Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

19SS. r klóbcr 17., hétfő 3 Dúcolatok, beázások - és kilátástalanság... Az oktatás és közművelődés szolgálatában álló szegedi épületek száma 219, együttes értékük megközelíti a két és fél milliárdot. Óvodák és iskolák, kollégiumok és művelődési házak, főzőkonyhák és előkészítők, meg színházak „iratkoznak fel" a tanács művelődési osztályán készülő listákra, melyek a karbantartási, s felújítási igényeket fogalmazzák meg, s amelyek évről évre egyre hosszabbak... Ez derült ki abból a jelentésből, amelyet a múlt héten a tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztettek, s amely szemléletes példákkal illusztrálta: kilátástalan helyzetbe kerültek az oktatás és közművelődés házai az utóbbi években. Egy a példák közül: 1989-ben összesen 83 millió forintot fordíthatnak felújításra Szegeden (s ebből 46 milliót visznek el a Bebrils Lajos szakközépiskola födémmunkálaiai), miközben csak a Vedres István szakközépiskola felújítása megközelítené a százmillió forintot ... Az 1981 és 1988 között teljesen felújított 13 intézmény, illetve épület a várakozási listát nem csökkentette, hiszen időközben újabb épületek iratkoztak fel — sajnálatos módon épp a középfokú oktatás épületei, melyekre pedig a legnagyobb teher nehezedik majd a következő években. Aládúcolták a Vedres teljes padlásfödémét, s a Bebrits egyes helyiségeit. A Déri Miksa szakközépiskolai kollégium épületének azonnali bezárása bármelyik pillanatban bekövetkezhet, beázik a Fodor József szakközépiskola, sülylyed az egészségügyi, teljes rekonstrukcióra érett a konzervatórium, a közgazdasági szakközépiskola pedig homlokzatfelújításra. Kritikus a helyzet — emiatt át kell értékelni az 1989—90-re tervezett felújításokat, igy a szabadtéri nézőtércseréjét, az algyői, szőregi művelődési házzal kapcsolatos elképzeléseket, s tovább halasztgatni a Bartók Béla Művelődési Központ rekonstrukciójának még a terveztetését is. Az épületek karbantartása sem gond nélküli — az éves költségvetésből ilyen célra fordítható összeg egyre kevesebbet ér, az áremelkedésnek, az áfának „köszönhetően". Csökken a pénzmaradvány, amiből a korábbi években ezt a keretet némiképp hizlalhatták, így aztán napjainkban a legszükségesebb munkák elvégzésére sincs meg az anyagi fedezet. Ilyen körülmények között érthetően felértékelődik a társadalmi munka szerepe. A patronáló vállalatok és a szülök segítségével 1984 és 1987 között közel 35 millió forintot takarítottak meg az oktatás és közművelődés házaiban. Kérdés persze, a kilátástalan műszaki állapotba jutó épületeken meddig segíthetnek — pusztán közadakozásból... P. K. Más-kör alakult Üj típusú, baloldali reformpárti mozgalmat hívott életre a baranyai állampolgárok közmegegyezésének elősegítésére a megye fiatal értelmiségének egy csoportja. A Más-kör elnevezésű mozgalom teljes nyitottságot hirdető, önálló politikai kezdeményezés, s elhatárolja magát mindazoktól a kö_ zelmúltban létrejött' szerveződésektől, amelyek többnyire valamely kisebbség politikai álláspontját 'kifejező platformon alakultak meg. A „Más-kör" éppen a különféle egyéni és csoportérdekek feltárását és egyeztetését kívánja szolgálni. Tű, cérna, hagyomány A szűk és sötét folyosóról két terem nyílik, tömve mindkettő. Kötnek az aszszonyok a jobb oldaliban, a másikban hímzések fölé görnyednek. Ezüstös hajú nagymamák^ néhány fiatalabb, többjük szemüvegesen, fi ami még rögvest föltűnik: derűsen, nagy-nagy nyugalommaL dltögetnek. Semmi kapkodás, fölhajtás; egy szót sem váltottam még velük, máris irigylem őket Szabóné tanácsokat osztogat — szálvezetés, mintaválasztás, színösszeállítás ügyében, aztán hozzám lordul, nézi, hol a tűm és a cérnám. — Beszélgetni jöttem — mondom, ő meg sem lepődik. Itt, a Juhász Gyula Művelődési Központban keddenként a néni hímzők szakkörében nem kötelező a kézimunkázás. — Van olyan tagunk, aki évek óta eljár hozzánk, csak azért, hogy velünk legyen — magyarázza Szabó Imréné, Zsóka. — Hogy' lettél szakkörvezető? — Békés megyei vagyok, még olt szereztem népi iparművész címet. „A" kategóriás szak körvezetői képesítést. Tizenhárom éve költöztünk Szegedre, hamarosan a művelődési központ akkori igazgatója, Ma. durka Györgyné talált rám. ELl'ogadtam a felkérést, 1977-ben mintegy 80 taggal indultunk Jöttek fiatal lányok, kismamák. dojlgozó asszonyok. Akikben a kedv kitartással is párosult, azok maradtak: harmincötén. — Milyen tematika szerint dolgoztok? — Évente egy-egy tájegység hímzésvilágát dolgozzuk föl. Kalocsaival kezdtük, minthogy az a legkedveltebb. Megtanultuk az úri, a kornádi mintát, most a vásárhelyi szörhímzés a „tananyag". Persze, el lehet térni a tematikától, ki-ki kedve szerint választhatja a varrnivalót. Egy a lényeg: tartsuk magunkat az eredeti motívumokhoz, színekhez! A mi kezünkből kikerült futók, párnák, terítők zsűrizett munkák. — Honnan veszitek a mintákat, az anyagokat? Könnyű ,ma hozzájutni a hímzések kellékeihez? — Elsősorban szakemberek által összegyűjtött hiteles forrásanyagra támaszkodunk, képiekkel illusztrált szakkönyvekre, de a tagok számítanak a fantáziámra is. S ez az alkotási lehetőség számomra nagyon fontos. Sajnos, egyre nehezebben jutok fonalhoz, anyagokhoz — Mi lesz a kézimunkák sorsa? — Kiállításokon szerepelünk velük, például Szeged testvérvárosaiban, az Országos Népművészeti Intézet külföldi bemutatóin. Rendszeresen pályázunk a legszebb darabokkal. Ami pedig az értékesítést illeti: a szakköri tagok otthonait díszítik a hímzések, meg elajándékozzák családtagoknak. A fönti beszélgetés magyarázatául : a hímző szakkör asszonyai engem meggyőztek: a magyar népi kultúrát hozzáértőn dédelgetik és ápolják (mint kétszeresen Kiváló Együttes címmel elismert közösség, számtalan pályázatot is nyertek); példásan, amiért rászolgáltak a nemcsak kitüntetésekben kifejeződő tiszteletre. M. E. Tabu téma pedig nincs... Aki figyelmesen elolvasta a városi pártértekezletről szóló többoldalas tudósításunkat, észrevehetett egy rövid, zárójeles „bejegyzést": „Szünet után a pártértekezlet Schmidt Józsel elnökletével folytatta munkáját. Az elnök idézett a tanácskozáshoz érkezett levelekből..." Nos, a helyszűke akkor csupán néhány félmondatot engedélyezett a krónikásnak, de megmaradt a lehetőség, hogy az — azóta telefonok által is bizonyított — érdeklődés miatt visszatérjen a levelekre, öt írást lapozhattam át a múlt héten a városi pártbizottságon, s miközben örömmel tapasztaltam tabu témák már nincsenek, jogosnak tűnt egy elhatározás: az idézetek mellé legfeljebb pontosító magyarázat illik, vagyis: — az értelmezés csakis az olvasó joga. * Az Üjszegedi Szövőipari Vállalat vezetőinek aláírásával érkezett levélből egy napjainkban mind szokatlanabb felajánlás tűnt fel először: a vállalat a tanácskozás tiszteletére kommunista műszakot szervezett. Ami pedig a várakozásaikat illeti: „Mi, az iparban dolgozók is erősen hullámzó hangulatban, gondok közepette élünk a felélénkült politikai légkörben, s azt tartjuk, az országos és helyi gondok csökkentéséhez. mindenkinek — dolgozónak és vezetőnek a saját munkakörében nagyon sokat kell tenni tisztességben és becsületben ..." „kérjük, hogy olyan vezető testületeket és párttisztségviselőket válasszanak, akik élvezik u párttagság bizalmát, és készek minden tudásukkal részt venni a pártmunka megújításában. A pártbizottság határozott védelmezője legyen a közélet tisztaságának, s minden időben nyitott a kívánatosnak tartott és ösztönzött demokratizálási folyamat nyomán létrejövő, a pártot tisztelő és támogató társadalmi önszerveződés új csoportjai véleménye befogadására..." * Gondolom, néhány olvasónak feltűnt, az idézetből egy félmondatot dőlt betűvel szedett a nyomda. Nem véletlenül, hisz felvezetésnek szántam a következő levélhez, amelyet Kádi Sándor, a Belváros I/B, pártalapszervezetének nyugdíjasa címzett a pártertekezlethez. Most ebből következzen néhány gondolat. Leírja, hogy 41 eve párttag, s képviseli a párt politikáját; ma ezt egyre kevésbé szívesen teszi, mert egyre több az olyan esemény, amely miatt sok párttagnak szégyenkeznie kell. „Ma az országos átlagnál is rosszabb a párttagok hangulata Csongrád megyében és Szegeden. Erre az ad okot, hogy'a megye, a város párt és tanácsi vezetői korrupciós ügyekbe keveredtek, ami nagyon rossz fényt vet az egyébként is megingott vezetői tekintélyükre." A levélíró utal korábban megjelent újságcikkekre, & konkrét példákat sorol, milyen ügyekről van tudomása. Említi tanácsi pénzek indokolatlan juttatását, tanácsi lakások felvásárlását, majd felteszi a kérdést: vajon a gyanúsítható személyeknek milyen a kommunista kritikához való viszonya? „Ügy látszik nekik nincs szégyenérzetük" — olvasható a levélben, amely igy folytatódik: a szó elszáll, a kritikát elmossa az idő, de nekik megmarad a szerzett vagyon..." Találunk e levélben konkrét neveket is, de a sajtó és polgári perek mai gyakorlatában — úgy érzem — épp a levél írójának érdekében ezek most nem vethetők papírra, hiszen bizonyítékok nélkül... Ugye értik? Ami viszont feltétlenül e cikkbe kívánkozik, hiszen aligha tekinthető egyéni véleménynek : „az ilyen ügyek elintézése nem elégit ki. Én pártvizsgálatot és szigorú felelösségrevonást szeretnék látni ezekben az ügyekben." Végül még egy monda1: „az a véleményem, hogy a becsületes, lelkiismeretes vezetők mellett álljunk ki, és védjük meg őket a rágalmazástál. Viszont, akik vétkesek. vessenek magukra, és viseljék a következményeket." * Hegedűs Sándor, az Autófer pártszervezetének küldötte ezt irta: „bár a párt feladatainak központjában a megújulás áll, s a figyelmet nem terelhetjük el erről, ügy ítélem meg, hogy a pártértekezlet Szeged város kommunistái és lakói nevében köteles szót emelni a Romániában élő magyarság érdekében. Hagyjon jóvá egy szakértők által összeállítóit nyilatkozatot, s ezt küldjük el az illetékes román szerveknek, valamint hozzuk nyilvánosságra." (Megjegyzés: e javaslatot végül a pártértekezlet_ nem fogadta el, hanem úgy határozott, hogy támogatja a párt és a kormány románügyekben folytatott politikáját, s kéri ennek nagy nyilvánosság előtt történő kezelését.) * A válogatás végére maradt egy olyan téma, amely hosszú idő óta foglalkoztatja a város közvéleményét. A Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola tanári kara fordult segítségért a pártértekezlethez. Mivel e témával a városi tanács vb ülése kapcsán r .szlelescn foglalkozott lapunk, mos1 csak néhány jellemző (s tegyük hozzá: megdöbbentő!) részlet következzék: „Szegeden 38 pályázati eljárás közül 37 sikeres, mindössze csak a Tömörkény gimnázium ügye húzódik Véleményünk szerint azért, mert a középfokú oktatási intézmények pártbizottságán, a megyei és városi tanács illetékes osztályain olyanok bírálják el a pályázatot, akik korábban a végsőkig kitartottak a volt igazgató mellett. Diós József ma is tagja a városi tanács vb-nek, és ott ő is dönt arról, ki kerüljön, és ki ne keriühe.ss«>n p<—s» re, amelyre őt alkalmatlannek tartották . . Segitseget kérünk a pártértekezlettól. Teremtsen olyati politikai légkört ebben a városban, amelyben nincs helye a protekciónak, amelyben a pátyolgatott kádergyerekek nem mosolyoghatnak gúnyosan a teljesítményt követelő pedagóguson, amelyben a helyi hivatalok támogatják, és nem minden eszközzel büntetni ievekeznek azt a nevelőtestületet, amelyik élni kíván az oktatási törvény biztosította jogával ..." Bátyi Zoltán Á Magyar Művészetért „A Magyar Művészetért" elnevezésű alapítvány kuratóriuma szombati ülésén döntött arról, hogy mely művészeket, alkotó személyiségeket részesiti nagydíjban kiemelkedő teljesítményük, életművük elismeréseként. A Magyar Ifjúság cimú lap alapítványának kuratóriuma Sinkovits Imre elnökletével, — Pozsgay Imre, Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Markó Iván, Kosa Ferenc és mások közreműködésével, —, hosszas vita után határozott a 109—100 ezer forintos nagydijak odaítéléséről, amelyeket elsőizben november 11-én a Nemzeti Színházban osztanak ki,' Sütő András: Advent a Hargitán című müvének előadását megelőzően. A kuratórium 13 kategóriában szavazott. A díjazottak: Mészöly Miklós író. Szécsi Margit költő; Vass Lajos zeneszerző; Gulyás Gyula es Gulyás János filmrendezők; Sik Ferenc és Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezői; Bubik István és Kubik Anna, a Nemzeti Színház művészei; Orosz János festőművész; Samu Géza szobrászművész. A népművészet kategóriában Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes, a táncművészek közül Nóvák Ferenc és Gyórgyfulvai Katalin, a fotóművészet kategóriában Szabóky Zsolt, a határon túli magyarság alkotói közül Dobos László szlovákiai magyar író részesült az elismerésben. A díjazottak erdélyi sodronyzománceljárással készült emlékplakeltet is átvehetnek majd az ünnepségen. A kuratórium odaítélte az emlékplakettet több olyan művésznek, kulturális alkotó személyiségnek is, aki életében nem kapta meg azt az elismerest, amelyre életművével rászolgált. Posztumuszdíjban részesült Latinovits Zoltán színművész, Kondor Béla grafikus, Huszárlk Zoltán filmrendező, Harag György, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője, Martin György néprajzkutató, B. Nagy László kritikus és Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő. Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője a kuratórium ülését követően elmondta, hogy a lap a jövőben is előteremti az alapítvány díjazásához szükséges összeget. A kuratórium üdvözölte, hogy az alapítvány nyitottá válik, ahhoz mindenki csatlakozhat, aki egyetért az alapító okiratban foglalt célokkal és feltételekkel, s anyagilag is támogatni kívánja azt. Az elmúlt hetekben egyébként több társadalmi és érdekképviseleti szervezet, a SZOT, a Magyar Gazdasági Kamara és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is bejelentette csatlakozási szándékát Ha írnak még valahol családi krónikát kis hazánkban, akkor annalk 1988-ra jellemző mondata lesz: „Elmentünk bevásárolni Bécsbe." Ezután az, egyszerű kijelentés után pedig a kinti szerzemények pontos leltára következik, valószínűleg az árjelzésekkel legyetemben. Most, októberben már ulábbhagyiott a magvar bevásárlóhad rohama a Maria.Hilfer és más üzleti csomópontok üzleteiben. Már kevesebb Ladában, Skodában, Daciában, Wartburgban, Trabantban üldögél nénike, bácsika, tilosban, vagy engedélyezett helyen, várakozás közben, a legközelebbi külhoni fővárosban. A kinti kereskedők — nemcsak a banáneladók — már középhaladó fokon beszélik a magyar nyelvet. Sőt. müncheni, hamburgi kollégáik is leckéket vettek szókincsünkből. Tanultak, mert megérte nekik. „ • ' Üjmódi kalandozásunkban mostanában egyre több honfitársunk csalódik. Most derül ki, hogv némelyik szépen mutató, műanyag dobozú rádiómagnó elveszti a sárga színét. És még szerencse, ha csak a külcsín károrodik. Mert ha belső alkatrész hibásodik, hazai szerviz, szerelő valószínűleg nem vállalkozik a cseréjére. Egvszerűen azért, mert a típuskáosz valamennyi darabjához nem lehet cseredarabjuk. GaJön a bóvli! ranciás — ha van! — reperálásra kiküldeni pedig hosszadalmas és körülményes. Jó a világútlevél és a valutakeret — még ha szűkös is. Emlékszem eme új állampolgári jogunk beharangozására: „mennyi úti élménnyel, hasznosítható tapasztalattal térhetünk majd haza." Az utazás, világlátás kedvéért is többen keltek útra, mint mondjuk 1986-ban, de sokkal föltűnöbben szaporodtak a kereskedelmi és bevásárlási célú túrák. És sok-sok bóvli is átvándorolt a határon. Távol-keleti, papírzsebkendő-tartósságú cikkekkel is teltek a csomagtartók, mert ezek forintra átszámított értéke a hazai árrendszerhez szokott vásárlónak megdöbbentően kicsi volt, mert még a maradék márkából, schillingből éppen futotta. . Szóval a nyugati — főként bécsi — kereskedők jó boltot csináltak a gazdasági bajokkol élethalálharcot vívó Magyarország, ról érkezett kuncsaftokkal. Egyre többen mondogatják: lehessen idehaza is vásárolni — nemcsak 2 ezer forint éltékig — a valutakeretből. Kijelölt áruházakról és igazán nívós kínálatról ábrándoznak. Olyan áruskáláról, ami igazán értékes és szervizelhető, javítható. Ekkor a vámtételek — a hongkongi cuccokra az osztrákok is ráteszik a határilletéket — a magyar államkasszába vándorolnak vissza, a kereskedelmi haszon is nálunk maradhat. A formális logika szabályai szerint ez ugyebár tetszetős ötlet. De vajon mit szól hozzá a döntési pozícióban levő, szakértő pénzügyi kormányzat? Néhány héttel ezelőtt u talán legilletékesebb főosztályvezetőnek. Borbély Lászlónak feltettem ezt a 'kérdést. „Ebben a témában nem nyilatkozom" — hallottam a második, erőszakosabb tudakozódás után is. Most, az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán a pénzügyminiszter visszautasította a megállapítást, miszerint: „pénzügyi terror van M« gyári:rszagon". Persze, lehet árnyaltabb megfogalmazást kérni, de a sértődöttség helyett is jobb lén ne a feltett kérdésre érvelően válaszolni. Mostanában mintha letört volna a sündisznóállásban védekező kormányszerv egy-két tüskéje. . . Gondoljunk csak a PM lakásügyleteiről a Parlamentben elhangzott kérdésre, az erősödő ellenérvekre a restrikciós pénzügypolitikával szemben ... Bőié István