Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

} ' 1988. szeptember 22., csütörtök 2 II kormány és a SZOT képviselőinek tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) Arra törekszünk, hogy tagsá­gunkat megőrjzzük, mégpe­dig azzal, hogy olyan felté­teleket teremtünk, hogy itt találja meg mindenki a tö­rekvését. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a SZOT és a kormány közötti kap­csolatok nemcsak fenntart­hatók, de érdemben clmé­lyithetők. Az együttműkö­dés jó formájaként értékel­te a testületi üléseken va­ló kölcsönös részvételt, a munkaértekezleteket. Mint mondotta, szükség lesz ar­ra, hogy az egyes szakmák, ágazatok képviselői közvet­lenül is találkozzanak ál­lami, gazdasági partnereik­kel, a Kamara tagozatainak szakembereivel. Az együttműködési for­mákon túl, ebben az idő­szakban talán az a legfon­t(»abb, hogy kölcsönösen tö­rekedjünk egymás vélemé­nyének figyelembe vételére — mondta Nagy Sándor. — Mi, a szakszervezetek ré­széről nem hisszük azt, hogy tévedhetetlenek vagyunk, hogy mindenről a lehető legpontosabb információval rendelkezünk, s hogy min­den elgondolásunk működő­képes. De azt tudjuk, hogy olyan feszültségek alakultak ki, s vannak kialakulóban az országban, amelyekért mi komoly felelősséget érzünk, s szeretnénk elkerülni, hogy azok nagyobb társadalmi megrázkódtatáshoz vezesse­nek — mondotta végezetül a SZOT főtitkára. Ezután Pozsgay Imre megjegyezte: elfogadja a Nagy Sándor által elmon­dottakat A vitaindító előadásokat követően Csikós Pál, a SZOT titkára fejtette ki a Szakszervezetek Országos Tanácsának álláspontját az idei- népgazdasági helyzet alakulásával, illetve a szük­séges intézkedésekkel kap­csolatban. Hangsúlyozta: a a tervezettnél nagyobb infláció bekövetkezése mi­att a SZOT arra a követ­keztetésre jutott, hogy szo­ciálpolitikai, illetve bér­intézkedésekre van szük­ség. Ezeknek az összegsze­rű kihatása mintegy 1.2 milliárd forint. El­odázhatatlan a központi béremelés az egészségügy­ben, a postánál, a közműve­lődés. illetve a sajtó terüle­tén. Az adórendszer műkö­désével kapcsolatos gondok­kal összefüggésben kifejtet­te, hogy az eltérő munka­körülményeket honoráló pótlékok értékmegőrzéséről gondoskodni kell. Különös figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a pedagógus­társadalom képviselői és az egészségügyben dolgozók. Villányi Miklós pénzügy­miniszter a kormány állás­pontját ismertetve kiemel­te: a teljesítmények emel­kedése néLkül nem képzel­hető el a jövedelmek növe­lése. Az alapvető célok kö­zé tartozik a külső és a belső egyensúlyi helyzet javítása, a szelektív fejlesz­tési politika megvalósítása. Az eddigi számitások sze­rint a külkereskedelmi áru­forgalom meghaladja a ter­vezettet, azonban a szerke­zetátalakítás lassan halad, ezért a népgazdasági egyen­súly még mindig labilis. A költségvetés hiányának tervezett csökkenése nem valósul meg. Az idén vár­hatóan 7,5—8 százalékkal csökken a reálbér és 1 szá­zalékkal a reáljövedelem, a nettó keresetek pedig 1-2 százalékkal nőnek. A fo­gyasztói árszínvonal-növe­kedés a mai megítélés sze­rint 16.5 százalék körül ala­kul. A lakossági fogyasztás a tervezett mértéknek meg­felelően csökken. A nemze­ti össztermék egyes számí­tások szerint az alsó hatá­ron, más becslések szerint pedig az alatt teljesül. Átfogó bér- és szociál­politikai intézkedések vég­rehajtását a kormány nem tartja lehetségesnek. A pénzügyminiszter bejelen­tette. hogy a sajtó dolgo­zóinak. a szerkesztőségi alkalmazottaknak a bérét 15 százalékkal tervezik növelni. A postánál vár­hatóan 5 százalékos, a közüzemi, víz-, csatorna­cs fürdővállalatoknál, a sütőiparban, a kö- és ka­vicsbányánál, valamint a megváltozott munkaképes­ségűeket foglalkoztató vál­lalatoknál pedig 10 száza­lékos központi bérfejlesz­tést hajtanak végre. A tömegközlekedési vállala­toknál gondoskodnak arról, hogy a nettó keresetek túl­munka esetén se csökkenje­nek. A kormány a 70 éven aluli nyugdijasok illetmé­nyének emelésére nem lát lehetőséget, javasolja vi­szont, hogy jövőre módosít, sák a nyugdíjak rendsze­rét. A családi pótlék további 100 forintos emelése helvett a kormány azt indítványoz­za. hoev 200 millió forinttal növeljék a tanácsok juttatá­si keretét. Az adórendszerrel kapcso­latos gondokról szólva kifei­tette: a jelenlegi adórend­szerben vannak joghézagok, a Parlament elé terieszten­dő módosításokkal éppen ezeket igyekeznek megszün­tetni. A kormány egyetért azzal, hogy az adómértékek módosításával olvan adótáb­lát dolgozzanak ki. amely a lakosság terheit további inflációval nem növeli. Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára nyugtalanítónak mondotta, hogy a reálbér-, illetve a reáljövedelem-szá­mításokban nagv eltérések mutatoznak. Javasolta, hogv a kormány tegyen határo­zott, garanciális ígéretet arra vonatkozóan: az egészségügyben dolgozók bércnek rendezése jövőre az első helyen szerepel. Indokoltnak tartja a pe­dagógusok bérbruttósitása­nak a mainál igazságosabb megoldását is. Ügy vélekedett, hogv a mun­kakörülménvi pótlékok ér­tékmegőrzését az adórend­szeren belül kell megoldani. Az elhangzottakra vála­szolva Villányi Miklós kifej­tette: a jövő évi bérpolitikai intézkedésekre az idén nem vállalhat garanciát a kor­mány. Ugyanakkor egyetér­tett azzal, hogv az egészség­ügyben és a közművelődés­ben dolgozók bérének rende­zése elodázhatatlan. E gon­dolathoz kapcsolódva Med­gyessv Péter miniszterelnök­helyettes elmondta: elkép­zelhető. hogy az egészségügy bérhelyzetének javítására még idén 50 millió forintot irányoz elő a kormány. Hal­mos Csaba, az Állami Bér­és Munkaügyi Hivatal elnö­ke véleménye szerint a sze­mélyi jövedelemadó rend­szere és a pótlékok egymás­sal összeférhetetlenek. Ép­pen ezért a pótlékok 90 szá­zalékát jövőre a kormánv le­építi. illetve vállalati hatás­körbe utalja át. Kívánatos­nak tartotta, hogv az 1989-es központi bérintézkedések meghozataláról. mértékéről a kormány, a szakszerveze­tek és a gazdasági kamara együttes álláspontja alapián döntsenek. A vitát összefoglalva Pozs­gay Imre államminiszter hangsúlyozta: a kormánv el­ismeri. hogv a szakszerveze­tek valódi, megalapozott tár­sadalmi szükségleteket ve­tettek fel. Javasolta: az idei terv realizálásának tényeit figyelemmel kisér­ve, a kormány és a SZOT képviselői üljenek össze egy újabb megbeszélésre, s ha szükséges, a tanácsko­zást követően korrigálják a jövő évi tervvel kap­csolatos elképzeléseket. In­dítványozta, hogy a java­solt bérintézkedések októ­ber 1-jei hatállyal lépje­nek életbe. Egyetértett azzal, hogy a ta­nácsi juttatási keretet 200 millió forinttal növeljek, s nz egészségügy — egy meg­határozott körben dolgozók bérének emelésére — kap­jon október 1-jéig 50 millió forintot. Nagy Sándor reményét fe­jezte ki, hogy ez az 50 mil­lió forint egy jövőre folyta­tódó intézkedéssorozat első lépése lesz. Javasolta, hogy a munkakörülményi eltéré­seket honoráló pótlékok ügyében két héten belül tár­gyaljanak az ágazati szak­szervezetek képviselői az érintett tárcák illetékesei­vel. A jövő évi népgazdasági terv főbb vonásairól szólva Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke hangsú­lyozta : szigorú vásárlóerő­szabályozásra lesz szükség, s ez a lakosságtól áldozatokat követel. A népgazdaság nö­vekedési üteme lassú lesz, esetleg stagnálásra is számí­tani kell. A konvertibilis ex­port várható növekedése mellett a szocialista kivitel­ben csökkenés következik be. Mindent összevetve a forrásnövekedés szerény mértékű lesz, ezért a belföl­di felhasználást — a lakos­sági fogyasztást és a beru­házást — 1-2 százalékkal csökkenteni kell. A reáljö­vedelmek a számítások sze­rint három, a reálbérek 6 százalékkal csökkennek, a lakossági fogyasztás 1 száza­lékkal mérséklődik. Annak ellenére, hogy a kormány igyekszik a lakosság terheit a még elviselhető mértéken tartani, az áremelkedés tel­jes körű kompenzálására és valamennyi társadalmi jut­tatás értékének megőrzésé­re nem lesz lehetőség. A leginkább rászorulók segítésére új rendszerű tá­mogatások keretében a csa­ládi támogatások rendszerét szándékozza a kormányzat bevezetni. A tárgyaló felek az 1989. évi népgazdasági tervet il­letően megállapították, hogy egyes kérdésekben az álláspontok között még min­dig nagy a különbség. A kormányzat jövőre sokkal szűkebb lehetőséget lát a bérek, jövedelmek, szociális intézkedések tekintetében, mint amit a SZOT társadal­milag feltétlenül indokolt­nak tart. Megállapították, hogy mindkét részről kész­ség van a kölcsönös megér­tésre, megegyezésre. A jö­vő évi lehetőségek ponto­sabb ismeretében november végén ismét sor kerül a kor­mány és a SZOT képviselői­nek találkozójára, ahol na­pirendre tűzik az 1989. évi terv vitatott kérdéseit. Szó volt a sztrájkjogról, amelynek törvényszintű szabályozását a tárgyaló fe­lek egyöntetűen szükséges­nek tartják. Egyetértés volt abban is, hogy addig is, amíg a sztrájkról jogszabály születik, hozzanak létre olyan megegyezést, amely a folyamatokat áttekinthető­vé, kezelhetővé teszi. Vesztfáliai lakoma (3.) Duna-sors és útravaló A táj gyakran több titkot elárul, mint megannyi em­beri megnyilatkozás: az NSZK vidékeinek összképe — keresztirányban vágtunk át a nyugatnémet vidéken, oda-vissza — olyan ország látványát nyújtja, amire a legalkalmasabb a színházi kifejezés, hogy „meg van csinálva", „ki van találva." Az autópályák (teljes hosz­szúságunk majdnem ponto­san 5 ezer km) melletti Rast­hofokban külön vécék és telefonfülkék a mozgássé­rülteknek. iKülön bébifürde­tő. Zuhanyozók, mosdók, boltok, éttermek, fagylalt-, cigaretta- és óvszer-automa­ták. A tisztaság tényleg olyan mértékű, szinte 'kínos, hogy nem túlzás a magyar mondás, miszerint a földről lehet enni. A tanyák udva­rai, a házak vörös téglás so­rai — angolos-hollandos hangulatok — az utcák, a csillogóra fényesített cég­táblák és reklámok: egytől­egyig arról árulkodnak cá­folhatatlanul, amit pár éve még bűnös dolog volt feke­tén-fehéren kimondani mi­felénk. Hogy ez a világ — működik. És így: teljesít­ményorientáltán, magas fokú, átgondolt és valós szervezettséggel, érdekelt­ségi viszonyok alapján. Jártam tanár, tőkés és or­vos otthonában, láttam be­lülről iskolai szertárt és kór­házat, máig lakott, több száz éves kestélyt és határ­átkelőhely-irodát. A világ lényegesen apolitikusabbnak látszott mindenhonnan. A politikusok mellékes, kicsit tán szánandó, kicsit megve­tendő figurák. A pártszék­házak — mindegy, melyik — aprócska, jelentéktelen épü­letecskék, nem a centrum­ban. A gyerek székrekedése vagy éppenséggel a szegedi lányok kórushangversenyé­nek lehetséges befejezési módja százszor fontosabb CDU-nál, CSU-nál, Kohl­nál, Genschernél, Ostpolitik­nál. Ez a depolitizáltság vi­szont fura módon nem páro­sul semmiféle közösségelle­nes közömbösséggel: sőt, szinte mindenki valamilyen egylet tagja, aktív az egy­házban, a tanácsnál, a bankban — látszik, amerre csak kollektív tevékenység nyomait fellelheti az em­ber. Vagyis szinte minde­nütt. A táj hazafelé mind többet és többet árul el magából. Würzburg környékén ameri­kai konvoi az autópályán, nevetve integetnek. A kelet­német meg a cseh határral párhuzamosan haladunk, a másik oldal légvonalban nem lehet messzebb ötven kilométernél. Később — vá­ratlanul és gyönyörűen, mint kamaszkori álmaink szerel­mének tárgya — előbukkan a Duna. Itt még elég kes­keny és vidékies, furcsa is tudni, hogy — ugyanaz. Rob­banó színekben DomDázó fenyvesek, szántóföldek és templomtornyok között ka­nyarog — körítése olv deko­ratív. miként ez az ország maga. Nemcsak a könyvek­nek. de lám — a Dunának is megvan a maga sorsa. Itt. Nyugat-Németországban, egyre közelebb az osztrák határhoz még ígv. ilven ra­gyogó környezetben folydo­gál. Odaát, az osztrák olda­lon is csillog még minden, de ott már szennyezés és Hainburg. még tovább: cseh és magyar dolgok. vízléDcső­ügyek és mindössze két nyo­morult híd Budapest alatt a jugoszláv határig. Mire De­dig oda leér. a végállomás­hoz. a Duna-deltába... te­kintsük jelképesnek? Hi­szen ma már Póskándi Géza könyvéből hivatalosan is tudhatunk a gvönvörű Do­nau deltájával jelzett balkáni Gulagról. a mérgeskígvók­kal-rovarokkal-klímával el­poklosított szörnyű lágerbi­ro'dalomról . .. Ez is egy határ. Az NSZK és Ausztria között, pár ki­lométerre Passautól, Neu­haus. A ház, a határőrség épülete tényleg új. Egyetlen kicsinyke sorompó. Sehol egy lélek, az egész állomás majdnem akkora, mint a hírlaposbódé, meg a bérlet­árusító hely együttvéve a Széchenyi téren, a posta mellett. Jön egy autó, las­sít. Már majdnem megáll, amikor kilép az épületből a határőr, sapkája a kezében, int vele, mintha legyeket hessentene el. Ez volt az útlevél- és vámvizsgálat. A következő kocsi. Az azután kővetkező. Húsznál megun­nám, de szólnák is, szálljak már be a buszba, feltűnt, miért nem haladunk már tovább. Meglehet, gyanús lett a dolog, szokatlan, vég­tére is egy határállomás nem arra való, hogy ott fél­órákat álldőgáljon az em­ber, érthetetlenek ezek a keletiek. Hát még ha el­mondanám, hogy nálunk hosszasan a szemünkbe szoktak nézni ilyenkor, és minden egyes alkalommal meg kell erősíteni a nevem hallatán, hogy én tényleg én vagyok (ahelyett, hogy egyszer a saját nevemet kérdező szervnek megkoc­káztatnám a választ, hogy nem, kérem, tévedés, én Kisguci Illésné, született Türi Anica vagyok) —, de mindezt úgysem hinnék el. Kanyarogjunk inkább to­vább az úton, hazafelé, mint a Duna. Egy a sora sunk, úgy látszik. A feleségem azt mondja, el kellene ide küldeni min­den magyart, nem többre, csak három-négy napra, az­tán a többit bízzuk ki-ki szemére és szürkeállomá­nyára. Kellemes ötlet, vil­lan át rajtam először, de persze máris sarkában a gyanú: ennél sokkal bonyo­lultabb az ügy, hiszen va­jon elegendő útravalóval érkeznének-e honfitársa­ink? A mindenféle pakkok históriai elemózsiái, ormót­lan manipulációs csomag­jai ütik-verik a kezüket­lábukat — igy nekiindul­ni... Persze azért nekiindulunk. És midőn a nap nyugtának irányából egy újabb, a kö­vetkező, — az otthoni — ha­tárra érkezünk: piszkosszür­ke, barátságtalan és hideg hangulat fogad. Jó, ha fél­órája, hogy hajnalodott. Áll­dogál a busz a lezárt sorom­pó előtt, vagy tíz perce már. Körös-körül teljes csönd és néptelenség. A magyar da­lokat amott messze a hátunk mögött magyarul éneklők, a lányok mind alszanak. Elöl, az elhagyatott vámépület fö­lött óriási vörös üveggolyó­ként csüng a Nap. Mozdu­latlanná merevült, állókép­pé rögzült pillanat. És a vége: lassú, ám higgadt moccanással gördülni kez­dünk előre. Nehézkesen és szűkösségtől körbefogva ugyan, de eltökélten. Domonkos László A Csongrád Megyei Tanács 1988. szeptember 19-én az ÓPUSZTASZERI TÖRTÉNETI EMLÉKPARK kialakításának folytatására kötvényt bácsát ki 5000,- Ft 10000,- Ft 50000,- Ft névértékben. A kötvény bruttó kamata 16%, amelyet az első évben 2% prémium egészít ki. A kötvény visszaváltása 1993. szeptember 19-tól és 1994. szeptember 19-tól, két egyenlő részben történik. A kamatszelvények 1989. szeptember 19-tól évente vált­hatók be. A kötvény bemutatóra szóló, belföldi magánsze­mélyek, jogi személyek, közületek és társaságok vásárolhat­ják meg. A kötvény az OTP Csongrád megyei fiókjainál, valameny­nyi megyei igazgatóságnál, valamint a budapesti II. és VI. kerületi fiókoknál vásárolható. Szeged Megyei Városi Tanács pályázatot hirdet Szeged Megyei Városi Tanács V. B. titkárság, szervezési és jogi osztály osztályvezetői munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei: — tudományegyetem állam- és jogtudományi karán szerzett oklevél, — tanácsi jogi szakvizsga, — erkölcsi bizonyítvány, — feddhetetlen előélet, — az államigazgatás területén végzett legalább 5 éves vezetói és szakmai gyakorlat. A kinevezés határozatlan időtartamú. A munkakör 1989. január 1-tól betölthető. Munkabér: a 13/1987.(X. 25.) ÁBMH. számú rendelkezéssel módosított 11/1983.(XII. 17.) ÁBMH. számú rendelkezés 1. számú mellékletében meghatározott bértétel határai között kerül megállapításra. A titkárság, szervezési és jogi osztályvezető feladata a tanács­törvényben és a végrehajtási utasításban meghatározott előírá­sok végrehajtása, a tanácsi testületek működésével és a tanácsta­gok tevékenységével kapcsolatos szervezési, jogi, területpoliti­kai feladatok eredményes irányítása. A pályázatot 1988. október 15-ig lehet benyújtani Szeged Megyei Városi Tanács elnökéhez (Szeged, Széchenyi tér 10. szám alá). A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, valamint illetményét, — eddigi munkahelyeinek és munkaköreinek felsorolását, — részletes önéletrajzát, különös tekintettel vezetói, szakmai és közéleti tevékenységének ismertetésére, — a diploma, a tanácsi jogi szakvizsga bizonyítvány és a politikai iskolai végzettséget tartalmazó okirat másolatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom