Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

1988. november 9., szerda Rádió figyelő A jelenet a tanúk elmondása szerint a következőiképpen játszódott le: ketten — két régii iskola társ —állnak a Jászai Mari téri „fehér ház" — az MSZMP KB székháza — egyik emeleti ablakában. Téli délután: korán sötétedik. Mennek haza, indulnak él az emberek. Az egyik régi iskolatárs, az ablakon kimutatva, ezt mondja a másiknak: „nézd, mennek haza a teniszütős forradalmárok ..." Aki az évekkel ezelőtti jelenetet megidézte: Kondor 'Katalin. Aki pedig kitűnő kolléganőmnek a teniszütő? forradalmárokat emlegette, a volt iskolatárs: Németh Miklós, az MSZMP KB titkára, egyébként .közgazdász. Ok ketten — egy harmadik, ekképpen szintén közgazdász képzettségű volt iskolatársuk, Petschnig Mária Zita társaságában — több mint egy órán át beszélgettek vasárnap délelőtt a Petőfi adón, a Tea hármasban című műsorban. A felidézett pártházbéli jelenei, egészen biztos vagyok benne, jelentőségében mély szimbolikát hordoz. Hogy Németh Miklós ma, KB-titkárként e kijelentését a nyilvánosság ellőtt vállalja, még hagyján. (Végtére is funkcióba került ember azt mond, ami akar. Vagy majdnem.) Hogy korábban ilyesmiket mond forradalmárok ván. mégis magas funkcióba kerülhetett Németh Miklós, ez már érdekesebb. Az pedig, hogy Kondor Katalin ma mindezt csak úgy lazán, évfolyamtársi könynyedséggel és természetességgel Németh Miklós emlékezetébe idézheti: jóval több a helyzet kínálta sztorinál, vagyis hogy kérem szépen, ilyesmik vannak bizony, ha régi iskolatársak beszélgetnék. Amit ez az egész kis rádiós történet jelképezhet: tulajdonképpen beszélgetés hangnemével, stiláris miliőjével van első fokon, első közelítésből összefüggésben. Azzal a metódussal, ahogyan Kondor Katalinnal Németh Miklós szóba állt", és az az alapállás, ahogyan Németh Miklóst „kezelni" tudta Kondor Katalin. Szeretném • „yanis, ha minden magyar újságíró valahogy ekképpen kerülhetne minden magyar („felsőbb" vagy akár ,.alsóbb" szintű) vezetővel beszélő viszonyba, mint Kondor Petschnig Mária Zita társaságában Németh Miklóssal. És gyorsan szögezzük le: bárhol az országban, mert „fehér ház" ugyan csalk egy van ott a Duna-parton, de különböző vidéki változataikat szép számmal találni. Szóval: beszélhessünk úgy, mintha évfolyamtársak lettünk volna. Tisztelettudó udvariassággal ugyan, de a volt iskolatársak közötti meghittség, no meg a közös múlt-darabka által diktált szükségszerűségből következő, természetes egyenrangúsággal, oldottan, lazán, már-már, majdhogynem lezseren. Mindenféleképpen a szó legjobb értelmében veendő gátlástalansággal, ami a heherésző-hizelkedő, s imigyen a mindenkori etkenéséket, csúsztatásokat szolgaian fedező riporteri attitűdöt a felszabadult méltóság és a kizárólag, szigorúan egyenrangú partneri viszony paramétereinek rendeli alá. Ekképpen meg is semmisítve a fenti, igencsak jólismert viszonylatot. Egyébként fogalmam nincs, . legföljebb csak sejtem, Németh Miklós miféle tapasztalatok birtokában használhatta, ezt a nekem különben igen rokonszenves kifejezést. A lényeg viszont: a történet megidézhetősége. És a mód, ahogyan — sok minden mással egyetemben — a rádióból vasárnap délelőtt hallhattuk. Persze, hogy a teniszütősök hallották-e, azt nem tudom. Domonkos László Kezdetben lopott Képernyő Ügv tűnik, hogv mindannyian, akik éppen a színházi premieren voltunk, sajnálhatjuk. hogv nem láthattuk a tévés Premiert. Pénteken. a kettesen volt a premierje. és többek között kapcsolták benne a Szegedi Kisszínházat. . ahol éppen magasra szökött a premierláz az Olivér gyerek- és felnöttszereplői körében. Eddig csupa jót olvastunk az új kulturális műsorról, amit Szegvári Katalin és Kepes András vezetett, a főszerkesztője pedig Érdi Sándor. Oscar Wilde Salome című darabiát — Ruszt József rendezésében — a tévé és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház kooprodukcióiáb'an mutatták benne, de volt képzőművészeti, filmes és zenei fachia is sőt: irodalom. pontosabban Rákos Sándor úi verseskötete. Mindez az élő műsorok közvetlenségével és rugalmasságával — négv órában. Kíváncsian várjuk a folytatást — drukkolunk a Premiernek! És most néhánv szó az ünnepi programokról. Kiemelkedett közülük Majakovszkij lírai portréja (szombaton) és a Művészet és forradalom című összeállítás (hétfőn). Ez utóbbi arra a kérdésre adott választ, hogv mi történt az oroszszovjet avantgárd festőivel, szobrászaival. építészeivel? A tízes-húszas évek merész képzeletű alkotóinak műveit először tavaly láthattuk ..élőben", a Műcsarnok nevezetes kiállításán. Akik nem voltak akkor a 80 ezer (két hónap alatt ennvien nézték meg!) látogató között. most a tévé jóvoltából, okos mű- és korismertetések '[Szilágyi Akos esztéta) kíséretében némileg pótolhatták a mulasztást, hiszen sok-sok festményt, szobor- és épülettervet bemutatott a műsor. Ezeket az 50 évre raktárakba temetett müveket szemlélve, előtör a kérdés: mi lett volna, ha ... Ha nem hallgattatják el. nem roppantiák össze az avantgárd művészeket akkor. ott. a sztálinizmus kezdetén ... Ha a ..napvadász" festők munkáit nem cserélik Leninés Sztálin-portrékra. vörös lobogókkal ..ékes" forradalmi nagvielenetekre. monstruózus munkásöklökre: ha a földtől elrugaszkodást. a Nap felé útban a lebegést megjelenítő építészeti tervek helvét nem foglalják el a birodalom változtathatatlanságáról. mozdíthatatlanságáról. hatalmasságáról beszédes. földhöz tapasztott, megalomán épületek, szobrok tervei ... Ha Majakovszkij. a költö helvett nem rajzanak a költöcskék. Sztálint dicsőítve. Ha egvik szibériai száműzetéséből nem tér vissza Petroerádba ez a Koba. alias Dzsugasvili. alias Sztálin, mert mondjuk Filipp Zaharov. az egyik száműzött társa erősebb dühbe gurul, amiért — se szó. se beszéd — Dzsugasvili elemelte a könyveit. .. Vagv. mert az őslakos iakutok nem bírnak a fölháborodásukkal. amiért Dzsugasvili kikezdett a háziak lányával . . . Ha nem lett volna sztálinizmus . .. De — elragadott a képzelet. Hallgassunk inkább a rációra: a birodalom fővezérének rémtetteit senki és semmi nem akadályozhatta meg. A történelmi beidegződések. amelyeket morc. szívós bivalyként formáitalakított — máig élnek. Az avantgárdok műsora előtt például bemutattak a tévében egv szovjet filmet (Ellenőrzés az utakon), amelv 1971-ben készült, és uevanúgv a fold alá kényszerült, mint a 20-as években az avantgárdok: tizenhárom évre! Vagyis: muszái megtalálnunk a valódi, történeti, racionális okokat: miért nem teljesedhetett be az a nagv lehetősége a világnak, amit a 71 évvel ezelőtti forradalom kínált? Az ünnepen alighanem ez a fontos kérdés. Számomra reménves jelentőségű. hogv éDDen egyetemisták kérdezték ezt A Hét című műsorban. Talán ők már ismerik a szovjetorosz avantgárdot. Majakovszkijt. a filozófiát (Marxot is beleértve), a történelmet (Európa nvugati és keleti koncentrációs táboraival) — és nincsenek rossz beidegződéseik. Talán. Sulyok Erzsébet Tekintet - vissza és még visszább Annak ténye, hogy megjelent a Magyar Eszperantó Szövetség havonta napvilágot látó kulturális szemléjének új száma; a Tekintet, önmagában még nem jelentene többet tárgyszerű ismertetés-egésznél, ami az ilyesféle esetekben, valljuk be, nem nagyon ad többet minimális kommentárral kiegészített tartalomjegyzékfelsorolásnál. Szerencsére ez az igényes, láthatóan egyre nívósabb folyóirat ebben a számában több hasonló, meglehetősen figyelemre méltó írás mellett közzétesz egy Múltunk — jelenünk alcímmel publikált összeállítást is, amely a Rákosi rendszerrel foglalkozik. Méghozzá a legkülönfélébb aspektusokból: az egyetemi tanulmányok emberi relációitól, stílusától (maiak figyelmébe!) egy 1953 őszi „falufényképen" át az akkori idők egyik nagy truvaja, a faliújság bemutatásáig. Váradi László összeállításából külön is kiemelkedik annak az írónak önéletírás-részlete, aki ezer szállal kötődik Szegedhez, akit jól ismertünk, hosszú-hosszú éveken át itt élt köztünk, sőt, megkockáztatható, itt vált végérvényesen a mai magyar népi-nemzeti elkötelezésű irodalom egyik jelentős egyéniségévé. Igen: Mocsár Gáborról van szó. Az ö Minden időben címmel közzétett írása, amely ... eleitől fogva című önéletírásának soron következő folytatásából származik, Az a keddi nap . .. címmel a legújabbkori történelmünk egvik sorsfordító napját — 1953. október 23-ál idézi meg. Aprólékosan vizsgálja, a kortárs szemével, a megélt élmények számbavételével tárja elénk, úgy, hogy a budapesti újságírók, méghozzá a vezető pártlap, a Szabad Nép akkori munkatársainak e napja rajzolódik ki. Az új Tekintetben ez a Mocsár Gábor-i tekintet visszafelé: a jövendő hazai lörténetirásához adandó, roppant fontos vallomás. Olyan rendkívüli eseménykrónika és hiteles, meggyőző tanúvallomás, amely egyszerre világit meg egy döntő fontosságú történelmi eseményt és lényeges társadalmi, történelmi és emberi viszonylatrendszereket. Az összefüggések teljes láncát, mindazt, ami október huszonharmadikat azzá tette, ami. A dokumentumok közreadása, akar csak maga az irás, sőt: a lapban az egész fenti blokík közlése — külön a dicsérendők első vonalába állítja a szerkesztő Ördögh Szilvesztert (hozzátehetem: május óta az MSZMP KB tagját), s egyúttal figyelmeztető is: a közelmúlt, ennek bizonyos hazai fehér foltjai — minimum ilyen módszerekkel és alapállással vizsgálandók. És ezt ugyanúgy kell elkezdeni ahogyan most Mocsár Gábor és ördögh Szilveszter tette. * Az ember tekintete persze révedhet visszább is, hátrébb az időben — ami a Tekintet legújabb számát egy, a Múzsák Közművelődési Kiadónál a napokban megjelent kötettel összeköti: a múlt pontos, minél hitelesebb és meggyőzőbb láttatásának nemcsak igénye, de közvetlen gyakorlata is. Itt, ezen a ponton ..passzol" egymásra a két szóban forgó kiadvány. A Múzsáknál megjelent kötet — Cserbák András Kalendárium-típusok a Néprajzi Múzeum gyűjteményében című munkája — bemutatja azt a „könyvet", ami évszázadokon át a magyar nép hatalmas tömegeinek gyakorlatilag egyetlen folyamatos szellemi táplálékát, kizárólagos olvasmányát, örökbecsű „másodbibliáját" jelentette: a kalendáriumot. Végigkíséri a kalendáriumok történetét a kezdetektől 1945-ig, vizsgálja szerepüket a népi művelődésben, a paraszti kul túra egészének históriájában, s nemcsak bőséges válogatást ad közre az eddigi legnépszerűbb hazai darabok sorából, de — fakszimilében — teljes terjedelmében közreadja az egyik, nem is akármilyen történelmi pillanatban napvilágot látott kalendáriumot: az 1849. évit. („Trattner és Károlyi Nemzeti Kalendáriom-a 1849-dik esztendőben. A sajtószabadság második évében.") Ez a köteten belüli kötet: külön nagy hatású, komoly élmény. Egyszerre megható, és roppant érdekfeszítő, igen tanulságos és ekképpen elgondolkodtató olvasmány. Eszünkbe juthat, elmerenghetünk mily aprólékos munkával és nyilván mennyire megbízhatóan közölte a kalendáriumot forgató ezrekkel a megyés püspök apáturak és káptalanok nagyprépostjainak névsorát, a vármegyék fő- és alispánjait, a vásárokat, cs a „belföldi politicai hírlapokat Pesten" — no meg azon is, milyen elképesztően színes, kavargó és mindenféle asszociációkat keltöen izgalmas világ is volt mondjuk a múlt század vonatkozó időszaka (is). A címlapon olvasható, s már e hasábokon is idézett mondat kapcsán pedig, amely a sajtószabadság második évére vonatkozik, javaslom: ne kezdjünk el utólag számolgatni. D. L. Újra együtt! Hamarosan premier lesz a Nagyszínházban is: Háy Gyula: Mohács című történelmi tragédiáját próbálja a prózai társulat. A színész, sors különös játéka, hogy a darab november 11 -ei bemutatóján együtt lép a szegedi teátrum deszkáira két régi barát. Kaszás Géza már két éve szórakoztatja itt a publikumot (Világszezon, Don Carlos, Komámasszony, hol a stukker, Irma, te édes. Díszvacsora a temetkezési vállalatnál), és — mint mondta — nagyon élvezi a város mediterrán légkörét. Bagó Bertalannak pedig a fővárosi Nemzetiben szólt és szól a taps a diploma megszerzése óta, a Tartuffe. a shekaspeare-i királydrámák, a Bánk bán, az István, a király és a Csíksomlyói passió előadásain. Most vendégjátókra érkezett Szegedre. Mondják el ők, mire is November 9-én lenne 90 éves. Nem haszon nélküli áttekinteni egy ilyen mentalitású — ha úgy tetszik — a mindennapok embere életútját sem. 1898. november 9-én Orosházán született. A családban 12 gyermek nevelkedett. Ez a korántsem szokványos családiétszán*, rendkívüli erőfeszítéseket kívánt a szülőktől és gyermekektől egyaránt. 1913-ban Szegedre költöznek. Kókai János itt tanulja a vasas szakmát. Élete túlnyomó részében géplakatosként dolgozik. Előbb Szegeden, majd •Budapesten. Így lesz aktív részese a Tanácsköztársaság forradalmi eseményeinek, küzdelmeinek. Részt vesz a lánchídi csatában, s a vecsési Kókai Jánosra emlékezünk ütközetben. A Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenységét Szegeden kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerték. Kézenfekvő volt tehát, hogy Szegedre tér vissza dolgozni. 1928—1932 között az Orion Bőrgyárban gépkocsivezető. Személyiségéből, származásából, s nem utolsósorban 19-es múltjából fakadóan természetes volt számára, hogy nem csupán a szakmai szakszervezetek tagja legyen, de bekapcsolódjon az illegális pártmunkába is. Itt ismerkedik meg Pusztai Pipicz Józseffel. Szervezik a Vörös Segély gyáron belüli akcióit. Kapcsolatot tartolt fenn — álnéven — a Csillag bor tön be zárt kommunistákkal. Elvtársai közé tartozott Krajkó András, Vánki Béla, Gombkötő Péter és Soós Károly. Egyenes és karakteres magatartását erősíti az a tény is, amikorsaját elhatározásából már a felszabadulás utáni időkben — (1953-ban) a Késárugyár igazgatói tisztéről lemond. Fögépészlként megy nyugdíjba a Városi Víz- és Csatornamű Vállalattól. Mozgalmas élet állt ekkor mögötte. Nagyra sosem törő, szerényen munkálkodó emberként ismerték. Munkájának, politikai kiállásának élismeréséül megkapta a Tanácsköztársaság Emlékérmet, Szocialista Munkáért Érdemérmet. Szocialista Hazáért Érdemrendet, Szolgálati Érdemérmet. 1986 júniusában, életének 88. évében hunyt el. Emlékét tisztelettel megőrzi a hálás utókor. Tóth István Kókai •János születésének 90. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács 1988. november 9én (szerdán) 14.30-kor koszorúzási ünnepséget rendez a Belvárosi temető díszurnafalánál. készülnek — kivel? kikkel? Először Kaszás Géza: — Már öt hete dolgozunk a Mohácson. Ruszt József jelenléte új arculatot adott a szegedi műhelynek. — Ez mit jelent? — Mindannyiunk számára bámulatos a tanár úr színpadi munkája, jellemalakító ereje. Nem csupán a mes térség bel i do 1 gok ra gondolok, hanem a történelmi, történeti ismeretanyagra is. amely közelebb vihet bármelyikünket a szerep még tökéletesebb megformálásához. — Kaszás Géza esetében az erdélyi vajdához. Mit jelent önnek Zápolya, és hogyan érlelődik a figura? — A darabban majdhogynem egyetlen jelenet adatik meg a vajdának, de ez föszerephelyzetet teremt nekem, ugyanis jelenlétem a színen nagyban befolyásolja a dráma menetét. S hogy ezt tükröztessem a következő elképzelésből indultam ki: Zápolya Jánosban „hőstípust" kell megteremtenem, mégpedig az emberi lélek mélységeiből kiindulva; a korábbi szerepeimmel, a karakterfigurákkal ellentétben mindenféle külsődleges „színészi" eszköz és segítség nélkül! Nem ehhez voltam szokva, ám a próbák folyamatában megismerhettem a megálmodott csapatmunkát: ebben a rendező várja az impulzusokat a színésztől, ennek megfelelően alakitia őt, s így végül alkotótársává válik. Azonban ez önmagában nem elegeiidő ahhoz a jó közeghez, amelyben tudja vállalni az ember színészi önmagát. Nekünk is iszonyú nagv szükségünk van igazi barátokra, hiszen a művész rendkívül kiszolgáltatott. Minden baráti visszajelzés létfeltétel a munkában — A Mohácsban ezt is megkapja, mégpedig a kipróbált, jó barattól. Bagó Bertalantól. — Akivel egy osztályban végeztem a színiakadémiát; közöttünk a diplomaosztó után is megmaradt az őszinte, baráti kapcsolat. S most óriási élmény: vele, mint II. La jóssal — egy produkcióban! Ha szakmai szempontból nézem Bercit, színpadi jellemzője: a kamaszos vitalitás, a tudatos létezés, és ezen túl a felkészültsége — akkor tökéletesen megértem Ruszt Józsefet, hogy miért éppen rá esett a választása. * — S ö maga. a darabbeli király. Bagó Bertalan, ezt hogyan érzi? — Tudom, hogy nem azért hívott a tanár úr Sze. ged re, mert tehetségesebb vagvok, mint bármelyik itteni kolléga, hanem mert alkatom, egyéniségem megfelel a rendezői elképzelésnek. — Miben látja az új művészeti vezető varázserejét? — Fantasztikus pedagógus! Kristálytisztán látja az embert, a helyzeteket. Úgy vezeti a színészt, olyan hozzáértéssel, ami Magyarországon ritka Vele nem vidámkodás egyetlen próba sem, kemény munkát követel, de együtt is él az egész társulat — szó iszerint. — Milyen ember a M-> hács 11. Lajosa? — ö a fiatalság, tehetség, hit, é.s ... csalódottság. A jó adottságokkal rendelkező uralkodó közönybe. értetlenségbe ütközik Nem ió korban született, s nem túlélő típus. A király szerepében arra van lehetőségem, hogy megmutassam a közönségnek szükségszerű a bukása Varga Mónika 4