Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23., péntek 5 A mentősök óvatosan helyezték a fájdalomtól meggyötört, eszméletlen embert a hordágyra. A szúk lépcsőfordulókban küszködve fértek el, mégsem billent a magatehetetlen test. A szirénát sem kellett bekapcsolni, hiszen karácsony másnapján reggel ötkor nem volt forgalom az utcákon. Az ambulanciára vitték minimális pulzussal, viaszsárgán. A két mentős a kísérőtől halkan búcsúzott. A doktornő álmosan sétált elő az orvosi szobából. A rendelőből perc múlva visszatért, ingerültség nélkül, hátborzongató hidegséggel szólt: „Minek hozta ide, nem látja, hogy agonizál?" De igen, órák óta tudta és látta, ez már agónia. Mégis hinni akarta — ezen Karácsonyi ügyelet a félelmetes éjszakán —, hogy van remény, történhet még csoda, létezik valaki, aki segít. A doktornő szavai értelmetlenül dübörögtek az agyában, csak a közöny érintette meg és a kifejezéstelen szempár, melynek hidegségét a vastag szemüveg még hangsúlyosabbá tette. Fogalma sem volt mit, miért tesz. A menekülés ösztöne dolgozott csak benne. Lerohant a portára, taxit kért. A portás cigarettával és hellyel kínálta a szűk fülkében, s beszélt hozzá fáradhatatlanul a karácsony éjszakai ügyelet után. A taxis száguldott a kihalt városban, a célnál nem fogadott el borravalót, és megvárta, amíg villany gyullad abban a lakásban, amelynek kapucsengöjén a kisérő csengetett. A doktornő — aki fáradt volt karácsony másnapjának reggelén — már régen nem emlékezhet e történetre. Számára csak egy eset volt a családjától távol töltött megszámlálhatatlan éjszakai ügyeletek sorában. Egy eset, amely rontotta a kórház halálozási statisztikáját, és gyarapította az adminisztrációs munkát karácsony ünnepén. A kísérő minden karácsonykor emlékezni fog a történetre, mert akkor az apját hagyta ott. Kalocsai Katalin Á víg özvegy szomorú Lehár-bemutató a nagyszínházban Áradó, széles keringödallamok, sár mos valcermiliő, gemütlich bécsi bűbáj, királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák — íme az operett, pláne, ha Lehár Ferenc nevéhez kapcsolódik. A barométer idestova száz éve esőre áll, Lolóról, Dodóról, Gogóról (és tsai) meg vagy nyolcvan esztendeje tudni kell, hogy „a hazaszeretetnél szerelmük többet ér". (Így vala ez az 1956-os esztendőben is, midőn napokon át szégyenszemre eme gyönyörbúbájt sugározta a rádió, miközben a pesti utcán folyt a vér.) Mindegy: az operett esetében föl kell (kellene) függeszteni a társadalometikai és művészetfilozófiai problémákat. Főleg, ha nívós operettről van szó. Ki kit dob át a Palánkon? egy Viharfelhők építkezés felett Mi lesz a Mikszáth Kál- súnk ennyivel többet. Mi- Felelősséggel tartozunk a mán utcában épülő (ponto- kor megsej tettük, hogy ez az tagságnak. A Palánk Lakássabban most éppen nem üzlet nem teljesen tiszta, szövetkezet hiába kezdte el épülő) új szövetkezeti ház, kerek perec megmondtuk saját szakállára az építkeés nagy ABC sorsa? Erről egyetlen fillért sem fizetünk zést, mi nem vagyunk hajírtunk nemrégiben lapunk- többet, míg a vitás kérdése- landók egy fedezetlen úzletban „Karmos1 terek törött ket nem tisztáztuk, pálcával?" címmel. Emlé— Milyen támogatásra várnak? kezfetöül csak annyit, hogy akkor Rácz Kálmán, a Palánk Lakásszövetkezet elnöke elmondta, hogy a ház első szintjének „gazdája", a Dél Tisza Menti Áfész kifogyott a pénzből, s egyelőre ezért állt meg az építkezés. Egyúttal cáfolta azt is, hogy a lakásszövetkezett a felmerült gondok miatt eladni igyekszik az építkezést. Az — Nos, annakl idején mindkét tanács f— a megyei és a városi is — szóban megígérte, hogy pénzzel is segíti ezt az építkezést, hiszen várospolitikai érdek, hogy egy korszerű ABC-t építsünk a Belvárosban. Most van asztalon a Kereskedelmi Minisztériumban a be belerángatni a tagjainkat. Különben is, még a befizetétt 13 milliónk sem fogyott el. Egyelőre még sima a föld, az ABC-hez még hozzö sem 'kezdtek. Csoda-e, ha jogi garanciák' nélkül nem akarjuk folytatni ezt a bizonytalan együttműködést? — Mj lesz, ha mégis csődbe megy az építkezés? — Bárki fejezze is be a befizetett 15 milliónkért akirás megjelenése után felke- paJyazatunki amj várható- kor is kapunk a házban egy reste szerkesztőségünket Kelemen János, a Dél TiszaMenti Afész elnöke azzal, hogy a cikk erősen rontotta a cég hitelét, s a benne foglalt állítások, amelyek Rácz £^hetö hogv most DukatoS^IS^ lódzunk, ki teljesíti az igére"tát? Mi 50-60 milliót szántunk az épületre, ezt tartjuk is. Igaz, közben a Palánk eL, nem fedik a valóságot. Am legyen. Hallgattassák meg e. másik fél is! — egyezrtjunk meg. Lássuk, ho- megrendelés nélkül már bele gyan ítélik meg ők az egyre is vágott az építkezésbe, s viharosabbá váló építkezés eddig szerirttünk legalább 30 milliót a föld alá „temettek". Most meg rajtunk an januárban dől el. Ügy kisebb üzletet. Nem hagyszámoltunk, hogy az építke- hatjuk, hogy a mi kontónkzés költségeinek felét alap- ra mások hazardírozzanak, jutítatásból, városi és megyei Az épülőt egyelőre nem segítségből finanszírozzuk, akar kinőni a földből, de a viharfellegek máris gyülekeznek a Mikszáth Kálmán utca felett. Csendes eső lesz belőlük, vagy fergeteges vihar? Egyelőre ki tudja .. . Rafai Gábor Schmidt Andrea felvétele Egy láncos,jelenet a szegedi Víg özvegyből Lehárról jó négv évtizede azt írta a Frankfurti Operaház műsorfüzeté, hogy A víg özvegy ben teremtette még a táncos-zenekari összmeg először jellegzetes stí- hang is, itt-ott még Gyimelusát; a világnak e legtöbb- s2 Kálmán is túljátszottá ször játszott operettje pedig magát, Bajtay Horváth Ágomost a szegedi teátrium !a. hangja meg mintha vadeszkáira jutván, ama szim- lahová a színfalak mögé alakítása is fölerősödött Vapatíkus előzetes elképzelés bújt volna — a művésznő lencienne-ként, a szintén kijegyében lett karácsony kimondottan indiszponáltnak emelkedő bonvivánnal, Egri előtti nagyszínházi disz- tűnt. (Azt már nem is em- László Danilójával együtt, premier, hogy végre igazán litve, hogy Gyimesi Kál- Kár. hogy a primadonnai elegáns. a „nagyoperett" mánt kivéve a dalszövegeket szerepkörben máskor oly meggyőző Bajtay Horváth kiili produkcióba. Eképpen Gyimesi a nívót,. Herczeg a karaktert villantotta meg — imigyen már Vajda Juli igen megbízható szubrettmeghatározás teljes értelmé- nem énekelték éppen túl ben fölfogható produkció érthető artikulációval a sze kerül elénk — fény, pompa, replők.) áradó csillogás, dal, tánc. Az ominózus ViÍja-dalnál estélyi, pezsgő, Loló, Dodó már azt lehetett hinni, ez A Gogó, lásd, mint fent, és a Vlg özvegy már végképp eltöbbi. Szóval: igazi, legalább szomorodik, s az ötlettelen- sülön)"együtt Pedig i_i _ ségen meg a szürkeségen búsongva bujdosik tova, vissza a jó Osztrák—Magyar Monarchiába. Aztán később, á vége felé szerencsére történt egy, s más: Gyimesi Kálmán és kisebb mértékben Herczeg Zsolt alakítása jótékonyan élénkítve „meg- megbízható ízléssel készült dobta", fölpörgette az egész jelmezein nem múlott semdett — a vendég Esztergá- előadást. Gyimesi Mirko mi: hogy ez a mostani Víg lyos Károly rendezőnek nem Zéta bárója igazi Figurává özvegy, csillámlott bár anylett ily módon, Herczeg (nyiraj mint farsangi báloZsolt (Njegus) a klasszikus kon ezer funkcionáriusné, tánőeskomikus-szerepkör szomorú-szomorkás, az igazi humorából és vénájából nagy show-val adás maradt csempészett be kis ízelítőt a _ szintúgy szomorú, de humor szempontjából külö- tény. nősen vértelen, ötletek nél- Domonkos László kétezer százalékos nagyoperettet fogunk látni, a la A víg özvegy. Nos: kaptunk helyette egy eléggé sápatag előadást Afféle szomorú*, vagy legalábbis szomorkás Víg özvegyet. Az első felvonás különösen vontatottra, tempótlanra, nehézkes-lagymatagra sikereÁgota ama végső megélénkülés előtt . bizony inkább csak alkati jellegzetességeivel tűnt megfelelőnek, Vajk Györggyel (Camille de Rosa Hobo Blues Band-tól Lehárig jutott Fuchs László karmesteri tel.jesimténye éppúgy fölfelé „zárkózott", mint az Imre Zoltán koreográfiáját színre vivő tánckaré. Varga Mátyás „nagyoperettes" díszletein és Molnár Zsuzsa sikerült a közvetlen értelemben persze nagyon „hű" operettes összhatást hangzásban-dinamikában meggyőzővé és kellőképpen nívóssá tenni. Néha meglepően gyengének bizonyult, eddigi történetét: — Kezdjük talán azzal, hogy a pénzünk nem is fogyhatott el, hiszen mi nem fogtunk semmiféle beruhá akarják bevasalni egy elszúrt döntés kárát? Ma már ugyanis látszik, hogy a föld zásba. ügy hat éve valóban ?Iatti gar;1/-sok ^mí«ási Hír-»«-. áru/- monvotonf zirvi i totr szóba került, hogy szívesen beszállnánk egy nagy ABC építkezésébe. Akkor helyről is kaptunk ígéretét, hogy ebben támogatnál; majd bennünket. A Palánk Lakásszövetkezettel valóban folytattunk tárgyalásokat, de mind a mai napig semmiféle szerződés nem köt bein hiba eredményeként épültek meg, hiszen ezeket nem letöbb ,tlet Sazt»aságosan üzemeltetni. — Miért támadt az 50 milliós vita? — Mert Rácz Kálmánék utólag önkényesen módosították a terveket. Mi abban nünket egymáshoz. Ök nem egyeztünk meg, hogy a gépékivitelezői annak az építkezésnek, amit mi meg sem rendeltünk tőlük. — Akkor miért fizettek 13 millió forintot? — Ez amolyan előleg, erszeti berendezések beleférnek abba a 2700 négyzetméterbe, ami a miénk, ök átterveztették a házait, a berendezéseket „felvitték" a tetőre. Ezt az indokolatlan pluszköltséget nem vagyunk ről természetesen írásban hajlandók elfogadni, is megállapodtunk. A befi- Ügy tűnik, a lakók, zetett pénzért elővásárlási jogot kötöttünk ki az épúakik előleggel, azaz , pénzükkel segítették eddig az építke let alsó szintjére, ahol ABC- zést, most nyugtalankodnak, áruházat kívánunk építtet- Az egyre sűrűbben feLröpTii, de nem biztos, hogy ez- penó rossz nírek nem használnak ennek a vállalkozásnak. Azt is (hallani, hogy részletes tervek és költségzel ezt a szövetkezetet bízzuk majd meg. — Miért az ellenállás? — Nem is tagadom, az árban üzleti vitáink támadtak. Az előkalkulációt, ami 100-110 millió forintról szólt, mindketten elfogadtuk, azzal a feltétellel, hogy akkor kötünk szerződést, ha a támogatásokat tisztázzuk a hivatalokkal. Időközben a Palánk elnöke úgy nyilatkozott, hogy 50 millióval „elszámolták magukat", fizesvetés nélkül indították útjára a több mint 250 milliós építkezést. iMi ez, ha nem hazardírozás? — kérdezik többen. — Egv ekkora beruházás alighanem meghaladja ennek a szövetkezetnek az erejét.— folytatja Kelemen János. —. Mi nem fektethetünk be a bizonytalanra. Életveszélyes nigyőn a kultúrház? Gyér érdeklődés a falugyűlésen Algyő peremkerületben tanácskozásra hívták a lakókat, hogy tájékoztatást kapjanak a „falu" fejlesz.ésének lehetőségéről. Furcsa volt, hogy mindössze 13-an vettek ezen részt, noha egész Algyő attól hangos, hogy „ellopták a befizetett településfejlesztési hozzájárulást", hogy „mikor fognak már hozzá az életveszélyessé minősített kultúrotthon felújításához, vagy egy új megépítéséhez", hogy „a vízvezetékek az utcákban amiatt törnek el, mert a vizet a városi hálózatra kapcsolták", hogy „nics mozi", hogy ¡„kellene egy tornaterem", hogy „rossz a buszközlekedés" és hogy, hogy, hogy . . Tizenhármán ültek tehát a tanácsháza nagytermében. Érthetetlen a nyilvános jelenléttől való félelem. Az túl kevés — inkább semmi —, hogy az utcán, a kocsmákban zsörtölődnek emberek. Somogyi Károlymé felvitele Az „életveszélyes" kultúrház húsz esztendeje a föld alatt rozsdásodó csövekkel. Lehet, az hogy kimaradoznak a buszjáratok, de kimaradnak Persze nem csupán a la- Szegeden is. A gyakoriságra kókat kell hibáztatni, gond sem lehet panasz, hiszen a van a városi tanács tájé- szegedi 10-es busz után (ez koztatásaival is. Egy .vastag tízpercenként indul) a legfelmérési anyagban —amely sűrűbb az algyői, az M32-es: más csatolt volt községekkel főidőben 15 percenként inis foglalkozik — mindössze dul, egyébként fél óránként. 2 oldal szól Algyőröl, s azt (Az viszont megfontolandó, is csak a tanácskozás előtt hogy a hétvégeken is járfél órával kapták kézhez, hatnának gyakrabban.) A Vegyük sorjába a dolgo- megállókról is szó esett. Az kat. A vízzel nincs gond, új ÁBC elé tervezett megvan viszont a több mint állókat csak a jövő év elején ják, hogy „ellopták" az erre a célra felajánlott településfejlesztési hozzájárulásból eddig összegyűlt pénzt és mondják: sokan nem fizetnek mar tehót. Ez utóbbi igaz. de illik tudni, hogy a gázvezetéképítés miatt sokan — jogosan — kaptak ideiglenes, vagy végleges felmentést. Az összegyúlt öszszeg viszont természetesen megvan. Jelenleg másfél millió ez az összeg, de külön kapnak jövőre 2 milliót a kultúrház felújítására. Ügy tervezik, hogy 1989. április 4-re használható állapotban lesz a művelődési otthon. Van tehát erre pénz, S ha szakemberek — és nem szakemberek — társadalmi munkával segítenének — elkészülhetne hamarabb is. Nagy szükség lenne erre, hiszen az országos hírű népi együttes próbáin-előadásain lehet' megépíteni, ugyanis a kijelölt területre parkolót' túl, ismeretterjesztő előadáis kell létesíteni. sokát, gyermekeknek és időA mozi kérdése misztikus, seknek színvonalas músoroValamilyen megoldást súr- kat lehe'ne csinálni, gősen kell találni. Akár a Tornaterem akad ugyan, régi felújításával, hiszen er- amely az IKV kezelésében re reális lehetőség van. áll, de lévén vályogból. veIgénylik a lakók a jó fii- szélyesek a „falba" erősített meket. bordásfalak. Megoldás? Az „életveszélyes" müve Egyelőre nincs. Visszatérve lődési ház felújítása 9 níil- még az aútóbuszhoz, kár, és lióba kerülne. Ez képtelen- hiba volt megszüntetni a ség, hiszen több építőmester Rákóczitelepi járatot a hét véleménye szerint 2 millió- végén. A tanyai embereknek ból néhány hónap alatt fel is igényük a faluba utazás. . . lehetne újítani Mondogat- Ács S. Sándor \ V