Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

78. évfolyam, 309. szám 1988. december 29.. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Okosan, mértékkel N épszerűtlen feladatra vállalkozom. Az elszabadult indulatok visszafogására teszek kísérletet. Józan önmérsékletre apellálok, s közben magamra zú­dítom mindazok haragját, akik évek, esetleg évtizedek óta várják, hogy elmondhassák, leírhassák, amit belé­jük fojtottak, amitől már-már fuldokoltak, aminek a kimondását nem lehetett tovább halogatni. Gondjai­mat fokozza, hogy magam is örülök, elrettentés, bur­kolt vagy nyílt fenyegetés nélkül kerülnek a nyilvános­ság elé tabu témák, félelem nélkül fejtheti ki minden hazánkfia politikai, vagy más nézeteit. Azzal nincs ba­jom, hogy ezek között a nézetek között szép számmal akadnak szélsőségesek. Mert milyen is az a" vita, ahol nem feszülnek egymásnak markáns érvek és ellenér­vek? Bajom azzal van, hogy heves indulatok is egy­másnak ugranak. Mégpedig egyre gyakrabban. S ezek a vitatkozók néni gondolnak indulataik következmé­nyeire. Pedig nem elég az igazság mindenáron való keresése, arra is figyelni kell, mi lesz a nyomozásnak, s a meglelt „kincs" nyilvánosságra kerülésének a kö­vetkezménye. Persze, magam is tudom, az igazság napfényre jutása a megváltás, a felszabadulás erejevei hat, esetleg a szabadság zsongitó érzetével bizserget. S nem jár érzelmek nélkül. Ezzel együtt nagy a fele­lőssége azoknak, akik szólnak és írnak, akik agitatív erővel rendelkeznek, akik szuggesztívek, akikre figyel­nek az emberek. Miközben tehát bennem is örömmé nemesül minden érzés és minden gondolat, ami .felsza­badít, ami lazítja vagy megszünteti a gúzsokat, meg­világítja a kibontakozás útját, de egyúttal szorongok is, mert félek azoktól az erőktől, amelyek a felelős kri­tika hangját demagóg morajjá változtatják, s Barabás helyett ezúttal is Jézust feszíttetik keresztre. Nem vagyok tehát mazochista, amikor az érzelmi mámor megszelídítésére buzdítok, csupán lelkiismere­temre hallgatok, s így Megállj !-t kell kiáltanom mind­azoknak, akik a felfokozott hisztériától nem sajnálnak ártatlanokat sem. Ezekben á napokban nem tüdők nem emlékezni azokra az ötvenhatos áldozatokra, akiket azért lincselt nieg a felheccelt tömeg, mert valaki ávósnak vélte őket. 32 év túlságosan rövid idő ahhoz, hogy akár történelmi távlatnak mondhassuk. Így hát legalább annyi vélt. mint amennyi valóságos igazsúg lehet abban a felfogásban, amely az ötvenhatos tragé­diát fejjel a falnak rohanással azonosítja. Éppen ezért, magam is más történelmi példával érzékeltetem a jó, vagy rossz lehetőségeinket. 1918 őszén, amikor Németország elvesztette a há­borút, s megvívta a maga polgári demokratikus forra­dalmát, az új, szociáldemokrata kormány csak mérsé­kelt reformokra vállalkozott, hogy ezáltal javítsa a pá. rizsi békekonferencia német esélyeit. Vagyis megfon­tolta, intézkedéseinek milyen következményei lehet­nek. A pillanatnyi belpolitikai sikerek rövid életű örö­me helyett a németség egészének jövőjét tartotta fon­tosabbnak. (Más kérdés, hogy a győztesek így is kí­méletlenek voltak.) S ha már a nemeteknél tartunk, álljon példaként még egy eset arra, hogyan szoritja háttérbe a tiszavirág életű egyeni sikert a távolabbi célért járomba fogott, fegyelmezett önmérséklet. A második világháború idején a szövetségesek fogságá­ba esett magyar hadifoglyok körében meglehetősen el­terjedt az a szóbeszéd, miszerint a németek csoporto­san, s igen eredményesen szöknek meg a lágerekből, míg az első magyar mozdulását u másik magyar gyors besúgása követi... Kérem, ne gyanúsítson és ne vádoljon senki azzal, hogy romantikus nemzéti karakterológiát alkotok. Lehet ugyanis, hogy fenti példám nem igazán sze­rencsés, de minden bizonnyal jól sejteti, a felelősség­teljes magatartás mellett ágálok, a közösség, népünk, nagy távlatokban elképzelhető, s megtervezhető jövő­jéért aggódok, s félek az indulatoktól, amelyek romba dönthetik mindazt, amit a józan ész felépített, vagy aminek a megteremtésére képes. T udom, nem én vagyok az egyedüli, akit öröm­mel tölt el közéletünk szellemi, politikai érté­kekben, vitákban való gazdagodása. Hogy erősö­dik a nyilvánosság, hogy ki kell állni emberek elé, s meg kell hallgatni a véleményüket. Hogy megkezdő­dött az alulról szerveződés. De gondolom, ugyancsak sokunknak tetszik az indulatok kolbácsölta, rundali­rozásba torkolld tömegdemonstrációk helyett az a fajta felelősség és fegyelmezettség Is, amint * „másként gon­dolkodók" tömegei juttatták kifejezésre velemenyuket a romániai településrendezési tervvel szemben. Buda­pesten vagy Szegeden. Pedig ezekről az emberekről senki sem mondhatja, hogy erős érzelmek nélkül vo­nultak az utcára. Mégsem váltak indulataik rabjaivá. Számomra az is szimpatikus volt, ahogyan a parla­menti ülésszakon a személyenkénti szavazás és a zárt ülés elrendelését javaslók — akikről pedig szintén nem állíthatjuk, hogy egy követ fújnak —, olyan meg­egyezésre jutottak — visszavonták javaslataikat —, amely a politikai kulturáltságnak akár jelképe is le­hetne. Akárhogy is forgatom, valahányan ez ország­ban mégis csak egy gyékényen árulunk. S nem kö­zömbös. hogy ennek a gyékénynek milyen a tartása. Legyünk rajta, hogy okosan, hideg fővel fonjuk jobbá! Csertői Károly Köztársasági elnök funkció Az egyszemélyi államfői tisztség, nevezetesen a köz­társasági elnök funkciójá­nak létrehozása mellett fog­laltak állást az új alkot­mányt előkészítő jogtudósok. Az alaptörvény nemrég ki­alakított szabályozási kon­cepciótervezetében rámu­tattak: a Népköztársaság El­nöki Tanácsa — az Ország­gyűlés által választott és ki­zarólag országgyűlési képvi­selőkből álló testület, amely az államfői funkciókat gya­korolja — a magyar állam­szervezet hagyományaitól idegen szervezeti forma. Létrejötte óta a legutóbbi időkig az Országgyűlés hát­térbe szorításának eszköze volt. Jogkörét a politikai gyakorlat a legfelsőbb nép­képviselet súlytalanná téte­lére használta fel. Elkerül­hetetlen lépés az Ország­gyűlést helyettesítő jog­ikör teljes megszüntetése. Nem indokolt a kollektív államfő intézményének a további fenntartása, hiszen az Elnöki Tanács hatásköré­be utalt egyes jogköröket eddig sem a testület, hanem annak elnöke gyakorolta. A köztársasági elnök vi­szonylag autonóm állami vezetőként, a hatalommeg­osztás egyik garanciájának szerepét 'hivatott betölte­ni — hangsúlyozták a koncepciótervezet készi­töi. Javasolták, hogy az új alkotmány külön fe­jezetben rendelkezzek a köztársaság elnökéről. Az elnök feladat- és ha­tásköre meghatározásának kulcskérdése, hogy a hata­lommegosztás intézménye­sítése és hatalom-központo­sítás megakadályozása ér­dekében mennyire erős el­nöki jogkört akarnak konst­ruálni. Ettől függően a jogo­sítványok bővíthetők, egye­bek között azzal, hogy a köztársasági elnök kihirde­ti a törvényeket, javaslatot tesz az Országgyűlésnek az alkotmánybíróság elnöké­re és tagjaira, a miniszter­elnök személyére, esetleg joga lehet a Parlament fel­oszlatása is. Nyomós indokok szólnak amellett — szögezték le a koncepciótervezetben —, hogy az elnök megbízatásá­nak ideje ne essen egybe az Országgyűlés megbízatási idejével. Az elnököt az el­képzelések szerint az Or­szággyűlés választja — 4 év­re —, de megfontolásra ér­demes az a megoldás is, hogy közvetlenül az állam­polgárok válasszák. A szakemberek az egyik lehetséges megoldásnak te­kintik azt, hogy az elnök személyére az Országgyűlés­ben képviseleti joggal ren­delkező társadalmi szerveze­tek, illetőleg legalább 50 or­szággyűlési képviselő tehet­nenek javaslatot. A jelöltek közül titkos szavazással vá­lasztanák meg az elnököt. Az elnök nem lehet az Or­szággyűlés vagy más állami képviseleti testület, a kor­mány és az alkotmánybíró­ság tagja, nem tölthet be más állami hivatalt, ve2ető párttisztséget, nem lehet bí­ró, illetve valamely párt ve­zető testületének tagja — hangsúlyozták a szakembe­rek. Az elnöki tisztség a meg­bízatás lejártával, az elnök halálával, avagy lemondá­sával, felelősségre vonásá­val, visszahívással, a fel­adatkör ellátását legalább 1 éven át lehetetlenné tevő állapottal szűnne meg. Amennyiben az elnök fel­adatainak ellátására tartó­san képtelen lenne, megbí­zatása nem szűnne meg. ha­nem feladatkörét — helyet­tesítőként — az Országgyű­lés elnöke látná el. Az elnök személye sérthetetlenséget elvezne, öt büntetőjogilag felelőssegre vonni — a tet­ten érés esetét kivéve — nem lehetne. (MTI) Magyar-dél-koreai külügyi konzultációk Szin Dong Von, a Koreai Köztársaság külügyminiszte­rének első helyettese — aki Horn Gyula külügyminisz­térium! államtitkár meghí­vására érkezett hazánkba — kedden és szerdán kül­ügyi konzultációkat folyta­tott Budapesten. Ezek során értékelték a hivatalos kap­csolatok ez év szeptemberé­ben történt felvétele óta el­ért eredményeket és áttekin­tették a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztésének napiren­den lévő kérdéseit, köztük a kormányközi együttműkö­dés egyezményes alapjainak kiépítését. A látogatás so­rán beruházásvédelmi egyezményt irtuk alá. A dél-koreai vezetőt szer­dán fogadta Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnö­ke. Több pénzért kevesebb árut vásárolt a lakosság Áruforgalmi jelentés A kiskereskedelem janu­ártól november végéig 622.8 milliárd forint értékű árut értékesített, ami az áremel­kedéseket is figyelembe vé­ve 8,9 százalékkal több, vál­tozatlan áron számolva vi­szont 6.6 százalékkal keve­sebb, mint a múlt év azo­nos időszakában. Mindez azt jelenti, hogy csaknem 9 százalékkal több pénzért, 6,6 százalékkal kevesebb árut vásárolt a lakosság, mint tavaly. Elsősorban a ruházati cikkekből fogyott lényegesen — 17 százalék­kal — kevesebb, mint az el­múlt évben. A legkisebb mértékben — 2.3 százalék­kal — az élelmiszerek fo­gyasztása csökkent — tette közzé u Kereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentésében. A nagykereskedelmi vál­lalatok ebben az időszakban a múlt évinél 8,5 százalék­kal több hazai árut szerez­tek be. míg az importjuk a tavalyihoz képest nem nott. így a fogyasztásiéi kk-keres­kedelem készlete november 30-án elérte a 116 milliárd forintot, ami 24,9 milliárd forinttal haladta meg a ta­valy november végi készle­tet. A készletnövekmény há­romnegyed része a vegyes­iparcikk-kereskedelemben halmozódott fel. A november havi áruellá­tás összességében megfelelő volt. A kereskedelem az alapvető cikkekből ki tudta elégíteni a fogyasztási igé­nyeket. Az élelmiszerek iránti kereslet alapvetően nem változott, tapasztalható, hogy egyre inkább az ol­csóbb termékeket keresik a vásárlók. Ezekből azonban változatlanul nem tud fo­lyamatosan megfelelő kí­nálatot biztosítani a keres­kedelem. Az élő halból a Baromfitelepek Kínába Az Agrokomplcx velencei üzemében kínai megrendelésre baromfitelepek előregyártóit elemeit készítik. Az üzem­ben most kezdték meg annak a 17 millió 700 ezer svájci trank értékű megrendelésnek a kiszállítását, amelyből Kí­na hét tartományában összesen 163 épület készíthető cl A képen: vagonba rakják az épületelemeket kínálat a korábbiakhoz ké­pest javult, a választék azonban szűkebb, szinte ki­zárólag csak ponty kapha­tó. A karácsony előtti idő­szakban akadozott az ét­olaj- és margarinellátás. A hiányt a kereskedelem csehszlovák importból pó­tolta. Az idénycikknek számító mazsola, kókuszre­szelék és a déligyümölcs no­vemberben még országszerte hiánycikknek számított. Az­óta némileg javult a hely­zet. A fővárosi szabadpiacokon novemberben 10,7 százalék­kal több burgonyát, zöldség­félét és gyümölcsöt kínál­tak, mint tavaly ilyenkor. Azoknak a termékeknek az ára — karfiol, fokhagyma — csökkent, amelyekből érezhetően javult a felhoza­tal. A ruházati cikkek forgal­ma folyóáron is elmaradt a tavaly novemberitől. Nem bizonyultak eredményesnek a ruházati kereskedelmi vállalatok kedvezményes ak­ciói sem, mert a ruházati termékek választéka tovább­ra sem kielégítő, a drága konfekcióáruk minősége nincs arányban az árakkal, a keresett olcsóbb méter­árukból pedig kevesebb van a kelleténél. Mindössze az alsóruházati cikkekből ja­vult a kínálat. elsősorban az import növekedése ré­vén. Az iparcikkek kínálata to­vábbra is kiegyensúlyozat­lan. Míg egyes híradástech­nikai termékekből, üveg­és porcelánárukból a kíná­lat jócskán meghaladja a keresletet, hűtő- és fagyasz­tószekrényekből változatla­nul kevés van. A hideg idő beálltával megnövekedett a tüzelő­anyag-forgalom. A tüzép­telepeken brikettből, koksz­ból és tűzifából az igények­nek megfe'elű a kínálat, a korábbi hónapokhoz képest romlott azonban a minősé­gi szénféleségek választéka. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom