Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. december 3., csütörtök 7 Minden fém vágható Budapesten, a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat készíti a gyémántszemcsés vágókorongokat, 250lől 3 ezer milliméterig, amelyekkel minden fémes anyag vágható. Az eddig jórészt külföldről beszerzett szerszám hazai előállítása, jó minősége megnövelte a termékük iránti keresletet. Így a gyár az idén 60 százalékkal növeli a termelést. Képünkön: Kerecsen László a vágóélre ráforrasztja a gyémántszemcsés szegmenseket Újabb leiéti jegyek Hárommilliárd forint értékben letéti jegyeket bocsátanak ki december 15től a takarékszövetkezetek tízezer, százezer és 1 millió forint névértékben. Az értékpapír lejárata három év, és évente 18 százalékos kamat illeti meg a jegy tulajdonosát. A kamat a takarékszövetkezeteknél évente felvehető, aki viszont a harmadik év Ipjártakor egybefüggően és hiánytalanul mutatja be a kamatszelvényeket, a letéti jegy után kamatos kamathoz jut. Az értékpapírt magánszemélyek — a takarékszövetkezetek tagjai és ügyfelei —, valamint jogi személyiségű vállalatok, intézmények, közületek és társaságok egyaránt válthatják. A letéti jegyek vásárlói között a „falusi bankok" jutalomsorsolást rendeznek. Azok, akik 1989. március 31-ig vesznek az értékpapírból, tízezer forintonként kapnak egy sorsjegyet, amelyekkel május elején vesznek részt a húzáson. A főnyeremény három külföldi út: egy-egy kéthetes, egyszemélyes társas út Brazíliába, Japánba, illetve az Egyesült Államokba. (MTI) Kétszerkettő: matt Itt nem négy a kétszer kettő, nem is hat, mint rendes családban, hanem hét. Ha -már ennyire bonyolult a dolog, akkor kezdjük nyugodtan a végén, mert úgy még bonyolultabb lesz. Amikor bejött a szerkesztőségbe «Bálint 'Balázp, élettársával, és elmondta nagy panaszát, megkérdeztem mindkettőt: — Ki áztatta be a kötelet annak idején, hogy egybeverje a házasulókat? — Sajnos, senki. — Tehát szabad akaratuk szerint házasodtak? — Sajnos, igen. — A mostani bajt is szabad akaratuk szerint keresték? — Így is lehet mondani. Nem kerestük, csak lett. Időközben elfajzott a kapcsolatunk. Tudom, hogyne tudnám, teljesen bolond ez a bevezetőbe előrehozott befejezés, válásban világrekordokat döntünk. A sajnos azonban arra vonatkozik, amit még talán a statisztikák se tüntettek föl: hány áldozata van egy válásnak? Ha nagyon tiszta az eset, akkor is van egy válásnak legalább két áldozata, kettőnek tehát négy, de ha összegubancolódnak a dolgok, lehet hat is, illetve hét is, mint most is. Házfelügyelő volt a feleség, és szoba-konyhás szolgálati lakásban laktak. Sikkasztott, elítélték, és be is zárták másfél évre. Ottmaradt két apró gyerekével a férfi, mint jogcím nélküli lakó. A cég, amikor megtudta, hogy elsikkasztották a pénzét, fölmondott a feleségnek, és szorgalmazta, hogy új lakásba költözzenenek. A szolgálati lakásra az új házfelügyelőnek lenne szüksége. Kérvényt adtak be, és meg is érkezett a lakáskiutaló, de a lakáshivatal azonnal vissza is szivta, amikor megtudta, hogy ügyfelei elváltak. Miért is adna annak lakást, aki jogtalanul lakja a régit is? Közvetlen főnökétől hallottam, hogy rendes, becsületes, dolgos és jóravaló ember a férj, tehát elhiszem, erkölcsi érzékével se fért össze, hogy sikkasztó feleségével éljen együtt. Ahogy azonban beköltözött a feleség Kalocsára, így mondja, azonnal segítség után kellett néznie. Neki dolgoznia kell, ki vigyáz addig a gyerekekre? Ki ébreszti, öltöz}eti őket, és ki viszi el a bölcsődébe vagy az óvodába? Megkért egy ismerős asszonyt, és el is váMürlta őket. Ebből a segítő kapcsolatból lett később élettársi kapcsolat, hiszen Farkas Dezsőné is elvált, és ó is egyedül maradt két gyermekével. Így lett a kétszer kettőből — hat, és mind a hatan abban azegyszobáskonyhás lakásban laktak, ami az elitélt feleség hajdani munkahelyi járandósága Volt. Hat embernek irtózatosan kicsi a kis lakás, de megfértek valahogy. Nincs az a sikkasztásos ítélet, ami le ne járna egyszer, kiszabadult másfél éves fogságából az asszony is. A szabad ég alatt nem lakhat, rendőrségi segítséggel visszaköltözött tehát a házmesteri lakásba, amiben már tudjuk, fölmondás után eleve jogcím nélküli lakók lettek valamennyien. Így már a kétszer kettőből hét lett, megtetézve összes járulékával. Muszáj volt megkérdeznem: — Hogyan férnek el egyáltalán? — Nehezen. A volt feleségem ágya a szoba közepére került. Ha a pokloknak angyalai volnának, nem ördögei, akkor is nehéz lenne elképzelni ilyen összekeveredetten a békességet. Ha pontosan számolunk, minden emberre így is jut hat négyzetméter, hiszen a csöppnyi lakás mindössze 42 négyzetméteres, de gyakorlati ember azonnal tudja, összesen egy szoba lakható. A többi az élet más mozzanataira van Igazság szerint nagy baj nem lenne, mondják tovább, hiszen Farkas Dezsőék nemrég építettek egy házat, és válás után a bíróság meg is felezte, félkész állapotban is. Más az azonban, ha valakinek jogilag van egy megosztott fél lakása, és más, ha valóságban van. Mert — ezt is csak egyoldalú tájékozódás alapján mondom — a fél lakást teljesen leszerelte válás után a férj. A kazánt is elvitte belőle, igy fűteni se lehet. Megoldásként kínálkozna az a lehetőség, hogy adják el az egészej, és felezzék meg az árát, de a volt másik férj állítólag hallani se akar róla. Farkas Dezsőné — csupán jogi észszel nézve — még hálás lehet érte, hogy ebbe a jogcím nélküli lakásba befogadták két gyerekével. Szabályos patthelyzet, mondja. Ráadásul, mivel neki van ingatlana, törvény szerint most már élettársa se jogosult más lakásra. Ebből a szabályos patthelyzetből lett azonnal szabalyos matt, amikor kiszabadult a börtönből Bálint Balázsné. Mondhatnánk, semmi baj nem lehet, mattot csak az kaphat, aki leül sakkozni, de ott van ártatlan szemlélőként, sőt ártatlan áldozatként a kétszer két gyerek. Hiába rendeződött a helyzetük az élettársi kapcsolattal, talán véglegesen is, a váratlan matt megzavarta őket is. Tessék elképzelni azt a kettőt, amelyiknek az édesanyja jött haza, és azt a másik kettőt, aki idegen asszonyt lát benne. A leghidegebb ész se mondhatja, úgy kell nekik, maguk keresték a bajt maguknak, viseljék egészséggel, és ha szabad akaratuk szerint házasodtak először, ne akarjanak az állam rovására elválni. A négy gyereket nem észrevenni lehetetlen. Hiába kicsik még, ezt a mattot nyomtalanul nem élhetik meg. A poklok bírósága is figyelembe venné az ő létüket. H. D. Csöndes Csengele L

evelet kaptunk az egyik csengelei tanyából A maga nevében beszél elsősorban aki írta, de ismerőseit, barátait, a csengelei embereket és a hivatalosokat is beleérti. Azt mondja, sajnálatos tragédia történt náluk, a faluban, amely súlyát nézve példátlan, az utóbbi évtizedekben elő sem fordult hasonló tömeges gyilkosság. Minden jóérzésű embert megrázott. — Mi, akik itt élünk, és akarva-akaratlanul tanúi voltunk, még ma is hatása alatt vagyunk. Sajnos, azonban az események következménye az is, hogy kis községünket — amely eddig hires semmiről sem volt —, az eseményekről ismerik most már, de nem híresek, hanem hírhedtek lettünk. Nem egy helyen hallottam, amikor elhangzott, hogy honnan jöttünk: Ja, maguk azok a vérengző vadállatok?! A sajtóban sokszor jelent meg hír az esetről, azonban, véleményünk szerint, mindig hiányosan, ugyanis az elkövetők származására még csak utalás se történt. Azt hisszük, nem kell titkolóznunk, arról van szó, hogy a tettesek és az áldozatok nagyobbik fele nem csengelei, ráadásul cigány. Azért nem kell titkolóznunk, mert a Kék fény adásaiban igen sokszor találkozunk brutális esetekkel, amelyeket, sajnos, ugyancsak cigányok követnek el, és ha akármelyik börtönről látunk tudósítást, ott is sok a cigány. Legutóbb a kalocsai női börtönből hallottuk ugyanezt. Eennünk azonban ez a puszta tény inkább a közös felelősséget ébreszti föl. és nem az elhatárolódást sürgeti. Nvilt józansággal régóta hirdetjük, egyik ember annyi, mint a másik, de mintha túi sokat nem tettünk volna érte, hogy valóban így legyen. Kiderült, kimondanunk nem elég, a következetes és céltudatos cselekvés elengedhetetlen Minden elszalasztott kötelességünk saját fejünkre száll vissza, és egyre aggasztóbb keretek között. Sokan vannak, akik a csengelei tüzes gyilkosságot az évszázad bűnének tartják. Amikor ott jártunk, bennünket is hatalmába vett a társadalmi mulasztás érzése is, azon túl, hogy kimondhatatlan megrendüllségünkben mérni sem tudtuk a borzalmakat. Aki — akik! — ezt véghez vitték, azokban az átlag emberi érzéseknek talán nyoma se lehetett. Éppen annyira elkeserítő ez, mintha egy cigány se lett volna közöttük. Fájdalom leírnunk még egyszer, amit már többször volt alkalmunk leírni. Először csak jóslatként: a tanyavilág erőszakos fölszámolásának elengedhetetlen következménye lesz, mondottuk, hogy elvadul ez a világ. Mi az iskolák megszüntetését is ehhez a kérdéshez kapcsoltuk, hangoztatva, hogy a múlt század csavargóellenes hangulata méltán koncentrálódott a tanyákra, de az iskolatelepítés tervszerűsége — szinte minden négy kilométerre esett egy tanyái iskola! —, az iskolákban folyó áldozatos munka — a tartás és az esti népművelés —szelídítették meg ezt a vad világot, mint ahogy a szőlő és gyümölcs kötötte meg a futóhomokot. Gondoljunk csak arra, hogy a kelőpataki két iskola alig kőhajításnyira v.an az iszonyatosan elpusztított, a török marta'.ócok gyakorlatához hasonlóan fölperzselt tanyához, de régóta nem a kultúrát szolgálja. Ami még [sajnálatosabb, ezek után se vesszük észre, hogy a kultúrát kellene bármiiven áldozatok árán is viszszapalántálnunk a tanyai földbe. Társada'mi méretű baklövésünknek társadalmi méretű következményei lesznek. Lesznek? Már vannak! A tanyai embert a mai közvélemény egyszerűnek, körültekintőnek, erős akaratúnak, céltudatosnak, dolgosnak, ió megfigyelőnek ismeri Rájött, gyerekéért akkor teszi .a legtöbbet, ha beköltözik a faluba. Tanváját eladia, vagy nem lesz, aki örökölie. ha meghal, hisz bevitték a faluba. Pardon, örökös legtöbbször van, de Lakni nem akarta tovább a tanyát. Eladódik tehát az ősi fészek, mindegy, hogy kinek. Jön az előbb jellemzett tanyai ember helyébe az, akit semmi hagyomány nem köt ahhoz a vidékhez, de némi .szimattal rendelkezik az űj típusú vállalkozói magatartást illetően. Libát tart, ezerszámra. A tanya hattyúdala a liba, írtam nem egyszer már. Es a libázó az új lakó. A csengelei förtelem elkövetője is, áldozatai is ebből a fajtából valók. Meg kell mondanom, az áldozatokra rossz szót a legközelebbi szomszédok se tudtak mondani. Az elkövetőkre pedig jót. Föltűnt, amikor ott bócorogtam a leégett tanya körzetében, hogy csupa-csupa élettársi kapcsolatban élővel találkoztam. Tudom, hogyne tudnám, a házasságlevél se ad mostanában semmi garanciát a tartós együttélésre, de ha egy tizenhét-tizennyolc éves fiú már élettársának tekinti, akit apja-nagyapja feleségül vett volna, és a legkisebb kötelezettséget se érzi a valóban tartós együttélésre, akkor, minden farizeuskodás nélkül, hadd soroljam ezt is a tanyavilág erkölcsi bomlásához. Fölnevelkedik iskola nélkül, él, szabadon, mint a vadvirág. Szegény, szegény tanyavilág! Azt írja levélírónk, eddig semmiről nem volt híres ez a falu. Az elnök kútba ugrására magunk is emlékszünk, kollégánk írta meg nagy port kavaró cikkében. Másik kollégánk egy bálbéli agyonszúrás szomorú históriájáról írt. Kellő bölcsességgel azt kellene mondanunk, a régi világ hagyományos cselekedetei itt éltek legtovább, és erre jött rá: szinte átmenet nélkül, a modern világ elvadulása. Nem lesz vigasztaló, amit befejezésként írhatok, de le kell azért írnom ezt. is. Több fokozatban is. Mórahalomnak van egy nagyszerű- szobra az utca szélében, a matkópusztai baltás szobrász faragta ki, farönkből. Nagyszerű a szobor, a falut mégis újsütetű gólyáiról emlegetik. Azokról a műgólyákról beszélek, amelyek az egyik társasház tövében — az utca másik oldalán — „fészkelnek" örök időkre, egy elhibázott izlés kényszerű lenakataként Ilyen az emberi természet, nem a jót emlegeti, hanem a rosszat. Asotthalom utolsó „boszorkánypöi ében" említődön Csupityné neve. Ha jól emlékszem, őt kiáltotta ki a köröséri iskola tájékán boszorkánynak a szellemi sötétség. Az egész falu hosszú évekig kénytelen volt magán viselni a boszorkányság vádját. Emlékszem rá, pár év múlva jött egy csinos menyecske hozzánk gépírónak. Ásotthalomról való, első pillanatra Csupityné nevét kapta. Szerencsénkre, nem lázadozott ellene, ha nem is nagy türelemmel, de elviselte. Akárki mondhatná, legalább ezer más ásotthalmi nevet adhattunk volna neki. Miért éppen ezt kapta? Akkor ez a név volt benne a levegőben. Mostanában mondják, akik Pesten járnak, ha bárakárki fél téglával veri a mellét, akkor is Szeged jut a pestiek eszébe. Nem arról, hogy döngeti a mellét, hanem a fél — félárú! — tégláról. Ugyancsak híresek lettünk lakástámogatási pénzeinkről,' pártszékházépítésünkről,- lakásvásárlásainkról. M

i is mondhatnánk, emlegethetnének bennünket ezer másról, tudományos és orvosi sikereinkről is, de nem tehetünk róla. most emez van benne a levegőben Sokan vannak, akik a világból is kifutnának miatta, vagy azért, hogy futás közben lekopjon róluk, de minden jóérzésű ember tiltakozik a bélyeg ellen. Legfőképpen azért, mert tudja, ugyanezek a bűnök máshol is megestek, legföljebb még nem derültek ki. Ilyen a világ, cimeinket-bélyegeinket nem magunk választjuk. Csengeléről is tudja, aki többször megfordult már benne, hogy jónavaló nép lakja, dolgos, szinte roeyúsig dolgos, egyre inkább eszes is. és előbbre törekszik, akiben ép lélek lakik. Az emberi természetet azonban nehéz hamar kicserélnünk egy iobb természetre, ne a falura akasztott címen háborogjanak tehát, inkább törekedienek arro. hogv más hasonló — még .sokkal kisebb kiadósban &e — fordulhasson, elő. Amikor ott iártunk, gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne megelőzni a bajokat, de megvalljuk őszintén, nem tudnánk rá orvosságot mondani. Túl nagyot vétettünk a tanyaiak ellen. Horváth Dézsa Hagyományok Tápén Tudjuk-e mi, szegediek, hogy kik voltak a tutajeresztők, a késahántolók, vagy a népi gyógyítás mesterei — a tápai táltosok? Akik figyelemmel kisérték ifj. Le'.e József tollából a Délmagyarországban rendszeresen megjelenő rövidke néprajzi írásokat, már ízelítőt kaphattak a tjápai népélet hagyományaiból. Ennél persze többre vállalkozott az a részben a cikkekből táplálkozó — kötet, melyben ifj. Lele József szülőfaluja hagyományvilágát örökíti meg — színesen, humorosan. A néprajzi miniatűröknek nevezett írásokon keresztül képet alkothatunk a falu társadalmáról- a bíróról, a béresekről, a tanítókról; bepillanthatunk a falusi hétköznapok egyhangúságát feledtető ünnepi eseményekbe: a gyermekáldás, a lakodalom, a búcsú, a „regrutaélet" szokásaiba. Hasonló keresztmetszetét kapjuk a Tápén fellelhető foglalkozásoknak és mesterségeknek. A kutató nem a forrásanyag tanulmányszerű feldolgozására, hanem annak könnyed, a népnyelv ízeit is magába olvasztó interpretálására törekedett. Így minden egyes írásán áttűnik az a szeretet és féltve őrző gondosság, mellyel az emlékeket kezeli. A tápai öregek elmesélése alapján lerögzített és szakirodalommal bővített hagyományok közül az „Emberek, esetek" című részben olvasható kedves történeteket átszövik saját gyermekkori élményei és emlékei is. Ettől válnak ezek ikütönösien me'.eg, hangulatos írásokká, mintegy igazolva, hogv Tápé szokásvilágának változásait, apró mozzanatait is alaposan ismerő néprajzos munkáját vehetjük kezünkbe. A Tápé első írásos említésének 850. évfordulójára megjelenő gyűjteményt Juhász Antal szerkesztette, s a Móra Ferenc Múzeum gondozásában látott napvilágot. N. M. ITT-termékek valuláérl A Selectronik Kft. és a Dél-Tisza Menti Afész a Szeged Nagyáruházban néhány napja nyitotta meg az ITT termékeket értékesítő standját. Ezen az elkülönített részen csak konvertibilis valutáért értékesítenek. Ezen cikkek általában a. „forintos" részen is megtalálhatók, de áruk — ha a hivatalos átváltási árfolyamokat vesszük figyelembe — a magyar fizetőeszközért mintegy 30 százalékkal mag jsabb. A valutás részleg a következő tavasszal költözik el végleges he'yére. A nemrégiben bezárt baromfiboltot a Széchenyi téren alakítják át a számára.