Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988, dceembcr 21., szerda — Búcsú a várostól Beszélgetés Gerle Margittal D Dialógus folytatódik Kiállítás a Krugcr strassen! A Romai akadémia nsz- , tóndi.ia. Bemutatkozás a San Marcóban es Fajencában. Siklós. Kecskemét. A finn iparművészét tanulmányozása az Arabia porcelán- és íemedénygyárban. A pécsi X. Országos Kerámia Biennálé fődíja a legprogresszívebb ulkotásért. Ezek az állomások jelzik Gerle Margit keramikusművész eddigi pályadíját. — Kégi szép idők? Akkur, amikor a: állami mecenatúra még működött, amikor a: intézmények, középületek költségvetéseinek másfél, két százalékát képző- és iparművészeti alkotásokra kellelt — lehetett — fordítani. Amikor természetes célkitűzés volt a tömeggyártásban is a megjelenő termékek művészeti, tárgy- és vizuális szándekának megjelenítése is . . . — Igen. Régi időket idéz, Vagy szép szlogeneket. Ma a magyar ipari termelésben! (edény, lakóház, közintézmény) létrehozott , alkotásokban, sajnos, nem jelenik, nem jelenhet meg az az igény, követelmény és így azoknak támogatása sem. — A szegedi iparművészeti gimnázium elvégzése után egyből a főiskola, majd, az Alföldi Porcelángyár és most itt a Ság vári utcában, az alagsorban kialakított „műterem" ahol szabadúszóként 'dolgozik. Hol van a „nagy csapat", akikkel meg-lehetett volna, és meg is akarták változtatni a gyári tömegtermelés széna-kényszerűségeinek szorító, de értelmes, esztétikai minőségeit? — Az alföldihez hasonló gyáraknak ontani kellene az esztétikus használati tárgyakat. A boltokban ennek ellenére elvétve „botlik" a vásárló az ilyenekbe. Valahogy úgy van, eszi. inem eszi, nem kap mást. Ott a hagyományos, ott a jól bevált, és mondjuk meg őszintén. az Ízléstelen, a giccs. Elszalasztott lehetősége Csongrád megyének a hagyomány. Neves művészek által is fémjelzett majolikagyúr. a közel 800 fazekait el tar Jó Hódmezővásárhely, Szeged kulturális centruma és vonzáskörzete, művészeti jelentősege és hagyományai mintha nem is erre szőritotlák volna a tájékot. — Hol szakadt meg ez a lánc? Az izlést. az esztétikát formáló hétköznapjaink . . . — Először' mindenki tűi akar tenni a művészen. Bizonyítva saját szakterületének fontosságát. Másodszor: a gyári zsűrik első csapdája után jön a kereskedelem. Pedig technikai akadályok, minden ellenkező híresztelés ellenére, szinte nincsenek. A harmadik dolog, hogy a tervező művész szellemi bázisa mintha nem is lenne, tgy aztán szinte természetes, hogy aki csak teheti, a kézművesség felé fordul. Mint ahogy én is. A keserves tapasztalatokkal tarsolyukban a művészek kivonulnak az iparból. Az egyedit vállalják inkább, csinálják azt bármelyik műfajban, amelyben benne van az önmegvalósítás és legalább egy szűk réteghez el is jut, tehát megveszik. Csak egyet felejtünk el — mi't tehetünk —, mégpedig azt, hogy egy vagy több generáció látia és használja lakótelepeink monotóniáját. mindennapi használati tárgyaink formáját, - melyek bizony berögződnek és ez. a következő generáció génjeibe (beépülve szinte természetessé válik ..Történelmi esemény tanúi és cselekvő részesei vagyunk" — mondta a főiskola rektora, s aligha volt sok tálcás kijelentésében. Valószínűleg először fordult elő, hogy. marxista kutatók és oktatók egy csoportja „hivatalos" látogatást tett a Hittudományi Főiskolán. Az olvasók közül sokan talán azt sem tudjak, hol van Szegeden ez a főiskola, hiszen szerényen húzódik meg a Dóm téren, az egyetemi intézetek között, s a bejáratát tábla sem jelzi. Itt zajlott le a napokban ez a „történelmi" találkozás, s hozzátehetjük: nem kevés tanulsággal. •Gerle Margit: „..szeretem ezt a várost, de igazán nem találtunk egymásra." — A hagyományokat szolgáló, szinte belemagyarázó kiállítások bizonyítják, hogy Szeged talán nem szereti igazán az iparművészeket. Vagy tudomásul veszi, hogy vannak, csak nem ismeri el. Máshol hogy van ez? — Talán sehol sem könynyű. . . Vagy mégis? Nem furcsa az, hogv éppen Siklóson fognak Ikezet építészek és keramikusok? Hogy Kecskeméten alakult meg a kerámiastúdió, hírnevet hozva a városra, ahol ennek a mesterségnek semmilyen hagyománya nem volt? Hogy Novak István épitész.szel Mezőbe rény főterén kűttervem valósulhat meg1' Mert hogy megfelelő müvészetputronálással, a szakmák nem egyoldalú értékitéletével azért lehet tenni valamit. — A zenei nevelés Kodály-módszerén vitatkoznak már a szakmabeliek is. Eredménye azonban még 'Pl/ is „fiilönfogható". A vizuális és tárgykultúrában ez nem érhető tetten. Csak azért, mert ennek a teriiz leinek nem volt, vagy riincs Kodálya, Bartókja? — Ezért iá. de ez. szemlélet kérdése is. Finnországban például az Arabiuban meg- a tömegtermék sem névtelen. Ez nemcsak nemzeti karakter kérdése. Igényesség, önbecsülés a kézre fogható bögre melegsége, a mindennapi tárgyak esztétikája. A (hasznosság, a szépség fontossága, annak igénye, vagy hiánya. Amit egy olyan ¡kultűrnemzet, mint a mienk, nem feledhet el. — Ha azt a következtetési vonom le, hogy hagyományaink. megszerzett és öszszegyujtölt értékeink elvesztése, a bennünket körülvevő, az általunk használt tárgyaktól való elfordulást jelenti, talán nem túlzok. És ha még nem is ilyen súlyos a helyzet, mindenféleképpen figyelmeztetés. Minél sivárabb, esztetikát nélkülöző világot építünk magunk köré, annál igénytelenebb lesz kővetkező generációnk. Megéri? Amikor beszélgetésünk végén feltettem a korántsem szokatlan és váratlan kérdést: hogyan tovább? — meglepő választ kaptam, amelyet utólag irásom címéül is választottam: Búcsú a várostól. — Rengeteg élmény lüz Szegedhez. Szerettem, és szeretem ezt a várost, de igazán nem találtunk egymásra. Én nem tudom elviselni a mozdulatlanságért, a konzervativizmust. Nem vagyok Don Quijote-tipus, nem szeretek szélmalomharcot vívni. Megcsinálom magam, amit. akarok, megteremtem magamnak azt a körülményt, amely munkámhoz kell, nem vagyok csodaváró. Az, újabb meghívás svájci és franciaországi kiállításra eröt és biztonságot. ad. Mindennap dolgozni és találkozni, ez az. én életformám. Mert a kor, a hely és a művész viszonya határoz m.*g egy-egy műalkotást. Állandó készenlét a szakmában, tudva, mi történik a világban. Hiszem, hogy 80 kilométerrel arrébb megadja ezt a lehetőséget az a város. Utószó helyett: Gerle Margit kerámikusmüvész, és művésztnrsa, férje, Benes József csomagol. Néhány nap múlva szomszéd megyénkben. új otthonukban, Kecskeméten folytatják azt, amii Szegeden csak elkezdtek. Czakó János A Dialógus — igy, nagy kezdőbetűvel — az állam és az. egyházak, -a marxisták és a hivők párbeszédét jelenti, s nem csak hazánkban, hanem szerte Kelet-Európában is. Hosszú ideig azonban csak a politika egves konkrét területeire korlátozódott, ez a főként taktikai együttműködés. Gyakran kisérte (s némely országban kíséri ma is) ^kölcsönös gyanakvás vagy óvatos fenntartás . ezt a politikát. Társadalmi fejlődésünk bizonyos zavarai, a szocialista országok egymás közti kapcsolataiban jelentkező feszültségek és ellentétek az, elmúlt néhány évben olyan helyzetet teremtettek, hogy az egyházak és az állam kölcsönösen túlléptek az elvi politikai viszonyokon. Elég utalni a kábítószerezés, az ifjúsági bűnözés elleni küzdelemre, vagy legújabban az erdélyi menekültek megsegítésére. Abban a helyzetben, amikor a társadalom fejlődésének előmozdítására új közmegegyezést kell a pártnak kialakítania, amikor újjáalakulnak a belpolitika pályái, és új résztvevők tűnnek föl' ezeken a pályákon, akkor változásokra van szükség az egyházakkal való együttműködés területén is. Nem protokolláris akciókat kell szervezni, hanem az új, hatékonyabb lehetősége- ket kell feltárni. A derűsen bólogató békepapok kora lejárt. Ezért elen<*°dtT>'~"-•< ma az ideológiai és a tudományos párbeszéd is a uei fél közölt. • Legelső és legfontosabb feladat a helyzet reális felmérése és értékelése. Bármilyen nehéz is pontosan meghatározni ma a vallásos állampolgárok számát (erről nincs is hivatalos felmérés), óvatos becslések szerint is honfitársaink 4050 százaléka hivö. Nélkülük tehát nem jöhet létre a vágyott és tartós közmegegyezés: a hívőknek is cselekvő részt kell kapniuk az átalakítás, a társadalmi-gazdasági reformok végrehajtásában. Hazánk a tudományos együttműködésben is úttörő szerepre vállalkozott. 1986ban rendezlek Budapesten az első olyan nemzetközi tanácskozást, melyet közösen szerveztek marxista és keresztény társadalomtudósok. Az azóta elhunyt Lukács József, valamint Ancsel Éva voltak a motorjai ennek a tanácskozásnak, de említhetjük a katolikus filozófiaprofesszor, Nyiri Tamás nevét is. Az. ember és larsadalml szerepe, az erkölcs, és annak értékei voltak azok az izgalmas tudományos kérdések, melyek a konferenciát méltán emelték a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Azóta kiderült, hogy a mai magyar társadalmi megújulásban is kulcsszerepet játszanak ezek a problémák. Csongrád megyében és Szegeden ugyancsak 1986 óta működik a párt oktatási- igazgatósága mellett egy valláselméleti. vallástörténeti és világnézeti kutatói és előadói csoport. Ennek tagjai legfontosabb feladatuknak tekintik a Dialógus tudományos hátterének fejlesztését. amellett ismeretterjesztést végeznek, s teV- . mészetesen időnként konferenciákon számolnak be kutatási eredményeikről. Ez. év tavaszán épp a Lukács József emlékére szervezett tudómányos tanácskozáson szerepeltek együtt a marxista kutatók a szegedi katolikus tudósokkal. Az előadások nyomán kjderült az is, hogy noha egy városban élünk, alig ismerjük egymást. Ma már a múlté a kölcsönös • ellenségképzet, visszaszorult a leegyszerűsítő valláskritika, de ezek helyébe csak akkor léphet igazi tudományos {Sárbeszéd és vita, ha alaposan ismerjük egymást. Így jött létre a bevezetőben említett látogatás, melynek sikerét legjobban az mutatja, hogy időtartama kétszerese lett a tervezettnek Sajátos világot ismertünk meg, melynek sok különlegessége van. de kiderült az is, hogy gondjaink kgzóseíc. Az oktató •> ml tételei hasonlóképpen hiányosak, kevés a pénz, sok a feladat, a tanároknak gyakran nincs elég idejük a tudományos kutatásra. Komoly tanulság viszont, hogy a kipróbált, régi értékeket érdemes megőrizni, hogy szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal lehet csak szinvonalat tartani, és sorolhatnánk. A találkozó végén újabb összejövetelben, kölcsönös előadásokban, és további együttműködésben állapodtunk, meg. A főiskola bejárata fölött Szt. Ágoston reliefje látható. A nagy filozófus több mint másfél ezer éve arról elmélkedett, hogy a társadalmat szövetségre lépett egyedek alkotják, s keresle az egyén helyét és szerepét a társadalomban. Joggal jegyezte meg egyikünk a kapun kijövet a dombormüre mutatva: a Dialógus még vele is folytatódik. Révész Mihály A Dugonics Társaság megalakulása elé A Délmagyarország december 14-i számában Csongor Győző régi térvének elképzelését olvasva, miszerint meg kellene* ismét alakítani a Dugonics Társaságot, egy idézetből indulok ki: ..Itt volna hát az idö. hogv a hármas célzatú — tudományos. irodalmi és művészeti társaságot, a régi szellemet megbecsülve, új tartalommal fölújítsuk." Ami most írásra késztet, az a ..hálnia-) célzatú" meghatározás. Magam a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének vagyok alelnöke, és tudom, mqnnyi vád ér bennünket, hogy az- orvos természettudománnyal, és ne művészettel foglalkozzon! Maradjon a kaptafájánál. C. I'. Snow szerint is „két kultúra" van, tudomány és művészet, ezek pedig ellentétes pólust képviselnek. Ezzel szemben P. Hartal. a magyar származású tudós szerint, a művészet és tudomány közös dinamika. a/, alkotás folyamatában a művészeti és a A tápai öreg'temető kápolnája 1880-ban épült. Helyén q pestisjárványok emlékét őrző kis kápolna-, szentély állott, amelyet az. 1879-es árvíz mosott el. Helyébe a tápai szentemborként emlegetett Miklós Jakó István épített újat a tápai , hívek segítségével. Mellé 1881—82-ben építettek temetőcsüsz.lakást, néhány évvel később pedig megtoldották egy szobával, amelyben a falu szegényei, a koldusok éldegéltek. A kápolnát Bálint Sándor már húsz. évvel ezelőtt szerette volna műemlékké nyilváníttatni. A parasztbarokk épület értékes szakrális tárgyi emlékeket öriz: fából faragott szobrokat, híres és kevésbé értékes szentképeket (illetőleg másolatokat), és természetesen Miklós Jakó István tápai ismertebb nevén Fütyű Pista szentföldi zaréndokútjuiró! hozott ereklyéit.' A kápolnát a hívek gondozzák. Kis harangjának kötelét az utolsó sírásó özvegye húzza Karácsonyi ajándék meg reggel, délben, este, és amikor kedd estéken misére hívja a híveket. Az épületegyüttes így a maga teljességében őrzi a tápai nincstelenség és szegénység évszázadait. Hozzá fogható népi műemlékkel hazánkban aligha találkozunk. Evekkel ezelőtt született meg a gondolat, hogy amikor a temető kegyeleti időszakának második szakasza >«-«*+• m-* ' a kápolna körül maradjon ezer négyszög«, let, amelyben katolikus temetőmúzeumot kell létesíteni. Erre körülbelül 2000-ben kerülne sor. Addig viszont nagyon ügyc.ni kell az épületekre. A kápolnával nincs olyan nagy gond, mint a többi épülettel. A lakások vizesek, a tetőzetet már csak szentlélek (meg a pókhálószövetrendszer) tartja. A lakás földes, benne fa- és széntüzelésű sparheld ad kevés meleget. Az is addig tart. amíg egy komolyabb szél nem kergetödzik odakint, a szélkisasszonyok egymás elöl a rozoga ablaknyi^ásokon suhannak be a lakásba. A sötét lakásba Néhány hónappal ezelőtt a hívek adományaiból két szép csillárt vásárolt Murányi plébános. amelyek már kedves-szép fényt árasztanak a kis kápolnában. Ha már a karóról be"<öttetett a villany — gonlolta —, miért ne világíthatna a lakásban is? Megértő támogatói megint csak a hívek voltak, minek eredményeképpen fény gyulladhatott — Gubiéknál is. Mindez a falu villanyositását követően 40, a kápolna építése után pedig 108 évvel! Ezzel Tápén véglegesen megszűnt a petróleumlámpás világítás. S ez úgy hiszem, nem csak Gubiéknak jelent legszebb karácsonyi ajándékot, hanem a falu népének is. Annál is inkább, mivel az épületegyüttest egyre több érdeklődő ';'>•<>gatja, úgy is, mint helyi műemléket, amelynek ig„zi felfedezését már az idei Szent Mihály-napi búcsú alkalmával is tapasztalhattuk: ezrek néztek be. közülük sokan keresvén a • pénzes dobozkát is. jelét adva annak, hogy az értékes épületegyüttes megmentésében segíteni akarnak. A napokban kilátogattam Gubiékhoz. Este volt. Nem égett a villany. Csak akkor kattantotta föl az idős asszony, mikor beléptem. Eg a villany! — mondla könnyeitől ragyogó arccal. A legszebb karácsony lesz ez nekünk, pedig azt hittem, hogy az én hajlékomat sohasem világítja be igazi fény, nem vasalhatok villanyvasalóval; a tévé. azt hiszem, továbbra is álom marad a számomra — de hát ezt is nagyon köszönöm. Ifj. Lele József tudomány határai, határvonalai elmosódnak. Ezek valójában kiegészítő szisztémák, rajtuk keresztül és általuk fejezi ki és magyarázza az. emberiség a valóságot! Magam azt gondolom, h'-ov az emberben nem tud kettéválni, nem tudja egymást tagadni a tudomány és a művészet! Dugonics András, a paptanár — fizikát tanított! Természettudományra« oktatta a tanulókat — egyik fele fizikus volt, a másik fele irodalmár! Mondják is, hogy a gyógyítás valahol művészet. Az irodalom is, valahol — tudomány. Természetesen, y Dugonics Társaságnak nem csak az lenne az - egyedüli célja, hogy a ..'két kultúra elválaszthatatlanságára" felhívja a figyelmet. De képviselhetne azt az ervet, hogy a világ az emberben egységes! És talán éppen egy „hármas célú" társaság tudna ezt a gyakorlatban megvalósítani. Ezért is legyen újra Dugonics Társaság Szegeden. Valami egységet képviselt ez a társaság, a ..literátus fökapitány'Vtól Ál>raham Ambruson keresztül Sík Sándoron át. az írókkal közösen. Egybefonta Beretzk Pétert és Ortutay Gyulát, Löw Immánuelt és' Tömörkény Istvánt Ma ezt békés egym/is mellett élésnek nevezhetnénk. Néppel, értelmiséggel, mindenkivel — egyaránt. Veress Sándor l «