Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

3 1988. december 7., szerda Próba-adóbevallások A személyi jövedelem­adóval kapcsolatos próbabe­vallások tapasztalatairól tá­jékoztatta az újságírókat Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal elnöke pénteken a hiva­talban. Elmondotta, hogy szep­temberben 11 ezer nyomtat­ványt .küldtek szét az adófi­zető állampolgároknak. Ebből 7700 érkezett vissza, amelynek 25 százalékát hi­bátlanul töltötték ki az érintettek. A visszaérkezett bevallások 20 százalékánál kisebb, 50 százalékánál je­lentós hibát fedeztek fel az ellenőrzések során. Megál­lapították: a hibák elsősor­ban azzal magyarázhatók, hogy meglehetősen bonyo­lult voit a bevallási nyom­tatvány és sok esetben az útmutatót sem értették meg az állampolgárok. Okulva az eddigi tapasztalatokból, új •bevallási nyomtatványokat dolgoztak kj, amelyek ter­jedelme lényegesen csökken, várhatóan három oldal lesz. Külföldi — angol, amerikai és svéd — szakértők taná­csait is kikérték az új út­imutatók elkészítésénél. Ezekben a szöveges leírás mellett már rajzok is segít­séget nyújtanak az eligazo­dáshoz. December végén, január elején már hozzá lehet jut­ni azokhoz az egységcsoma­gokhoz, amelyek két pél­dány adóbevallási nyomtat­ványt, útmutatót, valamint a befizetéshez szükséges csekket tartalmazzák. Ezek az egységcsomagok ingye­nesek lesznek. A bevallást a magánsze­mélyeknek március 20-áig, egyéni vállalkozóknak feb­ruár 28-áig kell eljuttatniuk a lakóhely szerinti illetékes adófelúgyelőségekhez. A bevallásokat, s az adókü­lönbözet befizetését vala­mennyi postahivatalnál el­fogadják. Sütő Dezső elmondotta: a jelenlegi rendszerben min­denkinek adóbevallást kell készítenie, akinek adóköte­les jövedelme van. Kivétel az, aki munkáltatójával szá­mol el, jövedelme csak a főmunkaviszonyból szár­mazik és költséget nem (kí­ván elszámolni. Ugyancsak nem keli adóbevallást készí­tenie annak, akinek jöve­delme nem több évi 48 ezer forintnál, vagy aki nyugdí­jas, és jövedelme nem ha­ladja meg az évi 96 ezer fo­rintot. A munkáltatók egyébként kötelesek segítsé­get nyújtani az adóbevallás­hoz szükséges adatok szol­gáltatásában. Az adóbevallásokat szá­mítógéppel dolgozzák fel az adóhivatal szakemberei. Elő­zőleg azonban mindegyik bevallásnál számszaki ellen­őrzést végeznek. Ha már itt hibára bukkannak, arról rövid időn belül értesitik az adófizetőket. Arra is lehe­tőség van, hogy az adófize­tők — amennyiben időköz­ben rájönnek, hogy téved­tek — önreviziós bevallást tegyenek. Ebben az esetben azonban önreviziós pótlékot keil fizetniük, amely a té­vedésből be nem vallott adó havi 2 százalékának megfe­lelő összeg. Az APEH arra is ígéretet tett, hogy az adó­túlfizetés összegét a beval­lás benyújtása után 21) na­pion belül készpénzben vagy átutalási számlára visszafi­zeti az érintetteknek. A továbbiakban arról tá­jékoztatták az újságírókat, hogy az APEH mit tett az áfa-visszatérítésnél tapasz­talható gondok csökkentésé­re. Elsősorban a fővárosban és Pest megyében nem győz­ték ezt a munkát a hivatal szakemberei. Ezeken a he­lyeken ma már két műszak­ban fogadják a visszatéríté­sért jelentkezőket. Az or­szág más helyein az igé­nyek 60 százalékát egy nap alatt, 30 százalékát pedig 15 napon belül kielégítik. (MTI) Kezdődik a fenyővásár Napokon belül országszer­te megkezdődik a kará­csonyfavásár. A Kereske­delmi Minisztériumtól ka­pott tájékoztatás szerint az állami gazdaságok és a ma­gántermelök kellő mennyisé­gű fenyőfát termeltek ki, s a kereskedelem a tavalyihoz hasonlóan másfél millió fa értékesítésére számít. A ter­melőkkel abban is megálla­podtak, hogy amennyiben szükséges lesz, a karácsony előtti héten pótlólag ismét kivágnak fákat. Hasznos tudnivaló a vá­sárlóknak, hogy a kará­csonyfaszabványban rögzí­tett minőségi követelmé­nyek szerint a fán nem en­gedhető meg a nyilvánvaló hibának számító törött törzs, a görbe növés és egyéb szembeötlő torzulás; továbbá a száradás vagy betegség miatti tűbarnulás,. illetve korai hullás. Az árusoknak a szabvány előírásai szerint a vágáslaptól a csúcs vé­géig kell mérniük a fát. A vágáslaptól az alsó ágakig egyméteres fánál 5-10, más­fél méteresnél legfejlebb 20, s ennél nagyobbnál maxi­mum 30 centiméter lehet a távolság. Mindezeket a tud­nivalókat azok a plakátok is tartalmazzák, amelyeket minden fenyőfa-árusítóhe­lyen — az ártáblával együtt — kötelező kifüggeszteni, hogy a vevők kellően tájé­kozódhassanak. Négyütemű Wartburgok A Mogürt és a Merkúr 15 ezer új Wartburg gépkocsi jövő évi behozataláról kötött szerződést kedden, az NDK­beli Transportmachinen vál­lalattal. A négyütemű, négyhengeres, 58 lóerős, 1272 köbcentiméteres Volkswagen licencmotorral készülő ko­csikból az NDK-beli vállalat a szocialista országok közül elsőként Magyarországra szállít, mégpedig a jövő év második negyedétől. 1989. március 31-ig ugyanis kizá­rólag belföldön értékesítik az új járműveket, s nem szállítanak belőlük export­ra. Május végén arról ad­tunk hírt lapunkban, hogy a Somogyi tejivót bezár­ják, s néhány hónap múl­va megfiatalodva, átala­kulva ismét a vendégek rendelkezésére áll majd. Aki sűrűn jár a Somogyi utcában, láthatja, hogy az építkezés lelassult, a no­vemberre tervezett meg­nyitás nem sikerült. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Nos, a Köjál június elsejéig adott haladékot a Csongrád Megyei Vendég­látó Vállalatnak, az üzlet régi gazdájának. A tejivó ugyanis már nem felelt meg a higiéniai követel­ményeknek, s be kellett zárni. Már az év elején eldőlt, hogy új profillal nyitja majd meg az egy­kori tejivót az átalakítás után az a gazdasági tár­saság, amelynek tagjai a Szőregi Takarékszövetke­zet, a Gasztroszerviz Kft. és a Szentesi Baromfifel­dolgozó Vállalat. A Viva névre keresztelt üzlet ter­vezett megnyitása ez év novemberében lett volna. A 6 milliós üzleti vál­lalkozás azonban számta­lan gonddal, problémával találta szembe magát az átalakítás során. Ezért a csúszás. Kezdődött a gondok sora azzal, hogy a régi tuiajdo. nos csak több héttel ké­sőbb költözött ki, addig azonban az épülethez nem lehetett hozzányúlni. Mi­vel a ház műemlék-jelle­gű, az átépítés során a váliulkozók igyekeznek visszaállítani a régi ente­riőrt, legalábbis hangula­Vivál Viva! — de mikor? tában. Az egykor szecesz­sziós jelleggel megalko­tott külső portált az idők során kicserélték, most vi­szont az ormótlan vasabla­kokat kell visszacserélni az eredeti fahomlokzatra. Egy-egy átépítés során menetrendszerűen lehet számítani arra, hogy meg­lepetések érik az építőket. Itt is ez történt. A meny­nyezetet kibontva, jóval több munkát, bonyolul­tabb feladatokat találtak a mesterek, mint amilye­nekre előzetesen számítot­tak. Gondot jelent az is, hogy kiderült, ki kell cse­rélni a pince födémszer­kezetét, a padozatot újra kell alapozni. Minderre azonban előre nem számít­hattak az új tulajdonosok sem. Az is menetrendszerű már, hogy apróbb-nagyobb huzavonákkal jár egy-egy átalakítás. Mármint a vál­lalkozók és a hivatalok egyezkedésével. A gazda­sági társaság szerette vol­na egy galériával is kom­fortosabbá tenni a Vivát. A hatóságok azonban ál­landó tartózkodásnak mi­nősítették azt, ha valaki néhány falatot „bedob" az emeleten, s így tíz centi hiányzott ahhoz, hogy az építési szabályok szerint galériával toldják meg a gyorsétkezdét. Ügy hírlik, ugyancsak huzavona lett abból is, hogy az űj gaz­dáktól cégért is kövelel­nek. Ez nem szatócsbolt! — érvelnek a tulajdono­sok, de hát... Természe­tesen a társaságnak jól felfogott érdeke, hogy az üzlet mihamarabb meg­nyíljon, hiszen a felvett hitelek kamatai „ketyeg­nek", a bevétel pedig egyelőre nem jön. Most, a csúszás miatt, kél garázs­ban várakoznak a külföld­ről már behozott konyha­technikai felszerelések. A garázsok bérleti dija is a vállalkozók zsebét húzza. Most úgy tűnik, hogy két hónapos késéssel, január vége felé nvitja majd meg kapuit az éhes vendégek előtt a Viva. Mit várhatunk majd a tervezettnél lassabban ké­szülő gyorsétkezőtől? Nos, a világon, már sok helyen megszokott és bevált gyors kiszolgálást, állandó minő­séget, tisztaságot. És elfo­gadható árakat! Az új tu­lajdonosok ugyanis nagy forgalommal, de szeré­nyebb haszonkulccsal sze­retnék továbbra is meg­őrizni a régi kuncsaftokat. A társaság ígérete szerint igyekszik megőrizni az egykori tejivós kínálatot, de szeretné kiegészíteni csirkehúsból készült gvor.s­ételekkel is. Az egyeteme!; és a főiskola közelsége miatt minden bizonnyal a jövőben is a vékonypénzü hallgatók közül kerül majd kl a törzsközönség, legfőképp tehát ők vár­ják, hogy megfiatalodva és megszépülve megnyíl­jon az üzlet. Vivát Viva — mondják majd, ha végre elkészül. K. G. Megyei elsőtitkár-jelöltek A megyei pártértekezlet közvetlen előkészületei lé­nyegében azzal kezdődtek, hogy munkához látott a je-' lölést előkészítő bizottság. Küldöttek és az őket megbí­zó párttagok százaival foly­tattak beszélgetést a párt­mozgalom időszerű kérdései­ről, holnapjáról. A kommu­nisták személyek sokaságát soroltak, amikor arról kér­dezték őket, kiket akarnak látni a megyei pártbizottság holnapi vezetőiként. ELső titkárnak, legtöbben Szabó Sándort és Vastagh Pált ja­vasoltak. Írásainkban őket mutatjuk be. Szabó Sándor Vastagh Pál Közös erőfeszítéssel Szabó Sándor 1932-ben Túrkevén szüle­tett. Tizennyolc éves korában lépett be a pártba. Közgazdász diplomáját 1957-ben, Leningrádban szerezte. Hazaérkezése utáni első munkahelyként a desz.ki gépállomásra került, itt szerezte első ismereteit, terem­tette első emberi kapcsolatait Csongrád megye társadalmával. Négy gyermeke közül kettő már önálló, kettő még iskolába jár. Bízvást mondható: közelről ismeri a gyer­mekes családok sorsát, és a társadalmi helyzetét most kereső-méricskélö korosztály gondolkodását egyaránt. Gyakorlott politi­kus, egy cikluson át vezette a megyei ta­nácsot. 1985 óta országgyűlési képviselő. — Életútjának ismeretéből adódik a kér­dés: mit roll magáénak mindabból, ami Csongrád megye gazdaságában az elmúlt 25 évben történt? — Pártértekezletre készülve, bizonyára ésszerű lenne csak azt felsorolni, amit a közvélemény ma sem kérdőjelez meg, amit tényleges eredményként tart számon. Ügy vélem, a megye iparosítását, mezőgazdasá­gi és élelmiszer-feldolgozó bázisunk mai szintjét senkinek sem jut eszébe lebecsülni. Elmúlt évtizedeink legkövetkezetesebb kri­tikusai sem szokták szemünkre vetni a me­gyei könyvtar-levéltar együttes fölépítését, a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukció­ját, az. egyetem kollégiumi helyzetének eny­hítését, városainkban az ifjúsági centrumok létrehozását. Am éppen mi, akik ott vol­tunk a döntések kialakításakor is, nem fe­ledhetjük el egyetlen gondunkat sem. Ki­vált nem azokat, amelyek a ma már álta­lánosan hibás szemlélet, gazdaság- és tár­sadalompolitika következményei. Vitapart­nereink ezeket nagyon pontosan szokták felsorolni. Helyesen teszik, hiszen- előrelé­pésünk alapvető feltétele gondjaink néven nevezése. Legfeljebb hozzá szoktam tenni a számadáshoz: nem szeretem, ha mai is­mereteink birtokában ítélik meg tegnapun­kat bárkik is. összefoglalva tehát a kér­désre adandó válaszomat: sikereinkre épp olyan büszke vagyok, mint minden józanul gondolkodó ember, kudarcaink pedig nyo­masztanak. — Még nincs három esztendeje sem, hogy önt első titkárnak választották megyénk­ben. Most isméi választás előtt vagyunk, s ezzel mindig együtt jár a kérdés, hogyan tovább? — Kérem. En vállaltam a megméretést már sokszor, úgy hogy tudom, mi az. Eny­nyire nehéz, persze, sohasem volt. Még­pedig azért, mert sok év után alapvetően újat keres a párt, és nem hiszem, hogy ma bárki elmondhatná, ő ismeri a csak sike­rek irányába vezető utat. Számomra nyil­vánvaló: buktatókkal tarkított holnap elé nézünk. Nem akarok országos összefüggé­sekre hivatkozni, már csak azért sem, mert nekünk közös erőfeszítéssel, a magunk lec­kéjét kell megoldanunk, s csakis erre össz­pontosítva lehetünk részesei stabilizáció­nak, megújulásnak. A nyitott szemmel já­rók előtt világus, hogy társadalmi fejlő­désünkben versenyhelyzethez jutottunk el a politikai szférában is. Értelmesebben, nyi­tottabban kell politizálnia minden párttag­nak, ez elsősorban a hivatásos pártmunká­sokra igaz. Nekünk kell tudnunk megkü­lönböztetnünk a mindannyiunk holnapjáért megnyilvánuló felelősségérzetet az üres frá­zisoktól, méginkább a felelőtlenségtől. Eh­hez ott kell lennünk minden politizáló fó­rumon, legven szó bár rr.unkahelvröl, vagy lakóterületről. S mert eszembe jut a fia­talság, még azt is hozzáteszem: nem a hangvételre, hanem a tartalomra figyelve. Csak ez lehet biztosíték rá, hogy ne vesz­szen el értelmes gondolat, ne szoruljon háttérbe jogos igény, vonatkuzzon bár az első munkahelyhez való jogra, az első la­káshoz jutás lehetőségére, vagy éppen a méltatlanul alacsony szintű megbecsült­ségre B N Kezdeményezni kell.. . Vastagh Pál 1946-ban született, a Békés megyei Nagyszénáson. 1961 óta él Szege­den. Itt végezte el az élelmiszer-ipari tech­nikumot, majd jogi diplomát szerzett, 1970­ben. Mielőtt még végzett volna, megvá­lasztották a József Attila Tudományegye­tem KISZ-bizottságának titkárává, amely tisztséget 1973-ig töltötte be. Azóta az egyetem, jogi karának állam- és jogelméleti tanszékén dolgozik, leszámítva azt a három évet, amit — 1983—86 között — Moszkvá­ban töltött, aspirantúrán. Egyetemi docens, az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1988. július 1-jétöl megbízást kapott a jogi kar dékáni leendőinek ellátására. Kutatási területei: az államelmélet, ezen belül a fej­lődő országok államiságának elméleti kér­dései. valamint a magyar politikai rendszer fejlődésének problémái. Országos és megyei politikai gyakorlatot 1971—76 között a KISZ Csongrád megyei végrehajtó bizott­sága, 1976—81 között pedig a KISZ KB in­tézőbizottságának tagjaként szerzett. — Hogyan látja az ország mai helyzetét? — Azt hiszem, a csalódottság jellemzi a legtöbb ember alaphangulatát. Évtizedes politikai hibák a válság szélére sodorták az. országot, s ma nagyon nehéz fölbecsülni a kibontakozást kínáló különböző programok realitását. Az emberek bizalmi válságként élik meg a jelenlegi helyzetet, hisz oly sok. kibontakozást ígérő nekilendülés fulladt már kudarcba. És nem lehet nem tudomá­sul venni, hogy e bizalmi válság közép­pontja ma elsősorban a part. amely hely­zeténél fogva egyaránt felelős a válság­helyzetért és a kibontakozásért. — Miként vélekedik a kiút lehetőségei­ről? — A következő másfél év döntőnek Ígér­kezik a párt és a nemzet számára egy­aránt. Egy színesebbé váló politikai palet­tán a pártnak újra el kell fogadtatnia ve­zető szerepét, igazodva az új politikai szi­tuációkhoz, s felnőve feladataihoz. Nem elegendő ragaszkodnia a hatalomhoz, ha­nem világosan körülirt változtatások aktív kezdeményezőjeként kell vezető szerepét biztosítania. A gazdaságban például a ..gaz­dasági alkotmányosság", a kiszámítható, stabil gazdaságpolitika révén, a társada­lompolitikában pedig a működő szocialista pluralizmus crelményeként. Arra gondolok, ha a párt ügyintézőből politizáló párttá vá­lik, az érdekérvényesítésnek számos intéz­ményi formája nőhet föl valójában fölada­taihoz (Parlament, szakszervezetek, tanácsi rendszer, alternatív csoportok, szakmai szö­vetségek stb.), amely egyúttal megszaba­díthatja a pártot minden részérdek politi­kai érvényesítésének nagyon is ellentmon­dásos és kielégíthetetlen kényszerétől. — Hogyan hathal mindez itt, Csongrád megyében? — Nem vagyok profi pártmunkás, úgy­hogy a részletesebb politikai program he­lyett néhány, számorhra alapvető kérdésről beszélnék. Például, hogy az országban be­indult politikai változások rie álljanak meg a közigazgatási határoknál. Ebben pedig éppen a pártnak kell kezdeményező szere­pet vállalnia. A program és a munka ala­kításában pedig elengedhetetlennek tartom a valódi partneri viszony kialakítását a kü­lönbözőszervezetekkel, amely partnerségben a direkt partitányitas helyett a koncepcio­nális egyeztetés, az ösztönző, befolyásoló koordinálás lenne a meghatározó. Párton belül pedig szerintem nélkülözhetetlen a kisebbségi vélemények akceptálása, a plat­formszabadság, hogy a társadalmi vezető szerep új követelményeit vitákban gondol­hassuk végig. És .szerintem lényegi válto­zásokra van szükség a megyében a pártbi­zottság és a tagság viszonyában: a tagság véleményén alapuló testületi döntésekre van szükség. Időben és nyíltan kell dön­teni káderkérdésekben, s újra kell gondol-­ni a megyei pártbizottság és a területi-in­tézményi pártszervek viszonyát. És helyre kell állítanunk a megye tekintélyét az or­szágban Sz. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom