Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYAR0RSZA6 78. évfo'yam, 212. szám 1988. szeptember 5., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A kontroll S

zinte mióta eszemet tudom, hallom gyakorta a mondást: mégiscsak erős ez a szocializmus, hisz ésszerű tlenségeink következményeként egy erős tőkés ország már régen tönkre jutott volna. Nos, alighanem lehet valami benne, hisz igencsak ritkán hallani például a tőlünk nyugatra fekvő országokból híreket veszteséges vagy működésképtelen nagyberuházásokról, míg minálunk szinte rendre kiderült, hogy milliárdokat fölemésztő nagyberuházások sokszor csak veszteséget termelnek, vagy éppen kihasználatlanul állnak, s egyszerű karbantartásuk is milliók tucatjaival, százaival rövidíti meg az államkasszát. Államkasszát? Ez akár rendben is lenne, csak hát akárhogyan is nézzük, az a bizonyos államkassza az adófizetők pénzéből, a társadalomtól elvont, központosított összegekből áll össze. Vagyis, a mi pénzünkről, az ország közös vagyonáról van szó, amelynek pazarló fölhasználása több okból is veszélyes. Részint azért, mert az éppen adott pillanatokban is más, fontos területekről von, el eszközöket (például az egészségügy, az oktatás, vagy a szociálpolitika), részint pedig azért, mert a központosított pénzek, eszközök pazarló, hibás fölhasználása a jövőt is veszélyezteti. Többek között azáltal, hogy olyan fontos nemzeti programok elől vonja el a tőkét, mint például az infrastruktúra (hírközlés, úthálózat stb.) fejlesztése, vagy az ipari szerkezetváltás, amelyek éppen az oly sokszor szorgalmazott minőségi megújulás alapfeltételeit teremthetnék meg. Hogy miért is jut eszembe éppen most mindez? Talán azon viták kapcsán, melyek most folynak a bös—nagymarosi vízlépcsőről, jóval a döntés és a nemzetközi szerződések megkötése után, az építkezések kellős közepén, amikor is immár milliárdok tucatjait emésztette föl egy igencsak kétes értékű nagyberuházás. No6, aligha vagyok abban a helyzetben — a szükséges információk és szakértelem híján —, hogy megítélhessem: meg kell-e építeni a vízlépcsőt, vagy sem? Kissé úgy érzem, hogy ez a vita már eső után köpönyeg. Hiszen arról nincs — mert nem lehet — kialakult véleményem, hogy a vízlépcsőrendszer ökológiai hatásai milyenek lesznek, legföljebb azt sejthetem a kialakult vita kapcsán, hogy a káros hatások elhárítása, illetve csökkentése sem lesz olcsó mulatság. Magamban azért elsősorban Szentágothai Jánossal értek egyet, aki úgy nyilatkozott: ő kezdettől fogva ellenezte a vízlépcsőrendszer megépítését, méghozzá elsősorban gazdasági okokból. (E kérdésről különben később még részletesen nyilatkozni kíván.) S óhatatlanul fölvetődik a kérdés: vajon a Dunakanyarban elköltött és elköltendő milliárdok tucatjaiból. mondjuk, hány kilométernyi autópályát lehetett volna építeni, vagy mekkora fejlesztésre nyílt volna lehetőség a hírközlésben, a telefonhálózatban. Ügy érzem, ha ezeket az összegeket az infrastruktúra (hírközlés, úthálózat stb.) fejlesztésére fordítjuk, igencsak nagymértékben hozzájárulhattunk volna a gazdaság tervezett minőségi fejlesztéséhez, amelynek egyik fő gátja a tőkehiány mellett az elégtelen infrastruktúra. Ha pedig például autógyártásra, jelentós lépéseket tehettünk volna a szerkezetátalakításban, « egy belső, feszítő ellátási probléma részbeni megoldásán túlmenően — a lehetséges export révén — talán az ország devizamérlegén is javítani lehetett volna. Lehetett volna... Igen, mert ezeket a lehetőségeket már eljatszottuk, szülessen végül bármilyen döntés az építkezésről. Hiszen az oda befektetett pénz már csakúgy nem fog meg- és visszatérülni, mint például az Adria-olajvezeték ára. De hát nem is ezért mondtam el mindezt, inkább a tanulságok kedvéért. Hisz a múltban elkövetett hibák árát valahogyan mindenképpen fizetnünk kell, de alighanem arra kell törekednünk, hogy a jövőben lehetőleg ne kövessünk el ilyesmi hibákat. Ehhez viszont mindenképpen szükséges a döntési mechanizmus reformja, a társadalmi-szakmai kontroll szervezetszerű és kötelező biztosítása, független testületek és szakértők (például Akadémia, Országgyűlés, társadalmi érdekképviseletek, néDfront stb.) bevonása révén. Jó-jó — mondhatná bárki —, de a tévedések akkor sem kizártak Hiszen például Nyugat-Európában is építettek atomerőművet, amely elkészült, s végül egv wattnvi áramot sem termelt — azóta is használaton kívül van. Igen, éppen a lakossági tiltakozás hatására. S minderre azért kerülhetett sor, mert ott is az előzetesen szükséges körültekintés és egyeztetés nélkül döntöttek. M

agam nem nagyon hiszek a „parttalan demokratizmusban", s a „mindenki mindenhez ért" gyakorlatában. De abban, föltétlenül, hogy „több szem többet lát", s abban is, hogy a mi társadalmunkban is bonyolult érdekviszonyok működnek, amelyek eredményeként szakemberek és kormányzatok is hozhatnak hibás, egyféle és partikuláris érdekrendszert kifejező döntéseket is. (Erre utal különben számos szocialista ország számos példája is.) Ezért is tartom nélkülözhetetlennek a politikai intézményrendszer olyan reformját és formálását, amely ¡ehetőséget teremt az érdekek és szempontok ütközésére, képviseletére a döntéshozatalban. És mindezt a nyilvánosság előtt. Hogy kialakulhasson és folyamatosan működhessen az, amit úgy hívnak: társadalmi kontroll! Szávay István Évfordulók jegyében Megkezdődött a tanév a tudományegyetemen és az egészségügyi főiskolán Két szegedi felsőoktatási intézményben rendeztek szombaton délelőtt — egy időben — tanévnyitó ünnepi tanácsülést. Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának oklevélosztással és kollégiumi névadóval ünnepélyesebbé tett évnyitóját az újszegedi Sportcsarnokban. a JATE nyilvános tanácsülését a Dugonics téri központi épület aulájában rendezték meg. A szegedi védőnőképző 50 éves évfordulójáról is megemlékező ünnepségen, valamint a 900 esztendős bolognai egyetemről induló universitas' eszményt idéző tanévnyitón megjelentek a megye és a város vezetői, a társintézmények képviselői. Az újszegedi intézmény ünnepségére eljött Medve László szociális és egészségügyi minisztériumi államtitkár is. Az évfordulók jegyében az évnyitókon szónoklók a megszokottnál többször idézték a múltat. Szél Éva tagozatvezető főiskolai tanár arról szólt, hogy az eltelt fél évszázad alatt a folyton változó körülmények között a védőnőképzés célja lényegében változatlan maradt. A kezdetekkor a be. tegség, szegénység és tudatlanság birodalmában azért kellett harcolniuk a védö. nőknek, hogy minden anya örülhessen az anyaságnak. Azóta sok dolog megváltozott, a mai szegénység nem lehet párja az akkorinak.: Madzsar Józsefnek, a magyar csecsemóvédelem megalapozójának 1914-ben más körülmények között kellett gondolnia a ma is érvényes intelemre: a családok ne vállalják, hanem akarják a gyermeket! A tagozatvezető emlékeztetett arra a védónöképzőben született tanulmányra, mely hangsúlyozza: az anya ne kerülhessen azzal hátrányos gazdasági helyzetbe, ha gyermeket szül! A szegedi védőnőképzőben eddig négyezer egészségügyi szakember végzett, kétezren már diplomával. A szombati ünnepségen 93 harmadéves vehette át oklevelét, akiknek útravalóul a következő gondolat hangzott el|: csak szociális érzékenységgel lehet végezni a védőnői munkát Ennek szellemében a főiskola kollégiuma Madzsar József nevét vette föl. „1088-jban, pontosan 900 évvel ezelőtt jött létre Európa (és a földkerekség) első egyeteme az itáliai Bolognában. Végéhez közeledő évezredünk történetét végigkíséri tehát az egyetemek története" — mondotta beszédében Csákány Béla, a JATE rektora. Az egyetemes egyetemtörténetet vázlatosan bemutató és a történelmi paraboláktól sem tartózkodó beszédében a bevezető után a következőket hallhattuk: „Már a XII. században megjelent az egyetemi autonómia, amely magába foglalta az egyetem területének sérthetetlenségét, és azt a jogát, honn a hozzá tartozó személyek ügyeiben maga ítélkezzék. Más privilégiumok is az Az egészségügyi főiskolai kar elsőévesei a Sportcsarnokban iparúzö céhek fölé emelték az universitásokat, így például a cessatio lehetősége. Ez azt jelentette, hogy az egyetem szüneteltette az oktatást és vizsgáztatást, ezzel tiltakozva valamely méltatlan bánásmód vagy jogainak megsértése ellen. Mindez azt mutatja, hogy a gyakran sötétnek nevezett középkorban kellő tiszteletben részesültek a tudomány műhelyei. Mivel jogaikat a legfőbb egyházi és világi hatalomtól kapták, megengedhették és olykor meg is engedték maguknak a helyi hatalommal való szembenállás fényűzését. Természetesen mindig is függött az egyes egyetemek tanárainak emberi és tudósi tartásától és magatartásától, hogy az adott egyetem kicsinyes érdekek után futó emberek provinciális gyülekezeteként, vagy tanulóit távoli földről is magához vonzó, nagy hírű tudományos iskolaként folytatta működését." A rektor emlékeztetett arra, hogy a három részreszakadt hazában, a török és osztrák dúlta Magyarországon e hon vezetői Nagyszombaton és Kolozsvárt méltó feleletet adtak, a kornak: „Jelképként is felfogható, hogy a végveszéllyel fenyegető történelmi kihívásra az ország többek között két egyetem alapításával válaszolt. Csákánv professzor beszámolt arról, hogy szeptember 18-án számos egyetem képviselője legidősebb testvérük köszöntésére Bolognában gyűlik össze, hogy a ' megfogalmazott elvekkel való egyetértésüket aláírásukkal nyilvánítsák ki. „Az első alapelv azt mondja ki, hogy az egyetemnek, amely kritikus módon hozza létre és terjeszti a kultúrát — azaz tevékenységével állandóan túlhalad és hatályon kívül helyez régi igazságokat — kutató és oktató tevékenységében minden politikai és gazdasági hatalommal szemben erkölcsi és tudományos függetlenséggel kell rendelkeznie. Nem kell bizonygatnunk — jegyezte meg a rektor —, hogy ehhez az ideális állapothoz manapság a legszerencsésebb egyetemek is legfeljebb közelítenek." A második alapelv az oktatásnak a kutatástól való elválaszthatatlansága, a harmadik az oktatás és kutatás szabadságának biztosítása az egyetemek és a hatóságok által egyaránt, végül a negyedik elv a kultúrák kölcsönös megismerésének és egymásra hatásának szükségessége. Tóth Károly, az egyetem főtitkára az elmúlt két szemeszter fontosabb mozzanatairól számolt be. A tudósító ezek közül hármat emel ki. Az első hangsúly az adatoké: Az elmúlt félévben a jogi karra 989-en, a bölcsészkarra 1194-en, a természettudományi karra 1269-en iratkoztak be, a most kezdődő tanévben öszszesen 931 elsőéves hallgató kezdi meg felsőfokú tanulmányait. A második egy örömhíré: létrejött a JATE Kiadó. Hogy mennyire nagy szükség van rá, jelzi, hogy eddig 31 'kari jegyzetet jelentetett meg. Végezetül: az egyetem 64 tanszékén folyik kutatótevékenység, ebben 452 oktató, 158 kutató és 469 technikai és adminisztratív közreműködő vesz részt. Az ünnepi tanácsülésen vehették át azok az „öreg diákok" díszoklevelüket, akik ötven éve, vagy még régebben kapták kézhez diplomájukat. Vasdiplomát ka. pott Török István és Simó Béla, gyémántdiplomát vett át Szörényi Erzsébet, Arvay Nándorné, Gróf György, Kelénvi Pál. Megyery László és Szelényi Vilmos. Aranydiplomát kapott Gál Tivadar, Góby Ferenc, Issekulz János, Kelecsényi Géza, Kopcsányi Dezső, Moldoványi Károly, Nagy Dezső, Ondok Béla. Szántó Elemér, Szarvas László, Szentirmay László, Varvasovszky László. Villányi Gyula, Zilahy Kálmán, Simon Emil, Varga Judit, Solymosi Ilona, Garai Lajos, Kühne László, Orbán Ferenc, Visnya Edit, Fodor Gábor (az egyetem Egvesült Államokban letelepedett egyetemi rektora). Csókán Pál, Lukács Dezső, Tomori Viola, Török Tibor és Vass Gizella. D. I. Konferencia a dunai vízlépcsőkről A dunai duzzasztóművekről rendezett nemzetközi környezetvédelmi konferencia szombaton, a tanácskozás második napján az MTESZ székházában folytatta munkáját. Ezen a napon 17 magyar és külföldi előadó, valamint hét felkért hozzászóló beszélt a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti kockázatairól, a várható káros hatásokról. Egyebek között felvetették, hogy a környezeti változások miatt szegényesebbé válik a Szigetköz állat- és növényvilága egyes fajok kipusztulása miatt. A Duna vizének megváltozott áramlási viszonyai miatt véleményük szerint a halak nem, vagy csak alig találnának ívóhelyet a duzzasztómű alatti szakaszon, következésképpen a halászok és a horgászok is kevesebb zsákmányt ejthetnek. Külön előadás foglalkozott a Duna vízminőségének változásaival. Az ismertetett ökológiai prognózis szerint a dunakiliti tározóban erőteljes algásodás várható, s számítani kell a vízben kialakuló oxigénhiánnyal, a vas- és mangántartalom növekedésével, ami helyenként a víztisztítási technológia megváltoztatását igényli. A gondok között említették az előadók a talajvíz szintjének megváltozását, lesüllyedését, ami szerintük a dunakiliti duzzasztás alatti szakaszon ártéri erdők kipusztulását, a Duna-part elsivatagosodását idézné elő. Ezért véleményük szerint szükség lenne arra, hogy a dunakiliti duzzasztómű a jelenleg tervezettnél jóval több vizet engedjen be az Öreg-Duna medrébe. A kétnapos előadás-sorozat és a vita alapján, a konferencia résztvevői vasárnap záródokumentumot fogadtak el, a szervezők pedig nemzetközi sajtókonferencián ismertették a tanácskozás állásfoglalását « N