Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december G., kedd 3 Költségvetés-revíziót! Azt hiszem, túl kell lépjii azon, hogy a tanácsi költségvetésekről udvariaskodva mondjunk véleményt. A szókásjog tényleges jog legyen, megcáfolandó Lehmann István, a megyei tanács elnökhelyettesének szavait, aki a tegnapi szml-elnökségi ülésen elmondta: szívesen változtatnának a megyei költségve1esi számókon, de hát kevés a mozgásterük. Pedig változtatni muszáj, ezt kövelelte a testület. Sebők István tarthatatlannak, nevezte a további alultervezést. Ha elkészül egy beruházás, miért a végén derül ki, hogy az eredetinek a háromszorosába kerül? Felvetette, miért ráfizetéses a halotthamvasztó működése? iBánfi József szerint rendezni kellene — jogszabályokban is — az. említett létesítmény hovatartozását. Az ópusztaszeri nemzeti emlékpark építésének folytatása csak úgy lehetséges, ha a tanács felvesz 50 millió forint értékű póthitelt. Ideje eldöntenünk, nem kellene-e elnyújtani a létesítmény befejezésének időpontját, és a pénzt más — alapvető fontosságú — területre átcsoportosíthatjuk-e? Ezt a kérdést szintén Sebők István vetette fel. És amikor Barát Lajos, a vásárhelyi kórház gazdasági igazgatója elmondta, hogy a náluk épülő diagnosztikai szárny a tervezett 90 millió helyett legalább 300 millióba kerül. Katona István, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője azzal „nyugtatta" meg a jelenlevőket, hogy majd kevesebbet költünk orvosi műszerekre. Még a jelenleginél is kevesebbet, kérdezte Toldi Zoltán. Azt is felvetette, miért nem feladatarányosan részesülnek a megye egészségügyi intézményei a költségvetésből. Sürgette a megyei kórház létrehozását is. Talán azon is gondolkodni kellene, hogy az egészségügy miként függetleníthetné magát — kiszolgáltatottságát csökkentve — az állami költségvetéstől. Dobóczky Károlyné azt a kérdést tette fel, mi történik, 'ha Tiem épül fel Szegeden az új 20 tantermes iskola? Egyelőre hiányzik 56 millió forint az iskolalelújításokhoz is. Elmondta, hogy nehezíti a helyzetet a megye, a város ¡közötti feszültség. Ügy gondolja, nem nyilvános a megyék költségvetésiből való részesedése. Tábori János fokozottan hátrányos helyzetűnek érzi az alsó- és középfokú oktatást. A majdani 20 tantermes iskola ne legyen sima profilú, gondoljanak a lányok beiskolázására. Természetesen az iskola jellegét a megyei igények határozzák meg! Javasolta, emeljék meg a letelepülési segélyek összegét. Bíró Lajos arra kérte a tanácsiakat, hogy időben jelezzék hol, mikor, melyik intézményt akarják bezárni. Horváth Károly, az szmt vezető titkára a költségvetéssel kapcsolatban az elnökség nevében állásfoglalást készített, melynek figyelembevételét kérik a ma, kedden ülésező tanács vb-n. Legyen a megyében konkrét foglalkoztatáspolitikai elképzelés, a képzést ennék rendeljék alá! Mérlegeljék az ópusztaszeri emlékpark és a halotthamvasztó költségeit. Legyen megyei kórház! Fontolja meg a pártbizottság, hogy a pártiskolát át tudná-e adni az oktatásnak. Csak olyan beruházásokba fogjunk, aminek megvan a fedezete! Az ülés .további részében tájékoztató hangzott el a személyi jövedelemadó bevallásának előírásairól, a testület véleményt mondott a felsőoktatási dolgozók szakszervezeti programtervezetéről, és ismertették az Erdélyből áttelepültek támogatásának szakszervezeti lehetőségeit. B. E. n kapacitás nélkülözhetetlen Már megint múlóban van egy év. 19X8 nem volt (lesz) a magyar gazdaságnak szürke naptári időszaka. Az adórendszer alapos átformálásán kívül még nagyon sok mindent rögzíthetnek az évkönyvek. Gondoljunk csak a bérrendszer reformja körüli vitára, a társasági törvény bravúros előkészítésére és „csendes" elfogadására, a költségvetési támogatások leépitésc körüli hercehurcára, a társadalombiztosítás helyének és forrásainak keresésére ... Nem is folytatom tovább az országos jelentőségű gazda-, sági csemcntyck sorolását. Szűkebb hazánkban, Csongrád megyében az utóbbi hetekben a jövő évre várható támogatás leépítésekkel kapcsolatosan indultak élénk találgatások. Az ugyebár — hivatalos forrásból — nyilvánosságra került, hogy 1989-ben az élelmiszeripar támogatását 9 milliárd forinttal, a könnyűiparét pedig 4 milliárddal csökkenti a kormányzat. Térségünkben mindkét ágazat nagy súllyal van jelen. Melyik vállalatot sodorja csődközeibe ez az intézkedés? Nehéz kérdés. Addig is, míg folyik a számolgatás, egy olyan gyárról villantunk fel helyzetképet, amely 1985-ben igen mélyről indult el, de mostanra stabilizálta a helyzetét. Pontosításként meg kell jegyezni, hogy a Szegedi Kábelgyár a Magyar Kábelmüvek egyik gyára. Annak idején is , a Huszár utcából kikerülő termékek nyereségesek voltak, a nagykalapból peregtek ki az itt halmozott haszon millió forintjai. Ugyan a IV. negyedévre visszaesett az erősáramú vezetékek és kábelek iránt a kereslet a piacon, de azért a tervezett mennyiség így is vevőre talál, csak a túlteljesítésre nincs igény. A költségekből többet tudtak megtakarítani a kábelgyáriak, miht az tavaly ilyenkor látszott. így a 240 millióra tervezett nyereség helyett 300 millió körüli összeg szerepelhet a mérleg legfontosabb rovatában. A hazai gazdaságban a figyelő szemek a legélesebben a konvertibilis valutában elszámolt bevételekre figyelnek. Nos, a szegediek ötszörösére bővítették az ilyen irányú kivitelüket. Hogy mégsem nagyon büszkélkednek ezzel a mutatójukkal, annak elsősorban az oka: igen kis mennyiséget kellett megtöbbszörözniük. Jövőre nem lehet más a cél ezen a területen, mint az idei mennyiség megsokszorozása. Hírközlő kábeleket gyártanak NSZK megrendelésre Ezekben a hónapokban 100 millió forint körüli öszszeget költenek berendezések modernizálására. A hírközlőkábel-gyártásban korszerűtlen technológiai rendszert váltanak le. Ezen a gyártósoron évente 200 milliós értéket készítettek, ezentúl 300 milliós lesz az elvárt teljesítmény. A beruházási pénz másik részét a vazelin töltésű telefonkábelgyártó kapacitásuk bővítésére fordítják. 1989-ben 170 millió forintos, 1990-től pedig 330 milliós többletbevételt jelent majd az új technológia. Ezzel importot váltanak ki. Az idei első félévben is csökkent a létszám a Szegedi Kábelgyárban. Most a közvetlen termelőlétszám bővítésére is gondolnak. A végéemkák a gyár termelésében és a dolgozók jövedelmében nagy súllyal szerepeltek. A Parlament által az elmúlt hónapban elfogadott társasági törvény nem számol 1989. január l-jétől ezzel a gazdálkodási formával. A kábelgyárnak az eredményes gazdálkodásához szüksége van arra, hogy a hét végeken is dolgozzanak nagy eriekü berendezései. Az új megoldás még nem készült el, de a szombat—vasárnapi munkáról nem mondhatnak le. A legegyszerűbb megoldás a bérrendszer megváltoztatása lehetne. Erre — a szilárdnak tünő kormányzati akarat miatt — már a következő év első munkanapjától vajmi kevés a remény. Megoldás lehetne a folyamatos munkarendre való áttérés, ehhez pedig több új dolgozót kellene felvenni. Jelentős bérfejlesztés volt az idén a gyárban. Július l-jétől és október l-jétől is jelentős mértékben nőttek az alapbérek. A többletforrást a vállalat több mint 60 százalékos tőkés export növekedése jelentette. Az idén elkerülték az 1 milliárd BOU millió forintos valutabevételi határt Az MKM gazda sági és társadalmi vezetése a fokozott mértékű alapbérfejlesztés mellett döntött, mert úgy vélte: erre a vállalat jövője érdekében elengedhetetlen szükség van. Hogy mennyit keres ma egy kábelgyári dolgozó? Pontos és átlagos adatot nem sikerült szereznünk, de néhány számot azért megtudtunk, amik elegendők a számolgatáshoz. A gyár termelése szempontjából kulcspozícióban levő fizikai dolgozók bruttó órabére 50 forint körül van. Erre átlagban 33 százalék műszakpótlék jár. (Éjszakai műszak után 70, a délutáni munka után 80 százalék.) Ehhez a teljesítmény és a minőség után is néhány százalékos többletjövedelem jöhet. A végéemkákban a bruttó óradíj 130—150 forint. Ez mintegy 100 tiszta forintot jelent óránként. Havonta 80 óra többletmunkánál többet nem fogadnak el, de már 60 óra teljesítéséhez is minden hét végén 15 órát a gyárban kell tölteni. Nemrégiben világbanki delegáció járt a szegedi gyárban. Tapasztalataikról kedvezően nyilatkoztak. A pénzintézet szakemberei januárban visszatérnek. Még arról nincs döntés, hogyha az MKM hitelt kap, melyik gyárába telepíti a technológiai váltást jelentő új berendezéseket ... Büle István A gazdaság arca S

árkány esztendeje az idei év a kínai horoszkóp szerint. A „hétfejű"' azonban aligha hozott a magyar gazdaságnak, s legfőképp a. hazai életszínvonalnak túl sok jót. Nem sikerült kézben tartani igazán a hazai gazdasági folyamatokat, sem az Ipari tárcának, sem a kormánynak. A gazdasági viharok nemhogy csendesedtek volna, inkább felerősödtek A szándék, hogy — szerkezetváltással, iparkorszerűsítéssel — elinduljunk a kilábalás útján, egyelőre nem látszik elérhető közelségben. A stabilizálás helyett is inkább a költségvetés „etetése", az állami elvonások egyre gyorsabb növekedése jellemezte az idei esztendőt. Többek között ezt sérelmezték néhány napja Budapesten, a Magyar Gazdasági Kamara elnökválasztó közgyűlésén. Több felszólaló hangisúlyozta, hogy a Kamara egész évben kormánypárti magatartást tanúsított, ideje lenne végre, ha a kormányban gazdaságpárti gondolkodásmód és cselekvés honosodna meg. Milyen a magyar gazdaság arca 1988 végén? Egy biztos: rendkívül sokszínű és ellentmondásos. Éppen ezért nem könnyű a válasz, sőt majdnem lehetetlen. A vitában a legtöbb hozzászóló a költségvetést vette nagyító alá, kezdte boncolgatni. Nem éppen a megelégedés hangján szóltak az államháztartás kiadásairól. Miért? Mert úgy tűnik, hogy pazarló, helytelen gazdálkodást folytat a költségvetés, kiadásaiban azonban továbbra sem enged bepillantást. Legtöbben a támogatások leépítése mellett álltak ki. Sajnos, ez a kormányzati szándék eddig csak írott malaszt maradt. Továbbra is több mint 200 milliárd forintot „esznek meg" azok a vállalatok, amelyek csak veszteséget termelnek A jól gazdálkodók befizetési kötelezettsége viszont évről évre nő. Már most látható, hogy jövőre az elvonás több mint 30 milliárd forinttal lesz több, mint az Idén. De mire költjük majd a megnövelt befizetéseket? — kérdik sokan. Hiszen a támogatások összegét ma is jócskán meghaladja az, amit a jó vállalatok befizetnek az államkasszába. Azt sem látni tisztán, hogy mennyi az ország adósságállománya, és mennyi a kintlevősége — kifogásolták többen is, s így — tették hozzá — sokakban megkérdőjeleződik, a költségvetés valódisága. Ami a vállalatok lehetőségeit illeti, a „szabadabb mozgástér" meghirdetett politikája máig sem valósult meg, hiszen az elvonások növelése után nem marad anynyi töke a jól gazdálkodóknál, hogy termelésüket bővíteni, szerkezetüket korszerűsíteni tudják. Ha ez 'a túlzott elvonás miatt jövőre sem sikerül, akkor a nemzeti jövedelem nem fog nőni, a meghirdetett antiinflációs politika nem válhat valóna, a termelés, a gazdálkodás „leülhet". Márpedig az elvonások csökkentésére nem sok az esély. Sőt! Az egységes nyereségadó befizetése mellett egyre több új elvonási csatornát talál ki a költségvetés hiányának fedezésére, a veszteséges vállalatok mesterséges életben tartására. Inkább legyen magasabb a nyereségadó, de csak egy csatornán vonják el a vállalatok jövedelmét! — ajánlják a legtöbben. Lassan ugyanis oda jutunk, hogy a füstadót, a kilencedet, no meg a dézsmát is újból bevezetik majd a hiány rendbe rakására. Egy egységes adórendszerben, viszont jobban lehetne Gazdálkodni, bele lehetne látni az elvonások ma még kusza rendszerébe Lehet, hogy többen éppen ezt nem szeretnék? Nagy felháborodást váltott ki az a javaslat, hogy a vállalatok terhejt növelve. jövőre lakásalapot hozzanak létre. A kormány 32 milliárd forintra számít. A vállalatok viszont sérelmezik, hogy a befizetett összeget miért központosítják. Legalább kétharmadát a vállalatoknál kellene hagyni, hogy saját dolgozóik lakásgondjait enyhíteni tudják. Különben is, amit az állam évtizedek alatt nem tudott megoldani, azt most miért testálja rá a vállalatokra? Minden bizonnyal ők sem tudnak majd megbirkózni vele, a termelés bővítésére fordítható összeget azonban így ismét csak megcsapolják. Legtöbbünket — érthetően — az foglalkoztat, hogyan alakul majd a jövő évi bérszabályozás, mennyire oldódnak a korlátok, és a kormány mennyire tudja kézben tartani, fékezni az inflációt. Az adóés árrendszer reformját egy csapásra meg lehetett oldani, a bérreformról viszont mintha megfeledkezne a kormány! — keseregnek sokan. Márpedig gazdasági növekedést, jobb és több munkát megfelelő ösztönzés nélkül aligha várhatunk. A bérszabályozásról azonban jövőre sem mondhat le a kormány — jelentette be Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes a tanácskozáson. A bérreformra azonban hozzászólásában már nem tért ki részletesen. A gazdaság helyzetét úgy ítélte meg, hogv az idei esztendő a stabilizáció szempontjából sikeres, jövőre mégis változtatni kell a módszereken, mert a kibontakozási program ezt igényli. A fizetési mérleg némiley javult az idén, a tőkés exportról is elmondhatjuk, hogy sikeresebb lesz a számítottnál Sajnos, tegyük hozzá, mindez nem a szerkezetváltáson, hanem konjunkturális alapokon nyugszik, és éppen ezért ingatag. A kitörési lehetőséget meg kell adni jövőre a jól gazdálkodó vállalatoknak. Mindehhez azonban a mainál tavai nagvobb Gazdasági liberalizmus, a piaci viszonyok tudatos „szabadjára engedése", az egész gazdaság mozgásterének bővítése kellene. Sajnos, a kibontakozási program szempontjából progresszívnek ítélt feldolgozó ipari ágazatokban a mozgástér további szűkülése várható, éppen a meghirdetett szándékokkal ellentétben. A monetáris szabályozás ugyanis várhatóan tovább szigorodik, növelve a gazdálkodók likviditási gondjait, egyre nagyobb sorban állást okozva így a hazai vállalatoknál. A fizetési problémák azonban könynyen végiggyűrűzhetnek az egész gazda; ságon, zavar következhet be, amely szétzilálhatja a belső termelési és szállítási kapcsolatokat. A monetáris szféra egy idő után egyre kevésbé lesz képes kézben tartani a gazdaságot, a szabályozásban elképzelt pozitív szerepe egyre negatívabbá válik. A

gazdaság szempontjából meghatározó szerkezetváltás garanciái továbbra sem látszanak, a növekvő elvonások miatt a vállalatok esélyei egyre romlanak. Ha ehhez még egy rossz adófilozófia Is társul, akkor a túladóztatás következtében a vállalatok, a társadalom teljesítménye beszükül. A személyi jövedelemadó várható változásait ugyan már nyilvánosságra hozták, de december közepéig kérdéses, melyik változatot fogadja el végül az Országgyűlés Egy biztos, jelentős változás itt sem várható. Az elvonás gyors növekedése megmarad, s továbbra is bénító hatást gyakorolhat a többletmunkára. Mivel a jövő évi elgondolások átfogó és koncepcionális felülvizsgálatára már nincs idő, minden bizonnyal újabb változásokra, meglepetésre számíthatnak majd a hazai vállalatok ">89-ben is. Ez pedig olyan, mint a sűrűn váltogatott gyógyszer a betegségre. Hatástalan, újabb zavarokat okoz. " Rafui Gábor Kettős jelölés a megyei pártbizottság első titkári posztjára Tegnap délután megtartotta utolsó, tervezett ülését a megyei pártértekezlet jelölést előkészítő bizottsága. Az ülést követően Juhász Géza, a bizottság elnöke adott tájékoztatót a bizottság által végzett munkáról. Mint elmondta, az elmúlt hetekben a megyei pártértekezletre küldöttnek választottakkal és sok párttaggal folytatott beszélgetés során összesen 58 személy neve került szóba. Valamennyiükről úgy nyilatkoztak többen, vagy kevesebben, hogy alkalmasnak találják őket a megyei pártbizottság titkári posztjának betöltésére. Amikor tehát a bizottságnak összegeznie kellett munkáját, azt a lehetőséget választották, hogy mindazok nak a nevét nyilvánosságra hozzák, akikről a legtöbben nyilatkoztak elismeréssel. A megyei pártbizottság első titkárának Szabó Sándort (1932, 1950, a megyei pártbizottság első titkára) és Vastagh Pált (1946, 1966, a JATE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja) ajánlja a bizottság a megyei pártértekezleten megválasztásra kerülő jelölőbizottság és a küldöttek figyelmébe. A jelölést előkészítő bizottság elnöke megemlítette, hogy igen sokan javasolták" Székely Sándort, a szegedi városi pártbizottság első titkárát a megyei testület első emberének, ám a vele folytatott beszélgetés során Székely Sándor nem kívánta jelölését A megyei pártbizottság titkárának történő megválasztására is tesz javaslatokat az előkészítő bizottság a pártértekezleten megválasztásra kerülő jelölőbizottságnak. E tisztségre az alábbiakat javasolják: Anderle Ádám, Dóczi Gábor, Kalivoda Imre, Koncz János, Perjési József, Szentgyörgyi Pál, Szűcs Gábor, Tóth Ferenc, Tráser László. Sok küldött javasolta Horváth Lajos és Kanyó Ferenc titkári tisztségre történő jelölését is, ám mindketten jelezték az előkészítő bizottságnak, hogy nem kívánnak élni a jelöltséggel. Ugyancsak elmondta a jelölést előkészítő bizottság vezetője a tegnapi ülést követően, hogy a november 26 án nyilvánosságra hozott listában szereplők — akiket pártbizottsági tagságra javasoltak — közül az alábblak visszaléptek ettől: Nacsa Mihályné, Gémes Pál, Tóth Ferenc, Ágoston József. Visszavonta az ajánlást Bundics István pártszervezete, hiszen ellene pártfegyelmi eljárás indult. Az előkészítő bizottság mindezek alapján további tíz személyt jelölt a majdani pártbizottságba: Joó Antal (Makó), Fábián György (Csongrád), Kiss Péter (Csongrád), Thirrlng Ákos (Csongrád), Marton György (Mindszent), Tordai Ferencné (Szentes), Torda Molnár József (Szeged), Zsivity Radivoj (Szeged), Gllicze Éva (Szeged), Szőnyi Ferenc (Makó)