Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

2 1988. december 23., péntek Berekesztették az Országgyűlés ülésszakát (Folytatás az 1. oldalról.) További probléma forrása, hogy egyik variáció sem ké­pes feloldani azokat a fe­szültségeket, amelyek a csa­ládok adózása kórul alakul­tak ki. Az egykeresős csalá­dok egy főre jutó jövedel­meikkel gyakran a létmini­mumot sem érik el. Feltét­lenül indokoltnak látszik ezért, hogy a központilag alakított bér- és szociálpo­litika szorosabban tartson lépést az adórendszer hatá­saival. Balogh László (Békés me­gye, 14. vk), a Békési Egyetértés Mgtsz elnöke rá­mutatott, hogy az adótáb­lázat készítőinek figyelembe kellett volna venniük: — 5000—5500 forintos kereset­ből — családok esetében ezt egy főre visszavetitve — nem lehet adózni, mert ez veszélyeztetné a megélhe­tést. Javasolta, hogy módosít­sák az adóelőleg-fizetés rendszerét és módszerét, mert elfogadhatatlan, hogy a dolgozók csak hónapok múl­va kapják vissza a tőlük le­vont adóelőleget. Javasolta továbbá, hogy a nyugdíj és egyéb jövedelmek együttes tömegének adómentes sávját 120 ezer forintnál állapítsák meg, s hogy a legalsó sáv­ban 60 ezer forintig ne le­gyen adó. Ez ugyanis külö­nösképpen a családalapitó fiatalokat sújtja a tapaszta­latok szerint, s ez a kereset egyébként is a létminimum körül mozog. Szatmári Lajos (Veszprém m.. 6. vk.), a Veszprémi Szénbányák várpalotai bá­nyaüzemének főaknásza elöl­járóban elmondta, hogy az általa" ismert iparágakban dolgozók jövedelmének je­lentós része pótlékokból származik. Ilyen például a föld alatti pótlék, a meleg­üzemi pótlék. Nagyon sok túlmunkára is szükség van. A pótlékok, illetve a túl­munkáért járó díjazás je­lentősen növeli az adóala­pot. s ennek következtében az adókulcs -is növekszik. Javaslata szerint a pótlé­kokból származó jövedelem adózása ne progresszíven, hanem egységesen 20 száza­lékkal történjen. Szatmári Lajos kifogásol­ta azt is, hogy az újításért járó anyagi elismerés adó­köteles. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idén je­lentősen csökkent az újítá­sok száma. Javasolta, hatá­rozzanak meg egy értékha­tárt, amely alatt nem kel­lene adót fizetni az újitási díjak után. Ugyancsak in­dítványozta, hogy az adó­tábla alsó határát 72 ezer forintban állapítsák meg. Kosztolánczi Jánosné (So­mogy jn, 2. vk ), a Kapos­vári Ruhagyár nyugdíjas varrónője kedvezőnek ítélte az adósóvok módosítását, de az egyenlő teherviselés fel­tételeit nem ebben jelölte meg. Véleménye szerint igazságosabb lenne az adó­kulcsok erőteljesebb módo­sítása; figyelembe véve az idei és a következő évre tervezett inflációs rátát, a legalacsonyabb adómérték­nek a 15 százalékot java­solta. Morvay László (Budapest, 33. vk ). az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke hangsúlyozta, hogy választói a tervezett változtatásokat nem tartják lényegeseknek A 6 százalékos reálbércsök­kentést ugyan követi a ter­vezet, de teljesen figyelmen kívül hagyja a prognoszti­zált 14—16 százalékos inflá­ciót. így a 0 százalékos (adómentes) sáv devalváló­dik, holott e sáv értékállósá­gát a kis jövedelműekre gondolva feltétlenül garan­tálni kellene. Simon Béla (Borsod-Aba­űj-Zemplén m., 6. vk), a Lenin Kohászati Művek gyárrészlegvezetője rövid hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a je­lenlegi személyi jövedelem­adó-rendszer számottevő mértékben visszatartja a teljesítményeket, diszkrimi­natív, elsősorban a nagy­üzemi munkásságot sújtja. Javasolta, hogy a szakmai munkatöbbletek díjazását szolgáló jövedelmeket már egységes, 20 százalékos kü­lönadó terhelje. Gulyás Gyula (Szabolcs­Szatmar m , 17. vk.), a Be­regdaróci Barátság Mgtsz kertészeti ágazatvezetője azt kérte: a nyugdíjjáru­lékot ne adóztassák. Rámu­tatott: a szociálpolitikában kizárólag a rászorultság elve érvényesüljön, kapcsolódjon hozzá a szigorú ellenőrzés és elszámoltatás. A külön­böző térítési dijak megálla­pítása a nettó jövedelmek alapján történjen. Gasparik János (Komárom m., 2. vk), a Tatabányai Szénbányák Vállalat csapat­vezető vájára — választói nevében — sürgette a pénz­ügyi kormányzatot, hogy mielőbb dolgozza ki a csa­ládi jövedelemadó rendsze­rét. A kormány által beter­jesztett javaslatok közül a B változatot tartotta elfogad­hatónak. Végül Király Zoltán kép­viselőtársának a bányászat­ról szóló megjegyzésére rea­gált. Mint mondotta, nem az eocénprogram jutott csődbe, hiszen a program keretében létesült hat bánya közül négy — Lencsehegy, Márkushegy, Dudar és Ba-l linka — messze a tervek fe­lett teljesít. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy új bánya az első öt év alatt csak viszi a pénzt, és egy fillér bevételt.sem hoz. Tá­mogatni kell, ha az ország energiaigénye megkívánja, hogy új bányát nyissunk, mert a hazai ásványvagyon még mindig a legolcsóbb. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk ), a Meggyfa ut­cai napközi otthonos óvoda óvónője utalt az előző ülés­szakon feltett kérdésére, amelyre a választ most vár­ja: tervezi-e a kormány olyan alternatívák előter­jesztését, amelyekből követ­kezne az összes eltartott gyermekre vonatkozó adó­alap-csökkentési kedvez­mény. Mivel ilyen jellegű javaslattal nem találkozott, ezért a képviselőnő jelezte, hogy fenntartja módosító ja­vaslatát, mely a kétgyerme­kesek gyermekenkénti ezer forintos adóalap-csökkenté­sére vonatkozott. Jelezte ugyanakkor, hogy eláll javaslatától, amennyi­ben az 55 ezer forintos sá­vot mindenkire vonatkozóan 60 ezer forintra emelnék fel. Nagy Sándor (országos lis­ta), a SZOT főtitkára a pénzügyminiszter szóbeli ki­egészítésében szereplő ja­vaslatokhoz szólt hozzá. Mint mondotta, az előter­jesztett tervezet nem ad po­zitív választ a teljesítmény­visszatartó hatásra, a csa­ládosok, az eltartottak prob­lémájára. Kiemelte, hogy nem tartja szerencsésnek a háromlépcsős megközelítést az adórendszer működési ta­pasztalatainak felülvizsgála­tánál. Rendkívül fontosnak mondotta a törvénynek azt a rendelkezését, hogy min­den évben vissza kel] tétni az adótábla kiigazítására. A bemutatott két változat, és a bizottsági javaslatok közül a „B" változatot ajánlotta el­fogadható kompromisszum­ként az Országgyűlés figyel­mébe. Nagy Sándor kifejtette: az adótábla módosításakor min­denképpen figyelembe kell venni, hogy ugyanazt a re­álbérszintet csak alacso­nyabb bruttó keresetek, és alacsonyabb infláció mellett lehet elérni. Ezért is támo­gatta az alacsonyabb adó­terhet tartalmazó B-változa­tot. Javasolta, hogy a Parla­ment egyértelműen foglaljon állást: 1989 közepéig rész­leteiben dolgozza ki a kor­mány a családi jövedelem­adó-rendszert. Dönteni kell a követendő szociálpolitika» koncepcióról is. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk ), a Budapesti Ügyvé­di Kamara elnöke hangsú­lyozta: helytelen minden olyan mérlegelés, amely a nyugdíjasok és az aktív dol­gozók közötti megkülönböz­tetésre épül. A nyugdijasok adómentes jövedelmének fel­só határával kapcsolatos módosítási javaslatokat rész­letesen elemezve kifejtette: az adóhatár növelése mellett szól, hogy az ehhez a réteg­hez tartozók koruk és fizi­kai állapotuk miatt egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy nyugdíjuk romló érté­két kiegészítő jövedelemmel kompenzálják. A képviselő kiemelte: a kisebb nyugdíjra jogosultak érdekeit kívánatos előtérbe helyezni, mert ezek az em­berek valóban rákényszerül­nek a kiegészítő jövedelem megszerzésére. A vita lezárását követően az elnöklő Stadinger István szomorú kötelességének ele­get téve bejelentette: csü­törtökön reggel elhunyt Boldizsár Iván országos lis­tán megválasztott képviselő, író, a Magyar Pen Club el­nöke. Stadinger István meg­emlékezett az elhunyt sok évtizedes közéleti tevékeny­ségéről. A Ház elnöke java­solta az Országgyűlésnek, hogy a jegyzőkönyvben örö­kítsék meg Boldizsár Iván emlékét. A képviselők néma felállással tisztelegtek. Stadinger István bejelen­tést tett a pápai üzenettel kapcsolatos szerdai ország­gyűlési állásfoglalással ösz­szefüggésben is. Elmondta, az állásfoglalást — a szerda esti szavazatszámlálás sze­rint — égy ellenszavazattal fogadták el a képviselők. Időközben azonban kiderült, hogy az egyik képviselő azért nyújtotta fel a kezét, mert ügyrendi kérdésben kért volna szót, s jelentke­zését értelmezték — téve­sen — ellenszavazatnak. En­nek figyelembevételével az elnök utólag megállapította: a pápai üzenettel kapcsola­tos állásfoglalást az Ország­gyűlés egyhangúlag fogadta el. Gágyor Pál, az adóügyi ad hoc bizottság előadója tájé­koztatta ezután az Ország­gyűlést a testületnek az ülés szünetében tartott tanácsko­zásáról, amelyen a vitában elhangzott módosító indítvá­nyokról foglaltak állást. Eszerint a bizottság az adó­táblákat illetően megerősí­tette a kormánynak a „B" variációra tett javaslatát. A kiegészítő munkát végző nyugdijasok adómentes jö­vedelmének felső határával kapcsolatban a testület — 12 igenlő és egy ellenszava­zattal, illetve egy tartózko­dás mellett — úgy döntött, hogy a 108 ezer forintos kü­szöbértéket támogatja. Az adómentes sáv 60 ezer­ről 72 ezer forintra való fel­emelése, a lineáris adózás bevezetése, a kétgyermekes családok kedvezményezése ügyében a testület — az ezeket a javaslatokat elő­terjesztő képviselőkkel egyetértésben — úgy foglalt állást, hogy a jövő év első félévében, az adótörvények koncepcionális vitájakor cél­szerű ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé terjeszteni. A bizottság véleménye sze­rint, most nem lehet érdem­ben dönteni a különböző pótlékok módosításával kap­csolatos indítványokról sem, ezért ezeket is az adótörvé­nyek koncepcionális vitája alkalmával lenne kívánatos megvizsgálni. A pénzügyminiszter válasza Ezután Villányi Miklós válaszolt az elhangzottakra. Elmondotta: többen java­solták, hogy az adótáblát ne a nomináljövedelmek, ha­nem az Infláció alakulásá­hoz alakítsák. Ezzel nem ér­tett egyet a pénzügyminisz­ter, mert az adórendszer a reáljövedelmek, s így az infláció alakításának az esz­köze a kormány, illetve a Parlament kezében. Jelen­leg szükség van a reálbérek, a reáljövedelmek visszafo­gására az egyensúlyi hely­zet javítása miatt. Az inflá­cióhoz igazított adótábla vi­szont éppen ennek a célnak az elérését tenné lehetetlen­né. Ugyancsak nem értett egyet Villányi Miklós azzal a javaslattal, hogy a jelen­legi progresszív mértékeket tartalmazó adótáblát lineá­ris adó bevezetésével vált­sák fel. Ez elvileg is hibás javaslatnak tekinthető. A piaci hatásokra épülő gaz­daságirányítási rendszer biztosítja a vállalkozói sza­badságot, a jövedelmi, va­gyoni differenciálódás le­hetőségét. A társadalmi bé­ke fenntartása t érdekében elengedhetetlen azonban a jövedelmi differenciálódás állami eszközökkel történő szabályozása. Ennek egyedü­li eszköze — a bérreform megvalósítása után — a személyi jövedelemadó lesz. Villányi Miklós elmondot­ta, hogy a pénzügyi kor­mányzat az adórendszer jö­vő évi általános felülvizsgá­lata során tudja majd rész­letesen elemezni, hogy dóknak is biztosítsák a gyer­mekenkénti 1000 forintos adóalap-csökkentést. Ezzel kapcsolatban Villá­nyi Miklós elmondotta: a javaslat a kétgyermekesek számára ugyan többlet jut-' tatást biztosítana, ám más tekintetben ellentmondá­sos. A kedvezmény megadá­sa ugyanis csak akkor le­hetséges, hogy ha az adó­mentes jövedelem határa továbbra is 48 ezer forint marad, 55 ezer forint he­lyett. Ebben az esetben pe­dig a létminimumhoz közel élők kis rétege adófizetővé válik, rosszabb helyzetbe ke­rül. A javaslatot a képvise­lők elvetették. Az Országgyűlés úgy ha­tározott: arra kéri a pénz­ügyminisztert, hogy a jövő évi nyári ülésszákon ter­jessze elő a személyi jövede­lemadó-rendszer általános felülvizsgálatával kapcso­latos jelentését. Ezután az Országgyűlés a magánszemélyek jövede­lemadójára vonatkozó tör­vény módosítását — általá­nosságban és részleteiben, a már elfogadott módositá­sokkal együtt — 11 ellensza­vazattal és 15 tartózkodással elfogadta. A „B" variációs tábla 0— 55 000 Ft 0 ssásalék 55 001— 70 000 Ft a* 55 eier Ft-on felüli réss 17 ssásaléka 70 001—100 000 Ft 2550 Ft és a 70 000 Ft-on felüli rést 23 ssásaléka 100 001—150 000 9450 Ft és a 100 000 Ft-on felüli réss 29 ssásaléka 150 001—240 000 23 950 Ft és a 150 000 Ft-on felült réss 35 ssásaléka 240 001—360 000 55 450 Ft és a 240 000 Ft-on felüli réss 42 ssásaléka 360 001—600 000 Ft 105 850 Ft és a 360 000 Ft-on felüli réss 49 ssásaléka 600 001— 223 450 Ft és a 600 000 Ft-on felüli réss 56 ssásaléka Az illetékekről szóló térvény módosítási javaslata mennyiben fejt ki teljesít­mény-visszatartó hatást a jelenleg alkalmazott rend­szer. Mindezt kiegészitette azzal, hogy a jelenlegi adó­rendszertől csak egy éssze­rűbb bérrendszerrel páro­sulva várható a kivánt ha­tás. Olyan felvetés is el­hangzott, hogy a kormány — bár megígérte — még mindig nem dolgozta ki a családi jövedelemadó mo­delljét. A pénzügyminiszter szerint a kormányzati Ígéret csupán arra vonatkozott, hogy ez a modell a jövő év első félévére készül el. Ezt az igéretét a kormány tart­ja is. Villányi Miklós javasolta a képviselőknek az adóügyi ad hoc bizottság javaslatá­val összhangban a kormány által előterjesztett B variá­ciónak az elfogadását, vala­mint bejelentette azt is, hogy egyetért a nyugdijasok adómentes jövedelme érték­határának 108 ezer forintra történő felemelésével. Ezután határozathozatal következett. A képviselők 5 ellenszavazattal, 9 tartózko­dás mellett a kormány által benyújtott, személyi jöve­delemadó módosítására vo­natkozó törvényjavaslat­ban szereplő B változatot fogadták el. 77 ellenszava­zattal, 14 tartózkodás mel­lett a nyugdíj és egyéb jö­vedelmek együttes összege adómentes határaként a 108 ezer forintot fogadták el. Kovács Lászlóné fenntar­totta azt a javaslatát, hogy már a kétgyermekes csalá­A következő napirendi pontként Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztet­te elö az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosí­tásáról szóló törvényjavasla­tot. Expozéjában mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy a módosítás a versenysemle­gesség, s az értelmes vagyon­gyűjtésre ösztönzés jegyé­ben született. A kormány­zatnak ezzel költségvetési el­vonást növelő szándéka nincs; sőt, a javaslat elfoga­dása esetén 1989-ben ösz­szességében némi illetékki­esés is előfordulhat. Ezt azonban a tanácsok a hátra­lékok csökkentésével ellen­súlyozni tudják. A cégbe­jegyzési illeték növelése a cégbíróságok költségeinek részleges fedezetét szolgálja. A versenysemlegességet pél­dákkal bizonyította a pénz­ügyminiszter. Rámutatott: a módosítási javaslat elfogadá­sával vagyonszerzésük után állami illetéket azoknak az állami vállalatoknak, szövet­kezeteknek és ezek jogi sze­mélyiséggel rendelkező gaz­dasági társulásainak is fizet­niük kell, amelyek eddig mentesültek ez alól. Ez azon­ban nem az elvonás növelé­sét szolgálja, hiszen a vál­lalkozók legjellemzőbb va­gyonszerzésénél, az ingatlan adásvételénél, a cserénél a forgalmi érték 8 százaléká­ra mérséklik a költségként elszámolható Illetéket a je­lenlegi 15 százalék helyett. Ez az intézkedés egyúttal a lakosságnak is kedvező, meri a jelenleginél olcsóbbá vá­lik például az üdülő-, a föld­és a telekvásárlás, illetve az üzletek és a műhelyek meg­szerzése. Azok a gazdálkodók, akik a beruházási célú beszerzést terhelő általános forgalmi adót csak korlátozottan igé1 nyelhetik vissza, 1989-ben mentesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, 1990-ben pedig a meg­szerzett vagyon után csak 5 százalékos illetéket fizetnek, elkerülendő a kettős adózta­tást. Az állami költségvetési szervek, a társadalmi szerve­zetek, az egyesületek, az egyházi szervezetek, az ala­pítványok, a vízgazdálkodá­si társulatok 1989-ben még mentesek az illetékek alól, 1990-ben is csak akkor kell illetéket fizetniük, ha olyan gazdálkodási tevékenységet végeznek, amely után vállal­kozási nyereségadót kell fi­zetniük. Mivel a kötelező szerveze­ti átalakítással járó vagyon­szerzést a gazdasági társasá­gokról szóló törvény mente­síti az illeték alól, a törvény­javaslat az önkéntes átala­kulásra Is illetékmentességet biztosít 1 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom