Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

ti \ f? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 78. évfolyam, 298. szám 1988. december 15., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Magyarország újból búzaexportőr Az idei jó kalászosgabona-termés rekord mennyiségű búza exportját tette lehetővé. Legnagyobb vevőnk a Szovjetunió, ahová 1988 második felében 1 millió 90 ezer tonna búzát szállított az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat. ¡A megállapodás értelmében az exportra került gabona egy részéért a szovjet partner konvertibilis valutával fizetett: a búza ellenértéke 100 millió dollár és 45 millió rubel volt. A kivitt mennyiség rekordnak számít, fél év alatt 800 ezer tonnánál többet eddig nem sikerült, feladni a szovjét megrendelőknek. Főként azért, mert a vasúti szállításoknál — a szovjet vasút átvevőképességének korlátozott volta miatt — nehézséget jelentett a gabonaszállitmányok továbbítása. Az elmúlt években jelentős vasúti torlódások adódtak a Záhony—Csap határállomáson. Az idén a korábbinál lényegesen jobb szervező munkával sikerült gyorsítani az átadás-átvételt, és így lényegében folyamatosan, teljes kapacitással használhatták ki a vasúti vonalat és az átrakó berendezéseket. A magyar és a szovjet vasutasoknak sikerült közös szervezéssel gyorsítani a itempót. Ugyanúgy az érintett hajós társaságok — magyar részről a Mahart — szintén javítottak a korábbi teljesítményeken, és lényegesen több búzát továbbítottak vízi úton a megrendelőhöz. Valódi érdekképviseletet Técszclnökök továbbképzésere ugrottam bc egy előadás erejéig tegnap, szerdán, a Forrás üdülőbe. Az ott hallottak alapján az a vélemény alakult ki bennem, hogy végre a sorsdöntő kérdésekről is szó esik. Jelen esetben az érdekképviseleti munka továbbfejlesztéséről, Eleki János a TOT főtitkára tálalásában. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa sűrűn kerül a bírálatok kereszttüzébe, hisz megbízóik, a szövetkezetek nem érzékelik, hogy az érdekeik védelmében megtettek-e minden tőlük telhetőt. Több téeszclnök hozzászólásában kifejtette, hogy ők maguk is ezen az összejövetelen jutottak igazi, valós információkhoz. S ez önmagában is kritika. Az okokat a múltban kell keresni. A TOT a nevét adta egy korábbi gazdaságpolitikai kurzus döntéseihez, amelyek egy része hátrányosan érintette a parasztságot. Az 1968-ban alakult szervezet szabadsága, ahogy a reform gellert kapott, úgy korlátozódott. Most egy keményebb, nyíltabb időszak kezedtén az a legfontosabb, hogy szinkronba kerüljenek a társadalomban lejátszódó folyamatokkal. Sokan felvetik, vállalati, kamarai jellegű legyen a jövőben, vagy a tagság érdekképviseletét is vállalja el. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a tagé a szövetkezet, ezt a két dolgot együtt kell kezelni. S ha itt még valami sántít, akkor a valódi szövetkezetté válás az igazi kérdés. Ugyanis ez a mozgalom alkalmas az önfejlődésre; ha hagyják. A magyar szövetkezeti modell a szövetkezeveti törvény módosításaival egyre inkább levetkőzte a kolhoz típusú vonásokat. Gondoljunk csak a háztájira, annak mértékére, az alaptevékenységen kívüli mozgástérre. Most már a közös gazdaság racionálisabb működési kereteinek az újragondolásán a sor, új agrárpolitikával és szóvetkezeti, törvénnyel. Az idő sürget, késlekedni nem szabad, de a kapkodás, a nem kellően felmért változtatás hatásait is mérlegelni kell. Mindezek idejéről a legilletékesebb, a februárban öszszeülő szövetkezeti konferencia dönthet. Az érdekképviselet a jövőben nem állhat egyetlen általánosságban vett program mellé, csak a gazdaságosság lehet szempont. A szerződéses kapcsolatokat úgy kell felülvizsgálni, hogy az eddigi egyoldalúság és alárendeltség megszűnjék. Ehhez egység kell, s magának a mozgalomnak kell megtalálni a módját, hogy „árulói" ne juttassál: zátonyra az elképzeléseket. Az oszd meg és uralkodj rendszere enélkül nem számolható fel. Ugyanúgy azokat a társadalompolitikai célokat sem szolgálhatja, amelyek nem esnek egybe a gazdasági racionalitással. A versenyképesség megteremtésének, fenntartásának a jelenlegi szövetkezeti formációk nem , akadályozói. Annál inkább a belső — tagi, családi és kiscsoportos — vállalkozásokat biztosító játéktér bizonyul szűkösnek. Az új elképzelt szövetkezeti modell a szövetkezet tagjai vállalkozásának összessége. Nem elvben, hanem a gyakorlatban. A jövőben is fenn érdemes tartani a nagyüzemi termelést olyan termékeknél, ahol ez bevált, állja a versenyt. Ilyen a gabona, s több ipari növény. Más termékeknél a háztáji gazdaságba csúszott át a súlypont. A nagyüzemi integráció előnyeiről is kár lenne meggondolatlanul lemondani. A legégetőbb feszültségpontok kezelése nem tűr halasztást. Az a közgazdasági szituáció, hogy az alaptevékenység átlagos jövedelemhányada 6-8 százalék, s a hitelkamat 20 százalék, egyértelműen a leépüléshez vezet. Ezt egyetlen agrárpolitika nem fogadhatja el. A mezőgazdaság normális piaci mechanizmusban, árrendszerben mutathatja csak meg, hogy a támogatások nélkül is képes megállni a lábán. De a se támogatás, se a ráfordítást elismerő ár esete lehetetlen helyzetet teremt. Beszerzés a hiánygazdálkodásból, értékesítés a kínálati piacon: önmagában is az árak jövedelemtartalmát csökkentő tényező. Az érdekképviselet akkor tud célt elérni, ha eszközökkel rendelkezik. Ez lehet bgnkszerű pénzügyi háttér, önsegélyező kassza, biztosítás. A hozzászólásokból kitűnt, a szövetkezetek egy olyan TOT-tal, amely nyíltan vállalja véleményét, harcait, s eredményeiről sem hallgat szemérmesen, együtt tudnak dolgozni. Egyenesen elvárják tőle, hogy a progresszió élére álljon, mert a változtatás elkerülhetetlen. T. Sz. I. Tárgyal! a Minisztertanács A Minisztertanács sierdai ülésé megtárgyalta az 1989. évi népgazdasági tervet, és elfogadta a jövő évi pénzés hitelpolitikai irányelveket. A kormány az egységes vállalkozási nyereségadó bevezetésével és a monetáris rendszer egyszerűsítésével összhangban előterjesztéseket hallgatott meg, javasolta a takarékbetétekről és a takarékszövetkezetekről szóló .törvényerejű rendelet módosítását. A Minisztertanács határozatot hozott a sorszámon kívüli személygépkocsik értékesítésének szűkítéséről. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a nyomtatott sajtó helyzetéről és fejlesztéséről készített előterjesztést, s úgy határozott, hogy a Minisztertanács következő ülésére javaslatot kell készíteni a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiuma létrehozására. Horn Gyula londoni megbeszélései Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár szerdán elutazott Londonból. A brit kormány meghívására tett háromnapos látogatása során Horn Gyulát fogadta Sir Geoffrey Howe külügyminiszter. A magyar külügyminisztériumi államtitkár beható megbeszéléseket folytatott William Waldegrave külügy- és nemzetközösségi államminiszterrel a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről és véleményt cseréltek. időszerű nemzetközi kérdésekről. Az alsóházban Horn Gyula eszmecserét folytatott a külügyi bizottság tagjaival, és .találkozott George Robertsonnal, a munkáspárti ellenzék külügyi szóvivőjével. Hans-Dietrich Genscher Budapesten Másfél napos hivatalt« látogatásra Budapestre érkezett szerda délelőtt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK «Ikancellára és külügyminisztere. Útjára elkísérte felesége. Barbara Genscher is. Kíséretében van a külügyminisztérium több vezető beosztású tisztségviselője. A külügyminisztert és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter és felesége, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa üdvözölte, majd a vendégek — a vendéglátókkal együtt — Genscher szállására, a kormány vendégházába hajtattak. Itt Várkonyi Péter és Hans-Dietrich Genscher háromnegyed órán, szűkkörű eszmecserét tartott, majd a két tárgyalóküldöttség valamennyi tagjának bevonásával folytattak megbeszélést A tárgyalóasztalnál magyar részről Várkonyi Péter mellett többek között helyet foglalt Horváth Ernő, a Külügyminisztérium illetékes területi főosztályának vezetője, valamint Horváth István, Magyarország bonni nagykövete. Az NSZK delegációjában többek közt Wilhelm Höynck, a bonni külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője. Christoph Derix, az illetékes területi osztály vezetője, valamint Hans Alfred Steger, az NSZK budapesti nagykövete foglalt helyet. A szűkkörű eszmecserén nemzetközi kérdésekről, a plenáris tárgyaláson pedig u kétoldalú kapcsolatokról volt szó. , Hans-Dietrich Genscher pozitívan értékelte Mihail Gorbacsov legutóbbi békekezdeményezését, az egyoldalú szovjet haderőcsökkentés bejelentését. A magyar külügyminiszter ugyancsak kedvezően értékelte a nemzetközi helyzet idei alakulását. Szóba került a Közös Piac 1992-re tervezett integrációja, az Európai Közösségek és a KGST kapcsolataiban rejlő lehetőségek kérdése. A kétoldalú kapcsolatok az élet minden területén dinamikusan, jól fejlödnek — állapították meg a felek. Ennek egyik jele, hogy a két külügyminisztérium a nap folyamán szóbeli jegyzékben rögzítette: jövöre Münchenben magyar, Pécsett pedig NSZK-főkonzulátus nyílik. A plenáris tárgyalás után Várkonyi Péter és HansDietrich Genscher jegyzökönyvet írt alá a két külügyminisztérium közötti konzultációkról. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZK alkancellárját, külügyminisztert. (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tart a Központi Bizottság Amint arról már beszámoltunk, december 15-re összehívták az MSZMP Központi Bizottságát. A testület a Politikai Bizottság javaslatára időszerű politikai kérdéseket vitat meg. Tájékoztatót hallgat meg, valamint megtárgyalja a kormányzati munka korszerűsítéséről és személyi kérdéseket is megtárgyal. (MTI) Ma Tanácsülés Szegeden A Szeged Megyei Város Tanácsa ma, csütörtökön, fél 9 órai kezdettel rendes ülését tartja a díszteremben. Csonka István, a tanácselnök általános helyettese beszámol a lakásgazdálkodás időszerű feladatairól, Füzesy István, a szegedi bíróság elnöke a bíróság munkájáról ad képet. Napirenden szerepel még a számvizsgáló bizottság beszámolója, és több előterjesztés. A tanácsülés nyilvános A dél-alföldi gazdaság fejlődése az 1950-es, 60-as évek fordulóján nagy lendületet vett. A gyorsításra a lehetőséget adta az is, hogy a magyar—jugoszláv politikai ellentétek miatt a régió a korábbi évtizedben igencsak lemaradt az országos fejlődési átlagtól. A gyors növekedésnek alapvetően két forrása volt Az itt meglevő szabad munkaerőre, munkaigényes könnyűipart telepítettek, és az idehaza talán legjobb .természeti adottságokkal rendelkező bácsi, békési és csongrádi élelmiszer-gazdaság jutott többletforrásokhoz. Ez lett a törzse a 80-as évek szürke gazdaságának a régióban. Nincs kiugró, extra nyereséget kasszírozó — néhány kisvállalat és szövetkezet kivételével — gazdálkodó egység a térségben, és eddig a csőd közelsége is csak keveseket fenvegetett. Az állami támogatások lefaragásának szándéka az elmúlt években csak a költségvetés forintjait leginkább apasztó bányáSötétedő szürke szatban és kohászatban jutott el a konkrét cselekedetekig. A néhány hete nyilvánosságra hozott új elhatározások azonban igencsak figyelemre érdemesek a Dél-Alföldön is. Az élelmiszer-gazdaság költségvetési juttatása a kopogtató új évben 9 milliárd forinttal, a könnyűiparé 4 (milliárddal lesz kevesebb, mint az idén, volt. Ennék az összegnek tetemes hányada a mi térségünk vállalatainak mérlegéből hiányzik majd. Érdekes és nem szívderítő helyzetbe jutott a Békéscsabai Konzervgyár. Az elmúlt, évtized erős ütemű fejlesztése könnyen megbosszulhatja magát rövid időn belül ebben az egységben. Az ország egyik legmodernebb gyártósora hitelből készült el. Ennek törlesztésébe bizony belekalkulálták a szocialista és a konvertibilis valutával fizető piacokra küldött áruiknak hazai költségvetés által eddig biztosan nyújtott ármankóját is. Nincsen irigylésre méltó helyzetben a szegedi központú Hungarothemp Magyar Kenderipari Tröszt sem. Mint ismeretes, a korlátozott jogkörű — fából vaskarika — tavaly alakult meg. A sikertelen szervezeti változás elodázta az oly sürgető szerkezetváltást, innen erednek a komoly gondok. . Tavaly százmilliónál is magasabb bankhitel mentette meg a csődtől a vásárhelyi Hódikötöt. Hiába figyeli árgus szemekkel a gazdasági újságíró a vállalattól kikerülő új termékeket, a fordulat jelei csak nem akarnak mutatkozni. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregysége körüli hercehurca részletei a közelmúltban megjelent újságcikkekből jól ismertek. Az erőltetett változtatás gazdasági hazárdjátékba sodorta a Hódgépet. A valamikor — nem is olyan rég — európai szenzációnak kikiáltott Puli kisautó tán százmillió körüli veszteséget is összeszedett a gyárnak. Az emeletesautóbusz-gyártás sem lehet perspektíva az előbbi csőd után egv józanul gondolkodó gyárvezetésnek. Az információk rendszerbe állítása elöl különböző dolgokra való hivatkozással még a vállalati vezetők elzárják az újságírókat. Persze, csak napok kérdése, hogy a több mint pletykaszagű informácio — miszerint: a Hódgépnek partnerei ma mar egV csavart s?ni adnak hitelbe — hátterére fény derüljön. A helyzet felmérésére a Hungarohemphez és a Hódgéphez is ezekben a napokban miniszterhelyettes vezette szakértőcsoportot várnak. Aggódom a régió gazdaságáért. Az előbb felsorolt jelek a valamikori szürke szin sötétítő árnyalatai. Bólé István