetnek. Méghozzá, olyat, ami ellen nem lesz jó a vérnyomáscsökkentő. Merthogy, mondják — sok más gyógyszerrel egyetemben — éppen annak az ára is fölmegy. Többek között azért, mert eddig ..szinte ingyen volt". Vitték is a patikákból a mindenféle medicinát mindenfelé (az országhatárokon túlra is) nagy adagokban. Az is, akinek kellett, az is, akinek nem. Mitagadás, számolatlanul gyűjtöttük be a pirulákat. Szinte senki sem törődött vele, hogy kinek mibe kerül. Most törődnek. S kiderült, hogy a gyógyszerfogyasztás támogatására fordított pénzöszszeg meghaladja az egy év alatt kifizetett táppénz összegét és eléri az egészségügyi intézmények összes költségeinek egyharmadát. Az évente gyógyszerekre elköltött 22 milliárd forintból csaknem 19 miiNyomáscsökkentő liárd forint az ártámogatás! Januártól a tervek szerint mintegy nyolcvan százalékos gyógyszeráremelés várható. Persze — fgérik az illetékesek — differenciáltan. Ügy, hogy javuljon a gyógyszerekkel kapcsolatos értéktudat: hogy ne legyen szinte ingyen az. ami sokba kerül, de akinek létfontosságú, az hozzájusson. (A közgyógyellátottak körét, akik ingyen jutnak a gyógyszerekhez, bővíteni fogják.) Rá akarják szorítani a gyógyszerfogyasztót, hogy kevesebb tablettát vegyen magához. Elfogadom. Sót, támogatom a megtakarításra ösztönző elképzelést — ha valóban hagynak „spórolni". Ha például lehetővé teszik, hogy csak annyi pirulát, port, injekciót kelljen megvennem, amennyire a gyógyulásomhoz szükség lesz. Ha az orvosok kiszámolják, mennyi az. Ha a patikában vehetek csak annyit — s nem csak úgynevezett eSységcsomagolást, amiben akkor is ötvenet kell fizetnem, ha csak harmincat kellene beszednem. (Engem még küldött édesanyám a patikába két szem antineuralgicáért...) Szóval, ha az áremeléssel együttjár valamiféle — a betegre nézve is kedvező — differenciálás, rugalmasabb, igényekhez és szükségletekhez igazodó gyógyszerellátás, . akkor talán könnyebben érthetővé válik, s kisebb pánikot fog okozni a medicinák magasabb ára. Aminek mérséklését, az ősi, „csak annyit, amennyi kell" elv gyógyszertári, orvosi gyakorlati visszatérítésével legyen szabad az illetékesek szíves figyelmébe ajánlanom. — Akár vérnyomáscsökkentő helyett... Sz. M. Legyen újra Társaság A macskaszemtől Salingerig A SZOTE legfiatalabb professzorával ülök szemben. Negyvennégy évesen felért a csúcsra? Benedek György, az élettani intézet igazgatója tiltakozik a Herr Professzor megszólítás ellen, .kinevezését legfeljebb csak konvencionálisan nevezi csúcsnak. — Mindennap bizonyítani kell magunknak, tudjuk-e csinálni azt, amire a megbízatásunk szól. A feladatok szabják meg, mit, hogyan ikell tennem, a munkámat azok determinálják. Visz, az „áradat", nem sok idő 'jut a töprengésre. — Milyen a viszonya a professzori székhez? — Semmi sem jogosít fel arra, hogy úgy érezzem, innen megyek nyugdíjba. Ez egy állomás. — Van valamilyen vezetői ideája? — Az intézetben a munkát igazságosan próbáljuK elosztani, ezzel szemben a pénzt érdemek szerint ítéljük oda. Számítok arna, hogy nem mindenki ért ezzel egyet. Benedek professzor asztalán a sok-sok publikáció mellett egy forgatható korong. Azonnal' dokumentálja érzékcsalódásomat. Megtudom, az ember kétféle rendszerben néz, Anatómiailag és élettanilag is elválik az első és a második látás. Jelenlegi fő kutatási területe az utóbbi, a környezeti vagy globális látás. — Mondana a második látásra egy példát? — Megy az utcán, zajlik a forgalom. Ha nem tökéletes a második látása, félni kezd, tériszonya lesz, nem tudja érzékelni a mozgásokat. Agórafóbiának is hívják ezt, ami szó szerint a piactól való félelmet jelenti. Tulajdonképpen a mozgó tárgyakat nem tudjuk adekvátan érzékelni. — A jelenség mögött milyen neurofiziológiai folyamatok játszódnak le? — Ebben az esetben a kísérleti állat, az igen jó szemű macska. A macskák agyában találtunk olyan sejteket, melyek kizárólag a mozgáslátást szolgálják. Van egy nemzetközi kutatócsoportunk, melynek tagjai egy nyugatnémet, egy kanadai, egy japán kolléga és jómagam, mi próbáljuk feltérképezni a macskák látókérgét. Az agyban találtunk két űj területet, ami kizárólag a mozgáslátás helye. A látókéreg 19. és 20. darabjának felfedezése a mi nevünkhöz kapcsolódik. Korábban ezeket a területeket nem ismerték. — A kutatás és a gyógyítás ez esetben találkozik-e? — Távlatokban biztosan! Lehetőség nyilik a tompalátás kezelésére, a másodi.'í látórendszer magatartási terápiájára. Ami azonban közelibb és kézzelfoghatóbb, az, hogy még mindig nem ismerjük eléggé az emberi agyat. Működésének modelljét kellene létrehoznunk. Jelenleg a bemenetelek „huzalozása" folyik. — Hogyan lett kutató? — Én mindig orvos, nem pedig egyetemi tanár akartam lenni, bár már hallgató koromban bejárogattam ide, az élettani intézetbe. Obál Ferenc professzor úr adott nekünk kisebb-nagyobb feladatokat. Húsz éve kerültem az intézetbe gyakornoknak, majd a tudományos ranglétra különböző fokait jártam végig. Az orvostudomány kandidátusa címet 1983-ban védtem meg. Tanszékvezető egyetemi tanárnak 1986. július 1jétől neveztek ki. — Szorosabban véve mi a kutatási területe? — Az elmúlt két évtized alatt foglalkoztam klinikai és kísérleti elektroenkefalográfiával, az EEG számítógépes analízisével, az agyödémák patogenézisével, a látás élettanával, valamint alváskutatással. — Hogyan tóvább? — Jelenleg a látórendszer vizsgálata izgat, a látás elektrofiziológiája. — Milyennek látja a magyar kutatósorsot? — Én tulajdonképpen 1968 óta vagyok a pályán, és csak 1980-ban jutottam ki ösztöndíjasként nyugati egyetemre. Ekkor én már elmúltam 36 éves! Gondolom, nem kell kommentár! Az elmúlt néhány évben jártam Göttingenben, Cargaryban és Japánban. Ez utóbbi utam azért emlékezetes, mert a japán kollégák sehogy sem boldogultak a mozgáslátás-kutatással. Kimentem, segítettem. Most itt van az ' intézetben egy japán asszisztens, aki meg akarja tanulni a mi vizsgálati módszerünket. — Van valamilyen szenvedélye? — Imádok utazni ós szívesen vívok. Erre elsősorban külföldön nyílik lehetőségem. — Alma, vágya? Hosizas gondolkodás. — Nincs! Erre csak anynyit tudok mondani, hogv a feladatok teljesen kimerítik az energiámat, és megszűnőben ,i magánéletem . . . Talán ebből halványan kiderül a vágyam. Aztán még beszélgettünk Salingerről és a kísérleti macskákról.. . Bodzsár Erzsébet Benedek György egyetemi tanár, a SZOTE élettani intézetének igazgatója a közelmúltban tartotta meg tanszékfoglaló előadását „A második látórendszer működése" címmel. „Századjai az elmúlásnak Által adják ötet egymásnak fis megőrzik hivséggel . . ." Márványba vésett költői szavak a debreceni — most 450 éves — református kollégium falán. Mindnyájan, akik hallhattuk a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor utolsó szavait (1979; Magyar Televízió), megerősíthetjük, hogy akkor is hasonló dologról volt szó; a hagyományról, városunk kulturális, tudományos hagyományainak őrzéséről... 1892. november 20-án lépett a nyilvánosság elé egy mintegy félszáz tagot kitevő társaság, hogy művészetük és tudásuk legjavát adva hirdessék a magyar alföldön, közelebbről Szegeden és vidékén: egy halottaiból föltámadt város igényét a szebb városhoz méltó magasabb kultúrához. Ennek a társaságnak tagjait hívták aztán szerte az országban: Dugonicsoknak. Kinek a nevét is írhatták volna zászlójukra abban az időben, ha nem Dugonics Andrásét, aki egy századdal előbb, szegedi kegyesrendi tanár korában, filozófiát és bölcseleti iskolát ajánló beszédével olyan mozgalmat indított el, mely bár hosszú idő múlva — mialatt megszületett az Urbs. — végül is befogadhatta a menekült kolozsvári magyar egyetemet, melynek jelenlegi homlokzatán a proletárkóltő neve ragyoghat... Illő felsorolnunk néhányat a társaság alapítói közül: Békefi Antal, Csonka Ferenc, Kálmány Lajos, Kovács János, Kulinyi Zsigmond, Lázár György, Lipcsey Adám, Löw Immánuel, Magyar Gábor, Milkó Izidor, Palotás Fausztin, Pósa Lajos, Reizner János, Sebők Zsigmond, Szeremley Sámuel, Szúcs Mihály, Varga Ferenc — hogy csak néhányat említsünk a 38 közül. Az első elnök Lázár György, a későbbi polgármester lett. A társaság alakulásánál a Petőfi, Kisfaludy és a Szigligeti irodalmi társaságok bábáskodtak. A társaság előadóasztala jelképessé vált. Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyula asztalánál előadást tartani titkolt vágya lett minden szegedi tollforgatónak. 1894-ben a később utcát is kapó Osztrovszky József lép be a társaságba. Ekkor már 43 a rendes, s 127 a pártoló tagok száma. A millennium évében Szász Károly, Rákosi Viktor, Eötvös Károly, Vargha Béla, mint vendégek ülnek a Dugonics Társaság asztalánál. A századforduló idején a Dugonicsok közül indul ki egy mozgalom — országos visszhangra találva —, mely az obszcén és nemzetietlen színdarabok ellen irányul. Ez idő tájt találkozunk először Czerzy Mihály, ifj. Móricz Pál és Gárdonyi Géza nevével a vendégkönyvben. Utóbbi Eger legendájáról beszél a közönségnek, s talán itt vetődik fel benne későbbi jeles műve, az Egri csillagok megírásának gondolata. Eötvös Károly páratlan előadásában mutatja be Kossuthot, a nagy bujdosót. 1903-ban Hermán Ottó az egyetemről és nemzeti szellemről értekezik Inter arma silent musae, fegyverek közt hallgatnak a múzsák: a megnövekedett Dugonics Társaság inkább belső ügyeivel foglalkozik, az irodalom hangja azért meg-megcsendül olykor, ha halkan is, ám a forradalmak határkövet jelentenek a társaság életében is. Némely helytörténeti kutatók szemére vetették, miszerint tagjai elefántcsonttoronyba zárkóztak volna. Ezt a véleményt nem lehet általánosítani. Tömörkény István korai halála súlyos csapást jelent a Dugonicsok életében. Az új elnök Szalay József lesz, a „literátus főkapitány". Üj színt jelentenek a vidéki kirándulások is, melyek a kulturális kapcsolatokat jelentik a falu és város népe között. „A néphez szólni, a népnek irni, a néppel megértetni s megszerettetni magunkat, nem leereszkedés, nem lealázkodás..." — írja Juhász Gyula 1918-ban. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt az ugyanebben az évben tartott ülést sem, amelyen Cs. Sebestyén Károly tartotta székfoglalóját: Szép város-e Szeged? címmel. 1920 után, a Horthy-korszak idején a társaság nem tudhatta megakadályozni, hogy az ellenforradalmi szellem képviselői közül egyesek ne ülhessenek asztalán hoz, ám akadtak azért olyanok is, akik tovább hordozták, szították a demokrácia lámpását, hirdetve a hitet az emberi humánum szépségében, bölcsességében, bízva igazságuk erejében. Megjelenhettek a társaságban a Szegedi Fiatalok is (1933), akik közül is kiemelkedhetett Radnóti Miklós. A tpvábbiakban legyen elég, ha felsorolom — a teljesség mellőzésével — az új Dugonicsokat: Apáthy István, Csengery János, Csefkó Gyula, Lambrecht Kálmán, Solymossy Sándor, Gulácsy Irén, Mészöly Gedeon, Sík Sándor, Cholnoky Jenő, mint a legkiemelkedőbbek, vagy a fielyiek közül Balla Jenő, Domokos László, Banner János, Terescsényi György, Réti Ödön, Berezeli A. Károly, Tonelli Sándor, Bibó István, Lugosi Döme, Czeizel János, Buday Árpád, Czógler Kálmán, Zolnai Béla, Kiss Ferenc, Csallány Gábor, König Péter, Firbás Oszkár, Farkas László és Tettamanti Béla. Itt elérkeztünk volna a még élő Dugonicsokhoz, ha ugyan vannak még belőlük . . . élükön a 95. évét betöltő Ábrahám Ambrus, úgy is, mint senior. A legutolsó időben költöztek el: SzentGyörgyi Albert, Magyar László, Eperjessy Kálmán, Kanyó Béla, Aldobolyi Nagy Miklós, Madácsy László, Greguss Pál, Pálfy-Budinszky Endre (előre is elnézést kérve, hogy hosszabb felsorolást mellőznünk kell). 1940—44-ig Banner János a társaság elnöke, 1945-től 1948-ig Sik Sándor. 1944. március 19-én a németek megszállják országunkat. Ettől kezdve a felszabadulásig a Dugonicsok nem tartanak üléseket. Sík Sándornak a fővárosba távozása (1945) után a Dugonics Társaságot három alelnök, Bálint Sándor, Beretzk Péter és Sz. Szigethy Vilmos képviseli a nehéz körülmények között. 1948-ban a Nemzeti Színházban tartja a centenárium szellemében az utolsó ünnepi beszédet Ortutay Gyula. 1952. március 19-én érkezik meg a kormány végzése, amely több más irodalmi egyesülettel együtt felfüggeszti a Dugonics Társasag működését.. S az emlékező itt leteszi a tollat. A következő négy évtizedről nincs mit szólnia ... A névadó, a jó öreg Dugonics — ahogy szerte e hazában rajongva emlegették — két évszázaddal ezelőtt, akkor emelte fel a szavát, amikor nemzeti nyelvünket támadták. Manapság, különösen ha áttekintünk határainkon, nemcsak a nyelvünk van veszélyben ... Itt volna hát az idő, hogy a hármas célzatú — tudományos, irodalmi és művészeti — társaságot, a réái szellemet megbecsülve, űj tartalommal fölújitsuk. Ezt kívánnák a legújabb Dugonicsok — olyanok, akik ma is léteznek városunkban. De nemcsak nekünk, öregeknek, akik még vagyunk, kellene a társaság: hanem főként azoknak a fiataloknak — az új Szegedi Fiataloknak —, akik új generációként nem sokat tudhattak az előd múltbeli tevékenységéről. de reájuk hárul az a feladat, hogy megbecsülve a régi hagyományokat, egy új évezredbe vigyék át a Dugonicsok, a szegedi Dugonics Társaság tisztes zászlóját. Csongor Győző — Ügj tudom, tanit.. . szívesen — Hetente 18 órám van, fele magyarul, fele angolul, Örömmel oktatok. Karácsonyi koncertek az erdélyiekért A megyei tanács művelődési központja, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete, valamint a műsoroknak otthont adók két karácsonyi koncertet ren deznek pénteken és szombaton. December 16-án az ifjúsági házban az erdélyi népdalokat gyűjtő és avatottan előadó művészek lépnek föl előbb délután négykor az általános iskolások számára, majd este hétkor a nagyközönség előtt. A népzenei koncert előtt Domokos Pál Péter, Erdély és a csángók történetének kitűnő kutatója mond megnyitót. Föllép Budai Ilona, a Szegedről elszármazott Lovász Irén, Mamsi Júlia, Karsai Zsigmond és felesége, valamint) több kiváló együttes, közöttük a sándorfalvi Budai Sándor citerazenekar. Az est házigazdája Raffay Ernő, aki a másnapi, pénteki hangverseny megnyitóját mondja este hétkor a felsővárosi templomban. Itt Székely Miklós orgonaművész és a szegedi dóm énekkara — vezényel: Hordós István — ad koncertet Orgonán közreműködik: Égető Mária, szólót énekel Varjasi Ida. Ezen az estén lép föl a Szegedi Kürt Kvartett is. Mindkét helyszínen várnak és elfogadnak önkéntes adományokat, amelyeket az erdélyi menekültek javára fordítanak. Visszahívás A sajtóban napvilágot látott hírek szerint a fővárosban és más városban is országgyűlési képviselők visszahívását kezdeményezték. Tóth Zoltántól, a Belügyminisztérium tanácsi főosztálya osztályvezetőjétől azt kérdezte az MTI munkatársa, ez esetben mi az eljárás? — A választási törvény 15. és 74. szakasza rögzíti a visszahívás a'.apvető szabályait. Eszerint: az országgyűlési képviselők visszahívását az adott választókerületben lakó választópolgárok, illetve bizonyos szervek kezdeményezhetik. ilyen például a Hazafias Népfront. A választópolgárok 10 százalékának írásban kell kinyilvánítaniuk ezen szándékukat. Az aláíróknak valamilyen módon — például lakcímük, vagy személyi számuk feltüntetésével — dokumentálniuk kell, valóban az adott választókerületben laknak-e. A javaslatot — amelyet természetesen. indokolni szükséges — a helyi választási elnökséghez kell eljuttatni. Ott először a választók, névjegyzéke alapján megállapítják, megvan-e a szükséges szám. Amennyiben igen, s megfelelő indoklás is szerepel a beadványban, akkor innen — az Országos Választási Elnökség útján — továbbítják azt az Elnöki Tanácshoz. E testület írja ki azután a visszahívásról döntő szavazás napját. Az időpontot csak akkor lehet kitűzni, ha a választópolgárokat és az érintett képviselőt előzetesen tájékoztatták a visszahívási javaslatról. Az e tájékoztatót követő 30. nap utánra írják ki a szavazást. — A képviselő akkor veszíti el mandátumát, ha a választásra jogosultaknak több mint a fele voksolt, s az érvényes szavazatoknak több mint a fele a visszahívás mellett döntött. Az MTI tudósítójának értesülése szerint eddig visszahívási javaslat egyetlen budapesti választási elnökséghez sem érkezett. *