Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

1988. október 26., szerda 45 -V Magyar—osztrák vegyes vállalat A kőbányai vásárvárosban megtartott Budatranspack '88 nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás résztvevői közül 6 magyar és 1 osztrák cég képviselői megállapodtak abban, hogy hazánkban PKL Hungária néven csomagolóanyag-gyártó vegyes vállalatot alapítanak. A PKL Ausztria Csomagolóanyagés Csomagológép-gyártó Vállalat, valamint 5 magyat mezőgazdasági kombinát és •1 konzervgyár 26 millió forint induló tőkével alapítja meg a tej, és gyümölcslevek tartósítószer-mentes palackozására alkalmas csomagolóanyag-gyártó üzemet. Az induló tőke 52 százalékát a PKL Ausztria, a fennmaradó összeget pedig a magyar partnerek adják össze egyenlő arányban. Az osztrák cégtől az utóbbi 5 évben egy-egy gyümölcslétől tő gépsort vásároltak a vegyes vállalat létrehozásában részt vevő hazai vállalatok. A gyümölcsléhez szükséges csomagolóanyagot — rétegelt papírdobozokat — is Ausztriából importálják a termelők. A magyar—osztrák vegyes vállalat 1989. január elsején kezdi meg működését. Addigra készül el Boglárlellén az a szerviz üzem, amely a hazánkban működő 6 iPKL gyümölcslétöltő gépsorhoz gyárt majd alkatrészeket. Ezt követően Budapest környékén — a tervek szerint másfél év alatt — felépitik a csomagolóanyag-gyár.tó üzemet. Helyszínéről még nem döntöttek, de egyebek között szóba jött Agárd, Dabas, Tatabánya és Vecsés. Tudományos együttműködés A Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája képviselőinek munkaértekezlete kezdődött hétfőn, az MTA székházában. Az ötnapos találkozón áttekintik a két akadémia tudományos együttműködésének eredményeit. A magyar és az amerikai kutatók csoportjai ellátogatnaK az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetébe, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetbe, a Szegedi Biológiai Központba és más kutatóintézetekbe, valamint a szegedi, pécsi, debreceni egyetemek„Az itteni ponty a legjobb...' Őszi lehalászás Fehér-tón Szikrázott a napsütés, fénylő volt a táj, amikor elindultunk a fehér-tói halgazdaság irányába, öszi lehalászást nézni. A halak már javában vártak minket, egy ötvenszer harmincméteres betonmedencébe terelve. Honnan, s miként kerültek ide? Becsey Attila, a gazdaság főágazatvezetője — Gödöllőn végezte el az agráregyetemet, társadalmi ösztöndíjasként került a gazdasághoz, huszonnyolc éve-dolgozik itt — elmondta, hogy a halak az összekötő csatornákon át, a vízzel együtt „áramlanak" a medencébe. Hogy mennyien? Nos, ha egy negyven hektárnyi tavat veszünk, abban ötszáz mázsa hal fér el, annyi kerül ide, persze, nem egyszerre. Itt várakoztak hát a halak, mikor megérkeztünk, ámbár erre nem sók jel mutatott. Itt-ott burványt kavart egyegy busa, de a víztükör aránylag nyugodt volt; aki nem tudta, nem is gondolhatta volna, hogy a medencében alighanem jóval több a hal mint a víz. Később ,. és a háló megszorul" azonban a halászok fogták a hatméter magas, harmincméter hosszúságú hálót, s hogy betereljék a halakat a medence másik végébe, a ráccsal lezárható, néhány méterszer pár méteres rekeszbe, ahonnét majd szivattyú emeli őket egyenesen a futószalagra. — A halászok tehát húzták a hálót, ügyelve, hogy két oldala szorosan simuljon a meneteles betonparthoz, alja pedig a vízfeneket söpörje, s így minél kevesebb hal maradjon vissza. Ekkor már javában fortyogott a víz, a halakat beterelték a rekeszbe, ahol úgy eltűnt, a sokmázsányi vizilakó, mintha sosem lett volna benne. A rács azonban lezárult, s Kovács György, a gépkezelő működésbe hozta a mamutszivattyút. A kompresszorral működő szerkezet a vízzel együtt emeli ki a halat, a víz visszafolyik, a hal via futószalagra kerül, ahol a helyszínen várakozó kereskedők igényei szerint válogatják őket szét. — Most is így történt. A szivattyú beinIrány a bogrács .. dult, a futószalag ömlesztve szállította a gyönyörű pontyokat, a fehér és pettyes busákat, jókora amurokat, harcsákat, melyeket vízhatlan védöruhás halászok szelektáltak méret, fajta, egyebek szerint. A halászok munkája egyébként nem irigylendő nagyon; az egy éve itt dolgozó Bakos Mihály elmondta, hogy apja, aki szintén halász csípőprotéziscserére szorult, a hideg víz, kikezdi az ember csontjait. Akik sok éve dolgoznak a halászatban, általában rámegy a kezük-lábuk. Nyáron persze könnyebb, olyankvr csak etetni kell; egyébként pedig minden tó mellett van egy halászház, ahol fűtött környezetben lehet mosakodni, átöltözni. Nem is ez a baj, de amíg a tavakhoz ér az ember a sáros földutakon, esőben... — mondta Bakos Mihály, amikor leállt a szivattyú, s szünetelt a válogatás. Közben az egyik kereskedő, a bajai Vrbán József konténerei már megteltek. Hetente kétszer jár ide, mondta, s hogy megéri-e neki az útazgatás, a szállítás? Igen, mert a fehér-tavi ponty a legjobb az országban. Urbán József, végzettsége szerint halászati szakmérnök, így aztán tudja, mindenekelőtt az itteni szikes környezet lehetőségeit kihasználó, ahhoz alkalmazkodó takarmányozás az oka annak, hogy az innen hozott halra sohasem panaszkodnak a vevők. Akik, persze, nyilván értenek is a halhoz ... Urbán József elmondott néhány jól bevált receptet, melyeket föl is írtam, majd 267 kiló ponty és 40 kiló busa társaságában felült a teherautóra, s irány Baja. — Eközben a csatornákon át ismét beúsztak a betonmedencébe a halak, hálóhúzásra készültek a halászok. November közepe tájára, ha minden jól megy, véget is ér majd a fehér-tavi lehalászás Farkas Csaba A szegedi pártszékház fölújításáról Honnan jöttek a milliók ? Alaposan megbolygatta a közvélemény kedélyét Papp Gyula szegedi tanácselnök rádióinterjúja, Ugyanis október 17-én, az Első kézből műsorban egyebek között úgy nyilatkozott, hogy a szegedi pártszékház felújításához mintegy 80 millió forintot a lakóház-felújítási alapból úgy vettek el, hogy arról őt meg sem kérdezték. Utólag is csak véletlenül tudta meg, s a döntések máshol történtek meg'. Ezt a nyilatkozatot követte Székely Sándor, a szegedi pártbizottság első titkárának bejelentése, hogy kivizsgálják az ügyet, és személyre' szólóan megkeresik a felelősöket. A pártbizottság ellenőrzésének tapasztalatairól tegnap, hétfőn Fraknóy Gábor, a pártbizottság titkára sajtótájékoztatón számolt be. Dokumentumokra támaszkodva, részletesen ismertette a szegedi pártbizottság székháza rekonstrukciójának történetét. Tudósításunkban csak a legfontosabb megállaDÍtásokra és következtetésekre térünk ki, ugyanis a felújítási sztori rendkívül szerteágazó. Már a hatvanas években felvetődött, meg kell oldani a szegedi pártszékház kultúrált elhelyezésének gondját. Akkor és még hosszú ideig a Kálvin téri épületben kaptak helyet, és olyan körülmények között dolgoztak, hogy némelyik szobának még ablaka sem volt. Keresték a megoldást, az űj elhelyezésre, még az is felvetődött, hogy egy űj székházat építenek, ám a költségek miatt az ötletet hamar elvetették. A hetvenes években ismét visszatért a téma, de akkor már az is felmerült, a pártbizottság mellett a KISZ városi, megyei és járási szervezeteinek, az úttörőmozgalom irányítóinak és a munkásőrségnek is meg kell találni a helyet. Bonyolította a helyzetet, hogy közintézménynek alkalmas üres épület nemigen volt Szegeden, s ekkor került szóba, hogy ide telepitik a tévé és rádió regionális központjait is. A különböző variánsok figyelembevételével előbb a Klauzál téren akkoriban ott lévő Délterv székház, majd a Komócsin tér 2—4. szám alatti épület jött szóba mint pártszékház. A Komócsin téri épületről 1979-ben kiderült, teljes rekonstrukcióra szorul. Kiköltöztették nyomban az ott lévő három lakás bérlőjét, a vízi rendőrséget, és az „úttörőházat". A kiszemelt épület mellett azonban még tovább tartotta magát a másik ötlet, a Délterv székház átminősítése. Itt az időben kicsit előreugrunk, ugyanis 1981. október 11-én a megyei pártbizottság ügykezelési osztályának határozott javaslata; a Komócsin téri épület legyen a pártház. Egy évvel később a megyei pártbizottság akkori titkára, Papdi József, levelet írt Karakas Lászlónak, az MSZMP KB osztályvezetőjének, és ismertette a megyei vezetők elhatározását, kérve a felettes szerv beleegyezését. Következik még egy levélváltás, 1982. februárjában az akkori első titkár, Komócsin Mihály, Németh Károly KB-titkárral konzultált a megyei javaslathoz támogatást kérve. Végül is megkapják a beleegyezést, s ezután születik meg a megyei pártvezetők döntése. Az előzetes számítások szerint, a Komócsin téri épület több mint 70 millió forintba kerülne, ám ehhez nincs meg a szükséges pénz. Az MSZMP KB csak 38 millió forintot tud biztosítani, de mivel ez nem elegendő, felvetődik, a Szegedi IKV intézmény felújítási keretet kér a felsőbb szervektől, vagy amennyiben erre nincs lehetőség, az ingatlankezelő cég a lakásfelújítási keret terhére nekilát és elvégzi a munkát. Végül is ez történt, s mint ahogy a mostani pótvizsgálat kiderítette, az IKV a lakóház-felújítási keretből 53,9 millió forintot használt fel. A pártház rekonstrukciója 103 millió forintba került, és a hiányzó összeget, 49,1 millió forintot a pártközpont és a munkásőrség adta. A pillanatnyilag fellelhető dokumentumok alapján csak ennyit lehet tudni. Voltak megbeszélések, amelyekről nem készült jegyzőkönyv. A mai politikai gyakorlat szerint az akkori megyei pártvezetés döntése önkényesnek látszik, hiszen utasítást adtak anyagi fedezet nélkül a rekonstrukció elkezdésére. A tanácsnak kérni kellett volna az engedélyezést az Országos Tervhivataltól és az ÉVM-töl, meg a PM-töl a felújítási alap felhasználásához, tehát a pénzek átpántlikázásához. Egyébként ennek elmulasztását időben egy pénzügyminiszteri revizori vizsgálat Ls feltárta. Am, ha végül is engedély nélkül csoportosították át a milliókat, utólag is kérhet ték volna az MSZMP Köz ponti Bizottságától a pénz visszapótlását. Sajnos, ezt is elmulasztották, feltehetően kényelemből, illetve a szokásrend szerint hajtották végre a megyei pártvezetés utasításait a tanácsiak és, épp ezért védve érezték magukat. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a ma önkényesnek látszó döntést sem egyetleh párt-, sem tanácsi testület nem szentesítette, tehát az eljárás demokratikus módját megsértették. Felmerül, vajon Papp Gyula tanácselnök valóban nem tudott-e erről a pénzügyi manőverről. A feltárt dokumentumok alapján úgy látszik, a tanácselnök nyilatkozata nem alapszik valóságos tényeken. Ugyanis a városi tanács végrehajtó bizottsága minden évben jóváhagyta a lakóház-felújítási alap felosztását, kijelölte az átalakításra szoruló házakat, meghatározta tehát a címlistát. A végrehajtó bizottság üléseit a tanácselnök vezeti, ezért nehezen hihető el, hogy elkerülte volna a figyelmét az 53,9 millió forint sorsa. A személyi felelősséget ma már rendkívül nehéz megállapítani, bár a szegedi pártbizottság javasolni fogja az MSZMP KB Központi Ellenőrző Bizottságának vagy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak, hogy egy alaposabb vizsgálatot folytassanak. A szegedi pártvezetők pedig tájékoztatják a párttestületet az egész folyamatról és ugyancsak javasolják, hogy kíséreljék meg a Központi Bizottságtól a visszapótlást az 53,9 millió forint legalább egy részének megtérítését. A tájékoztatón részt vevő Székely Sándor, a szegedi pártbizottság első titkára az egész székházfelújítás ügyének tanulságaként jegyezte meg; ideje lenne megszüntetni azt a régi, helytelen gyakorlatot, amikor egy beruházást csak el kell kezdeni és úgy folytatják a munkát, hogy majd valahonnan lesz pénz. Erre nemcsak a pártház felújítása az egyetlen példa ... Halász Miklós Amióta „bejöttek" a nagyobb mértékű élelmiszeráremelések, a fogyasztói szokások észrevehetően megváltoztak. Fölkerestünk néhány élelmiszerüzletet, kisebbet is, nagyobbat is, melyek vezetői majdnem egybehangzóan megállapították, szinte kivétel nélkül mindenből az olcsóbbat v'szik az emberek. Tehát nem kevesebbet, hanem inkább az olcsóból többet. Valószínűnek látszik, az evésről ismeretlen okok miatt nemigen lehet leszokni — ámbár „egészséges táplálkozás" címszó alatt naponta többször is megpróbálják elhitetni velünk, hogy különösebb bonyodalmak nélkül elélhetünk napi egy-két deka müzlin, néhány marék szamárkórón, zabszalmán és azon a fügén, amit mutatnak nekünk. — A fogyasztói szokások tehát megváltoztak... Mit is visznek lehát a vevők? Az üzletvezetők elmondták, hogy különösen a húsáruk vásárlása terén mutatkozik minőségi eltolódás, az olcsóbb javára. A gépsonkát vásárló vevő osztatlan ámulatot kelt, s aki téliszalámit vásárol, a többiek kevés híján megCsirkenyakak, -hátak korszaka süvegelik. A szeszfogyasztás visszaesett; pár hónapja a százas nagyságrendű rekeszek tartalma is mind elfogyott — ma a fele megmarad. Ez egyébként mindenekelőtt az égetett szeszekre vonatkozik, illetve a minőségi italokra; aki Lánchíd brandyt vásárol, vagy Martinit, azt többen megbámulják. Mi az, amit minden körülmények között megvesznek az emberek, még ha beleszakadnak is? Itt van például a cigaretta, amelyből nem a márkásakat veszik, hanem amárkátlanokat. Megvásárolják ezenkívül a tejet, kenyeret, is, e téren nem sajnálják a pénzt a jobbért. Az Erzsébet-kenyér elég drága, mégis rendkívül kelendő, verekednek érte, pardon, a vevők. Zöldségből, gyümölcsből szintén nincs visszaesés; nagyon fogy az alma, keresett a dióbél. — S hogy mindez mibe kerül? Bizony, mondta egy üzletvezető, ha naponta csak tíz deka parizert, kéthárom paprikát, paradicsomot, pár doboz cigarettát, ilyesmit vesz az ember, bízvást az üzletben hagy egy-egy kisnvugdíinyi összeget... Akinek pedig mindenféle szuperigényei vannak, így például néha mi akar enni két pár virslit mustárral, elmehet oda, ahol I a part szakad. Körülbelül ez a helyzet a hentesüzletekben i.s A hatósági húsbQit nyilván nem ok nélkül írvend nagy közkedveltségnek, n>ncs az a konyszcrvágoH anyadisznó, melynek minden darabkája percek alatt el ne kelne, a negyedosztályú csirkéről nem is beszélve. A melléktermékek egyéb húsboltokban is reneszánszukat élik, az aprólékot, zúzát-májat mind elviszik, csirkenyakkorszaknak nézünk elébe. Nem muszáj föltétlenül a hét minden napján színhúsokat enni, szalonnával mosdani és kolbászszal törülközni. Egyes vezeklők és oszlopos szentek például évekig sáskán é* veriroézen él'ek anno a sivatagban, alighanem mi is megtesszük ezt záros határidőn belül. F. Cs.