Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

3 1988. október 5., szerda Vacsora Faludyval Feldübörgött a taps, amikor belépett, önmagában gyönyörű csoda, ha egy or­szágban Iköltöt ünnepelnek így. A vacsoránál csöndes volt Nem beszélt túl sokat már csak amiatt sem, mert az universitas rektora tartotta szóval, olyan lenyűgöző graciditással, tapintatos-kedves szellemességgel, amely méltó volt az év­század most felfedezendő (igen!) nagy magyar poétájához. És csöndes volt talán azért is, mert ott ültek az asztal körül a volt bajtársak, a hajdani recski foglyok képviselői is: Zimányi Tibor, a napok­ban megalakult Recski Szövetség egyik vezetője, azután Rácz-Szabó István, a Svájcban élő mérnök, oki — Róla mesélt. („Nagyon el se tudom mondani, mennyi­re szerettük a Gyurkát. Esőben-sárban egész napokat ásattak vele az ávósok, kü­lön vadásztak rá, ahogyan csak lehetett, állandóan kitoltak vele: hogy bírod zok­szó nélkül, ennyire — kérdezgettük!. Ugyan már, ezek hülyék, válaszolta mo­solyogva. Nem tudják, hogy éppen erre, éppen élményekre van szükségem.") A csordultig telt auditórium maximum közönsége pedig lázasan itta a szavakat, akár a gyermekkorról, később a harmin­cas évekről, vagy a háborúról szólt az emlékező, akár a Recsken eltöltött, maj­dan az Ember nagyságáról és hitvány­ságáról szóló hősköltemény időszakának részleteiről. „A szabadság vad kakukkfű­szaga" terjengett a levegőben, hogy egyik versét idézzük — mert persze versei, kö­zöttük jó néhány kivételesen nagy köl­temény, éppúgy közibénk telepedtek, he­lyet kérve a terem lépcsőin szorongók mellett, mint a nagy barát, József Attila szelleme. Akit Szegeden elsőként idézett meg az a magyar költő, akiről talán mem is oly sokána meg fogja állapítani az iro­dalomtörténet, hogy a ferencvárosi pro­letárfiú világirodalmi rangú művészeté­nek legkülönb, legjobb folytatói közé tar­tozott az évszázad második felének ma­gyar lírájában. Vacsora után az egyetem vendégköny­vébe is a rajongva szeretett nagy elődöt emlegetve rótta a sorokat. Mi mindnyá­jan pedig, kiknek a kivételes, életre szóló élmény — a vacsora Faludyval — meg­adatott, néztük, csak egyre néztük ezt a törékeny kis öregembert, a humánumnak ezt a gyönyörű szavú óriását, próbáltuk előre elképzelni az egyetem bölcsészkarán Reá váró százak hatalmas ovációját („a nemzet gerincét, látom, mégsem sikerült megtörni" — mondotta) — miközben úgy rémlett, odalent a Dugonics téren, az épület mellett, Attila vaskos bajsza alatt most huncutkás, elégedett mosolygással mered maga elé. Domonkos László Az ivóvíznek nincs vetélytársa — Mennyi a narancsital? — érdeklődik a fiatalember a pultnál. — Nyolc forint húsz fillér egy deci! — Szávai, 41 forint fél liter. És a sör? — Huszonnyolc! — Tudja mit? Adjon egy kőbányait! Abba csak a te­jem szédül bele, a zsebem nem. Oltjuk a szomjunkat. De hogy mivel és főleg mennyi­ért. egyáltalán nem mindegy. Élénken emlékszem még azokra az időkre, amikor ez nem volt ilyen nagy gond. hiszen nem volt miből válo­gatni. A gyereknek Bambi járt. a felnőttnek sör dukált. Az árakat már nem is me­rem visszaidézni, olyan ne­vetségesnek tűnnének ma már Aztán jött a Coca-Cola. mert rájöttünk, hogy ettől még nem csuklik össze társa­dalmunk. Később iött a piaci verseny, az egyre nagyobb kínálat, és az egyre több gond:, melyiket válasszam? Orvosok persze jó ideie mondogatiák. a szénsavas üdítek inkább károsak a szervezetnek, mint haszno­sak Maradiunk a rostos ivó­leveknél! Meg is szívlelné az ember a jó tanácsot ha ... Szóval számoljunk. Egv li­ter. dobozba zárt őszibarack 40 forint ha külföldi, még a hatvanat is kerülgeti. A meggy, a szilva, az alma. a körte ugyancsak drága mu­latság ... Egy liter árába két üveg sör. vagy egy pa­lack bor is belefér. * — Nézd. a gyerekeknek egv liter ivólevet kibontani sem erdemes. főleg nyáron. Tíz perc alatt eltűnik az üvegből az utolsó csepp is — meséli háziasszony ismerő­söm — De számoli csak! Naponta elinnánk ígv 60—70 fo: intet. Ez egy hónapban kétezer. Márpedig a gyere­keknek kell vitamin ásvánvi só. Marad a ..magad uram" elve. Egv liter tömény mál­naszörp kijön negyven fo­rintból. s lesz belőle harminc pohár innivaló. Újabban bodzából is készítünk ször­pöt. Egészséges és az alap­anyagot csak le kell szakíta­ni a bokorról... * Míg a hazai üdítöitalgyá­rak szinte versenyt futnak egymással addig az üzletek­ben a vásárló alig érzi a» árakon a' versengés hatását. Ügy vűnik. az iszogatás ..lu­xus" lett. így azután első­ként hullik ki a családi kasz­sza rostáién. Vagy mégsem? — Nem mondhatnám, hogv csökkent a forgalom' Fóieg nyáron viszik sokan az üdítőket. A dobozos italok iránt megnőtt a kereslet. Hiába drágák de praktiku­sak i-; utazáshoz szinte nél­külözhetetlenek — mondia Répnsi Zoltán, az Expressz ABC vezetője. — Hatvan forintért? — Nem mind annvi. A sző­lőmust. a nyugati gyümölcs­levek kerültek csak ennyibe. Nem is tudtunk nagy forgal­mat lebonyolítani belőlük. A büfében azonban elkel a ha­zai rostos ivólé, olcsón kide­cizzük. — Mi a sláger? — Még mindig a kóla! A szénsavas üdítőket változat­lanul jobban keresik, hiába halljuk, hogy egészségtele­nek. — És a szeszes italok? — Borból alaposan meg­csappant a kereslet. Sörből pedig inkább a drágábbat, de jobb minőségűt viszik. Igaz. hosszú éveken át örül­tünk. ha egyáltalán tudtunk sört adni. Az idén nváron állandóan nvolc-tíz faita kö­zül lehetett választani. * — A mi szemünket is csí­pi néha egyik-másik dobo­zos üdítő ára — mondia Du­dás László, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatója. — Mi inkább az olcsóbb termé­kek mellett voksolunk. Az az .gazság hogv hazai gé­pekkel. de nyugati alapanya­gokból készülnek ezek a do­bozok. Így azután a termék áiának 25—30 százalékát is elérheti a csomagolás. — Hogyan alakulnak az árak? — Nézzük a literes gyü­mölcsleveket! A kajsziba­rack nekünk 17 forintba ke­rül. az üzletekben 25-ért ad­ják. Az őszibarack 16 forin­tos árából 22 lesz. Az alma. a meggy valamivel olcsóbb. Sajnos barackokból gond lesz az idén. mert mind el­fagyott Nincs alapanyag, a kevés is nagyon drága. r*9 mi nem emelhetünk árat mert már a tűréshatáron va­gyunk. Egyszerűen nem ven­nék meg a termékeinket, ha drágábban adnánk. A sűrű fillér elmélete érvényesül nálunk. Sok apró forintból szedjük össze a nyereséget. Egy egy üvegen sokszor csak néhány fillér a haszon. 12 millió palack üdítőt gyár­tunk évente, ez a közel tíz­milliós eredményünk hatvan százalékát hozza. — Mi befolyásolja az árat? — Természetesen az alap­anyag. a szállítás, a munka­díj. de a jövőben egyre in­kább a piac dönti el. Hiába emeinénk az árat. ha nem vonnék meg. Próbálkoztunk azzal is. hogv Szegeden nyá­ron sátrakban áruljuk az üdítőket. A termelői árra így csak szerény haszon iött volna, kikeríilve a nagy- és kiskereskedelmi árrést. De ki tudja miért, nem kaptunk rá engedélyt. Legjobban ak­kor húzom fel magam, ha beülök egy vendéglőbe. A filléres ásványvíz is huszon­öt. harminc forint. Ki érti ezt? Én nem! * — Mennyibe kerül cay li­ter tiszta csapvíz? — Egy köbmétert. azaz ezer litert 2 forint 60 fillé­rért kao a lakosság — mond­ia Nóvák Gyula, a Szegedi Vízművek és Fürdők diszpé­cserszolgálatának vezetője. Gyors fejszámolás: ígv egv liter 0.26 fillérbe kerül. Az ivóvíznek nincs versenytársa, még akkor sem. ha a iégkoc­ka árát is felszámoljuk. Ra­adásul egészséges is ... Rafai Gábor Tanácskozott az MDF Milliókkal leszünk kevesebben... Szombaton a tudomány­egyetem auditórium maxi. mumában közel hétórás esz­mecserében vitatta meg ha­zánk népesedésének helyze­tét) a Magyar Demokrata Fórum. A szegedi elnökség által szervezett országos ta­nácskozáson a demográfia történeti adatai mellett a jelenkori népesedést, nép­egészséget érintő körülmé­nyek, tények hangoztaik el. A gazdag tartalmú előadá­sok és hozzászólások mind­egyikért e helyütt termesze, tesen nem ismertethetjük. Ezért az olvasó a bevezető után egy fontos esemény vázlatos tudósításával talál­kozhat A tanácskozást Raffay Er­nő szegedi történész nyitotta meg, elmondva, hogy az MDF alapító levelének szel­lemében a szembenézés és a változtatás igénye szólította egybe a jelenlevőket Le­zsák Sándor, Lakiteleken élő költő, az országos- elnökség tagja beszámolt arról, hogy közel 300 csoport szervező­dik hazánkban, s formál ód ik a budapesti központ is. Gre­zsa István orvos arról ho­zott hírt, hogy Hódmezővá­sárhelyen 21 taggal a na­pokban alakult meg az MDF-szervezet. Ezt követő­en Pordány László szegedi főiskolai oktató fölolvasta Gyulay Endre megyés püs­pükneki az MDF szegedi el­nökségéhez intézett levelét, majd Kováts Zoltán törté­neti demográfus, a tanár­képző főiskola tanára emel­kedett szólásra. A népesedés története bi. zonyitja — hangsúlyozta az előadó —, hogy a. nemzet fogyatkozása nem magyar átok, hiszen még 1800-ban a magyar többségű vármegyék álltak az élen a termékeny­ségben. A (két világháború szakiadéka, a harmincas években, bekövetkező hul­lámvölgy, és leginkább a meg nem született gyerme­kek számának. félelmetes gyarapodása okozta ezt a mai vészhelyzetet: az elöre­gedést, a milliós vesztesége­kjet okozó népességfogyás közvetlen veszélyét. A tö­megtájékoztatás komoly fe­lelőssége, hogy az átmeneti demográfiai sikereket — Ratkó-gyerekek, gyes beve­zetése — eltúlozta, s nem mutatta be, hogy egy hosz­szú ideje tartó népesség­csökkenés átmeneti lelassu­lásáról, s nem többről van szó. 1968-ban például csak öt és fél ezer gyermekklel több született az előző évi­nél, tahát nem ez a szám magas, hanem a felnevelő intézmények nem készültek el. Kováts Zoltán szegedi matematikusokkal közösen a történeti tendenciákat figye­lembe véve prognózist ké­szített, si ez tíz esztendeje szinte hónapról hónapra be­igazolódik. Tragikus követ­keztetése elgondolkodtató: 2040-re három és fél millió­val leszünk kevesebben! Az előadás után Raffay bejelentette, hogy 532 fizető néző van jelen. Ez azért kí­vánkozik ide, mert a sajtó munkatársainak is be kel­lett fizetniük a százforintos beléptidíjat, függetlenül né­zeteiktől és attól a közel sem elhanyagolandó körül­ménytől, hogy az újságírók dolgozni mentek az Egyetem utcába, tájékoztatni az MDF-től független lapok ol­vasóit ... „Harminc év óta csinál­tunk vagy harmincöt Mohá­csot, vagy öt Don-kanyart. Akák nem születtek meg, között sajátos kontraszelek­ció működött, annak jegyé­ben, hogy ki mennyire van ellenzékben a sorskérdések­kel." Az 1974—75-ös másfél esztendő nem volt más, mint hullám a lavórban ... Andorka Rudolf profesz­szor (ELTE, szociológiai tanszék) ezt követően arról szólt, hogy a Kováts Zoltá. nétól eltérő módszerrel is ugyanez a következtetés vonható le hazánki demog­ráfiai jövőjét illetően. Cza­kó Gábor író arra hívta fői a figyelmet, hogy a költség­vetési gondolkozás oly any­nyira eluralkodott, hogy a társadalombiztosítás nyere­Csoóri Sándor a kezdeményezésről „Hosszú ideig Magyarországon az értelmiség nem lehetett kezdeményező. Márpedig aki nem kezdemé­nyez, nem is él igazán. Nagyon csodálkozom azon, hogy a politika nem ismeri föl: akit kizárok a cselek­vésből, azt ezzel kritikussá teszem. Nem véletlenül keresik az emberek a maguk mondatait az utcán, s olykor ezek a mondatok igencsak riasztókat. Az MDF nem akarja, hogy az utcán dőljenek el a dolgok, ezért itt, a teremben hangzanak el a kritikus mondatok. Az MDF mindenekelőtt arra törekszik, hogy ezt a népet belülről, lelkiségében erősítse meg. Ezt nem elsősor­ban a radikalizálás eszközével látjuk elérhetőnek, hiszen csak egészséges népet lehet radikalizálni. Programunk szerint az a célunk, hogy a töprengés, a gondolkozás útján a lelki-szellemi megújulás felé mozduljon el az ország. Rövidesen elindítjuk lapun­kat, a Hitelt. Nem véletlenül adtuk ezt a címet. Gon­doltunk Széchenyire is, de leginkább arra, hogy hi­teles embereket és gondolatokat keresünk, hiteles nyelvet, mert ha nem tudunk megújulni a nyelvben, akkor másban sem. Én éveken át kötődtem Szegedhez, a régi Tisza­táj révén Gyakori megjelenésemmel azt kívántam kifejezni,' hogy a vidéki Magyarország ugyanaz, mint amit a pesti folyóiratok képviselnek. Ezt a mai fó­rumot olyan szelleműnek éreztem, amilyen, a régi Ti­szatáj szelleme volt. Ogy vélem, amiért a szerkesztő­ket megbüntették, az rövidesen politikai program lesz, mint ahogy az MDF létezését sem tagadhatja le már senki." azok végképp nem hoztak világra utódokat" — 'kezdte mondandóját Fekete Gyula író, az országos elnökség tagja, aki mindvégig ezzel a publicisztikus hevülettel ad­ta közre gondolatait Azt mondta, a tvaló helyzet rosszabb a legrosszabbnál is, a politika a jövő ellenzé­ke. Hogy mivel? „Ennyire nyíltan antiszociális adó­rendszere nincs egyetlen or­szágnak sem a világon." Fekete Gyula terminoló­giája szerint, hazánkban be­vezették az adórendszerrel a gyermekadót is. „Egy átlag gyerek átlag ellátása havon­ta háromezer forintba ke­rül egy családnak. Ha a gyerek létminimumát meg­termeli a szülő, akkor ti­zenegy luxuskutyaadónak megfelelő összegű gyerek­adót kell befizetni a költ­ségvetés kasszájába." És egy jól ellenpontozott gondolat: a gyermekholmijk ára föl­ment, ám a vadásztöltény nulla adókulcsos. A sajtó is részesedett az öt illetőből: „Az újságírók Imádom a gésákat! Szé­pek. kecsesek, ünnepélye­sek Szertartásuk lenyűgö­ző. Lenyűgöző volt könv­ny tőségük. ahogy odali­beglek a nagyokhoz, a ltgnagyobbakhoz. Hálával kínálták tenyerükön a le­let minden sportoló leg­óriásibb álmát, az olimpiai érmet. Tisztelem az elegáns fanfárosokat. akik világ­nak harsogták: figyeljen m.ndenki. a legjobbakat iátnatiák ott. a dobogón. Néha azt hittem, hogv az „aianyos" magyaroknak ünnepélyeskedtek csu­pán . . A kemény fickók és a semmivel sem gyöngébb amazonok a földkereksée gigantikus seregszemléién — pártosnak és pártatlan­nak egyaránt — felejthe­tetlen örömet szereztek, és sok-sok könnycseppet... Köszönjük! Azt viszont elítéljük, aki becsapott bennünket be­csapta társait. Milyen szé­Szöuli emlék pen hangzott: aranyére­méit iöttem. megszerzem azt. és édesanyámnak adom ... Te. száguldó ka­rtada.! Miért csaptad be édesanyádat? Tudod hogv lelkét törted? Akadtak, sajnos. magyarok is. akik szereket szedtek. Szégyen! Az meg különösen, hogy elhangzott olyan védekezés is. miszerint a badisok ad­ták a tablettát, hogy iz­mosabb legyek. Kérem, a badisok nem sportolók, csak szépek (szépek?). Mondom nem sportolók, különösen úgv. hogy dop­pingszert kínálnak. Az olimria nem szépségver­seny ! l'ersze lehetett tanulni nemes sportolóktól akara­tot, küzdeni tudást. Emlé­kezzetek csak Borkaira! 1 Sérülten követelt helyet a dobogó tetején a lólengé.j­ben. Amit Darnyi csinált egyszerűen pompás, az meg aranyosan pimasz amit a pici csitri, a 14 esz­tendős Egerszegi Kriszta művelt az óriásokkal... A megbukott kanadai mellett felemelkedett egv másik kanadai, ö a leg­szebbet tette, amit tehet az ember életében. Életet mon!ctt a vitorlások verse­nyén. A második hjlvei hajózott amikor meglátta, hogy fuldoklik a hideg tengerben egy versenytár­sa. Halójába emelte. Meg­érdemelt volna egv tiszte­letbeli aranyat! Sajnos, már csak emlék Szöul. Bevégeztetett a NAGY JÁTÉK. Felejthe­tetlen a két hét. minden izgalmával, örömével, bá­natával. Viszontlátásra Barcelonában, a következő szökőévben! Hasta la vista! Ács S. Sándor séges vállalkozás lett ha­zánkban, hisz tavaly több mint négymilliárd forintot hozott ez az „ágazat". Czakó szavai szerint „1957-től négy és fél millió magzatot mé­szároltunk) le, s ez előre megfontolt szándókkal, bűn­szövetkezetben, nyereség­vágyból elkövetett tömeg­gyilkosság". A délelőtt ezekkel a ton­nányi gondolatokkal zárult. A fizető újságírók az, ebéd­szünetben sajtótájékoztatón vettek részt. Püsfci Sándor, a New Yorkban élő nagy tekintélyű kiadó fölolvasta azt a beszédét, amelyet Grósz Károlynak és kísére­tének olvasott föl a minisz­terelnök amerikai látogatá­sa során. A Magyar Hírlap (Gazsó L. Ferenc) kérdésé­re Lezsák elmondta, hogy jövő tavasszal a helyi MDF­szervezetek választási el­nökséggé alakulnak át, irá­nyítandó a tanácsi, helyha­tósági és országgyűlési vá­lasztásokra történő jelölése­ket. A Szabad Föld mun­katársa, Majorom Tibor, a falu és az MDF kapcsolata, ról érdeklődött Megtudtuk, hogy rövidesen lesz mező­gazdasági tanácskozás is, ét. hogy az MDF igazi lehető­ségeit a falun látja megva­lósulni. A Délmagyarország kérdésére válaszolva Fejér Dénes elmondta, hogy nem terveznek taggyűléseket, viszont a szegedieknek lesz két saját fórumuk: a váras közéletéről és nyilvánossá­gáról. Hozzászólások következtek ezután. Orvos, pszichiáter, lelkész, újságíró mondta el véleményét, majd Für Lajos, az országos elnökség tagja a következő szavakkal zárta a tanácskozást: „Szabadsá­got, közösséget és boldog életet akarunk!" A Magyar Demokrata Fó­rum szegedi tanácskozása nyilatkozatot fogadott el, melyben javaslatok szere­pelnek hazánk népesedéspo­litikájának megjavítása ér­dekében. Dlusztus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom