Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

6 1988. december 10., szombat PETRI CSATHO FERENC Ikárosz mosolya Nem tudom már a hátad édes melegét, ut édenról locsogó nőket elfedtem; napközelben hókusz-pókusszd válik minden, amit a vének mondatlak; kőtábla, kardvas mind elolvad. A gyors agóniában bízom, Dédulosz; zuhanok már, mosolygók. Még látom: állsz a szirtfokon és dobálod al a törhetetlen papírrepli löket, hu k d ácsol na k a langyos koraesti szélben. TÓTH LAJOS: VÁGYÓDÁS Reizner hasonmásban R

emélem, sokan vannak, akik azonnal kapcsolnak: Gárdonyitól való a cím. Keveset emlegetjük mostanában azt a vénségére megsavanyodó, de egész életében gyöngyszavú írót, aki forradalmas fiatalságát tübbek között Szegeden töltötte, újságíróként. Én azóta figyelem, amióta tudom, még otthonról, hogy szülőfalum szomszédságában tanítóskodott. Ygazság a földön, ez a verses legenda címe, nyomatott Engel Lajos könyv- és kónyomdájában, 1896-ban, Szegeden. Majdnem száz éve már. Mostanában sokat fordul eszem kereke két sorára, azért kerestem elő a vékonyka füzetet, hogy pontosan idézhessek belőle. Az Ygazság-Igazság száz év múltán is lehet igazság, azért akarom idézni. Angyal volt a legenda Ygazsága. de leszállott a földre. Szárnyait lerakta egyik tollát odaadta a megőrzőnek —, és elindult mennyei lelkülettel földi tapasztalatokat szerezni. Keserű csalódások érték mindjárt. Nincs az Ygazságnak a földön lakása! Pár sorral később rátalál egyre, de arról jobb nem neszélni. A szobra is ott van a tetején, karddal és mérővel a kezében, de a szeme be van kötve. Úgy tudom, kilencvenhatban már nem volt Szeged újságírója Gárdonyi, de biztosra vehető. korábbi hányódásainak-vetódéseinek a koronáját itt tették föl a fejére. Talán-talán arról az lustitia-szoborról beszél, amelyik most is a bíróság tetején van. bár korábban más épületen állott. Még könnyebb helyhez kötött időszerűségre találnunk soraiban. Tudjuk róla. korán meghasonlott az egyházzal, és csak öregségérc hajlott a keleti miszticizmus felé, nem csodálkozhatunk tehát rajta, ha földi kalandjai során a földi angyal legelőször egy püspök úri fogatát állítja meg, és árasztja el szemrehányásaival. Jézus lovon is egyszer ült csak. az is szamár volt. de lám. szolgája pompás fogaton jár. Ellentétnek, hogy párja is legyen a gazdagságnak, a földi lét nyomorultjai sorakoznak. Ekkor olvassa a püspök fejére azt a ket sort, amit kerestem: De futom, csak lapén: a: Ur szavú nálad: nem a nyájnak élsz te. csupán a gyapjának!" A fupenzról Tömörkény ugy tudja. nikkelpénz az. csak nem peng, mint a régi ezüsthatos, de összes régi szólásunkban inkább értéktelent jelent. Nem ér egy fapénzt. nem ér egy fapetákot, nem ér egy fapoltúrát=semmit nem ér. Számunkra azonban fontosabb most a második sor, és mivel régóta nem hatalmasság nálunk a püspök. tóié elvonatkoztatva. Régen volt olyan társadalmi rendünk, amelyik zászlajára hangos szóval a nép boldogulását tűzte, ha volt egyáltalán a mostanin kívül, de sajna, ez is bizonygatja, nem egészen komolyan gondolta. Nem a nyájnak, csupán a gyapjának élt sok» sok vezetőnk. Évekig csodálkoztunk. Nem értettük, nem tudtuk, mitól emelkedik az újságok példányszáma, hiszen alig volt olyan lapunk, amelyikkel legföljebb öt perc alatt ne lehetett volna végezni. Most? Sokan hajnali fél hatkor hallgatják már a rádió elsó sajtószemléjét, és ha érdekes írást ígér — majdnem mindennap van ilyen —, reggel már a bódé elé állnak. Beszélik, néha megelőzik óket, a kóbor hírek szerint azok küldik embereiket fölvásárolni a hivatali érdekeket sértó lapokat, akiket legjobban csíp az újság. (A minap csalódtam, fél tizenkettőkor még kaptam. Az újságos néni szerint percekkel azelőtt pótolták újabb adaggal. Még a posta is változna?!) Ygazság Miről beszélnek a lapok? Arról például. hogy a lakosság elítéli ezt vagy azt. az ügyészség pedig megmondja, törvénysértés nem történt, legföljebb etikailag kifogásolható, hogy ez meg ez — mondjuk, Nagykanizsán — sorozatban csereberélte a lakását. Vagy nem azok kapták a lakástámogatási segélyt, akik rászorultak, hanem azok. akik közel voltak a tűzhöz. Ez is ember, az is ember, nunek kellene itt különbséget tenni? A jámbor, egysejtű állampolgár persze azt mondja erre. ha nem sérti a törvényt, akkor igen vastag az ábrázatán a bór. Vagy a törvénynek, vagv az illetőnek, vagy mindkettőnek. Mintha egyetlen tüsszentéssel szóródtak volna szét a fertőző baktériumok, olyan hirtelen terjedt el ez a kór az egész országban. Azt is mondja a közönséges. ennélfogva jogban járatlan állampolgár, aki visszaél helyzetével és hatalmával, illetve hatalmából fakadó különleges helyzetével, akkor is bűnt követ el. ha csak etikátlannak tartjuk. Egy nemzet, egy rendszer tiszta lelkét sározza be. Aradnak hozzánk a levelek olyan tömegjclcnségckról is. amikre eddig oda se mertünk figyelni. Arról például, hogy ez vagy az a hatalmasság még mindig állami kocsival jár kertjét vagy tanyáját művelni. Megint kimondhatjuk. akár a törvény nevében is. hogy nem törvénysértő a dolog, hiszen bizonyos fontos posztokon járandóság az állami kocsi. Annyira gyermeteg lenne a közerkölcs, hogy erkölcstelennek, tehát bűnös játéknak tekinti ugyanezt? Vagy azt. hogy az épülő lakásokhoz minden lakónak magának kell börsos summákért bevezettetnie a vizet, a villanyt, a gázt. kivéve a gyevi bírót. Azért lett ennyire kényes a közerkölcs, mert naponta mondjuk, már nem is a szakadék szélén áll az ország, hanem egy lépéssel beljebb, a külön kocsi, külön benzin, külön víz. külön villany, külön gáz. magáncélra, több mint luxus. Es akiről beszélnek a levelek. régesrégen nem püspök az. inkább a nép hivatásos fia. Az is közöttük van, aki fönnhangort jelentette ki egyszer: a szocializmust nem érdekli a maga nyomora! Hát akkor kit érdekel? — teszi hozzá levelezőnk. Nem vesszük észre, olyan vastag rcteg keveredett már nyomorba. akár az öt deka parizer szintjére. nem is merjük kimondani. Ha nagynéha mégis találunk rá utalást, beleszédülünk. És azt a tételt még mindig nem függesztettük föl, hogy ebben az országban minden hatalom a dolgo2ó népe. Ha még marad neki. A nyájé. A gyapja azonban ismét csak keveseké lehet? így pattognak a levélírók. vagy még ígyebbül. Minden viszonylagos persze. Hallom a vitat, miért nem kaphattak meg a Svédországban dolgozó vendégmunkások az ottani törvényes bérüket. Azért, mert olyan magas lett volna, mint itthon a minisztereké. Hogy megrázkódtatás nc érje a dolgozó népet a kapitalizmus közvetlen tapintása révén. közbeiktatunk annyi impexet. hogy lecsapolhassuk. Svédország azonban a világ egyik leggazdagabb állama — csuk adórendszerünkkel akartuk utolérni, de már a képviselők is nyíltan mondogatják, megetették óket vele —. mi pedig idestova a legszegényebbek vagyunk. Azt nem tudom. a svéd főember elmehet-e kertet művelni állami kocsival — gyanítom, nem! —. de azt érzem, mostani silány helyzetünkben a mi szegénységünk joggal hánytorgatja fól ezt is Nem először írom le. hogy ideológiát is gy ártottak maguknak az uranygyapjártak élők. Egyre messzebb vagyunk attól a történelmi korszaktól, amire hivatkoznak, de nem annyira, hogy ne értené az is. akinek most bontakozik csak az esze. Ha a múlt rendszerben a félhülye gróf megengedhette magának, hogy dőzsöljön, mulasson, herdáljon és vadásszon, akkor én. a dolgozó nép fia. hogyne engedhetném meg magamnak ugyanuzt?-Es akiben a kérdés fölmerül, megterem benne a felelet is. mert megteszi. Nagykanizsán is. Szolnokon is. Salgótarjánban is. A koldusszegénnyé visszaváltozott nyugdíjas pedig szív hatja a fogát Öreg napjaiban: ezért harcoltam én egész életemben? Enny ire messzire jutottunk volna az igazságtól? Pardon: az Ygazságtól? Gárdony i Géza vékony fiizetü legendájában olyan ordító helyzetre talál a földre lekíváncsiskodó angyal; Csöppet se csodálom, ha alig akadtam rá a könyvtárban is. Nem törtetnek utána a kiadók, noha biztos vagyok benne, akármelyik újsütetű kisvállalkozás fölpöndülne belőle. Ha csak Szegeden adnák ki. és csak itt terjesztenék, akkor is. Kegyetlen fintorral szegi be a végét az egyébként még mindig nagyon népszerű írónk. Ropja a táncot valamennyi égi lakó. még Ábrahám is előIttiéht-Sárát-!. Hubakuk is rakja szép szent Borbálával:.. Szélit Márk és Szerit Lukács, v valamennyi szentek. .. Szentek minálunk mostanában egyre ritkábban teremnek, ennélfogva nem is. folytatom tovább. Éljen az Ygazság! HORVÁTH DEZSŐ Reizner János (1847-1904), Szeged történetírója, a Somogyi-könyvtár és a Városi Múzeum későbbi igazgatója. jogi tanulmányainak befejezése (1869) és ügyvédi vizsgája (1871) közt Csanád vármegye tanfelügvelóségén. Makón „tollnok", későbbi, de mára szintén elavult szóval írnok volt. Történészi hajlamai már ekkor megmutatkoztak: levéltári búvárkodásának Makóra vonatkozó eredményeit cíkksorozatokbau tette közzé a megye még egyetlen újságjának, a Maros című hetilapnak 1870. évi számaiban. Több mint egy évtizeddel később, amikor Reizner már a Somogyi-könyvtár igazgatója volt. és Szeged ' történeté-hez (1899-1900) gyűjtötte anyugát. Major Miklós makói polgármester megkérte, írja meg Makó történetét. Reizner elébb szubódott. tudván, hogy alkalmi kutatásai nem teszik lehetővé teljes, monografikus mű megírását, mégis kecsegtette. hogy eredményeit könyvben teheti közzé, tehát kikerekítette korábbi írásait, merített Szirbik Miklósnak akkor még kéziratban levő krónikájából (1836) is. és így jelent meg — némileg a Szeged története elögyakorlatuként — 1892-ben Szegeden. Bába Sándor nyomdájában, mindössze ötszáz példányban Makó város története. Az első tiszteletpéldányt „a turini remete". Kossuth Lajos kapta. Mint á legtöbb várostörténet, ez is a város nevének magyarázatával kezdődik. Reizner Makó nevét helyesen eredeztette birtokosától. Makó bántól. az ó személynevéről pedig elmondta ugyan a turkológus Nagy Géza véleményét, mejy szerint az iráni nyelvben dicsőt jelent, de Jerney János nyomán föltételezte, hogy inkább valamely szent nevéből keletkezett. A nyelvtudomány ezt igazolta, amikor Makó vitéz nevét a görög Makariosz. szerbhorvát Makarije rövidített és magyarított változatának tartja. Reizner müvének érdeme, hogy lóként a városnak 18. századi történetét, a népnek a feudális iga ellen vívtot küzdelmeit tárgyalja részletesén, így a csanádi püspökök földesúri követelései ellen és az örökváltságért folytatott harcait. Ehhez képest vázlatosabb a középkori viszorlyok ismertetése. és már a korabeli lehetőségekhez képest is hiánya a műnek a szabadságharc és az önkényuralom története. Ebből a időből csak a makói díszesizma anekdotája (1863) került az utolsó fejezetbe. Alig esik szó a város művelődéstörténetéről, a tanyuvilág kialakulásáról és a város gazdaságát annyira jellemző hagymatermesztés kezdeteiről. De érdeme még Reizner könyvének értékes oklevéltára: 13 iratot közölt a 1601 és 1836 közötti évekből: köztük a népköltő Gilitze Istvánnak az 1821. évi marosi árvízfői való históriás énekét, a Grünn Orbán szegedi nyomdájában még az évben kiadott füzetből, a Somogyi-könyvtár példányáról. Ennek a hírversnek ritka érdekessége, hogy változatát 1951-ben Péczely Attila Tápén dallamostul jegyezte föl, tehát a ponyváról belekerült a népköltészetbe. 1973-ban Tóth Ferenc, a makói József Attila Múzeum igazgatója a gyomai Kner Nyomdával elkészíttette a füzet hasonmását, és szakszerű előszavával, magyarázó jegyzeteivel bibliofil könyvben kiadta. S most ugyancsak az ő gondozásában jelent meg A makói múzeum füzetei című sorozat 40. számaként Reizner művének. Makó történetének hasonmás kiadása — ezúttal ezer példányban. Tóth Ferenc utószavában ismerteti a könyv születésének történetét. Búzás László pedig lefordította a latin nyelvű okleveleket, betűrendbe szedett latin, magyar szómagyarázatokat ad. és összeállította a könyv eredeti kiadásából hiányzó névmutatót. Azóta persze Makó múltjának számos jeles kutatója (Eperjessy Kálmán, Kelemen Ferenc. Erdei Ferenc s nem utolsósorban Tóth Ferenc) új monográfiára valót tett közzé, de Reizner műve forrásként ezután is nélkülözhetetlen. S ma is időszerű csaknem száz évvel ezelőtti művének előszava: „A sokszor elpusztult, de mindannyiszor új életre kelt és a gyakori sorscsapás dacára is mindegyre gyarapodó ós város történelmét tehát azon hazafiúi óhajjal nyújtom át Makó város lelkes közönségének, hogy abból az elődöknek tiszteletre méltó küzdelmeit, az ősök hazaszeretét és a szülőváros iránt való mindenkori áldozatkész hajlamaikat megismerve, az utódok és unokák is nagy tettekre buzduljanak. s az ősök lélkesedéséveíés kitartásával küzdjenek azon szép és magasztos feladatok betöltésén, melyek a haladás, az anyagi jólét és szellemi emelkedés terén Makó város magyar közönségére a jelenben és a jövőben várakoznak." PÉTER LÁSZLÓ Egy ur a képviselőházból Pulszky Károly egy olyan kormány áldozata lett, melynek egyáltalán nem volt fontos a kultúra. Ez a megjegyzés N'emeskürty István szájából hangzott el a legutóbbi Gondolat-jel adásában, annak kapcsán, hogy a Szépművészeti Múzeumban kiállítás nyílt a PuKzky-gyujtemény képeiből. A hazáról, nemzetről, történelemtől oly felelősen gondolkodó, humanista törtértésznek, úgy vélem, tragikusan igaza van. A'Századfordulón öngyilkosságban hajszolnak egv európai műveltségű embert, az Országos Képtár igazgatóját, országgyűlési képviselőt, mert az állam pengölorintjait az ezeréves múlt ünneplése közepette holmi XVI. századi itáliai mester festményére pazarolja. Búne. hogy megpróbált kicsit meszszebb tekinteni, mint a millennium bűvöletében éló kortársai. S mert a hatalom nemigen szerette a kiművelt emberfőt, segítette azt mihamarabb porba hullatni. Pulszky nevét az utókor alig ismeri, pedig neki köszönheti a mai Szépművészeti Múzeum képanyagának jelentós részét, mélyet nagy szakértelemmel gyűjtött össze a kiegyezés utáni években. Külföldi kapcsolatai. személyes presztízse révén olyan remekművekhez jutott hozzá, melyek nélkül ma nemzeti kincstárunk jóval szegényebb lenne. Am Pulszky buzgólkodását a Tisztelt Ház egy idő után fölösleges költekezésnek. az állampénz elherdálásának aposztrofálta. Végül a rosszízű intrikák olyan helyzetet teremtettek, hogy képtárigazgató ellen — sikkasztás vádjával — bírósági eljárás indult, majd állásából is felfüggesztettek. Késóbb a törvényszék elejtette ugyan a vádat és felmentette a vádlottat, de a negyvenhat éves. érzékeny idegrendszeré Pulszky nem bírta a meghurcoltatást. Idegösszeomlást kapott, főbe lótte magát. Egy gazdag nagypolgárt, közéleti embert, az ünnepelt színésznő. Márkus Emília férjét segítette á halálba a képviselőház, mert az szellemi fölényével, személyes sikereivel kilógott a korlátolt képviselők sorából. Nemeskürty így siratja el „A kőszívű ember unokái" című könyvében: ..Pulszkv Károlyt a hetvenes-nyolcvanas években még oly nyitott, nagyvonalú, kultúrára éhes országgyűlési képviselóhad azért kergette száműzetésbe és a halálba, mert művelt ember volt. Mert todta, mennyit ér egy Piombo-kép.,. Mert Londonban született és tanult... Meri ahol csak tehette, elmarasztalta az elmaradott magyar viszonyokat." S mint a sorokból kitűnik, a nemes vad leterítésébe az egykori ellenzék is derekasan besegített. Nyilván oka van annak, hogy a kiegyezés idején még okos konszenzusra és programalkotásra képes ellenzék a századfordulóra már csak botrányokra, olcsó hangulatkeltésre alkalmas gyülekezetté vált. Valószínűleg láthatatlan nagyhatalmi kezek rendezték a színielőadást, melybeü a valódi nemzeti erőket lassan felfalta a díszmagyafus höbörgé.x, az igazi reformgondolatok pedig eltűntek a nemzeti önhittség lila ködében. Az biztos, hogy a történelem folyamán nem Pulszky Károly az egyetlen, aki a felszínesen politizálok, magukat nemzeti rebellisnek tartók asszisztenciájával vérzett el. S a tanulság majd száz év távlatából is szomórú. Az ellenzék addig tudja betölteni politikai egyensúlyt tartó hivatását, amíg toleránsabb, mint a hatalom, s ha toleranciáját legelőször saját táborán belül kamatoztatja. Különben szétaprózódik, csökken az ereje s végül lefejezi önmagát. A művelt, világot járt europert kormány és ellenzék együtt tette el láb alól. mint ahogy együtt vitte az országot is a katasztrófa felé. egyenesen az elsó világháború lövészárkaiba. Pulszkyt aZ a tábor segítette a másvilágra, melynek zászlajára még nemrég az oktatás és művelődés ügye a legnagyobb betűkkel volt felírva. S ugyanezen zászló alatt vonulók kisszerű konspirációval bemocskolják azt az embert, áki komolyan vette a jelszót és a küldetést. Mert közben a zászló alatt megszaporodtak a tehetségtelenebb, ám nagyszájú hazárdörök, akik személyes kis politikai sikereiknek ellenlábasát látták felkészültebb, intelligensebb képviselőtársukban. A tanulság lehangoló. Legyen konzervatív hatalmat támogató, vagy azzal szembenálló erő: ha a kulturálatlanság talaján áll. nem épít. hanem rombol; teljesen mindegy, hogy hanyadik századot írunk. Ugyanis egy bölcs, előre tekintő hatalomnak tudnia kell, a tartós győzelemhez erkölcsi és szellemi fölényre van szükség; de a bölcs ellenzéknek is tudnia kell. hogy a jó program megalkotásához, véghezviteléhez nem elég az eró és az oly szent akarat, ahhoz ész is szükségeltetik. És mégis — mily fájó paradoxon —, hogy a tudatlanság. oktalan dühében, legelőször a tudás fáját vágja ki. ahelyett, hogy gyümölcsével csillapítaná kisebbrendűségi érzéseiből táplált szorongását. PACSIRA EMÍLIA