Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

28 1988. szeptember 3., szombat Bányásznapi és jubileumi ünnepség A .'itt. bányásznap alkalmából csütörtökön u fővároshan központi ünnepséfion köszöntötték « szén-, szénhidrogén-, ásvány-, érc- és bauxitbányászokat. Az ünnepi program résztvevői először a székház aulájában a bányászmártírok emléktáblája előtt rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nevében Orosz Károly, az MSZMP főtitkára, valamint Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára, a KB tagjai, a kormány és uz Ipari Minisztérium képviseletében Berecz Frigyes ipari miniszter, Kapolyi László kormánybiztos és Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes, a bányászszakszervezet részéről pedig Havrán István, elnök, Kómár András és Varga József alelnökök koszorúztak, majd a bányavállalatok képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Ezután az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében került sor a központi ünnepségre, amelyen megjelent: Grósz Károly, Lukács János, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagja; Nagy Sándor, a SZOT főtitkára; Berecz Frigyes ipari miniszter; Hoós Jáno6, az Országos Tervhivatal elnöke és Villányi Miklós pénzügyminiszter. Az ünnepséget Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára nyitotta meg. Az Ipari Minisztérium és a szakmai szakszervezet nevében köszöntötte az ország bányászait Hangsúlyozta, hogy a 38. bányásznap most egyben a bányászszakszervezet megalakulásának, és lapja, a Bányamunkás megjelenésének 75. évfordulója is. Ez a lap fontos szerepet töltött be a szakszervezet életében. Kiemelte: a felszabadulást követően a bányászok óriási részt vállaltak az országépítő munkából, a hatvanas évek második felének elhibázott energiapolitikája, az akkor elhatározott visszafejlesztés azonban máig ható anyagi és erkölcsi vesz.teségeket okozott a szénbányászatnak. Az energiapolitika korrekciója pedig a többszöri olajárrobbanások ellenére is több mint egy évtizedet késett. így a nyolcvanas évek első felében a szénbányászat csak rendkívüli erőfeszítésekkel tudta kielégíteni az igényeket. A bányaipar dolgozói megértik, hogy a gazdasági és társadalmi reformok következetes végigvitele egyetemes nemzeti érdek, amely egybeesik a bányászok hoszszú távú érdekeivel is. Ezért elfogadják és támogatják a gazdasági megújulás következetes végrehajtását. Ezután Grósz Károly mondott ünnepi köszöntőt. Grósz Károly beszéde — A 38. magyar bányásznapon a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kojrnány megbízásából őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm ünnepségünk résztvevőit, a bányászat minden dolgozóját. Jó érzéssel szólok a magyar tárnákban dolgozó lengyel bányászokról is, és azokról a román állampolgárokról, akik áttelepülés után bányászként keresik kenyerüket nálunk — kezdte beszédét Grósz Károly, majd az egy éve elfogadott stabilizációs kormányprogram megvalósításának helyzetéről szólt. A gazdasági szerkezetváltás és a nagyobb szabadságfokú, az alkotó energiákat valóban mozgósító gazdálkodás elképzelhetetlen a ma igen széles körben létező támogatások nagymértékű leépítése nélkül. A hosszú ideje deklarált szándék tehát tovább nem halasztható, még akkor sem, ha ez csoport- és egyéni érdekeket sért is. Ennek a folyamatnak a nyilvánosság előtt kell zajlania, mert különben a felmerülő részérdekek a közös érdekek rovására állandóan nyomást gyakorolnak az irányításra. A Minisztertanács elszánta magát: határozottan, de ésszerű fokozatossággal végigmegy ezen az úton. Hároméves programot dolgozunk ki a támogatások leépítésére, és ezt folyamatosan az Országgyűlés elé terjesztjük Az a szándékunk, hogy már jövöre 30—40 milliárd forinttal csökkentjük a költségvetési támogatást. Alapvető gazdasági-társadalmi és politikai érdekünk, hogy a radikális fordulatot a lehető legkisebb mértékű, de a piacok egyensúlyba jutását nem korlátozó infláció mellett valósítsuk meg. Ma már látható, hogy jövőre az ideihez hasonló méretú lesz az árszintnövekedés, mert adósságszolgálati terheinket figyelembe véve a piaci egyensúly másképpen nem jöhet létre. — Ha az idei esztendő gazdasági teljesítménye eléri a tervezettek akkor reményünk szerint 1989-ben a reúlfogyasztás már nem csókken, de a reálbércsökkenést — az ideinél lényegesen kisebb mértékben — nem tudjuk elkerülni. A bérek reálértékének általános növelésére az egyensúlyi követelmények által támasztott korlátok miatt nincs mód. A reálbércsökkenés, persze nem mindenkire vonatkozik. Az új gazdasági feltételek lehetővé teszik, hogy az érdemi teljesítményt nyújtóknak a reálbére növekedjen, s családjuk életszínvonala javuljon. Grósz Károly ezután idézte a pécsi bányászoknak az augusztus 23-i munkabeszüntetésekor hozzá intézett levelét, s többek között hangsúlyozta: A magyar bányászok nem a nemzet eltartottai, hanem szenvedő alanyai egy átrendeződő, sok adóssággal terhelt, bizonytalan gazdaságnak. Az, aki naponta leszáll, számtalan veszéllyel dacolva, nem lehet felelős sem a hazai gazdasági, sem a világpiaci környezetért. Ezeknek az embereknek az erőfeszítéseit, áldozatvállalását lekicsinyleni nem egyszerűen hiba, hanem bún. Ugyanakkor valóban jogosan kérik ki maguknak egyik-másik sajtótermékben megjelenő, vagy elhangzó riportok, kommentárok hangnemét, álobjektivitását és szakszerűtlenségét. Az igazság kedvéért hozzáteszem: a kritika nem az egész tömegtájékoztatásra vonatkozik, de megengedhetetlennek tartom, még ha az egyébként szintén rosszul fizetett újságírókról is van szó, hogy bárki csupán hiányos ismeretek birtokában szentenciákat mondjon a bányászokról, a bányák jövőjéről. A kormányzat stabilizációs programjának keretében a bányászattal kapcsolatos lépéseink — bár egyik-másik váratlan volt és tűzoltómunkának tűnhetett — koncepcióvá állnak össze. Ez azt is jelenti: a kormányzat törődik a bányászok és a bányászat jövőjével. Semmiképpen nem érdekünk ugyanis a bánvászkodás drasztikus csökkentése. és energiafelhasználásunkban a hazai termelés 50 százalékos arányát sem indokolt alacsonyabbra engedni. Nemegyszer jogos rosszallásként fogalmazódik meg velünk szemben, hogy halogatunk döntéseket, tétovázunk, bizonytalankodunk. A késedelemnek gyakran a megnyugtató és körültekintő, sokirányú vizsgálódás az oka. A kapkodások, a latszatdöntések, a pótcselekvések ideje lejárt. A döntésekért pedig nemcsak a pillanatnyi érdeket, hanem a jövő követelményét is figyelembe kell venni. Ezzel nem vitatjuk a bányászat szükségességét. Nemzeti vagyonunk jelentős része a bányászat, amely az önök munkája révén válik valamennyiünk számára használható értékké, és szolgálja gyarapodásunkat. Biztos vagyok benne tehát, hogy a bányászatnak van jövője, és nem elsorvasztásra ítélhető válságágazat. Meggyőződésem: egyetlen szakmában sem jogos úgynevezett kiemelt jövedelmek követelése. Viszont a munka értékén történő és szigorúan teljesítményalapú megfizetésére mindenki joggal formál igényt. Ha idővel eljutunk e felismerés megvalósításához, feltételezem, hogy a bányászok fizetése akkor is a legmagasabb kategóriákba fog esni, anélkül, hogy bármiféle kiemeltségről szó lenne. A bérek szakma szerinti különbözősége nem kegy, vagy szubjektív elhatározás kérdése, hanem a gazdasági törvényszerűség következménye kell, hogy legyen. Végül a hűségjutalomról, ami az utolsó cseppet jelentette az István-akna dolgozóinak poharában. A kormány illetékesei megvizs-, gálták ezt a kérdést. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hűségjutalom kifizetésének helytelen rendjéért nem a központi szervek felelősek. A gazdaságilag és politikailag hibás értelmezésért helyben kell keresni a .felelősöket. A vállalat vezetői nem jól gazdálkodtak, az. elosztható pénzeszközökkel. Ezek következményét a kormány nem vállalja. Korrektebb lett volna, ha ezt a dolgozóknak is időben elmondják. A hűségjutalom ugyanis nem adható, hanem jár! Az ügynek természetesen a kormány számára is akadtak tanulságai. Ami általánosítható és országos jellegű gond, azt elemezni fogjuk, és igyekszünk megoldást találni rá. Ejtsünk egy-két szót a módszerről is. Én rendkívül kulturáltnak, politikailag érettnek tartom a pécsi bányászok sérelmeinek megfogalmazását. Ahogyan azonban nyomatékot adtak neki — azaz: nem vették fel a munkát —, azzal már vitatkozni szeretnék. Jogos üzeneteket akkor is el lehet juttatni ehhez a párthoz és kormányhoz, ha azokat munka közben állítják öszsze. A termelés ellentétpárja a terméketlenség. Kétlem, hogy történelmünk ilyen sorsdöntő pillanataiban a munka hiányával kellene nyomatékot adni a munkából fakadó jogos követeléseknek. Ezt azért is hangsúlyozni szeretném, mert vannak, akik azt hiszik, hogy ilyen módszerekkel jogtalan előnyökhöz juthatnak. A fenyegetések, nem hiszem, hogy eredményhez fognak vezetni. — A megújuló párt- és állami vezetésnek van elképzelése, világosan meghatározta a társadalom és a párttagság előtt álló feladatokat. Van ereje céljainak végrehajtását megszervezni. A vezetés képes a demokratikus és alkotó légkör politikai feltételeit megteremteni. Még akkor is, ha sanda politikai szándékokból felerősödött a vezetésre irányuló nyomás, ha egyesek a reform jelszava alatt az anarchiát bátorítják, vagy olcsó népszerúséghajhászásból a demagógia lovát sarkantyúzzák. Arra viszont nem képes, hogy az üzemi demokrácia helyi funkciózavaraiért viselje a felelősséget. Az ország párt- és állami vezetői nem képesek arra, hogy a 10 millió állampolgár, vagy a 800 ezres párttagság helyett gondolkodjanak, cselekedjenek. — Ami az elmúlt időszak gazdasági gyakorlatát illeti, szándékunkban áll, hogy megvonjuk mérlegét. De nem a mindenáron való bűnbakkeresés szándékával, hanem azért, hogy a társadalom és a vezetés még reálisabban lássa: milyen helyzetben vagyunk, a miért van szükség a gyökeres fordulatra, s mi lehet a továbblépés iránya. — Társadalmi-gazdasági kibontakozásunk sikere önöktől, a magyar bányászoktól is jelentős mértékben függ. A népgazdaság és a bányászat érdekei egybeesnek. Hagy Sándor fölszólalása Grósz Károly beszéde után a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az ágazati-szakmai szakszervezetek nevében Nagy Sándor, a SZOT főtitkára köszöntötte a bányászokat, és a megalakulásának 75. évfordulóját ünneplő bányászszakszervezetet, annak valamennyi aktivistáját, és az ünnepség résztvevőit. Utalt arra, hogy a megemlékezésekre olyan körülmények között kerül sor, amikor nehéz gazdasági helyzetben • van az ország, s ennek jeleit, következményeit nap mint nap érzékelik a bányászok csakúgy, mint más dolgozók. E jelek olykor korábban nem tapasztalt feszültségekkel járnak. Ilyen volt az egy héttel ezelőtti István-aknai egynapos munkabeszüntetés is. Ennek okait, tanulságait azóta számos fórum és sajtóorgánum kereste, elemezte. Ez helyes dolog — mondotta —, hiszen minden fontos figyelmeztető jelből tanulni kell. De feltehetően még hasznosabb lett volna, ha az illetékes vezetők ugyanezt az energiát még az események előtt a rendezendő problémák megoldására fordították volna. Komolyabban kellett volna figyelembe venni azokat az előzetes jeleket és jelzéseket, amelyek a szakszervezetektől, s így természetesen a bányászszakszervezettől is érkeztek az adórendszer működésével, annak a teljesítményekre és a nettójövedelmekre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Rámutatott: az országnak és a bányászoknak is érdeke, hogy levonják ebből a szükséges következtetéseket. Ezek a problémák azonban nem jelenthetik azt, hogy a bányászat egészével gondok lennének, és emiatt válságágazattá kellene nyilvánítani a bányászatot. Nem jelentheti azt sem, hogy a veszteséges területeken dolgozóknak teljes egészében maguknak kellene megfizetniük az elkerülhetetlen átrendeződés számláját. A gazdasági szerkezetet nem "ők hívták életre, az alkalmazott technológiát nem ők választották meg, a szabályozó rendszert nem ők alakították, tehát a következményeket sem egyedül nekik kell viselniük. Elfogadhatatlan, hogy a szerkezetátalakítás terheit egyedül a dolgozók viseljék, és ráadásul nap mint nap még tudtukra is adják, hogy munkájuk haszontalan. Ezután Berecz Frigyes állami, Nagy Sándor szakszervezeti kitüntetéseket, Lajer László, a bányászszakszervezet titkára pedig bányászművészeti nívódíjakat adott át. Az ünnepség Kovács László zárszavával, majd a bányászhimnusz hangjaival ért véget. (MTI) •a Üdvözlő távirat A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Slraub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölték Nguycn Van Linht, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárát, Vo Clii Congot, a VSZK Államtanácsának elnökét, Do Muoit, a VSZK Minisztertanácsa elnökét. Stadinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratban köszöntötte vietnami partnerét. Le Quang Daot, a VSZK Nemzetgyűlésének elnökét. fl propaganda és tájékoztatás soron lévő feladatai A propaganda és tájékoztatás soron levő feladatai címmel országos tanácskozás kezdődött csütörtökön Nádudvaron, az Ady Endre Művelődési Központban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának szervezésében rendezett kétnapos eszmecsere az 1988—89-es pártoktatási év előkészítését szol-1 gálja. A rendezvényen a megyei és a megyei jogú pártbizottságok ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai, propaganda- és művelődési osztályvezetői; az oktatási igazgatóságok igazgatói, valamint a megyei lapok főszerkesztői vesznek részt. Jelen vannak a társadalmi és tömegszervezetek meghívott képviselői, valamint a sajtó meghívott munkatársai. Andics Jenő, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője mondott megnyitó beszédet. Ezt követően Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadását. A politikai intézményrendszer reformjának, a párt megújulásának eszmei, politikai, szervezeti •kérdései címmel. A szocialista építés jelenlegi időszerű kérdéseiről szólva rámutatott a népakarat érvényesítésének új jelenségeire, a társadalmi kezdeményezések gyarapodására, amelyeket a megfelelő türelemmel és jószándékkal kell fogadni, mert ezeknek a társadalmi kezdeményezéseknek a talaján jöhet létre egy új társadalmi közmegegyezés. Berecz János részletesen szólt a pluralizmus kérdéseiről, annak filozófiai, ideológiai, kulturális és gazdasági vonatkozásairól, kiemelve a politikai pluralizmus időszerű témaköreit. Rámutatott: a politikai pluralizmus lényege a társadalomban megnyilvánuló sokféle érdek érvényesítése a politikai intézményrendszerben, s azok összhangba hozása a közérdekkel. A politikai pluralizmust a marxista—leninista párt vezetésével az intézményrendszer fejlesztésének keretében kell megteremteni. A pártnak politikai és ideológiai, nem pedig hatalmi eszközökkel kell biztosítania, érvényesítenie vezető szerepét. Berecz János foglalkozott a párt tevékenységének időszerű kérdéseivel is. Elmondta: — Társadalmi fejlődésünk kulcskérdése, hogy komolyan vegyük az országos pártértekezlet állásfoglalását, amelynek lényege: fordulat-reform-megújulás. Most az a döntő, hogyan tudunk élni ezekkel a kulcsszavakkal, illetve hogyan tudjuk megvalósítani a mögöttük lévő programokat. Nagy súllyal szólt arról, hogyan lehet még ütőképesebbé tpnni a párt tevékenységét. Kiemelte: a párt politikájának alakítása az egész tagság ügye. E tekintetben a legfontosabb az alapszervezet, hiszen általa érvényesül a párt vezető szerepe. A párt továbbra is fontos bázisának tekinti a termelőegységeket, de látja, hogy egyre nagyobb szerepet kell játszaniuk a területi pártszervezeteknek. Szükségesnek tartja a pártapparátus munkájának újragondolását Végezetül szólt a pártegység erősítésének szükségességéről, kiemelve, hogy a párt harci szövetség, amelynek alapja az öntudatos egység, a közös törekvés. Ezt segíti, hogy a Politikai Bizottság a fő kérdésekben egységesen foglal állást — mondotta Berecz János. — a gépkocsinyeremény-betétkönyvek 1988. augusztus 31-én megtartott sorsolásáról Az Országos Takarékpénztár a gépkocsinyeremény-betétkönyvek 109. sorsolását augusztus 31-én Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 ezer és 5 ezer forint *) betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1988. április 30-áig váltottak és 1988. július 31-én még érvényben voltak. Az alábbiakban közöljük a Csongrád megyében váltott, a sorsoláskor érvényben levő és nyereménnyel kisorsolt betétkönyvek számát és a nyereményt. 5000 FORINT ÖSSZEGŰ BETÉTKÖNYVEK 05 0516829 t 05 0551199 t 05 0589849 t 05 0614026 t 05 0629676 t 05 0639228 t 05 0640649 dt 05 0650810 t 05 0656795 t 05 0669059 t 05 0714834 t 05 0728433 d 05 0734285 w 05 0737609 dt 05 0758056 dt 05 0770758 t 05 0777942 t 05 0814435 t 05 0819853 t 05 0820578 dt 05 0824643 t 05 0825382 d 05 0827769 t 05 0832472 t 05 0835240 d 05 0840209 I 05 0850632 t 05 0851144 t 10 000 FORINT ÖSSZEGO BETÉTKÖNYVEK 05 0038560 dt 05 0088939 t 05 0108740 t 05 0050885 t 05 0091078 t 05 0114932 t 05 0079966 w 05 0097121 d 05 0118370 f 05 0082257 t 05 0101308 d 05 0119408 t 05 0087817 t 05 0105536 t 05 0120909 t A gépkocsitípusok jelölésére az alábbi rövidítéseket használtuk: FSO 1500 — f. Dacia 1310 CLX — dt, Dacia 1310 — d, Trabant Limousine Speciel — t, Wartburg Standard — w. (Megjegyzés: az elsőként feltüntetett FSO 1500 típusú autó 1500-as Polski-FIAT.) A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, azért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A hivatalos nyereményjegyzéket az érdeklődők szeptember 9étől bármelyik OTP-fiókban megtekinthetik.