Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

1988. december 23., péntek i 3 Hz Országgyűlés ülésszakának második napja matizmus nem működik, hi­szen hiányzik a tulajdonos. Saját vezetői tapasztalatai alapján a képviselők elé tárta állami gazdaságok „kórlapját". Hangsúlyozta: a gazdaságok pénzügyi helyze­te sokkal rosszabb annál, mint ahogy ez a tájékozta­tókon elhangzik. Nagy ré­szük felélte tartalékait, és inem képes az egyszerű újra­termelem biztosítására sem, a mezőgazdaságot érintő fo­lyamatos jövedelemkivonás mialt. A kereskedelmi ban­kok már beszüntették idei finanszírozási tevékenységü­ket, rövid lejáratra sem ad­nak hiteleket, s januárra sem hajlandók szerződést előkészíteni. Sorra1' mennek tönkre az eddig jól működő ipari együttműködések, az iparvállalatok megrendelé­seinek hiányában és a fize­tésképtelenség miatt. A me­zőgazdasági vállalatok a tá­mogatások csökkentéséből, illetve az ipari árak emelke­déséből adódó mezőgazdasá­gi árnövekedésnek nem tudnak érvényt szerezni mo­nopolhelyzetben lévő part­nereikkel szemben. Az állami gazdaságok megfogalmazzák azt az igé­nyüket is, hogy a föld ke­rüljön a gazdaságok tulaj ­donába. Eszmecsere a szünetben Börcsök Dezső (Budapest 38. vk.), a Budapesti Elektro­mos Művek vezérigazgatója szerint az idei terv várható alakulásából megállapítha­tók a magyar gazdaság neu­ralgikus pontjai, s ezek a jö­vő évi költségvetést is döntő mértékben- befolyásolják. Súlyos gazdaságpolitikai hi­ba volt,az árreform elhalasz­tása, mert ennek következté­ben nem a tervezettnek meg­felelően alakult a termelői árszínvonal a gazdálkodó egységeknél. Nehezményezte a társadalombiztosítási ki­adások helytelen megterve­zését is, utalva a táppénzek nagyságára, amely a bá­nyászsztrájk indokai között szerepelt. Kiemelte, hogy a magyar gazdaság égető problémája,' az inflációs nyo­más felerősödésének veszé­lye változatlanul fennma­radt. Fodor Pál (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámi­gyár és Hűskombinát makói gyárának igazgatója annak a véleményének adott hangot, hogy a most beterjesztett költségvetés-tervezetet még annyira sem részletes, mint az előző évi volt, bár az 1989-es három variációt is tartalmaz. A változatok kö­zötti eltérések nem nagyok, szinte lényegtelenek. Ilyen Nagy László felvételei rendszerben nem lehet ér­demben dönteni — mondta. Ezért javasolta, hogy már a következő évben szüles­sen meg a költségvetési re­form, „s a költségvetés el­fogadása soronként történ­jen, mert akkor lehet iga­zából dönteni". Bölcsey György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság titkára Király Zoltán felszólalásával kapcsolatban szükségesnek tartott bizo­nyos pontosításokat. El­mondta: a Király Zoltán ál­tal említett témákban a bi­zottság ülésén nem foglal­tak állást, mert a vita túlsá­gosan elhúzódott. Csupán abban állapodtak meg, hogy a javaslatok kerüljenek a reformbizottság elé. Ezt mind a 19 jelen levő bizott­sági tag elfogadta. Szavaira Király Zoltán reagált. Értetlenségének adott hangot a kérdés Böl­csey György által történt felvetésének módja miatt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pótadó 3 százalékos mértékére vonatkozó indít­ványt a bizottság megsza­vazta. A reformcsomagterv­vel kapcsolatban pedig úgy döntöttek a bizottságban, hogy azt egyetértőleg to­vábbítsák a reformbizott­sághoz. Villányi Miklós válasza A vitában több képviselő nem jelentkezett szólásra, ezért Villányi Miklós pénz­ügyminiszter kapott szót. Válaszában elmondotta, hogy a jövő évi költségvetés ter­vezete feletti vitában számos vélemény, javaslat hangzott el, és meglehetősen sok kri­tika is érte a kormányt. Az tény, hogy a jelenlegi költ­ségvetési tervezési rendszer elavult. Meg kell tehát vál­toztatni, s erre a tervezett költségvetési reform végre­hajtása ¡keretében kerül sor. Helyeselte azokat a javasla­tokat, amelyek a kormány­zati munka feletti parlamen­ti ellenőrzés javítását, szé­lesítését szorgalmazták. Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a kor­mányzás továbbra is a kor­mány dolga, azt nem veheti át az Országgyűlés. A továbbiakban elmondot­ta, hogy a kormány elhatá­rozott célja a társadalom működéséhez szükséges ki­adások számottevő csökken­tése. Hozzálátnak például hétezer jogszabály felülvizs­gálatához. Az első ütem­ben, január végéig a társa­sági törvénnyel, valamint a vállalkozási nyereségadó­törvénnyel hozzák összhang­ba a kapcsolódó alacsonyabb szintű jogszabályokat, vala­mint elvégzik a lehetséges egyszerűsítéseket, megszün­Wv* I&f!r WM v Fm llfcÉi J|r * sJi 1 UKriH/f ü' HH tetik a felesleges párhuza­mosságokat. A jövő esztendő első félévéig, vagyis a má-. sodik ütemben már hozzá­látnak a felesleges előírások jelentós mértékű csökkenté­séhez, s az év végéig hefeje­zik ezt a kiterjedt munkát. Villányi Miklós kijelentet­te, hogy számos olyan kép­viselői javaslat hangzott el — például a szellemi erő­források ésszerűbb kihaszná­lása, a lakásgazdálkodás, lakásfelújítás, tatarozás je­lenlegi rendszerének átalakí­tása, az idegenforgalomban levő lehetőségek jobb ki­használása —, amelyekkel a kormányzat egyetért, s min­dent megtesz megvalósításu­kért Szükség van az úgyneve­zett háttérintézmények ra­cionalizálására, a felesleges, párhuzamos intézmények megszüntetésére is. Ugyan­csak lényeges a gazdaságta­lanul működő állami eszkö­zök űj működési formájá­nak kialakítása, beleértve azt is, hogy a feleslegessé vált vagyont értékesítsék. Ezzel kapcsolatban elmon­dotta, hogy már a jövő évi költségvetésben 6,5 milliárd forintos bevétellel számol­nak ilyen eszközök értékesí­téséből. Arra is utalt, hogy a párt vezető testületei is nyitottak a tulajdonukban levő eszközök ésszerű hasz­nosítására. Már kidolgozták az erre vonatkozó koncepci­ót. Képviselő} eszrevetelekkel kapcsolatban Villányi Miklós elmondotta, hógy a kormány a Parlament kérésére kész a jövő esztendőben részlete­sen számot adni a nagybe­ruházások helyzetéről. A tervezett költségvetési reformot érintve a pénzügy­miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az önmagá­ban nem fog több jövedel­met hozni a népgazdaság­nak. Arról van szó, hogy a reform eredményeként nö­vekedni fog a tisztánlátás, áttekinthetőbbé válik a költ­ségvetés és megteremtődnek a nagyobb jovedelemterme­Iés.hez szükséges feltételek. A kormány hajlandó arra, hogy jövőre év közben be­számol a tervezett támoga­táscsökkentési program vég­rehajtásáról. A társadalmi, központi államigazgatási szervek támogatásainak mintegy 20 százalékos leépí­tésére jövőre sor kerül. A kormány kész jövőre beszá­molni a külkereskedelem — többek között a szocialista külkereskedelem — helyze­téről. Villányi Miklós a vita főbb témaköreit érintvs hangsúlyozta, hogy Magyar­országon a mezőgazdaság­politika protekcionista voll és az is marad mindaddig, amíg az agrárvilág protek­cionizmusa környezetünkben fennmarad. Ugyanakkor azonban az agrárterülete­ken is jelentős változások mentek végbe, az agrárgaz­daságot idehaza körülvevő környezet is lényegesen vál­tozott, és ezekhez a mező­gazdaságnak js alkalmaz­kodnia kell. Ez új agrárpo­litika kidolgozását igényli. A vitában elhangzott meg­jegyzésekre reflektálva ki­emelte: jövőre 9 milliárd forinttal csökken az agrár­szektort érintő támogatások összege. Ennek azonban túl­nyomó többségét az áreme­lések kiegyenlítik, így az agrárgazdaság vállalatainak jövedelme nem mérséklődik. Kritika érte a mezőgazda­sági szövetkezetek, állami gazdaságok folyó finanszíro­zásával kapcsolatos idei gya­korlatot. Ennek kapcsán a miniszter úgy vélekedett, hogy az ágazati vezetés és a bankok közötti megállapo­dások ezen a helyzeten lé­nyegesen javíthatnak. A vállalatokat terhelő nagymértékű adónövekedés­ről kifejtette: a vállalati nyereségekből centralizált hányad 1987-ben 76 száza­lék volt, idén ez körülbelül 62 százalék lesz, és jövőre éz a központosítás 58 száza­lékra csökken. A vitában nem esett szó arról sem, hogy a 4 százalékos külön­adó bevezetése 10 milliárd forintos többletbevételt je­lent, ugyanakkor 1989-ben 16 milllárcKforinttal keve­sebb adót vonnak el a vál­lalatoktól. E-z együttesen mérsékli a vállalatok nyere­ségéből való centralizációt. Elmondotta, hogy a kor­mánynak nincs szándékában kivonulni a lakáspolitikából —, ez teljesen irreális célki­tűzés lenne. A kamatpoliti­kával kapcsolatos kritikai észrevételekre válaszolva hangoztatta: a kamatnöve­kedés az infláció miatt kö­vetkezett be. A kamatcsök­kentés csakis az infláció alakulásával lehet arányban. A vitában felmerült eg>' konszolidációs csomagterv kimunkálása is. Ezzel kap­csolatban Villányi Miklós azt az álláspontot képvisel­te, hogy célszerű lenne a kormány stabilizációs prog­ramjának erre vonatkozó rendelkezéseit külön cso­korba gyűjteni, s esetleg ki­egészíteni azokat a felme­rült javaslatokkal. Számos bírálat érte n kor­mányzatot a lakossági devi­zapolitikával kapcsolatos magatartásáért is — mond­ta a miniszter Utalt arra, hogy a kormány a közel­múltban áttekintette az ez­zel kapcsolatos intézkedése­ket, s azt tartaná kívána­tosnak, ha nagyobb egyet­értés fogadná azt a politi­kát, amely elsődleges fel­adatnak tekinti a forint vé­delmét, s a forint vásárló­erejének erősítése révén kí­vánja megszilárdítani a gaz­daságot. Villányi Miklós végezetül elmondta, hogy a terv- és költségvetési bizottságnak a Parlament elé terjesztett négyes számú tervezete összhangban van a kor­mány költségvetési reform­programjával, figyelembe veszi a 20 milliárd forintos költségvetési hiányt, a ja­vaslatban szereplő támoga­tási csökkentések a jövő évi gazdaság- és pénzügypoliti­kái törekvéseket nem keresz­tezik, ezért a kormány ne­vében elfogadásra ajánlotta. Ezt követően Puskás Sán­dor, a terv- és költségvetési bizottság előadója lépett a mikrofonhoz. Beszámolt ar­ról, hogy a szünetben a bi­zottság megvitatta a Király Zoltán által előterjesztett, úgynevezett támogatási cso­magtervet Kedvezőnek ér­tékelte, hogy ezek az indít­ványok olyan szándékokat támogatnak, amelyek össz­hangban állnak a bizottság és a kormány szándékaival. Ugyancsak méltányolta a bizottság, hógy a javaslatte­vők figyelembe vették a rendelkezésre álló idő hiá­nyát, ezért ők is a négyes számú változatot találták elfogadhatónak. Fönntartot­ták viszont igényüket, hogy n bizottság és a kormány vizsgálja meg javaslatukat a következő évben. Puskás Sándor kitért arra is: Vorca Ferenc felvetette, hogy a négyes számú válto­za'ban szereplő, a tanácsok tamogatását 500 millióval csökkentő elképzeléssel nem ért egyet. Helyette javasla­tot telt a társadalmi szerve­zetek támogatásának ugyan­ilyen mértékű csökkentésé­le. A bizottság ílven rövid idő alatt nem tudott állást foglalni ebben a kérdésben, ezért eredeti indítványát tartotta fenn. Nem változta­tott a bizottság a 4 száza­lékos különadót aiánló ter­vezetén sem. Egyetértett azonban azzal, hogy a vi­tatott kérdéseket a reform­bizottság a jövő évben tár­gyalja meg, és foglaljon ál­'ást. Kérte az Országgyűlést, hogy a terv- é* költségve­tési bizottság által előter­jesztett, négves számú vál­tozatot fogadják el. Ezután a törvényjavaslat és az azt módosító, kiegészí­tő indítványok fölött szava­zott az Országgyűlés. Az el­nöklő Horváth Lajos beje­lentette, hogy Király Zoltán javaslatát a támogatási al­bizottság létrehozására és működésére vonatkozóan, a reformbizottságnak atadta. A költségvetési törvényja­vaslat kifejezetten szöveg­szerű módosítására nem tet­tek külön indítványt a kép­viselők Ezért először Vona Ferenc javaslatáról — a ta­nácsok támogatásának érin­tetlenül hagyásáról — sza­vaztak. Ezzel a javaslattal a kormány és a költségve­tési bizottság nem értett egyet, a képviselő azonban fenntartotta indítványát. A képviselők 150 igenlő, 165 ellenszavazattal és 25 tar­tózkodással, nem fogadták cl a kormány álláspontját. Az elnök Villányi Miklós­nak adta meg ezután a szót, aki kifejtette, hogy Vona Ferenc nem a költség­vetési egyenleg rovására ja­vasolta a tanácsi támogatá­sok csökkentésének elhagyá­sát, hanem egyúttal indít­ványozta a társadalmi szer­vek támogatásának mérsék­lését. Ezért kérte, hogy e két javaslatról együtt szavazzon az Országgyűlés. A Parla­ment kétséget kizáró több­séggel, 57 ellenszavazattal és 17 tartózkodással úgy döntött, hogy a tanácsok támogatását a költségvetés kiadási oldalán 500 millió forinttal megtartja, és he­lyette ennyivel csökkenti a társadalmi szervek támoga­tását. Ezt követően a terv- és költségvetési bizottság né­gyes számú változatáról dön­töttek a képviselők. Kétsé­get kizáró többséggel — 31 ellenszavazattal és 13 tar­tózkodással — voksoltak a változat mellett. Ez felesle­gessé tette, hogy külön­külön szavazzanak a másik három változatról. Szavaztak a pénzügymi­niszternek a tartalék fel­használására vonatkozó ki­egészítő javaslatáról is. Ezt kétséget kizáró többséggel — 15 ellenszavazattal és 17 tartózkodással— fogadták el. Döntöttek arról is, hogy a már részleteiben elfogadott törvényjavaslatot általános­ságban is elfogadják-e. Az Országgyűlés a Magyar Nép­köztársaság 1989. évi költ­ségvetéséről szóló javaslat negyedik változatát — a már elfogadott részletekkel — általánosságban, kétséget kizáró többséggel — 26 el­lenszavazattal és 6 tartóz­kodással — törvényre emelte. Végül a vállalkozások 1989. évi. eredménye után fizetendő egyszeri kiegészítő adóról szavaztak a képvise­lők. A törvényjavaslatot a pénzügyminiszter terjesztette be, a terv- és költségvetési •bizottság pedig azt javasol­ta, hogy a nyereségadó alap­ja után 4 százalékos kiegé­szítő adókötelezettséget ál­lapítson meg a törvény. Az Országgyűlés a kiegé­szítő adóról szóló törvényja­vaslatot kétségei kizáró többséggel — 41 ellenszava­zattal és 15 tartózkodással — fogadta el. Tájékoztató a pápai üzenetről Ezután az elfogadott na­pirendnek megfelelően az Országgyűlés tájékoztatást hallgatott meg a nemzeti kisebbségek Jogainak tiszte­letben tartását célzó pápai üzenetről. Szűrös Mátyás, a külügyi bizottság elnöke, az MSZMP KB titkára elmondta — mint arról a kepviselők a sajtóból már értesülhettek —, hogy december 9-én a Vatikán sajtóértekezlet ke­retében nyilvánosságra hozta II. János Pál pápa 1989. január l-jén elmon­dandó újévi üzenetét, amely­ben a római katolikus egy­ház feje síkraszáll a nem­zeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért. A do­kumentumot diplomáciai úton eljuttatták a magyar kormányhoz is. Szűrös Mátyás ismertette a pápai üzenet lényegét Eszerint az üzenet egyértel­műen állást foglal a. nemze­ti és etnikai kisebbségek egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartása, a nem­zeti kulturális értékek és örökségek megőrzése mel­lett, kiemelve, hogy azok biztosítása az államok fel­adata és felelőssége. Hang­súlyozza, hogy jogállamban a nemzeti kisebbségeknek különleges jogokat kell biz­tosítani, s ezeket a létezés­hez, a diszkriminációtól mentes állampolgári jog­egyenlőséghez, a közéletben való részvételhez, a kisebb­ségi kultúra fejlesztéséhez, a más államok területén élő, de azonos kulturális és tör­ténelmi gyökerekkel ren­delkező csoportokkal törté­nő kapcsolattartáshoz való jogban, valamint a vallás­szabadságban összegezi. A pápai üzenet gondolat­menete, az abban megfogal­mazott igények egybecsen­genek a magyar politika olyan alapvető céljaival, mint a humánus szocialista társadalom, a demokratikus jogállam megteremtése. Kü­lön is hangsúlyozni szerel­ném, hogy az üzenet a jo­gok igénylését összeköti a nemzetiségek alapvető kö­telezettségeivel, így az ál­lampolgári és társadalmi lojalitás érvényesítésével. A külügyi bizottság tájé­koztatóját az Országgyűlés elfogadta. Ezzel az Országgyűlés de­cemberi ülésszakának má­sodik munkanapja — ame­lyen az elnöki tisztet fel­váltva töltötte be Stadin­ger. István, iJakab Róbertne, Horváth Lajos és Vida Mik­lós — befejeződött

Next

/
Oldalképek
Tartalom