Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

1988. október 26., szerda 47 Renato Barisani kiállítása elé A hetven éve Nápolyban született Renato Barisani szobrász- és festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön este 6 órakor a November 7. Művelődési Házban (Újszeged, Odesszai krt. 42.) A kiállító először szobrászatot tanult az Institutó d'Arte Akadémián, majd a Nápolyi Szépművészeti Akadémián. Művészpályája során számos díjjal tüntették ki. Szobrai és más művei a triesti, a római galériában ugyanúgy megtalálhatók, mint a torinói Galéria d'Arte Moderna gyűjteményeiben, hazájában és számos külföldi magángyűjteményben. Egyéni kiállításain kívül közös bemutatkozáson szerepelt többek között a nagy jelentőségű Velencei Biennálén is. Dijak Szombathelyről A Savaria őszi fesztiválon az elmúlt hét végén rendezték meg a Lajtha László népzenei emlékversenyt. Az országos találkozón szólisták és zenei együttesek léptek fel. köztük két szegedi zenekar: a Bodza-banda és a JATE— Olajbányász Bálint Sándor Táncegyüttes Fabatka zenekara. A verseny nagydíját a Bodza-banda nyerte el. a Fabatka zenekar különdíjat kapott. Zójácska szalont nyit Először egy fatális tévesztésről: ugyanebben a rovatban követtem el. amikor A varázsló álma című kitűnő tévémű rendezőieként Esztergályos Károlvt ..jelöltem", holott Molnár György nemcsak rendezte, a forgatókönyvet is írta Csáth Géza novellái alapián. Magyarázat? Semmi elfogadható. Legföljebb a naponta írás. a szellemi kizsákmánvoltság állapota. amelyben gyűlnek a tévesztések ... Minden érdekelttől elnézést kérve egv úi információ a veszprémi fesztiválon fődíjat kapott műről: nemzetközi televíziós seregszemlén is nyert a napokban! Most pedig: Zojka szalonjáról. avagv Zóiácska lakásáról. amelyet biztos, hogy Félix László rendezett, csak azt nem tudni, pontosan mikor. pedig ez bizonyos szempontból fontos lenne. Az időpont talán eligazítana valamelyest. segítene válaszoln' a kérdésre: vajon Félix László miért úgy rendezte ezt a Bulgakov-darabot. mintha akárki írta volna egv akárhol berendezett kuplerájról, mintha n kupleráiügveket szimplán csak színezné, hogv éppen, mintegy véletlenül, a 20-as években fordulnak elő Képernyő — a Szovjetunióban. Mintha nem tudnánk, hogv — a többi között — ezen a Bulgakov-darabon vezettettek be a kor kritikusai a vulgarizálás tudományába, hogv ezen (is) tanulták, hogvan kell nem látni, ami pedig látható, és miként kell elérni hogv egv színdarab (is) arról szóiion. amiről éppen akarják, hogv szóljon, még akkor is. ha a szerzőnek esze ágában sem volt arról írni. amiről akarták, hogv írjon. Mintha nem tudnánk, hogv Turbinék (A fehér gárda) miatt Bulgakovnak már meggyűlt a baia. azt mondták, fehérre akaria mosni a fehérgárdistákat. Pedig — tudiuk — Bulgakov csak azt mondta, hogv a világ nem fehér vagv fekete (még a vörös világ sem) hanem: is-is. És azután írta ezt az ártalmatlan, groteszk vígjátékot. arról, hogv Zóiácska meg akar élni. s mi más módja van egv Zóiácska-félc úrasszonynak: kuplerájt kell nyitnia, méghozzá ügyesen. hogv a kecskék ióllakianak. s a káposzta megmaradjon. És hát minderre bőven nyílt lehetősége Zóiácskának. ment is az ipar mígnem a szmokinggal álcázott NEP-korszaki közeg (sárga félcipőben) megjelent a színen. hogv rendbetegve az erkölcsöket . .. Mármost ez az ártalmatlan vígjáték akkor ott. a 20-as évek vége felé nagvon is ártalmasnak minősült. a ..belső emigráns" (Bulgakov) káros termékének. merthogy ott. akkor kezdett minden olyannak minősülni, amilyennek éppen akarták. Törvényeket csináltak, és végre is hajtottak — ugyanazok. Kezdték megcsinálni a színdarabírás és -bemutatás törvényeit is. és hogv ennek mi lett a vége — azt még mindig nem tudiuk. mert űgv tetszik. a végkifejlet még mindig hátra van . . . Hát ez az. amiből nem érzékelni semmit Félix László rendezéséből. pedig kár. mert emígv — szóval ez így. itt. most. mármint Zolejka szalonja: nem annyira érdekes. Mert ami nyílik belőle, vagv mögötte, az az igazi kupleráj... De ne legyünk igazságtalanok: a NEP-korszaki közeg sárga cipőben — az azért ma is eleven. S. E. ¥ Egi szerszám érkezett Az égi szerszám egészen pontosan 1988. október 22én, szombaton déli 12 és 1 óra között érkezett meg a Magyar Rádióba, s ily módon hazánk légterébe is. A Déli Krónika adásában ikerült szóba a híres-hírhedt Bosnyák téri piac megszüntetése — ama Bosnyáké, amelyről nemrégiben Laszló-Bencsik Sándor írt igen jó könyvet (Bosnyák téri színjátékok). Azt mondták a Bosnyákról, hogy állítólag szó van elhelyezéséről — ki, valahová Budafokra. És ekkor érkezett az égi ajándék: megkérdeztek néhány, fölöttébb egyéni szókincsű és stílusú „Bosnyákost", s egyikük esszéistákat megszégyenítő természetes stiláris eleganciával tette föl a szónaki kérdést, mármint hogy „ugyan ki az isten f .. . a fog majd kijárni ezután Budafokra?". Az esemény jelentőségét, meggyőződésem, egyáltalán nem szabad lebecsülni. Az égi szerszám érkezésével ugyanis (lásd még ezügyben a magyar glasznoszty egyéb jellegzetességeit) teljességgel paralel módon a múlt héten, mintha egyfajta sorozat indult volna meg a rádióban, mindenfajta sorozat-megjelölés nélkül, látszólag nem összefüggően, de azért elég feltűnő módon. Hétfőn az Első kézből adásában Papp Gyulát kérdezgette Forró Tamás (erről lapunkban is beszámoltunk), kedden Agh Attila a neosztálinizmus természetrajzát boncolgatta, szerdán este meg a Petőfi adón az egyetemek önállóságáról a Tanakodó a szeptember 28-i szegedi bölcsész-sztrájk kapcsán városunkba is ellátogatott, telefonkapcsolat lévén az adás ideje alatt nemcsak — mi Rádióként szokásos — a rádió-, de az egyetemi hallgatókkal is, kik a szegedi rádiós Várkonyi Balázs vezérletével álltak készenlétben a vonal innenső oldalán. Ez utóbbi sem volt komoly tanulságok híján, mondhatni, szolgált a maga égi szerszámával. Nemcsak azért, mert kimondatott végre, hogy tán soha nem dolgoztak ennyi idő alatt ennyit a bölcsészek, mint a sztrájk napján — hanem, mert az egyik telefonáló hozzászólására, aki azt mondotta, egyetemi autonómiáról csak akkor lehet komoly eséllyel beszélni, ha a társadalom más területein is hasonlókkal lehet majd találkozni. — Várkonyi Balázs (nagy meglepetésemre) ijedtségének adott hangot, mondván, neki e mondat az 1968-as Párizst idézi. Eszembe jutott volna a Bosnyák téri piacozó égi szerszámot idéző kérdése, persze némiképp a szóban forgóakhoz igazítva, hanem tudtam volna, hogy ezt a riportot majd csak 3 nap múltán, szombaton lesz módunk hallani a rádióban. Mindenesetre ,,a szegedi vonal" a Tanakodó adásának legvégén makacsul visszatért 1968 Párizsához, midőn Várkonyi, az ifjúságot védelmezőleg, surrtmázatként kijelentette, hogy a sztrájkoló bölcsészek esetében egyáltalán nem holmi polgárosolt Cohn-Benditekről van szó. Nem volt ugyan szerencsém a több mint 20 évvel ezelőtti francia diákzavargások fenti vezéréhez, de egészen biztos vagyok ben ne, hogy a mostani szegedi bölcsészek közül mondjuk Pikó Andrást ismerve eszembe sem jutna ilyen párhuzam — pedig az öszszehasonlítás, higgyék el kimondottan az ötödéves magyar—történelem szakos hallgatónak válna dicsőségére .. . Mindenesetre CohnBenditet és '68 Párizsát emlegetve most olyan de minek is folytatom, amikor plasztikusabbá kellene tenni a hasonlatot, az érvelést. Hiszen már megérkezett az égi szerszám. Domonkos László Cikkünk visszhangja Lapunk október 1-jei számában Mélyponton az egészségügy címmel cikk jelent meg. Erre az írásra reflektál az alábbiakban Kajáry Irén megyei főorvos. Az érem másik oldala... „Túlzottnak tartom azt a megállapítást, hogy Szeged város egészségügyi ellátásának helyzete katasztrofális. Csongrád megye és a megyén belül Szeged orvossal a legjobban ellátott területe az országnak. Tízezer lakosra 38,5 dolgozó orvos jut — ennél csak a főváros áll jobban. A szakorvosi órák száma tekintetében Baranya megye után megyénk a második. Egy orvosi körzethez az átlaghoz közel álló lakos tartozik. (Szeged megyei .város 1968 fő, Csongrád megye 1896 fő, országos — 1987. év — 1900 fő). A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma alig alacsonyabb, az aktív (gyors orvosi beavatkozásra létesült) ágyak száma lényegesen magasabb az országos átlagnál. A működés minőségét jelző mutatók sem utalnak kritikus helyzetre. A csecsemőhalálozás, keresőképtelenségi, rokkantsági arány és azonos korösszetételre átszámítva a halálozási arány jobb az országos átlagnál. Bizonyos mutatók, mint az alapellátásban gondozottak alacsony aránya, a szakrendelők magas és időben rendkívül egyenetlen forgalma, a laboratóriumok túlzott igénybevétele, a negatív vizsgálatok nagy száma az egészségügyi szervezőket kell, hogy elgondolkoztassa, soron következő feladataikat meghatározza. Nem Szeged térségének ellátási gondjait jelzi, hogy a SZOTE szív- és érsebészeti osztályán 1987. évben műtött 644 betegből 434, a kardiológiai osztályon 763 betegből 682, az idegsebészeten 586-ból 474 Szeged területi illetékességű volt. A 410 ágyas klinikai tömb is elsősorban ennek a területnek a jobb ellátását szolgálja. Ugyancsak túlzás volna azt állítani, hogy a megye egészségügyi ellátása problémamentes, aggodalomra semmi ok. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az egészségügyi intézmények fenntartása, működésének biztosítása egyre nagyobb terhet _ ró az üzemeltetőkre, a költségvetés növekménye (automatizmus) nem ellentételezi az áremelkedéseket, a költségek növekedését. Ezen az alapvető gondon megyei kórház létesítése sem segíthet, az elosztható pénz nem lesz több, jelentős átcsoportosításra a minden területen fennálló, növekvő hiányok miatt nem lehet gondolni. Megyei kórházra rövid távon a progresszív ellátás teljesebbé tétele, az egészségügyi ellátás szervezettségének javítása, egységes, jól irányított és ellenőrzött orvosszakmai tevékenység kialakítása érdekében vari szükség. Létrehozásában nincs a megye és város között véleményeltérés. A VII. ötéves tervben szerepelt a 200 ágyas pavilon építésének indítása, a beruházási programterv elkészült, de a beruházási pénzek elvonása miatt az építést nem kezdhetjük el. A jelenlegi helyzetben megoldást a legköltségesebb ellátást nyújtó kórházak betegforgalmának csökkentése jelent. Erre többféle lehetőség is kínálkozik. Mindenekelőtt szigorítani kell a betegfelvételi rendet. A sürgősségi eseteket kivéve meg kell szüntetni a megyén, illetve a régión kívülről érkező betegek felvételét. A klinikák általános ágyaira túlnyomórészt Szeged és térségéből kerüljenek felvételre betegek. (A forgalom így 6—7 ezerrel csökkenthető.) Az egészségügyi alapellátást és járóbeteg-szakellátást szakmailag meg kell erősíteni, hogy eredményes, megelőző, egészségvédő munkával előzze meg, vagy késleltesse a betegség kialakulását, azt korai stádiumában ismerje fel, minél nagyobb arányban nyújtson befejezett ellátást, minél előbb át tudja vállalni a kórházból kikerült betegek utókezelését, gondozását. Ennek érdekében jobban és hatékonyabban kell érvényesíteni a körzeti csoportvezető, kórházi osztályvezető és megyei szakfőorvosok irányítóellenőrző szerepét, javítani a szakképzettség arányát, mérni és elismerni a teljesítményt. A kórházak zsúfoltságát és a költségeket egyaránt mérsékli az egy betegre jutó ápolási napok számának csökkentése. El kell érni, hogy a műszeres, eszközös és laboratóriumi vizsgálatok nagy részét a szakrendelések még a kórházi felvétel előtt végezzék el, a vizsgálatot a kórház csak alapos szakmai indokkal ismételje. A bennfekvés időtartama alatt a kezeléseknek, orvosi beavatkozásoknak szervezettnek és folyamatosaknak kell lenniök, a beteget amint állapota engedi, a járóbeteg-szakellátás, vagy alapellátás területére kell átirányítani. Az ország valamennyi orvostudományi egyeteme jelentős részt vállal a városi szintű kórházi feladatokból. Nemcsak a klinikák magas ágyszáma, de az oktatási feladatok teljesítése is megköveteli a fekvőbeteg-ellátás alacsonyabb lépcsőinek jelenlétét a klinikai osztályokon. Fenti feladatok vállalása és teljesítése kétségkívül nehezebb, mint űj ágyak létesítésének, újabb pénzeszközök biztosításának szorgalmazása, de jelenlegi körülmények között az egyetlen célravezető megoldás a feszültségek enyhítésére. Ehhez ajánlja fel a megyei . tanács a segítségét és együttműködését. Dr. Kajáry Irén ...és az érem harmadik oldala Ügy gondolom, a lakosság minél jobb egészségügyi ellátása érdekében minden Jtleményt meg kell fontolni. Sajnos, az összehasonlitgatás mit szm változtat a helyzeten. Kétségbevonhatatlan tény, hogy nem épült meg a megyei kórház. A klinikák a fekvőbeteg-ellátás első lépcsőivé váltak. így nem tudnak megfelelni eredeti funkciójuknak, háttérbe szorul az oktatás, az orvostovábbképzés és a tudományos munka. A megyei kórházról nem lehet érzelmi alapon dönteni. Presztizsokok itt mm játszhatnak szerepet. A klinikák, a kórházak már nem győzik a fekvőbeteg-ellátást. Az is kétségtelen, hogy Szeged nem a szerepének, súlyának megfelelően részesült a megyei pénzeszközökből. Továbbá, ki merné oly módon megszigoritani a betegfelvételi rendet, hogy csak a régióból érkezőket fogadják a klinikák. Es ha éppen e térség vonzerejét a specialisták jelentik? Abban viszont egyetértünk Kajáry föorvosnövel, hogy minden területnek fel kell tárnia a saját belső tartalékait. Az együttgondolkodáson kivül feltehetően egyelőre ez jelenthet megoldást. De meddig?! Bodzsár Erzsébet Igazodni a piachoz! Mától, három napon át, Szegeden ad otthont a Nyomdaipari Egyesülés igazgatói tanácsülésének. Köze) félszáz szakember gyűlt össze az ország minden szegletéből, hogy megvitassák a nyomdaipar előtt álló feladatokat, hogy kidolgozzák, azt a távlati elképzelést, amely alapján, a nyomdaipar munkáját koordinálhatja, segítheti az elkövetkezendő években ez a szervezet. Sárosi Sándornét, az egyesülés elnökét arra kértük, foglalja össze munkájuk lényegét, a szegedi tanácskozás legfontosabb gondolatait. — Húsz évvel ezelőtt, 1968-ban alakult a Nyomdaipari Egyesülés, harmincnyolc vállalatot tömörít. Feladatunk elsősorban a nyomdák munkájának koordinálása, tagjainak műszaki fejlesztési elképzeléseinek segítése, a piaci információk továbbítása. De több közös vállalkozásban is részt veszünk Így most Budapesten közösen építenek a nyomdák egy űj szakmunkásképző intézetet, ahol már a legmodernebb technikával ismerkedhetnek meg a tanulók. — Milyen konkrét eredményeket ért el eddig az egyesülés? — A fényszedés országos elterjesztésében komoly szerepünk volt. De a nyomdaipar érdekképviseletét is igyekszünk ellátni. Mostanában az alapanyag-ellátás, a géppark koordinálása jelent komoly feladatot. . — Miért éppen Szegedet választották most? — Évről évre körbe jár a rendezés joga a nyomdák között. Ez azért is jó, mert a helyszínen ismerkedhetünk meg egy-egy üzem életével, gondjaival. Különös jelentőséget ad a mostani tanácskozásnak, hogy űj elnököt is választunk Szegeden, és megpróbáljuk hosszú időre előre formába önteni elképzeléseinket, irányt szabni az egyesülés munkájának Ugyancsak most módosítjuk a működési szabályzatunkat is, hogy jobban igazodjon a megváltozott gazdasági és piaci viszonyokhoz. — Hogyan látják vendégként a Szegedi Nyomdát? — Kissé ellentmondásos a kép. Egyrészt világszínvonalú könyvek hagyják el ezt az üzemet, másrészt az itt megjelenő két napilap, és a sok-sok üzemi lap előállításával komoly gondok vannak. A nyomdagép régi, a minőség pedig egyre roszszabb. — Mit tehet az egyesülés azért, hogy megváltozzon ez a kép? — Sajnos nem túl sokat. Legföljebb abban tudunk segíteni, hogy a bankoknál egy esetleges hitelfelvételnél támogatjuk a szegedi üzemet. Hatalmas összegről van ma már szó, saját forrásból aligha lehet megújítani a szegedi lapkiadást. Központi alapok pedig ma már nincsenek erre De az egyesü lés változatlanul napirenden tartja ezt a kérdést. — Nem túl lassú ez az ütem? — De az. Sok éve élő gond ez. Szegeden kicsit későn, rossz időpontban került már sor a fejlesztési próbálkozásokra. Ezért fordulhatott elő az, hogy az országban egyedül itt maradt meg a hagyományos lapnyomási technológia. Délutón 2 órakor a Tisza Szálló tükörtermében került sor a tanácsülés megnyitójára. A három napon át többek között a Szegedi Nyomdával és az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal is megismerkedhetnek majd a vendégek. Ami pedig a tanácskozást illeti, csak remélhetjük, hogy ez a három nap is hozzájárul majd ahhoz, hogy a hazai — és benne a szegedi — nyomdaipar a gondok ellenére is képes legyen továbbfejlődni a jövőben R.G.