Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

1988. október 7., péntek 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka Az Országgyűlés tegnapi vitája az egy éve elfogadott általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó törvényének módosításáról szólt. Visszaköszöntek a tavaly szeptemberi kifogások és vitapontok. Legyen-e szociálpolitikai iránya az adórendszernek? Lehet-e nulla adókulcsos a műemlékvédelem és a népművelői szolgáltatás? Kaphatnak-e kedvező elbírálást ügyeleti pénzük adózásában az egészségügyi dolgozók? Támogathatók-e a miivészetek kedvező adókulcsokkal? Lehet-e általánosan magasabban megállapítani az adómentes iövedelemsávot? Fontds szerepe volt az időnek is a vitában. KoAz adó jegyében rai-e máris a beavatkozás, vagy egy esetleges ilyen lépés kapkodásnak minősül? A képviselői hozzászólásokban az adórendszer teljesítmény-visszatartó hatása viszonylag nagy teret kapott. Kevesebb — és főként nem meggyőző — volt erre a tényre a reagálás a kormány részéről. A restrikciós politika már bebizonyit/ótta alkalmatlanságát az ország új fejlődési irányra vezenylésére. Talán a decemberre várható új adóvitában a teljesítmény-visszatartással kapcsolatosan pro és kontra is megnyilvánulnak az igazi érvek. Most konszenzus jött létre az adótörvény háromlépcsős revíziójáról. Ezek szerint a joghézágok kiigazítása tegnap megtörtént. Decemberben az 1989-es sávcik kitűzése várható. Ebben egyszerűbb és kevésbé progresszív elvonási rendszert ismerünk majd meg mi, állampolgárok. Alapos elemzés után pedig a jövő év közepéig megtörténik a magyar adórendszer koncepcionális váltása is. Az elsó lépcsőre való fellépés már tény, a másik kettó ígérvény. Bőle István leti szolgálatot, a készenléti ügyeletet, az éjszakai munkát. A három műszakos munka további nehézséget jelent, amelyet érthető módon az ifjú nemzedék semmilyen pénzügyi ösztönzővel sem vállal szívesen. A személyi jövedelemadó jelenlegi progresszív formája az egészségügyi szakdolgozók elvándorlását eredményezi a pályán. Ma ott tartunk, hogy intézményeink jelentős részében 35-40 százalékos a szakdolgozói hiány. Ezeknek a dolgozóknak túlmunkában való helyettesítése a fekvőbeteg-intézetek jelentős költségnövekedését okozza, de ennek csak egy része jut a helyettesítést végzők kezéhez, nagyobbik része adó formájában az államkasszába kerül. A túlmunka progresszív adóztatása a túlmunka megtagadásához fog vezetni az egészségügyben, függetlenül attól, hogy a munkatörvénykönyv mit ír elő, ugyanis a dolgozóknak megvan az a lehetősége, hogy a jelenleginél is nagyobb ütemben elhagyják az egészségügyi pályát. Ennek felelőssége az Országgyűlésre és a kormányra fog hárulni. Javaslom a kötelező túlmunka progresszív adóztatásának megszüntetését, és a 20 százalékos fix összegű adóztatás elrendelését, vagy más hasonló megoldást. Az egészségügyi dolgozók mindennapi munkájának szerves része az önképzés és a továbbképzés. Nyugodt lelkiismerettel leszögezhető, hogy ennek feladása rövidesen a gyakorlati munkában is érezteti hatását. Az egészségügyben dolgozó diplomások továbbképzése ma már elképzelhetetlen a hazai és külföldi kongresszusi részvétel nélkül. Ezek költségkihatásai: hazai egy-kéthárom napos összejövetel 6-8 ezer forint, szocialista országokban ugyanez 8-10 ezer forint, nem szocialista relációban 40-100 ezer forint. Egy egyetemi tanár brutlósított fizetése 22-23 ezer forint, ez az adóelőleg levonása után kb. 13-14 ezer forintot jelent. A pályakezdők jövedelme ennek az egyharmada. Az újabb diagnosztikus eszközök meghonosításáról nem mondhat le az egészségügyi szolgálat, hiszen ez a korszerű diagnosztikus eljárások feladását jelenti. Ezeknek az eszközöknek nem csak a beszerzési ára nagy, hanem rendkívül költséges a működtetésük is. Míg a hagyományos röntgen egyegy szervre 800-1000 forintba, addig a komputertomográf felhasználásánál nyert adatok ennek nyolc-tízszeresébe kerülnek. További emelkedés az évenként növekvő gyógyszer-, vegyszerárakkal függ essze, és ugyancsak érezhető inflálódás a gyógyítóesz közök, műszerek, varróanyagok árának emelkedésében is. Az élelmezés és az egészségügyi szolgálatban felhasznált textília az elmúlt években kb. 200 százalékkal drágult. A fekvőbeteg-intézetek többségében a működést csak máról holnapra tudjuk fenntartani. Újonnan épített kórházaktól eltekintve épületeink állaga romlik, és ez a romlás helyenként olyan fokú, hogy a benne folyó munka hitelét rontja. Nem segít ezen a helyzeten az sem, hogy az országban működő egyik-másik egészségügyi intézmény ezeknél jobb körülmények között dolgozik, és ez alkalmas szűk kör színvonalasabb ellátására, míg az országban az átlagszínvonal a legtöbb intézményben a kívánalmaktól elmarad. Az általam felsorolt nehézségek realitását a mindennapi élet tapasztalatai igazolják, tartalmazhatnak szándékomon kívüli pontatlanságot. Mégis, és csak ez volt a célom, hogy azokra a gondokra hívjam fel a figyelmet, amelyeknek a megoldása nem tűr a továbbiakban több hónapos, vagy éves halasztást. Szünet következett, amelv alatt az adóügvi ad hoc bizottság ülést tartott. hogv megtárevalia a vitában elhangzott konkrét javaslatokat. Ezután Puskás Sándor beszámolt az ad hoc bizottság üléséről a képviselőknek. Az elnöklő Stadinger István ezután megkérdezte a képviselőket és a javaslattevőket, hogy elfogadják-e a bizottság álláspontját. Bánffy György nem tudott egyetérteni az elhangzottakkal; szerinte nemcsak a televíziót, hanem a filmgyártást is megilleti a videóanyagra készült alkotások nullakulcsos adóbesorolása. Villányi Miklós az elhangzottakhoz nem fűzött kiegészítést. Elmondotta, hogy az ad hoc bizottság állásfoglalásával egyetért. Ezután szavazásra került sor. A parlament 228 szavazattal, 111 ellenében és 15 tartózkodással elfogadta a kormány által javasoltakat; a magánerőből készülő gázvezetékeknél az áfa-kedvezményt 1989. január l-jétől vezessék be. A kulturális értéket képviselő videófelvételek ügyében kialakult „röpvita" után a képviselők 228 szavazattal 55 ellenében és 58 tartózkodással elfogadták a kormány és az ad hoc bizottság eredeti javaslatát, hogy a televízió videófelvételeit nullakulcsos áfa terhelje. Ezután a képviselők a lakásbérleti jogok egymás közötti cseréjéből származó jövedelem adómentességére tett javaslatot 300 szavazattal, 22 ellenében, 20 tartózkodással elfogadták. Végül az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat az Országgyűlés általánosságban, illetve a már megszavazott módosításokkal elfogadta. Ezt; követően az Országgyűlés — napirend szerint — a bős—nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytatta munkáját. (Még ezt megelőzően Stadinger István bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban készített jelentéseit, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hozzáfűzött észrevételeit a képviselők rendelkezésére bocsátották.) Maróthy László, környeT zetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter emelkedett szólásra. Maróthy László expozéja Maróthy László bevezetőben felidézte: — Hazánk és Csehszlovákia kormányfője 1977-ben aláírta a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést. A szerződést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben hirdette ki, az erről készült jelentést az Országgyűlés 1978-ban tudomásul vette. Ugyanez történt 1984-ben is, amikor az átadási határidők négyéves halasztását rögzítették. Magyarország a beruházást 1981 és 1983 között szüneteltette, a csehszlovák fél ez idő alatt is folytatta az építési munkálatokat. A Minisztertanács 1986ban fogadta el a vízlépcsőrendszer módosított beruházási javaslatát. Az előterjesztés összegezte a környezeti hatásvizsgálatok eddigi eredményeit, a vízlépcsőrendszer műszaki, ökológiai, ökonómiai összefüggéseit, és az osztrák közreműködés olyan konstrukcióját tárta fel, amely beruházási terheinket 18 milliárd forinttal csökkentette. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer a tervezett ütemben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mintegy fele részben elkészült. A létesítmény területén folyó munka szervezett és jó minőségű. — Ez a feladat ma a kormányzati munkában számottevő terhet jelent, sok gonddal jár, ez idő szerint kevés örömöt ad. A kormányt azonban csak egy dolog vezetheti: a reális számvetés Nem vezet heti a múlt automatikus vállalása, de nem befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat sem. Egyetlen szempont lehet csak, az, hogy mi szolgálja jobban a nép, az ország, a társadalom érdekét! A mű torzóként vagy kiteljesedve egy évszázadra tanúsága lesz annak, hogy volt-e kellő bölcsesség és erő ennek érvényesítéséhez. Milyen hasznunk származik ebből a beruházásból? — Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagymértékben megnő, a 200 évenként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassá válik. A mai rendszer 60—100 éves biztonságú. Ezer hektár területet pedig árvízmentesítenek; — a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony —Budapest közötti szakaszon. Hozzájárul az egységes európai vízi út megvalósításához; — rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosenergia-termelő kapacitás, ami 1900 m i 11 i ó k i lo wa ttóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfelel a Paksi Atomerőmű egy blokkjának; A felszíni vizek és a par-> tok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédelmi létesítmények építésével megalapozódik egy 180 kilométer hosszú Duna menti térség hatékony fejlesztése. A vízlépcsőrendszer létesítésével megvalósuló lefolyásszabályozás megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálkodási feltételeit is. A vízlépcsőrendszer létesítményei a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtenek a térség belvízi viszonyaiban. Lehetőség nyílik a komplex melioráció területi bővítésére; a szigetközi vízpótló rendszer szabályozható talajvízszintet hoz létre, 1000 hektáron szünteti meg a jelenlegi fakadóvizeket, mindezzel javítva a mezőgazdaság termelési feltételeit az egész térségben. Az ivóvíznyerés lehetőségei naponta 30 ezer köbméterrel bővülnek, a Szigetköz felső részén megoldódik kilenc település vezetékes ivóvízellátása. A vízlépcsőrendszer közlekedési célja, hogy a Duna érintett, nehezen hajózható szakaszán lehetővé tegye a Duna-bizottság ajánlásaiban előírt nemzetközi feladatok teljesítését, valamint a Duna—Majna—Rajna csatorna üzembe helyezésével csatlakozásunkat a teljessé váló egységes európai víziútrendszerhez. A vízlépcsőrendszer lehetővé teszi a teljes terhelésű hajózást, a biztonságos éjszakai közlekedést, csökken a vonóerőigény, megszűnik az átrakodási kényszer. A vízlépcsőrendszer erőtelepének tervezett időben történő belépése a hosszú távú energetikai fejlesztesi program szerves része. A rendelkezésünkre álló kapacitás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztásának közel negyedrészét. A vízlépcsőrendszerből reánk jutó villamos teljesítmény sorrendben az ötödik legnagyobb az országban. Hiba lenne, ha elfelejtenénk, hogy a szocialista országok közül mindeddig egyedül Magyarországnak nem volt gondja a villamosenergia-ellátással. Ezt az állapotot meg kell őrizni! A vízlépcsőrendszer elősegíti a kapcsolódó területek általános fejlődését Üj potenciális lehetőségeket teremt az üdülés, az idegenforgalom és a vízi turizmus fejlesztéséhez. Tény azonban, hogy ehhez költségfedezet egyelőre nem áll rendelkezésre. A vízlépcsőrendszer megvalósításával javítja az érintett térségben a lakosság életkörülményeit. — Mint ismeretes, a kormány szeptember 7-i ülésén tudomásul vette, hogy az Akadémia ad hoc bizottságot hoz létre a rendelkezésre bocsátott anyagok felülvizsgálatára. A különböző ad hoc bizottságok állásfoglalásai már korábban és jelenleg is kifogásolják a teljes körű makroökonómiai és költség/haszon elemzés hiányát. Egy ennyire sokrétű, összetett rendszernél, a magas szintű tudományos elemzés nagy segítséget nyújtana. Nincs tudomásunk arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ilyen munkát elvégzett volna, bár ma is szívesen felhasználnánk. Szeretném leszögezni, hogy a tudományos erőket és tudományos eredményeket nem tudjuk nélkülözni. Éppen ezért a közreműködő intézetek és személyek körének bővítését tervezzük; egyben azt is, hogy munkájuk nagyobb szakmai és társadalmi nyilvánosságot kapjon. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcsőrendszer mibe kerül az országnak. — Nagyon sokba! A folyamszabályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál, és nemcsak egyféle hasznot hoz. Az osztrák megelőlegezés 18 milliárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban villamos árammal törlesztünk. A mú felépítéséig még kereken 20 milliárd forint kiadás terhel bennünket. 8-12 százalékos inflációt feltételezve, az építés hátralevő terhe 26-28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány szennyvíztisztító telepe. Ennek forrásigénye még mintegy 7 milliárd forint. A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33-35 milliárd forintot tesznek ki. Egy másik számítás szerint a vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt eredményez. Ezzel szemben a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költségek — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okoznának a magyar népgazdaságnak. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenlegi helyzetünkben ugyan jelentős — még három éven keresztül a szocialista szektor beruházásainak 2 százalékát kitevő — teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a 90-es évtizedet úgy, mint amit a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a gazdasági többletterhek jelentenének. A Minisztertanács egy hónappal ezelőtt négy tárca és a kormánymeghatal mázott közös előterjesztésében megvitatta a vízlépcsőrendszer építésének helyzetét. Részletes vizsgálat készült a nagymarosi vízlépcső elhagyásának várható következményeiről is. Ez arra mutatott rá, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása kardinális változásokat jelentene. A mú eredeti koncepciója felborulna, a műszakilag együttműködő, egymást feltételező és kiegészítő egységek nem alkothatnának egységes rendszert A komplexitásból következő megoldások előnyei megszűnnének. A csonkán maradó rendszer csaknem kész felsőelemei részben feleslegessé, részben túlméretezetté válnának. A tulajdonviszonyok hátrányunkra módosulnának, és számolni kellene a mú elhagyásából származó nemzetközi következményekkel. Az elmondottakat összefoglalva a kormány az álláspontját a következőkben fogalmazta meg: 1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehát a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósítása nélkül nem érhetők el azok a műszaki-gazdaságifejlesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell, hogy előzzék a gazdasági érdekeket. 3. Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A csúcsrajáratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító művek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket rögzíteni. 4. A környezeti hatásokra jelző monitoring (észlelő) rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet Valamennyi lényeges elemének változásáról"' rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a bős— nagymarosi vézlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesztés fő irányait és teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e fejlesztések, a mú által nyújtott gazdasági hasznok mielőbb jelenjenek meg. 6. A mú építésének hátralevő időszakára és az üzemelés figyelemmel kisérésére és ellenőrzésére társadalmi bizottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg. 7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett kutatási és fejlesztési bizottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálásai cs a kutatási eredmények értékelését. 8. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell, hogy népünk előtt teljes mértékben ismert legyen a mú rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna. Végezetül a jövő nemzedéke iránti felelősségről szólva hangoztatta: — Nem dughatjuk struccként homokba a feiünket. Nem mondhatjuk azt: minek nekünk vízi erőmű, minek nekünk atomerőmű, amikor a konnektorban úgvis van áram. A kormánynak az egész nemzetért kell felelősséget vállalnia. * Stadinger István néhány perccel hat óra után az ülést — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos — berekesztette. A képviselők pénteken először négy bizottsági előadó összefoglalóját hallgatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak