Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

1988. december 5., péntek 7 Gyerekes bohóságnak tűnik, de így karácsony táján mindig elballagok a tószéli nagyfeketén bujkáló kis almafához. Vannak itt ugyan mások is, akik megérdemelnék az erre vetődök köszöntését, de én alkatomnál fogva elsőként a fagyos-piros madárcsipte lányformás almácskákat süvegelem tavi csavargásomon. Már amelyik megmaradt a tücsökszavú őszről, hiszen feketerigók, seregélyek járnak utánuk, s így december végére alig piroslik már pár napkorongocska. A kis vadalmabokor igazi madárkalrácsonyfa, minden erre vetődő vándormadár kóstolgatja, csipegeti. Az avarban zuzmólepte almatuskón vörösbegy pattog, s a kék ég tengerén ággének simulnak, bennük régi pillanatok ... Mint minden más fában, így karácsony táján, amit akár fenyőfának is hívhatunk, s körülálljuk a szeretet estjén. Karácsonyi fák, örökzöldek és örökké zöldek ... Fehér-tói tájak, emberek, évtizedek, csillogó madarak itt a karácsoFehér-tói karácsony... nyi kis vadalma ágölelésében. A kettőshatári iskolánál ballag Móra igazgató úr, siet a fehér-tavi vasútállomásra, előbukkan Kücsmödi is, amint a hazát akarja fölkarolni, ott ballag Mihály, hogy tiltakozzék a folyamatba tétel ellen... s a karácsonyi hófelhös árnyék mögül ide simul lassan mindenki a fehér-tavi vidám ősök közül, a puszta és kenyérszagú tavi embörök. akik szívvel és gyönyörűséggel jártak itt (nem úgy mint sok mai unokájuk!). Most már a gyökerek közül küldögetnek pirosló almákat, jószivvel, maradaknak, s fura kétszárnyon járó embereknek ... Ott mosolyog Beretzk bá\ a legnagyobb, legmelegebb szivú madártudó, aki a szögedi táj színeihez, gondolataihoz legtöbbet adott... máig élünk belőle... Lám most is ott látom az ördögszekér mögött — távcső üvegén át — az orosz . sztyeppék kedves kis énekeseit, a hósármányokat! Letérdelek a kis vadalmafa alá, avar, nád közt bujkáló (pirosló szerelmeiből egyet zsebrevágok, felteszem, majd a „szobai karácsonyfára"', vagy az adventi koszorú elkésett dísze lesz? De melyik is az én igazi „karácsonyi fám", egy vásárolt, amit vízkereszt után gond gondolat nélkül kukába vetni, vagy ... Azt hiszem bármilyen fa alatt megtorpanhatnánk egy estére így karácsonytájt, legyen az örökzöld fenyő, vagy örökké zöld almácska ... Csak éljenek benne az emlékek génjei, a szeretet kötésében, s fa alatt állva próbáljuk meg fölidézni azokat, próbáljuk meg osztódásra serkenteni magunkban, hogy tovább éljen emberiben, madárban, tájban — hitben és vágyban — mint az örökéletű fehér-tavi almaf ácskában ... Csizmazia György ... Fordul a y Hág Veszélyben az ifjúság A harmincas évek színvonalán vagyunk. Drámai adatokat hoztak nyilvánosságra az Akadémia legutóbbi ülésén a hazai lakosság egészségi állapotáról. Országunkban a halandóság olyan méretekben nőtt az elmúlt két évtizedben, hogy ma már ismét az 1930-as évek színvonalán vagyunk, s Ausztria hasonló adatainál 42, Svédországénál 70 százalékkal rosszabb nálunk a halandósági arány. Az Akadémia elnöksége hangsúlyozta: a nálunk bekövetkezett egészségromlás a nemzetközi szakirodalomból ismert modernizációs egészségkárosodáshoz hasonló, méretei miatt azonban sokkal súlyosabb annál, mint ami a fejlett tőkés országokban az elmúlt évtizedekben végbement. Ördögi körben a gyengék Különösen veszélyeztetett helyzetben van az ifjúság, ugyanakkor a felnövekvő nemzedék az a népességréteg, ahol még reális esély van a jó testi-lelki kondíció megalapozására, az egészségkárosító szokások életmóddá válásának megakadályozására. Nem véletlen tehát, hogy az egészségmegőrzéssel foglalkozó szakemberek figyelme egyre inkább az ifjúság felé fordul, s mind több publikáció foglalkozik a gyermek- és ifjúkori egészségvédelem gyakorlati problémáival. A kérdéskör neves szakértője, Ozsváth Ferenc főiskolai tanár szerint az egészséges életvitel megalapozásának ma nálunk az az egyik legfőbb akadálya, hogy a gyenge fizikumú gyerekek már az iskolai évek kezdetén hátrányos helyzetbe kerülnek, s ebből az ördögi körből a többségük soha többé nem tud kitörni. Az iskolai tornaórákon ugyanis általában az egyébként is ügyes, jó mozgású gyerekek kerülnek a tanár figyelmének középpontjába, és korántsem elterjedt testnevelési gyakorlat az, hogy az ügyetlen, testileg fejletlenebb gyerekeket valamelyest is felzárkóztassák, legalább az átlaghoz. Márpedig a szakemberek szerint a gyerekkori gyenge fizikumnak nem az örökölt tényezők az okai. Az igazi magyarázat a természetes ingerek hiánya, azaz ezeknek a gyerekeknek egyszerűen nem volt lehetőségük eleget mozogni. Ugyanakkor a gyerekkori, testi gyengeségből, ügyetlenségből eredő lemaradás ekkor még szinte teljesen korrigálható lenne, s ezek a fiatalok nagy valószínűséggel megmenekülhetnének a rájuk leselkedő felnőttkori veszélyektől, a későbbi súlyos civilizációs betegségektől. Látszatmegoldások A testnevelő tanárok, edzők, sportvezetők gondolkodásának középpontjában ma még változatlanul a versenysport áll, és a sporttudományi kutatások is az élsportra koncentrálnak. Márpedig, mint Ozsváth Ferenc megfogalmazta a sportkutatási témák mai prioritásai kapcsán: „a korai halálra ítélt tömegek megmentése vitathatatlanul fontosabb." A nemzeti egészségmegőrzés fontosságát felismerő szakemberek óvnak a látszatmegoldásoktól is. A látványos, de folytatás nélküli sportakciók, tömegmegmozdulások, mindenekelőtt a különféle futónapok, megfelő előkészítés, a résztvevők előzetes kondicionálása és egészségi állapotuk ismerete nélkül esetleg kárt is okozhatnak. A statisztikai szempontból jól végzett munka — hiszen sok ezren vesznek részt egy-egy futónapon, tömegsportrendeznyen — a szervezők lelkiismeretét megnyugtatja, valójában azonban a távolmaradó és egyre gyengülő fizikai állapotban levő 40-50 százalékkal, és főleg a már potenciálisan beteg 15-20 százalékkal nem törődik senki. A szakemberek szerint egészségmegőrzési „csata" össztüzét ide kellene irányítani, a gyermek- és ifjúsági korosztályoknak erre a hallgatag többségére kellene a legfőbb figyelmet, és persze pénzt fordítani. Ha a test erős... A gyerekek szabad idejé-. nek csökkenése, a mozgásszegény életmód a fizikailag gyengék helyzetét tovább rontja. Ugyanakkor sok igényes szülő — a gyerek egzisztenciális jövőjét szem előtt tartva — olyan pluszfeladatokat, különórákat ír elő a gyermekének, amelyek a fizikai állapotot tovább rontják. A szülők közül sokan ma már érzik az itt leselkedő veszélyt, de remélik, hogy az ő gyerekük lesz a szerencsés kivétel. Az egészségmegőrzés szakemberei mind gyakrabban hívják fel S figyelmet arra is, hogy a magára hagyott, gyenge fizikumú, komoly testi munkát nem végző fiatalok különösen veszélyeztetettek a narkománia szempontjából. Aki rendszeresen edzi, erősíti és fejleszti szervezetét, annak összehasonlíthatatlanul kisebb az esélye az alkoholizmusra, a dohányzásra, a drogokra. Doppingra a testileg-lélkileg elesetteknek van szükségük. Évszázadokkal ezelőtt fogalmazta meg Rousseau, de aktualitása ma talán nagyobb, mint bármikor: „Ha a test erős, engedelmeskedik, ha gyönge, parancsol!" P. É. Bizonytalan kimenetelű vállalkozás az úgynevezett ,,könnyűzene" területére tévedve, az ottani tapasztalatokról e lap hasábjain szólni. Mégis kísérletezem időnként, mert úgy vélem, a két évtizede létező pop- és rockzenének a társadalom egy különösen fogékony rétege, a fiatalság körében kifejtett hatása miatt, fon'Jás erről beszélni. Másrészt a műfajnak mára már vannak olyan személyiségei, akik, kilépve annak keretei közül, általánosabb érdeklődésre tartanak számot. Egyik ilyen képviselője: Koncz Zsuzsa. Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, dalait érteni, vagy túl bonyolultnak ítélni... De egy valami valószínűtlen — kétmillió eladott lemez után —: tuddmást sem venni róla. — A hatvanas évek elején verselemzésekkel sikerült a induló pályafutásod egy ideig szorosan összefonódott a Szörényi—Bródy szerzőpárossal. Azután több zeneszerzővel is dolgoztál, de megmaradt állandó társként melletted a szövegíró, Bródy János. Miért ilyen fontos a szöveg? — Ez ad értelmet annak, amit csinálok. Inkább előadónak érzem magam, mint énekesnek. Fontos a zene is, de nem tudom elképzelni intellektuális tartalom nélkül. Kezdetben nem volt ez enynyire tudatos. Később derült ki számomra, egy-egy dal többet is jelenthet, mint hárompercnyi könnyed szórakozás. Ez a forma alkalmas arra, hogy dolgokról, amelyek érdekelnek, szóljak, véleményt mondjak. Ez a klasszikus értelemben vett önkifejezést jelenti. — Pályád során két nagylemezt is „szenteltél" a verseknek, sokat téve ezzel a költészet népszerűsítéséért. Hiszen tapasztalhatjuk, az anyagi javak hajszolása mennyire kiölte az emberekből a versek iránti igényt. Miféle belső késztetés hatására vállalkoztál erre? — Már az első lemezemen is szerepelt egy vers, amire Bródy hívta föl a figyelmemet. Tulajdonképpen ő vezetett erre az útra. Bár alapvetően humán érdeklődésű vagyok, az iskolai kötelező kedvemet egy időre elvenni tőlük. Gondoltuk, ezzel mások is így lehetnek, ezért válogattunk később Arany, Petőfi, József Attila költeményeiből. Pontosabban ezért is ... — Ezek szerint nem véletlen, hogy éppen a '73-as, viharos sorsú Jelbeszéd albumot követték a megzenésített verseket tartalmazó lemezek. Ugyanis az a hír járta: szövegeit hivatalos helyen erősen kifogásolták, majd be is tiltották. — Persze, van összefüggés. Egyfajta ősi ellenállás szúL te a gondolatot: ha nem mondhatjuk el Bródy szavaival, elmondjuk hát a klasszikusokéval, abból nem lehet baj. Máig sem értem, hogyan lehetett társadalomellenesnek minősíteni ezeket a dal- , ~ MindlS erdekeit az, ami szövegeket. Hitünk szerint k°™lo"em történt, a velemenyemet sem rejtettem veeppen jobbito szandekkal, a Mostanában kiadott lemezed címével szólva.- „...Fordul a világ." Valóban fordul-e, és ha igen, merre? — Egy évvel ezelőtt, amikor a felvételek készültek, még mi sem sejtettük, hogy az idő ennyire igazolni fog bennünket, hogy mára az események ilyen mértékben felgyorsulnak. Most valóban úgy tűnik, sok minden fordulhat, fontos időket élünk. Az emberek azon csoportjához tartozom, akik úgy vélik, nincs igazi demokrácia. A dolgok megtörténnek, és nekünk nincs annyi beleszólásunk, mint lennie kellene. Nem tudom, a gazdasági vagy a politikai bizalmi válság a nagyobb. Az értékek nagyon eltolódtak, s amíg ezek nem kerülnek a helyükre, amíg az emberek hiszik is, meg nem is, hogy ez jó nekik, addig csak félszívvel állnak a fordulat mellé. — Nyilatkoztad valahol: „ ... tevékenyen a dolgok alakulását figyelő, közéleti ember vagyok, aki nem fogadja el feltétel és józan kritika nélkül apáink véleményét, ha <} maga másképp vélekedik". Politizáló művésznek tartod magad? társadalom javát szolgálni szúlettek. Talán, ha a hatalom türelmesebb ... Mindenesetre ettől kezdve nehezedett a helyzetünk, óvatosabban kezeltek bennünket, jobban figyelték a szövegeket. Ez nem feltétlenül panasz, nem is biztos, hogy a végeredménynek ártott. — Az idő múlásával változnak, átértékelődnek a dolgok. Ezt bizonyítja, hogy '83-ban változtatás nélkül újra megjelent a Jelbeszéd. Tanácsülés az orvosegyetemen A SZOTE tanácsának legutóbbi ülésén, melyen részt vett Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Szilárd János rektor átnyújtotta az Apáthy István-emlékérmet Schirm Szilvia idén végzett gyógyszerésznek kimagasló tudományos diákköri tevékenységének elismeréseként. Kardos Attila és Nyolczas Noémi ez irányú tevékenységük elismeréséért rektori dicséretben részesültek. Szemes Mari temetése „Vígjátékot szeretnék játszani, ha meggyógyulok" — rrjondotta néhány hónappal ezelőtt betegágyán Szemes Mari színművésznő, s gondolatban már a Filumena házassága főszerepére készült. A mar soha meg nem valósuló tervet és a kórházi látogatás pillanatait Vámos László, a Nemzeti Színház főrendezője idézte fel Szeden az óbudai temetőben, ahol végső nyugalomra helyezték az 56 évesen elhunyt művésznő hamvait. Szemes Mari színészi pályáját a főiskolát követően Szegeden kezdte. A ravataltól barátok, kollégák és tisztelők sokasága kísérte a Szemes Mari hamvait őrző urnát a nyughelyig, amelyet elborítottak az emmes Maritól búcsúzva ked- lékezés, a kegyelet virágai Velencei nő Levelet kaptunk, melynek tartalma — mint a fölbontás után kiderült — a Mokép és a moziúzemi vállalat újévi kártyanaptárja volt, valamint mellékelten néhány keresetlen sor. A naptár a Velecei nö cimú filmben szereplő Laura Antonellit és Jason Conneryt ábrázolja intim .körülmények között, ami alatt az értendő, hogy J. C. — filmbeli szerepének megfelelően — L. A. bal mellét csókolgatja. Mindketten mez nélküliek, illetve Laura Antonellin két harisnya is látható — egyik az egyik lábán, másik a másikon —, térdig lecsúszva. Van rajta továbbá két fülbevaló, meg egy nyaklánc is. Jason Connery szintén rajta van, legalábbis félig, míg a másik felét eltakarja Laura Antonelü lába, s ez igen szerencsés1. A fölirat maga a filmcím: Velencei riő. Ez eddig rendben — ám, amint mar mondottam volt, a föladó néhány sort is mellékelt a küldeményhez, mely irat a következő: „Tisztelt Szerkesztőség! Ilyen naptár volt az úttörők karácsonyi csomagjában, amit a filmnapok záróünnepségén (19-én) k-ptak ! ! .'" — Aláírás: „Egy fölháborodott szülő." Csak megköszönni tudjuk az információt, melyből kiderül, hogy a fönt leírtnál hasznosabb — is ugyanakkor filléres — ajándékot aligha kaphattak volna karácsonyra a rendezőktől az úttörők. (Az indoklást lásd a vonatkozó hazai és külföldi szakirodalomban.) F. Cs. Ugyancsak rektori dicséretben részesült és a SzentGyörgyi Albert-emlékérmet kapta Losoncz Mihály címzetes egyetemi docens, a Kecskeméti Hollós József Megyei Kórház nyugalmazott főigazgató-főorvosa és Várday "György, a Gyulai Kórház nyugalmazott személyzeti osztályvezetője, az egyetemi hallgatók kórházi gyakorlatainak megszervezésében és lebonyolításában végzett kiemelkedő munkájukért. A tanácsúlésen a szociális egészségügyi miniszterasszony megbízásából címzetes egyetemi tanári és docensi kinevezésekről szóló okiratokat nyújtott át a rektor különböző területeken működő külső szakembereknek, akik aktívan részt vesznek az oktatói munkában. Címzetes egyetemi tanári címet kapott Bajusz Sándor és Borsy József (Gyógyszeripari Kutatóintézet), Dömötör Endre főorvos, a kecskeméti megyei kórház traumatológiai osztályának vezetője. Címzetes egyetemi docensi kinevezést kaptak: Bajszár György tudományos munkatárs (MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézet), Ferdinándi Kond főorvos (Békéscsaba), Tari Endre főorvos (MÁV Egészségügyi Szolgálat, Budapest) és Petri Ildikó (Országos Vérellátó Szolgálat, Szeged), Ka aia, de aktivan soha nem politizáltam. Ugy gondolom, aki ezt teszi, olyan lépésekre is kényszerül, ami után nehéz tükörbe nézni. Ez távol áll az én humanista eszményemtől. — Koncertjeid látogatói elsősorban fiatalok, főként egyetemisták, értelmiségiek. A személyes kapcsolat eleven belük. Milyennek látod a nyolcvanas évek végének fiataljait, lehetőségeiket? — Sokkal nehezebb nekik, mint az én '68-as nemzedékemnek, vagy akár a bennünket követő generációknak volt. A világ ma sokszínűbb, összetettebb, ezért az eligazodás is bonyolultabb. Gazdasági helyzetük szinte kilátástalan — lakásprobléma, elhelyezkedési gondok stb. —, elkeseredésük érthető. Mégis azt kell mondanom, rajtuk fog múlni leginkább — kitartásukon, erejükön, igazságérzetúkön —, hogy ez a fordulat pozitív előjelre váltson. Az egyetemi ifjúság lehet az a társadalmi erő, amely változtatni akarásával ezt a folyamatot visszafordíthatatlanná teszi. Bár a fiatalokról kérdeztél, hozzá kell tennem, ezek a gondok más rétegeket is érzékenyen érintenek. A műfajnál maradva: abból is, hogy ma a lakodalmas rock, a habkönnyű Dolly Roll, Neoton — és még sorolhatnám — nóták korhatár nélkül ilyen népszerűségnek örvendenek, hogy a színvonaltalan, olcsó szórakoztatás ennyire hódít, következtetni lehet az általános közérzetre. A mindennapok — megoldásra váró vagy megoldhatatlannak tűnő — bajai elől az emberek kikapcsolódni, felejteni egy gondtalan álomvilágba menekülnek. Megértem ezt, hiszen saját rövid életében, kevés szabadidejében joga van mindenkinek a percnyi feledést, a csöppnyi örömöt választani. Mégis úgy hiszem — ha már dalaimmal szólni tudok másokhoz — kötelességem a minket körülvevő valódi világról közvetíteni. Még akkor is, ha tudom, nem feltétlenül ettől fordul, ha fordul... Juhász Ilona •