Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 251. szám 1988. október 20., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Reformra szorul a szakmunkásképzés Hatszáz elsőéves szakmunkástanuló kezdte meg elméleti és gyakorlati tanulmanyait a 624-es számú szakmunkásképző intézetben, Szegeden. Ki-ki milyen szándékkal, reménnyel indult neki a három évnek? Mi motiválta a gyerekeket, hogy ilyen vagy olyan szakmában szerezzék meg a végzést bizonyító oklevelet? Szülői gondoskodás, vagy sugalmazás indította-e fodrász, kozmetikus, asztalos, vagy nyomdász pályára őket? Mind megannyi kérdőjel, és megírandó téma. Most Börcsök Lászlóval, a „hathuszonnégyes" intézet vezetőjével a tantestület, az igazgató gondjairól, a tanulók, a leendő szakmunkások jövőjéről, a szakmunkásképzés anomáliáiról írunk, a teljesség igénye nélkül. Egy-egy olyan kérdést villantunk fel, amelyek talán nemcsak erre az intézményre lehetnek jellemzők. Az igazgató asztalán papírhalmazok. Kimutatás, feljegyzés, kérelem, tanterv és órarend, ezeket rögzítő papírhegyek. Augusztus óta még alig, sőt, egyáltalán nem végezhetett pedagógiai munkát az intézmény vezetője. Az adminisztráció koránt sem önként vállalt kötelező borzalmai magas hullámokat csapnak a mai napig. Az oktatási törvény deklarálta az iskolák önállóságát ugyan, így saját működési szabályzat alapján is* működnének ha ... Mert az újabb és újabb központi rendeletek menetközben módosíthatják, és módosítani kell azokat. Példaként röviden egy módosítás stációi: a tervezetet — a leendő véglegeset — egyeztetni kell a Kioszszal, az érdekelt szövetkezetekkel, vállalatokkal, a szülői munkaközösséggel, az iskolai diákbizottsággal, az iskola KISZ-bizottságával, a tanulók szakszervezetével, a nevelőtestülettel. A módosított szabályokat ezután már „csak" a felügyeleti szervnek, a megyei tanács művelődési osztályának kell jóváhagyni. És ha a procedúra végefelé újabb módosítást rendel el az illetékes (?) akkor lehet elölről kezdeni. Az iskola feltételei — ahogy mondani szokták — adottak hozzátéve — mint ahogy a lehetőségek is. A 900 főre tervezett épületben közel 1400-an tanulnak(!) Ezt természetesen egy műszakban nem lehet megoldani. Ezért aztán a hónap minden második hetében reggel 7-től este 8-ig teljes „üzem" az intézményben. Műszaki tantárgyakat okító tanárt már lasszóval is nehezen lehet fogni. Es régen nem igaz az, hogy az iskola jobban meg tudja fizetni őket, mint volt vállalatuk. Ruhaipari üzemmérnököt három éve keresnek. Egy elektromérnök most lépett vissza, valószínű, hogy vállalata bérét felértékelte. Ha már korábban említésre került az önállóság, akkor azt is megemlíthetjük, hogy kedvezőbb bérfeltételeket teremthetne, ha az intézmény önálló bértömeg-gazdálkodással rendelkezne. Az, hogy olyan a szakmunkásképzés, amilyen —, csak a vállalatok jóindulatától függ. Mert szerencsére vannak még olyanok, akik kisebb létszámú csoportokat fogadnak, tanműhelyeik ajtajait nyitva tartva segítenek, és nemcsak ók, szövetkezetek is. Természetesen felmerül az a kérdés, annyit és olyan szakmunkásokat képeznek-e, akik a választott vagy választatott szakmában el tudnak helyezkedni? Mert a jó szakemberekre szükség van. A legutóbbi adatok is bizonyítják, száz végzett tanulóra — ifjú szakmunkásra — 108 munkahely vár. Persze az egyelőre csak idea, hogy mindenki olyan munkahelyen tud majd elhelyezkedni, ahová a papírja jogosítja. Ehhez a gondolathoz ismét egy példasor. Az egyik szegedi szövetkezet megkereste az iskolát, indítson számára szakmunkásokat nevelő osztályt. Egy félév sem telt el, kiderült a cégnek profilt kell változtatni, tehát a célzott képzés kudarcba fulladt. A mai állapotokra jellemző, ha ez év márciusában a vállalat bejelentette igényét, milyen szakmunkásokra lenne szüksége, akkor az 1989-ben felvett tanulók 92-ben végeznek majd, és addig hányszor, milyenféleképpen módosulhat majd az ipar szükséglete, a termékszerkezet. A hosszú tervezési folyamatok buktatói közt aztán elvész a szakmunkástanuló vagy a fiatal szakember. Be kell vallanunk, hogy ma számtalan nagyüzem szamára egyelőre csak jól betanított munkás kell. Szakmunkásokra elsősorban a szolgáltatások területén van szükség, így a betanított munkát emeltük szakmunkásszínvonalra, és ezt oklevéllel is bizonyítjuk. Még egy adalék: ma halvány fogalmunk sem lehet, milyen lesz a magyar, Szeged, Csongrád megye jövőbeni munkaerőpiaca, igénye. A tanteremhiány, az elavult kamaszkort is elhagyott tantervek, tankönyvek nem segítenek. Mint ahogy az sem, hogy úgy kell kezdeni egy tanévet — 1988!—, hogy 22-féle tankönyv az évkezdésre meg sem érkezett. Így aztán rengeteget kell oktatóknak a nehezen megszerzett szakmai irodalomból beépíteni óráikba úgy, hogy azt le kell diktálni és íratni. Beszélgetőpartnerem szellemes példával illusztrálta a mai szakmunkásképzés helyzetét. Olyan lóhoz hasonlította, amit öten hajtanak, és közülük egyik sem eteti. Tanulságképpen felsorolom a „hajtókat": az intézményt fenntartó város, az általános felügyeletet ellátó 'megye, a közismereti tárgyakat gondozó pedagógiai intézet, a szakmai felügyelő Országos Pedagógiai Intézet és az Ipari Minisztérium. A felsorolásról persze nekem is eszembe jutott egy közmondás, miszerint: közös négylábú patásnak ... Jó ötletek azért akadnak ott, ahol a felvillantott problémákat nap mint nap átélik. A számtalan szakma — mintegy 200 — szerteágazó bogait lenyesegetve kevesebbet kéne tanítani, de szélesebb, általános alapokon. A hároméves képzést két részre bontani úgy, hogy a tanulók a második év végén alapvizsgát tennének. Ezzel felvállalva azt. hogy aki át tudja „ugrani" a magasra tett tudás mércéjét, a hátralevő utolsó évben a legmagasabb igényeket is kielégítve tanulja meg szakmáját. És akkor nem egy szakmunkás-oklevéllel a zsebében. egy betanított mun-~ kásnak elegendő tudással kezd első munkahelyén. Ne legyen az iskola és az úgynevezett nagybetűs élet között feszültség. Ma már az iskolában jelentősen differenciálják a tanulmányi eredményeket, amikor ösztöndíjat osztanak. De a végzős négyes, ötös osztályzatokat elért tanuló ne mondhassa: „Érdemes volt hajtanom"? Nem lesz több a bérem, mint akit éppen csak átengedtek a vizsgákon!" A tudás, a 4anulás, a szakmai ismeretek leértékelődtek — mondogatjuk. Ha a felsoroltak presztízsét viszszas'zereznénk, minden bizonnyal javulna a tanulási morál, a szakmai tudás. Ehhez azonban korszerű tankönyvek, tantervek, tanműhelyek kellenének. És, arra lenne szükség, hogy ne csak az iskolák erőfeszítéseit vegyük tudomásul, hanem azt is, hogy a legjobb szakmunkásokat váró és kérő vállalatok — érdekeltek legyenek ebben. Ehhez természetesen a régen ígért bérreform is beletartozik, hogy végzős szakmunkásaink valóban szakmunkások legyenek, hogy összhangba kerüljön meghirdetett reformunkkal az általános és szakmai képzés, mely egy célt szolgálhat, jövőnket. Czakó János Kedvezményes kombájnvásár Árkedvezményt ad az Agrotek Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat a DON 1500-as típusú szovjet gyártmányú kombájnra azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek november Ijéig előjegyzik ennek a géptípusnak a vásárlását Ebből a kombájnból az idei betakarítási munkákban 25 vette ki a részét, s a tapasztalatok igen kedvezőek. Országos ifjúsági konferencia lesz Szombaton 1 millió 300 ezer szervezett fiatal dolgozó és tanuló nevében 310 küldött tanácskozik az ifjúsági szakszervezeti munka megújításáról, a fiatalok élet- és munkakörülményeiről az országos ifjúsági konferencián Az országos értekezlet célja, hogy a küldöttek állást foglaljanak az ifjúság helyzetéről, az ifjúsági szakszervezeti munka megújításának mikéntjéről. Az MSZMP PB és a SZOT elnökségének találkozója A társadalmat érintő egyes kérdésekről, és a szakszervezeti mozgalom megújulásával kapcsolatos elképzelésekről folytattak megbeszélést szerdán a SZOT székházában az MSZMP Politikai Bizottságának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének képviselői. A találkozón a Politikai Bizottság tagjai közül részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Berecz János és Németh Miklós, a KB titkárai, Pozsgay Imre államminiszter. Jelen volt a megbeszélésen Petrovszki István, a Központi Bizottság osztályvezetője. A SZOT elnökségét Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, Csikós Pál és Sólyom Ferenc, a SZOT titkárai, valamint Kovács László, a Bányaipari Dolgo(Folytatás a 2. oldalon.) Tegyük „irattárba"? Változatok egy térre Egy tervvariáció az ötből: Fekete Zol- pon — a vendégkönyv tanúsága szerint, ián és Tarnai István javaslatára szavazott (A tervek péntekig tekinthetők meg a a kiállítás legtöbb látogatója az első na- Technika Házában.) „Nagy meglepetésjel olvastam és láttam a Klauzál térre utaló gondolataikat. Szép a fejlődés, a látvánv ápolására való törekvésük, de vajon iől választotlák-e meg az időpontot? Akkor, amikor az egész ország anyagi gondokkal küzd ... Végtelen csodálkozom, ltoev tudtak ilyen »jól« időzíteni? Miből vonják el azt a több tízmilliót. amibe ez munka kerülne? Nagyon sok helven jó lenne. ha legalább egv nyomon, gyalogosan, sár nélkül el lehetne menni, és volna imittamott villany! A buszmegállókban lenne egy-egv pad. hogy a sánták, öregek le tudnának ülni, mikor 15—20 percig, esöben-sárban kénytelenek ott állni a megállóban. Határozottan ellene vagyok sok-sok ezer szegedi dolgozó nevében. Tegyék irattárba iobb napokra, és azon törjék a fejüket hovv lehetne minél hamarabb kimászni ebből a borzalmas helyzetből." Olvashatatlan aláírás. Az idézett levelet egv kiállítás megnyitóiára időzítve kézbesítették: a Technika Házában a Klauzál tér jövőjével kapcsolatos építészeti ötletpálvázat terveit, makettjeit -mutatták be öt variációban. A névtelen levélíró kérdése másokban is megfogalmazódhat. ne hagviuK hát válasz nélkül. Időszerű-e hát a Klauzál tér átépítése éppen most? Valószínűleg senki sem tud a városépítésnek elva i korszakáról, amikor olv böviben lettünk volna az elkölthető pénzeknek hogv indokolatlan luxuskiadásokat engedhettünk volna meg magunknak. Most sem ilven időket élünk. De remélhetőleg olyan periódusok sem várnak ránk. amikor lemondhatnánk a kritikus szorítások föllazításáról. Ha nem akariuk hát. hogv a váras szívének megkopott, agyonhasznált. autókkal rendszerint túlzsúfolt zajos és egészségtelen levegőjű terén a burkolat, a közvilágítás. a közművek állapota tovább romoljon, ugyanakkor szeretnénk gazdagítani Szeded egyik legkarakteresebb mediterrán városokat idéző — s néhány zavaró építészeti részlet kivételével — egységes hatású terének hangulatát. akkor a beavatkozással nem késlekedhetünk tovább. Az előzőekben sorolt szakmai érveket megerősíteni látszottak azok a vélemények. melvek az öt tervvariáció nyilvános vitáiái kedden délután hangzottak el. Jórészt a „csak" érdeklődő s minden bizonnyal lakóhelyük révén érintettek előadásában. <A Klauzál téten vagy tájékán lakókat természetesen közvetlenül érinti az ügy. ám igazából nem lehet iránta közömbös egvctlen szegedi sem.) Érdekes módon ugyanis a fórumra azok mentek el. akik egyetértettek a járműforgalom erölclies csökkentését, vagv telies kitiltását ajánló tervezőkkel s mindazokkal, akik a -sétáló Belváros" e közppnti fekvésű terén a funkcióváltást szorgalmazzák immár évek óta — építészeti kertészeti esz közökkel is meeiámogalottan. (Nem volt ott a fórumon — vagv nem kért szót — az ellentábor, amelv azt ínondia: kár lenne megtiltani a parkolást ió a Virág terasza úgy. ahogv van. alkalmas a Klauzál tér ígv is ünnepségek megtartására semmi sem indokolja hogv oda nem illő szaküzletek helvén kisgaléria. salátabár a tömbbelsőkben további látványosságok legyenek. Ha nem kértek most szót. magukra vessenek — itt lett volna a ió alkalom!...) Az ötletpályázatra benvúitott tervek részleteit tanulmányozva. s a túlzásokat, extra megoldó sokat leszámítva abban egyetérthetünk az építészszakmával: viszonylag egyszerű beavatkozással erősíthető a tér mediterrán iellege. szerves részévé válhat a bevásárlóközpontnak, alkalmassá tehető arra hogv találkozóhelye, nyüzsgő élettere legyen a város lakóiának és vendégének egyaránt. (Ami talán nem zária ki. hogy taxiállomás, konflisindító hely is maradhasson e tér. vagy hogv az áruszállítók meghatározott órákban behajthassanak oda.) A nap ió részében és főként nyáron, leanderek árnyékában, csobogó víz hősét és napozó-pihenő bútorok kényelmét élvezve netán viráeoiaci színpompában gyönyörködve, hangulatos esti lámpafénvben a teraszon ücsörögve remélhetőleg kevesen monrliák majd azt: iobb lett volna .irattárba tenni" íz átépítés terveit... P K.