Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

IS8S. .szeptember 7-, szerda A bányászszakszervezet elnökségének ülése Az Országos Érc- és Ásványbányák termékszerkezetének korszerűsítésére kidolgozott ötéves program első felében végzett munka tapasztalatairól tárgyalt keddi ülésen a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A testület megállapította, hogy a termékváltás eddig eredményes volt, s enélkül — forgóalap- és adóhiány miatt — már 1986-ban pénzzavarba került volna a vállalat. A veszteséges tevékenységek tnegszüntetésére gazdaságtalanul működő bányákat zártak be, s ugyanakkor gondoskodtak korszerű technológiájú üzemek berendezéséről. A szakszervezet egyetértett azokkal a körültekintő vállalati intézkedésekkel, amelyek alapján a bezárt üzemek dolgozóinak sorsát, az áthelyezést, a hatékonyabb foglalkoztatást és az idősebbek korkedvezményes nyugállományba vonulását intézték. Szükségesnek tartják azonban, hogy a munkaerőgazdálkodás szempontjait figyelembe véve az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a többszakmás képzés kiterjesztésére. A vállalat az utóbbi két és fél évben 398 millió forintot költött a bányabezárásokra és 757 millió forintot a termékszerkezet-váltásra előirányzott 12 fejlesztési beruházás megvalósítására. Ebből hat fejlesztés fejeződött be eddig. Az elnökség kedvezőnek értékelte a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság együttműködését, amelyben a korábbinál rugalmasabb döntési módszert alakítottak ki. Az idén a szabályozó-változások miatt növekedtek a vállalat anyagi terhei, de a szociálpolitikai és jóléti célokra fordítható forrásokat még így is sikerült szinten tartani. Nemzetközi konferencia Szeptember 12. és 16. között tartják Budapesten a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség (IDF) 72. ülésszakát. A Duna Intercontinental Szállóban sorra kerülő rendezvenyen 45 ország csaknem 600 tejipari szakembere, tudósa, kutatója vesz reszt. Az idei ülésszak szekcióülésein kiemelt témaként tárgyalják a tej- és a tejtermékek szerepét az egészséges táplálkozásban. Részletesen elemzik a minőségjavítás, a minőségmegőrzés új módszereinek széles körű bevezetését, az új energiatakarékos gyártási eljárásokat, valamint a tejipari melléktermékek jobb hasznosítását. A magyar tejipar munkájának nemzetközi elismerését jelenti, hogy a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség legrangosabb rendezvényének az idén hazánk a házigazdája. A szakértők figyelmét felkeltelte, hogy tejtermelésünk 10 év alatt 26 százalékkal nőtt, a tejtermékfogyasztás pedig 39 százalékkal emelkedett. Tápé révészei Gondoltam, följegvzek néhány tényt s adatot a tápéi kompról, elvégre mégsem állapot: csak annvit tudok róla. mint amennyit Petőfi Sándor leirt, már tudniillik, hogy ..benne hallgat a sötétség". Elmentem hát Táoéra. beszélgetésbe elegyedtem a két révésszel: Laczik Zoltánnal és Herke Jáno&sal. — Hányszor fordulnak naponta? — Kismilliószor . . . Hivatalosan mindig félkor és egészkor indulunk, de ha sokan gyűlnek össze a parton, persze, hogy nem várakoztatjuk meg őket. Reggel hattól este hétig szállítjuk a két part közt az utazókat. — Kik az utasaik? — A téeszek dolgozói, olajipari munkások, tanyaiak. kisgazdák ... Kocsi vallóval jönnek, teherautóval, ilyesmivel. Sok a személvautó is . .. A komo közlekedés különben ingyenes; naponta körülbelül ötszáz kocsit szállítunk oda vagy vissza. — Honnan mennek az utasok és hová? — Marosleléről Algvőre. vagy például Szegedről Makóra ... És fordítva. TáDot. terményt, takarmányt. hasonlókat szállítanak. — Hányan dolgoznak itt, a kompon? — Ketten vagyunk révészek. s a ha ¡övezető. Egyébként tizenheten dolgozunk itt. a közúti igazgatóságnál, s váltjuk egymást. — Mi a dolga a révésznek? — Kikötés, forgalomirányítás ... Mármint a kompra hajtó járművek eligazgatása. Fontos, hogv a komp teherelosztása egyenletes legyen ... Éiieliőri szolgálatot is ellátunk a kompnál: persze egymást váltva. — Milyenek az utasok? — Hát ez változó ... Amíg a parton vannak, mindenkinek nagyon sürgős. De ha már a kompon vannak, nem annyira ... Hiába mondjuk, hogy oda álljon, ne ide. mert különben nem fér föl a másik kocsi, nem áll oda... Ez persze nem általános, időniként azonban előfordul. — Volt már baleset emiatt? — Történt egyszer, hogv a kompon szorult egv Rábavontató. ekével. Igaz. ebben nem volt hibás senki. A kajakosok kicsivel több gondot okoznak ... Előfordul, hogv vízre eresztjük a főkötelet. s hiába jelzünk a zászlóval, oda se neki... Ekkor ión a kiabálás, és más hasonló ... — Egy harminchat tonnás, majdnem 30 méter hosszúságú komp nyilván nem gyerekjáték. Mit kell tudnia a révésznek? — Mindenekelőtt révészvizsgát keli tenni. Ismerni kell a haióközlekedést. a víziközlekedés szabályait. Természetesen úszni is tudni kell. meg evezni is A réNagy László felvétele vészvizsga mellett kishajóvezetői vizsgánk is van. — A fizetség? — ötezer-kettőszáz az alapom — mondta Laczik Zoltán —. de erre rá ión még a műszaki és az éjszakai pótlék. — Jár a komp télen is? — Amíg be nem fagy a víz. Ha befagy, vagy ha zajlik a iég. leállunk. Ilyenkor a tápéi téli kikötőben vagyunk. s a szükséges festést, kisebb-nagyobb javításokat végezzük el. Apróbb javítások persze nem ritkák ilyenkor sem. mert ami forog vagy mozog: előbb-utóbb mind elromlik, vagy szétmegy. — Mit csinálnak, ha esik az esö. vagy a hó? — Van védőruhánk, fölvesszük. és kész. Persze, télen. ha jeges a fedélzet, a helyzet kissé bonyolultabb ... A kompot homokkal. a lejárókat sóval szórjuk föl. de ez sem segít mindig a helyzeten. — Mi a révész,ek legfőbb bosszúsága? •— Ha esik az eső ... — És a legfőbb öröme? — Maga a vízi élet. Ezt szeretjük, ezért mentünk révésznek — mondta Laczik Zoltán és Herke János, miközben oda-vissza vitt minket a komp. a Tisza-két partja között. Farkas Csaba Beszélgessünk a megújulásról Közoktatási kórkép Csüggedten, aggodalom, mai keltem föl a helyeimről a két és fél órán át tartó vita után. Gondolom, többnyire ugyanez mondható el azokról a szegedi párttag (titkár, vezetőségi tag) pedagógusokról is, akik a, minap azért gyűltek össze, hogy elmondják véleményüket a városi pártbizottság pártértekezletre készített állásfog. lalás-tervezetéről. A hangulat paprikás volt, nem nélkülözte a szókimondást, a kritikus megfogalmazásokat. Több mint húszan jöttek el. közülük tizenhatan ' kértek szót. Sorrendben a kővetkezők: Bagi Dezsöné, Harangozó Józsefné, Vassné Medgyesi Piroska, Borbola István, Szarvas Lászlóné, Varsányi Imre, Nádaskay Gábor, Náruiiné Takács Mária, Anton József, Kispál Antalné, Alföldi Jánosné. Béleczky Imre, Kain M. lstvánné, Révészné Pap Klára, Veszelovszki Vincéné és Nagy Károlyné. Nem vagyunk hive az ilyesfajta felsorolásnak, ezúttal mégsem árt kivételt tenni. A hozzászólók ugyanis egy-egy kollektíva véleményét tolmácsolták, így joggal lehetnek kíváncsiak a közösségek arra, észrevételeik eljutottak-e oda, ahová címezték azokat. A városi pártbizottság munkatársai, többek között Schmidt József titkár biztosította az egybegyűlteket, hogy a vita nyomán korrigálni fogják a tervezetet. Többen szóvá tették, hogy aránytalanul kis hely jutott a közoktatásnak. A leírtak már régóta visszaköszönnek. AV. oktatásról szóló rész szóhalmaz, hiányoznak belőle a konkrétumok. Szinte három évtizede mondogatjuk, javuljanak az oktatás feltételei, növekedjék a színvonala. Mi a helyzet a gyakorlatban? A költségvetésből mind (kevesebb pénz jut az oktatásra, a közművelődesre. Zsúfoltak az iskolák, képtelenség megvásárolni a jó minőségű oktatási segedesz közöket. A személyi feltételek még elkeserítőbbek. Nem az a gond, hogy nincsenek pedagógusok, inkább az, hogy nemi maradnak a pályán az arra rátermett fiatalok. Pedagóguskörben is érvényesül a kontraszelekció. Megingott a belső tartás, nincsenek tudati fogódzók. Égetően szükség volna a bérreformra, hiszen köztudomásúan alacsonyak a pedagógusfizetések. A túlórákat már nem is merik jegyezni, ugyanis nincs mód a .kifizetésükre. Á jutalmak nevetségesen csekélyek. Nem csoda, ha a pedagógusok mellékállások után néznek, vagy egyszerűen elhagyják a pályát. Kérdés, mikor élhetnek a tanárok az értelmiségi léthez méltón? Megélhetési gondjaik vannak. Lehet-e beszélni ilyen körülmények között színvonalról, az oktatás minőségének javulásáról? Az egyik hozzászóló kétségbeesését fejezte ki, amikor így fogalmazott: jaj annak a népnek, amelyik a tanárt nem becsüli! Pedig nem becsüljük! Sem a szülő, sem a gyerek, sem a tár. sadalom. Jó iskolára pedig égetően szükség lenne. Nem csak a pedagógusok iránti tisztelet szűnt meg, a munkának sincs becsülete. Hogyan mutasson a tanár a gyerekeknek perspektívát, ha egy-két év után nyilvánvaló, nem érdemes tanulni, nincs értéke a tudásnak? A mai értelmiségi fiatalok már a saját gyereküket sem tudják eltartani szülői segítség nélkül. Ilyen körülmények között ki követelhet plusz munkát a pedagógusoktól? Szenvedélyektől fűtve, többen megkérdezték, ¡kik a felelősök azért, hogy idáig jutott az oktatásügy? Ahhoz sem fér kétség, hogy az oktatási törvény néhány eleme illuzórikus, megvalósíthatatlan. A helyi színek is megjelentek a vitában. Többen kifogásolták például, miért nem tükröződik a tervezetben Szeged iskolaváros jellege. Néhányan aggódnak amiatt, hogy képtelenség felmérni a város szakemberigényét. A szakoktatást az általános szakmai képzés felé kellene elmozdítani. Mások szerint, a gimnáziumok tekintélyét illenék növelni, hiszen a jó alapképzésre minden ráépíthető. A pedagógusvélemények szinte a legapróbb készletekre is kiterjedtek. Szóba került például az, hogy az iskoláknak járó támogatást teljesítmény alapján Ítéljék meg. Szükség van-e a jövő. ben esti és levelelő tagozatra? Miért nincsenek alkotó munkaközösségek. Milyen önállóság az, ha közben gúzsba kötik az embert? Ha nem száll le az este, a vita minden bizonnyal folytatódik. A valós képhez még hozzátartozik valami. Szinte minden hozzászóló elmondta: a vezetők a magasabb erkölcsi követelményeknek is feleljenek meg. Ha besározódnak, mondjanak le, a beismerés már kevés. Schmidt József azzal zárta a vitát, hogy a majdani, újraválasztott városi pártbizottságnak nem kevés munkát adnak majd a szegedi pedagógusok. Észrevételeiket pedig beépítik a tervezetbe. B. E. Vélemények a népfrontnál A népfront városi elnöksége kibővített ülésen vitatta meg a szegedi pártértekezlet elé kerülő állásfoglalástervezetet. Hogy a felelős népfrontosok mennyire várták a vitát, azt az az észrevétel is jelezte, amelyben egy fölszólaló kifogásolta, lapunk megfeledkezett a népfrontról, amikor arról tudósított, városunkban hol és ki'k tárgyalják a tervezetet. Jóllehet az idézett tudósítás nem a teljesség igényével készült, tájékoztatásainkban a viták tartalmára helyezzük a hangsúlyt, természetesen a teljességre törekedve, azok gazdagságát tükrözve, s ez a módszer föltételezi a válogatás igényét. Ily módon a népfrontnál lezajlott vitából is csak azokról szólunk, melyek tartalmukban újat adtak. Többen minősítették a tervezet formáját. Elmondták, érződik rajta még az a régi szemlélet^ megközelítési mód, amelytől éppenséggel szabadulni akar a párt. A vitaanyag helyzetelemző részét jónak, kritikusnak tartották, ám hiányolták belőle a céltudatosabb, bátrabb okfeltárást. Ezzel kapcsolatban elhangzott egy javaslat, miszerint jó lenne, ha az értekezleten egy független bizottságot állítanának föl, amely pótolná e hiányosságot. Néhányan a kelleténél erősebbnek érezték a tervezett politikai irányítást, mondván, hogy az az áhított kibontakozást gátolja majd. Az állásfoglalás feladatmeghatározó részéről szinte egyöntetű vélemény alakult ki: túl általános, kevés konkrétumot tartalmaz, nem nyújt kellő biztosítékot a kontrollnak, a felelősségrevonás lehetőségének. Ugyanígy általános igényként merült fel az is, hogy a párthierarchiában növekedjék az alapszervezetek tekintélye és felelőssége egyaránt. A tagfelvétel kérdését többen érintették. Nem biztos, hogy a létszámcsökkenés egyértelműen negatív jelenség — hallhattuk. E témakör taglalásából, mintha kimaradt volna az értelmiség, s nem helyes, hogy a dokumentum a fizikai dolgozókra és a fiatalokra teszi a hangsúlyt. A káderutánpótlás jelenlegi mechanizmusát ugyancsak elavultnak tartották. Többen is szóvá tették, a vezetőkkel szemben támasztott jelenleg érvényben levő hármas követelmény közül a szakmai hozzáértés legyen az első. Egy hozzászóló arra is kíváncsi volt, miért nem működik az írószövetség helyi csoportja, míg más a pártoktatással kapcsolatos megállapításokat vitatta, mondván, hogy a politikai akadémia előadásai nem érik el céljukat. Helyeselték, hogy városunkban működő tudományos műhelyek véleményére számit 3 párt döntéshozatalok előtt. Pártbizottságunknak végig kell gondolnia a különböző társadalmi mozgalmakhoz — a népfronthoz — való viszonyát, mert mint elhangzott, csökkent a tolerancia a lakosság körében, bizalmatlanok az emberek. Durva hiányosságnak találta egy hozzászóló, hogy az egészséges életmóddal kapcsolatos megállapítások sorából a sport, a testi nevelés, továbbá a versenysport fejlesztése kimaradt, a pártvezetés ezt ne csak, mint beruházási tényezőt kezelje. A helyi tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban szóvá tették, azok szerepe hallatlanul megnőtt. A lakosság kíváncsi arra, hogy például a városi pártbizottság egy ülésén ki, mit mondott, hogyan foglalt állást, pártvezetőinknek van-e egyéni véleményük, s ha igen, hogyan ütköztetik azokat. Egyébként a dokumentumtól függetlenül is — mint elhangzott — a szegedi pártbizottság kiállja az országos összehasonlítás pórbáját, amennyiben ke.deményezőkészs« úé'. rugalmasságát tesszük nagyim alá. Az országos pártértekezlet óta eltelt időben bebizonyosodott, magának a pártapparátusnak semkonynyű megfelelni az új feladatoknak, mégis kívánatos, hogy ahol lehet, csökkentsék a létszámot, hisz a pártmunkát is lehet társadalmi munkában vegezni. M. E. V-