Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

1988. október 20., csütörtök 3 Felszámolják a gyárat Döntött az ipari miniszter adósságállománya másfél a válságos helyzetbe került milliárd forinttal emelke esztergomi Labor Műszer- dett, egyebek között a túlipari Művek sorsáról: felszá- méretezett fejlesztések, a molják a csaknem 2 ezer kapacitás kihasználatlansá400 dolgozót foglalkoztató ga és az eladatlan készletek nagyvállalatot. A felszámo- felhalmozódása miatt. Mintlást az erre illetékes kor- egy 800 gazdálkodó egységmánybizottság tudomásul nek. illetve szállítónak tarvette. toznak. Azi egyre növekvő A csődbe jutás előzménye veszteség felemésztette a uz volt, hogy a vállalat vállalat forgóalapját is. MO-ás átadás Szerdán átadták a leendő MO-ás budapesti körgyűrű első 3 és fél kilométeres sza kaszát, amely az M5-ös au tópálya és az 50-es út között épült ki Soroksár határában, s egyelőre összekötő útkéht szolgál. Az Aszfaltútépítő Vállalat — világban ki hitelből — a legkorsze rűbb technológiák alkalma zásával készítette el a kétszer kétsávos útszakaszt, „Elvekhez kerestük az embert..." Beszélgetés Kristó Gyulával, a városi pártértekezlet jelölőbizottságának elnökével Több mint egy hete tanácskozott a szegedi kommunisták legmagasabb fóruma, az MSZMP városi értekezlete. Az ezt megelőző viták meghatározták munkáját — mai társadalmi valóságunk szinte minden problémája felvetődött, s a szó igazi értelmében is párbeszéd alakult ki. Nos. a kedélyek azóta sem csillapodtak — állapíthatja meg az, aki kiosit is érzékenyen figyeli a hétköznapi politizálást. S bár gyaknan szóba kerül a határozat, netán egy-egy felszólalás, a legtöbben mégis a személyi döptések okait, előzményeit kutatják. Hogy ez a vizsgálódás hányszor vezet zsákutcába, most ne firtassuk. Sokkal fontosabbnak érzi szerkesztőségünk ennél azt, hogy fórumot kapjon a legilletékesebb — Kristó Gyula, a városi pártértekezlet jelölőbizottságának elnöke. A továbbiakban ő szól a választás előzményeiről, a jelölés elveiről. „Onnan kezdeném, hogy a pártértekezleti jelölés előkészítésére a városi pártbizottság létrehozott egy bizottságot. Ez körülbelül 500 emberrel beszélgetett el. Ennek, a jelölést előkészítő bizottságnak az volt a feladata, hogy széles körben tájékozódjon, és javaslataival könnyítse meg a mindössze néhány órán át működő jelölőbizottság munkáját. A jelölést előkészítő bizottság tagjai ügyeletet tartottak a pártértekezlet előtti napokban, s ezt a sajtó is meghirdette. A megjelölt időpontokban bárki közölhette javaslatait, észrevételeit személyesen, netán telefonon. Ebbe a fázisba illeszkedett a pártbizottság azon határozata, amely szerint a jelölést előkészítő bizottság munkája során leggyakrabban előkerült neveket a Dél magyarorsiágban közzé kell tenni. A lista a pártér Ügy ítéltük meg, nem feltétlenül kötelező, hogy a szakszervezet, vagy a tanács képviselője, a városi pártlap főszerkesztője, a városi munkásőregység parancsnoka saját személyében legyen választott tagja a testületnek. Ha szükséges, ezen intézmények, szervejt képviselői rendszeres, vagy állandó meghívottként részt vehetnek — s talán kívánatos is, hogy részt vegyenek — a városi pártbizottság ülésein. Itt sem arról vanj szó tehát, hogy a jelölőbizottság elmarasztalólag értékelte volna az érintettek munkált ját (közbevetőleg jegyzem meg: erre nem is volt jogonem pedig az emberekhez sultsága), viszont követkeutólag gyártott ideológiával zetesen akarta érvényesíteni koholtunk elveket. az áhata helyesnek ítélt, s Most ezekről az elvekről a pártértekezlet szavazásé szólnék részletesebben. Első: a városi pártbizottság első titkárára egyes, a pártbizottság három titkárára többes jelölést alkalmaztunk. Ennek megfelelően, a pártértekezlet hat jelöltből, kétfordulós választás során választotta ki a funkcióba kerülő három titkárt. Hogy épp a három, már funkcióban levő titkár került megválasztásra — nos. ebben a pártértekezlet akarata nyilvánult meg. A pártbizottság val, úgy tűnik, megerősített elvet. Egyetlen esetben tettünk kivételt: a KISZ városi bizottságának titkárát választott tagnak javasoltuk, s ezzel a szavazás során a pártértekezlet egyet is értett. Ez viszont már átvezet az ötös számú szemponthoz Ezt így foglalnám össze: elemi erejű volt az igény a városban .(legalábbis mi így érzékeltük), hogy a pártértekezleten történjen jelentős személyi megújulás, felfrissülés. Ezt sokan úgy fotagjaira mázták meg: az új elvek tekezlet előtt, október 5-én. a szerdai lapszámban meg aiapon"képviselőhöz is jelent, és tapasztalataim Ulk a testületben, szerint vegyes érzelmeket váltott ki. Ez még inkább indokolttá tette, hogy nyitottá váljon a jelölés. Az előbb említett lehetőséggel egyébként számosan éltek is. Én nem voltam a jelölést előkészítő bizottság tagja. A vonatkozó elvekkel folytat- véghez viteléhez új arcok nám. Figyelembe kellett kellenek. A megújítást mi vennünk, hogy 21-en, koz- ügy értelmeztük, hogy együtt vetlenül választva, már ko- kell járnia fiatalítással is. rábban tagjai lettek a varo- Ez a magyarázata annak, si partbizottsagnak. Ez azt hogy valóban 52 új tag kejelenti, hogy a legnépesebb rült a városi pártbizottságparttagsággal rendelkező ba> közöttük jelentős számpártszervezetek intézményi t^ 30.40 év közöttiek;. _1 i_uu_ jutotEbből Miután ezeket az elveket adódóan, a további helyek- megfogalmaztuk, végignézre nem elsősorban intézmé- lütí azokat a személyeket, nyi képviseletet, hanem tár- akikre előzetesen javaslatosadalmi képviseletet szeret- tóit tettek. Sőt — s ezt natünk volna javaslatunkkal 6yon fontosnak tartom — a biztosítani. Ezen belül na- pártértekezlet egész ideje gyon fontos szempont volt, alatt bármelyik küldött jehogy kellő számban, kerül- lölhetett, s ezzel u lehetőjelölőbizottságot október jenek be munkások — ré- seggel számosan éltek is. A 8-án reggel, a városi párt- szint fizikai, részint közvet- jelölőbizottság munkájának értekezlet választotta meg. len termelésirányítók —, le- objektív fokmérője lehet. Mandátumunk ezzel vette gyenek kellő súllyal képvi- h°gy a pártértekezlet minkezdetét, és a szavazásig, selve a magasan kvalifikált den> általunk javasolt szevagyis a késó esti órákig értemiségiek, kapjon helyet mélyt megválasztott, és tartott. A tizenhárom tagú jelentőségének megfelelően mindössze ketten kerültek jelölőbizottság megkapta a például a szolgáltató ipar, be a jelölőbizottság javaslajelölést előkészítő bizottság és vonjunk be olyan képvi- tában nem szereplők közül írásos anyagait, hisz min- selőt is. amely csoportnak a pártbizottságba. A szavadén javaslatról feljegyzés eddig nem volt. Gondolok zati arányok mutatják, hogy készült. Emellett birtokunk- itt például a kisiparosokra, a pártbizottság tisztségviseba jutott a mintegy 500 em- A harnundik szempont: l6>. a testület élvezte és élberrel folytatott elbeszélge- úgy ítéltük meg, nem lenne vezi a küldöttek bizalmát. S lésekről szóló, összefoglaló helyes, ha rendszeresen el- nagyon remélem, hogy a anyag is. Nyomatékosan só számú állami vezetők ke- küldöttek ugyanígy élvezték szeretném hangsúlyozni, rülnének be a városi pártbi- és élvezik városunk tizenhogy -súgást« sehonnan zottságha. Ez nem vezetőel- hétezer kommunistájának nem kaptunk, nem fordult lenességünkből fakadt, de bizalmát..." elő olyan, hogy valaki párt- tekintetbe kellett venni. Bátyi Zoltán szerűtlen módon, - befolyá- hogy a delegált 21 főből solni akarta volna a jelölő- számosan az első számú vebizottságot. netán annak zetők közül kerültek ki, és egy-egy tagját. ha ezt az elvet nem érvéA jelölőbizottság tagjai nyesítjük, a társadalmi munkájuk során legelőször képviseletet sem tudjuk élőszóban is meghallgatták megvalósítani. Ez adja maazokat a tapasztalatokat, be- gyaráziatát annak, hogv szányomásokat, amelyeket a je- első számú vezető malölést előkészítő bizottság radt ki a pártbizottságból, gyűjtött össze, hiszen a je- Tehát nem azért, mert hilölöbizottságnak többen is vatali, vagy társadalmi tagjai voltak a jelölést elő- munkájukkal szemben előkészítő bizottságból, de nem gedetlenség, vagy kritika ők alkották a többséget. A nyilvánult volna meg. tapasztalatok meghallgatása A negyedik szempont: a után alapelveket próbáltunk kölcsönös képviseleti rendmegfogalmazni, s az elvek- szer merev sémájának felolhez kerestük az embereket, dására tettünk javaslatot 99 Leolvasztott'1 fejek N agyokat nyekkent a hűtőm odahaza, bérébe a borravaló. Van benne valam:. s mint akinek jártányi ereje sem fűztem tovább otthon a gondolatot. De manadt, kilehelte a lelkét szegény azért azt sem saabad elfelejteni, hogy pára. No, jól kinézünk! Mielőtt szerelő után futottam volna, gondoltam, megpróbálom leolvasztani, kitakarítani, kicsit megújítani, hátha elindul. Röpke órai babrálás után úgy zakatol a masina, hogy öröm volt hallgatni. Szóval, csak az én nemtörődömségem volt az oka a hibának. nem vált tisztességtelenné minden kispénzű hivatalnok, alulfizetett pedagógus, lelkesedésből dolgozó orvos. A kutya tehát nem(csak) itt van elásva. A társadalmi kontroll, a nyilvánosság hiánya éveken át sok disznóságna adott lehetőséget. A titkok, a bizalmasan kezelt dolgok ápoltak, Felütöm az újságot, hallgatom a rádiót, s s elfedtek, olyan dolgokat is, amik valóinnen is, onnan is olyan hírek jönnek, amik bogarat tesznek a fülembe. Ügy tűnik, mintha társadalmunk is „eljegesedett" volna. Leolvasztásra szorulnak fejek Itt is, ott is, mivel hogy vaj van jó néhány koponyán. Ennyire megszaporodott volna a korrupció mostanában? Vagy csak mi, állampolgárok lettünk érzékenyebbek. mi veszünk észre mostanság mindent? Gyanítom, az utóbbiról (is) szó van! Hiszen ki mert volna néhány évvel ezelőtt szót emelni a vezetők viselt dolgai ellen? Szegényebbek lettünk azóta, és érzékenyebbek is emiatt. Nézem a tévét, s látom, hogy alaposan jában a legszélesebb nyilvánosságra tartoztak volna. A megoldás első hallásra tehát kézenfekvő: szélesebb és valódibb demokráciát, nagyobb nyilvánosságot kellene teremtenünk. Csakhogy mindig megfeledkezünk arról, hogy igazán, demokratikus döntéseket csak ott lehet hozni, ahol ahhoz megfelelő anyagi háttér, társadalmi teljesítmény is van. Hiába nyilatkoztatjuk ki, hogy kit, hogyan kellene megfizetni érdemei szerint, ha nincs rávaló. Kényszerpályán vagyunk, .amiről igencsak nehéz letérni. Hunyjunk talán szemet az apróbb stiklik fölött? Nézzük el a kisebb gazembermegizzad Bush alelnök a kamerák előtt, séget? Nem! En ilyet álmaimból felkeltBeleszédül a feje, hogy nyilvánosan el- ve sem mondanék Azt viszont annál intévesztett egy dátumot. Lehet, hogy választói majd azt mondják, nincs szükségünk olyan elnökre, aki saját nemzete történetét sem ismeri igazán. Ilyen könynyedén el lehet csúszni egy banánhéjon odakinn? S mennyire nEtm idehaza! A különböző „ügyeiről" ismert vezető nem kis meglepetést okozott mostanában „Leolvasztották". s néhány nap múlva egyik nagy pénzintézetünk élére került. Kívül rekedt a körön, mert a politikai porondon már égett a talaj a lába alatt. Nosza, süllyesszük el, jó fizetéssel, biztos egzisztenciával máshová! Alig van nap, hogy meg ne állítsanak, s fülembe ne súgják X., vagy Y. viselt dolgait. Mit kezdjek én vele? Hová jutna a világ, ha minden, apró ajándékot elfogadó vezetőt pellengérre állítanánk? Egyáltalán, hol a tisztesség határa, s kább, hogy meg kell különböztetni a korrupciót attól, ami nem az. Nem lehet hadjáratot viselni minden ós mindenki ellen, csupán azért, mer| vezető. Nem szabad hagyni, hogy „koncepciós" perek kerekedjenek egy. egyébként indokolt rossz hangulat nyomán. El kell és el is lehet különíteni a tisztességtelenséget a becsületestől. Szívemből örülök annak, hogy itt is, ott is egyre többen kapnak lehetőséget arra, hogy kifejtsék véleményüket. Azon sem lepődöm meg, ha nem egyezik az én gondolatom azzal, amit hallok. De nem örülök az üres hangulatkeltésnek, a hőzöngő hordószónokoknak, a meggondolatlan reformereknek. Nincs igazi politikai kultúránk — hallom. S így igaz. De (ki ebben a hibás? Nyilván nem az, aki feláll a hordó tetejére, s teli szájjal követeli, hogy honnan kezdődik a becstelenség mezs- mindenkit váltsanak le, hogy minden fegyéje? A szegedi pártértekezlet egyik küldötte valami olyasfélét mondott, hogy ha jól egymás fejére néznénk, mindenkinél találnánk egy kis vajat. Vajon mit akart ezzel mondani? Talán azt, hogy ha mindenki sáros, minek ekkora cirkuszt csinálni belőle? Nem hiszem! Egy dologban azért kénytelen vagyok igazat adni neki: nem szabad csak személyes bűnnek elkönyvelni, ami történt. Az „ügyek" mögött a jelenséget, a lehetőséget is rajét olvasszanak, tó. Tanulni kell még a demokráciát is. a valódit, mert nemcsak élni, visszaélni is könnyen lehet vele rzékenyebbek lettünk. Szivén üt mindnyájunkat, ha meghalljuk, hogy ismét „ügy" kerekedett valahol. Márpedig kijutott bőven ezekiből mostanában. A felszínre került gondokat igaz lelkiismeretünk szerint kell rendezni. Aki megbicsaklott, viselje is a következE' gyító alá kellene vennünk, hogy máskor menyeit. De ne úgy, hogy egyik polcról ne fordulhassanak elő. Mert hisz. milyen a másikra tesszük. A társadalom igazságtörvények azok. amelyek lehetőséget ad- érzete ezt már nem tudja tartósan elvinak arra, hogy ki lehessen kerülni a tisz- selni. Arról nem is beszélve, mekkora tességes utat úgy hogy következményei kárt okoz majd az új helyen a szerecsense legyenek. A működési mechanizmus, a mosdatásból patyolatfehéren kimászott, girbe-görbe utak, a rendeletek dzsungele de gondolkodásában régi vezető. Szigorúis .ló talajt ad a tisztesség útjáról letért nak kell lennünk, de nem igazságtalanembereknek. Ha aztán ilyen földbe belehull a mag, gyorsan megerősödik, fejlődik. öntözni sem kell. Egyik nagyvállalatunk vezetője morfondírozott hangosan a múltkor Az eszmefuttatás végeredménye az volt. hogv vezető beosztásban, a köz szolgálatában, bizony. igencsak vékonyan csurog a fizetés, mintha eleve be lenne kalkulálva a korrupció nyújtotta előny, mint benzinkutas nak és főleg nem kegyetlennek. A tisztességes többséget pedig a mainál sokkal jobban meg kellene becsülni — anyagilag is. Figyelem mostanában a hűtőszekrénye met! Időnként újra és újra leolvasztom. Attól, hogy nem vesszük észre, a jeg még dolgozik: csendben, de biztosan... Rafai Gábor ÁBMH-vélemény A Munka törvénykönyvének módosításáról Az elmúlt napokban több szakszervezeti testület és szakszervezeti tisztségviselő a sajtó nyilvánossága útján emelt szót amiatt, hogy véleményük szerint a Munka törvénykönyvének tervezett módosítása kapcsán a szakszervezetek veszítenének jogaikból. A viták középpontjában a kollektív szerződések sorsa, a szakszervezetek bizonyos egyetértési jogának hatályon kívül helyezése áll. Ezzel kapcsolatban az Állami Bér- és MunA Tudosz javaslatai A szakszervezetek közös sok, a művészeti, felsőoktaértelmiségi politikájának kidolgozását sürgeti a Tudotási, valamint a tudományos dolgozókat tömörítő szakmányos Dolgozók Szakszer- szervezeteket. E tanácskozá•vezetének elnöksége, s ennek érdekében úgy döntött: tárgyalóasztalhoz hívja a zömében értelmiségi dolgozókat tömörítő szakszervezeteket, így különösen a közalkalmazottak, a pedagógu son jelöljék meg az értelmiséget érintő legfontosabb feladatokat, határozzák meg a különböző bérigények prioritásait és azok mértékét, s együttesen dolgozzák ki a közös fellépés lehetséges módjait kaügyi Hivatalban az MTI munkatársának elmondták: A Munka törvénykönyve és a végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tervezett módosításának néhány kérdésében — így a kollektív szerződések és a szakszervezeti bizalmiak bizonyos jogainak tekintetében — eltérő vélemények kaptak hangot, mind az állami és a különféle érdekképviseleti szervek részéről, mind pedig az államigazgatáson belül. Döntés azonban a vitatott kérdésekben nincs, és nem is lehet, hiszen a Munka törvénykönyvének módosítására csak az Országgyűlésnek van joga. A tervezett módosítások még a döntésre hivatott országgyűlési ülésszakot megelőzően, az egyes álláspontok ismeretében társadalmi vitára kerülnek. Nem szabad, hogy a vitát az érzelmek befolyásolják; olyan — érveken és meggyőző indokokon alapuló javaslatokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a majdani döntés a lehető legszéle sebb egyetértés alapján jöjjön létre. A kollektív szerződés körüli vitában a munkaügyi kormányzat álláspontja az, hogy nem indokolt a kollektív szerződés megkötésének jelenlegi kötelezettségét fenntartani. Ha ugyanis a kollektív szerződés előkészítésekor a felek nem tudnak megegyezni, nincs olyan fórum, amelyhez döntésért fordulhatnának. A munkahelyi vezetők és a szakszervezeti bizalmiak kapcsolatát elsősorban nem jogszabályoknak kell rendezniük, hanem az együttműködést a kölcsönös érdekeknek kell meghatározniuk. Ha ennek az együttműködésnek a talaján bizonyos kérdésekben mégis vita keletkezne, akkor a szakszervezeteknek változatlanul megmarad az egyetértési jognál jóval erősebb, halasztó hatállyal bíró kifogásolási, vétójoguk. Ez azokra az esetekre vonatkozik, ha a dolgozókat aránytalan sérelem érné, vagy ha a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat sértenék meg (MTI) r i