Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

3 4 1988. október 6., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ba íektettk be hasznot ho­zó módon. Az eddig java­részt illegális befektetési formákból származó jövede­lem az állam által ellenőriz­hetőbbé, és főleg adóztatha­tóvá válhat. Ehhez termé­szetszerűen az állam törvé­nyeken alapuló ellenőrző szerepét erősíteni kell. Szűrös Mátyás hangsú­lyozta azt is, hogy a társa­sági törvény remélt hatásai­nak kibontakozására to­vábbi reformlépésekre van szükség. Ezek között emii­tette az érték papír-piac megteremtését, a megkez­dett bankreform második szakaszának megvalósítását, az adórendszer további kor­szerűsítését, a bérreform', az árrendszer fejlesztését, a költségvetési reform ki­munkálását, a társadalom­biztosítás és a szociálpoliti­ka eszköztárának és intéz­ményrendszerének korsze­rűsítését. — A társasági törvény el­fogadása a külföld szemé­ben is a reform prpgram végrehajtása iránti elköte­lezettségünk fontos bizo­nyítéka. Szándékaink ko­molyságának, ezáltal a ma­gyar politikának a megíté­lése tehát a reform valóra váltásával fonódik össze. A reforméval, a megújulásé­val, amelynek sikere döntő­en tőlünk függ, hisz a kül­ső környezet ma ehhez a korábbinál sokkal kedve­zőbb politikai feltételeket kínál. E gondolatok jegyében az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében elfogadásra ja­vasolta a törvénytervezetet. Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsá­nak vezető titkára abban a reményben ajánlotta elfoga­dásra a töivényjavaslatot, hogy a gazdálkodási formáki bővülésével új munkahelyek teremtödnek, s ezáltal mér. séklődhetnek az egyre erő­teljesebben jelentkező fog­lalkoztatási gondok, bár a változás együtt jár a külön­féle tulajdonformák közötti munkaerő-áramlás felgyor­sulásával. A képviselő felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a mun­kavállalók érdekvédelmére, érdekképviseletére — a ko­rábbitól eltérő feltételek kö­zött — elengedhetetlenül szükség van, s egyetlen tár­sasági formából sem zárha­tó ki. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió tu­dományos főmunkatársa ar­ról szólt, hogy a szocializ­must nem ettől a társasági törvény által biztosított új lehetőségektől kell félteni, sokkal inkább a pazarlástól, a kellően meg nem fizetett munka, miatt kialakuló ér­dektelenségtől. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) akadémikus, a Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára hozzászólásában rámutatott arra, hogy a magyar nép­gazdaság állami tulajdon­ban levő vagyonának érté­ke mintegy 7-8 billió forint­ra tehető, s a magántulaj­don, vagy a kisvállalkozás kezében legfeljebb 1 billió­nyi érték van. A társasági törvény életbe lépése tehát a jelentős bázisnak csupán 8-10 százalékát érinti. Ezért javasolta a reform-ad hoc­bizottságon belül külön al­bizottság megalakítását an­nak kimunkálására, hogy miként lehetne meggyorsí­tani a vagyonérdekeltség növekedését, általánossá té­telét, s a magyar társadal­mi töke vagyon ennek meg­felelő, ezt szolgáló átalakí­tását [Végezetül a képviselő konkrét javaslatot tett az osztalékengedményes rész­vényfaj ta lehetőségének tör­vénybe iktatására. Példának azt hozta fel: a nyugati gaz­daságokban az állam rész­vényvásárlással támogatja a vállalkozás megindítását úgy, hogy meghatározott időre — legfeljebb három évre — lemond a részvényei után járó osztalékról, s azt a többi részvényjegyző kö­zött egyenlő arányban oszt­ják fel. tgy már az első időszakban is vonzóvá válik a befektetés a piac szerep­lői számára. Szabó Kálmán felszólalása után — mivel utolsó javas­lata egyben konkrét szöveg­módosító indítvány is volt — az elnök szünetet rendelt el. A szünetben a javaslat megvitatására ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága. Kulcsár Kálmán a vitá­ban elhangzottakra reagál­va kifejtette: a vállalati törvényt az átalakulási tör­vénnyel együtt munkálhat­ják ki. A törvény előkészí­tését meggyorsítják, és vár­hatóan a jövő év első felé­ben a Parlament elé ter­jesztik. Emlékeztetett arra, hogy a külföldi beruházá­sokról szóló törvény szüksé­gessége is szóba került a vita során. Ezt a jogszabály­tervezetet decemberben ter­jesztik az Országgyűlés elé; azért nem előbb, mert rész­ben az adóviszomyok rende­zésétől függ a tartalma. A cégbírósággal kapcso­latos aggályokkal kapcsolat­ban elmondotta, hogy a me­gyei bíróságok mellé is rendelnek majd egy vagy két cégbírót, annak megfe­lelően, hogy milyen ügy­forgalom várható. A minisz­tertanácsi ülésen született határozat értelmében a cég­bíráskodás kiszolgálására 150 szakembert máris szer­vezhetnek A cégbírák ki­képzésénél hazai és külföl­di szakembereket egyaránt igénybe vesznek majd. Javaslatokra válaszolva rámutatott: napirenden van — a SZOT-tal egyetértésben — az átfogó szakszervezeti törvény megalkotása. Hang­súlyozta: a dolgozói részvé­tel azokban a társaságok­ban, amelyekről a törvény­javaslatokban szó van, nem érdekképviselet, hanem lé­nyegében egy vállalati vagy társasági vezetés ellenőrzé­se, ezért helytelen volna ilyen esetben a szakszerve­zetnek többletjogokat adni más alakulatokhoz képest. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javasla­tát, majd a gazdasági társa­ságokról szóló törvényjavas­latot — általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egyhangú­lag elfogadta. Villányi Miklós expozéja Egy kérdés, egy válasz A társasági törvény­ről folyó vita közben Mag Pál Csongrád me­gyei képviselőtől a Szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat igazgató­jától kérdeztük. — Az új törvény ma­gántőkére gyakorolt ha­tásáról a külföld felé való nyitás mértékéről, a kisvállalkozási formák várható változásairól már eddig is több elem­zés jelent meg. De mit jelent az új keret a nagy- és a közepes ál­lami vállalatoknak? — Ügy gondolom, hogy csakis lehetősége­kát. Az ezek kihaszná­lásához a gazdasági fel­tételek megteremtése más kérdés, és nagyon összetett feladat. A tör­vényalkotás pillanatai­ban nagyon sok problé­ma marad még nyitva a gazdaság várható visel­kedésével kapcsolatosan. Pontosan a külföldi tő­ke majdani magatartá­sa sem kiszámítható még. Vajon lehet-e a forint konvertibilitása nélkül gyökeres fordu­latot elérni a külföldi tőke becsalogatásában? B. I. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügymi­niszter terjesztette elő a vál­lalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. -*"iA most elfogadott tár­sasági törvény szervezeti téren teremti meg a tulaj­don formájától független gazdasági szervezetek létre­hozásának lehetőségét, a nyereségadó-törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre — hangsúlyozta beve­zetőben a miniszter. — A két törvény egymást feltéte­lezi, egyidejű hatályba lépé­sük indokolt. Ezáltal a gaz­dálkodók régi törekvése válik valóra: kiszámítható és normalizált lesz az ál­lam gazdaságpolitikai ma­gatartása. A vállalkozási nyereség­adó-törvény megalkotásá­val —, a személyi jövede­lemadóval, az általános forgalmi adóval és a már hagyományosan törvényben szabályozott illetékkel együtt — a költségvetés be­vételeinek (közel háromne­gyede törvényeken nyug­szik. Kialakul a jövedelem­tulajdonosok: a vállalatok, a lakosság és a költségvetés közötti osztozkodás stabil rendszere, amely csak a par­lament döntése alapján vál­toztatható. Mindez elősegíti a szo­cialista piacgazdaság kiépí­té/jét, amelynek lényeges elemei: a szabadabb gazdál­kodás a termelési erőforrá­sokkal, a piac törvényei ál­tal vezérelt árrendszer, a szervezeti kötöttségektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló — a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő — keresetszabályozás. A miniszter jelezte, hogy a jövő évi költségvetés tár­gyalása keretében várható­an egyensúlyjavító intéz­kedésekben is dönteni kell, mind a kiadások megtakarí­tása, mind a bevételek nö­velése érdekében. Hangsú­lyozta, hogy a nyereségadó­zás területén a jövedelem­központosítás kialakult arányaiban bármelyik jöve­delemtulajdonos javára je­lentős elmozdulás nem in­dokolt, ét rövid t4von nem lehetséges. Bejelentette, hogy a terv­és költségvetési bizottság benyújtott javaslatait a kormáiny nevében elfogadja. Rámutatott: a törvényja­vaslat jóváhagyása — az egyidejűleg megszüntetni tervezett adók miatti bevé­telkiesést számításba véve — csökkenti a jövedelmek­ből a központosított rész­arányt. Megszűnik az úgy­nevezett ellenértékadó, a te­hergépkocsi-, az autóbusz­járulék, a vegyipar és u gépipar külön termelési adó­ja, és még néhány más adó. Ezek együttes értéke 13 mil­liárd forint. Tájékoztatásul elmondta, hogy az adóked­vezmények figyelembe vé­telével az átlagos adóterhe­lés kevesebb, mint negyven százalék. A nyereséget ter­helő ilyen mértékű adó sem a Magyarországon kialakult feltételek — a nemzeti jövedelem újraelosztásában kialakult, rövid távon nehe­zen változtatható arányok — figyelembe vételével, sem nemzetközi összehasonlítás­ban nem magas. A nyere­ségadó a költségvetés bevé­teleinek az egyik legjelen­tősebb forrása (egy százalék nyereségadó 2,5 milliárd fo­rintnak felel meg). Az adót, annak természeténél fogva, mindenki sokallja, ugyan­akkor, ami telik belőle, azt mindenki kevesli. A pénz­ügyminiszter megerősítette a kormánynak azt a törekvé­sét, hogy a kialakítandó program szerint, a vállalko­zói szellem élénkítésére csökkentik az adókat, a kedvezmények egyidejű szű­kítésével. Hangsúlyozta: semmiképp sem fogadható el, hogy egy esetleges adócsökkentés csak egy bizonyos vállalkozói csoportra vonatkozzék. En­nek sem elvi, sem erkölcsi, sem közgazdasági alapja nincs. A törvényben általánosan előírt adó csökkentésének olyan előfeltételei vannak, amelyek ma még nem áll­nak fenn Ezek közül a leg­fontosabbak: a költségvetés­nek a nemzeti jövedelem újraelosztásában vállalt szerepe csökkentése, ezen belül elsősorban a támoga­tások leépítése, a költségve­tési reform folyamatos meg­valósítása; a társadalombiz­tosítás és a tanácsi gazdál­kodás önállóságának megte­remtése; az intézmények és az igazgatás szervezeti és gazdálkodási ésszerűsítése révén az állami kiadások érdemi mérséklése Tehát csak fokozatosan, a piacgazdaság kiépítése útján teremthetjük meg az adó­csökkentés feltételeit, mert külső fizetési helyzetünk kockázatait tovább már nem lehet a társadalomra terhelni, elegendő, sőt sok is a korábbi ilyen terheket elviselni. Azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kisszervezetek mi­lyen gazdálkodási helyzetbe kerülnek, felsorolta a kis­szervezeteket érintő, az ál­talánoshoz képest fennálló kedvezményeket és íonto­sabb változásokat: — Megszűnik az úgyneve­zett különadó, ami 7—8 milliárd forintos adókiesés mellett, árbevétel-arányosan mintegy húsz százalékkal ja­vítja az érintett szervezetek árbevétel-növelési lehetősé­geit; — a vállalkozói adó je­lenlegi rendszere megszű­nik, az adóalanyok többsége — az egyéni vállalkozók — nem tartoznak a nyereség­adó-törvény hatálya alá, a személyi jövedelemadó rendszerén belül adóznak; — az ebben a vállalkozó csoportban jellemző negy­venszázalékos nyereségadó érezhetően kisebb, mint a jelenleg érvényesülő 25 szá­zalékos bruttó jövedelem­adó; — húszmillió forint bér­költség alatt már 1989-től nem érvényesül semmiféle­keresetszabályozás ; — a beruházási javakat terhelő áfa 100 százalékos visszaigénylési rendszere eb­ben a szektorban fennma­rad; — a nyereségadó-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai szabad döntésük szerint kivehetik jövedelmüket bérként, az szja megfizetése mellett. így a vállalkozások többsége várhatóan nem is fizet nye­reségadót; — a vállalkozók a bevitt vagyon hozadékaként még három évig adómentesen ve­hetnek ki jövedelmet. A pénzügyminiszter meg­győződése, hogy a vállalko­zások az adótörvény hatály­ba lépése után a jelenlegi­nél kedvezőbb feltételek kö­zött működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költ­ség terhére való beruházási lehetőség (ami egyébként is csak ebben az évben léte­zik), nem csökkenti a beru­házási kedvet. Kitért arra, hogy az élő­munka felhasználásához kap­csolódó kötelezettségek kö­zül leglényegesebb a társa­dalombiztosítási és a nyug­díjjárulék. — Az ezen a te­rületen meglevő lényeges különbségek megszüntetése, a járulékfizetéssel arányos ellátások, • szolgáltatások nyújtása az adótörvényhez ugyan kapcsolódó, de attól függetlenül elvégzendő fel­adat. A társadalombiztosítá­si járulék felfogásunk sze­rint tehát nem adó, hiszen a járulékfizetéssel szemben közvetlenül társadalombiz­tosítási ellátás, szolgáltatás áll. Mint ismeretes, elhatá­roztuk, hogy 1989. januári­jától a társadalombiztosítás rendszere önállósul, leválik a központi költségvetésről. Állásfoglalás született ar­ról is, hogy a társadalom­biztosítási járulék a jövőben jövedelemközpontosító sze­repet nem tölt be, a költ­ségvetésen kívüli alap ellá­tási feladataival arányban álló járulékot szedhet be. A járulék mértéke tehát füg­getlenné válik az adómér­téktől, abban dönteni sem az adórendszerrel egyidejű­leg kell. A törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeklődést és vitát kiváltó része az adó­kedvezmények kérdése volt. Adókedvezmények továbbra is vannak a javaslatban, de következetesen tevékenységi alapon, általában szervezeti formától függetlenül. A je­lentős mértékű, hosszú tá­von érvényesíteni kívánt adókedvezmények — az egyes közszolgáltató, kultu­rális és egészségügyi tevé kenységek, valamint a kül­földi részvétellel létrejött ve­gyes Vállalatok adókedvez­ményei •— a törvényben ke­rülnek szabályozásra. Azo­kat a kedvezményeket, ame­lyek a költségvetés helyze­tétől függő mértékben, egy adott időszak gazdaságpoli­tikai, struktúrapolitikai cél­jait szolgálják, a végrehaj­tási rendelet tartalmazza. Lényegében adókedvez­mény — még ha formálisan nem is így jelenik meg — az amortizációgyorsítás le­hetősége, hiszen a többlet­amortizációt teljes egészé­ben fejlesztésre lehet fordí­tani, az automatikusan ki­sebb nyereség ezáltal ki­sebb nyereségadó befizeté­sével jár. A gyorsított amortizáció a szerkezetátalakítási prog­ram céljait szolgálva az ál­lóeszközök műszaki meg­újulásának gyorsítását segí­ti. Változatlanul hetven­százalékos adókedvezmény­ben! részesül a kutatási és fejlesztési tevékenység. Fennmarad a műszaki fej­lesztési célú — a költségek terhére elszámolható — rá­fordítások rendszere, amely­ben a korlát csak a válla­lat jövedelmezősége. To­vábbra is mód van a kuta­tási-fejlesztési ráfordítások 10 százalékának beruházás­ként történő felhasználására. A jelenlegi vállalati jö­vedelemszabályozásban al­kalmazott megoldással egye­zően a törvényjavaslat a nyereségadó-fizetés előtti tartalékolást nem teszi le­hetővé. Annak érdekében, hogy a megszűnéssel érin­tett mezőgazdasági szerve­zetek kialakult pozíciója ne romoljon, az átmenetről szóló törvény lehetővé fog­ja tenni, hogy az 1988. de­cember 31-én meglévő brut­tó tartalék összegét adózás nélkül vagyonúkba helyez­zék. Ez nem kis összeg, vár­hatóan mintegy 8—9 milliárd forint. A vállalati jövede­lemszabályozás többi ala­nya a tartalékot kötelezően, befizeti adóként. Ettől a mezőgazdasági szervezetek esetében azért térünk el, mert ezt indokolják a me­zőgazdasági speciális gaz­dálkodási adottságai, az idő­járási tényezők és az árak alacsony jövedelemtartalma miatti fokozottabb gazdasá • gi érzékenység. A törvényjavaslat rögzíti azokat a jogcímeket, ame­lyek révén a vállalkozók adózott eredményüket nö­velhetik vagv cs"kken*>ei'k, tartalmazza a vagyon szer­kezetét és a vagyonváltozá­sok típusait, megteremtve a nyereségváltozás és a va­gyonváltozás közötti kapcso­latot. A törvény lehetővé, teszi a vagyongyarapításban való személyi érdekeltség kialakítását. Növeli a gaz­dálkodó szervezetek döntési szabadságát az a tény, hogy/ a szociális és kulturális rá­fordítások elszámolásánál megszűnik minden eddigi kötöttség, mindenki maga határozhatja meg a jóléti, szociális, kulturális kiadá­sainak mértékét. A törvény­javasiát több egyszerűsítést, kevesebb adminisztrációt igénylő előírást tartalmaz. — A nyereségadó-törvéqy­javaslat az adóreform szer­ves része. Alapjaiban kon­zisztens, a megszüntetett és a még megszüntetésre váró adófajták miatt a korábbi­nál világosabb, a törvényi szabályozás következtében pedig állandóbb kapcsolatot jelent a költségvetés és a gazdaság szereplői között — mondotta végezetül Villányi Miklós, és kérte, hogy a képviselők az írásban be­nyújtott módosításokkal a javaslatot megvitatás után fogadják el, emeljék tör­vényerőre. Képviselők hozzászólása Kovács András (Heves m., 10. vk.) a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a törvényjavas­lat bizottsági előadója össze­gezte a bizottság vélemé­nyét: a törvényjavaslat meg­szünteti a nyereségadóztatás korábbi széttagoltságát, biz­tosítja a szervezettől, szek­tortól független gazdálkodá­si feltételek megteremtését. Jól illeszkedik a tervezett költségvetési reformba, ezért annak elfogadását javasol­ják. Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipa­ri Szövetkezet jogtanácsosa kifejtette, hogy a vállalkozá­si nyereségadóról szóló tör­vénytervezet nem szolgálja a társasági törvény maradék­talan végrehajtását. Nagyiványi András (Bu­dapest, 19. vk.), a Villany­szerelőipari Vállalat vezér­igazgatója szerint a jelen­leg deklarált és gyakorolt fiskális szemléletű gazda ságpolitika mellett ma a vállalkozóknak inkább érde­kük, hogy szabad tőkéjüket banki részvényekbe fektes­sék, mint hogy üzletmenetü­ket bővítsék. A képviselő vi­tatta, hogy a működőtőke kis összegű osztaléka versenyké­pes lehet a jelenlegi kama­tokkal. Kifejtette: a tőkepiac meg­valósulása esetén a törvény csak az osztalékot fogja el­ismerni, és a részvényárfo­lyamból származó nyereség vagy veszteség csak az ér­tékpapír eladása eseten szá­mítható be a vállalati va­gyonba. Ez a részvénytulaj­donosokat — szándékaik el­lenére — mérlegkészítéskor részvényeik eladására kész­tetheti. * Az ülésszak első munka napja ezzel befejeződött; a képviselők csütörtökön foly­tatják a vállalkozási nyere­ségadó törvénytervezetének megvitatását

Next

/
Oldalképek
Tartalom