Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

198S. október 29., szombat 3 A közlekedésbiztonságért Október java részét a közlekedésbiztonság ellenőrzésére szánta rá a megyei rendőr-főkapitányság. Az akcióhoz Kecskemétről is „kölcsönkértek" két motoros rendőrt, a hatékonyabb ellenőrzés' érdekében. Mindenekelőtt az autók műszaki állapota érdekelte a járőröket, s az, hogy a környezetvédelmi szempontoknak mennyire tesz eleget az üzemeltetés. Schmidt Andrea felvitelei Siker, értékelemzéssel Lapunkban is többször foglalkoztunk már a szegedi Április 4. Cipőipari Kisszövetkezetnél próbálgatott, alkalmazott értékelemzéses módszerrel. Eddig talán az lehetett e módszer városunkben kísérleteiről a vélemény, hogy „szimpatikus elképzelések, láthatóan racionális szemlélet, de mi lesz?, mikor lesz? és mennyi lehet a gazdasági haszna? Nos, a kérdéssorra a napokban érkezett meg a válasz. Farkas Imre, a kisszövetkezet elnöB<e nagy örömmel újságolta: — Már 1989. minden munkanapjára van elegendő, jövedelmező munkánk. Ez nagyon nagy dolog a hazai cipőipar jelenlegi, nagyon kritikus időszakában. Az értékelemzésnek köszönhetően az Április 4. úgy itudott alámenni 10-20-30 forinttal hasonló minőségű lermékek árában a versenytársai ajánlatainak, hogy még így is tud saját maga számára tisztességes hasznot produkálni. Közben a termékeik vásárlóköre is igencsak megváltozott. Néhány éve még férficipőket küldtek a hazai és a külföldi üzletekbe. Most fiatal lányok kedvét keresik. Mert ugyebár a papának megfelel még a tavalyi félcipő, de a tizenéves lányka csak nem léphet az utcára ici-picit félretaposott lábbeliben. A kisszövetkezet legnagyobb vevője a szovjet Raznoexport. .Százötvenezer párat rendeltek 1989-re. Az NDK-ba egyelőre 40 ezer pár lábbelit adtak el. további 30 ezer szállításáról ezekÍren a napokban tárgyalnak. A belföldi kereskedelemnek 40 ezer DÚrat csomagolnak majd a Cserzy Mihály utcában. Javult — az utóbbi időszakban igencsak kifogásolt —háttéripari kiszolgálás is. Például a feldolgozók már képesek versenyeztetni is a talpgyártókat. — Milyen tendenciák jellemzők ma a hazai cipőiparra? — kérdeztem egy tárgyalás közben Endrejj y Györgytől, a Tanimpex vezérigazgatójától. — Röviden: a visszafejlesztés a legszembetűnőbb tendencia. Ha egy kicsit részletesebben elemzőnk, ak Április 4. Cipőipari Kisszövetkezet kor megállapíthatjuk, hogy a valamikori 50 millió páros termelés helyett az idén már csak 35 millió pár lábbeli készül az országban. Ez még vagy 5 millióval mindig több, mint amit 70 százalékos import alapanyag-tartalom mellett optimálisan és gazdaságosan termelhetünk. A hazai gyártók nem egyenlő mértékben vesztenek tért. Van ahol zuhan a megrendelések mennyisége, másutt előfordul a termelés szintentartása, sőt egy valamikori mélyponthoz képest csekély növekedés is. — Akik rubelért exportálnak általában mostanaban a gazdaságosság miatt aggodnak. — A következő ev első napjától normatívvá válik a rubel export támogatása. Egycsapásra eltűnhetnek erről a területről a korábbi években kicsikart előnyök, és megszűnhetnek a hátrányok is. Ez az intézkedés alaposan átrendezi a különböző, erre a területre értékesítő gazdálkodók eredményességét. A szövetkezeti ipar mindenképpen kedvezőbb helyzetben találja majd magát. Találkoztam a kisszövetkezetnél Boris N. Guscinnal, a Raznoexport „formaignzgatójával" is. (E beosztás lényegét legpontosabban magyarra fordítani talán így. lehetr ne: a termékkiválasztásért felelős legfőbb irányító a külkereskedelmi vállalatnál.) — Mi a véleménye az Április i.-nei Keszuio inoaellenröl? — Nem most ismerkedünk a szegediek munkájával. Két-három évvel ezelőtt férficipőkét vittünk innen. Meg voltunk elégedve a minőséggel. Jó dolog, hogy most újítottak partnereink. Szépek a női cipóik. Magyarországon fejlett a cipőipar, jók a gyárak és ezzel a modellek talán mindenütt eladhatóak. — Hová jutnak el ezek a most megvásárolt cipők jövőre a Szovjetunión belül? — összesen mintegy 8-9 millió pár cipőt vásárolunk Magyarországról. Ennek kis része az itteni tétel. Az egész országban terítjük majd. hogv viselőik valászínűleg ne találkozzanak más lábán is az ő cipőjük tükörképével. Az Április 4. Cipőipari Kisszövetkezetnél november l-jétől önálló munkakör lesz az értékelemzőé. Nemcsak a funkciók szerint vizsgálja majd gyártás előtt a modelleket, hanem feladata lesz a piaci kapcsolattartás és a beszerezhető anyagokról, való naprakész tájékozódás is. A kisszövetkezetnél jól tudják: még csak egy évet nyertek meg. Bőle István n költségvetés reformja A

z atyaian gondoskodó, paternalista állam azt hirdette, hogy mindent ő ad polgárainak: munkát, kenyeret, áramot, vizet, oktatást, egészségügyi ellátást. Polgárai már akkor is tudták — de legalábbis sejtették —, hogy az állam csak azt adhatja nekik, amit korábban elvont tőlük: kivont az iparból, a mezőgazdaságból és más ágazatokból, és amit nem fizetett ki közvetlenül, bér formájában. Azt osztotta szét a maga elképzelése szerint, illetve a politikai alkuk kimenetelétől függően. Most, amikor tudományos és politikai műhelyekben folyik a költségvetési reform kimunkálása, tulajdonképpen a korábbi elvonási és elosztási rendszer felülbírálata történik meg. Nyilvánvalóvá vált ugyanis egyfelől az, hogy ha az állam túlságosan sok jövedelmet centralizál. akkor a gazdaság szereplői nem érdekeltek teljesítményük javításában, s ily módon az egész gazdaság teljesítménye csökken, másfelől pedig az, hogy ha az állampolgárok ingyenes adományként jutnak hozzá bizonyos javakhoz, akkor azokkal a javakkal mind az osztogatók, mind a megadományozottak pazarlóan bánnak. Újra kell léhát gondolni, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket továbbra is az államnak kell finanszíroznia — például a közigazgatás, vagy a honvédelem minden bizonnyal ilyen feladat —, melyek azok, amelyeket a helyi tanácsok, vagy más, részben a költségvetésből táplálkozó intézmények oldhatnak meg. és mik azok a szolgáltatások, amiket az állampolgárok saját jövedelmükből, a nekik tetsző mértékben vásároljanak meg. Bár sok részletkérdés még vitatott, annyi bizonyosnak látszik, hogy az elvonás és az eloszlás terjedelmét mindenképpen mérsékelni kell. Ezáltal módosul az állam szerepe mind a gazdaságban, mind a társadalomban. Ha a vállalatoknál több pénz marad, akkor kevesebb központi, állami beruházásra lesz szükség Ha a munkavállalók az általuk létrehozott érték nagyobb részét kapják m^g bérben, akkor az állampolgárokról — úgymond — gondoskodó intézményrendszer egy része nyíltan is átkerülhet a piaci szférába. Módosul az állam szerepe annyiban is, hogy magának a költségvetésnek is gazdálkodnia kell. Gazdálkodni — nem pedig politikai alkukkal helyettesíteni a gazdálkodást. Mérlegelni a ráfordítást és a várható eredményt — nem pedig lobbik erőviszonyaihoz alkalmazkodva dönteni. Minden forintot oda irányítani, ahol a legtöbb gazdasági, társadalmi hasznot ígéri — nem pedig oda, ahová dogmák vezérelték. Gondoljunk csuk az ésszerűtlen. a gazdasági számításokat nélkülöző beruházásokra, vagy a veszteséggel termelők tartás, ellunyulast okozó támogatására. A költségvetési reform tervezete — amely hamarosan az Országgyűlés elé keiül — illeszkedik a gazdaság és a politika más reformjaihoz. Hiszen más a szelepe a költségvetésnek az olyan gazdaságban, amelyben a vállalatokat utasítják, és más az olyanban, amelyben a gazdaság szereplőit pénzügyi eszközökkel szabályozzák, azaz terelik a kívánt irányha. Más a költségvetés szerepe ott, ahol szinte mindennek maga az állam a tulajdonosa, mint ott, ahol sokféle tulajdonos letezik — részvénytársaság, szövetkezet, magánszemély, külföldi cég —. s ezeknek csupán egyike az állam. Hogyne, hiszen az utóbbi esetben az állam nemcsak irányítja a gazdaság szereplőit, hanem — mint azok egyike — együtt is működik velük. A költségvetési reformtól várható az is, hogy korszerűsítse a hozzá kapcsolódó intézmények tevékenységét. A több ezer költségvetési, vagy részbcsi költségvetés típusú intézmény eddig a gazdálkodásnak csupán egyetlen módját, a takarékosságot ismerhette. Márpedig ahol a gazdálkodás szinonimájává a takarékoskodás lép, ott — paradox módon, ám óhatatlanul — annak az ellenkezője, a pazarlás következik be. Hogy ez mint történik kórházakban, iskolákban, különféle hivatalokban, azt mindenki jól láthatja. Az éves költségvetés elkészítésében nagyobb szerepet kell kapnia az Országgyűlésnek és általában a nyilvánosságnak. Amíg az állam monopolistaként, a lakosság érdemi beleszólása nélkül dönt a centralizált jövedelem hovafordításáról, addig a könnyebb ellenállást választja; mint mostanában is súlyosan tapasztaljuk, a terhek javát a lakosságra hárítja Ha valaki mégis, valamely vitában azt fejtegeti, hogy a gazdaság válságát lehetetlen csak az életszínvonal rovására, tehát a nep ellenére felszámolni, akkor olyan választ kap, miszerint a honvédelmi kiadások, a főbb állami nagyberuházások kiadásai nemzetközi szerződésekben rögzítettek, s azokhoz csak akkor nyúlhatnánk. ha vállalnánk a szerződésszegés megannyi konzekvenciáját, amit természetesen nem vállalhatunk. Holott a dolgok nem ilyen feketén-fehéren állnak. Tény ugyan, hogy számos kiadás dolgában nemzetközi szerződések kötik meg a költségvetés kezét, a kiadások — a katonaiak, a beruházási célzatúak, kivált pedig a közigazgatásiak — kisebb-nagyobb mértékben lefaraghatók Amint azt a témában illetékes miniszterelnök-helyettestől magam hallottam, semmiféle nemzetközi szerződés nem akadályoz meg bennünket abban, hogy hadseregünk létszámát mérsékeljük. Egv országnak, amelynek nincsenek területhódító céljai, s amelyet egyetlen nagyhatalom sem fenyeeet fegyveres támadással, a mainál kisebb hadsereg is megfelelő biztonságot nyújthat. K

öltségvetési tételeink felülvizsgálatakor minden bizonnyal szóba kerülnek majd a kiéheztetett szellemi ágazatok csakúgy, mint az ilyen jelzővel nem illethető társadalmi szervezetek. Ami az előbbieket illeti: érdemes lenne eltöprengeni azon, hogy más államok válságperiódusban — például az észak-európaiak úgy a hetvenes évek vége felé — éppenhogy a szellemi ágazatokat fejlesztették. Oda fordítottak több pénzt, ahonnan várták a megújulást: az innovatív tevékenységekre, a kutatásokra. Nálunk az 1988. évi költségvetésben az államigazgatás kiadásai nőttek a legdinamikusabban, miközben a tudományos kutatásra, az egészségügyre fordított öszszegek alaposan csökkentek. A költségvetés reformjának tehát azt is el kell érnie, hogy a bevételek forrásának, mértékének meghatározása, a kiadások irányának, mértékének meghatározása a le<»szélesebb nvilvánosság bevonásával, parlamenti viták eredményeként történjék Hogy az érdekek ne a kulisszák mögött ütközzenek, hanem nyílt színen, mert a valódi közmegegyezés csak így jöhet létre a pénz dolgában is. Gál Zsuzsa. Elismerések nevelöknek A honvédelmi miniszter az éves tevékenység értékelése alkalmából a hivatásos katonai pályára irányító munka területén több éven át végzett kiemelkedő munkájukért 75 pedagógust, 26 hivatásos katonát és polgári dolgozót tüntetett ki a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozataival. Huszonötén kapták meg a katonai pályára irányításért alapított emlékplakettet, 42-en dicséretben és jutalomban részesültek. Az eredményes munka elismeréseként emléktárgyat ka pott a budapesti Egressy Gábor Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola, a gyulai 613. számú Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, a miskolci 101. Számú Szemere Bertalan Ipari Szakmunkásképző Intézet, a székesfehérvári Jáky József Üt-, Hídépítési, Fenntartási és Építőipari Szakközépiskola, a váci Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola, valamint a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola kollektívája Közérzeti tükörkép Majdnem mindennap megfogalmazódik legalább egy levél — melynek címzettje a Csongrád megyében működő hét népi ellenőrzési bizottság valamelyike —, vagy elindul egy ember a nebnek egyik panaszirodájába, hogy tanácsot, segítséget kérjen, bejelentést tegyen, vagy csak jól kipanaszkodja magát. Az elmúlt két és fél év alatt (is) jócskán akadt hát munkájuk azoknak a népi ellenöröknek, akiket egyegy bejelentés kivizsgálásával bíznak meg — ez derült ki abból az összefoglaló jelentésből, melyet nemrégiben kért a megyei neb a városi, nagyközségi panaszügyi csoportok munkájáról. A 72B „ügyből" — 1986 és 1988 júliusa között — 530 volt a közérdekűnek s 198 az egyéninek tekinthető bejelentés, illetve panasz — érdemes néhány jellemző típusukat fölvázolni, afféle közérzeti tükörképként. A közérdekű bejelentések nagy része a gazdálkodási [egyelem lazaságát, tisztes ségtelen hasznot, • jogtalan előnyszerzést, korrupciót, összeférhetetlenséget, vállalati vagyon elherdálását, mérleghamisítást jelez. S ezek hátterében azt is: jobban igényeljük a tisztes munkát, érzékenyebbek vagyunk morálra, magatartásra... Egy másik köre a bejelentéseknek a fogyasztói érdekek sérelme. Számlázás, spekuláció, csúszópénz, alkatrészhiány, minőségi hiba — ezek a kulcsszavak. S van egy harmadik tipus is: a felületesség, a türelmetlenség, a hivatali ügyintézés során kapott sérelmek „tüskéje" sok embert késztet arra, hogy a népi ellenőrzési bizottságokhoz forduljon panaszával. Üjkeletű a megfigyelés: az illetékfizetési kötelezettség bevezetése óta megnövekedett a panaszügyi csoportok „ügyfélforgalma" vitás egyéni ügyeiket a népi ellenörökkel szeretnék megoldatni az emberek. De hat azt tudniuk kell, a bíróságot, ügyvédséget nem helyettesithetik e szervezetek. Megszaporodtak az utóbbi években a „másod-, harmad-, olykor ötödpéldányos" bejelentések is — azaz a több szervezetben, intézményhez elküldött panaszok. így aztán könnyen előfordul, hogy öt-hat szervezetet is megmozgat egyegy bejelentés, aminek esetleg nincs is valós alapja . .. Es szaporodnak a névtelen bejelentések. Talán amiatt, mert íróik ismerik a „felsőbb szervek" gyakorlatát: jelzésüket rövid úton viszszaküldik a helyiekhez. S mert ott általában nem azt nézik, mit írt, hanem azt: ki írta, a névtelenség egyfajta önvédelem is ... Érzékelik egyébként a népi ellenörök, hogy helyi panaszügyi csoportjaik tekintélye nőtt az utóbbi években — ma már megtalálják a hozzájuk vezető utat is az állampolgárok, nem csupán a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz vivőt. Vajon a folyamat elvezet-e egyszer ahhoz a normális állapothoz, hogy a bejelentések, panaszok meg sem fogalmazódnak?. P K 4 A t'