Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

3 1988. .szeptember 1., csütörtök n megyei neb ülése Egyik korábbi ülésén már tárgyalta Az állami lakás­gazdálkodás helyzete Csong­rád megyében címmel elké­szített összefoglaló jelentést a megyei népi ellenőrzési bi­zottság. Az akkor kibontako­zott vitát annak ideién is­mertettük lapunkban is. ezért most csak arról tájé­koztatjuk olvasóinkat: az át­dolgozott értékelést ismét napirendre tűzte a bizottság a tegnapi ülésen. Egy (korábbi vizsgálatuk nyomán megfogalmazott ja­vaslataik utóéletét is átte­kintették a Csongrád Me<*vei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai tegnap. Megállapítot­ták: a lakosság áruellátásá­ban szerepet vállaló magán­fuvarozók érdekvédelmi szervezetei, az ár-, adóellen­őrzés felelősei, s azok a szervezetek, melyek magán­fuvarozókat is foglalkoztat­nak. a feltárt hiányosságokat többségükben elismerve szá­mos intézkedést hoztak a vizsgálat óta. De bebizonyo­sodott az is: a felügyeletet és érdekvédelmet gyakorló szervek nem mindig tudiák megadni a magánfuvarozók­nak a szükséges segítséget, s hiányos a koordinációs mun­kájuk is. Második félévi munka­programját is elfogadta teg­nap a megyei neb. Az év vé­géig áttekintik a Csongrád megyei üzemorvosi hálózat tevékenységét — különös te­kintettel a táppénzes hely­zet alakulására. Egy orszá­gos vizsgálat részeként elemzik maid. miként hárít­ják el a gazdasági élet mű­ködési zavarait a különféle szankciók, összegzik a köz­érdekű bejelentések és pa­naszok intézésének tapasz­talatait. Megvizsgálják, hoev az általános és középiskolai oktatást miként szolgálja a számítástechnika. A KNEB felkérésére részt vesznek a megyei népi ellenőrök az ál­lami tulajdonú lakások el­idegenítésének rendszerét elemző vizsgálatban is. Légtérsértés Egy repülőgép szerda dél­előtt 9 óra 20 perckor Auszt­ria felől megsértette a Ma­gyar Népköztársaság állam­határát. A légtérsértést a Magyar Népköztársaság ho­ni légvédelmi rendszere ész­lelte. és katonai repülőgé­pekkel elfogták, maid a pá­pai repülőtérre leszállították a DR 400-as Rabin típusú osztrák felségjelzést viselő sportrepülőgépet. A gép fe­délzetén utazó Franz Fage­rer 31 éves és felesége. Kor­nélia Magdaléna Fagerer 30 éves osztrák állampolgárok a Veszprém Megyei Rendőr­főkapitányság illetékeseinek meghallgatásuk során el­mondták. hogy repülőgépük­kel Linz-Nickelsdorf sport­repülőtérről szálltak fel. Ezt követően Bécs környékén olyan erős oldalszelet kaptak, hogy átsodródtak a magvar légtérbe. Az ügyben illeté­kes hatóságok döntése alap­ján az osztrák házaspár re­pülőgépével együtt még szer­dán visszatérhetett hazájá­ba. (MTI) Iparospanaszok Az egymás számára hasz­nosítható információk -bőví­tése érdekében ültek össze tegnap, szerdán a tanácsok­nak a kisiparosok ügyeivel foglalkozó munkatársai a Kiosz megyei vezetőségével, illetve -a szakosztályok, alapszervezetek elnökeivel, titkáraival. Az iparigazgata­Aztán az is érdekes, hogy a lek-, helyiségbér-kedvez­jelenlegi jogszabály nem ménnyel, csakhogy egyrészt rendelkezik pontosan a ez a juttatás is -kevés, más­rendszeresen közreműködő részt vállalkozó sincs. Szó­családtag státusóról. A szol- vá tették, joggal, hogy fogy­si fórum címet adták esz- gáltató kisiparosok (fodrá- nak, egyre fogynak a mes­amelyen szék, kozmetikusok) és iga- tervizsgás iparosok, csökke­megyei zából mi, a „fogyasztók" is nőben a tanulókat nevelő tucat kérdésre. Az észrevételekből A sok gond felem lege té­ki­mecseréj üknek, Hűber Bertalan, tanács ipari osztályának csak mosolyogni tudunk a mesterek presztízse, vezetője válaszolt vagy két rájuk vonatkozó jótállási időn. Milyen jó is lenne, ha egy frizura hat hónapig tar- » közben azért jó volt ta­tana! Az új munkahelyeket pasztalni, talán túl va­könv teremtÖ kisiparosok a taná- gyünk az egymásra való nyú manapság (n<, és kinlk ^ ^USST^ • T ÍT az^Csalc győzzek kovetm ^^ ^ híján nem it&mo_ idegzodesén, s keszek a ki­gattatnak — szerencséire út keresésére. Az érvény­Csongrád megyében ma ben levő sok „szerencsétlen" még jelentéktelen az ilyen rendelkezés, előírás éppúgy tűnt, a kisiparosoknak, a vállalkozóknak nem a számláihatatlan rendele tet és szabályt. Itt van pél­dául a vállalási: ha nincs ilyen dokumentuma, az hi­ba, de még nagyobbat vét, igény. Adókedvezményben megköti a tanácsok kezét is. ha van ugyan, de nem tel- részesült sok iparos, Végső soron az iparigazga­jesíti a benne foglaltakat. ugyarljs a tanácsok errefor- tási ügyeket nagyjából-egé­Az ipart váltók sok herce- dítható pénzforrásai szintén saében megfelel6en viszik hurca utan nem tudjak kiapadtak. Hianyszakmá- " pontosan, mikor kezdhetik kat, külterületen, kistelepü- ~~ P^dának okáért bzege­meg a munkát, büntetlenül, léseken támogatnának te- den több mint kétezret egy alkalmazott bonyolít. A fó­rumon két fölvetést szor­galmaztak különösen: leen­dő iparosoknak közgazdász­tanfolyamot szerveznének (ez nem új kezdeményezés egyébként, mert a Baranya Megyei Tanács 20 órás eló­készitést tartott vállalko­zóknak, önköltséges alapon), a kisipari szolgáltatás szín­vonala érdekében a taná­csok és a szövetség közösen üldözné a kontárokat. M. E. Vitázzunk a törvénytervezetekről! „Napjainkban a törvényal­kotás reneszánszát éliük" — hangzott tegnap, szerdán a megyei népfront közjogi bi­zottságának soros ülésén a megállapítás — s ez nem kis feladatokat hárít a tömeg­mozgalom felelőseire, akti­vistáira — folytathatnánk így. Az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány ugyanis a Hazafias Népfron­tot kérte föl: szervezzen széles körű társadalmi vitát a gyülekezési, egyesülési jogról, a választójogi törvénv módosításáról szóló javaslat fölött, valamint vélemé­nyezze a tanácstörvény mó­dosítási javaslatát Most az egyesülési éis gyü­lekezési törvénytervezethez kapcsolódnak a legaktuáli­sabb tennivalók. Annak ér­dekében. hogy mindenki el­mondhassa. milyennek látia. a Csongrád megyei népfront szeptember l-jétől (a hónap végéig) mintegy ötven fóru­mot szervez kistelepülések­től a nagyvárosokig. A kü­lönböző szövetségek, egyesü­letek. társaságok, iskolák, egyetemek mozgósítását is vállalta, mint ahogv köteles­ségének tartja majd az el­hangzott észrevételeket ja­vaslatokat összegyűjteni, to­vábbítani. (Egyébként a tár­sadalmi szervek és szerveze­tek elküldhetik közvetlenül is minősítésüket a népfront országos titkárságának.) Persze kevesen vagyunk jog­végzettek. olykor nem ért­jük a szaknyelv zsargonját. Nos. a népfrontosok erre is gondoltak, szakértőkből álló előadói csoportot hoztak létre a viták vezetésére. Ma­gát a törvénytervezetet az elmúlt héten a napilapok kö­zölték — lapunk augusztus 27-én —. érdemes Utánanéz­ni, hisz annak olvasata elen­gedhetetlen. De éppen időre került ki a nyomdából az or­szágos tanács által közre­adott füzetke. amely segéd­anyag a vitához: Fejti Györgynek, az MSZMP KB július 13—14-én megtartott ülésén elhangzott beszéde. A közjogi bizottság egyéb­iránt már tegnapi ülésén el­kezdte az egyesülési és gyü­lekezési törvényjavaslatban foglaltak értelmezését. Szól­tak társadalmi rendeltetésé­ről, funkciójáról. A zömük­ben jogdoktorok igen aktí­van boncolgattak számtalan izgalmas kérdést várható, rajtuk nem fog múlni Csongrád megyében a társa­dalmi vita sikere. Itt a piros... A vasút embere azt mond­ta legutóbbi találkozásunk­kor, azért nem érti, mert há­rom tábla jelzi előre, hogy vasút van. Mind a hármat kötelessége észrevennie az autósnak. Az már szinte csak ráadás, hogy egy oszlo­pon két lámpa van, fölvált­va pislog, és bal oldalon is ugyanúgy kettő. Aki ezt se veszi észre, annak akármit raknának is ki, átmenne raj­ta. Legutóbb azonban kamio­nos ment át, aki nyilván egyszer se úgy indul neki a világnak, hogy készakarva sértse meg a szabályokat. Neki tudnia kell, és biztosan tudja is, hogy egyetlen téve­dés a halálát okozhatja. Hosszú-hosszú, mániákusan visszatérő sorozataimban nem győzöm hangoztatni, olyan lélektani okai lehet­nek ennek, amire hozzáértő pszichológusoknak kellene magyarázatot adni. Ha min­det megkérdeznék, biztosan lenne egy, aki akár kísérle­tekkel is tudna bizonyítani vagy cáfolni valamit. Jobb híján hadd kérjem meg az illetékeseket, ne söpörjék le az asztalukról rögeszmés gondolataimat akkor se, ha biciklis ésszel nagyképűség­nek tűnhet beleszólni autó­sok és vonatosok vitájába. Szánom annyira a kor­mánykerék rabszolgáit, hogy megpróbáljam megérteni őket. Elfáradni ők is tudnak, de fáradtan is kötelesek minden lépésnél ügyelni ar­ra, hogy rá ne lépjenek Ju­lis néni lábára. Tudniuk kell, mikor merre kanyarod­hatnak, merre nem, és ha erre igen, akkor nem jöhet az a másik, közben ezer táb­la — sokszor kibogozhatat­lan tömegben ömlesztve — útmutatásait is kötelesek fi­gyelni. Bár a KRESZ nem vesz róla tudomást, de az is előfordul ráadásként, hogy mázsás súlyával nyomja őket az élet. Ki tovább birja, ki hamarabb föladja. Aki föladja, belemehet a pirosba! A minap megmértük, mi­lyen magasan pislog a piros a vasútnál Alig haladja meg a két métert. Alacso­nyabb, mint az utcasarkok pirosa. Ott a zöld van ilyen magasan. Ha alacsonyabb, könnyen eltakarhatja akár­mi, még egy megrakott lo­vaskocsi is. Nagy baj ez is, hogyne lenne nagy, de van nagyobb is. Az útszéli táblá­kat még az „őskorban" talál­ták ki, amikor ritkább és ráérósebb volt még a forga­lom. A gépkocsi vezetője Megint a vasúti kereszteződésben; megint műkö­dik, mint legtöbbször, és a kamion megint, mégis át­megy rajta. Bele a vonatba. Mint nemrég egy kisebb autó, ugyanott, a temető mellett. Az illetékesek me­gint nem értenek semmit, ahogy az előző, ki tudja, hánynál se értettek, és a következőket se értik majd, ha lesz következő. Bár ne lenne! mostanában már nem na­gyon tekinget se jobbra, se balra, elég teher neki, ha az utazó sávját figyelheti. „Kormányférfiakkal" vitat­kozva jutottam arra a gon­dolatra, hogy a fénysorompót két dologgal kellene kiegé­szíteni. Az első: lógjon be egy pi­ros lámpa az úttest fölé itt is, ahogy belóg a városi ke­reszteződésekben is. Elég masszívnak látszanak a meg­lévő oszlopok, akár meg is fejel hetők egy „ostornyéllel", de ha valaki mégis úgy ta­lálná, hogy nem, akkor is föl van már találva a belógó oszlop. A második: A vasút embe­rei mondták legutóbbi be­szélgetésünk alkalmával, gondoltak már olyan forgó­lámpás kiegészítésre is, ami­lyen a mentők, rendőrautók, vagy tűzoltókocsik tetején villognak. Nagy ötletnek tar­tottam akkor is, de most megtoldanám egy kicsit: nem a fénysorompóra ten­ném, hanem elibe, legalább ötven méterrel. Arra figyel­meztetne, ha meg nem állsz, a kocsidból roncsautó lesz pillanatok alatt, belőled pe­dig halott ember! Es azokból is, akik miat­tad pusztulnak el! Két autóbuszos baleset is történt nemrég. Mindkettő jelzi, bűnös felelőtlenséggel — még ha célszerűségnek ál­cázzuk is! — fontos alkatré­szeket hagyunk ki világmár­kának kikiáltott buszainkból. Jól emlékszem néhány sze­rencsétlen traktoros esetére. Fölborult a traktor, összela­pult a fülke, és agyonnyo­módott az ember. Kötelezően írták elő utána, minden fül­két erős csövekkel kell kö­rülvenni. Azt nem lehet mondani, hogy elegánsabb lett a traktor, de előnye el­vitathatatlan lett, akár az autóversenyzők kocsijának belső merevítése. A traktort csak egy ember vezeti, még­is vigyáznunk kell rá, hogy­ne kellene egy-egy busz né­pes tömegére. A buszok fö­dele mégis gyönge, akár a tojáshéj. Arra természetesen nem gondolok, hogy ormótlan csövekkel tákoljuk a buszo­kat. Létezik azonban olyan könnyű acél, vagy más, amit beépíthetnénk minden ka­rosszériába. Akár elrejtve, akár hozzá tervezve. Ne bo­rotválhassa le egyetlen bal­eset se a tetejét. Az már biztos, paragrafu­sokkal nem lehet erősebbre patkolni a tojáshéjat. Nekem is barátom volt az a szerencsétlen sorsú festő, aki bennégett saját kocsijá­ban, engem is leterített te­hát a hír. Nem győzünk ré­müldözni, ha a boszorkány­pörök máglyarakásos kegyet­lensége jut eszünkbe: eleve­nen elégetni az embert! A tisztalelkű festő ugyanerre a sorsra jutott, de biztos, ha emlegetik, nem emiatt teszik kétszáz év múlva. Előírás a mentőöv. Sok or­szágban nem csak az első ülésen, de a hátsón is. Igen­ám, de mi történik, ha me­nekülni kéne? Megeshet, a bekötözött ember, saját kö­telékeitől nem tud kiugrani. Isten óvjon tőle minden­kit! Olyan kocsit már láttam, amelyiken egyetlen ajtó kulcsra zárásával bezáródott minden ajtó. Nyilván meg is lehetne fordítani a játékát: egyszerre nyíljon ki vala­mennyi! Az övről pedig az jutott eszembe, tudunk mi már réges-régen rakétáról is leválasztani fokozatokat, miért ne tudnánk mentö­övet is leválasztani? Bolond beszéd, mondhatja akárki, a mentőöv arra való, hogy minden ütközésnél védjen, és nem arra, hogy leváljon. Annyi késleltetőt azonban bele lehetne építeni, amennyi kellene. Védjen az ütközésnél, de utána auto­matikusan nyíljon szét, és hagyja menekülni a szeren­csétlen utast. Hogy ne elégve szálljon ki valaki a kocsijából! Senki nem méltó rá, hogy áldozat váljon belőle. Horváth Dezső Még javában tombolt a nyár, amikor többen telefo­náltak a megyei köjálhoz, néznék meg a gyálai Holt­Tisza vizét, van-e benne egyáltalán élet? Ha nincs, „lehelni" kéne belé, mert környezetünk védelme, a róla való gondolkodás köte­lességünk. Íme, lássák az ottlakók is a törődés igen­csak határba szabott jeleit: — Sohasem várunk a la­kossági bejelentésekig — magyarázza Palotás Mária, a megyei köjál főigazgató főorvosa —. a felszíni vi­zek minőségét panasztól függetlenül is rendszeresen el lenőri zzülk. A település- és környezet-egészségügyi osz­tályunkon higiénikusorvo­sok diagnosztizálják vizeink állapotát Magam annyit tudok: nem javasolhatjuk a fürdést Gyálárn. Fehér Éva higiénikus vizsgálati eredményekkel is szolgál: „Ez évtól rendsze­resen vettünk vízmintát a gyálai Holt-Tiszából, közö­sen az Alaó-Tisza-vidéki Halódik a gyálai holtág Környezetvédelmi ás Víz­ügyi Igazgatósággal. Mi a bakteriológiai szennyezettsé­get nézzük, a vízügyesek pedig a kémiai-biológiai szűrést végzik. A nyárj hó­napokban mindig ugyanazt a képet kapjuk. Vizsgálati eredményeink egyik fele ki­fogásolható, másik fele meg­felelő. E holtágat mi har­mad-, negyedosztályúnaki minősitjük. S a fürdőzést nem ajánljuk a széklet ere­detű és egyéb baktériumok miatt. Persze, tudom, ez mennyit ér... Mindeneset­re, aki bőrfertőzést, vagy egyebet kapott, annak nem lehet csodálkoznivalója." Mielőtt a vízügyeseket is meghallgatnánk — Fekete Endrét, a környezetfejlesz­tési osztály vezetőjét —, áll­jon itt néhány utalási em­lékeztetőül a múltra. Szép­falusi József, aki pedig a vízgazdálkodási osztály he­lyettes vezetője, szívesen emlékszik a nagy fejesekre, a kedves kis gyálai strand­ra (1957). Aztán elment a kedve tőle, mivel e város alatti vízbe vezették Szeged csatornáinak minden pisz­kát, minden óvintézkedés nélkül. Egyszer valaki kita­lálta, csináljanak itt evezős­pályát A hogyanról tanul­mányterv is készült, oly komoly volt a szándék. To­vább azonban nem jutottak, mert kiderült, körülbelül 16 millió forintba kerül a me­derkotrás. (Ügy 15 évvel ez­előtt) A közelmúltban tör­tént tetemes halpusztulás, no és a kánikulákban érzett bűz volt az úgymólván utol­só figyelmeztetés: az elöre­gedett, eutrophizálódott víz­nek sürgősen oxigén kell. Fekete Endre: — Az 50-60 éves, bűnös mulasztást nagyon sokára hozhatjuk helyre. A tisztítat­lan szennyvíz rettentő káro­kat okozott Egy-egy aszá­lyos nyárban rendre „fel­fordul" a víz. Szerencsére, az egykori Országos Vízügyi Hivatal adott némi pénzt azi elodázhatatlan mederkotrás alvé^éséhez. Ebből arra futotta, hogy a vastag fe­nékiszapot eltávolították, tiszta földdel frissítették, komposztálták a medert. Ez csupán tűzoltómunka volt, s el kell mondjam, hogy a rendező-pályaudvarról és a mihálytelki téesz elhasznált, magas sótartalmú, termál­csurgalék-vizétől továbbra is szennyeződik: a holtág. Tavaszonként frissítik ugyan a Tiszából, ám ez az évi egyszeri öblítés legfeljebb ha fenntarthatja a jelenlegi állapotokat Kémiai, bioló­giai vizsgálati eredménye­ink alapján e pillanatban a gyálai holtág állóviz jelle­gű, még öntözésre se használ­ják — nyugodt lelkiismeret­tel legalábbis. Mag Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom