Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-28 / 258. szám
1988. október 28., péntek 5 Jön Olivér Musical'premier a Kisszínházban A két srác meglehetősen plasztikus mozdulatokkal tisztítja a vasfüggönyt, majd az fölemelkedvén, vöd rost ü 1 - tiszti tósze res tü 1 egy hirtelen és elegáns mozdulattal átgurulnak alatta, s máris a többiek között, soraikba ,,'berendezödve" találni őket. Pár perc csupán, s máris üde gyermekhangok együttese énekel a húsról, „már a neved is hat ránk". Az előbb még amolyan igazi kezdethangulat uralkodott: zenefoszlányok, hangolás, dallamtöredékfélék a legkülönbözőbb hangszerekből — a karmester Nagy Imre a zenekari árokból hátrafelé, a nézőtéren ülő Zilahy Tamás felé néz. Szemben, oldalt, köröskörül rengeteg gyerek. Hang a nézőtérről, egyenesen feléjük: „a linóleum kicsit csúszik, nedves, vigyázz, figyelj, el ne csúszszátok"! Szabó Ildikó és SzáriZó Lajos, azaz Mrs. Corney és Mr. Bumble kettőse, vagy nyolcszor egymás után. Most éppen Széli Andor Olivér, ő mondja a közös étkezés után szépen fölfelé pislogva Szántónak: „uram, kérek szépen még". „Mééég?!?" Ha a néhai jó Charles Dickens valamely metafizikai csoda folytán, testi mivoltában rangrejtve bepillanthatna mostanában a Kisszínház falai közé. jó adag meglepetésben lehetne része. L ionel Barinak, a ma már 49 éves angol komponista-szövegírónak Dickens Twist Olivér című klasszikus gyermek regényéből 1960-ban készített musicalváltozatát próbálják a Horváth Mihály utcában. (Bemutató: november 5-én.) — Többről van szó, mint a világirodalmi eredeti zenés „zanzájáról" — mondja a vendégként Szegeden rendező Zilahy Tamás, aki asz. szisztensével, Tasnádi Csabával, no meg az igencsak energikus Béres Dezső ügyelővel láthatóan nem mindennapi keménységű munkát végez napról napra. — Bartról egyébként annyit, hogy állítólag közepes muzsikus ugyan, aki még zongorázni sem tud, viszont egészen kiemelkedő tehetségű komponista és szövegíró. Az Olivér mellett még több másik zenés darab is fűződik a nevéhez, az 1966-os Twang, az elég híres Blitz!, továbbá az Anglia, a mi Angliánk és az Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! című .. . A fél világot bejárt, elsőként a Wimbledon Színházban közönség elé került Olivért előbb öt éven át játszották igen nagy sikerrel Londonban, ám már közben, 1963-tól négy évig tartotta műsorán a New York-i Broadway. Magyarországra meglepően sokára, csak 1983-ban jutott el, akkor is először az Odry Színpadon vizsgaelőadásként adták elő. Éppen kétesztendeie tűzte műsorára a békéscsabai Jókai és a budapesti Arany János Színház, 1986 decemberében pedig a zalaegerszegi társulat. — Korban egy hozzánk közelebbi időszakba, a húszas évekre helyeztük át a cselekményt — folytatja Zilahy Tamás. — így talán sikerül „fölkeményíteni", maibbá tenni a-z Olivért. Általában két lényeges ponton térünk el a Bart-féle műtől: Igyekszünk „leszedni" a darabról a mesevilágot, amennyire csak lehetséges. Több valóságos helyzet, figura, lélektani motiváció révén felnőttebbnek igyekszünk tekinteni a mű egész világát. Ugyanakkor a gyerekek száma megnőtt: negyven szerepel a szegedi produkcióban — látszólag paradox módon ezzel azt is érzékeltetve, hogy szellemében, hatásában ne tűnjék „gyermekelőadásnak" a szegedi Olivér. Musicalt akarunk, ennek erényeivel (népszerűség, közérthetőség, dallamosság stb.), és hibáival (némi cselekményhígítás, leegyszerűsítés stb.) együtt. Nem matinéközönségnek szánt, hanem felnőtteknek és gyerekeknek közös, komoly színházi élményt biztosító előadást nyújtani: ez a legfőbb cél. A Kisszínház Olivér-előadásának díszleteit vendégként Csik György, jelmezeit hasonló minőségben Jánoskán Márta tervezte, koreográfus: Imre Zoltán, A főbb szerepekben — Faginként — Kőszegi Ákost, Biztoskezű Dörzsöltként Lipics Zsoltot, Sikes szerepében Bognár Zscftot, Nancyként Falusi Mariannt, Bet szerepében Markovits Borit, Noah Claypolejként Kátó Sándort, Sowerberry házaspárként Berezeg Zsoltot és Högye Zsuzsát láthatja a közönség. A címszerepet — kettős szereposztásban — két ifjú művész úr, a 10 éves Széli AncLrJr és a 11 éves Palatínus Ferenc alakítja,majd. i)-x • D. L. Az ügyészség alkotmányi szabályozása Az ügyészség függetlenségének alkotmányi szavatolását szorgalmazza az alkotmányt felülvizsgáló egyik munkabizottság. Vezetője, Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese az MTI munkatársának elmondta, a bizottság tagjai úgy vélik, szükséges, hogy az alaptörvényben rögzítsék: az ügyészség a törvényesség érvényesítését és segítését szolgáló önálló, állami szerv, amely a legfőbb ügyész személye révén csak az Országgyűlésnek van alárendelve, más államhatalmi és az igazgatási szervektől függetlenül tevékenykedik. A készülő alkotmányban meg kell határozni az ügyészség helyét, szerepét a magyar államszervezetben, úgyszintén viszonyát az Országgyűléshez, a Minisztertanácshoz, a minisztériumokhoz, a tanácsokhoz és más állami szervekhez. Fontos lenne az alaptörvényben rögzíteni azt is, hogy az ügyészség miként kapcsolódik a kiszélesedő közigazgatási és a létrejövő alkotmánybiráskodáshoz. A jelenlegi alkotmányban ugyanis mindezeket egyértelműen és kimerítően nem fogalmazták meg. A bizottság javasolja azt is, hogy az állampolgár személyi szabadságának korlátozását az alkotmány és az ennek alapján kibocsátott törvények szabályozzák. és ne alacsonyabb rendű jogszabályok. Napjainkban ugyanis 18-féle lehetőség van a személyi szabadság korlátozására. A szakemberek szerint ez a gyakorlat nem tartható, meg kell teremteni a személyi szabadsagot korlátozó kényszerintézkedések törvényességének garanciáit. Hogy ezt az alkotmánynak az ügyészségre vonatkozó, vagy pedig más fejezetébe foglalják majd, azt az alkotmány többi fejezeteinek koncepcióját kidolgozó munkabizottságok javaslatainak összegezésekor döntik el. Változatlanul az alaptörvénybe kell foglalni: a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a társadalom törvényes rendjét, az állam biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről, az állampolgárok jogainak védelméről. Az ügyészség felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, képviseli a vadat a bírósági eljárásban. Az ügyészség közreműködik annak a biztosításában, hogy az állami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek, csakúgy mint az állampolgárok, megtartsák a törvényeket, és törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Felügyeletet gyakorol a büntetés végrehajtásának törvényessége felett. Az alaptörvény nem tartalmazhatja az ügyészség tevékenységének részletes szabályait. Ez az ügyészségről szóló törvénybe való. Jelenleg is létezik ilyen törvény, azonban indokolt ennek a megújítása, vagy új ügyészségi törvény alkotása, mivel várhatóan megújul az egész magyar intézményrendszer — ezen belül az ügyészség —, és új intézmények alakulnak. A magyar állami életben bekövetkező lényegi megújulásnak az alkotmányozást követő törvénykezésben szintén tükröződnie kell. A bíróság új szervezetétől függően határozzák meg a vonatkozó ügyészi funkciókat. A jogtudomány és -gyakorlat szakemberei megjelölik azt is, hogy a polgári jogalkalmazásban melyek azok a nyomós közérdekek, amelyek az ügyész közreműködését indokolják, melyek az ügyész feladatai az alkotmánybíróság, a közigazgatási bíróság előtti eljárásban, a tanácsi jogalkalmazásban, a munkaügyi jogviták intézésében. E törvényben válaszolnak a jogi szakirodalomban kifejezett számos más kérdésre is. Pályázati felhívás Az Ofotért Vállalat és a Magyar Úttörők Szövetsége a fényképezés feltalálásának 150. évfordulójára országos fotópályázatot hirdet. A pályázat feltételei: részt vehet mindenki, laki 1978— 1988 között már szerepelt a „Barátunk, a fénykép" fotós játékban A beküldendő képek fekete-fehér kivitelben, 13x18 centiméteres méretben készüljenek. A téma és a darabszám kötetlen A pályázatra beküldött alkotásokat a rendező szervek által felkért zsűri bírálja el. A pályázat anyagát a nevezési lappal együtt a következő címre kell eljuttatni : Balatoni Üttörőváros, fotómódszertani bázis, 8250 Zanka. Beküldési határidő: 1988. január 31. Részletes felvilágosítást és nevezési lapot a megyei, illetve városi úttörőelnökségek adnak állásfoglalás, sztrájk minisztériumi válasz „Sztrájkoltak a bölcsészek" címmel szeptember 29-i lapszámunkban tudósítottunk arról, hogy a JATE Bölcsészettudományi Karának hallgatói szept. 28-án állásfoglalást alakítottak ki a felsőoktatás korszerűsítésének fontos kérdéseiről. A dokumentumban foglalt követeléseknek azzal adtak nyomatékot, hogy egynapos „fordított sztrájk" során nem az óráikat látogatták, hanem az Egyetem utcai épületben meghívott előadókat hallgattak az őket érdeklő témákról és megvitatták javaslataikat — egymással, az egyetem vezetőivel és a minisztérium képviselőjével. Állásfoglalásukra 30 napon belül nyilvános választ követeltek a minisztériumtól. Tegnap, október 27-én, a választ — Pusztai Ferenc miniszterhelyettes kísérőlevelével —, a minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának álláspontját Szövényi Zsolt főtanácsos hozta Szegedre, s a JATE rektori hivatalában átadta a hallgatókat képviselő operatív bizottság tagjának. A miniszterhelyettes levelében ez áll: a felsőoktatás korszerűsítése sürgető országos érdek. Ez a szemlélet, törekvés az alapja a felsőoktatás fejlesztésének cselekvési programját rögzítő minisztertanácsi határozatnak is. A cselekvési programot hosszú és sokoldalú vita után alakítottuk ki. A siker érdekében a cselekvésben, a megvalósításban is körültekintő, folyamatos együttműködésre van szükségünk". Az operatív bizottság által átvett dokumentum nyolc és fél gépelt oldal terjedelmű, ezért ebből csak részleteket ismertethetünk. Elöljáróban a miniszériumi válasz leszögezi, hogy a hallgatók állásfoglalásának a magyar felsőoktatás helyzetéről adott általános értékű megállapításai nem veszik figyelembe kellően a felsőoktatás tagoltságát. „A magyar felsőoktatás általános és egyoldalú elmarasztalása erőfeszítéseinek és eredményeinek leértékelése méltánytalan. Ez a kiindulópont nem alkalmas arra, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a felsőoktatás fejlesztése, a társadalmi — és azon belül a hallgatói — igényeknek való jobb megfelelése érdekében meg kell oldanunk, konstruktív szellemben közösen határozzuk meg. A felsőoktatás helyzetét több szempontból magunk is kritikusnak tartjuk, de úgy véljük, hogy rendelkezik olyan eredményekkel és belső értékekkel. . . amelyekre alapozva, s a szükséges anyagi feltételeket megteremtve kiépíthető a társadalmi igényeknek megfelelő korszerű felsőoktatási rendszer." Ezután áttekintés következik arról, hogy mi történt eddig a fejlesztési feladatok megvalósítása érdekében. A Minisztertanács által elfogadott rövidtávú cselekvési programban érintett témák „zömében egybevágnak" a hallgatók állásfoglalásában megfogalmazott és változtatásra javasolt témákkal — írja a minisztérium. A szükséges intézkedések megkezdődtek, illetve „o döntéseknek 1990-ig folyamatosan kell megszületniük". A dokumentum ezután az egyes hallgatói követeléseket veszi sorra. 1. Üj jogi szabályozás, új oktatási alaptörvény kidolgozása: „Az állásfoglalásból nem derül ki, hogy a jelenlegi alaptörvényt hol és miként kellene módosítani... A törvény végrehajtása jelenleg is tartó folyamat." Készültek és készülnek az alacsonyabb szintű jogszabá A korszerű felsőoktatás: országos érdek lyok, s több érvényben lévő jogszabályt felülvizsgálnak. „Üj oktatási alaptörvény kidolgozását mindezért jelenleg nem tartjuk indokoltnak . .. Hogy az autonómia ne maradjon puszta deklaráció, hanem érdemben valósuljon meg, az anyagi, gazdálkodási, működtetési feltételek javítása is szükséges. A fokozatosságnak, a lépésről lépésre való előrehaladásnak ez az oka és magyarázata." 2. Szűnjön meg a tantervutasitás, a kötelező óralátogatás: „A tantervűtasitás az 1985. évi /. törvény óta nem létezik. A tantervutasítás helyett a felsőoktatást irányító miniszternek arra korlátozódott a joga, hogy a tantervi irányelveket — amelyeket szakértő bizottságok, az érintett intézmények szakemberei készítenek — jóváhagyja... A tantervi irányelvek keretei között minden felsőoktatási intézmény önállóan állapítja meg tantervét, az oktatás tartalmát és módszereit..." 3. Ideológiai tárgyak, az orosz nyelv oktatása: „...a minisztérium az egyetemeken négy társadalomtudományi tárgyból. .. csak egy tárgyat ír elö központilag ... Az új nyelvoktatási rendszer 1992-ben lép mindenütt életbe. A diploma megszerzésének feltétele az egyetemeken két szabadon választott nyelvből letett állami nyelvvizsga lesz ... Az orosz nyelv az új követelmények értelmében azonos helyzetben lesz a többi idegen nyelvvel." 4. A tanárképzésben a szakoktatás időtartama öt év legyen: „Az egyetemi szintű tanárképzésnek az állásfoglalásban vázolt rendszere a 80-as évek elején az oktatás korszerűsítéséről folytatott vitákon is fölvetődött, de különböző — elvi, szakmai és gyakorlati — megfontolások és ellenérvek miatt nem kapta meg a szakemberek többségének támogatását." 5. Az ösztöndíj reálértékének megőrzése; hitelfelvétel: „A hallgatók és oktatók élet- és munkakörülményeit ... a minisztérium sem tartja megfelelőnek. Ezek javítását a maga eszközeivel szorgalmazza, a megfelelő fórumokon nyomatékosan képviseli és képviselni fogja ... A tandíj- és ösztöndíjrendszer módosítását, a tanulmányi hitel bevezetésének lehetőségeire vonatkozó javaslatokat 1989. március 31-ig kell elkészíteni . . . Megkezdtük a hallgatók hitelfelvételi lehetőségeinek számbavételét. . ." 6. A felsőoktatás anyagi helyzete: „A most folyó költségvetési tárgyalások során az ország jelenlegi gazdasági helyzetében is arra törekszünk, hogy a felsőoktatás a költségvetési támogatás reálértékét megőrizze... A felsőoktatás fejlesztéséhez — az ország gazdasági előrehaladása és távlati fejlődése érdekében is — jelentős pótlólagos forrásokra van szükség. E célból hozta létre a kormány a felsőoktatás fejlesztési alapot. . . Minden olyan gazdasági és politikai támogatás, mely az alapot növeli, seaítség a felsőoktatás számára." Eddig a válasz. Amelyet október 31-én, hétfőn kari fórumon vitatnak meg a hallgatók, és döntenek, elfogadják — vagy nem. Mindazonáltal már tegnap, miután az operatív bizottság tagjai és az egyetem jelenlévő vezetői — Bodnár László és Balázs Mihály rek torhelyettesek, Kristó Gyula, bölcsészkari dékán — épp csak „átfutották" a dokumentumot, máris nyilvánvalóvá vált: nem biztos, hogy a frontvonal 'a minisztérium és az egyetemek-egyetemisták között húzódik. Az együttműködési szándék legalábbis — mindkét fél részéről — nemcsak megvan, hanem úgy tetszik, létszükséglet is. Csakhogy: a minisztérium egyelőre talán nem találja a pontos helyét, szerepkörét; amit a társadalmiegyetemi megváltozott viszonyok, a fejlesztési elképzelések és azok megvalósítása kellene, hogy kijelöljön számára. Az alapvető különbség ott feszül a minisztériumi és a hallgatói álláspont között, hogy míg a hallgatók a bőrükön érzik a felsőoktatási irányítás eddigi és jelenlegi hibáit és elégtelenségeit, a feltételek hiányát, az elhatározott fejlesztésekért tett lépések lassúságát és „apróságát", s ezt fogalmazzák meg — addig a minisztérium mintegy a jövő képét vetíti a mára; az elhatározott fejlesztéseket már most megvalósultnak tételezi, s eszerint fogalmaz. Például: az új tantervi irányelvek még mindig nem készültek el, pedig az oktatási törvény mar hároméves! Márpedig az intézmények hatáskörébe utalt tantervkészítés az irányelvek nélkül — legalábbis nehéz. A minisztériumi késlekedésre van persze magyarázat, de attól ez még: tény. Avagy: az oktatási törvénynek ellentmondó korábbi rendelkezések közül sok változatlanul érvényben van, s lehetetlenné teszi az intézményi hatáskörbe került korszerűsítő lépéseket. Még tovább: az „oszd meg és uralkodj" elve szerinti minisztériumi irányítási gyakorlat a mai bonyolult helyzetben is inkább jellemző, mint a valóban demokratikus irányítási szisztéma, amelynek még az intézményei-fórumai sincsenek meg. Kristó Gyula mondta tegnap, hogy a minisztérium feladata ezek megteremtése, munkájuk összehangolása lenne, valamint — nem utolsósorban — az oktatás anyagi feltételeinek folyamat<is megteremtése. Olyan autonómiát nem kérünk, mondta a dékán, amelyre hivatkozva a minisztérium odaadja az egyetemeknek a mai szűkös helyzetben rendelkezésre álló pénzt, aztán „rábíz.za" az egyetemekre, hogy „gazdálkodjanak". „Egyszer leosztiuk a kártyákat — aztán mindenki mossa kezeit?!" — kérdez te-kiáltotta a professzor. Nem az a cél, hogy a minisztérium — az állam — vonuljon ki a felsőoktatásból; ellenkezőleg: a magyar állam igenis felelős a magyar felsőoktatásért, a jelenért-jövőért. A Parlamentben a költségvetés vitájában ezt a „szólamot" sokféle hangon, de „összhangzatban", erőteljesen kell képviselni. s ebben a minisztérium és az egyetemek-főiskolák „együttesére" van szükség. * A Művelődési Minisztérium válaszát a szegedi bölcsészhallgatók — és az időközben az állásfoglaláshoz csatlakozott más intézmények és karok hallgatóinak — követeléseire tegnap sajtótájékoztatón ismertette Józsa György minisztériumi főosztályvezető — Budapesten is. S F ~V *