Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

8 1988. november 5., szombat DM] magazin m m m N incsen ember, aki meg tudná mondani, hányszor mentem mái'Rúzsára úgy. hogy Zákányszéket is érinthettem, mégse vettem észre egyszer se, hogy valaki lóháton ülve terelgeti a marhacsordát. Igyekeztem mindig nyitva tartani a szemmet, mégse tűnt föl, noha a ló maga is akkora, sikerrel pályázhatott volna a néhai perzsa sah testörségébe, amikor ha­zánkban válogatták a hátasokat, és a lovas se esett volna ki a rostán, ha netán ott született volna. Azért mondom mindezt, mert ott voltam hajdanában azon a lósorozáson, amelyiken centire mérték, és ap­róra mustrálták a lovakat, meg azért is, hogy kellóképpen földi­csérjem a csordát: nem lehet utolsó, amelyiknek ilyen délceg pásztora van. Ne menjünk el mellette szó nélkül. Tíz éve gulyás Rutai Mihály, és minden nyáron lovon jár. Amikor oda kanyarodunk mellé, megvár, kezet is nyújt, de nem száll le a nyeregből. Bolond jószág az üsző­csorda. ha megindul, akkor gyalog senki nem boldogulna vele. Mire a gyaloggulyás hármat lépne, árkon­bokron túl lenne. Szemmel kell tar­tani most is, közel az út. és a kíván­csiság is kiverheti az autók elé. Ló­ról jobban látni, és talán a marha is látja, hogy vigyáznak rá. Alig kezdünk beszélgetni, bicik­lis jön, keresztül a réten. Ráadásul HORVÁTH DEZSŐ Nyeregben asszony, és oda, ahol a lovas áll. Kiderül, ö a feleség. Kajánkodunk egy kicsit, hogy ez mégse igazság: a férfi lovon jár, az asszony pedig biciklin? Mellé lőttünk, mert kide­rül , idejének java részét ő is nyereg­ben tölti, de az ő lova kisebb, és szürke. Kényelmetlen lenne neki magas lóra ülnie — Kutya? — Volt is, van is — Nem látom — Azért nem látja, mert az uramnak nem hajt. — Fölvágós? — Nem tudom, miért. Azelőtt is volt kutyánk, az meg nekem nem VALERIJ ZUBARJOV Titkok Ünnepnapi társalgásaink zűrzavarából, hol erről, s arról is követte szó a szót, asszonyarcok ragyogtak fel ránk, nem evilágböl, Hanem a Tejúton túli csillagországból valók. Ami volt, szétzúztuk, dm magunkból építettünk fel egy új mindenséget, s mily édes méreg csordult a szavunkból, és mi csak kortyoltuk ezt a mérget. Ám ekkor gyengéd erők vonzására földünkre tértünk meg, de itt levert és belénk hasított a madarak sírása, kedveseink, kik délre szálltak el... Kedves társam is, ki tenyeremből még szomorúan nézte az eget, miként a napsütés alatt az erdó, úgy árnyaskodott és fényeseden. Majd lassan ráuntunk a társalgásra, kedvünk is és erőnk is elfogyott, és a madárraj nagy körforgása zagy vaságunkra is fényt hozott. Konczek József fordítása terelt. Megértem persze, mert egy­szer nagyon de nagyon megvertem. — Pásztorkutyának ez a sorsa. — Csak nem viseli el riiindegyik. Könnyű kitalálni, itt az asszony viszi a szót. Meg azt is, hogy a pásztorkutya akkor kénytelen bele­törődni a verésbe, ha csak egy gaz­dája van. Ha már választhat a kettő közül, akkor inkább megsértődik az egyikre. Mindenesetre most bent van a tanyában, legalább három kilométerre ide. és meg van kötve. Kutyasors. Szabadságát láncon tölti. — Van neve a lovának? — Van hát. Lignó. — Milyen név ez? — Nem tudom, nem én keresz­teltem. Csikókorában hoztam ki a lóistállóból, de akkor már el volt keresztelve. — És a marháknak? — Azoknak nincsen. Ezek sza­badtartásúak, nem olyanok, mint amelyikek jászolhoz vannak kötve. — Miért fontos ez a névadásnál? — Azért, mert amazoknak a já­szol fölé ki van írva a nevük. Ezekét nem tudnánk hová írni. — Ennyire belénk ivódott volna az írásbeliség? Amikor még a betűt nem ismerte a gulyás, akkor is adott nevet a jószágnak. — Nekünk nincsen szükségünk a névre. Arra se, hogy megszólít­suk. Megyek a lóval, már pucol befelé a körbe. Ha mégse, rádur­rantok az ostorral. Ha az is kevés lenne, megcsapom úgy, hogy napo­kig nem felejti el. Minek ide a név? A feleség azért enyhíteni igyek­szik. — Télen, amikor a karámban vannak, és van közöttük mindig né­hány, amelyik odajön hozzánk, hogy vakarjuk meg egy kicsit a nya­kukat vagy pofájukat, azoknak azért adunk kedvességből nevet. — Most látom csak, ezeknek sér­tés lenne azt mondani, hogy szarvas­marha. — Az lenne, mert nincsen szarvuk. Es nem is lesz. Ez valami­lyen külföldi fajta, de hogy milyen, azt nem tudom. Mi csak vörös mar­hának mondjuk. — Van itt a legelón egy dom­bocska. Néhány fa van rajta, és egy kútgyúrű. — Azelőtt tanya volt. Börcsök­tanyának hívták, arról nevezik ma is ezt a területet. Egy darabig mi is laktunk benne, de annyira tönkre­ment, le kellett bontanunk. Mintha emlékünnepre gyüle­kezne, minden marha fölmegy a dombocskára. Az egyetlen kútgyű­rüt körijiállja három, nekitérpesz­kedik, és dörzsöli a nyaka alját. Nagy az összhang közöttük, úgy ..fűrészelnek" ide-oda. hogv a fejük soha össze nem koccan. Minden fa mellett is áll egy, és dörgölódzik. Ha lírai lélek lennék, azt monda­nám, Börcsökék emlékére cselek­szik. Ha ugyanis nem kellene dör­gölödzniök, semmi nem őrizné a régi tulajdonos nevét. — És az a négy szilaj marha? — A nagyszarvúakat kérdezi? Mind a négy az állatorvosé. Olyan volt mind, mint a kecske, amikor kapta őket. — Nekik sincsen nevük? — Volt, de elveszítették. Mi nem különböztetjük meg őket se, név szerint. Megy oda is a ló, meg az ostor, névre nincs szükségünk. — Mi lehetett a nevük? Várjon csak. mert nem olyan egyszerű az. Az egyik volt a Galamb, a másik a Kedves, a harmadik talán a Szilaj, a negyedik meg, nahát a negyedik, az meg, azt hiszem, a Virág. De hogy melyik volt a Galamb, és melyik a Virág, azt már ne kérdezze, mert nem tudom. Ezt az asszony mondta. Kedves­kedés van a névadás mögött, és az mégis jobban illik az asszonynép­hez. Az előbb is ő mondta, hogy a ragaszkodóbb fajtájúak kapnak ne­vet a karámban, ha simogatásra vágynak. A férfi inkább azt mondja, nyáron jobb gulyásnak lenni, mint ősszel, mert nyáron nyugodtan legel a jószág. Akkor le is szállhat a lóról, leheveredhet a fúbe is, de most állandóan megy, mozog, vigyázni kell rá. — Végig üli a munkaidót? — így is mondhatnám. Délelőtt négy óra, délután is négy, valóban ki van a nyolc. — Embernek is elég, de ló se sze­retnék lenni maga alatt. — Ez még soha nem ment pa­naszra az elnökhöz. Neki ez a sorsa. — Látom, akkor se nyúl a fűért, amikor egy helyben áll. — Tudja a kötelességét. Amikor behajtunk, pihenhet, és ehet. És ott van neki a teljes éjszaka. Tudja, a lónak az a szokása, hogy fekve csak keveset alszik, inkább mindig ro­pogtat valamit. Amikor szolgálat­ban van, nem ropogtat. Még annyit sikerült megtudnunk rövidke kíváncsiskodásunk alatt, hogy az erre járó idegenek meg­megállnak, és fényképezik őket. Beszélni nem tudnak egymással, de megértik azért, mit kívánnak tőlük. Meg azt, hogy nyáron bikák is jár­nak a gulyával, ennélfogva ez a sok szép üsző már majdnem mind vem­hes. Megint el vagyok maradva egy brossúrával, amikor utoljára be­széltem gulyással, akkor még a mesterséges megtermékenyítés szószólója volt a hivatal, és az igazi bikára szavazott a gulyás. Lám, már nemcsak a gulyás mondja ugyanazt. — A múborjú mindig ügyetle-, nebb, mint a természetes. Sok szü­letett úgy, hogy teljesen el volt deformálódva. Ha megmaradt volna, egészséges állat soha nem lett volna belőle. így már csak az van hátra, hogy hamarosan meg­vizsgálják az állományt, és ha talál­koznak olyannal, ami mégse vem­hes, azt kiemelik, és beteszik a hízómarhák közé. A többit elvégzi a bika. Az egész magyar állattartás egészségére! írói gondolat m \ Rcjtvénv VÍZSZINTES: Kossuth-díjas író (Gábor). 5. Vauvenargues, francia moralista aforizmájának első része. Zárt betűk: E. T. K. 13. A Siófok csatára. 14. Adriai kikötőváros. 15. ...Pipo; Zsigmond király olasz zsoldosvezére. 16. Krémmel töltött édesség. 18. A hol betúi. 19. Kamionjelzés. 20. Az aforizma második része. Zárt betű: 0. 23. A nitrogén és urán vegyjele. 24. Pl.: Mikszáth-tal foglalkozó. 25. Hangsor. 26. Nagy tehetségű, tragikus sorsú amerikai színész (James. 1931-1955). 28. Első fele! 29. Vasas ... (egyesület) 31. ... right! (minden rendben). 32. Ámokfutó módjára viselkedik. 33. Szomszédaink pénzének rövidítése. 35. Téli sport. 37. Haszonbérlet régen. 40.Az aforizma harmadik része. Zárt betűk: N. U. E. 43. Gyors orosz tánc. 44. A lakásba. 45. Helyrag. 47. Joskur... (a Mari főváros). 48. Az orvosegye­temsportklubja. 51. Levéltávirat rövidítése. 53. Vallás rövidítve. 54. Angol Rozália. 56. Me­zőőr. 58.... iacta est (A kocka el van vetve). 60. Szibériai folyó. 61. Görög rabló, aki nem éppen kényelmes ágyat adott vendégeinek. 64. Habzó ital tréfásan. 66. Az örök nó. 67. Kétgyúrűs, heterociklusos vegyület. 68. Teát iszunk belőle. 70. Leánynév. 71. Irracionális rövidítés! 73. Az aforizma negy edik, befejező része, zárt betű: J. 74. Régi hangszer. FÜGGŐLEGES: 1. ...Partenkirchen, téli olimpia színhelye volt. 2. Ady egyik álneve. 3. Helység a Gyergyó-havasok oldalában. 5. Számjegy. 6. Élősködő növény. 7. Odanézz! 8. Mohamedán jogtudós. 9. ... a csodálatos fér­fiak! (amerikai film). 10. Szob kellős közepe! II Felfog 12 Kabaivanszka, bolgár szoprán személyneve. 14. Egykori magnó márkája. 17. ..tarda (túzok). 18. Somogy megyei község. 21. A súlyzó igéje. 22. Kisasszonyok, akik nászáról Ady írt verset. 27. Messzire hajít. 30. Vad nyoma. 32. Az ökör teszi. 34. Ártalmas. 36. Járom. 38. ...Roy (Walter Scott regénye). 39. Egykori büntetóeszköz névelővel. 41. El­fed. 42. A kis tudós. 46. Komikus szerep Johann Straus Denevér című daljátékában. 49. A 64. sz. eredetije. 50. Csak. 52. Kiváló francia filmkomikus, „Hulot úr" (Jacques). 55. Kövér, hájas olaszul (OBESO). 56. Védelem, rejtek­hely angolul (COVER). 57. Szabolcs-Szatmár megyei község. 59. Vonalzó, latin eredetű szó­val. 62. Rock and roll... (Szörényi-szám volt). 63. Zűrzavar. 65. Egykor. 69. Surány határai! 70. Szovjet autójelzés. 72. A radon vegyjele. ZÁBÓ GYULA BEKÜLDENDŐ: vízszintes 5., 20., 40., 73. Az október 29-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: HA ERÓD KEVES A FELE ÚTON KIDŐLSZ, DE NE FEKÜDJ LE AZ ÚT ELEJÉN. A helyes megfejtést beküldök közül sorsolás­sal könyvjutalmat nyertek: Vincze Ádám, Sze­ged, Felső-Tisza part 27., Sebők Andrásné, Szeged, Csó u. 8/A. Szép Ildikó, Szeged, Közép fasor 31 — 33., Remport Lajosné, Szeged, Re­tek u. 11/A. Korom Ferenc, Szeged, Acél u. 16., Gunda Miklósné, Szeged, Homonnai u. 7. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő: a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: Délmagyarország, 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom