Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

1988. október 15., szombat 3 ' Megújult a Vidia Markét Még ti nyáron, a Szegedi Ipari Vásár megnyitása előtt néhány hétlel zárt be u Marx téren u Vidia Markét. A széles áruskálájú üzletet pénteken délelőtt ismét megnyitották. A korábbinál lényegesen jobb körülmények között tudják fogadni a vásárlókat. Közel kétmillió forintot köljött a kereskedőház az álmennyezet elkészítésére, a csinosítására. A polcokon és a raktárakban az árukészlet értéke 12 millió forint Új típusú földrajzi esték Tagadhatatlan, az igényes földrajzi jellegű ismeretterjesztésnek igen nemes hagyományai vannak Szegeden. Most a TIT megyei földtudományi szakosztálya a Juhász Gyula Művelődési Központtal közösen arra vállalkozik, hogy új típusú földrajzi előadás-stí/rozattal gazdagítsa, fejlessze tovább az eddigi tradíciókat. A Juhász Gyula Művelődési Központban kéthetenként megrendezendő, összesen 12 előadásból álló sorozat első darabjaként október 17-én, hétfőn este fél 7-től Jakucs László mutatja be azokat a főleg amerikai műholdas űrfelvételeket, amelyek a Földnek nagyméretű idegen kozmikus tömegekkel történt, ko+rábbi összeütközéseinek katasztrófáit (bizonyítják. Az előadás-sorozatra bérletek a helyszínen, illetve a TIT Kárász utcai székházában vásárolhatók. Október 22.: szakszervezeti Javaslatok a munka megújítására küldöttértekezlet Az ez évi pártértekezlet megbízást adott a megtett út kritikai elemzésére, megerősítette az 1987. júliusi határozat stabilizációs, kibontakozási programját és megjelölte a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének irányait. A szakszervezeti mozgalom alakítója és részese kíván lenni az új modell körvonalazásának. Az alapkérdésekkel párhuzamosan meg kell fogalmaznunk a mai igényekbek megfelelő, de a feltételekkel is számoló szakszervezeti mozgalorp helyét, szerepét, funkcióit és feladatait. I. Gazdaság A stabilizációs program megvalósulásának eddigi tapasztalataiból a következőket emeljük ki. Az ipari üzemek helyzete számottevően nem javult. Nincs elegendő eszközük a termékszerkezet-váltáshoz. Szorgalmazzuk a gazdaságiranyitás reformjának felgyorsítását, a piaci gazdaság kiépítését. Az adórendszerrel kapcsolatban a kezdeti tapasztalatok kedvezőtlenek. A legsúlyosabb következmény, hogy visszafogja a teljesítményeket. Az új adórendszert „árreform" is követte. Az árak változása követhetetlen, az emberek egyre kiszolgáltatottabbak. Olyan normatív rendszer kidolgozása szükséges, mely áremelkedés után automatikusan béremeléssel is jár. A dolgozók körében a legnagyobb aggodalmat a munkanélküliség jelenti. A munkanélküliség elfogadhatatlan élethelyzet, melyet struktúraváltáson alapuló kormányprogrammal lehet eredményesen megelőzni. A munka nélküli szakszervezeti tagok megsegítésére hozzunk létre szakszervezeti segélyalapot. II. Életés munkakörülmények A reálbércsökkenés a megyében élőket az átlagosnál is jobban sújtja. A dolgozók minden népgazdasági ágban kevesebbet keresnek, mint az ország más munkahelyein. A valódi bérreform kidolgozása és bevezetése elodázhatatlan. Alapelvünk, hogy hosszabb távon a reálbér növekedjék, meg kell állapítani a minimális béreket, a béremelések minimális mértékét, és határozottan követeljük az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elv érvényesülését. Térségünkben a társadalombitosítási kiadások is az Országosnál szerényebb mértékben emelkedtek. Ugyanez mondható el a nyugdíjakról is. Szorgalmazzuk a területi különbségek figyelembe vételét a kivételes nyugellátásnál és a segélykeret megállapításánál. A munkahelyi szociális ellátás az oktatási és az egészségügyi ágazatban kedvezőtlenebb, mert a hiányos költségvetés miatt az anyagi feltételeket nem teremtették meg. Aggasztó a fiatalok és az idősek helyzete. Gondjaikat az eddiginél differenciáltabban kell megközelíteni. A szociálpolitika teljes rendszerének újragondolására van szükség. Cél a létbiztonság megőrzése, a társadalmi hátrányok mérséklése, az esélyegyenlőség javítása. És mindehhez elengedhetetlen az önálló szakszervezeti koncepció kidolgozása. III. Együttműködés Elve jogkörünkkel, évente véleményeztük a tanácsi költségvetések alakulását, ellenőriztük az intézkedések hatását, állásfoglalásainkkal elősegítettük a helyzet differenciáltabb feltárását. Sajnos a lakásépítés, -fenntartás és -gazdálkodás feszültségei tovább növekedtek. Lakásreformra volna szükség. Szeretnénk, ha az állami vezetés az állampolgárok szemszögéből vizsgálná a lakáskérdést. Tiltakozunk az ellen, hogy a lakásreform egyszerű teherátcsoportosítás legyen 1 Az oktatási intézmények fenntartása és működtetése komoly gondot jelent. Véleményünk szerint a középfokú iskoláztatás minimális feltételeinek biztosítása nem elégséges. Meg kell vizsgálni, hogy belső átcsóportositással miként teremthető meg az optimális működés. Az egészségügy súlyos gondjai ellentétben állnak az egészségmegőrzési program követelményeivel. Intézkedni kell helyben és központilag is a feltételek javítása érdekében. A területpolitikai munkában új irányok megjelölése szükséges. A területi érdekek képviselete erőteljesebben jelenjen meg az állami döntéseknél IV. Oktatás, tudományos és kulturális élet A pedagógusok közérzetének romlása társadalompolitikai szempontból rendkívül káros következményekkel jár! Hasonlóan súlyos a helyzet a tudományos intézetekben, ahol a támogatások csökkenése a kutatómunka folytatását kérdőjelezi meg. Fordulat szükséges a kultúra társadalmi szerepének megítélésében. Elodázhatatlan az oktatási, tudományos, művelődési terület anyagi helyzetének radikális rendezése. A szakszervezeteknek önálló koncepcióval kell rendelkezniük az oktatás, a tudomány és a kultúra kérdéseiben. V. Feladatok Megítélésünk szerint azt az alapelvet kell megerősítenünk, amely az alapszervezetek és a tagság meghatározó szerepét hangsúlyozza. Ki kell dolgozni a tagsági viták új, gyors, egyszerű módozatait. Olyan választási rendszerré van szükség, amely lehetővé teszi a tisztségviselők, a testületi tagok közvetlen választását, delegálását és visszahívását. A tagság döntse el, mely szervezeti forma felel meg legjobban az érdekeinek. A szakszervezeti munka politikai és jogi garanciáit is meg kell teremteni. A szakszervezetek a kormánnyal egyenrangú partnerként hozzanak döntéseket. Rögzíteni kell a szakszervezetek jogállását, alkotmányos jogait és kötelességeit. A dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló valamennyi döntésnél jelen akarnak lenni a szakszervezetek. Kiemelt helyen szerepel a szociálpolitika, a munkanélküliek érdekvédelme, az alapszervezetek szakmai segítése, a tagsági igények felmérése, a területi hátrányok mérséklése. Az új szervezeti rendszerben lehetőség nyílik az alapiszervezetek szövetkezésére, az érdekképviselet erősítésére. Feladataink meghatározásánál a területi szervek teendői alapul szolgálhatnak. Működésünk személyi és tárgyi feltételeinek javítása ennek elengedhetetlen feltétele. Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa Mennyi a „mellékes" ára ? M

it nékünk1 a bős/—nagymarosi környezetvédelmi probléma, mikor a falut lassan elönti a szennyvíz — fakadt ki minapi beszelgetésünk-kor egv községi vezető. — Épül a sok összkomfortos ház, és vele a portákra a víznyelő gödör, amiben szennyvizet „tárolunk", az ivóvizet is adó kutaktól pár méternyire. Hatósági jóváhagyással, ki-ki saját kedve, kényelme szerint szennyezheti a környezetét. Mert a hatóságnak: legfeljebb szemhunyásra telik, szennyvízelvezető csatorna megépítésére nem. Nem olyan időket élünk, amikor elég pénz jutna az infrastruktúra fejlesztésére, csatomázásra, útépítésre, a kereskedelmi, egészségügyi, szociális hálózatokra. Mi tagadás, tényleg nem olyan időket élünk. Egyelőre a gazdasági szerkezetváltás vinné, ha menne, a pénzünket. Ám feltehető — és felteendő — a kérdés; lehetséges-e az a bizonyos szerkezetváltás szociálpiolitikai szempontok figyelembe vétele, hosszabb távra néző gondolkodás — és gondoskodás — nélkül. A kérdésre a választ a nálunk fejlettebb országokban már megadták, s példájuk bizonyítja, hogy nem lehetséges! Életképes gazdaság, magasabb életszínvonal nincs fejlett infrastruktúra, azaz, ahogy nálunik nevezik, „járulékos beruházások" — úgy mint út-, viz- csatorna-, telefon-, közlekedésés szállítás-, áruellátás-, egészségügyiszociális hálózat, s egyebek — nélkül. Nálunk viszont mindez egyelőre, sajnos, igazából „járulékos". Sót majdhogynem „mellékes" — s épp>en ezért háttérbe szoruló. Nemcsak nem elég fejlett, de bizonyos területeken egyenesen pazarló. Mert a népgazdasági szinten „megspórolt" infrastrukturális beruházások (vagyis, azok hiánya) az üzemek, vállalatok, szövetkezetek költségeit növelik. Szinte mindenki hallotta már a példát, hogy a hírközlés fejletlensége, az információ lassúsága évente mintegy 80 milliárd forinttal csökkenti gazdaságunk jövedelmét. Azaz, az évi veszteség hússzorosa annak a pénzösszegnek, amit az elmúlt időszakban a posta évente a távközlés fejlesztésére fordított. Kevésbé közismert, de számítások igazolják, hogy évi 27-30 milliárd forintos népgazdasági veszteséget „termel" elhanyagolt úthálózatunk, az utak és a vasút, a hidak jelen állapota, az elavult, járműpark, a környezetszennyezés. S ha számba vennénk mindazt a sok párhuzamos kapacitást, ami abból adódik, hogy vállalkozói szolgáltatasok hiányában, a vállalatok, gazdaságok „önkiszolgáló módon" igyekeznek igényeiket kielégíteni, például a fuvarozás, a javítás, a karbantartás, a távközlés, a számítástechnika területén — sok-sok milliárdos veszteségeket jegyezhetnénk. Mert a sok, egymással párhuzamos, „cégre önállósult", azaz elszigetelt, s nagyrészt teljes kapacitásával kihasználatlan szolgáltatás népgazdasági- szempontból nézve már-már pazarlónak tűnőén drága. Rőt sokhelyült valóban pazarlás is. Például az olyan teherszállító járművek, amik saját termék, saját fuvar hiányában állnak; az olyan ipari vízművek, amelyek kapacitásuk szerint még a közeli falut is elláthatnák vezetékes ivóvízzel, de csak saját üzemüknek adnak vizet; az olyan számítógépiek, amelyek több cég adatbázisával is könnyedén elboldogulnának, de csak egy „gazaanak" dolgoznak. R vajon nem minösithetö-e pazariasnak az olyan „infrastrukturális berunázás", mint például a közelünkben, Sándorfalva határában, a homokbányához vezető, pár hónappal ezelőtt megépített, „portalanított" út, ami (nyilván, önerős piénz hianyában) nem kapott megfelelő legfelső borítóréteget, s a rajta járó soktonnás teherautók az apróra darált „kőburkolatot" pár-hét alatt porrá változtatták — befedve vele az út menti erdő és kiskertek minden növényzetét (gondolom, csupa környezetvédelmi szempontból) — a lett, mi vdlt: kátyús dúlőút...? Az „önerős" megoldásokban vajon mennyi az elfekvő eszközkészletnek számitható nemzeti vagyon? S mennyivel növelik, vajh", a vállalatok, szövetkezetek önköltségét, és abból a termékeiket vásárlókra áthárított forintokat? Ki fizeti igazán az árát országunk felemás infrastruktúrájának? S valóban nem ideje ez a mostani annak, hogy a termékszerkezet-váltáshoz kapcsolódjék a szolgáltatások szerveződésének felülvizsgálata, ésszerűsítése, együttműködések szerződése? Nem hinném. A gazdaság átalakítása, fejlesztése ugyanis enélkül megoldhatatlan. S amit most e téren elmulasztunk, az később hatványozott problémaként üthet vissza. Pedig lehet, hogy egy kis mostani odafigyeléssel, befektetéssel elejét vehetnénk a majdani gondoknak. Ha figyelnénk látszólag „bagatell" dolgokra is. Például arra, hogy Mihálytejken kérik;: a szemétlerakóhelyet telepítsék ki a belterületről, a bölcsőde, az egészségügyi intézmények szomszédságából. Vállalják érte a saját kukavásárlást, a szemétszállítás költségeit. Ha úgy tetszik a fogalmazás, mondhatjuk úgy is, hogy fejlettebb infrastruktúrát szeretnének, ha a tanács is úgy akarná. Felajánlanak, vállalnak valamit, valamiért. E

rre (kellene a jövöben jobban odafigyelni. Mert a pénzalapok melleit ez lehet az infrastrukturális fejlesztések egyik forrása. Az egyik leginkább elmaradt területen, a kommunális szolgáltatásokban. Amikre egyre nagyobb az igény, nemcsak a városokban, do már a falvakban is. Ahol a lakosság, mint fogyasztó. s mint vállalkozó, az eddiginél lenyegesen nagyobb szerepet kaphat a jövőben a szolgáltatások fejlesztésében: pénzt és munkát mobilizálhat erre a területre. Például azért, hogy megépülhessenek a szennyvízelvezető csatornák, hogy a településen kívülre kerülhessen a szemét. S még sorolhatnánk az éppen soros teendőket, keresgélhetnénk a lehetőségeket. Vannak. Éppen ezért, nem szabad elhinni azt, hogy „nem olyan időket élünk, amikor elég' pénz jutna az infrastruktúra fejlesztésére"! Olyan időket élünk, amikor ez elengedhetetlen: kisebb és nagyobb közösségi, gazdálkodói és népgazdasági szinten egyaránt. Az infrastruktúra, a szolgáltatások fejlesztése nélkül nem lehetséges sem a szerkezetváltás, sem a társadalompolitika reformja. Szabó Magdolna Vasútorvosi napok Szegeden Több pénz, jobb ellátás Tegnap, pénteken délelőtt kezdődött meg Szegeden a MÁV művelődési házban a vasútorvosi napok rendezvénysorozata. Az ünnepélyes megnyitót — ahol Lovász Lázár, a szegedi vasútigazgatóság főigazgatója és Taji Endre, az egészségügyi főosztály vezetője köszöntötte a megjelenteket — kővető ülésen és szekcióüléseken a go/ndozásról, mint a komplex egészségügyi ellátás általános módszeréről, a rehabilitáció helyzetéről. lehetőségeiről, gondjairól, valamint a munka-egészségügyi vizsgálatok eredményeiről tanácskoztak. A 150 vasútorvos és a mintegy félszáz, más állami egészségügyi intézményből meghívott szakember két napon át vitatja meg a magyar vasútegészségügy aktuális kérdéseit. Az országos konferencia előtt Veres László címzetes egyetemi tanár, igazgató főorvos tájékoztatta a sajtó képviselőit. * Sokak számára bizonyára közismert, hogy a magyar vasútegészségügyben az orvosi ellátás magas színvonalú. -Köszönhető e példaértékű üzemorvosi rendszer kimagasló gyógyítómegelőző munkája annak, hogy a század elejétől épülő szervezeti keretekkel dolgozik,' saját telefonhálózattal bír, és számithat dolgozói önkéntes támogatására. A magyarországi vasutasok ugyanis fizetésük fél százalékát ajánlják fel egészségügyi szolgálatuknak, jelentős mértékben kiegészítve az államtól kapott támogatást. A dolgozók önkéntes anyagi támogatásából származó tetemes összeggel a vasútegészségügy valamennyi területét segítik: kezdve a közvetlen segélyektől a korszerű diagnosztikai és terápiás eszközökkel történő ellátáson át más egyéb fejlesztésekig. A dolgozói hozzájárulásnak köszönhetően nyílt többek között anyagi lehetőség a MÁV-kórház 50 millió forintos rekonstrukciójára és a dolgozók befizetett piénzének köszönhetően jut az alapellátás több millió forintos támogatására. Nem elhanyagolható tény a MÁV szolgálatában álló egészségügyi dolgozók bére magasabb, mint a más helyütt dolgozó kollégáiké. A vasútegészségügy intézményrendszerében teljes az integráció. A járóbetegellátásban valamennyi orvosi szakág megtalálható. Kórházaikban a vasutasok körében jellemző, speciális betegségekhez igazított osztályok működnek. Példaként említhető a -budakeszi 800 ágyas kórház, ahol kardiológiai, er- és mellkassebészeti, szanatóriumi, valamint rehabilitációs osztály van. Ez utóbbi az idegrendszeri bántalmak, valamint a neurotikus megbetegedések utógondozására hivatott. Annak ellenére, hogy a vasútegészségügyben az orvosi rehabilitáció terén igen sok problémával küszködnek. A kétnapos tanácskozás egyik fő témája éppien a nagyszámú dolgozót érintő foglalkozási rehabilitáció számos problémájának megvitatása, a vasút és a vasutasok számára egyaránt megnyugtató megoldási lehetőségek keresése. K. K