Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. november 2., szerda 3 Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának beszámolója és feladatterve a megyei pártértekezletre (Tervezet) Az 1985-ös megyei pártértekezlet hely. zetünk értékelése alapján olyan munka­programot fogadott el, amelyben a kitű­zött célok és a megvalósítás feltételeinek összhangja biztosíthatónak látszott. A XIII. kongresszus helyzetértékelése és feladatmeghatározása optimista volt. 1986-ra világossá vált, hogy a kongresz­szus által kitűzött célok egy része nem megalapozott, továbbá a megyei határo­zatok megvalósításának feltételeiben — jórészt országos okok miatt — kedvezőt­len változások következtek be. Saját bel­ső problémáink halmozódtak: nerr. indult el minőségi változás a gazdaság szerke­zetében, a költségvetési elvonások követ­keztében jelentős működési zavarok je­lentkeztek a tudományos, az oktatási és egészségügyi intézményekben. Társada­lompolitikánk deklarált elveit nem tudtuk érvényesíteni. A közvéleményben fejlődé­sünk ellentmondásai elégedetlenséget, romló hangulatot váltottak ki. Felerősö­dött a vezetőellenesség', csökkent a párt iránti bizalom. Ehhez a közéleti tisztasá­got sértő jelenségek is hozzzájárultak. Az 1987. évi párt- és kormányprogra­mot követő, bizakodó hangulatot a gya­korlati intézkedések kedvezőtlen irányba befolyásolták. A gazdasági reformfolyama­tok következetes végigvitelét akadályozta a politikai intézményrendszer reformjá­nak halogatása. A gazdaság visszaesését, az életszínvonal jelentős csökkenését mind a párttagság, mind a párton kívüli tömegek a politika kudarcaként élték át, minek következtében felerősödött az or­szágos pártértekezlet összehívásának igé­nye. A májusi országos pártértekezlet elindítot­ta a jelzett ellentmondás feloldását, a re­formfolyamatokat a társadalmi élet minden területére kiterjesztette, és elhatározta a bürokratikusán központosított társadalmi­gazdasági irányítás megszüntetését. A meghirdetett politikai fordulatot, az or. szagos politikai vezetés megújulását a megye közvéleménye egyetértéssel, támo­gatóan fogadta. A felfokozott, várakozás­sal teli politikai hangulatban az emberek várták a gyors, személyes helyzetüket po­zitívan befolyásoló, országos és helyi in­tézkedéseket. A későbbiek során a politi­kai hangulat ismét negatív irányba for­dult Ebben meghatározó volt a gazda­sági helyzet, az életszínvonal további romlása, a közgazdasági szabályozás hiá­nyosságai, ezen belül különösen az adó­rendszer teljesítmény-visszafogó hatása. A megyei pártbizottság 1988. június 27­én feladattervét pártvitára bocsátotta, és úgy döntött, hogy az országos értekezlet állásfoglalásának helyi megvalósítását saját hatáskörében megújuló testület irá­nyítsa a XIV. kongresszusig. A feladat­terv, a párttagság véleményével kiegé­szítve, beépült a pártbizottság beszámo­lójába. A pártbizottság júniusi döntését követően, a nyári hónapokban — hullám­zó intenzitással — vita bontakozott ki a megyei pártértekezlet összehívásáról. A Szeged városi pártbizottság a városi értekezhet összehívása mellett döntött, majd így foglalt állást a makói pártbi­zottság is. Mindkét testület ülésén többen igényelték a megyei pártértekezlet össze­hívását. A heti és havi információkban rendszeresen hangot kapott a megyei pártértekezlet összehívásának igénye, és ezt fejezte ki a megye 25 pártbizottságá­nak titkára által aláírt levél is. A me­gyei párttestület szeptember 2-i ülésén, átérezve politikai felelősségét a kialakult helyzetért, levonva a tanulságokat, a me­gyei pártértekezlet összehívását határoz­ta el. A megyében elsőként, október 8­án, a megyeszékhely. Szeged kommunis­táinak értekezletére került sor. Párttag­ságunk mintegy felének képviseletében megtartott tanácskozás fontos hozzájáru­lás volt a megyei pártértekezlet előkészí­téséhez. A megyei pártértekezlet akkor tölti be szerepét, ha tevékenysége a tar­talmi munkára, a megoldásra váró fel­adatok számbavételére és a megújulás­hoz szükséges személyi feltételek megte­remtésére irányul. I. A beszámolóban elsősor­ban a megye pártéletével foglalkozunk, mindenekelőtt a párt helyével, szerepével a politikai intézményrend­szerben, a dinamikus tár­sadalmi változásokban. A pártélet megújulásának ideológiai összefüggéseit — a megyei helyzet vázlatos megfogalmazása alapján — a feladatok megjelölésében tartjuk fontosnak. Utalunk a párt politikájának érvé­nyesülésére a gazdaság, a tudomány, a kultúra és az egészségügy területén. A megyei pártbizottság ennek megfelelően nem kíván át­fogó képet adni az 1985-ös pártértekezlet állásfoglalá­sának megvalósulásáról, ha­nem a ma legfontosabbnak tartott kérdések kiemelésé­vel a megoldások „minimá­lis" programját fogalmazza meg. A párt vezető szerepének érvényesítése a pártmunka átfogó, radikális megújítá­sával lehetséges. Alapvető feladatunk a gazdaság és a politikai intézményrendszer reformjával egyidejűleg a párt belső életének és mű­ködési elveinek megújítá­sa. Erre átfogó programot a párt XIV. kongresszusa fogalmazhat meg, azonban addig is szükséges számos konkrét kezdeményezés ki­munkálása és gyakorlati kipróbálása. A mai kor kö­vetelményeinek megfelelően újra kell értelmezni a párt vezető szerepének tartal. mát, feltételeit és módsze­reit. Az MSZMP-nek fel kell készülnie a hatalom gyakorlásának tényleges megosztására. A gyors ütemben alakuló egyesületek, autonóm cso­portok, szellemi és politikai mozgalmak új kihívás elé állítják a pártot. Az alkot­mányosság és a törvényes­ség keretein belül kialakuló új helyzetben a párt nem töltheti be vezető szerepét csupán hatalmi eszközökkel. Az alternatív állampolgári szerveződésekhez, az auto­nóm mozgalmakhoz, az egyesületekhez való viszo nyát a testületeknek min­dig konkrétan, azok tevé­kenysége alapján a helyi körülmények ismeretében kell meghatároznia — ál­lásoontiát indokolt esetben felülvizsgálva. A párt vezető szerepének lényege a tagság aktív po­litizálása. Csak így lesz ké­pes a párt társadalomszer­vező és vezető erőként fel­lépni a gyors ütemben dif­ferenciálódó érdek- és vé­leménytagolt társadalmunk­ban. Politikai gyakorlatunk­ban ennek az új gondolko­dási módnak és új munka­stílusnak kell kialakulnia, ami nyitott, toleráns viták eredményeként formálód­hat. A párt csak így válhat akcióképes és cselekvő erő­vé, csak így tudja a párt­egység fellazulását megaka. dályozni. Sokszínűvé váló társadalmunkban egy új tí­pusú közmegegyezés szük­séges, amelynek alapja a gazdasági és politikai re­form. Ehhez a pártnak po­litikai partneri, szövetségesi együttműködő és vitatkozó viszonyt kell kiépíteni a szocializmus platformján álló szervezetekkel, mozgal­makkal, elfogadva, hogy a haladó, progresszív gondo­latok nemcsak a párton be­lülről indulhatnak ki A párt vezető szerepét, a társadalmi közmegegyezés folyamatos megteremtését a tömegszervezetek, a tömeg­mozgalmak és az önszer­veződő csoportok új moz­gásterének kialakulásával a politikai pluralizmus viszo­nyai között kell érvényesí­teni, melyet jelenleg az egypártrendszer keretei kö­zött kívánunk kiépíteni. Az eddigieknél lényegesen ha­tékonyabb szervezeti kere­teket kelt kialakítani és működtetni, hogy a vezető szerep a tömegszervezetek­ben, tömegmozgalmakban, érdekvédelmi szervezetek­ben, önszervező csoportok­ban dolgozó párttagok kol­lektív és egyéni tevékeny­sége eredményeként — biz­tosított legyen. Ennek ér­dekében minden választott szerv és működő fórum ke­retében meg kell növelni a kommunista csoportok (frakciók) politikai szerepét a párt törekvéseinek érvé­nyesítésében. l/a) A megyei pártbizott­ság a változo és nehezedő helyzetben — bár növelte aktivitását, erősödött a vi­takészsége — nem tudott kellő kezdeményezőkészség­gel és hatékonysággal a megújulási folyamatok irá­nyítója lenni. A döntések egy részénél vita nélkül el­fogadta a végrehajtó bizott­ság javaslatait, a munkájá­ról készült tájékoztatókat. Nem vált gyakorlattá a végrehajtó bizottság beszá­moltatása, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, kevésbé érvényesült a de­mokratikus kontroll. Nem volt közvetlen kapcsolat a párttagsággal, a döntés-elő­készítés során szinte kizáró­lag a központi és terül«ti pártszervekre, illetve szak­értőkre támaszkodtunk. Az elemzések, előterjesz­tések előkészítésében, a po­litikai munka szervezésében a testület nem volt eléggé kezdeményező, túlzottan az apparátusra támaszkodott. Ez azt a látszatot erősítet­te, hogy az apparátus irá­nyítja a testületet, holott ez nem felelt meg a té­nyeknek. A tanulságokat hasznosítani kell a testületi és az apparátusi munka szervezése, irányítása so­rán. A testület és végrehajtó bizottsága számos kérdés­ben alakított ki állásfogla­lást az elmúlt években. 1985-től a megyei pártbi­zottság 45, a végrehajtó bi­zottság 212 témakört tár­gyalt. és közel 100 állás­foglalást, határozatot hozott. A megyei pártvezetés — a kialakult országos gyakor­latnak megfelelően — aránytalanul sokat foglalko­zott a gazdasági egységek, az intézmények helyzetével, problémáinak megoldásá­val. önkritikusan meg kell állapítani hogy a társadal mi-politikai folyamatokat elemző napirendek száma kevés volt. A politikai meg­újulást csak a párttagságra alapozva lehet elérni. Ez esetben lesz képes a párt­bizottság a pártegység fo­lyamatos megteremtésére, a megingott bizalom helyre­állítására. Növelni kell a testületek érték- és érdek­feltáró, konfliktuskezelő ké­pességét, többirányú kezde­ményező és koordináló sze­repét, politikai vezető és ellenőrző munkájának haté­konyságát. A testület szá­moltassa be rendszeresen végrehajtó bizottságát, vá­lasztott és kinevezett veze­tőit munkájukról, és minő­sítse tevékenységüket. A testület tagjai közvetítsék a párttagság véleményét, elismerését, javaslatait, vagy bírálatát a megyei pártszervek munkájáról. A testület tagjai az eddi­ginél közvetlenebbül ve­gyenek részt a különböző napirendek előkészítésében, előterjesztésében, nyilvános­ságra hozásában, az állás­foglalás melletti meggyőző munkában, az értékelésben. A testületi ülésen rendsze­resen vissza kell térni a különböző kérdésekben ki­sebbségben maradt vélemé­nyek sorsára. A politikai önkorrekciós képesség egyik fontos garanciális eleme ugyanis a kisebbség jogá­nak a mai viszonyoknak megfelelő értelmezése, ke­zelése. A megyei pártsajtó­ban indokolt nyilvánosság­ra hozni a különböző párt­fórumok kisebbségének ál­láspontját is. Vizsgáljuk meg a párton belüli plat­formszabadság érvényesülé­sének bonyolult kérdéskö­rét. A testületi ülések, az. alapszervezeti taggyűlések gyakoriságát az előre meg­tervezett napirendi pontok mellett mindenkor döntően a politikai szükségletek ha­tározzák meg. Az írásbeli előterjesztéseket a legfon­tosabb kérdésekben célszerű fenntartani, az eddiginél lényegesen nagyobb arányt kell azonban a szóbeli vi­táknak biztosítani. A pártbizottság saját fel­adatkörének meghatározását követően dolgozza ki a me­ggyei apparátus új szerveze­ti felépítését, határozza meg létszámát. Ennek során ve. gye figyelembe: a jövőben a pártbizottságnak elsősor­ban a távlati, a stratégiai kérdésekkel kell foglalkoz­nia, és tevékenységében meghatározóvá válik az alapszervezeti munka segí­tése. Célszerű az apparátus belső tagolását ezek alapján is megvizsgálni. További szempont lehet a különböző társadalmi osztályok, réte­gek, csoportok szerinti ta­golódús. Meg kell szüntetni az állami szerveket mecha­nikusan lemásoló apparátusi felépítést. A megválasztan­dó testület mérlegelje a je­lenlegi káderállomány al­kalmasságát, biztosítva mo­bilitását. Indokolt esetben gondoskodjon a szakmához való visszatérés korrekt le­hetőségéről. Meg kell vizs­gálni az apparátus körében a határozott időre történő kinevezés és a pályázati rendszer alkalmazásának le­hetőségét. A politikai élet aktivizá. lódása szükségessé teszi a pártintézmények eddigi zártságának feloldását, és a párt különböző intézménye­it, hagyományos funkciójuk gyakorlása mellett, alkal­massá kell tenni arra is, hogy nagyobb vagy kisebb közösségeid rendszeres és természetes fórumai ezekben alakuljanak ki és működ­jenek. A pártbizottság mun­kájában a politikai műhely jelleg erősítésével, a helyi kérdések elemzésével, a programok, a koncepciók kidolgozásával orientálja a pártszervezeteket. Ennek so­rán az eddigi gyakorlatnál is jobban támaszkodjon a tudományos intézetekre, hasznosítsa az elért társada­lomkutatási eredményeket. E munkájában építsen a pártbizottság mellett meg­alakítandó tanácsadó testü­let tevékenységére. Javasol­juk, hogy a jövőben a me­gyei pártértekezlet küldöt­tei mandátumának folyama­tossá tételével, a pártkon­ferencia váljék természetes munkaformává. A testüle­tek szintjére kell emelni a területi pártbizottságokkal való kapcsolattartást, bizto­sítva azok önállóságát a he­lyi politika alakításában, az érdekek feltárásában, a dön­tések kialakításában és a helyi társadalmi konfliktu­sok kezelésében, megoldásá­ban. b) A megyei pártélet fej­lődése az alapszervezetek tevékenységének megújulá­sától függ, amelyhez meg kell teremteni a politikai feltételeket. Az országosan kialakult gyakorlat szerint ugyanis működésük döntő, en felülről irányított. Az alapszervezetek munkájá­ban sok volt a formális elem, témaválasztásukban gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és a tag­ság érdeklődéséhez. Mind­ezek következményeként, a párttagság aktivitása, kezde­ményezőkészsége nem bon­takozhatott ki. Az. utóbbi időben — de különösen az országos pártértekezletet követően — a társadalmi változások felgyorsulása következtében nőtt a tagság aktivitása, ós igénye a poli. tika alakítása iránt. Ez nö­vekvő felelősséggel jutott kifejezésre a párton belül lefolytatott vitákban. A megyei pártbizottság és az alapszervezetek kapcso­latát meg kell újítani. A politizáló és az alulról épít­kező megyei pártéletben az alapszervezeteknek alapvető és meghatározó szerepet kell biztosítani a párt politiká­jának alakításában és vég­rehajtásában. A megyei pártbizottság dolgozza ki az alapszervezeti jelzések, kez. deményezések és javaslatok testületi hasznosításának politikai garanciáját. A me­gye egészének pártéletét érintő, minden lényeges kérdésben váljon a párt­munka szerves részévé az alapszervezeti vita. az alap­szervezeti szavazás. Az alapszervezeteket abban kell segíteni, hogy a helyi és az országos kérdések megválaszolásával, program­alkotó tevékenységükkel ha­tékony politikai fórum­ként működjenek. Ehhez el. sősorban lényeges önálló­ságra és mozgásterük széle­sítésére van szükségük az alupszervezeteknek. Ennek egyik lényeges eleme az ön­álló tagfelvételi és káder­hatásköri jog biztosítása le­het. A központi és megyei határozatok végrehajtásában szakítani kell azzal a gya­korlattal. hogy a különböző irányítási szinteket végig, járva jussunk el az alap­szervezetekhez. Anélkül, hogy a munka­helyi alapszervezetek jelen­tősége csökkenne, megnö­vekszik a lakóhelyi párt szervezetek szerepe. A la­kóhelyi pártalapszervezete­ket ezért alkalmassá kell tenni arra, hogy politikai befolyásoló szerepet töltse­nek be. Ennek fontos előfel­tétele a munkahelyi alap­szervezetekben dolgozó kommunisták szervezett je­lenléte a lakóhelyi párt­munkában, pártmegbízatás formájában, vagy szervezeti jelenléttel. Javasoljuk, hogy mindenekelőtt a párt és in­tézményei alaDszervezeteiből kezdeményezzék a párttagok átigazolásukat a lakóhelyi nlapszervezetekbe. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy szervezeti hovatarto. zását a párttag dönthesse el (lakóterületi vagy munka­helyi pártszervezet). c) A párt politikájának kritikáját fejezi ki a párt­építés jelentős visszaesése, különösen az ifjúság köré­ben. Ehhez hozzájárok a tagfelvételeknél a párt tár­sadalmi összetételének sta­tisztikai alakítása. A pártépítő munka javítását a megyei pártmozgalom vonzerejének növelésével érjük el, a tag­felvétel egyedüli mércéje az alkalmasság legyen. A párt­építő munka középpontjába az ifjúság körében végzett nevelőmunkát állítsuk. In­dokoltnak tartjuk a párton belül ifjúsági csoport szer­vezését amely a fiatal párt­tagokat tömöríti. d) A kádern:unka számos új forma eredményes beve­zetésével gazdagodott (a pú. lyázati rendszer, a megha­tározott időre szóló kineve­zés stb.) Növekvő szere­pet kapott a felkészült­ség, a hozzáértés, az új iránti fogékonyság, a kez­deményezőkészség és a koc­kázatvállalás. A szocialista építésben elért eredmenyek, a felhalmozódott problé­mák és hibák nem függet­lenek a vezetők tevékeny­ségétől. Megyénkben a köz­élet tisztaságát sértő ma gatartási formák is ellenér­zést váltottak ki a közvéle­ményben (jogtalan előny­szerzés, etikátlan magatar­tás, hatalommal való vissza­élés stb.). E jelenségek kö­vetkezményeinek elmaradá­sa, illetve a következtetések levonásának elhúzódása hoz­zájárult a párt tekintélyé­nek gyengüléséhez. A me­gyei pártbizottság káderpoli­tikájúban minőségi változás szükséges. Legyen kritikus az alkalmasság megítélése, a kiválasztás módszere, az el­lenőrzés, és következetes a bizalom indokolt megvonása. A kádermunka eredményes­sége döntően a helyi párt­szervek tevékenységétől függ. A demokratikus ellen­őrzés eszközeit, módszereit ki kell dolgozni. A döntési mechanizmus hatékonyabbá tétele és az alapszervezetek önállósága megköveteli, hogy a káderhatáskört első­sorban ott gyakoroljak, ahol a vezető, vagy annak java­solt személy dolgozik. A párttestületek és az alapszervezetek politikai eszközökkel és az adott te­rületen dolgozó kommunis­tákon keresztül szerezzenek érvényt káderpolitikai tö­rekvéseiknek. Meg kell te­remteni a káderpolitika el­vei és gyakorlata közötti összhangot. Csak erkölcsileg feddhetetlen, az adott funk­cióra alkalmas és önálló po­litikai arculatú személyek le­hessenek vezetők. Ennek ga­ranciája a nyilvánosság és a kádermunka új kapcsola­tának kialakítása. e) A megye párttagságá­nak nagy többsége a párt normái, követelményei sze­rint él és dolgozik. Ugyan­akkor új jelenség, hogy nö­vekszik a párttagsággal já­ró kötelezettségeiket meg­szegők száma, terjed az er­kölcsi normáinkat sértő ma­gatartás. Ebben a megelőző nevelőmunka elégtelensége is szerepet játszik. A fele­lősségre vont párttagok szá­ma alacsony és csökkenő tendenciájú. A fegyelmi munka fő fel­adata a megelőző nevelő­munka legyen. Bővíteni in­dokolt a fegyelmi bizottsá­gok jog- és hatáskörét. Ja­vasoljuk, hogy újszerű munkájukban elnevezésük is változzon ellenőrző és fe­gyelmi bizottságra. Követ­kezetes legyen a fegyelmi felelősségre vonás a társa­dalmi, a párt- és az állami normák megsértőivel szem­(Folytatás a 4 oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom