Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. december 10., azombat 123 AZ ASOTTHALMI „CSUDAISKOLA" Szeretnék Asotthalmon diák lenni! Ez aközben jutott az eszembe, hogy olvasom Kiszinné Bikárdi Melinda (ásotthalmi pedagógus) levelét. Arról számol be, hogy az iskolai önállóság jegyében saját maguk próbálkoznak önnön továbbképzésükkel. A kísérlet sikerült, bizonyítják ezt fotóriporterünk, Somogyi Károlyné felvételei is. ö azon a nyílt napon járt, melynek fedőneve Utazás '88 volt. Természetesen szellemi utazás. A cél egyértelmű, olyan programot kell teremteni, ami felszabadítja a gyerekeket éppúgy, mint ti nevelőjüket. A pedagóguslevélből az is kiderül, hogy Asotthalmon létezik olyan tanár, aki mondjuk egy nyílt napon, képes .'t2-féle hangszert felvonultatni, a testnevelőnek európai színvonalú kőzetgyűjteménye van, a számítógép zenél és a zenegép számol, egy tanár néni szöcskeugrató versenyt asinál, és megmutatja élőben, milyen egy csiga nyelve... És természetesen mindezt mindenki önként és szívesen csinálja. Vázlatosan tehát így fest az ásotlhalmi csudaiskola Gondolom, figyelmet érdemel! Egy vita folytatása Egy furcsa ház Önmagukban életképtelenek — Ez a téesz irodája? — Ügy mondanám inkább: vállalkozása — mondja a fiatal irodavezető. — Kedvezőtlen adottságú téeszről van szó, ahol sok jó szakember van. De hol aszály, hol jég viszi a termést, a hasznot, hol mindkettő. Belevágott hát két éve ebbe a vállalkozásba a téesz. Négyen visszük az irodát, s az idén várhatóan 13 milliós nyereséget fizetünk be a szövetkezetnek, amelynek viszont várhatóan 9 milliós vesztesége lesz. — Akkor ki kit tart el? — Mi is igyekszünk értelmesen dolgozni és a téesz is. Csakhogy az időjárást nem lehet megtervezni és megrendelni. Ilyenkor pedig jól jön a biztosabb pénz. — Biztosabb? — Jelenleg. És — remélhetőleg — az is marad. — De miből tud négy ember 13 milliót hozni? — Vállalkozókkal és vállalkozói szaktanácsadással foglalkozunk. Ha értelmesnek látjuk, tökével segítjük azt, akinek csak ötlete és szakértelme van, de pénze nincs. De szakértői segítséget adunk ahhoz, ha valaki vállalkozásba kezdene, milyen formát válasszon, hogy járhat a legjobban. És piaci információkat is gyűjtünk és adunk, ha kell, szolgáltatunk: könyvelünk, adóügyeket intézünk. És ingyen adunk szaktanácsot. — Ingyen? — Tanácsért rengetegen jönnek. De megéri a fáradságot, mert tőlük is ötleteket, információkat kapunk, és sokan lesznek közülük állandó üzletfelünkké. — Konkrét üzleteik? — Nagyon sok és sokféle van. Például a csirke-liba integráció. Vagy nyolcvan kistermelőnek a gabonaiparral közösen adjuk az alapanyagot, a tápot, megszervezzük a szállítást, a piacot. És — úgy tűnik — mindenki jól jár. És rengeteg találmánynyal, újítással, ötlettel jönnek, amelyek közül sokat sikerrel lehet menedzselni Családi háznak nézném, de sokan adják egymás kezébe a kilincset a Bécsi krt. 24. alatt. A kapu fölött ívben tábla feszül: Vállalkozás, szaktanácsadás — hirdeti a fölirat. Bent kiderül: a bérelt házban a I'usztamérgesi Rizling Mgtsz szegedi vállalkozási irodája működik. Vezető: Bényi Tamás. — Mintha a szeme is csillogna ... — Nézze! Izgalmas szellemi börze a miénk. Rengeteg önmagában életképtelen információ, ötlet, szándék, elképzelés fut be hozzánk, amelyek nálunk találkozhatnak, s amelyekből igy üzlet, munkaalkalom, jövedelem, állami és magánhaszon lesz. Hat ez nem izgalmas? Hiszen aki ide bejön, az nemcsak segítséget kap, hanem esetleg másokon is segít. Itt ötlet, tőke, szakértelem, piac és munka kereslete találkozhat az öt éppen szeren* esésen kiegészíteni tudó kínálattal. — Akkor optimisták? — Mi? Hát, legalábbis reménykedők. De a vállalkozók vagy a lehetséges vállalkozók jó része rengeteg bizonytalansággal, gonddal küszködik. Félnek, most is félnek a jövőtől. Nem tudják, bele merjenek-e vágni valamibe, érdemes-e, megmozgassák-e elfekvő pénzüket, tökéjüket a maguk és a közösség javára. Félnek egy általuk bizonytalannak tartott jövőtől. Így aztán szakmai segítség mellett lelki támaszt is igyekszünk adni nekik ... I. Sz. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola díszterme dugig megtelt hétfőn este: ott voltak a főiskola hall gatói és oktatói, az egyetemistáknak és a város különféle ifjúsági csoportjainak képviselői, az NKFV szegedi üzemének sok dolgozója és számos, a téma iránt érdeklődő szegedi polgár — meg természetesen a vitapartnerek: Juratovics Aladár országgyűlési képviselő, az NKFV szegedi üzemének igazgatója és Rigó Jázon főiskolai tanár. (A szűken vett előzmények: néhány Csongrád megyei képviselőt, köztük Juratovics Aladárt a JATE-n kezdeményezett őszi diákmozgalom vezetői és Kristó Gyula professzor, bölcsészkari dékán tájé-; koztatta november 17-én a felsőoktatás helyzetéről, a mozgalom addigi eseményeiről, azzal a céllal, hogy c. hallgatói-djktatói álláspontot támogassák a Parlamentben. A találkozóról tudósítás jelent meg a Délmagyarorszagban, Juratovics Aladár elhangzott mondatainak szó szerinti idézésével. Ezek, és méginkább az a gondolkodásmód, világlátás, társadalompolitikai és erkölcsi szemlélet, vezetői és kévviselöi-politikusi magatartás, amelyet tükröznek — rendkívüli ellenérzést váltott ki polkákból. Nyílt levelek érkeztek a szerkesztőségbe, sok száz aláírással, amelyek közül kettőt közöltünk. Rigó Jázon novemberben megjelent levelében hivta meg a képviselőt a főiskolára, eltérő véleményeik nyilvános ütköztetésére.) A főiskolai tanár az est elején kérte a parlamenti képviselőt, fejtse ki pontosan, hogyan lat'a a felsőoktatás helyzetét; hátha pusztán abból adódtak közöttük véleménykülönbségek. hogy Juratovics Aladár inkább ismeri a mérnök-, mint r. bölcsészképzést? Miután a képviselő — bemutatkozásként — rövid életrajzával szolgált, a kérdésre válaszul elmondta: Kristó Gyula a képviselők klubjának rendezvényén valóban aggasztó problémákat ismertetett meg; olyan helyzetet, ameh'böl mindenkinek keresni kell a kiutat. „Higgyék el, én nem lehetek a felsőoktatás ellenfelsőt támogatom — jeÁ korrekt pillangó Újvidék operaegyüttese nem először lép a szegedi közönség elé. 1985-ben a Lammermoori Luciát hozták, '87-ben Puccini Turandotját, most pedig ismét a nagy olasz maestro művét, a Pillangókisasszonyt. A szerző legkedvesebb alkotásának tartotta. Kétségtelenek értékei: a főszereplő finoman elgondolt és kimetszett portréja, a japán kolorit élénk színei, vagy a merész újításból poétikusan megkomponált Zümmögőkó" rus. Másfelől azonban, zenedrámai szempontból, feltűnő visszalépés Puccini addigi alkotásaihoz képest, s folytatása sincs az életműben. Az első felvonásban konfliktus nincs, utána pedig Cso-cso-szán mintegy két felvonáson keresztül várja Pinkertonl, amikor azonban végre megérkezik férje — ő öngyilkos lesz. Abszurd dramaturgia. A Pillangó előadási követélményéi közül érzésem szerint ltgfontosabb az érdekes egyéniségű, szép hangú címszereplő, a hajlékony előadásmód, a zsánerképeket sokszínűen megelevenítő színpadi feldolgozás. Az újvidékieké korrekt produk Az újvidéki színház vendégjátéka ció. A díszlettervező-rendező Franjo Potocsnik munkája valamivel több is ennél. A szimmetrikus, elhúzható ajtókkal lagolt háttérre finom távolkeleti motívumokat vetít, fákat, ludakat, nagyhasű szamurájt, és az ország szimbólumát, a napkorongot, A középső diszletfal mögött hatásos árnyjátékot folytat, itt vetül előre a közelgő-belépő szereplők árnyéka, ennek segítségével változtatja Pinkerton hófehér amerikai feleségét feketévé, vészjóslóvá. Az előadók jó részét ismertük már a régebbi vendégeskedésekből. Az újvidékiek legfőbb erőssége a kórus. Most ugyan nem volt túl sok feladatuk, de ezeket is ugyanolyan egészségesen tömör hangzással, legyeimezett együttesben énekelték, mint annak idején a Turandot torokpróbáló tételeit. A zenekar Miograd Janoski vezetésével megbízható tel jesiiményt nyújtott, anélkül, hogy képes lett volna felidézni a partitúra ezer színét, pici árnyalatát. Hasonlóan jellemezhető az énekesek teljesítménye is. A magyar átlaghoz képest biztosabb, kiegyenlítettebb technikai felkészültséggel, de kevesebb ihletettséggel, érzelmi lendületlel énekelték szólamaikat. Kovács Veráé (Cso-cso-szán) nem felzaklató, de élményszerű alakítás. Szintúgy Slavojlub Kocicsé (Pinkerton), akinek tenorja nem különösebben nemes anyagú, de az ambitus igénybevett részén üzembiztosan. fényesen szól. Nem ilyen jók a benyomásaim a Sharplesset alakító Boriszlav Alekszandrovról. Baritonján nem mutatkoznak eSV vonzó orgánum jegyei, színészi játéka (jelmeze is) túlságosan civil. Kellemes benyomást keltett viszont Ilona Kantor Vasziljeviosnek a produkciót és úrnőjét alázattal szolgáló, széphangú Suzukija. Nagy örömmel hallgattuk ismét — ezúttal Bonzo rövid, hatásos jelenetében — régi jó ismerősünk, Braniszlav Jatics hatalmas basszusát. Márok Tamás lentette ki (többször is az esten) Juratovics Aladár. A képviselők és az egyetemisták között baráti beszélgetés volt, folytatta, ahol „több minden, többféle öszszefüggés ben elhangzott". Az .újság tudósításában olvasható mondatok azért voltak félreérthetök, azért lehetett levonni belőlük olyan következtetéseket, amilyeneket Rigó Jázon is ileirt, jnert összefüggéseikből kiragadva jelentek meg. A klubban ő magánemberként beszélt — mondta a képviselő. Egyébként pedig a felsőoktatás ügyeirö) az a véleménye, amelyet a Csongrád megyei képviselőcsoportnak az Országgyűlés őszi ülésszaka idején nyilvánosságra hozott állásfoglalása tartalmaz, s amit képviselőként aláírt. (Közjáték: tudósító, aki tőle telhető lelkiismeretességgel és rendszerességgel igyekezett jelen lenni c diákmozgalom minden szegedi eseményén. és minden nyilvános fórumon, ahol — hite szerint — felelősségteljesen kerülhettek szóba a felsőoktatási témák: igyekezett jelen lenni, merthogy dolgozott, merthogy a felsőoktatás a munkaterülete; szóval tudósító zavartan kotorászni kezd a táskájában. Megvan! Tudósító megnyugszik, újra kézbe kapja a tollát, hiszen talán most jön a várva várt válasz az elhangzott kérdésre, és a képviselő föltárja, hmgy azóta szerzett információinak hatására megváltozott a véleménye a felsőoktatásról, mi több. átalakult a gondolkodása egyéb dolgokról is — mert talán van ilyen. De halina! Megint arról beszél a kép. viselő, hogy félreérthetöen interpretálta — persze nem ezzel a szóval! — őt a sajtó, szándékosan nem véve tudomást jobbító igyekezetéről. ami pedig ma este világosan ki fog derülni. Minderre tudósító kénytelen-kelletlen felszólal. Kínosan ügyelt ndvember 19-ei irása pontosságára, mondja; ám, ha szükséges. Írásbeli bizonyítékkal szolgálhat: hűen tükrözte a képvis-lö felfogását és gondolkodását, annak szó szerint idézett mondataival A képviselő nem kéri a bizonyítékot. A jelenlevők közül csak ők ketten tudják, hogy Juratovics Aladár október 3-ai keltezéssel megírta, és közlésre elküldte a Délmagyarország főszerkesztőjének — véleményét az egyetemisták „sztrájkjáról". Es mindazon dolgokról, amik ennek kapcsán eszébe jutottak. Am kettejük közül Juratovics Aladár csak ezennel fogja megtudni, hogy tudósító nem ismerte november 19-én — amikor „félreérthető" anyagát irta — ezt a véleményt, mert nem jelent meg. Azért nem jelent meg, m-rt a képviselő a főszerkesztővel történt megbeszélés után elállt közlési szándékától. Tudósitó csak azután ismerkedhetett meg ezzel az írásban rögzített véleménnyel, miután — sorozatban — jöttek n nyílt levelek... És ..véletlenül" majdnem szó szerint ugyanaz áll az október 3nn kelt Juratovirs-írásban, mint a november 19én megjelent tudósításban. A következetesség: erénu. Miért kell — mindenki kárára — letagadni:) Ami — három hcrnzú óra alatt — elhangzott a főiskolai díszteremben: lehetetlen és nem is érdemes itt szó szerint rögzíteni. A rezümé: Juratovics Aladárnak a Délmagyarorszagban is többször elolvashatott nézetrendszere — nem valtxizott. Erről a több száz jelenlevő egykönnyen meggyőződhetett, mindabból, amit a képviselő ez alkalommal elmondott. Miután a közönség soraiból sokan ismételten eredménytelen erőfeszítést tettek, hogy kérdéseikre valódi érvekkel alátámasztott, konkrét válaszokat kapjanak Juratovics Aladártól, valamint, miután többször megkérték, ne mondja annyiszor, hogy „nem tudom", „nem tudtam", „nem értem" — szóval mindezek után többen és többször megismételték személyes kérésüket: Juratovics Aladár mondjon le képviselői mandátumáról. Mindannyiszor azt felelte, hogy nem mond le; csak a választói hívhatják vissza, 13 község 25 ezer lakója, akiktől megkérdezhetik a lemondását kérők, hogy ő milyen képviselő. (Újabb közjáték: tudósitó szomngva néz körül, mellette, előtte, mögötte nem főiskolások, nem egyetemisták, hanem meglett férfiak, nem ismeri őket, de nyilván olajipari dolgozók, mert egymás között, de jól hallhatóan ilyeneket mon' danak: nem tudják, ki mit köszönhet ennek az embernek ... fogalmuk sincs .. . Miért kellett kikezdeni? Csak személyes oka lehet... Hogy van ez? — tudósitó" feszülten gondolkodik: ki kezdett itt ki kicsodát? Az egyik felszólaló megkérdezi, kérte-e Juratovics Aladár a Délmagyarorszagban megjelent „eltorzított'' vé leményének helyreigazítását. Nem kérte. Nem szeret levelezni — uálaszolja a képviselő. Mert a kulturált párbeszéd hive. Olyan párbeszédé. mint ez a mostani, ami szerinte elérte a célját. Ezért is kéri, ne ültessék öl vádlottak padjára, mert egész életében becsülettel elvégezte a munkáját, beszélgetni jött ide a felsőoktatásról, tehát ne kérdezzenek tőle olyasmit, ami nem tartozik e tárgykörbe. „ön áldozat. Nem a személyével van baj, sőt tisztelem a határoz'nlttságát és következetességét, amivel idejét múlt szem lélelmódját képviseli, ön az elmúlt évtizedek ideológiai. politikai, társadalmi viszonyainak áldozata. Az ön szavait használom, hogy megértsen: képviselőnek sem kötelező lenni, pontosan úgy. ahogy egyetemistának lenni nem kötelező." Csend. , Nem értek egyet azzal, hogu nézeteim időszerűtlenek" — igy a válasz. Tudósító meg van győzve: nincs itt „kikezdve" senki! Uraim, itt körülöttem az olajipartól: a látszat csal!) A „kulturált párbeszéd" záróelemei: tragikomédia csúcspontjai: a képviselő — mintegy meggyőzve, merthogy „addig szárnyaltunk itt" — megígéri. hogy a Parlamentben felszólal a felsőoktatásért. Hogyan? — kérdik többen. Támogatólag. nyilván — hangzik a válasz, és még egyszer, .ki tudja, hányadszor, a ikönyörgésszerü „higgyék el, értem a felsőoktatás szerepét!" Mire amazok, szintúgy már-má- 'Vönyörögv°: ne tegye! Kérjük, ne szólaljon fel — az érdekünkben! Sulyok Erzsébet / r