Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

1988. december 23., péntek i 3 napenergiával A Heves Megyei Zöldért Vállalat gyöngyösi hűtőházának területén 54 millió forintos költséggel gyümölcs-, gyógynövény- és zöldségszárító üzemet létesítettek. Az ' üzem különlegessége az, hogy a feldolgozó gépek hőenergiaellátását — tavasztól őszig — napkollektorok biztosítják. Az idén 35 vagon szárított terméket készítettek, amelynek nagy részét az arab országokba, Ausztriába, az NSZK-ba és Svájcba exportálták Önállóság — rizikóval ? Nemrég nyílt levelet kapott szerkesztőségünk, melyben vőben olyan feladatok vára levélíró párttitkár többek között kifogásolja egy újjá- nak ránk — tanácstag- és választott községi pártbizottság összetételét. A testület he- képviselőválasztások —, mely i .pártbizottság, vagy esetleg q bürokraták pártbizjottsá- lyek sürgetik a területpolitika? (A kérdés nem költői!) A levél tartalyiára még visz- kai munka erősítését. Egyeszatérünk, az önállósodás jelenségéről azonban informá- lőre nyitott kérdés, ez ügyciókat kértünk a városi pártbizottság osztályvezetőjétől, béri mit tegyen az apparáVajas Józsefnétől és Dubecz Györgytől, a várvlsi pártbi- tus. zottság munkatársától. — Nyár óta észrevehetően alapinformáció el is torzulcsökkent az irányító pártbizottságok beleszólása az alapszervezeti munkába. Ezt önök hogyan élték át? V. J.-né: Mi örülünk az alapszervezetek önállósulási törekvéseinek. Kötelezően hat. Nem elég követelni az információkat, elébük is kell menni. Nem'elég, ha valaki csupán a titkári tájékoztatókból akar értesülni a történtekről. Nem foghatjuk mindenkinek a-kezét. Az — Minek köszönhető az alapszervezetek nagyobb önállósága? D. Gy.: A politikai helyzet kényszeritetts ki. A partmunka tartalma is átalakult. Taggyűléseken manapság már nem csupán termelési kérdésekkel foglalkoznak. hanem politizálni kell. nem írunk elő napirendeket a káderhatpskört sem mi —A politizálás színtere gyakoroljuk. Az irányitó az elmúlt hónapokban alapártbizottságoknak mindin- posan megváltozott. kább az a feladata, hogy politikaiig orientálja, segítse az alapszervezeteket Ennek egyik nagyon fontos formája az információáramoltatás. — Felkészültek az alapszervezetek az önállóságra? D. Gy.: Sokszor mondják nekünk a titkárok, hogy szép, szép az önállóság, de ne hagyjuk őket magukra. Nem mindenütt tudnak élni a lehetőségekkel. Mi nem kívánunk közvetlenül beleszólni az alapszervezetek, a pártbizottságok munkájába. Az lenne jó, ha egy-egy testület tükrözné a párttagság összetételét. Érdekes tendencia, hogy mind kevesebb munkás vállal vezető szerepet de a fiatalok is sokszor hiányoznak a testületekből. — Az alapszervezetek önállósulása mennyiben változtatja meg az önök munkáját? V. J.-né: A területfelelősi munkát feltétlenül erősíteni kell. Ügy tűnik, sokszor operatív kérdésekben várják a segítségünket. Igény van módszertani tanácsokra és alán politikai orientálásra ^ is. Véleményem szerint az önállósulás az egyedüli alternatíva. A párttagságnak nagyobb szerepet kelj adni a végrehajtásban, ugyanakkor többet is kell vállalniuk. D. Gy.: A több áttételes módszer ma már nem használható, hiszen mire egy-egy határozat leér, esetleg az V. J.-né: A közéletiséget nem csupán a munkahelyeken kell gyakorolni. Szintere a lakóterület, az egész város. Tarthatatlan az az állapot. hogy csupán a nyugdíjasok alapszervezetei működnek a lakóterületeken. — Ügy tudom, Szolnok megyében a partapparátus kivonult a lakóterületre. Mit szólnak ehhez? V. J.-né: Az ilyesmit erőszakolni nem szabad. De az viselni, is tény, hogy már a közeljö— Mi történik a kislétszáití alapszervezetekkel? D. Gy.: Próbálnak közös programokat szervezni, önállóságukkal természetesen ők is élhetnek. — Nem félnek attól, hogy a pártmunkában a hangsúlyok eltolódnak, esetleg kedvezőtlen irányba indulnak el a folyamatok? V. J.-né: Az alapszervezet nálunk nagyhatalom, akárhogy is dö'ntene.k. A kövekezményeket nekik kell B. E. Gondok Á valódi szövetkezetet még ki kéne próbálni A magyarországi mezőgazdasági szövetkezetek eddigi élete folyamatos változás. A kollektivizálás önkéntességét ma már lehet vitatni, akkoriban nem volt tanácsos. A beadott földért jelképes összeg járt, a földmegváltás, a földjáradék nem állt arányban az értékkel. A burkolt kisajátítás szalonképesebb változataként született. Ez tény, s az is, hogy a nagyüzem uralkodó forma, s a termelésfelfutás, a hazai ellátás, majd az egyre növekvő export ebben a keretben volt biztosithaló. Eleinte a központi akarat direkt formában érvényesült, megvoltak a „rábeszélés" eszközei, hogy egy-egy szövetkezet mit termeljen, hogy a népgazdasági tervek biztosan összeálljanak. Ha a szőlőtelepítést támogatta az állam, akkor azt volt érdemes ültetni, ha a nagyüzemi sertéstartást, akkor ezek a betonkolosszusok nőttek ki gomba módra a földből. Nem a gazdaságosság volt a legfőbb mérce, hanem egyegy program sikere, még az össztársadalmi méretű pazarlás árán is. Az ésszerűség alapján Ezzel párhuzamosan azonban, a társadalom egészét megelőzve, épp a szövetkezeti mozgalom volt a mai korban már elfogadott vállalkozói magatartás 'kísérleti műhelye. A háztáji gazdálkodás, a részesművelés kiegészítő jövedelmet biztosít, s egyben a mezőgazdaság termelési szerkezetét is az ésszerűség alapján alakította át. A kézimunkaigényes kultúrák súlypontja ide helyeződött át. Amint az „elvárások" helyét a közgazdasági szabályozók vették át, az ezekhez való alkalmazkodás jelentette a talpon maradást. Az nem a termelők hibája, hogy ez a szabályozás még napjainkban is sokszor a rövidtávú érdekek alapján változik, s nem jelenthet fix kapaszkodót. Például, ha a felvásárlási árak, az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának szociálpolitikai célú alacsonyabb szintjét tükrözték, s a költség-ár egyensúly megbomlott. Épp a kistermelői szférában volt a leggyorsabb a reakció: először az ésszerűsítés irányában, majd ha ez is kevésnek bizonyult a boldoguláshoz, a termelés csökkentésében. A mezőgazdasági termelés napjainkban több oldalról került harapófogóba. Egyrészt a természeti tényezők alakultak szerencséUeKarácsony után már férfiasan bevallhatom, hogy kiterjedt rokonságunk megajándékozásában t'P'/'-á'áshoz folyamodtam. A férfiaknak pezsgő — jó lesz szilveszterre —•', a hölgyeknek egy praktikus takarítóeszköz, a magyar csúcstechnika szintjén. A Homebrill portörlö moppot — egy rojtokból álló kefe, hozzá egy szórófejes flakonban a portaszító vegyszer — otthon már kipróbáltuk, bevált. Csak egy Brillírozunk szelepet, de a makacs rög nem tágított. Következett a felforrósított gombostű, de e szúrás sem tudta semlegesíteni a „kiszúrást". Maradt a paraszti józan ész, letekertem a szórófejet, a flakonból a rojtokra löttyintettem egy adagot. Az üzletben agyafúrt módon feltételhez kötöttem a vásárlást: hat darabot apró bosszúság miatt fél- elviszek, de ki akarom tem, hogy a fejemhez vág- próbálni a spricnit. A készják ha legközelebb arra séges eladó nem volt rest, járok. Ugyanis az otthoni angyali nyugalommal nyomflakonból nem sikerült ki- kolászta a szórófejeket, csalogatni a takarítószert, miközben szorgalmasan ráMinél többször nyomkod- zogatta a flakont. Ahogy tam a spriccelőjét, annál kifigyeltem, úgy minden tobb csorgott a flakon ol- t'zedikkel sikerrel járt. Nedalára s az ujjamra. Aztán gyedóra múltán meglett kivettem, s kimostam a mind a hat kiválasztott. Még jó tanácsot js kaptam, amit ezúton adok közre: Ha a szemcséktől mégis eldugulna a fúvóka, ne essék kétségbe, csak le kell tekerni, s már kis is van iktatva a hibalehetőség. Lehet löttyinteni. Különben is az első darabokat igy hozta forgalomba a gyártó, csak utána tökéletesítették s szerelték fel szórófejjel. Megkönnyítendő a felhasználó számára a vegyszer adagolását. Hát kár volt fáradniuk, ha csak ennyire sikerült. Egyfolytában reménykedem, hogy a hat megajándékozott szerencsés lesz, s fújni fog a spricni. Ha nem. ezúton kérem, fogadják meg az eladó tanácsát, s ne dobják ki a csodaportörlőt, s engem se, ha legközelebb arra járok. T. Sz. I. nül, így az aszály- és a fagykárok okoztak jelentős kiesést, másrészt a költségvetés szorult helyzete indukál egyre nagyobb elvonást, támogatáscsökkentést. Miközben a termelési háttér szinte ellenőrizhetetlen módon drágul, s nem üti meg az elvárható szinvonalat. A külpiacok bizonytalansága, a nyomott árak is hozzájárultak, hogy a nyereség, a fejlesztéshez, szintentartáshoz szükséges pénzek egyre apadnak, s tartalékaikat élik fel az üzemek. A jövő érdekében nem kerülhető meg az alapkérdés, a valós piaci viszonyok érvényrejuttatása. A szervezeti korszerűsítés, az érdekeltség rendszerének megújítása, megteremtése csak ezzel együtt ígérhet elmozdulást a holtpontról. A szervezeti változás csak akkor lehet sikeres, ha nem a kényszer, vagyis a csőd a mozgatórugó, hanem a felismert ésszerűség. Az is igaz viszont, ha késve is, de lépni kell. Az utóbbi időben egyre többet hallani az új agrárpolitika, szövetkezeti törvény szükségességéről, hogy újra távlatokban gondolkodhassunk. A szövetkezeti vagyon újszerű megítélése, a tagság érdekeltsége, tulajdonosi mivoltának erősítése az, amely az érdeklődés középpontjába került. Demokratikus forma A tudományos viták lényege: valódi szövetkezeteket kell teremteni, s azokat megmérettetni, ahelyett, hogy magát a szövetkezeti mozgalmat tagadjuk, s lemondjunk róla. Gyenis János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet szövetkezetpolitikai osztályának vezetője a napokban a téeszszövetségben ezekről a kérdésekről osztotta meg nézetét az agrárszakemberekkel. A szövetkezeti tulajdon hagyományos megközelítésben a szocialista tulajdon elismert formája, csoporLtulajdon, amely a társadalmasítottság alacsonyabb szintjét képviseli, mint az állami, s így, mint átmeneti forma, fokozatosan közeledik az államihoz. Az átmenetiség és az alacsonyabb szint ma mar erősen vitatott. Ezzel szemben nyíltan megfogalmazható, a szövetkezés célja nem más, mint a tagság érdekének szolgálata. A szövetkezetet vissza kell adni a tagoknak, hogy a rossz értelemben vett bérmunkás mentalitást — minél kevesebb munkáért minél több juttatást — levetkőzhessék. A szövetkezet demokratikus forma — az egy tag egy szavazat elve érvényesül —, s célja túlmutat a vegytiszta gazdasági érdeken. Nem tisztán a profit maximalizálására létrejött társulás. Ebből adódik, hogy foglalkoztatási kötelezet tsegei vannak, s pyitottsága révén új tagokat is fogadnia kell. A kölcsönös érdekek és áru+ kapcsolatok alapján létrejött háztáji integrációt a későbbiekben is fenn kell tartani, s erősíteni. • A szövetkezeti tulajdon különböző szinteken jelenik meg, így az alapszövetkezetekben — itt is autonóm csoportok vállalkozásaiban, egyéni tevékenységen alapuló nevesített vagyonrész formájában — szövetkezetek csoportjában, ágazatban, régiókban, s országos szinten. A lényeg, hogy az új szövetkezeti törvény jogi garanciája legyen a szövetkezés szabadságának. Az állam tulajdonosként nem avatkozhat be. A belső önkormányzatban kifejezésre (kell jutnia a tag érdekének, akaratának s méltóságának. A méltóság kifejeződése: nem szabad a tagot kényszeríteni, hogy előre eldöntött kérdésékre bólintson. Az érdekképviseletet mindenkivel szemben érvényre kell juttatni, jogosultságok, vétójog segítségével. Kockázattal jön A tulajdonosságról ne legyenek illúzióink, az nemcsak előnyökkel jár, kockázattal is. S ezt a kockázatot nem minden ember tudja egyformán vállalni. Van, aki a biztos, megfelelően díjazott munkahelyet részesíti előnyben, s nem szívesen vállalkozik, őket esetleg vagyoni, vagy részes jellegű kötődésben lehet megnyerni. Az új társasági törvény a részvénytársasággá alakulás lehetőségét is felveti, amennyiben a versenyhelyzet ezt kikényszeríti. A szövetkezet ennél összetettebb forma. Aki az átállást választja a gazdasági előny miatt, annak számot kell vetnie a veszélyekkel is, a töke jellegéből adódó törvényekkel. A választás szabad, de a többségi vélemény ma még az, hogy a szövetkezeti vonások erősítése kisebb kockázattal alkalmas a gazdasági eredmény növelésére. A vertikális kapcsolatokban viszont a tőke mobilitásának kézenfekvő módja az Rt. A szövetkezeti modell változásának elsődleges színtere a nagyüzem — a kistermelés célszerűbb aránya, az autonóm ibelső vállalkozások működése. Az oszthatatlan Iköziis vagyon gátja az érdekeltségnek, egy részét oszthatóvá kell tenni. A hányad lehet csak kérdés. A közösségi létnek, a foglalkoztatás biztosításának kell, hogy maradjon anyagi alapja. Az elképzelések szerint a meglévő értékek 40-60 százalékát célSzerű forgalomképes értékpapírban nevesíteni. Sok még a kérdőjel, hogy mi legyen ennek az alapja: a munkateljesítmény, az életteljesítmény, a vagyoni hozzájárulás? De a nyugdíjasok, alkalmazottak szerepét is tisztázni kell. Az újonnan keletkező vagyon már könynyebben, igazságosabban, mérhetőbben osztható, s ennek mértéke már elérheti a 60-70 százalékot is. Gátja még a valós megítélésnek, hogy szabad földforgalom nélkül annak nincs is igazából értéke. Valószínű, hogy bővülni fog az egyéni gazdálkodók köre, de éz meg messze jár az „új földosztástól". A családi fatm nem lehet alternatíva. Egy nyugati mintájú farm nem az égből pottyan. Ahhoz az ottani gazdasági környezet, háttér és piacmechanizmus szükséges, s befektethető töke. Tömegméretekben előbb érdemes kipróbálni, s talán kisebb vérveszteséggel jár, ha végre megengedjük, az igazi szövetkezet bizonyíthasson. S ezen az úton bőven van tennivaló. Tóth Szeles István 4 4