Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

I 1988. december 12., hétfő —l Megtartották a Csongrád megyei pártértekezletet (Folytatás az 1. oldalról.) pozíciót tolt be a felsőoktatásban és a tudományos kutatásban. Kitért arra, hogy az elmúlt néhány évben több beruházással és felújítással igyekeztünk javítani az egészségügy, a szociálpolitika, a művészeti és kulturális élet feltételeit. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek. Tartósan gondot okoz, hogy az egészségügyi ellátási rendszerből hiányzik a megyei kórház. A megyei pártbizottság kiemelt társadalompolitikai feladatnak tekinti megyei kórházi funkciók ejlátására alkalmas intézmény kialakítását. Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az ehhez szükséges feltételek megteremtését. Nyilvánvaló, hogy ez megyei forrásokból nem lehetséges. Alacsony a közművelődési dolgozók bérszínvonala. Az intézményeket sújtja az általános forgalmi adó. Csökkent a költségvetési támogatás reálértéke. Ezeknek a gondoknak enyhítésére, megoldására nem találtunk megfelelő módszereket — mondotta. Más gondok merültek fel ti Tiszatáj című folyóirat körül 1986-ban. Az akkori központi politikai döntés politikai türelmetlenséget tükrözött. Az intézkedés a hazai írótársadalom és a humán értelmiség körében ellenérzéseket, heves ellenvéleményeket váltott ki, és szövetségünket az értelmiség e rétegével máig hatóan rombolta. Az új szerkesztőség nehéz helyzetben kezdte meg munkáját. A közelmúltban 53 személy aláírásával levelet juttattak el hozzánk értelmiségiek, művészek azt kérve, hogy rehabilitáljuk a Tiszatáj régi szerkesztőgárdáját. A Politikai Bizottság november 15-i ülésén kérésünkre foglalkozott e témával, é? kifejezésre juttatta, hogy a korábbi intézkedést túlhaladottnak tartja. A jövőben ilyen kérdésekben nem kíván állást foglalni, ezek a lapgazda, illetőleg a megyei pártbizottság hatáskörébe tartoznak. A magunk részéről javasoljuk, hogy a lapgazda keresse az új, és a régi szerkesztőbizottság, valamint a régi szerkesztőbizottsággal szimpatizáló értelmiségi körök közötti együttműködés korrekt lehetőségeit. Ma már egyértelmű, hogy megnyugtatóan elrendezetté nem nyilváníthatjuk a TiszatájÜgyet. Mint ahogy nem konzerválhatjuk azt a helyzetet sem, hogy emiatt megszakadt a párbeszéd a megyei párt, Illetve megyei tanács és a helyi írótársadalom között; másfelől azt a helyzetet, hogy a Tiszatájnak, mint rangos vidéki irodalmi folyóiratnak minden kapcsolata megszakadjon az itt élő irodalmi alkotógárdával. Alapvető politikai feladatunknak tartjuk a középfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelését. Az ifjúság Csongrád megyében is rendkívül problémaérzékeny és ez természetes, hiszen messzemenően a jövőre orientált, kritikusan nézi a jelent, a meghirdetett elveket, és azok megvalósítását. Jobban vonjuk be a fiatalokat a vezetésbe, abba a munkába, ami az ő életüket is értelmessé hivatott tenni. Igényeljük részvételüket, és legyünk türelmesebbek újító tenni akarásukhoz, és megértőbbek tévedéseik, hibáik iránt. Jelentse mindenhol a vezetés mércéjét az, hogy elfogadja-e és erkölcsileg, anyagilag megbecsüli-e az arra érdemes fiatalokat, még akkor is, ha netán azok megkérdőjelezik egyes intézkedéseiket. Vegyük tudomásul, hogy nem egyszerűen csak kételkednek, hanem akarnak és tudnak is jobbat javasolni, és készek azért cselekedni. Kísérjük figyelemmel önszerveződő törekvésüket. Mint látjuk, már se szeri, se száma az országos és helyi csoportosulásoknak, amelyek egy-egy réteg képviseletére vállalkoznak. Bízzunk a KISZ törekvéseiben, mint általában a fiatalokban, hogy maguk alakítsák ki a számukra megfelelő mozgásteret és életmódot. A fejlett technológiára épülő feldolgozóipari húzóágazatok aránya minimális maradt. Fordulatértékü változás az elmúlt két évben nem következett be. Az eredményesen gazdálkodók mellett egyes ágazatok, vállalatok, szövetkezetek napjainkra válságos helyzetbe kerültek. A termékszerkezet-váltás eddigi eredményeivel nem lehetünk elégedettek. Gazdaságunk tehát igen sérülékeny, hiszen számos fontos ágazatában csak jelentős állami támogatással valósul meg a termelés. A szükség-, szerű támogatás csökkentés, értékarányos árak esetén is, a feszültségek forrásává válik. Ea különösen élelmiszer-gazdaságunkat érinti, amely ugyan az évek óta tartó aszály ellenére is bővíteni tudta termelését, bár romlik az eszközellátás, és felélték a gazdálkodáshoz szükséges tartalékokat. Megyénkben is növekedett a bizonytalansággal küszködő vállalatok, szövetkezetek száma. Egyre több a gazdasági életben a hitevesztett, kétségbeesett ember. Mindennek okát a gazdálkodásban három csoportba lehet foglalni: Csökkentek az áruértékesitési lehetőségek külföldre és belföldre egyaránt. A közgazdasági szabályozó rendszer egyetlen átfogó célja a költségvetési hiány bármi áron való mérséklése. A bankszervek politikája, egyes intézkedései elviselhetetlenek a vállalatok számára. Miben bizhatunk? Pozitív jelenség, hogy a gondok, nehézségek közepette kialakulóban van egy űj típusú magatartás, szemléletváltozás: gyorsul a döntés, javul az alkalmazkodókészség. Napirenden van a minőségi termelés feltételeinek megteremtése igen sok vállalatnál. Erősödik az együttműködés az ipari és a mezőgazdasági üzemek között. Növekszik a vegyes vállalatok tábora. Keresik a működő tőke bevonásának lehetőségeit. A fiatal, tehetséges gazdaságvezetők többsége keresi az összefogás, a vállalkozás keretében azokat a kapaszkodókat, amelyek fegítségével vállalatuk gazdasági helyzetén tudnak jelentősen változtatni. A jövőben a megyében is várható strukturális munkanélküliség. A gazdasági szerkezet átalakítása nehéz, és gyötrelmes út lesz. A piacgazdasági szerkezet átalakítása nehéz és gyötrelmes út lesz. A piacgazdaság megteremtése következtében reálisan számolnunk kell a visszafejlesztendő ágazatokban dolgozók, a pályakezdők helyzetének nehezebbé válásával. Ezért kezdeményezzük, hogy a kormány, a tanácsok tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek egyrészt növelik a munkaerő iránti keresletet, másrészt pedig csökkentik a munkaerő-kínálatot. Szeretnénk elérni, hogy Csongrád megyében minden munkaképes korban levő fiatal találjon munkát. A helyi adottságok alapján kulcspont a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Ezen a területen a mennyiségi fejlesztésről mindenképpen a minőségre, a feldolgozottsági fok növelésére, hatékonyabb költség- és exportgazdálkodásra kell az erőnket fordítani. Valljuk — mondotta —, hogy az agrárágazat piaci mechanizmusba való beilleszkedése a fő feladat, de emellett az ágazat olyan valós feszültségeivel történő foglalkozás is, mint az értékesítési gondok szaporodása, a termelési biztonságérzet csökkenése, a perspektivikus gazdálkodás gyengülése, vagy a nagyüzemek egy részének gazdasági vakvágányra kerülése. Most, amikor a tanácskozáson x tiszta szándékkal igyekszünk vizsgálni megyei méretekben a politika, a reform, a gazdálkodás, a kultúra, az egészségügy helyzetét, összefüggéseit, és ezzel kapcsolatban a párt szerepét, tevékenysége módosításának tennivalóit, ezt csak az egyetemek, a tudományos műhelyek, a kulturális intézmények helyzetével, munkájával összefüggésben tehetjük. De azt is meg kell mondani őszintén, Szeged sem különülhet el életgyűrűjétől, az őt erősítő, a hozzá számtalan szállal kötődő környezetétől, a megyétől, a régiótól. A szegedi városi tanács vezetése az önállóság hiányát, a város jogkörének, döntési szabadságának viszszaszorítását sérelmezi, mint a fejlődést leginkább akadályozó tényezőket. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy Szeged város fejlesztési és költségvetési terveit egészen 1985-ig a központi szervek kiemelten, külön hagyták jóvá. Ebben az időszakban a város beruházási és költségvetési részesedése az összes megyei értékből jelentősen emelkedett. Ebben az időszakban vált Szeged igazi nagyvárossá. Lakossága megkétszereződött, gazdasági, tudományos potenciálja jelentősen megnövekedett. Ebben az időszakban a megye rendelkezésere álló, a lakásfelújítási és intézményfelújítási állami támogatási összeg több mint 85 szazaléka Szeged városban került felhasználásra. A hetedik ötéves tervi időszakban ez a helyzet megváltozott. A költségvetési támogatás csökkentése miatt a megye ismételten rákényszerült a térségen belüli pénzeszközök átcsoportosítására. Így szűkítik a céltámogatások körét és szigorítják feltételrendszerét. Mindezek következteben a normativitás egyre kisebb területen és esetenként már csak formálisan érvényesül, es a tanácsok már a működéshez szükséges anyagiakkal is alig rendelkeznek. A költségvetési korlátozások, megszigorítások elsősorban a tanácsokat érintették. A helyi tanácsok vezetői érzékelik az ország gazdasági nehézségeit, de jelzik, hogy a feszültségek már komoly mértékben terhelik a tanácsok és a lakosság kapcsolatát. Ez a folyamat olyan körülmények között játszódik le, amikor egyre több, a középtávú tervben nem szereplő társadalompolitikai tennivalót kell megoldani. Az a véleményünk, hogy a tanácsok és intézményeik részesedése a népgazdasági jövedelemből nem feiezi ki társadalmi-gazdasági életünkben betöltött szerepüket és súlyukat. A megyerendszer felülvizsgálatát az elmúlt évtizedben mások is, mi is többször megfogalmaztuk. Az utóbbi években a DalAlföldön a közigazgatási határokat átlépve kibontakozott a »megyék regionális együttműködése, amely eredményeként több közös problémát, feladatot oldottunk meg. Megítélésem szerint ahhoz, hogy pontosabban lássuk feladatainkat, szükseges különválasztani a megyefogalom közigazgatási és politikai jelentését, tartalmát, azért is, mert mindkét vonatkozásban változásoknak kell bekövetkeznie. Nekem jelen pillanatban személyes meggyőződésem, hogy nem a megye vált fölöslegesé, hanem annak számos funkciója, illetőleg, hogy kialakulóban vannak olyan funkciók, amelyeket felismerni és gyakorolni kellene, természetesen az eddigiektől eltérő stílusban. A megyei pártbizottság agyüttműködni szándékozik minden olyan' szervezettel, mozgalommal, egyénnel, aki konstruktívan és tartósan kész küzdeni, áldozatot vállalni célkitűzéseink megvalósítása érdekében. Kérem a kommunistákat, fogjanak össze, erősödjön minden szervezetben az elvtársiassúg, a szolidaritás, a példamutatás — fejezte be kiegészítőjét Szabó Sándor, Vita a változások jegyében Gyárfás Mihály (a megyei pb fegyelmi bizottságának elnöke) A megye párttagságának zöme ma • is betartja a párt normáit, viszont jó néhány párttag, köztük több közéleti vezető napirenden lévő fegyelmi ügye árnyékot vet a pártélet tisztaságára. A statisztika szerint évente pártbüntetésben részesülő tagok aránya egy százalék alatt van, ez megegyezik az országos átlaggal Még alacsonyabb lehetne ez az arány, ha jobban betartanák a párttagok az erkölcsi normákat, előírásokat. Hatékonyabb lehetne a fegyelmi munka nevelő és visszatartó hatása is. A sajtó felelősségteljes feltáró munkája segítette a vizsgálatokat, ez egy kicsit a fegyelmi bizottság saját feltáró munkájának kritikája is. A Csongrád megyei „ügyekről" elmondotta, hogy mivel jelentős beosztásban lévő közéleti személyek szerepeltek bennük, a párttagság jogos felháborodását váltották ki Feszült légkört teremtettek, és a megye presztízsét országosan is rontották. Ma is folyik vizsgálat Papp Gyula, a Szegedi Városi Tanács volt elnöke és Csonka István, a városi tanács elnökhelyettese ügyében. A végeredményről később tájékoztatják majd a közvéleményt. Tanulságként megállapította, a határozottság és a következetesség hiánya, a halogatás tovább növelte a feszültséget. A társadalmi ellenőrzés elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményes lehessen a morális és bizal* mi válság feloldásáért folyó politikai munka. Gyárfás Mihály a hozzá érkezett kérdésekre elmondotta, hogy a téglaügyben kiadott fegyelmik megítélése eltérő a pártközvéleményben. Vizsgálat, mérlegelés után testületi döntés született, amit a Közponi Ellenőrző Bizottság a szervezeti szabályzat értelmében fellebbezés után felülvizsgálhat. Jó lenne, ha a fegyelmi bizottság a jövőben a határozatok végrehajtásával is foglalkozhatna. A megelőző figyelmeztető beszélgetés egy újabb eszköz a testület számára, amivel eddig — főként a behivottak magatartása miatt — nem igazán tudtak élni. Papdi József fegyelmi büntetése azért súlyosabb, mert funkciójánál fogva több ellenérzést kiváltó eseményt megakadályozhatott volna. A fegyelmi tárgyaláson tanúsított magatartása is indokolta a büntetés súlyosbítását. Salgó László (Makó) A mai döntések következményei majd az utódaink számára lesznek igazán értékelhetőek. Problémáink megoldására nem az utcai demonstráció a megfelelő út, sőt, ebben nagy veszély is rejlik, mivel tízezer nem egyenlő tízezerszer egy emberrel. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki csinálja a cirkuszt, és ki adja a kenyeret. Az egyszerű dolgozó ember nem tehető felelőssé a jelenlegi válsághelyzetért. A társadalom minden testrésze vállalja el a maga felelősségét a kialakult helyzetben. A személyi kérdésekre utalva elmondotta, hinni kell az egyes emberek megújuló jó szándékában. A humánum, mint munkamódszer, feltétlenül kerüljön vissza a jövőben a pártdokumentumokba. Körtvélyessy Péter (Szeged) Megbízóinak, a Délép párttagságának véleményét tolmácsolta: Nyugodt közhangulatban akarnak dolgozni. Jelenünkben konkrét célokra van szükség, ezek megfogalmazásában is részt vennének az építős párttagok. Az előrevivő út csakis az egymással szinkronban lévő mechanizmus lehet a Szavaznak a küldöttek társadalmi és a politikai életben. Elengedhetetlen, hogy a párt ereje ne a pártházakbaa érződjön. Egyetleh pillanatra sem akarja a párttagság^ hogy őt az apparátus va'gy mások manipulálják. Szilárd kapcsolatot akarnak a szövetségesekkel, és korrekt."kölcsönös gazdasági előnyökön nyugvó együttműködést a nyugati partnerekkel. Csongrád megye ne legyen helye a jövőben az anarhiának^ inkább példája a gondok 'megoldhatóságának. A Délép párttagsága nem akarja a régi megyei vezetést, mert nem bízik benne. Keserű Imre (Szentes) Tizennyolc éveseket tanít filozófiai alapfogalmakra, és az okosabb tanítványai kérdéseire nem tud válaszolni. Ez a most eszmélő ifjúság túl akar lepni a sztálini kereteken, várja, hogy hivatalosan bejelentsék: az elmúlt negyven év nem nevezhető szocializmusnak. Amíg ez az elhatárolás nem történik meg. addig jelenünk előnyös megítélését senkitől sem várhatjuk. Csak forradalmi léptékű változások hozhatnak megoldást. Kérte a pártkongresszus előrehozását, olyan Országgyűlés kialakítását, amely képes a demokratikus alkotmány létrehozására. Aggasztónak ítélte a legközelebbi múltból az adórendszer erőszakos áthajtását, Király Zoltán, Bihari Mihály pártból kizárását, Grósz Károly november 29-i beszédét. Ezek az események nem a reformot szolgálták. A párt főtitkárától megkérdezte, miért választotta ezt a hangnemet. Remélte, hogy csupán taktikai okokból, mert a konzervatívabb rétegeket is maga mögé akarta állítani. A megcélzottak egy része képes a váltásra, tehát őket ne becsüljük le. A másik réteg pedig érdekelt a jelen helyzet konzerválásában, ezt pedig minden eszközzel ki kell szorítani a hatalomból. Kovács Lajos (Szeged) A társasági törvény elfogadásával, s az új alkotmány előkészítésével új helyzet keletkezett az országban. Az alternatív szervezetek tárna