Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

1988. október 87., szombat lenére mégis dőlne hozzá­juk a pénz... És ennek ér­dekében meg is tesznek mindent. 3. Például, mit? A kereske­delmi felügyelök elmond­ták a leggyakoribb módo­zatokat. Lejárt szavatossá­gi idejű termék, az ártábla elé pakolt sörösrekeszek, a vásárlók könyvének elérhe­tetlensége, a 'hiteles mérő' eszköz hiánya, az üzlet le­robbant mivolta, a tiszta­ság fogalmának ismeretlen­sége... És szinte mindig, mindenhol bőséges készlet olyan árukból, melyeket emberek, százai isznak na­ponta, de csak azért, mert nem tudják, hogy ezen áruk egymástól teljesen eltérő szempontok szerint értékel­ve, több okból is ihatatla­nok. Ügy tűnik, a világ legrosszabb üzletét azok kö­tik, kik pénzükön italt vá­sárolnak, hiszen pénzért rontják testi és szellemi kéoességeiket, csökkentve esélyeiket az élet minden területén. Az pedig csak ráadás, hogy ezenkívül még külön is megkárosítják őket. az eddigiekben vázolt módon — ami ahhoz ha­sonlatos. mint mikor a ha­lálraítéltet mellékbüntetés­ként eltiltják a közüevek­töl. s még akasztás előtt le kell pengetnie különféle szép summákat Farkas Csaba Faültetési akció A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület új akciójához várja Csongrád megye álta­lános és középiskolásainak, természetbarát közösségei­nek csatlakozását. A feladat a következő: a városgondnokságtól, tsz-ek­töl (falvakban, községek­ben a helyi tanácstól) sze­rezzenek facsemetéket és ültessék el lakóhelyükön, is­kolák környékén. Altalános iskolásoknak jó ha felnőtt segítőtársa is van, aki mun­kájukat irányítja. Városok belterületén a munkához közműtérkép is szükséges. A facsemetéket október köze­pétől november végéig, a nagyobb fagyok beálltáig, tavasszal pedig a fagyok felengedtével, rügyfakadá­sig ültethetik végleges he­lyükre. Az akció mottója: ..Egy tölgy két ember életének fenntartásához elegendő oxi­gént biztosít. Valahol él egy ilyen tölgy és életet ad ne­kem és még egy másik em­bernek. Ha veszek egy gép­kocsit, egy tölgy már nem elég kettőnknek. Valahol hirtelen 150 tölgynek kell megjelennie, hogy semlege­sítse a gépkocsi széngázának hatását." A felhívásnak eleget tevő •közösségek oklevél elisme­résben részesülnek. Az ak­cióban részt vevők munká­jukról levélben számolja­nak be, melyet az alábbi cí­men várnak a szervezők: Kiss Ferenc Csongrád Me­gyei Természetvédelmi Egyesület, 6725 Szeged, Áp­rilis 4. útja 6. Újjáválasztott pártvezetők Pénteken tartották a ma­kói pártértekezletet. A vá­lasztás azonban szombatra is átnyúlt. Az 55 tagú párt­bizottságba az erre jogosult helyi pártszervezetek 27 ta­got közvetlen választással delegáltak, 28-at pedig a pártértekezleten választot­tak meg a küldöttek. Az új tagok aránya mint­egy kétharmadrészt tesz ki a makói pb-ben, amely szombat éjjeli egy órára vé­gül is újjáválasztotta az ed­digi vezetőket. Posztján maradt az eddigi első tit­kár, Keresztes Zoltán. És ismét pb-titkár lett Borbély Sándorné, illetve Lantos István. Friderikusz „talk show"-ja Szereplők Szegedről is Debrecen. Kölcsey Műve­lődési Központ. Péntek Es­te 7 óra. A 400 fős terem megtelik. Zene harsan a hangszórókból. Kilenc, rö­vid szoknyás mazsonett vo­nul a nézőtér két oldalán a színpadra. Az első sorból még a görl lábán az ap­rócska seb, a négy mák­szemnyi anyajegy is látszik. Az üde bevezető után meg­jelenik a rádióból kitiltott, sokszor eltávolított show­man, Friderikusz Sándor. Majdnem harmincévesen a múltjáról énekel. Még a közelről figyelőkkel is elhi­teti, hogy az énekhangok éppen most hagyják el a torkát. Első műsorszámként a frissen megkerült Horváth Renáta szüleit jelenti be. Slzínpadhoz nem szokott emberek. Az apa bajban van a mikrofon tartásával. Az anyából nehéz egyetlen szót is kihúzni. Friderikusz megizzad, de tud többet mondani drága jegyet kifi­zető közönségéneK, mint „amit már a lapok is meg­írtak". Mariannak a gyer­meke ellopását követő nyol­cadik napon kötelessége lett volna megjelennie a mun­kahelyén. S mivel ezt csak egyetlen nappal később tet­te, máris volt egy nap iga­zolatlanja. Aztán amikor „bement a központba", ki­csit megenyhültek a szőrös szívű munkáltatók. Az apát is talán erősebben gyanú­sította a nyomozóhatóság gyermeke eltüntetésével, mint ahogy az akkori köz­leményekből kiderült. Az életközösségben élő ember­pár most már — láthatóan — második gyermekét vár­ja. A debreceni színpadra nem hoztak fotót a megégett ujjakkal, súlyhiánnyal visz­szakapott kislányról, de el­hozták az egyéves csöppsé­get. Persze, pityereg a neki szokatlan, erős tapstól. Aztán következik az est legfeszültebb, legjobban el­tervezett, kiválóan előkészí­tett. többszöri csattanós egy órája. Kocka Antal, a mis­kolci postaigazgatóság első embere mondja el. hogy mi­ért nem továbbította a Köz­ponti Bizottságnak azt a beosztottja által elolvasott, gyalázkodó levelezőlapot. Friderikusz persze provo­kál: vendégét először azzal zökkenti ki az interjú általa elképzelt menetéből, hogy postamesternek nevezi Per­sze hogy bejön a remélt til­takozás. Aztán vagy félórás párbeszéd, végül igencsak forszírozza az érzelmek színpadi ura, hogy milyen ember lehet Kristály Gyula, a rokkantnyugdíjas, akit vé­gül a levelezőlap és a röp­lapozás miatt először 3 év fegyházra ítéltek, majd 4 évre felfüggesztették eny­hébb büntetését másodfo­kon. Végül bemutatja Kristály Gyulát. A színpadon idegen emberek kényszeredetten, érintik egymás kezét. Kéz­fogásnak ezt iigazán nem lehet nevezni. A va­lamikori államrend ellem izgatóról kiderül, hogy a májusi fordulat óta még kor­mánypárti. Adományoxat kézbesít neki mostanában a posta. A perköltsége terheit enyhítik titokzatos adako­zók. Kristály Gyula ma is ír leveleket, persze, eny­hébb hangnemben, mint va­lamikor. A beszélgetés eme része alatt a postaigazgató szinte a rosszullét határáig kényelmetlenül érzi magát a debreceni rivaldában. Ezer­szer megbánja, hogy elfo­gadta a meghívást. Végül Friderikusz egy kézfogást akar kierőszakolni Hiába. Erre Kocka Antal már nem hajlandó, ö le akar menni a színpadról. Szünet. Arról beszélge­tünk. hogy Friderikusz Sán­dor és Thomas Mann Ci­polla alakja között renge­teg a hasonlóság. Ahogy vendégeit vezetgeti, porba sújtja és felemeli, konflik­tust támaszt és elslmit, az már-már hipnotizőri mu­tatvány. Kvaterkázás folytatódik a színpadon is. Zentai Péter a rádió hírszerkesztője ép­pen a vendég. Az est legke­vésbé érdekes, legkevésbé egyedi része. Ezekre a poli­tikai találgatásokra többen képesek lennének e kis .or­szágban. Hogy valóban Pozsgay Imre lesz az új ma­gyar miniszterelnök? Hát, majd november 24-én meg­látjuk Ha igen ... Akkor ez egy fokkal elgondolkod­tatóbb beszélgetés volt. Aztán Balogh Ferenc és Bába István szegedi állandó lakosok szólíttatnak szín­padra, egy Magyar Nemzet­beli cikk hosszas ismerteté­se után. A válaszokat elő­ször Bába István fogalmaz­za. A fö téma: mekkora va­gyona is van Balogh Fe­rencnek? Konkrét számot, 128 millió 756 ezer 852 fo­rintot, a műsorvezető mond először. „Annyi azért nincs!" — ez a széles körben ismert úgyvéd válasza. Aztán ki­derül, hogy miért szólítja Bába István Ferikének ba­rátját és kliensét. Majd az úgyvédet szorítósegédnek minősíti át a színpadi tör­ténések teljhatalmú irányi­tója. Ettől a perctől Balogh Ferencnél van inkább a szó. Hallhatunk a Balogh család vagyontörténetéről, kuláklistáról és hörcsögbőr­felvásárlásról. Elmeséltetik a telkek szaporodásának Ba­logh-féle magyarázata, mi­szerint: „Vagy húsz éve vettem egy hold földet, az­tán azt most telkekre osz­tották." Az ötszázhatvan négyzetméteres lakóház is azért ilyen nagy alapterü­letű, mert a pincét is és a padlást is belemérik, ha ezt levonjuk, akkor már a la­kótér a háromszáz négyzet­métert is alig éri el. Az üzérkedés vádpontja a deb­receni színpad vendégei sze­rint valószínűleg nem áll meg Az adóhátralék is el­oszlik a kereskedőcsalád több tagjára. Balogh Ferenc szerint egyébként Szegeden „több. nála gazdagabb em­ber él". Friderikusz befektetési tanácsokat kér. Balogh Fe­renc az ingatlant ajánlja, és az aranyat nem. S mostaná­ban jó helyen van a pénz — szerinte — a termelőesz­közökben és az alapanya­gokban is. A műsorvezető megkérdezi, ha most átad­na egymilliót befektetésre a sikervállalkozónak, akkor egy év múltán mennyi*) re­mélhetne? Legalább másfe­let. „Hátha a talk show jö­vedelmező vállalkozásnak látszik, akkor nem sponzo­rálnák?" Az úgy véd—keres­kedő páros a mai fellépti díját mindenesetre felajánl­ja. „Hg csak ennyit, akkpr a viszontlátásra!" Felüdülésnek és befejezé­sül Básti Julit hívja a ma­gyar „talkshowman" nume­ro 1. Lassú gondolat váltás a depresszióról, nehézember­ségről, színpadról, hivatás­ról, Kaposvárról, a Katona József Színházról. Végül két dal Básti Juli Cserhal­mi Imrével közös hangle­mezéről. Még Friderikuszról is kiderül, egv baki miatt, hogy énekhang* , előre hangszalagon rögzített. A zene alatt ö csak tátog a színpadon. Bőle István Több okból is ihatatlan..." A múlt hét végén Sán­dorfalván összeszaladt a fa­lu. A szaladás közvetlen előzménye, hogy a község egyik italboltjában látoga­tást tett a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége, illetve annak két tagja. — Jó reggelt kívánok! — mondták. — Három deci piros és ifehér bort ké­rünk ... — Amit kértek, meg is kapták, de nem fo­gyasztották el, hanem elő­vették igazolványaikat, s bemutatkoztak. A kocsmá­ros tehát megtudhatta, kik a vendégei, az ellenőrök pedig megtudhatták, hogy az italboltban nem tartanak folyóbort, azaz nincs „lé­dig" áru, ami helytelen, mert a „lédig" ital olcsóbb, mint a palackozott Ez de. rült ki tehát az első három és fél másodpercben, ami után az ellenörök hosszabb távú ott-tartózkodásra ren­dezkedtek be. Borkóstolást is tartottak, tudván, hogy a bornak habét saporem,odo­rem et colorem, azaz van íze, illata és színe, ami által legteljesebb biztonsággal megállapítható: jó, avagy rossz borral állunk szem­ben. Miután az ellenőröket már pusztán a bor szagától is kilelte a hideg, egybe­hangzóan megállapították, itt méretes átverés zajlik és történik, mert tudniillik kocsisbort akarnak velük megitatni tájjellegű ital címén. Kissé már savanyú is volt az áru, megecetese­dett, ahogy mondták Fi­gyelembe véve, hogy a kocsmáros a falu népével is ugyanazt itatta, az ellen­őrök elkomorodtak, és to­vább maradtak. Kíváncsiak lettek ugyanis. ezek után még mit találnak, illetve mit nem. Találtak — min­denekelőtt — jó két és fél kiló, isten tudja, mióta le­járt szavatossági idejű ká­vét, ami készen állt arra, hogy emberek tucatjainál okozzon hasmarsot (par­don), a jól megérdemelt fel­üdülés helyett Nem talál­tak viszont úgynevezett bi­zonylatot száznegyven liter fehér-, és tíz liter piros borról, ami körülbelül any­•nyit jelent, hogy ezen áruk után a kocsmáros nem adó­zik, mivel az adóhatóság nem tud róla. Ennyi borról nem találtak hát bizonyla­tot az ellenőrök, de az üz­let vezetője — kizárólag la­punknak — elárulta: volt ott több is ... A kereske­delmi felügyelőség egyéb­ként jó tíz éve foglalkozott utoljára az „egységgel", igy rendkívül érthető, az ellen­őrzés hírére a falu némileg íölbolvdult. — összeült a család a kollégákkal — mesélte az üzletvezető —, hogv most mi legyen a teendő. Meg­kóstolták a bort is, azt mondták, nem vagv észnél, te (...). ilyen bort árul­ni .. Az egyik kollégánál éooen rendezvény volt, de otthagyta a vendégeit át­jött mihozzánk, hogy mi történt, hogy történt... A boltos is szaladgált a bolt­jában, azt hitte, hozzá jön­nek az ellenőrök. 2. Az ellenőrök azonban nem hozzá jöttek, mert ösz­szehangolt, országos prog­ram keretében dolgoznak, s ez a program jelenleg a harmad-, negyedosztályú italboltok fölkeresését fog­lalja magában. És hogy mi a tapasztalat? Mindenekelőtt ki kell je­lenteni, a boldog emlékeze­tű, klasszikus, régi átverési módozatok ideje lejárt. Pe­dig az volt ám az igazi! A bort vízzel keresztelni, víz­zel följavitott pálinkából feles helyett három-négy centet adni! Ezek voltak a szép idők! Manapság ilyes­mit már nem csinál senki, illetve, ha olykor mégis, nos hát, az amatőr. Manap­ság az úgynevezett bizony­latok körül forog minden, ma nem a vevőt csapják be az italboltosok, hanem az államot. Persze, azért a ve­vőt is... Itt van például ez a bor­háború ... Teli van az or­szág borral, olcsón, úgy­szólván fillérekért vesztege­tik a termelők a jobbnál jobb borokat, vöröset is, fe­héret is. mindent. Az ital­boltokban ezzel szemben ál­talában csak fehérbort ad­nak, olyat, aminek fajtája nincs, nem egyes, de álta­lános: örülhet a fogyasztó, ha nem ihatatlan, piros bor pedig gyakorta egyáltalán nincs. Az indokok: „Nem fogy a bor" Nem fo­gyasztják" ... „Sört isznak ima már az emberek, meg pálinkát, ezek az igazi mo­dern italok" ... Három de­ci vöröset adtam el fél nap alatt"... — Na igen, ahol konzekvensen olyan bort árulnak, hogy a kecske is elmekegné magát tőle, ott természetes, ha az emberek leszoknak róla. Ha az erre hivatottak egy kicsikét is használnák az agyukat, rájönnének, hogy most kéne visszaszok­tatni az embereket a helyes italozási szokásokra (ámbár helyes ivás: nincs), most, az olcsóság korában kelle­ne többféle bort tartani, megkedveltetni a fogyasztó, val, .aki később — akármi­lyen drága lenné az áru — úgy is megvenné Ez persze a kocsmárosnak ké­nyelmetlen, mert sok­fajta árut kellene tartani, és mindegyikből csak keveset lehetne eladni legalábbis ahhoz képest, mint mikor csak két-háromféléből vá­laszthat a vevő, így egy do­logból is sok fogy el. Ügy tűnik, az italboltok vezetői­től még mindig idegen a „nagy forgalom — kis ha­szon" elve, holott enélkül a normalitás nyomait mutató vendéglátás el sem képzel­hető; a kocsmárosok alig­hanem inkább annak örül­nének, ha senki sem láto­gatná üzletüket, s ennek el Megmentve... Kiss Dávid úr minden bizonnyal büszke lenne: egykori lakóháza a Nádor és az Oroszlán utca sarkán ismét régi szépségében pompázik. Az Országos Műemléki Felügyelőség dél-alföldi kirendeltsége a szobabelsőkben és az udva­ron már az utolsó simítá­sokat végzik az építők: a korábban bontásra ítélt há­zat a műemlékvédők men­tették meg — maguknak és a városnak. (Schmidt And­rea felvételei) C

Next

/
Oldalképek
Tartalom