Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

1988. november 9., szerda 3 A mezőgazdasági kistermelésről Kedden a MÉM-ben Vö­rös István főosztályvezető a mezőgazdasági kistermelés helyéről és szerepéről, vala­mint a fejlesztés fő irányai­ról tájékoztatta az újságíró­kat. Elmondta: tavaly a mező­gazdaság bruttó termelési értékének 36 százalékát ál­lították elő a kistermelők: az adatok szerint 1.4 mil­lió család foglalkozik vala­milyen formában mezőgaz­dasági kistermeléssel. A pa­rasztcsaládok havonta mint­egy 2600 forint bevételhez jutnak, a munkáscsaládok ilyen jövedelme pedig hoz­závetőleg 800 forintot tesz ki. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági termelés há­za táján gyakran vetődtek fel kérdések az érdekképvise­letről. A MÉM nem kezde­ményezi. de támogatia min­denekelőtt .az alulról építke­ző érdekképviseleti szerveze­teket. amelyek a mezőgazda­sági termelés legkülönbö­zőbb területein hasznos munkát végezhetnek a ta­gok és a termelői csoportok érdekeinek védelmében és képviseletében. A mezőgazdasági kister­melésnek hazánkban feltét­lenül van jövője. Arra van szükség, hogv ezt a tevé­kenységét is iobban áthas­sa a vállalkozó szellem, azaz a kistei-melők és szervezete­ik a jövőben bátrabban kez­deményezzenek a fejleszté­seknél. A kistermelés for­mái tovább gazdagodhatnak — ez is újabb esélyt ad a boldogulásra —. január l-jétől, mint ismeretes, meg­alakulhatnak a kistermelők szövetkezetei. A sajtótájékoztatón el­hangzott az is. hogv ezt a termelői kört jobb anyagi, műszaki ellátásban kell ré­szesíteni: a szakmai fejlesz­tés tovább nem odázható el. Aranyérmes feltalálók Sikeresen szerepeltek a Tatabányai Bányák feltalá­lói a brnói nemzetközi vá­sáron és kiállításon, ahol 7 európai szocialista ország, valamint Ausztria feltalálói mutatták be legújabb alko­tásaikat, technológiai be­rendezéseiket. Hazánkat 33 vállalat, illetve kisszövetke­zet képviselte és közülük a Tatabányai Bányák kapta meg két műszaki újdonsá­gáért a vásári nagydíjat, az aranyérmet, Az egyik díjazott termék a porofilt márkanéven bejegyzett ka­pilláris membrán; az arany­érmet nyert másik termék •a fibox elnevezésű buboré­kos oxigénadagoló eszköz. Lehetoségkutató Avagy felhívás közös gyarapodásra A Szeged környéki községek többségében a lakosság­nak az a tapasztalata, véleménye, hogy javultak a faluban az életfeltételek, az ellátás, önállóbb utakon járva, fejlő­dik a település — summáznak a vezetők. Az új boltok, a gázbevezetés, a szociális gondozás kiterjedése, a jobb utak, s egyéb eredmények sorolása után azonban állam­polgár és elöljárója egyaránt azt kezdi sorolni az érdek­lődő riporternek, hogy mi kellene még. A lista hosszú. A pénz, a lehetőség pedig mindenfelé szűkös. Kevesebbre telik a szükségesnél. Még akkor is, ha már jóval takaré­kosabban gazdálkodnak a korábbinál. Mit tehetnek hát. hogy többre fussa, hogy a fejlő­dés ne álljon meg? Alapkér­dés az egész térségben. S a térségben • rá a válasz. Az­azhogy a térségi szemlélet­ben. annak erősítésében, ami voltképpen nem jelent mást. mint az összefogás le­hetőségeinek felkutatását, s együttes előrelépéseket. Ezt hivatott elősegíteni az 1884 májusában alakult Szegedi Városkörnyéki Bizottság, melynek deklarált célja ..Szeged és a községek együttműködésének segíté­se. kölcsönös érdekek alap­ján." Aminek keretében vizsgálták például a magán­erős lakásépítés feltételeinek összehangolt javítását. a környezetvédelmi feladato­kat. az Ingázó dolgozók hely­zetét és sok más egvebet az elmúlt évek során, de a le­hetőségek teljes kiaknázásá­val még adósok. Csakúgv. mint maguk a községek ta­nácsai. intézményei, tömeg­szervezetei. Ahol még tanul­ni. erősíteni kell ama bizo­nyos térségi szemléletet, el­hinni és bizonyítani. hogy közösen többre juthatnak. (Még egészséges rivalizálás mellett is.) Feltárni mindenekelőtt mindazt, amiben összefogás­sal előbbre haladhatnak, amit együtt megoldhatnak, s megvalósíthatnak. Például a településfejlesztésben, a né­pességmegtartó erő fokozá­sában. Aminek közismerten kulcskérdése a magánerős lakásépítés. Hozzá pedig az épitöanyag-ellálás. Ami bi­zonyára kiegyensúlyozottabb lenne a szomszédos falvak tüzéptelepei együttműködé­sének fokozásával, közös be­szerzésekkel. rugalmas áru­és vevőátirányitásokkal. Mi­ként a másik kulcskérdés — a helyi munkahelyteremtés — megoldásában is hozhat­na eredményeket a kooperá­ció. Aminek igen jó példája lehet, ha megvalósul az a közös üzem, amiben a hor­dónyi. a zsombói és a zá­kányszéki szakszövetkezetek a helyi zöldség- és gyü­mölcstermés feldolgozását tervezik. A magasabb fokú infra­struktúra megteremtése. a környezetvédelem terén is adódnak lehetőségek Hiszep valamennyi községnek egvre nagvobb gondja például a hulladékgyűjtés és -tárolás. a veszélyes hulladékok meg­semmisítése — s nem való­színű. hogv külön-külön többre juthatnak, mint a fa­luszéli szeméttelepek heten­kénti felgyújtására, s érte környezetszennyezési bírság fizetésére. Pedig a környe­zetvédelem némi együttmű­ködéssel még pénzt is hoz­hat a településfejlesztéshez. Ha mondjuk központi fej­lesztési programokhoz kap­csolódó pályázaton szomszé­dos községek közös tervvel indulnak közös határú er­deikben pihenőhelyek, sza­badidőparkok létesítésének óhajígéretével. (Megtámo­gatva elképzelésüket a váro­si tanács illetékes osztályá­nak szakszerű tervezői segít­ségével.) — S ha már lenne közös építésű pihenésre, sportolásra, szórakozásra al­kalmatos helv. hozzá kap­csolódva továbbfűzhető len­ne az. együttműködés a szomszédos falulakók ottani találkozóival, közös prog­ramjaival. Hogv hirtelen mást ne említsünk közös majálissal. napköziotthonos idős emberek vagv éppen kisdiákok ottani találkozói­val. ifjúsági rendezvények­kel. művelődési alkalmak­kal. S ha már a művelődés­nél tartunk: bizonnyal ér­demes lenne közösen kutat­ni a lehetőségeket a közsé­gi intézmények, s öntevé­keny művészeti csoportok eddiginél hatékonyabb együttműködésére. A szűkös keretekből talán többre fut­ná. ha például a neves elő­adókat egv napon két fellé­pésre invitálná két szomszé­dos település. S bizonnyal si­kerrel terjeszthetné a kultú­rát egy-egy közös kezelés­ben működő video-vándor­mozi. És volt már precedens, jó példa más vidéken arra. hogy ..választékbövitő" könyvcsereakciókat szervez­tek a szomszédos könyvtá­rak. Sőt arról is szól a fá­ma. hogv városi könyvtárak olvasnivalóiát adták kölcsön téli napokra falusiaknak. Miként arról is van hír — s vidékünkön is van már rá kezdeményezés —. hogv áru­házak. nagvobb szaküzletek, gyártó-kereskedő cégek időnként kitelepülnek a községekbe árusítani, javí­tani az ellátást. Több ilyen akciót kellene szorgalmazni. A kereskedelem, a szolgál­tatások területén bőven kí­nálkozik lehetőség az együtt­működésre — község-köz­ség és község-város szinten egyaránt. Mindenekelőtt az áfészek között, az alapellá­tás területén. Vagv a tanyai lakosságról való gondosko­dásban. Az alapvető szolgál­tatóipar biztosításában. S van bizonnyal lehetőség a települések között az együttműködésre az egész­ségügy terén is. A szakorvo­si ellátásban, az ügyeletek biztosításában, az egészségi ügyi felvilágosító, ellenőrző, szűrővi zsgá la ti tevéken vség jobb szervezésében. A meg­levő kapacitások jobb ki­használásában is. az úi le­hetőségek közös felkutatásá­ban és igénybevételében is. Több közös gondolkodás, kezdeményezés, akció kelle­ne. A tapasztalatok kicseré­lése. A szükségletek és a lehetőségek reális felmérése és összehangolása. A más példáján okuló, nemcsak a saját portáját rendezaető saját javait avarapitó közsé­gi. hanem igazán közösséai szemlélet. Csak annak le­het eredménye az. hoev a kevesebből is többre fussa, hogv a Szeged környéki te­lepüléseken lakók életkörül­ményei tovább javul iának, hogy Deszk. Sándorfalva. Röszke és a többi község a fejlődés jobb esélyeihez jus­son. Szabó Magdolna Érvek és támpontok A Központi Bizottság november 1—2-i ülésének állásfoglalásai a belpoliti­kai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fej­lődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendszeréről rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvé­leményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot ki­ragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhetők, ame­lyek lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzet­értékelés realizmusát említjük. A Köz­ponti Bizottság mostani ülésén nem csu­pán arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalás­ból adódó feladatokat vegye számha, ha­nem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvé­seink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül fel­gyorsult folyamatai önmagukban is ellent­mondásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hoz­zájárult, csakhogy ez a bizalom sokak­ban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors ered­mények^ hoz. Megállítja az életkörül­mények romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igények kielégítésére. Hiszen az akadályok — úgymond — elhárultak, a reform követ­kezetes megvalósítása a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben immár visszafordíthatatlan Az is helytálló meg­állapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklő­dés övezi útkeresésünket. Hát akkor mi­ért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampulgárt sújtó következmény? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket veszteti elhatározásokkal, sőt a feladut nem kisebb, mint hogy teljesen új útra térjünk, mindent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági-társa­dalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függet­leníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítőképességé­nek javulásából származhat több closzta­nivaló. De ez az egyszerű képlet részletei­ben roppant bonyolult. A gazdaság telje­sítőképessége az átlag állampolgár szá­mára megfoghatatlan valami. Az állam­polgár ugyanis nagyon .sokat dolgozik. Ne áltassuk magunkat: a tegnapi kabarétré­fák kedvelt figurája, aki a fő munkaide­jében dolgozgatott, mert fizetgették, alig­ha jellemző. Hibádzik ugyan munkaer­kölcs. munkafegyelem, de ha csak ennél ragadunk meg, szem elől tévesztjük a lé­nyeget. A magyar gazdaság teljesítőké­pességét nem a szorgalommal, ia munká­val töltött idővel mérik. A termék minő­ségével igen, ám a legjobb minőségű ter­mék is lehet elavult.. A világ tudomá­nyos-technikai forradalomban él. a ter­mékek átlagéletkorra a legfejlettebb régi­ókban két-három évre zsugorodott A fölzárkózás esélve, vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme A felzárkózás részben új gondolkodásmódot, szellemi erőink kon­centrálását. valamint pénzt igényel. A sorrend nem fölcserélhető álfejlesztések­re épp eleset költöttünk már. Az. értelmiség roeebeosülése nem vélet­lenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. (Félreértés ne essék: nem egy­szerűen a diplomásokról van szó, hanem a tudásról, az ismeretek hasznosításáról.) Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti térnyitásé. Lenne legalább átmenetileg az életszín­vonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügye­lünk, aztán valamivel elégedettebb köz­hangulatra építve, behozzuk a lemara­dást? Ezt csináltuk eddig. A feszültségek elkerülése végett, az elosztási igények do­mináltak. (Főként a vállalatoknak nyúj­tott mentőakciókban, kevésbé a lakossá­gi fogyasztásban; ám végső soron a vál­lalatok mentésében is nyomós érvként szerepelt a munkahelyek megtartása, az­az a dolgozók védelme.) A konfliktusok ma napvilágra kerülnek. Nem csupán a pártértekezlet fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt, plu­ralista — ha a ma talán legdivatosabb szavunkkal akarunk élni Az érdekek kinyilváníttattak, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) A realitásokat figyelembe vevő érdek­egyeztetésnek kezdeti lépésein sem va­gyunk túl. Minden követelés rokonszenvet kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő-ké­pességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy az állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az életszínvonal romlásának meg­fékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció köve­telményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik." V ajon a romló életszínvonal és a be­lőle fakadó, romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg, a hatvanas-het­venes években hol rejtőzködtek .. A ma­gyarázni bármilyen tetszetős is, félrevezet tő.' Az új egyesületek, szervezetek — mél* korántsem teljes mértékben. s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul — valós nézeteket jelenítenek meg. Fele­lós társadalmi tényezőként csak úgy jut­hatnak szerephez, ha nem zavart, anar­chiát keltenek, hanem ha részt vállalnak a gazdasági-társadalmi kibontakozás fel­adataiból. Az állásfoglalás egyértelműen fogalmazza meg a párt szándékát: „A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, u nemzet felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend. az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel." A két állásfoglalás összekötő eleme; nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek polarizálódása, ütközése a megújulási folyamat természetes velejá­rója, de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működéskép­telenségéhez. Maros Dénes — Megint irtják, a fákat! — telefonálja valaki indulat­tal. — Hol? — Ott, ahol arra kellene tanítani a gyerekeket, hogy védd a fát! Újszegeden a Rózsa Ferenc Szakiközépisko­la Udvarán. Ahol azelőtt szinte erdő volt, ott most kopasz udvar lett. Jöttek a favágók, és pillanatok alatt kiszedték a gyönyörű fákat. Nem folytalom tovább az idézetet, pedig tovább is tar­tott Eszembe villan inkább néhány nagyon régi szegedi fénykép: kopár, meztelen fa­lak villognak ott, ahol azóta szépen fölöltözködött a vá­ros. Pedig a föld már akkor is eltáplálta volna a fákat. Letettem a kagylót, és elindultam körülnézni. Hol­tukban is látszik, valóban szép fák voltak. Legalább ötven év kell, hogy hasonlók nőjenek helyettük. Aki kezet emelt rájuk, nem evilági ésszel gondolkodik. — mo­tyogtam magamban, miköz­ben bekopogtattam az isko­la igazgatójához. Kockáztat­va azt n lehetőséget is, hogy meggyőz mujd, mert annyi tapasztalatom már van, min­dent meg lehet magyarázni Nyárfasirató — Tizenkét nyárfát vágat­tunk ki, és ebből nyolc ka­nadai. Szöszös, pelyhes, ami­kor virágzik, mintha hó lep­né be a környéket. Tiisszög tőle az egész iskola, idege­sebbek a gyerekek is, a ta­nárok is. Allergiának mond­ja a tudomány ezt a jelensé­get, és föltehetően nem csu­pán ránk hat, hanem a kör­nyék minden erre járó em­berére is. Ráadásul fölújit­juk a B épületet, de olyan közel voltak hozzá a nyár­fák, hogy a daruk nem fér­tek volna mellé. Ha nemes fák lettek volna, akkor is ki kellett volna szednünk őket. A többinél pedig az a szem­pont jött elö, hogy nagyon nagy a lomb, a vihar ledönt­heti a koronát. Alatta a gye­rek, vagy az épület, tessék ezt is számításba venni. — Rendes helyen ezt úgy oldják meg, hogy nem vár­nak addig, amíg körmükre ég a dolog, hanem fokozato­san végzik el a fák cseréjét. — Nem érzem sértésnek a szavait, mert én úgy vettem át az iskolát hogy a kör műnkre volt már égve. Nincs több időnk a halasz­tásra, most kell megolda­nunk mindazt, amit koráb­ban valóban lehetett volna apránként végezni. Tudom azt is, hogy a ma embere nemcsak a nyárfaszöszre al­lergiás, hanem a fák kiirtói­ra is, ezért vigasztaláskép­pen is szeretnék mondani valamit. — Tudom, természetesen ültetnek helyette. — Az illendőség is azt kí­vánja, legalább annyit ül­tessünk, amennyit kivettünk. Mi többet akarunk. Hogy hányat és milyet, azt még nem tudnám megmondani, mert az Erdészeti Szakkö­zépiskolával együttműködve folyik az újratelepítés, hoz­záértő kertészmérnök irányí­tásával. — Sajog bennem a gyanú. Ilyenkor szoktak előjönni a korcs-akácokkal. A gömb­akác neve ez a köztudatban. Minden benne van, ami rossz: kicsi a lombja, és az is le szokott rohadni róla. Bizom benne a szakéi telem nem ilyet diktál majd ide. Igaz, a tanév nem a for­ró nyárra esik, de az iskola udvarán árnyékot vető fákra is szükség van. Akkor is, ha most éppen a napsugárnak örülnek a gyerekek, mert hirtelen lehűlt az idő. Hogy a teljes jószándékunkra pél­dát is mondjak, megemlítem, hogy a fölújított utcai épület előtt is mi ültettünk fákat. — Láttam, de nem lelke­sedem érte. Tuják vannak az utcán. Kicsi a lombjuk. — Azt hiszem, hársfa ós platán jön szóba az udvaron, és néhány más fa még. Akkor is sajnálhatjuk, hogy elszalasztottuk a terv­szerű fölújítás lehetőségét. Miért kell nekünk mindent tarvágás után újrakezde­nünk? Az a társadalmi rendszer, amelyben élünk, a jól megalapozott folytonos­ságra épül, mégis ugrálva, döcögve tudunk előbbre lép­ni. Az biztos, sok évfolyam hagyja majd el úgy az új­szegedi iskolát, hogy az ud­vari fák nem hagynak ben­ne maradandó nyomot. Idő kell rá, amíg a fa annyira megnő, hogy legalább észre lehessen venni H D \ 4 y 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom