Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

1988. december 5., péntek 7 Sztálin a Kisszínházban Nem akármilyen bemutatóra készül a Szegedi Nemzeti Színház: aligha túlzás azt állitani, hogy az 1988— 89-es évad legnagyobb szenzációját jelentő premier előkészületei folynak a Horváth Mihály utcában. Hétköznapi este, az utca odakünn jóformán már üres, itt benn most kezd sűrűsödni a levegő. Ruszt József az első sorban ül, a színpadon bal oldalt — mar jó ideje föltűnik, sokáig azt hittem, valami statiszta pihenteti ott magát — micisapkás, kecskeszakállas, vézna figura ül egy karosszékben. Mozdulatlan, kezét az ölében nyugtatja, lába keresztbetéve, arca kifürkészhetetlen. Bizony, akárhogyan is nézem: ez bizony Lenin. Vlagyimir Iljics békésen mered maga elé, miközben fehérzubbonyos, csizmás alak perdül melléje, kezében pipával. Hámered a bábura, mimtha ő tudná igazán, kik is itt mindnyájan valójában. Majd feláll, és a színpad közepére lép — mögötte, a színpad közepén Ribakov-bemutató január 6-án búval, Sztálinnal (mert hiszen a Dzsugasvili nevű főbandita a fehérzubbonyos pen — az oroszos jelleg leplezetlen. És egy egészen bravúros, ellesett rendezői műhelytitok: Ruszt hosszasan magyarázza Gyjakov— Kőszeginek, mit és hogyan tegyen a kezével az idő alatt, míg Pankratov káderlapjának pozitív részeit egyén) aggódó anyával val- eldarálja _ hiszen_ hallhat_ latással — Anatolij Ribakov rövid idő alatt világhírűvé lett regényének Az Arbat gyermekcinek színpadi változatát tükrözi. Persze, énnél jóval többet ís: koncentráltan fölmutatja egy nagyszerű regény színi adaptációjával (színpadra alkalmazta: N. L. Szkorik) a sztálinista terror-rezsim teljességét, 1934-ben húszon-, éves moszkvai fiatalok, funkcionáriusok, szülők, majdani száműzöttek, hűségesek és árulók kaleidoszkópszerű kavargásából elénk villantván a főhős Szása Pankratov személyes sorsát csakúgy, mint magának az évszázad egyik legnagyobb gonosztevőjének személyiségét, mikrovilágát is. „A- dolog tempósabb, afféle konyhaasztal-félénél Ákos! Nem siettetni akarlak, idős asszony ül, magába roskadtan. Tőle jobbra, egészen mélyen a tér belsejében, jobbra hátul, íróasztalnál NKVD-s, vallatóban. Az összkép — Lenin-báde kicsit feszesebben!" — a rendező íRuszt József az NKVD-s Gyjakovot alakító Kőszegi Ákost később többször hallani, a Poljuska szól épjuk, ilyenkor azzal a kézzel éppen nincs mit tenni, az éppen dologtalan, tehát ösztönösen trenírozik, edz, készül ... * Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című művének kétrészes színpadi változatát sajtóbemutatón január 6-án, pénteken este 7 órai kezdettel tekintheti meg először a közönség a Kisszínházban. A darab díszleteit és jelmezeit Molnár Zsuzsa tervezte. A darab népes szereplőgárdájából többek között vendégként Sztálin szerepében Balázsovits Lajost, Pankratovot alakítva Szervét Tibort, továbbá Pankratov édesanyjaként Barta Máriát, valamint Kaszás Gézát, Olasz Ágnest, Bede-Fazekas Annamáriát, Szakács Epztert, Janisch Évát, Mentes Józsefet, Káló Sándort, Szabady instruálja, Józsefet, Jakab Tamást és is zenét Berezeg Zsoltot láthatjuk. D. L. A „piaci hírekkel" ellentétben... Hetek óta tart a találgatás, jönnek-mennek szokás szerint a hírek (álhírek): mi változik január elsejétől a vSm- és devizajogszabályokban. Néhány konkrétumot is lehetett már hallani, olvasni, ám, hogy tisztán lássunk, fölkerestem Bábinszky Gábort, a megyei vám- és pénzügyőrség parancsnokát, tájékoztassa lapunk olvasóit az új évben bevezetendő változásokról. „Nem tudok sok újdonságról beszámolni, csak ami már eddig is köztudott volt" — kezdte beszélgetésünket Bábinszky alezredes. Ezen kicsit elcsodálkoztam, mégis arra kértem, „ismétlésként" mondja el a változásokat. Eszerint az új évben 2 ezerről 4 ezer forintra emelik azt az értékhatárt, melyen belül a magyar állampolgárok engedély nélkül tarthatnak birtokukban konvertibilis valutát. A másik alapvető változás — némiképp az előbbivel összefüggésben —, hogy január elsejétől állampolgáraink tőkés országokba való útjainál nem ki utazási feltétel a 3 ezer forintnak megfelelő, hivatalos eredetű valuta. Magyarul: útlevelük most már valóban korlátlan számú utazást tesz lehetővé. Nem változik azonban a 25 ezres szabály, vagyis; havalaki ezen határ fölötti értékű árut' kíván behozni, vámkezeléskor igazolnia kell a vásárlás fedezetéül szolgált valuta eredetét, illetve az esetleges ajándékozás lényét. A vámeljárással kapcsolatos újdonság — bár ez is sokak előtt ismert —, hogy az ajándék- és utasforgalomban (egyelőre a kettő nem ugyanaz, bár tervezik az összevonást) január elseje után az országba behozott személygépkocsiknál változik az elvámolás szisztémája. Az 1600 köbcentiméter hengerűrtartalmat meg nem haladó benzin-, s a 2000nél kisebb dízelüzemű személygépkocsit vagy lakóautót — melyek négy évnél nem idősebbek — tíz százalék vám terheli. A vámot a nyugatnémet Schwacke-katalógus által közölt (és forintra átszámított) ár után számítják. Talán kevésbé ismert, hogy azoknál a gépkocsiknál, melyeket a Merkúr is forgalmaz, a belföldi érték után Kevés a változás a vámszabályokban kalkulálják a vámot, még- felnőtteknek, gyerekeknek pedig úgy, hogy a használtsagától és a futásteljesítménytől függetlenül az itthon érvényes új árhoz képest évente 10 százalékkal csökkentik a vámalapot, E csökkenés azonban maximum 40 százalék lehet — akár tízéves autó esetében is. Ennyi tehát összesen, ami újdonság az új évben. így hát — sokak várakozásával ellentétben — nem változik az utazásonként! vámkedvezmény mértéke, továbbra sem a vásárlási ár a meghatározó az elvámoláskor, hanem a belföldi érték szerint kalkulált érték, és a 16 éven aluli gyerekekre érvényes vám- és devizaszabályok sem változnak — egyelőre. Vagyis, eztután is beutazásonként tízezer forint a vámkedvezmény — viszont csak az évi első be utazáskor ennyi, minden további alkalommal csupán ezer for'nt (vagyis: ha valaki január elsején kiviszi gyerekét boldog új évet kívánni az aradi vagy horgosi nagymamának — már ugrott is az évi egyszeri tízezres kedvezmény a gyerekre . . .) Búcsúzóul még sokáig faggattam a megyei parancsnokot: a későbbiekben várható-e változás, ám ő csak annyit árult el, egyegy jogszabály megváltoztatásához sok tárca, országos intézmény véleményének egyeztetésére van szükség Jelenleg több kérdésben egyeztetés folyik. Vagyis, egyelőre kevés a változás. A többi: talán, valamikor év közben. BT. Jogzsargon helyett Világos megfogalmazást Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló, 1983-ban megalkotott törvény módosítását célzó javaslatot az ősszel vitattuk. Korábban az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvénytervezetek feletti eszmecsere zajlott. A közeljövőben a megyei és a fővárosi népfrontbizottságok tervezetvitájának szervezését kezdik. A törvényalkotás amúgy is feszített tervét újabb — és tegyük hozzá: jogos! —társadalmi és államvezetési igények még csak fokozhatják. Az előzetes viták a demokratizálási folyamatot szolgálják — ezt aligha kell bizonygatni. De vajon, elérik-e a kívánt célt? A lényeget rögzítették Az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvények tervezeteinek vitáin lényegesen többen vettek részt, mint a választójogról szólón. Felületesen azt mondhatnánk, hogy a két szabadságjog törvényi szabályozását fontosabbnak ítélte a közvélemény, mint a választójogot. Pedig — sajnos — nem erről van szó. Valljuk be: az egyesülési és gyülekezési törvény tervezete magán viselte a sietség, a bürokratizmus és nem utolsósorban a régi beidegződések minden visszahúzó, káros jegyét. A jegyzökönyvek, a népfront továbbított állásfoglalásai, ha a hangulatot nem is, de a lényeget jól rögzítették. S az eredmény? Gyökeresen átdolgozott tervezetek kerültek a Minisztertanács elé. Érdemes ' tehát a társadalmi vitát rendezni. S ezt követően az érdeklődés nem nőtt, hanem csökkent. Holott a „siker" nyomán fokozódó aktivitásra lehetett számítani. Azt hiszem, most még idejében tesszük, ha a „siker" másik oldalát megnézzük. ni sok minden mást, de a társadalom egészét érintő törvényeket alkotni nem. Általában nem kellenek évek egy jó törvény kidolgozásához, de az is illúzió, hogy hetek alatt hosszú távra szóló jogszabályt lehet alkotni. Magam is osztom a vitákon elhangzott azon véleményeket, amelyek szerint nem az Országgyűlés ülésének időpontjától kell viszszaszámolni egy törvénytervezet életútját, hanem akkor kell az ülésszak elé tűzni, amikor a tudomány, a társadalmi vita kiérlelte, a Minisztertanács magáénak vallotta. Most valami sietség tapasztalható. Be kell hozni sok valós és vélt törvényalkotási mulasztást. A jószándék nem vonható kétségbe, csak félő, hogy nem vezet a kívánt eredményre. Különösen nem, ha a törvényalkotás folyamatában minden eddiginél szélesebb körben kíváncsi a törvényalkotó az állampolgárok véleményére. A társadalmi vitákra tehát szükség van, és jó, hogy ez rendszeressé válik. Jogos az aggodalom, hogy amikor a legnagyobb szükség lesz a társadalom legszélesebb körének őszinte véleményére — nevezetesen az új alkotmány tervezetének társadalmi vitája idején —, arra az időre fogy el a társadalom — és nem egyes csoportok vagy szervezetek — aktivitása és érdeklődése. Tehát bármilyen különösen is hangzik, de az államhatalomnak a véleménykérésben is önmérsékletet kell tanúsítania. Mi lesz a javaslatokkal? A társadalmi vitákban gyakran elhangzott, hogy a nehézkes jogi szöveg, a meg nem magyarázott jogi terminológiák nem csak nehezítik a megértést, hanem visszahúzódóvá teszik a „nem jogászokat". akiket egyébként a téma érdekel. A tapasztalatok alapján félek. ..... . .... hogy részvételük mind paszc.ojat vagy szovegezeset b.- szivabb ,es azutón , Jol ]S t-;íiT!ilx híiníxm nlrnlnnnc „ r _ maradnak. Nekem, mint Fel kell figyelni a megelőző és a mostani vitákon elhangzottakra, amelyek nem a tervezetek konceprálták, hanem általános érvényű észrevételeket tartalmaztak. Sietősen — de nem elsietve! — lehet dolgozni, ten„többszörös vitavezetőnek", úgy tűnik, hasznosabb lenne a leendő törvény megmagyarázott és megindokolt Még egy egyesület?! Pótszer, vagy tényleg egyedülálló programjuk van? Mindezen a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia tanszékén töprengtem el, miközben Ilosvay György, a Kiss Ferenc megyei természetvédelmi egyesület titkára elhessegeti á jegyeik iránt érdeklődő hallgatókat — talán a leendő „csemetéseket" — akik időnap előtt szeretnék tudni, hogyan is áll a szénájuk. — ök jelentik a tömegbázist? A tanár úr bólint. — Hallgatóink szívesen vesznek részt az úgynevezett leleplező munkákban. Itt volt például a dorozsmai tarka sáfrány. Elha'ároztuk, megmentjük ezt a védett növényt. Óriási szeméthalmot hordtunk el róla, így most él és virul. —' Mennyiben térnek el a többi természetvédelmi „alakulattól"? — Mi pártatlanul akarunk dolgozni, független adatokat szeretnénk kapni. — Ez nem természetes? — Nézze, mérik ugyan a Tisza vízminőségét, de nem biztos, hogy akkor és ott, amikoi kell. Mi nem akarjuk túlhhegni a témát, objektív adatokat akarunk. — Például hol vizsgálnák .3 Tiszát? Á pártatlan „zöldek" — Szeged előtt és után, valamint a torkolat tájékán. Ezért szövetkeztünk például az adaiakkal. — Mi garantálja az objektivitásukat? — Létezik egy tizenkét tagú tudományos tanácsunk, mely kivétel nélkül szaktekintélyekből áll. Garanciának talán ez elég! — Mikor kezdik meg a Tisza vizsgálatát? — Tavasszal. És bizton állíthatom, nem akkor mérünk, amikor a víz a legtisztább! A közvélemény követeléseik vannak. — Hogyan látják a városban a levegőszennyezést? — Látszólag itt minden rendben van. Az algyői olajmező azonban jelentősen szennyezi a levegőt. Az is megérne egy „misét", mit mutatnak a műszerek a város exponált helyein, mondjuk csúcsforgalomban. Hamarosan mér— Mi ugyan természetvédők vagyunk, amibe szerintem beletartozik a környezetvédelem is, így szót érthetünk az ipari környezet védőivel, a madarászokkal, a halászokkal egyaránt. Ugyanakkor természetesen kritikusan is szemléljük egymást. És természetesen számítunk a jó szándékú szegediekre is. — Terveik? — Tovább akarjuk erősíteni — a szegedi kezdeményezésre alakult — Ifjúnekünk nagyon sokat segít, súg. — Gondolom, érdeklődnek a kis vizek iránt is... — A mi szemünkben az úgynevezett pocsolyák többet jelentenek önmaguknál. Itt ugyanis rengeteg állat és növény képes szaporodni. Ezeket, ha felszámoljuk, életteret veszítünk. Vagy itt van például az ásotthalmi mocsári nádas, a kiszáradó láprét. Botanikailag egyedülálló terület, tudományos feltárást igényel. Mi már megtettük a védetté nyilvánítási javaslatunkat. Több tucat növényfaj megmentéséről van szó. ni fogunk, és tapasztala- sági Környezetvédelmi Szötainkat természetesen köz- vétségét. Évkönyveket, kizé is kívánjuk tenni. adványokat jelentetünk meg, nem titkolva, hogy mennyire fontosnak tartjuk az ismeretterjesztést,, a — Szeretnénk, ha Szeged tudományos megalapozottrnlö'íin 1/ o vl o 4 -y r\ >> Ír , sagot. — Úgy tudom, konkrét területén korlátoznák — radikálisan! — a személyautók forgalmát. Szorgalmazni akarjuk a környezetkímélő tömegköz'ekedés mjelőbbi fejlesztését. Az sem titkolt szándékunk, hogy a Marx téri autóbuszpályaudvart helyezzék át! Továbbá figyelmeztető adat: a nagyvárosi gyerekek egyötödénél — a küszöbértéknél nagyobb — ólom-vérkoncentrációt találtak. Miért ne válhatna például Szeged, a biciklisek városává? Győr ebben példát mutat. — Kiket tekint szövetségesnek? — A természetvédelem csak látszólag politikamentes ... — Jól gondolja. Sajnos mi még messze vagyunk attól, hogy a szavunkra megváltozzék a költségvetés. Talán ez a. jövő. Mint ahogy az is, hogy mondjuk nyuga1 német mintára egy rendőr az életét tegye fel egy mocsár megmentésére. Sajnos még azt is kétkedve hallgatom, hogy a szegedi zöldeknek sikerült megakadályozni egyes víztározók megépítését . . . Bodzsár Erzsébet koncepcióját, vagy jogászi megfogalmazással lűzdelt tervezetét a célok mindenkori világos megfogalmazásával széles körű vitára bocsátani. Ezzel párhuzamosan kellene a „jogtechnikusoknak" a törvény tervezetét is fogalmazniuk, a társadalmi vitákról folyamatosan érkező vélemények alapján. A vitákon ma a hozzászólásokat, javaslatokat köti, leszűkíti és bizonytalanná teszi, hogy a jelenlegi alkotmányra — se pro. se kon ra — nem érdemes hivatkozni, mert új megfogalmazásban nyilván másként hangzik. Ezt különösen a választójogi törvény vitai során lehetett jól érzékelni. Az alkotmány előkészítése során a tudományos műhelyeknek — közérthető formában — nyilvánosságra kellene hozniuk munkálkodásuk eddigi eredményeit, hogy az állampolgárok legalább a gondolkodás irányát, a javasolt tartalom és forma főbb jellemzőit megismerhessék. A létrehozott bizottságoknak is időről időre tájékoztatást kellene adniuk készültségükről, végzett munkájukról, sőt dilemmájukról is. Ez jól szolgálná a leendő társadalmi eszmecserét, hiszen eredményesen vitatkozni csak felkészülten, gazdag ismeretek birtokában lehet. A párbeszéd már egy-egy elkészült fejezet alapján is megkezdődhet. A műhelyekben pedig párhuzamosan kellene dolgozni mindazon törvények előkészítésén, amelyek az alkotmányból fakadnak majd. Ma még tervezhető a visszajelzés is. Ugyanis a társadalmi viták iránti csökkenő érdeklődésnek egyik oka az is, hogy=az elhangzott javaslatok sorsáról sem a vitát szervezők, sem a javaslattevők nem kapnak visszajelzést. Partnerek kellenek Sok mindenre mondjuk manapság, hogy „ezt még tanulni kell", vagy „ezt meg kell tanulnunk". Ha ez csak arra jó, hogy az ismeretek hiányát takarja vagy az ismeretszerzéshez kényelmes, hosszú időszakot biztosítson, akkor baj van. A társadalmi viták tervezésében és szervezésében van már annyi ismeretünk, hogy tudjuk, másként kell csinálni. Sőt már azt is, hogy hogyan. A „témagazda" népfrontnak ehhez két partner kell: az egyik a törvény-előkészítő állami szerv, a másik az állampolgár. Az előbbinek eddigi gyakorlatán, munkastílusán gyökeresen változtatnia kell, hogy az utóbbi megújítsa (megkapja?) hitét: van értelme véleményt nyilvánítani, s ezért meg is teszi azt. Ez különösen időszerű most, mert mégiscsak az az igazi, hogy az alkotmányt nemcsak az Országgyűlés fogadja el, hanem magáénak vallja az egész társadalom. Jól szolgálná a társadalmi viták előkészítését, s a véleményeknek is fórumul szolgálhatna, tehát segítené a törvény-előkészítők munkáját, ha szükség szerint megjelenne a Törvényalkotók Lapja, amely tájékoztatna a készülő jogszabályokról (nemcsak a törvényekről hanem a minisztertanácsi, miniszteri rendeletekről is), a vitatott kérdésekről, érvekről és ellenérvekről. Nem a jogászok lapja lenne, hanem a törvényalkotóké: az egész társadalomé. Klcmcnt Tamás, a Hazafias Népfront budapesti alkotmányjogi bizottságának elnöke